Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-15 / 166. szám
4 MEPUJSAG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1992. július 15. Sattendorfi napló 1992. június 29-én dombóvári fiatalok egy kis csoportja indult el az ausztriai Satten- dorf felé, egyhetes nyári táborozásra. Az autóbusznyi fiatalt Farkasdi András esperes-plébános vezette. Kísérőként velük utazott a kántor, Gáspár Boldizsár is, továbbá Köbli Jánosné, Marika néni, Tencz Károly né, Zsuzsa néni, Nyisztor Gyula bácsi és Nyisztor Gyuláné, Marika néni is. A Volán-busz sofőrje Koch Róbert volt. Az ő élményeikről szól ez a sorozat. I. Előkészületek Ahogy megtudtuk, hogy az ifi hittancsoport szervez egy kirándulást az ausztriai Sat- tendorfba, azonnal megindultak a tervezgetések: „Talán elmegyünk Padovába is!" „Velencét nem szabad kihagyni!" Farkasdi András esperes-plébános és Gáspár Boldizsár voltak a fő szervezők. Részt vettek egy pályázaton, aminek megnyerése esetén szép summa ütötte volna a markunkat. Ezt teljes egészében a kirándulásra fordíthattuk volna. Akkor teljesen ingyen mehetünk az olaszországi kirándulásra. Sajnos, azonban nem minden történik úgy, ahogy szeretnénk. A pályázatot nem nyerték meg, így aztán az olaszországi átruccanásból sem lett semmi. Szerencsére az emlékezetes keresztény bálról maradt még pénzünk a bankban, így kevésbé kellett igénybe venni a tisztelt szülők pénztárcáját. Kétszázötven schillingbe került a szállás, 500 forintot adott be mindenki a közös kasszába, amiből a vezetők élelmiszereket vásároltak. Ezen kívül mindenkinek a költőpénzt kellett magával vinnie. A biztosítást az Atlasz végezte, 400 forintba került. Kisebb-nagyobb viszontagságok után kialakult a 46 tagú csoport, kísérőkkel együtt. Voltak, akik hoztak különböző élelmiszert, krumplit, hagymát, kolbászt, szalámit. Végül minden elrendeződött, hat megbeszélés után. Június 29-én reggel 7 órakor ez is megtörtént. (Folytatása következik) Nyers Tamás őket más munkaterületre, s részbérért otthon vannak. Az egészségileg alkalamas, katonaviselt férfiak számíthatnak arra, hogy biztonsági csoportot szerveznek a vasútnál a szállítmányok fegyveres kísérésére. Ez is teremt néhány munkahelyet, s hasznosan telik a kiképzés közben az idő. Házigazdáink azt mondták, nézzük meg a mozdonyt, hiszen itt van Dombóvárott. Két héttel ezelőtt „karambolozott". Egy munkagéppel eresztették össze a személy vonatot. Szerencsére komolyabb sérülés nem történt, ami pusztán csak a vasutasok lélekjelenlétén múlott. Ha nem ugornak ki, akkor a mozdonyállásban lévők élete a véletlenen múlott volna. Érdekessége a balesetnek, hogy a kaposvári igazgató vezette a mozdonyt. Az a szabály ugyanis, hogy aki meg akarja tartani mozdonyvezetői „jogosítványát", annak rendszeres időközönként ki kell mennie a forgalomba. Azt javasolták a dombóváriak; ezt a mozdonyt használjuk Vasutasnapi illusztrációnak, hiszen olyan a helyzet, mint ez a mozdony. Nagy ütközést viselt el, drága volt, értékes ma is, pillanatnyilag működésképtelen, de azért még javítható . . . A kulcsszó a mesterség szeretete Az álom - fazekasház Gunarason Most még kegyetlen körülmények között dolgozik társaival Dombóvárott, a házak tövében, egy volt zöldségesbódéban Magyari Péter fazekas. Azért költöztek ide, mert bent volt az ipari áram, ami a kemencéhez nélkülözhetetlen. A lehetetlen körülmények ellenére magas a bérleti díj. Egyszerű, tehát olcsó, vagyis eladható, de szép dolgokat csinál. A mesterség szeretetén és tiszteletén kívül fontosnak tartja, hogy ellátogathasson a fazekasság legismertebb ősi helyszineire, hogy eredetiben lássa a hagyományokat, és megismerje a modern technikákat, eszközöket. Tanít is, egy éve fakultációt vezet a kis gimnazistáknak. Jövőre is indul a kurzus, amit szívesen vállal ismét. Sokat kell még dolgoznia addig, amíg az álma valóra válik. Tervei között szerepel egy fazekasház létrehozása Gunarason. Eredeti környezetben, jól felszerelt fazekasműhelyben szeretne dolgozni, ugyanakkor bemutatni a népi fazekasság értékeit az érdeklődőknek. Ott együtt