Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-18 / 169. szám

6 képújság HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. július 18. • • Ökumenikus egyházi naptár Július 18. Szombat. Köznap. Napi igék: Kát: Mik 2,1-5. Mt 12,14-21. Ref: Gál 4,1-7.2Kir 19,20-37. Ev: Ézs 30,18-22. Mk 4,21-25. Őrt: Róm 8,14-21. Mt 9,9-13. A magyarországi katolikus naptárban Boldog Hedvig emlékezete. Hedvig Nagy Lajos király lánya, Jagelló lit­ván nagyherceg (később II. Ulászló néven lengyel király) felesége volt, aki férjével együtt sikeresen tevékenykedett a litvánok megtérítésén. Kitűnt még a szegények, árvák és özvegyek istápolásában is. 1399-ben halt meg Krakkóban. A református és az evangélikus naptárban • Frigyes napja. Július 19. Évközi 16. Szentháromság utáni 5. vasárnap. Napi igék: Kát: Kol 1,24-28. Lk 10,38-42. Ref: Gál 4,8-11. Zsolt 55, 13-24. Ev: Lk 5,1-11. Zsolt 109,1-5. 21-31. Őrt: Róm 10,1-10. Mt 8,28-9,1. A katolikus naptárban Szent Epafrász vértanúnak, Szent Pál egyik fogolytársának emlékezete. A református és az evangélikus naptárban Emília napja. Az ortodox egyházban Szentéletű Makriné és Diosz napja. A zsinagógái naptárban böjtnap, a Szentély pusztu­lására emlékeztető három gyászhét kezdete. Július 20. Hétfő. Köznap. Napi igék: Kát: Mik 6,1-8. Mt 12, 38-42. Ref: Gál 4,4-12-20. 2Kir 20. Ev: Lk 14,25-33. Mk 4,26-29. Őrt: Róm 16,17-24. Mtz 13,10-23. A katolikus naptárban Szent Illés próféta emlékezete, Illés a Kr. e. IX. században működött Izraelben. Elsősor­ban az istenhit tisztaságáért küzdött, de felemelte szavát a társadalmi igazságtalanság, a királyi önkény ellen is. Küldetése befejeztével Isten tüzes szekéren ragadta ma­gához az égbe. A református és az evangélikus naptárban Illés napja. Az ortodox egyházban Szent Illés próféta napja. Július 21. Kedd. Köznap. Napi igék: Kát: Mik 7,14-15. 18-20. Mt 12,46-50. Ref: Gál 4,21-31. 2Kir 21. Ev: Lk 9,51-56. Mk 4,30-34. Őrt: lKor 1,1-9. Mt 13,24-30. A katolikus naptárban Brindisi Szent Lőrinc áldozópap, egyháztanító (+1619) emlékezete. Mint kapucinus szerze­tes ismert szónok és kiváló tanár volt. Irodalmi tevékeny­ségének a középpontjában az Oltáriszentség és a Má- ria-tisztelet állott. A református és az evangélikus naptárban Dániel napja. Az ortodox egyházban Szent Ezekiel próféta, va­lamint Szentéletű Simeon és János napja. Július 22. Szerda. Köznap. Napi igék: Kát: 2Kor 5,14-17. Jn 20,1-2.11-18. Ref: Gál 5,1-6. 2Kir 22. Ev: Róm 13,8-10. Mk 4,35-41. Őrt: lKor 2,9-3,8. Mt 13,31-36. A katolikus naptárban Szent Mária Magdolna emléke­zete. Az evangéliumok megemlékeznek egy magdalainak nevezett Máriáról, akit Jézus meggyógyított és aki ettől kezdve kíséretéhez tartozott, ott állt keresztjénél, jelen volt temetésénél, s akinek Jézus először jelent meg feltá­madása után. Említést tesznek továbbá egy bűnbánó asz- szonyról, aki könnyeivel mosta meg az Úr lábát és a betá- niai Máriáról, Márta és a feltámasztott Lázár testvéréről. A nyugati lituriga e három asszonyt egy személynek ve­szi és együtt ünnepli. A református naptárban Magdolna, az evangélikus naptárban Mária Magdolna napja. Az ortodox egyházban Szent Magdalai Mária kenet­vivő napja. Július 23. Csütörtök. Köznap. Napi igék: kát: Jer 2,1-37-8. 