Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-13 / 164. szám
4 MÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. július 13. Adalékok a város lakáshelyzetéről Érdekfeszítő és sokakat érintő témakört részletezett a városi önkormányzat legutóbbi ülésén dr. Ferincz János, a polgármesteri hivatal közigazgatási irodavezetője. Szekszárd lakáshelyzete került ez alkalommal terítékre, az erre vonatkozó adatok az általa készített előterjesztésből származnak. Szekszárd lakásállománya a legutóbbi népszámlálási adatok alapján, 1990. január elsején 13 ezer 300 darab volt. Az elmúlt két évben összesen 358 használatbavételi engedélyt adott ki a hivatal, így - a lakásmegszüntetéseket is figyelembe véve - a lakásállomány jelenleg 13 ezer 600-ra tehető. Az év elején a lakásállomány 18,8 százaléka volt ön- kormányzati bérlakás. A várható értékesítéseket is figyelembe véve az arány 7 százalékra csökken. A bérlakások túlnyomó többsége az elmúlt 3Q évben épült. A 80-as évek lakásépítései az éves ingadozások mellett csökkenő tendenciát mutattak, s egyre nagyobb hányadban - sőt az évtized végétől teljes egészében - magánerős építkezések voltak. Az 1987-ben átadott Kecskés Ferenc utcai garzonlakásokkal lezárult az állami bérlakás építések időszaka, azóta állami bérlakás nem épült. 1990-től megszűnt a személyi tulajdonú OTP-s lakások vevőkijelölési lehetősége is, s ez a körülmény a lakásmobilitást nagymértékben lecsökkentette. A lakásgazdálkodás alapjául csak az egyre csökkenő számú megüresedő lakások szolgáltak. Évente kevesebb lett a lakásügyi hatóság javára szóló lemondás, a hatóság részvételével lebonyolítotott lakáscsere, nőtt viszont az állampolgárok közti közvetlen lakáscserék száma. A tavalyi év második félévében 31, ez év első felévében már csak 11 bérlakás szabadult fel (április, májusban egy sem), mindez nyilvánvalóan az önkormányzati bérlakások elidegenítésének következménye. Az értékesítéseket követően várhatóan mintegy ezer lakás marad önkormányzati tulajdonban, így a korábbi tendencia megfordulására nem lehet számítani. Az elkövetkező időben e csökkenő lakásállomány mellett felszabaduló bérlakásokkal kell megoldani a közérdekű lakóelhelyezéseket (értékesített, vállalkozásba vitt ingatlanokban lakó bérlők elhelyezését, nyelvtanárok részére, bérlőkijelölési jog kedvezményezettjeinek, stb. lakás juttatását) és nem utolsó sorban az önkormányzat által elfogadott névjegyzéken szereplők lakásigényének kielégítését. A névjegyzéken szereplő 84 igénylő lakáshoz juttatása - nem beszélve az új igénylőkről - minden bizonnyal még a következő testület gondjait is szaporítja. A fokozódó ellátási feszültségek felvetik a bérlakás építés megfontolását. Az önkormányzati bérlakáshoz jutás feltételeit a még hatályban lévő tanácsrendelet szabályozza. Rendelkezéseinek jó része felett eljárt az idő (például: az igény jogosultság megállapításánál kizáró ok a 80 ezer forint értékűnél nagyobb ingó és ingatlan vagyon), de módosítására korábban a készülő lakáskódex, majd a beígért átfogó lakás- törvényre tekintettel nem került sor. A lakástörvény tervezete a közelmúltban a parlament elé került, várhatóan az év második felében megalkotják a törvényt. Az ezen alapuló átfogó helyi szabályozás kidolgozásáig azonban célszerű lenne az igény jogosultság feltételeinek felülvizsgálata, átmeneti szabályozása. A jelenleg nyilvántartott 1239 lakásigénylő közül ugyanis 505 a személyi tulajdonú (OTP-s), 519 az átmeneti elhelyezést (előtakarékos garzont) kérő. E két lakáshoz juttatási forma - mint az köztudott - megszűnt, s feltehetően közülük sokan csak ön- kormányzati bérlakással képesek lakásgondjukat megoldani, de a hatályos rendelet szerint az igényjogosultságuk nem fogadható el. A szabályozás letisztultabb képet adna a' lakásigénylőkről, segítené a hivatal munkáját és az igénylők egy