Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-20 / 170. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. július 20. Szabadságon az önkormányzat Az aaleni kórus vendégei voltak Mise a Szent Tamás templomban A városi önkormányzat jú­lius hónapban a jól megérde­melt szabadságát tölti. S hogy mennyire működőképes ezen időszakban a szekszárdi pol­gármesteri hivatal, ezt kérdez­tük dr. Palkó László jegyzőtől. — Mi a feltétele annak, hogy egy várost igazgató ön- kormányzat elkezdhesse szabadságát? —- Az önkormányzati tör­vény értelmében évi hat ülést kötelesek tartani az önkor­mányzat képviselői. Ezt az előírást a szekszárdi képvise­lőtestület teljesítette, hiszen nem hat, hanem nyolc ülést tartottak ebben az évben. — A szabadság megkez­dése előtt sikerült megoldást találni az esetleges, idősze­rűen fellépő problémákra? — Az utolsó ülésszakunk három napos volt, így minden napirendi pontban döntés Hajdan 140 éve, 1852. július 20-án Bezerédj Istvánt Szekszárdon a haditörvényszék Teleki Blanka ügyében hallgatta ki. 90 éve, 1902. július 20-án adta hírül a Tolnavármegye, hogy Csók István, a hírneves festő Őcsénybe érkezett, ahol Ke­resztelő című festményét kí­vánja elkészíteni; műterméül az ottani református templom szolgált. 85 éve, 1907. július 21-én epés vezércikk jelent meg a fenti lapban Városi dol­gok címmel; megemlíti, hogy faluhelyen öntözik már az ut­cákat, nálunk még nem, hi­szen „Utcáink nincsenek befá- sítva. Kevés költséggel, de hozzávaló érzékkel és jóaka­rattal ezt is meg lehetne ha­Rangos vendéget fogadott az elmúlt hét végén Frigyesi András, a szekszárdi Deuts­che Bühne igazgatója. Rolf Gossmann, a német belügy­minisztérium külföldi német kissebségekkel foglalkozó re- ferátusának vezetője látogatta meg az intézményt, s szerzett tapasztalatokat a Deutsche Bühne jelenlegi helyzetéről, valamint a jövőbeni tervekről. — A látogatást a nemzeti etnikai és kisebbségi hivatal szervezte, s a szekszárdi né­met nemzetiségi szervezet ál­tal kaptunk arról értesítést - adott tájékoztatást Frigyesi András. - Természetesen nagy örömünkre szolgált, hogy Gossmann úr felkeresett bennünket. született, s nem mardt olyan nyitott kérdés, amelyet a sza­badság utáni ülésszakunkra kellett volna halasztani. — Mennyire tudja mara­déktalanul ellátni feladatát a szabadság idején az önkor­mányzat? — A város képviselőtestü­lete egyes hatásköreit átru­házta a bizottságokra - gondo­lok itt a gazdasági, a szociális és a művelődési bizottságra. A felhatalmazást ezek a bizott­ságok megkapták, így az ön- kormányzat továbbra is hatá­rozat- és működőképes. — Mikor lesz a következő képviselőtestületi ülés? — Miután képviselőink ki­pihenik ez évi fáradalmaikat, újult erővel foghatnak hozzá újabb feladataikhoz az első ülésen, melynek ideje augusz­tus utolsó, vagy szeptember első hete. Tóth Dorina marosan csinálni. A Sétatér és a Wosinszky által létesített park teljesen el van hanya­golva, el van hagyatva. A Ga- ray-szobor körül levő kis tér szégyenletes állapotban sínlik. Utcáink és tereink tisztogatása szabadjára van hagyva, nem törődik vele senki, nem néz utána senki, pedig van róla szabályrendelet..80 éve, 1912. július 20-án megalakult a Szekszárdi Sport-Egylet. 75 éve, 1917. július 20. és 25-e kö­zött írta Babits Mihály A régi kert című versét, ez egyik leg­szebbje vallomásos műveinek. 