12-13. Mt 13,10-17. Ref: Gál 5,7-15.2Kir 23,1-20. Ev: lKir 19, 19-21. Mk 5,1-20. Őrt: lKor 3,18-23. Mt 13,36-43. A katolikus naptárban Szent Brigitta szerzetesnő emlé­kezete. Az Uppsala mellett született Brigitta boldog há­zasságából nyolc gyermek született. Férje halála után szerzetesrendet alapított Krisztus szenvedésének a tiszte­letére és a bűnök engesztelésére. 1373-ban halt meg Ró­mában. A református és az evangélikus naptárban Lenke napja. Az ortodox egyházban Szent Trofimosz és Theofilosz vértanúk. Július 24. Péntek. Köznap. Napi igék: Kát: Jer 3,14-17. 31,10-13. Mt 13,18-23. Ref: Gál 5,16-25. 2Kir 23,21-37. Ev: Lk 9,18-26. Mk 5,21-34. Őrt: lKor 4,5-8. MU3,44-54. A magyarországi katolikus naptárban Árpádházi Bol­dog Kinga (+1292) emléknapja. IV. Béla király lánya és Boleszláv lengyel király felesége volt. Szüntelenül imád­kozott, hogy Lengyelország megmeneküljön a tatárdúlás- tól. Példamutató volt a beteg- és szegénygondozásban is. Férje halála után belépett a klarisszák kolostorába. A református naptárban Kinga, az evangélikus naptár­ban Krisztina napja. Az ortodox egyházban Szent Krisztina nagyvértanú, valamint Szent Borisz és Gleb napja. Szekér a tetőn A Tolnai Népújság ezévi jú­lius 21-i számában közölt fényképén „Szekér van a te­tőn". A szövegből kitűnik, hogy szedresi legények az is­kola udvarán lévő paraszt ko­csit virtusból szétszedték és az épület tetején újból összerak­ták. Szerintem ez ősi sváb szokáson alapszik. Néhai dr. Schütz Antal, a budapesti Pázmány egyetem hittudományi karának jónevű dogmatikai tanára Életem című könyvében írja a követ­kezőket: Kistószegen születtem a régi Magyarország Torontál megyéjében. Ez kis falu. A török hódoltság alatt elpusztult Bánát­ban Mária Terézia németeket te­lepített le. Gyerekkoromban édes­apámtól sokszor hallottam, hogy az ő falujában a legények este meglátták, hogy egy gondos gazda másnapra megrakta a trá- gyás szekerét. Nosza, egy-kettőre lerakták a sötétben, szétszedték a szekeret, darabonként felvitték a háztetőre, ott ismét összerakták. Kosaranként felvitték és megint szekérre rakták a trágyát, rá sza­bályszerűen a vasvillát. Reggel a megrökönyödött gazda ott találta a trágyás szekerét a háztetőn ... Magyar községből egyedül Pincehelyről van tudomásom, hogy kukoricafosztáskor a lá­nyos háznál a zsuppos tetőre került az üres szekér. Dr. Koppán józsef Tamási „Mindenkivel szövetkezni akarok ... Beszelgetes Gergely János főigazgatóval — Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola új főigazgatója mögött nagyívű, tiszteletet ébresztő út áll. Beszélgessünk arról, milyen ember a főigazgató? Elég, ha tu­dósként tiszteljük, vagy szerete- tünkre is méltó? — Az akar lenni, el is követ mindent, hogy csalódást ne okozzon. Bevallom, régen szegeztek mellemnek olyan kérdést, hogy „milyen ember Gergely János?", s ez azért jó, mert leginkább azok tudják milyen vagyok, akik a köze­lemben éltek, élnek és azok, akiknek én éltem a közelében, szellemi holdudvarában. Úgy érzem, még mindig rengeteg tartozásom van nagyon egy­szerű vasutas szüleimmel, első ceglédi tanítóimmal, ta­náraimmal szemben, és mert egyetemi éveimben olyan nagy tanítók szavát hallhat­tam, mint Eckhardt Sándor, Gergyai Albert és Győri János, emlékükkel és önmagámmal szemben is. Nagyon sok em­bernek köszönhetem, hogy hatvankét évesen még mindig a teljes életre törekszem. — Akik teljes szívvel, lélekkel töltenek el 35-40 évet katedrán - Eckhardt és Gyergyai professzo­rok