része számára felszabadítaná az igénylési letétet. Sasi szól a Hollónak! Telefonügyben a helyzet változatlan, hogy ne mondjam, reménytelen. Pedig napjában legalább kétszer látom a tévé reklámfilmecskéjét, azt, amiben Amerikába telefonál a leányzó a papának, tudatva vele, hogy fölvették az egyetemre. Fene ezeket a telefonokat. Több pénzért - működnek. Nem úgy, mint - jó pénzért - az enyém, a mienk. Nagyjából egy éve - vagy több is már? - eltévedt telefonhívások tépik az idegeimet, idegeinket, gondolom a hívókét is és minden embertársamét, aki hasonló cipőben jár. Amikor a jelenség föltűnt, reklamációinkra az volt a válasz, hogy a BHG szakemberei dolgoznak a rendszer tökéletesítésén. Elnézést, türelmet, amint áthangolják a központot, rögtön kitör a rend. Nem tudom, most mit mondana szegény 03. Újabban azokat uszítom a hibabejelentő fölhívására, akiknek mondjuk budapesti, győri, keszthelyi hívása hozzám fut be egymás után kétszer-há- romszor. Ez nem kabaré, csak annak látszik, hiszen régen elkopott a humorérzékünk és nem találunk semmi nevetni- valót abban, ha például arról értesülünk töpörtyűs vacsoránk mellől fölugorva, hogy asztalt akarnak foglalni nálunk, s igen dühösek, hogy nem mi vagyunk a Siócsárda. Az se öröm, ha hozzánk „kapcsolódik" az az orvos, aki mondjuk Simontornyáról veszettséggyanús kutya marásáról akar sürgősen jelenteni. Igazán a kérdések kérdése: messze még a vége ennek a telefonos gubancolódásnak? Van egyáltalán vége? Tudják a szolgáltatók egyáltalán, mi a baj? Vagy kérdeztem már? Most se tehetek mást, mert „belerepült" délutáni szen- dergésembe minap egy sas. Vidoran, Sasinak nevezte magát, lévén féligmeddig kolléganő, jelentkezésem után nagyon kérte az elnézést. Persze, hogy nem engem hívott. Megbeszéltük, hogy szólni fog a Hollónak, hátha eljuttatja megfelelő helyre a reklamációnkat, hiszen időszerű leime már fölszámolni a MATÁV szekszárdi specialitását!-liRejtett értékeink A szekszárdi mise Amikor százhúsz évvel ezelőtt, 1872. júliusában Jénában bemutatták Liszt Ferenc miséjét, a hallgatóság soraiban aligha sejthette valaki, hogy a mű egy nagy barátság ékes bizonyítékául született a távoli mezőváros, Szekszárd számára. Újabb 114 év múltán, a megyeszékhelyen elhangzott bemutató alkalmával viszont inkább csak azt hangsúlyozták, miért nem szólalt meg egykoron a nevezetes mű, amelynek azonban még számos titka ismeretlen ma is. Augusz Anna 1865. szeptember 6-án írja naplójába: „Ebéd után az Abbé (Liszt), mama, Cosima, papa, Helén és én az omnibusszal (a család hintójával) lementünk megnézni az újvárosi templomot, melynek építése már nagyon előrehaladt. Mind az Abbé, mind Cosima megtekintették a terveket, amelyeket Hans Petschnigg gráci építész készített. Augusz Antal, aki Kassay Anna, azaz Hrabovszkyné hagyatékát gondozta, s annak szellemében valóban impozáns templomot kívánt építtetni az új városrész számára, alighanem itt kérhette meg a Mestert arra, hogy komponáljon az avatásra egy misét. Nem tudjuk, mennyit láthatott Liszt a készülő neogót templomból, de azt igen, hogy nem utasíthatta vissza a kérést. Augusz derekasan serénykedett az Esztergomi mise bemutatásán, noha Liszt régi barátjának, Festetics Leónak az volt a véleménye a műről, hogy „bár hűséges barátja Lisztnek és teljes szívvel nagyra becsüli, mégsem lehet számára közömbös, hogy Magyarország hercegérseke e zenei badarság mecénásaként szerepeljen a történelemben". Lisztnek a misékkel - nem mint művekkel, hanem mint előadásokkal - nem volt túl nagy szerencséje. Az 1867-es Koronázási misére meg sem hívták (!), előtte egy évvel az Esztergomi mise párizsi előadása még másfél évtized múlva is keserű emlék a Saint- Saensnak írott levélben, a megszólaltatás Liszt szerint „szánalmas" volt, „a rákövetkező szóözön (azaz a kritikák sora) kínos .benyomást hagyott bennem". E két