Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-20 / 170. szám
1992. július 20. SZÖVETKEZETI MODELLEK ÍPÚJSÁG 13 Új földtulajdonosok - válaszút előtt Társulási formák - hét változatban Az év hátralévő részében minden bizonnyal fölgyorsul a kárpótlási törvények végrehajtása. A mintegy félmillió új föld- és vagyontulajdonosnak az év végéig kell eldöntenie, hogy vagyonrészét, termőföldjét önállóan, új típusú szövetkezetheti vagy gazdasági társaságban kívánja-e hasznosítani. Az FM szakemberei - ajánlásként- hét szövetkezettípus modelljét dolgozták ki, hogy segítsék a társulok törekvéseinek leginkább megfelelő gazdáikodási forma kialakítását. A holding irányítású szövetkezet modellje A Holding-típusú szövetkezeti forma a tagok és a kívülálló üzletrész-tulajdonosok vagyonának vállalkozásba adását szolgálja. Ilyen társulások elsődlegesen ott jöhetnek létre, ahol a korábbi téesz keretében működő önelszámp- lású egységek társasági formákba szerveződtek. Ezek szervezeti kerete ugyanis már kialakult, felbomlásuk megzavarná működésük folyamatosságát. Megőrzésüket az is indokolja, hogy a jövő szövetkezetében várhatóan számtalan olyan szövetkezeti üzletrésszel rendelkező kívülálló - nem dolgozó - nyugdíjas tag fog részt venni, aki igényelni fogja részesedését a nyereségből. Az ilyen típusú szövetkezetben a tagok meghatározott csoportjai minden munkát a holdinggal, azaz a vagyonkezelő központtal kötött szerződés alapján végeznek - külön-kü- lön szervezetekben. Megfelelő szervezeti forma lehet például a holdinghoz kapcsolódó kft. vagy betéti társaság. A holding, a vagyon kezelésén kívül, ellátja egyebek közt a közgazdasági és pénzügyek koordinációját, a jogi, munkaügyi teendőket, a központi számvitelt, az iktatást, stb. A tagság vagyonát befekteti különféle vállalkozásokba - felel is ezek működéséért - és gondoskodik a termőföldtulajdon hasznosításáról is. Bérelhet vagy bérbeadhat termőföldet egyéni gazdálkodóknak, kisbérlőknek, de nagyobb szövetkezeteknek és gazdálkodó szervezeteknek is. A tőkeerős holding a hozzá illeszkedő gazdaságoknak folyósíthat kölcsönt, s ha érdekelt a vállalkozás fenntartásában, vagyoni hozzájárulással is segítheti azt. Vészhelyzetben a beltagok vagyoni hozzájárulásukkal átsegíthetik a holtponton a vállalkozást - ezzel tulajdonképp megveszik munkahelyeiket. A holding rendszerű szövetkezetekben a dolgozó tag háromféleképp jut jövedelemhez. Bérjellegű jövedelmet kap az adott vállalkozásban végzett munkája alapján: osztalékot kap a vállalkozási nyereségből és a szövetkezeti üzletrésze után. Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a forma lesz a legelterjedtebb a szövetkezetek alakulása után. Erre utal az, hogy már az átmeneti törvény hatályba lépése előtt sok ilyen rendszerű szövetkezet kezdte meg működését. A tej szövetkezeti modell Azokban a régiókban célszerű tejszövetkeze- tet alakítani, ahol az állattenyésztés révén jelentős a tejtermelés, a feldolgozás, az értékesítés és ahol a tejtermelőket, feldolgozókat tömöríteni lehet. A társulás célja az, hogy a tagoktól a tejet, tejtermékeket feldolgozásra és értékesítésre átvegye, s általában megteremtse a tejtermelés legkedvezőbb feltételeit. A tejszövetkezet tagjai egyaránt lehetnek magán- és jogi személyek. A tagság szempontjából közömbös, hogy az illető bérleti jogviszony, szerződés alapján vagy saját gazdaságában termeli a tejet, tejtermékeket. Alapításkor természetesen az alapszabályban pontosan, részletesen rögzíteni kell a szövetkezet tevékenységi körét. Ebbe beletartozhat például a tej begyűjtése, a' tárolás, a szállítás, a feldolgozás, az