szava és példája nyomán - a „világ magyarázója tanárként" gyakran panaszkodnak kimerült­ségre. Olykor kiábrándultságra. — Ismerek magam is na­gyon elfáradt pályatársakat, de én hazulról hoztam az energiát, nem tudok takarék­lángon égni. Szeretteim, pá­lyatársaim - egyben tanáraim - jó ideje intenek már, hogy ne vegyem kettesével, hármasá­val a • lépcsőket, mert lépe­getve is föl lehet jutni az eme­letre. Van, amikor számomra ez képtelenség. De megnyug­tat, biztonságot, erőt is köl­csönöz, hogy féltenek. — Még odahaza, Cegléden ke­rült élethosszra szóló útipakkjába ez a „soha sem érek rá, mindig rengeteg dolgom van" hevület? — Azt kell mondanom, hogy: is. Csodálatos emberek voltak a tanáraim, előbb a ceg­lédi Kossuth Lajos Gimnázi­umban, folytatásként pedig a Pázmány Péter Tudománye­gyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-francia sza­kán. Édesapám az első világ­háborút követően Kolozs me­gyéből menekült Magyaror­szágra és mozdonygyári munkás volt, amikor elvette nála tizenhat évvel fiatalabb édesanyámat, aki pedig egy tizenöt gyermekes, mesebe­lien összetartó, együttélő va­sutascsalád leánya volt. Eb­ben a körben tanultam, hogy mi a család, mik az egymás iránti szívbéli kötelezettségek, de azt is, hdgy szeretet nélkül nincs élet és a jó szó kenyérrel ér föl. Lévén egyszem gyerek, együtt nevelkedtem négy unokatestvéremmel, mert anyám családjára ez volt a jel­lemző, ketten-hárman segítet­ték, támogatták egymást. Egyedüli örökségük ez volt.. — Gondolom, ezt a családmo- dellt valósította meg saját életé­ben is. — így van, de ebben már szerepe van még az egyetemi években megismert felesé­gemnek - aki a Leöwey Gim­náziumban tanított nyugdíja­zásáig - és az ő, akkor még Zombán élő szüleinek. Nem gondoltam volna, mégis be­következett, hogy apósom, Boros Béla tanár is odasorako­zott egyetemi éveim esz­ményképei közé. — Nagyon ismerős a név. Ó lenne az az „igazgató bácsi”, akit még ma is sokan emlegetnek Zombán nagy-nagy szeretettel? — Bizony ő az! Nyugdíjas­ként költözött le hozzánk Pécsre és ott hunyt el 1979-ben. Hallatlanul értékes, nagytudású, ám mégis sze­rény ember volt, aki ötvenöt családdal 1947-ben települt Zombára, s folytatta azt a gyönyörű munkát, amit egy kicsike faluban, a felvidéki AÍ- sószeliben végzett. Németh László szavaival élve, messze- sugárzó emberként osztotta a tudást és szeretetet. Mellette húsz évig szerkesztette a szlo­vákiai Magyar Tanítók Egye­sületének a lapját, amit a jelen­legi lap jogelődjének tekint. — Ha jól érzékelem, a tudás, bizalom, emberszeretet lett és maradt az Ön világmagyarázó tanári létének az állócsillaga. Öröm, hogy Szekszárdid talált egy olyan időszakban, amikor ti­zenöt évesen is fiatal főiskolánk életében a mennyiségi fejlődést a minőséginek kell fölváltania. Semmi szívfájdalom közel negy­ven év után Pécs elhagyásáért? — Szó sincs örökös elha­gyásról, már csak a közelség miatt sem. A sokakat meglepő feladatvállalás nem szakít ki a régió felsőoktatásának, tudo­mányos, művészeti és kulturá­lis életének közegéből, legföl­jebb új minőségben - Tolna megye képviselőjeként - le­szek ebben jelen. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy is­meretlenbe ugrottam. Zombá- tól eltekintve is több évtizede­sek a kapcsolataim Tolna me­gyével. Hogy egyebet ne mondjak azért, mert Dombó­váron még ma is rajongva em­legetett Péczely Lászlóval - akinek a főiskolán tanártársa lehettem -, sokat jártunk ide át vizsgáztatni a tanárképző levelező hallgatóit. — Mégis kellene néhány szó arról, hogyan indult Gergely Já­nos magyar-francia szakos tanár pályafutása 1953-ban. — Megözvegyült édesa­nyám miatt, aki akkor már ré­gen két nővérével élt együtt, szerettem volna Ceglédre ke­rülni, de akkor nem kívánság szerint zajlott az elhelyezke­dés. Kínálkozott egy lehetőség a cserére, de édesanyám el­utasította ezt a megoldást. — így állt először a Nagy La­jos Gimnázium katedrájára, majd folytatta a „világ magyarázását" a Tanárképző Főiskolán, s lett előbb a Janus Pannonius Tudo­mányegyetem főtitkára, végül 1986-ban az egyetem öt kollégi­umának főigazgatója. Kihagytam valamit? — Az egyáltalán nem mel­lékesként végzett mellékese­ket, azt, hogy alelnöke vagyok a TIT Baranya megyei Szerve­zetének és elnöke a Pécs-Ba- ranyai Kulturális Kamarának. — Érthetem úgy, hogy in­gázni fog Pécs és Szekszárd kö­zött? — Nem! Rövidesen ideköl­tözünk Szekszárdra, de élni szeretnék azért Pécs közelsé­gével is. Most a főiskola egyik betegszobája a szállásom és legfőbb dolgom az ismerke­dés. — Két felnőtt - és szintén pe­dagógus - leánya van, az idősebb, Éva révén pedig egy István János nevű fiú unokája. Nem hangzott el asszonyi vétó a helyváltoztatás ellen? — Örömömre, nem. Fe­leségem sokkal inkább haza jön, mint én, pedig amíg apó­somék Zombán éltek - még fi­atal házas korunkban - nekem is ez volt az otthon, főként édesanyám halála után. Bol­dogan mentünk a papával népművelő útjaira, amikor itthon voltunk. Emlékezetes leckék voltak ezek, néptanító­ságból . . . — Azt nyilatkozta, hogy fői­gazgatóként a kölcsönös biza­lomra alapozott munkát tudja csak elképzelni, de szükség esetén híve lesz a szelíd erőszaknak is. — Sokadszorra sem nyilat­kozom mást, mert az átvett in­tézmény létezésének egyedüli értelme az, hogy a fiatalokért legyen, őket segítse emberileg, szakmailag úgy feltöltődni, hogy tanítókként, tanárok­ként, szociális munkásokként a maguk helyén ők is úgyne­vezett mágnesemberek lehes­senek. — Ha jól értem, a minőség új korszakát készül megnyitni. — így van. Mindenben épí­teni akarok az elődök ered­ményeire, de változtatásra ké­szen ott, ahol erre van szük­ség, akár az említett szelíd erőszak árán is. — A közeli napokban, még évnyitás előtt, milyen lépéseket tervez? — Mindenkit fölkeresek, mindenkivel szövetkezni aka­rok - tréfásan szólva akár az ördöggel is - ahhoz, hogy a fő­iskola tevékenysége erőtelje­sen sugározzák ki Szekszárd és a megye életére. Úgy látom, száműzni kell mind a befelé fordultságot, mind pedig az intézményen belüli atomizált- ságot. Bízom benne, hogy a nyitásra mindenkiben meg­lesz a fogadókészség. — Szívünk szerinti ez a válla­lás. Sok sikert főigazgató úr! László Ibolya pedig leszaggatta a ruháját, 7 másik asszonyt megveretett az embereivel és sok ingóságot elra­bolt. Ezt követően szeptember 4-én ugyancsak megtámadta a chamai István nevű birtokost, akinek elpusztította a szolgáit és a tanyáját. Még ezen a napon megtámadta továbbá Körcsményi Jób birtokát, házát és annak be­rendezését tönkretette. A tulaj­donost erőszakkal elfogta, a döb- röközi várba vitte és három hóna­pig fogságban tartotta. Arra vonatkozóan nem áll ren­delkezésre adat, hogy a jelentés tartalma alapján milyen intézke­déseket tett a