lesz a kézművesség, az idegenforgalom és a tisztes megélhetés. Ez az a formáció, amikor létrehoznak egy olyan kft-t, amelyik csak ideig-óráig képes talpon maradni, mert nem támasztják alá gazdasági számítások a jövőjét, kiviszi az anyavállalatból a használhatatlan eszközöket, és nincs kollektív szerződése. Az átlépőnek viszont nem jár a vég- kielégítés, mert munkaviszonyát nem viszi magával a dolgozó az új céghez. Az átlépőknek gyakorlatilag ugyanazt biztosítják, mint azoknak, akik a MÁV-nál maradnak. Bár ez úgy igaz, hogy nekik sem sok a biztonságuk. A kollektív szerződés december 31-ig van érvényben, a kft-be átlépőknek biztosan nem mondanak fel addig. A működéshez szükséges forgótőkét addig még a nagyüzem biztosítja. A kollektív szerződésben a maximális végkielégítés időtartama maximum 11 hónap lehet, s ez még érvényben van. Lehet, hogy vannak emberek, akiknek ez az újrakezdéshez előnyösebb lenne, mint átmenni egy kft-be és elesni ettől a lehetőségtől. Bár kérdés, hogy felmondanak-e nekik, mielőtt érvényét veszti a régi kollektív szerződés. Kérdés, hogy mi lesz az újban? Jelenleg átirányították Zavarban voltunk vasutasnap előtt, amikor a MÁV-ról beszélgettünk. Hiszen ünnepelni kellett volna, de mit? Mindenki szomorú, bizonytalan, mert nem tudja, mit hoz a jövő. Menteni kellene, ami menthető, hiszen a szállításnak erre a formájára biztosan mindig szükség lesz. S egyáltalán nem mindegy, hogy milyen állapotban sikerül „átmenteni" mindazt, amire a jövőben is szükség lesz. Értik ez alatt a tudást, amit az emberek megszereztek, vasúti pályát, amit megépítettek, s ami közül nem egy ma is azonos azzal, amit még Baross Gábor is látott, netalántán építtetett. IS A forgalom biztonságát fenn kell tartani, ezért egyszerre van a MÁV-nál létszámfelesleg és ugyankkor hiány is. Hogyan alakulhatott ki ez a helyzet? Erről beszélgettünk Kovács Sándorral, a Vasúti Dolgozók Szakszervezete igazgatósági titkárával, aki jól ismeri nemcsak a terület, de az egész MÁV helyzetét. Ö fogalmazott úgy, hogy a vasút olyan, mint a gazdaság. Ha nincs mit szállítani, akkor nincs bevétel. Ezért is reménykednek anynyira, hogy véget érnek a harcok Boszniában, részt vehetünk az újjáépítésben, beindulnak a szállítások. Sokan vannak a MÁV-nál, mert nincs munka. Kevesen, mert a rövidített munkaidőben gyakrabban váltották egymást az emberek. A jelenlegi körülmények között is biztonságosan kell közlekedni, tehát a forgalomban például nem lehet csökkenteni a látszámot. Ráadásul életbe lépett az új Munka Törvénykönyve, több a szabadság, tilos a tizenkét órás munkaidő, ami náluk jó megoldás volt. Ugyanarra a munkára eggyel több váltó ember kell. Ezért van egyszerre munkaerő-felesleg és hiány. [Xl Először az építési főnökség jutott bajba, hiszen nincsenek beruházások, lelassult a felújítás. A következő lépés volt az, ami nem is tartozik az igazgatósághoz, mégis érinti Dom- bóvárt, az itt élő vasutasokat. A fatelítő a városban van, de közvetlenül Budapest irányítása alá tartozik. Kft-vé szervezik, az átlépést, illetve az új munkaszerződést körülbelül százan nem írták alá. A MÁV nem játszotta el velük az „öngyilkos kft esetét". A Tüzép-utalványok beváltásáról Miért kell igazolás? A nyomozás még folyik Krimikrónika Elkapták a dombóvári betörőket Lebukott Dombóvárott egy betörőbanda. Az elmúlt hetekben tíz helyre törtek be, közöttük a Napsugár Áruházba, a volt Szász Sörözőbe, boltba, butikba, úgyszólván mindenhova, amerre jártak. Horgászkudarc okozta a betöréssorozat végét, vagyis a lebukást. Ä fiatalkorúakból álló társaság - köztük két gyerek - akikhez értelmi szerzőként két felnőtt is csatlakozott, a „jól végzett munka" után elment Mászlonyba horgászni. Ebben a sportban kevesebb szerencse kísérte őket, mint a betörések alkalmából. Nem fogtak semmit, erre föltörték a halászkunyhót, s ellopták a hálót. A balszerencse folytatódott - mármint számukra, - mert nem halat fogtak, hanem őket fogták el a rendőrök, akik akkor már nyomukban voltak. Gázpalackot loptak Változatlanul divat a gázpalacklopás. Lápafőn is