értékesítés, a tejtermeléssel összefüggő berendezések beszerzése és szervizelése, valamint az állategészségügyi és élelmiszerhigiéniai teendők ellátása. A tejszövetkezet működésének hatósugara egy-egy nagyobb begyűjtési körzetre terjedhet ki. A tagok viszonya a szövetkezethet szolgáltatás jellegű, mivel a termelők a termékeket saját gazdaságukban állítják elő. Lényeges a felelősségi rendszer kialakítása: a tagok a tej megfelelő minőségéért, a felvevő a tárolásért, a végtermék előállításáért és a szállításért felel. A tagság jövedelme elsődlegesen az átvett tej után literenkénti egységre jutó átvételi árból adódik. Ezen felül - ki-ki vagyoni hozzájárulásának arányában - részesül az eladott termék utáni haszonból. A tejszövetkezet lényegében a korábbi szak- szövetkezet működésére emlékeztet. A tagok magángazdasága ugyanis egy közös munkavégzésnek keretet adó szövetkezeti tevékenységbe illeszkedik. Elképzelhető azonban a tejszövetkezetnek egy másik változata is. Olyan modell, amelyben a termelést, a tárolást, a feldolgozást és az értékesítést közös gazdaságban végzik; a bevitt saját tulajdonban levő eszközökkel és állatállománnyal. A pinceszövetkezeti modell ' A pinceszövetkezeti társulási forma a borvidékeken a szőlőtermelők, a szőlőfeldolgozók és » borértékesítők hagyományaihoz kapcsolódhat azzal a céllal, hogy minél teljesebben kihasználja a táj adottságaiból származó előnyöket. A termelők - szövetkezeteiken keresztül - befolyásolni tudják a szőlő átvételi árát (minőség szerint differenciálva), az átadott szőlő értékesítését és - a feldolgozási kapacitással - magát a termelést. Ugyanígy befolyást gyakorolhatnak a tartalékképzésre, a pinceszövetkezet tagjainak vagyonfelhalmozására, a borászat, a borkereskedelem és a szőlőtermelés összhangjára - tulajdonuk, felelősségük és vállalt kockázatuk arányában. A pinceszövetkezet átveszi, tárolja, feldolgozza és értékesíti a tagok szőlőtermelését, s feladatai közé tartozik a szőlő- és bortermeléssel kapcsolatos legkedvezőbb feltételek megteremtése is. Magán és jogi személy egyaránt tagja lehet. A tagság szempontjából érdektelen, hogy a szőlőtermelő jogviszonyból származó termőföldterületen vagy saját gazdaságában termeli a szőlőt. Az ilyen típusú szervezet tevékenységi köre egyébként kiterjedhet a bor tárolásán kívül a palackozásra, a szállításon kívül a melléktermék feldolgozására, a szeszfőzésre, a borpár- lásra, stb. is. Működési vonzáskörzetébe - a körülményektől és az adottságoktól függően - tartozhat akár egy falu, akár egy nagyobb termelő tájkörzet is. A tagok kötelesek a szövetkezetnek a szerződésben foglaltak szerinti szőlőtermést átadni, a szövetkezet pedig köteles átvenni, feldolgozni, értékesíteni és a kész terméket tárolni. Már megalakuláskor célszerű az alapszabályban rögzíteni, hogy a tagok a berendezéseket, eszközöket hogyan bocsátják a szövetkezet rendelkezésére és az eszközvásárláshoz milyen vagyoni hozzájárulásra kötelesek. Érdemes olyan részleteket is meghatározni, hogy az eszközöket közös pincészetekben, esetleg a tagok magángazdaságában működtetik. A feldolgozást és a tárolást illetően a tagok szövetkezéhez fűződő viszonya szolgáltató jellegű. Ha azonban a magángazdaság a szintere a feldolgozásnak és a tárolásnak, akkor a szövetkezet csak a közös értékesítésre jöhet létre. A tag a szőlő termeléséért, megfelelő minőségű átadásáért, a pincészet a feldolgozásért, a tárolásért és az értékesítésért felel. Az alapszabályban kell tisztázni a tagok üzleti haszonból való részesedését is: a jövedelem elsődlegesen az átvett szőlőtermés után a kilónkénti egységre jutó