király Ugrin vár­nagy, illetve a Kőszegiek ellen. Mindenesetre továbbra is folyta­tódtak a király és a Kőszegiek és a híveik közötti ellenségeskedések, fegyveres összecsapások. Miután azonban 1320-ban Köcsky Sán­dor, a király hadvezére, Zalafónél végleg leverte a Kőszegieket, a ki­rály megfosztotta őket birtokaik egy részétől, Döbrököz is királyi tulajdonba került. Dr. Gelencsér Gyula % Források: Pór Antal: Bogár István ... Századok, 1890 (217-230). Kämmerer Ernő: A Zichy család Okmánytára. Bp. 1905. I. köt. 138. old. (Castel- lanus de Debreguezth, 1312). Ugrin döbröközi várnagy bűncselekményei, 1312 Ebben az évben van 680 éve annak, hogy Ugrin döbröközi várnagy súlyos bűncselekménye­ket követett el a környéken. A Döbröközt birtokló Kősze­giek somogyi szerviense, pártve­zérként működött a XIV. század első éveiben Bogár István, aki vakmerő, erőszakoskodásra haj­lamos, megbízhatatlan ember volt. Birtokai voltak Somogybán és Tolnában: Mersén, Nakon, Tá- tomon és Rozoldon, ahol egyéb­ként az állandó lakása állt. A Kő­szegiek híveként Vencel király (1301-1304) megtette budai vár­nagynak. Várnagyságának ideje alatt azonban súlyos bűncselek­ményt követett el. Ugyanis he­lyettesével együtt elfogott és ki­rabolt egy Miklós nevű budai polgárt. Rájött arra, hogy a jövő nem a Kőszegieké, hanem Károly Róbert királyé (1308-1342), ezért olyan lépéseket tett, hogy szoros kapcso­latba kerüljön vele, a Kőszegiek­kel pedig lazuljanak a kapcsolatai. Kőszegi János somogyi és tolnai főispán, Döbrököz akkori ura ha­marosan rájött erre, megorrolt rá és Ugrin döbröközi várnagyával rajtaüttetett Bogár Döbrököz környékén levő rokonain abból a célból, hogy az elpártolástól visz- szatartsa. Ez sikerült is egy időre. Bogár ijedtében látszólag vissza­pártolt a Kőszegiekhez, Kakas Já­nos közvetítésével és Kőszegi Já­nos a rokonait is visszafogadta a szolgálatába. Bogár azonban nem volt hűséges ember. Később ismét a Kőszegiek ellen fordult. A kirá­lyi hatalom erősödése láttán résztvett a Kőszegiek elleni kirá- lyi fegyveres fellépésekben, har­cokban, Kőszeg ostromában stb. Érdemeiért királyi adományok­ban részesült. 1316-ban például megkapta, az akkor Tolna várme­gye területén lévő Máré várat. Később más adományokban is ré­szesült. Úgy látszik, hogy a királyi hír- szolgálat jól működött és így Ká­roly Róbert hamarosan tudomást szerzett Ugrin várnagy hatal­maskodásairól, ahogyan akkori­ban az ilyen cselekményeket ne­vezték. Űtasította a Pécsváradi Konventet, hogy az esetet vizs­gálják ki és tegyenek róla neki je­lentést. A Pécsváradi Konvent elvégezte az ügyben a nyomozást, amelynek eredményéről 1312. de­cember 12-én készítette el a ki­rálynak szóló jelentést. Ennek lé­nyege a következők szerint foglal­ható össze röviden. A nyomozásban résztvett Bá- gen fia Kozma, a királyi kiküldött vizsgáló, a konvent hivatalos nyomozati megbízottja, Tamás komlói római katolikus pap, akik kiszálltak a rajtaütések helyszí­nére, kihallgatták a panaszosokat, a tanúként szereplő környékbeli nemeseket és megállapították a panaszok jogosságát. Megállapí­tották, hogy Lászlófia Ugrin, Döbrököz várnagya 1312. július 29-én fegyvereseivel megtámadta Kónyi György faluját (Kónyit), tanyáját feldúlta és elpusztította. Ezenkívül 7 embert megölt, György egyik nővérének a kar­jába nyilazott, a másik nővéréről

Next

/
Thumbnails
Contents