eset, amely csak erős túlzással nevezhető élménynek, alighanem elvette Liszt kedvét attól, hogy misét komponáljon. Ugyanakkor legjobb barátját, Auguszt, akinek oly sokat köszönhetett, bizonyára nem akarta cserben hagyni éppen akkor, amikor az már maga is nehézségekkel küzd politikai múltja miatt. így, és ezért csak későn, az avatás után egy évvel születik meg az utolsó mise, a Szek- szárdnak szánt alkotás. A Mester, talán, hogy bírálóit örökre elhallgattassa miséivel kapcsolatban, szinte összegzi mindazt, amit a misébe vinni lehet: négyszólamú férfikart igényel, megtalálható benne a gregorián-hagyomány és az orgona egymást kiegészítő jellege a Palestrina kórusművészetéhez hasonlítják a mű harmóniafordulatait. Ehhez, ennek előadásához természetesen nemcsak a műkedvelő Szegzárdi dalárda, hanem a budai férfikórus tudása is kevésnek bizonyult. Mással aligha magyarázható, hogy a kész művet itthon nem adták elő, hanem csak Jénában. Lisztnek jólesően csenghettek fülébe Wagner 1872. május 18-án írott hívó szavai: „úgy léptél életembe, mint a legnagyobb ember..., te voltál az első, aki szeretetével nemessé emelt". Négy nap múlva, Wagner születésnapján Bay- reuthban az ünnepi játékok házának alapkőletétele zajlik nagy pompával. Talán azért is esik jól Lisztnek két hónap múlva egy kis saját ünneplés, a jénai bemutató. Lehet, hogy így van, lehet, hogy nem, jobb, ha ez ügyben is Lisztre hallgatunk, aki azt vetette papírra életrajzírójának: „Ne bonyolódjék túl sok részletbe. Az én életrajzomat inkább kitalálni kell, semmint másolva leírni..." Dr. Tött'ós Gábor Fotó: Kispál Mária Pueri Cantores: gyermekkórus Aalenből Több, mint két évre tekint visza az a kapcsolat, mely a szekszárdi Garay János gimnázium, illetve az aaleni Pueri Cantores nevű németországi egyesület énekkara között alakult ki. A szekszárdi lánykórus pénteken tért vissza két hetes németországi, aaleni Ralph Häcker turnéjáról, s a látogatást vi- szonzandó, velük együtt érkeztek az aaleniek is. A harminc fős csapat egy hétig tartózkodik a megyeszékhelyen, majd három napig Budapesten vendégeskedik. Az énekkar első titkára, Martin Schürle találkozásunkkor rövid tájékoztatást adott a gyermekkórusról. — A kórus 1958 óta létezik, elsősorban egyházi rendezvényeken, templomokban, istentiszteleteken énekelünk. Különösen sokat jelentenek számunkra a nemzetközi kapcsolatok, melyekkel fenállásunk óta rendelkezünk. Az eddig eltelt időszakban felléptünk már Norvégiában, Olaszországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Svájcban. Nagy örömünkre szolgál a szekszárdi gimnázium lánykórusával tartott kapcsolat, mely az első ilyen jellegű kontaktusunk Kelet-Európával. Ez az egyébként régi célkitűzésünk a politikai változásoknak köszönhetően teljesült be. Azt hiszem, a szekszárdi lánykórus, illetve a kísérők, Gerse József tanár úr és Zentai András tanár úr nevében is elmondhatom, hogy a most befejeződött aaleni két hetes Martin Schürle turné nagyon jól sikerült. Ralph Häcker karnagy négy éve áll a kórus élén, s most ötödik alkalommal lép fel külföldön. Szekszárd nem ismeretlen előtte, hiszen két évvel ezelőtt - Martin Schürle első titkárral együtt - már járt Tolna megye székhelyén. — A kórus a nyolc éves fiúktól kezdve a negyvenöt éves férfiakig több korosztályt átfog. A szekszárdi közönség a belvárosi templomban tartott vasárnapi bemutatkozásunk után szerdán találkozhat velünk, este hét órakor a gimnázium kórusával együtt lépünk fel a Művészetek Házában. Főként énnekkari műveket adunk elő, de a repertoáron szerepel két hangszeres dal is, Lányi Péter kísér bennünket orgonán. Hadd ajánljam - a többi mellett - ezt a két művet a szekszárdi zenekedvelők figyelmébe. Szeri Árpád Fotó: Pusztai Teri Segélyosztás a Vöröskeresztnél Hajdan 120 éve, 1872. július 16-án Liszt Ferenc a következőt írta levelében Augusz Antalnak: „fél óra múlva megyek Jénába, hol előadják az én misémet, amelyet Szekszárdon akartam a templomszentelésen elóadatni". 