átvételi árból és az eladott termék hasznából származik. Az általános szövetkezeti modell A társulásnak ez a típusa voltaképp minden ágazatban az újjáalakuló szövetkezet alapmo- delljének tekinthető. Olyan közösség, amely a tagok személyes közreműködésével, vagyoni hozzájárulásával működik, érdekeiket szolgáló vállalkozási vagy más tevékenységet folytat. A szövetkezet jogi személy, amelynek bárki tagja lehet, tehát magán- és jogi személy egyaránt. Csatlakozhatnak hozzá külföldi magán- és jogi személyek is, a külföldiek érdekeltsége azonban - a tagsági viszony tekintetében - a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek figyelembevételével alakul. Szövetkezet alakításához általában elég öt vállalkozó tag. Ez alól kivétel az oktatási intézményekben működő szövetkezet, az iskola- szövetkezet, valamint a hitelszövetkezet, amelynek alapításához legalább 15 személy szükséges. A megalakulást az alapító tagok részvételével megtartott közgyűlés mondja ki. A közgyűlés feladata az alapszabály megállapítása, a tisztségviselők megválasztása és a megalakulás előtt kötött szerződések jóváhagyása, illetve átvállalása. A Cégbíróságon az alapszabály elfogadásától számítotott 30 napon belül kell bejegyeztetni a megalakult szövetkezetét; a bejegyzés az alakló közgyűlés időpontjára visszamenőlegesen érvényes. A szövetkezetét az újonnan választott tisztségviselők: az igazgatóság elnöke, az ügyvezető elnök, az ügyvezető igazgató, vagy - ha az alapszabály úgy rendelkezik - az igazgatósági tag képviseli. A törvényességi felügyeletet a Cégbíróság gyakorolja. Az új szövetkezetekben meg kell határozni az önkormányzati szervek felépítését, a központi és a helyi szervek hatásköreit, a felügyelő és az egyeztető bizottság működési rendjét, továbbá a tisztségviselők megválasztásának és felmentésének a szabályait. A tag és a szövetkezet közötti vagyoni viszonyt az alapszabályban meghatározott számú és összegű részjegy jegyzése alapozza meg, de a szövetkezet önkormányzati szabályzata más formájú vagyoni hozzájáruást is előírhat a tagoknak. Kamat ellenében a tag akár kölcsönt is nyújthat a szövetkezetnek. A szövetkezetnek - a közgyűlés döntése értelmében az üzletrésztőke növelésére fordított összeget az üzletrészek tulajdonosai között fel kell osztania. Egyébként az üzletrész évente részesedésre jogosít. A szövetkezetnek lehetnek üzletrésszel rendelkező tagjai és üzletrészszel rendelkező kívülálló tulajdonosai. Az új szövetkezetben meg kell határozni azt is, hogy á tagok és a szövetkezet üzletrésszel rendelkező kívülállók hogyan adhatják el az üzletrészüket, s miként használható fel az így befolyt összeg a veszteségek fedezetére. Az új mezőgazdasági szövetkezet - vagyonának 10 százalékából - fel nem osztható vagyonként működő szolidaritási alapot köteles létrehozni. Az alapszabályban rögzíteni kell, hogy a szövetkezet rászoruló tagjainak - az időseknek, a munkaképtelennek, a tartósan betegnek, a többgyermekeseknek, az özvegyeknek és árváknak - milyen segítséget nyújt, illetve milyen szolgáltatásokban részesíti őket. (Ide értendő a segély, a nyugdíjkiegészítési, a szakmai képzés az étkezési hozzájárulás, a szociális gondozás biztosítása, a művelődési és a sporttevékenység támogatása.) Az általános szövetkezetek minden olyan tevékenységet folytathatnak, amelyet a törvény nem sorol más formájú gazdálkodó szervezet, vagy az állam (állami szerv) kizárólagos tevékenységi körébe. A tagsági viszony keretében vállalkozási vagy munkaviszony jellegű jogviszony jöhet létre a tag és a szövetkezet között. A vállalkozói jellegű jogviszonyt az önkormányzati