meglátogatták a telepet, s ezúttal húsz palackot vittek el ismeretlen tettesek. A kár több, mint százezer forint. Vita vasvillával Szakoson Szóváltásba került egymással Szakcson Kertész György hetvenöt, és Nagy Éajos hatvanöt éves nyugdíjas. A vitának az idősebb ember vasvillával vetett véget, amennyiben leszúrta a másikat. A sérülések súlyosak, de nem élet- veszélyesek. A gyanúsított vallomása szerint vissza akarta szerezni azt az ezerhatszáz forintot, amit még pünkösdkor adott kölcsön. Sokan morgolódnak, mert bonyodalmas hozzájutni a kétezer négyszáz forint értékű nyugdíjas tüzelőutalványra a fűtőolajhoz. A panasz Mözsről indult, ahol is a volt ÁFOR-telepen, ma MÓL Rt. telepén nem váltották be az utalványt, mondván, hogy a nyugdíjasnak személyesen kell bemutatnia azt, s a legutolsó nyugdíjszelvényt, valamint személyi igazolvánnyal igazolnia azt, hogy ő azonos önmagával, illetve a jogosulttal. Persze, hogy nem örültek a szállítók, akik tartálykocsival nyolc-tíz, egy irányba, vagy egy településen élőnek vitték az olajat. Már megtörtént az is, hogy kivitték az érintettnek a fűtőolajat, de nem tudták utólag beváltani az utalványt. Ez kétezer-négyszáz forint tiszta veszteség, hacsak nem mennek vissza megkérni az illetőt, hogy legközelebb kísérje el őket Mözsre. Mindez gondot okoz azoknak is, akik betegek, vagy nagyon öregek, s távol laknak egy-egy MOL-kúttól. Természetesen azt sem könnyű megszervezni, hogy eyszerre legyen jelen a jogosult és a szállító. Mi a nagy bizalmatlanság oka? - kérdeztük Páldi Edétől, a MOL-Rt, Dombóváron lévő somogy-tolnai bázistelepének vezetőjétől. Mivel a Tüzép-utalványok beváltásáról van szó, neki is utána kellett nézni a részleteknek. A dolog lényege, hogy éppen a kétezer-négyszáz forintos utalványokkal történt visszaélés. Mindközönségesen hamisítottak ilyeneket. Ezért eredetileg a Tüzép arról értesítette őket, hogy egyáltalán ne váltsák be a dolgozóknak és nyugdíjasoknak járó kedvezményes utalványokat. Aztán jött a körlevél arról, hogy julius elsejétől beváltha- tóak, de csak a nyugdíjas-utalványok, és a szigorú biztonsági intézkedések közepette. Vagyis, valóban személyesen kell megjennie a jogosultnak és bemutatni az utolsó havi nyugdíjszelvényt. Az azon lévő számot összehasonlítják az utalványon lévővel. Még arra is kitér a körlevél, hogy amennyiben a szám és a lakcím nem számítógéppel van nyomtatva, hanem írógéppel töltötték ki, akkor rajta kell lennie a Nyugdíjintézet körbélyegzőjének. Annyit lehet pillanatnyilag tudni, hogy a nyomozás még tart. Tény az is, hogy a dolgozóknak járó utalványokat még ma sem váltják be sehol. Videotéka Mintegy hatvan tagja van a kurdi videoklubnak. A képünkön a tulajdonos felesége, Rékainé Kunos Margit tanítónő. Nem a reklám helye! A reklám arról ismerszik meg, hogy felhívja magára a figyelmet. Hogy feltűnő, hogy gondolatokat ébreszt, hogy indulatokat kelt. Minimum kíváncsiságot. Valamire azért én is kíváncsi lennék. Nevezetesen arra, hogy a dombóvári an- tireklám kinek az ötlete volt, s mit remélt a kivitelezésétől?. Aki a vezető mellett ül, az bámészkodhat. A téma nem mindig az utcán hever, van amikor fel van függesztve. Például Dombóvárott az úgynevezett négysávos út mellett a villanyoszlopokra. Reklámszövegeket írtak fel mindenféle szines kis táblácskákra. Tanúsíthatom, hogy ötven és hatvan kilométeres sebesség között olvashatatlanok, mert ahhoz túl sok szöveget tartalmaznak és túlságosan kicsi betűkkel. A magasságról nem is beszélve. Aki nem kifejezetten bámészkodik erre-arra, meg körbe-köre, és fölfelé, az észre sem veszi. Mint kollégám, aki éppen az autó vezetésével volt elfoglalva. Még szerencsére. Ennél már csak az lenne a rosszabb, ha olvashatóak lennének. Ha felhívnák magukra és a reklámozott dologra a figyelmet. Az ugyanis balesetveszélyes volna. Egy négysávos úton rossz elképzelni azt a gépkocsivezetőt, aki nem a közlekedésre figyel, hanem a reklámokat olvassa. Akkor pedig minek vannak, ha észrevehetetlenül „titkosak"? Romos mozdony, baleset után Százan nem írták alá az új szerződést