65 éve, 1927. július 23-án adta hírül a Tolnamegyei Újság, hogy elkészültek a város díszpolgári oklevelei: a kötés a Molnár Rt., a helyi címer Fe- rencz Lajos helybeli festőmű­vész munkája volt. Krónikás — Ezek szerint nem volt ismeretlen előtte a szekszárdi Deutsche Bühne? — Nem, s ez kiderült a kérdéseiből is. Elsősorban az elkövetkező időszak tervei felől érdeklődött, s miután megismerkedett azokkal, tá­mogatásáról biztosított ben­nünket. Ugyanakkor problé­maként vetette fel a színházi közönség hiányát is, hiszen tapasztalta, hogy a német nyelvtudás enyhén szólva nem mindenütt jellemző a környéken. Hivatkoztam a környékbeli falvakra, ahol je­lentős létszámú német kisebb­ség él, s megemlítettem a sike­res iskolai német nyelvtanítást is. Úgy érzem, megnyugtat­tam Gossmann urat afelől, Egy hétig tartózkodott Szekszárdon a németországi Aalen énekkara, a Pueri Can- tores elnevezést viselő fiú kó­rus. Előtte két hétig ők látták vendégül a szekszárdi Garay János gimnázium leánykóru- sát. A Németországban eltöl­tött két hét élményeiről a harmadikos Dányi Dóra szá­molt be, aki harmadik éve a kórusban mezzo kettőt énekel. — Külföldre, azaz Aalenbe nem a teljes kórus utazott, ha­nem az előzetes meghallgatás alapján kiválasztott negyven­egy kórustag. Lánvi Péter ta­Nyaral a VTV Mármint a Szekszárd Vá­rosi Közszolgálati Televízió. A megyeszékhely lakói egy hó­nap múlva találkozhatnak hogy a Deutsche Bühne ele­gendő közönségbázissal ren­delkezik, csak meg kell találni a megfelelő közönséghez a programot, illetve a program­hoz a közönséget. Ehhez per­sze megfelelő épület is szük­séges, s ez is szóba került a be­szélgetés folyamán. — Konkrét anyagi támoga­tásra is kapott ígéretet a De­utsche Bühne? — Én elég sokáig éltem kint Ausztriában ahhoz, hogy ismerjem a nyugati pénzvilág hozzáállását ehhez a kérdés­hez. Ebben az esetben mindig az vetődik fel elsőként, hogy az itteniek mit mutatnak fel tevőlegesen. Gossmann úr természetesen érdeklődött a központi, megyei és a helyi nár úr volt a zongrakísérőnk, Gerse József tanár úr irányí­tott bennünket. Ő nagyon komolyan veszi velünk a munkát és néha kemény, ami­nek biztosan oka van. Ki akarja belőlünk hozni a ma­ximumot. — Mikor érkeztetek Aalenbe? — Június 27-én, szomba­ton, a déli órákban. Az első héten családoknál kaptunk szállást, majd az aaleni ifjú­sági szállón laktunk. Engem egyedül szállásoltak család­hoz, ezt valószínűleg német nvelvtudomásomnak köszön­legközelebb a már hagyomá­nyosnak tekinthető műsorok­kal, mivel átalakítási munkák miatt az üzemelés szünetel. támogatás iránt, nem konkré­tan, hanem általában. Ha va­lamennyi fél jelét adja annak, hogy valóban szükség van a Deutsche Bühnére, akkor ab­ban az esetben bizton számít­hatunk a német partner segít­ségére. Ez így, és csak így mű­ködik. — Ma már természetes számunkra, hogy az ország­ban egyetlen Deutsche Bühne és Szekszárd elválaszthatatlan egymástól. így lesz ez remél­hetőleg a jövőben is? — Pályázatomban síkra szálltam amellett, hogy a színház itt maradjon, Szek­szárdon. A környéken él any- nyi német származású sze­mély, hogy legyen létjogosult­sága ennek az intézménynek. Úgy érzem, hogy mind a me­gye, mind a város örömmel tartaná fenn a színházat: azt várom, hogy ennek mihama- rabbskézzelfogható jelét is ta­pasztaljam. -szá­hetem. Nem sokkal az eluta­zásunk előtt tettem ugyanis középfokú nyelvvizsgát, si­kerrel. — Hogyan fogadott a vendég­látó család? — Kedvesen, de mégis na­gyon idegenek voltunk