szabályzatok és a polgári jog előírásai szabályozzák, míg a munkaviszony jellegű jogviszonyra, valamint az alkalmazottak munkaviszonyára a Munka Törvénykönyvében foglaltak érvényesek, kivéve a fegyelmi felelősségre vonatkozó szabályokat. A foglalkoztatott tagoknak és alkalmazottaknak jogukban áll munkavállalói érdekképviseleti szervezeteket alapítani. Az érdekvédelmi szervezetek működésével és jogaival kapcsolatban a Munka Törvénykönyve az irányadó. A szövetkezetek vagyona: a részjegytőke, az üzletrésztőke, az eredménytartalék, a fel nem osztható vagyon és a szabad vagyoni eszköz. A szervezet vagyonával felel a tartozásaiért, a tag azonban nem felel saját vagyonával és a szövetkezettől részére járó munkadíjával a szövetkezet tartozásaiért. Az egyesülés, a szétválás, az átalakulás, a megszűnés lehetőségeivel az új szövetkezetek, illetve azok tagjai is élhetnek. Ha a szövetkezet tagjai vagyonukkal korlátolt felelősségű társaságot vagy részvénytársaságot kívánnak alakítani, egy átalakuló közgyűlés keretében határozatot hoznak az új szervezet vagyoni és személyes kapcsolatairól. A szövetkezet megszűnése esetén a végelszámolás után fennmaradó vagyoneszközöket a tagok és a tagsági joggal nem rendelkező üzletrésztulajdonosok között részjegyük, más vagyoni hozzájárulásuk és üzletrészük arányában el kell osztani és részükre ki kell fizetni. A faluszövetkezeti modell Az átalakulás folyamatában várhatóan a mai termelőszövetkezetek helyett településekhez kötődik kisebb gazdaságok alakulnak ki. Ennek keretében jöhetnek létre a faluszövetkezetek, mint gazdasági központok. Együttműködésük az önkormányzatokkal nagyban befolyásolhatja a település sorsát. A faluszövetkezetek foglalkozhatnak feldolgozással, hazai és külpiaci értékesítéssel, a termeléshez szükséges anyagok beszerzésével. Végezhetnek ipari és szolgáltató tevékenységet, vállalkozhatnak pénzügyi műveletek lebonyolítására és számos egyéb olyan tevékenységre, amelyet a szövetkezeti törvény nem tilt. Tevékenységük körét a közgyűlés által megszavazott alapszabály rögzíti. Ez a szövetkezeti típus egybefoghatja az adott településen a szükségletek teljes körének kielégítését, így szövetkezet keretein belül létrejöhet a jelenleg külön szövetkezeti formákban működő szövetkezetek integrációja; a jelenlegi tsz-ből kialakuló szövetkezet: az általános fogyasztási értékesítő szövetkezet, a takarékszövetkezet, a kisipari javító és szolgáltató szövetkezet, stb. E modell előnye, hogy a tagok vagyonrészei szintén egyhelyre összpontosulnak. így nagyobb vállalkozásokat lehet létrehozni, csökkenhet az adminisztrációban dolgozók száma, s növekedhet a hatékonyság. E típus alkalmas arra, hogy a falu termőföldjein termelt árut feldolgozza, értékesítse, csomagolja, szállítsa, előállítsa a takarmányt, üzemeltesse a gépeket, vállalja a fuvarozást és a szervizmunkákat. Tevékenységi körébe tartozhat a tagok, a lakosság megtakarított pénzének kezelése a szövetkezetek által létrehozott pénzintézetekben, a hitelnyújtás és kötvény kibocsátása. Lehetőséget nyújt arra, hogy az egyes részlegeket a tagok csoportjai és a szövetkezet közösen hozzák létre, a szövetkezeten belül működő gazdasági társaság formájában. Megoldható az is, hogy az egyénileg gazdálkodó tagok terményeiket, állataikat a szövetkezeten keresztül értékesítsék, és ugyanígy szerezzék be a termeléshez szükséges termékeket. E szövetkezeti modell keretén belül gyakran előfordul majd, hogy egyes természetes személyek a szövetkezetbe adják a vagyonukat, de munkaerejüket a magángazdaságban vagy másutt hasznosítják. A földbérlő szövetkezeti modell Bizonyos, hogy a termelőszövetkezetek átalakulása és a kárpótlás eredményeként nagyon sok törpetulajdonos nem fogja termőföldjét közvetlenül hasznosítani. Vagy azért, mert városban él, nem a mezőgazdaságban dolgozik, vagy mert már magas kora miatt nem vállalkozik az önálló gazdálkodásra. Ezek a földtulajdonosok előreláthatóan azt a megoldást választják, hogy termőföldjüket a föld fekvése szerinti faluban, városban élő szövetkezet, állami gazdaság, egyéb társaság vagy vállalkozó használatába adják. Ennek gyakorlati formája a haszonbérleti szerződés. A bérbeadók nem válnak annak a szövetkezetnek a tagjává, amelynek termőföldjüket bérbeadják. A szövetkezet pedig ilyen esetben vagyonkezelővé válik, és bérleti díjat fizet a bérbeadónak. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy a földterület bérlői a használatukba került földekkel szövetkezetét alapítanak, és a bérelt földet viszik közös művelésbe. Az így alapított szövetkezetekben a föld bérlői fizetik a bérbeadónak a bérleti díjat, a szövetkezet tagjai pedig osztoznak a termék eladásából származó jövedelemből, valamint a feldolgozás révén keletkező tiszta nyereségből. Ugyanakkor az osztalék bizonyos hányadát a művelésre, gépek vásárlására vagy bérlésére használhatják fel. Ami a működését illeti: az alapszabály szerint a tagok és a szövetkezet vagyoni kapcsolata részjegyzéssel vagy egyéb vagyontárgy szövetkezetbe vitelével jön létre. Egyéb ügyekben az egységes szövetkezeti modelltörvény rendelkezései alapján kell eljárni. A szolgáltató szövetkezeti modell Ezt a formát elsődlegesen a családi gazdaságok sokirányú igényeinek a kielégítésre ajánlják a szakemberek. A szolgáltató szövetkezet - mint a neve is jelzi - vállalhatja, például a géphasznosítással, a szervizeléssel, a növényvédelemmel, a szállítással, a könyveléssel stb. kapcsolatos feladatok ellátását. A géphasznosítás: a szolgáltatás igénybevevőinek például nem kell családi gazdaságukat gépesíteniük, ha belépnek tagként a szövetkezetbe, igényelhetik a számukra szükséges gép használatát. Az ilyen típusú szövetkezetnek tagjai lehetnek az adott faluban vagy tájkörzetben élő olyan egyéni gazdaságok tulajdonosai és jogi személyek, akik beviszik gépeiket, munkaerejüket és szaktudásukat a szövetkezetbe és vállalják, a megrendelések teljesítését - tagtársaiknak és másoknak. Ehhez irodahelyiséggel és gépi nyilvántartó eszközökkel kell rendelkezniük. A megrendeléseket az iroda veszi fel és biztosítja a megrendelő termőföldjéhez legközelebb eső munkagép kapacitását. A szolgáltatásnak ez formája, betegség vagy egyéb akadályoztatás esetén önsegélyező formában tovább fejleszthető. A géppel rendelkező gazda a munka elvégzésért a megrendelőtől közvetlen díjat kap. A díj bizonyos százalékát a szövetkezetnek adja az iroda fenntartására és egyéb rezsiköltségek fedezetére. A géphasznosítási szövetkezeti forma fő előnye, hogy lehetőségeket teremt a nagyértékű gépek teljes és gazdaságos kihasználására és tehermentesíti a tagokat a teljes gépi felsze- relkezéstől, beruházástól. A szerviz, a növény- védelmi ellátás, a szállítás, a könyvelés és sok egyéb szolgáltatás mind alapja lehet az ilyen típusú szövetkezeteknek. Lényeges, hogy a megalakuláskor pontosan meghatározzák, milyen szolgáltatásokra vállalkoznak. Azt is rögzíteni kell, hogy az adott szolgátatást milyen és kinek a tulajdonában lévő eszközökkel fogják végezni s a munkavégzésből származó nyereség miként oszlik meg a szolgáltató szövetkezet tagjai és a szövetkezet között. Költségkímélő jellege miatt várhatóan igen elterjedtté válik majd ez a szövetkezeti típus. Ferenczy-Europress