100 éve, 1892. július 17-én adta hírül a Tolnavármegye, hogy Horváth Ignác szekszárdi, újvárosi tanító Magyarok történelme címmel írt könyvet a felsőbb népiskolai tanulók számára; a mű Krammer Vilmos helybeli könyvkiadónál jelenik meg. Ugyanebben az időpontban érdekes vendége volt a városnak: a tolnai születésű Em- mert Antal (Henrik) zeneszerző járt Szekszárdon. 95 éve, 1897. július 19-én fellázadt Szekszárdon a kórház öt férfi ápolója a méltatlan bánásmód miatt; öttől huszonöt napig terjedő elzárást szabott ki rájuk a szolgabíró büntetésül. 85 éve, 1907. július 14-én a fent említett Tolnavármegye elnevezésű lap Ipar termelési adatgyűjtés címmel a megye negyven üzemének tulajdonosát, gyártmányát, valamint munkásainak számát közli. 80 éve, 1912. július 15-én tudatta olvasóival a Tolnavármegye és a Közérdek, hogy Apró hirdetések cím alatt „külön rovatot nyit", amelyben kötött díjtételért ad helyt az el- adni-venni szándékozó közönségnek. Egy nappal előbb Becsey Antal budapesti okleveles gépészmérnök a Szekszárdon létesítendő vízvezetékről és csatornázásról készített tervét mutatta be a megyeszékhely képviselőtestületének. Krónikás Csütörtökön délelőtt Szekszárdon a városi Vöröskereszt szervezésében rendkívüli segélyosztást tartottak azon délszláv menekültek részére, akik Szekszárdon, illetve a környező településeken élnek. A háborús övezetből eddig mintegy ötvenen - zömmel családok - találtak menedéket Szekszárdon és környékén, ami nem túl magas szám. ők rokonaiknál élnek, vagy lakásokat, szobákat bérelnek, de főként a közel már egy éve itt tartózkodók még otthonról hozott tartalékai lassanként kimerülőben vannak. A Vöröskereszt számukra rendszeresen juttat azokból a külföldről - Dániából, Hollandiából, Német-, Spanyol- és Lengyelországból - kapott vöröskeresztes céladományokból, segélycsomagokból, melyek elsősorban a menekültek élelmezését hivatottak biztosítani. — A csütörtöki rendkívüli segélyosztáson megjelent menekült családok ételkonzerve- ket, teát, kávét, tisztálkodási szereket kaptak - mondta el Kovács Gyula Attila, a Vörös- kereszt városi titkára. - A segélyezést, a menekültek ellátását szervezetünk csak segíteni tudja, az igazán komoly feladatokat a Menekültügyi Hivatal látja el az önkormányzatokkal együttműködve - adott további felvilágosítást a titkár. - A mi munkánk lényegében a céladományok elosztása rendszeres, illetve rendkívüli segélyezés formájában. A rendkívüli segélyosztás kapcsán megtudtuk még, hogy nem várják a menekültek számának itteni emelkedését, mert a Menekültügyi Hivatal koncepciója szerint a négy-ötezer főre becsült boszniai menekülteket a határ menti megyékben, menekült- táborokban fogják elhelyezni. A városi Vöröskereszt e- gyébként bekapcsolódott abba az országos akcióba, melynek keretében a boszniai menekültek ellátására gyűjtenek adományokat. A segítő szándékú lakosoktól kapott élelmiszereket, ruházati- és egyéb cikkeket továbbítják a nagyatádi menekülttáborba. A gyűjtés még folyik, de a Vöröskereszt munkáját nem csak adományozással lehet segíteni, hanem lakossági információ áramoltatással is, hiszen a menekültek közül sokan nem értesülnek időben a rendkívüli segélyosztásról, lévén nem tudnak magyarul, esetleg nem kerül kezükbe lapunk megfelelő száma. Befejezésül Kovács Gyula Attila elmondta, hogy a menekülteken kívül is nagyon sok rászoruló volna a segélyekre, de a rendelkezésre álló külföldi céladományokból nem adhatnak a magyar állampolgároknak. Természetesen örömmel fogadnának - elsősorban vállalatoktól, de magánszemélyektől is - olyan adományokat, amelyek a magyar rászorulók között is szét- oszthatóak lennének. - nagy - Fotó: Kispál Mária Nagyné Gyura Györgyi és Kovács Gyula a segélyosztáson