egy­másnak. Az első napok kínos csöndekkel teltek, de aztán összebarátkoztunk. — Mikor volt az első fellépése­tek? — A két hét alatt három fontos szereplésünk volt. Az első, amikor a Szent Tamás templomban a misén énekel­tünk, ez sajnos nem lett a leg­sikeresebb. A másik, amikor a Schubert gimnáziumban Lá­nyi Péter zongorakoncertjén is felléptünk. A legfontosabb hangversenyünknek a Schwäbisch Gmünd-i Nem­zeti Egyházzenei Fesztiválon való szereplésünket nevez­ném. Itt valóban úgy énekel­tünk, ahogy azt a tanár úr várta tőlünk. — Fellépéseiteken milyen műveket mutattatok be? — Főként miséket, Kodály- műveket, de Mozart opera­részletek is szerepeltek a re­pertoárunkon. — A két hét alatt kik fogadtak benneteket? — Először Aalen város fő­Manapság, ha sportról esik szó, a harmadik-negyedik mondatban már milliók röp­ködnek a levegőben. Szembe­ötlően elvált már egymástól a szabadidő- és a versenysport, nem úgy, mint nyolcvan-száz évvel ezelőtt, azokban a sokat emlegetett hősi kezdetekben. Szekszárdon az 1873-ban alakult tűzoltóegylet karolta föl először hivatásszerűen a testedzést, amikor nevébe fel­vette a tornász szót is. Ilyen irányú tevékenységükről ke­veset tudunk, s lehet, hogy az elnevezésen alig ment ez túl. A szokásos vadászatok, né­hány alkalmi úszóverseny, vendéglői tekézés, kávéházi sakkozás jelentette a sportot 1887-ig, amikor július 14-én a Szekszárdi Vidéke arról tudó­sított, hogy Spányi Leó, No- gáll és Módly urak Dunaföld- várra kerékpároztak, majd egész éjjeli tánc és mulatás után másnap vissza kerekez­tek - a szembeszél ellenére si­kerrel. Az újság lelkesülten szólt az esemény jelentőségé­ről: „Örömmel üdvözölhetjük a sport ezen derék művelőit, kik rövid gyakorlat után de­rekasan kiállták a tűzpróbát. Ezzel a sikerrel reméljük, hogy a sport eme neme iránt rokonszenvet és érdeklődést fognak kelteni szélesebb kö­rökben is. Nagyon üdvös és kívánatos volna, hogy a sport minden nemét felkarolná fia­talságunk, mert az ilyen szó­rakozás nemes és testet edző foglalatosság, s bizonyára sokkal több erkölcsi és fizikai haszna van, mint a sok helyen elharapódzott kártyázásnak és virtusságra emelkedő dob- zódásnak, mely a fiatal gene- racziónak még meglevő erejét is lassan-lassan felemészti". Kereken száz éve, 1892. jú­lius 27-én Gustave Kerster ke­rekezett erre Philipovich Emil társaságában. A francia sport­ember, aki Párizstól Konstan- tinápolyig taposta a pedált, megállt a Szekszárd szállóban, vörösbort ivott és piskótát evett, majd „csakugyan szé­dületes gyorsasággal indultak lefelé", Mohácsra. Három év múlva, 1895. június 6-án meg­alakult a szekszárdi kerék­Dányi Dóra polgármestere adott fogadást, majd Ostalb járás főpolgár­mesterével is találkoztunk. Ezeken a fogadásokon többek között a kapcsolat ápolásáról, Aalenről beszéltek. — Merre jártatok még? — Nagyon sokat kirándul­tunk. Engem Neresheim ne­vezetességei ragadtak meg legjobban, de csodálatos él­ményt nyújtottak a Schwä­bisch Hall-ba, Rothenburgba, Würzburgba tett látogatások. A vendéglátó kórus tagjai kö­zül néhányan elkísértek ben­nünket. Itthon ezt próbáltuk viszonozni, amikor egy hetet Szekszárdon töltöttek, azt a sok kedvességet, amit kap­tunk a kórustól, a családoktól. Próbáltuk visszaadni azt, amit mi kaptunk, de úgy érzem ez csak részben sikerült - p. téri ­pár-egylet, 1897. június 29-én pedig megtartották Szekszárd - Bonyhád - Bátaszék - Szek­szárd között az első oszágúti körversenyt, szeptember 26-án pedig az első megyebaj- ’ nokságot. Az előbbit Keplin- ger Géza, az utóbbit Ellmann Béla nyerte. Az országosan egyre népszerűbb sport len­dületét az akasztotta meg, hogy bölcs állami rendelkezés folytán hamarosan megadóz­tatták a kerékpár-tulajdono­sokat ... (Nem áll szándé­komban tippet adni az adóha­tóság számára!) Tizenöt év múlva, amikor a helybeli munkásgimnázium­ban labdarúgócsapat alakult, s néhány éve már a vívóklub is eredményesen működött, elő­ször tettek kísérletet a sporté­let szervezeti összefogására. A Tolnavármegye és a Közérdek a július 20-án, a szálló kister­mében lezajlottakról írta: „a sportérzék örvendetes terje­désére mutat ez a tény", a megalakult egylet „a testedzés és embersport minden ágát növeli és felkarolni igyek­szik". Néhány gondolat és tény ma is figyelemre méltó: „Az eléggé nem helyeselhető ’ eszme a szekszárdi aranyifjú­ság körében alakult labdarú­gócsapat köréből indult ki, melynek lelkes tagjai érezve az egyoldalúság hátrányait és izoláltságát, felismerve a sportmívelés általánosításá­nak szükségességét", kimond­ták megalakulásukat. A vívó­klub akkori elnöke, dr. Szent- királyi Mihály polgármester csapata nevében megígérte, hogy ők is csatlakozni fognak: a szervezést Jaschek Sándor vármegyei harmadik jegyző vállalta magára. A korabeli cikk helyesen értékelte a messzebb mutató hatást is. „Amidőn e sporteseményről örömmel veszünk tudomást, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy a szekszárdi társadalom őszinte és hatha­tós támogatásban fogja része­síteni az új sportegyesületet, * amelytől nemcsak a testedzés terén, hanem társadalmi éle­tünk fejlesztése terén is sokat várunk ..." Dr. Töffős Gábor Csók István: Sárközi keresztelő Német színház Szekszárdon Látogató a Deutsche Bühnénél A szekszárdi kórus, a kép jobb szélén Gerse József karnagy Önvédelmi lecke Barátném állít meg a húsbolt előtt, ritkán talál­kozunk, s ez elég nyomós ok a leblokkolásra. A ki hogy van kérdéseinek szokványos tisztázása után éppen ott tartunk, már na­gyon sülni akar az a csöre- gefánk, amit látogatásomra rendeltem, amikor hoz­zánk vágódik egy férfiú, tudakolandó, hogy hány óra? Én készségesen nézem, hogy mondani tudjam, ba­rátnőm, a karját emelve mutatja az időt. Férfiú el. Barátnőm szeme viliámlik. — Meg vagy őrülve? így nem szabad, mert amíg né­zed az órád, leüthet, el­marhatja a válladról a tás­kádat és még csak az arcát se láttad! így kell. Emeld az orra elé az órát! Szol­gálja aki magát! Hüledezek. Leginkább azon, hogy mennyi min­den nem jut eszembe saját érdekemben. — És ha így is támad? — Akkor te rúgsz, mint egy ló, lehetőleg t.. .ön. Az a legjobb a te szempon­todból. — És ha nő az illető? — Akkor is rúgjál (nem írom le, hova), de a karmo- lás se rossz. Mutasd a kör­meidet! Mutatom, elégedetlen. Hegyesre kell vágni - mondja - lelkemre kötve, hogy megfogadom a taná­csot. A lecke óta senki se kér­dezte tőlem az utcán, hogy hány óra van. Nekem vi­szont gyakran jut eszembe, hogy annyi fölöslegeset tanultam meg életemben. Most annak lenne haszna, ha egyéni okulási progra- mpmba illesztettem volna legalább egy alapfokú ka­rate tanfolyamot. Immáron késő. Legfeljebb a vérfa­gyasztó rikkantásokban lehetnék menő, csak el kel­lene hitetni magammal, hogy az is hatásos.- lászló i. ­Rejtett értékeink Sportéletünk kezdetei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents