Tolnai Népújság, 1992. július (3. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. július 11. Kipróbáltuk Opel Astra l,6i (1.) Divatos gömbölyűség jellemzi a magyar Opelt Újraindított hazai személy­gépkocsi-gyártásunk első termékét, a Szentgotthárdon március óta készülő Opel Ast- rát talán már nem kell bemu­tatni olvasóinknak, hiszen so­kat hallhattunk, olvashattunk róla, s ma már az utakon is jó- néhánnyal találkozhatunk. Nemrégiben alkalmunk nyílt közelebbről is megismerkedni ezzel a típussal, ugyanis a du- naföldvári Süveges Márka­szerviz és Kereskedelmi Kft. egyhetes időtartamra szer­kesztőségünk rendelkezésére bocsájtott egy Astrát. Erről az ismerkedésről adunk rövid élménybeszámolót. Ami a szép ruha alatt van A külcsín megítélése teljes mértékben ízlés dolga, az Opel lemezszabói minden­esetre a kor divatirányzatának megfelelően gömbölyítették tovább az előd, a sokmilliós darabszámban elkelt sikeres Kadett vonalait. Mindez per­sze nem öncélú szépítkezés, manapság a szélcsatornában végzett kísérletek döntően be­folyásolják az új modellek formáját. A keskeny lámpájú, alacsony orr-rész, a laposan lefutó motorháztető, az erősen döntött szélvédő, a ragasztott és a karosszériaelemekkel egy szintbe hozott üvegfelületek, a minden kiugró szöglettől mentes, lekerekített vonalak mind-mind azt szolgálják, hogy az a bűvös szám, az autó légellenállási tényezője minél kisebb legyen. Az Astra eseté­ben a karosszéria-változattól függően cw: 0,30-0,34 értéket értek el, ami ebben a kategóri­ában nem rossz eredmény. Az Astra lemezruhája alatt néhány olyan újdonság rejtő­zik, amelyeket az Opel első­ként alkalmazott ebben a ka­tegóriában. A passzív bizton­ságot szolgálja a körkörös üt­közésvédő rendszer, elöl-há- tul energiaelnyelő-gyűrődő elemekkel, minden ajtóban kettős acélcső erősítéssel. Szintén a biztonság terén je­lent előrelépést az első ülé­seknél található aktív övfe­szítő rendszer, amely frontális ütközés esetén csökkenti a kormánykerék és a műszerfal okozta fejsérülések lehetősé­gét. A rövid tesztelés alatt e két újdonság hatásosságáról szerencsére nem volt alkal­munk tapasztalatokat gyűj­teni. Az Astra szériafelszere­lései közé tartozik továbbá a pollenszűrő is, amely a szel­lőztetőrendszeren át beáramló levegőt pormentessé teszi, még a legfinomabb virágpor sem jut be az utastérbe. Haj­szálra ezeket az újdonságokat alkalmazta szériafelszerelés­ként a Volkswagen gyár a Golf III. típusban is, csak ép­pen ez utóbbit néhány hónap­pal később mutatták be, mint az Astrát. Komfortos belső tér Az autóba beülve rögtön feltűnik az ízléses kárpitozás, a szép mintájú, nem izzasztó és tartósnak látszó anyaggal bevont ülések, ajtók. A mű­szerfal és környéke szintén a divatos, lekerekített formákat mutatja, a lágy ívű műanyage­lemek jó minőségűek, puhák, ami egy esetleges ütközéskor csökkenti a sérülés lehetősé­gét, másrészt pedig valószínű­leg hosszabb használat után sem válnak zörgőssé. A kor­mány jó fogású, megfelelő helyzetű és nem takar egyet­len fontos műszert, vagy keze­lőszervet sem. A magassága sajnos nem állítható, sőt, ext­raként sem rendelhető ilyen. A műszerfal egyszerű, jól áttekinthető, nincsenek feles­leges műszerek, jelzések, any- nyit és úgy informál, ahogy az egy korszerű autótól elvár­ható. A műszeregységet - amelyet egyébként a Vectrától örökölt az Astra - a nagy mé­retű, félkör alakú sebesség- mérő uralja, mellette balra - extraként kérhető - fordulat- számmérő, a jobb oldalon pe­dig két kisebb műszer, az egyik a hűtőfolyadék hőmér­sékletét, a másik pedig az 52 literes üzemanyagtartályban lévő ólommentes szuper mennyiségét jelzi. A kapcsolók, kezelőszervek elhelyezése a Kadett-hagyo- mányokat követi: elrendezé­sük logikus, igen könnyen megszokható, minden elér­hető és kézre esik. Ez alól azért van kivétel: a vezetőülés melletti ajtó könyöklőjébe sze­relt kapcsolók, amelyek a két első ajtó elektromos ablake­melőjét működtetik, kissé sze­rencsétlen helyre kerültek, csak csuklótörő mozdulatok­kal lehet elérni őket. Bizton­sági okokból egyébként ki­kapcsolt gyújtásnál nem mű­ködnek az ablakemelők. Az már kevésbé érthető viszont, hogy a cigarettagyújtó sem működik ilyenkor, ha tehát valahol kikapcsolt motorral várakozunk, akkor csak az in­dítókulcs elfordítása után használhatjuk azt. A fűtés-szellőzés kapcsoló­inak kezelése egyszerű, ugyanakkor bő választási le­hetőséget ad a beáramló le­vegő mennyiségének és irá­nyának beállítására. A zárható kesztyűtartó mérete nem mondható éppen hatalmas­nak, viszont praktikus, hogy a lehajtott, vízszintesen álló ajta­jában pohártaró mélyedéseket alakítottak ki. Az extraként rendelhető rádiómagnó az utastérben elhelyezett hat hangszóróval igen szépen szól, üzemmódjai a felette lévő többfunkciós, folyadék- kristályos kijelzőn jelennek meg csakúgy, mint a pontos idő és a dátum. Nagyon kényelmesek az Astra ülései, pontosan megfe­lelő keménységűek, jó oldal­tartást nyújtanak, a vezetőü­lésnek a magassága is állítható elég széles határok között. Apró szépséghiba, hogy a hát­támla derékkitámasztása nem szabályozható, ami ebben a kategóriában egyébként nem megy kuriózumszámba más típusoknál. Nagyobb baj, hogy alaphelyzetben, vagy félig emelt állapotban a veze­tőülés nem húzható kellően előre, így félő, hogy az átla­gosnál jóval alacsonyabb ve­zetők nem érik el kényelme­sen a pedálokat. A kényelmet, az utazás zavartalanságát szolgálja viszont az, hogy a biztonsági övék felső rögzítési pontjának magassága az első és a hátsó üléseknél is állít­ható. Az Astra első ránézésre - nyilván a formája miatt - ki­sebbnek látszik elődjénél, a Kadettnél, pedig néhány cen­tivel hosszabb és szélesebb is annál. Az autó belső tere vi­szont határozottan a tágasság érzetét kelti, a méretnövelést főként a hátul ülő utasok ké­nyelmének fokozására fordí­tották a tervezők, így az átla­gosnál magasabb utas térdei is elférnek az első ülések mö­gött, s a feje sem verődik ál­landóan a tetőkárpithoz. A csomagtér 360 literes - ez 30 literrel kevesebb, mint a Kadétté -, de a kalaptartó ki­emelésével és az osztott hátsó üléstámla egy részének, vagy egészének ledöntésével a többszörösére is bővíthető, természetesen az utasok szá­mának korlátozásával. Indulás A hosszas szemlélődés után ideje útra kelnünk. Tesztau­tónk a Szentgotthárdon össze­szerelt típusok közül az erő­sebb változat volt, motorház- fedele alatt az 1,6 literes ben- zinbefecskendezéses, szabá­lyozott katalizátoros, 75 lóerős motor rejtőzött. Az indító­kulcs elfordítására minden al­kalommal azonnal „beugrott" és alig hallhatóan kezdett du­ruzsolni a motor. A 75 lóerő nem mondható éppen soknak ebben a kategóriában, min­denesetre a hazai utakra, a di­namikus városi vezetésre, a fempós országúti autózásra elegendő, ugyanakkor ajánla­tos is ekkora teljesítmény egy üyen, viszonylag nehéz autó­hoz. Robbanékonynak ugyan nem mondható, de a 14 má­sodperces 100-ra gyorsulási idő elárulja, hogy lehet spor­tosan is autózni vele. Az ötö­dik sebességi fokozatot kissé talán túl „hosszúra" választot­ták, az előzéseknél komoly gyorsulásra már nem számít­hatunk, és bizony még az enyhe emelkedőkre is sebes­ségcsökkenéssel reagál. Igaz: a hosszú áttétellel takarékosab­ban autózhatunk és legfeljebb visszakapcsolunk az előzé­seknél. A motor egyébként mindvégig kifogástalanul működött, kellemesen rugal­mas volt alacsony sebessé­geknél, városban 60-as tem­póban nyugodtan autózhat­tunk ötödikben, a digitális motorelektronikának köszön­hetően kopogásra, rángatásra nem lehet rábírni. A sebességváltó kicsit dara­bosnak tűnt eleinte, de hát va­donatúj volt az autó. Mind­amellett a kézbe simuló, kel­lemesen rövid váltókar min­dig pontosan, jól vezette ke­zünket a megfelelő fokozatba. Ez alól a hátramenet volt kivé­tel: ezt a fokozatot gyakran nem fogadta be elsőre a vál­tómű, egy plusz kulungolásra volt szüség hozzá. Néhány szót a lábmunká­ról. Kissé zavaró, hogy a gáz­pedál alaphelyzete jó néhány centiméterrel alacsonyabban van az Astrában, mint a mel­lette lévő fékpedálé, s a láb könnyen elakadhat ez utóbbi sarkában, ha hirtelen reagá­lásra van szükség. Csak dicsé­ret illetheti a kuplungot: na­gyon lágyan, ugyanakkor pre­cízen működik. Szerencsés lett volna, ha a fékezéshez szük­séges pedálerőt is így állítják be. A fékerő egyébként jól adagolható, de jóval nagyobb erőkifejtés kell egy átlagos fé­kezéshez, mint a kuplungpe­dál lenyomásához. (A következő Hét végi magazin­ban folytatjuk.) Árki Attila Képek: Gottváld Károly Pecabottal Harcsák A legfrissebb információk szerint nagyon megindultak a harcsák Domboriban. Az el­múlt héten 11 kilós, 18 kilós, 35 kilós és egy 55 kilós nagy- bajuszú is horogra akadt. Az utóbbit egy osztrák pecás csalta horogra és „segítette" csónakba, onnan pedig a partra. A zsákmány egyéb­ként 187 cm hosszú volt, leg­nagyobb kerületét pedig 80 cm-re mérték. A ragadozó mellett szépen kap a ponty is. Fogtak már több 6 kilósat és akadt 11 kilós is. A dévér is jön a mederben. Jelezték, hogy a szálkai víz­tározó erősen bealgásodott, zöld a víz. A megyei IB-től kapott információ szerint az algásodás mértéke a halakra nem veszélyes, legfeljebb a fürdőzők kedvét veszi el a lu­bickolástól. (Fürödni egyéb­ként nem szabad a tározóban.) Az előzőnél jobb hír viszont az, hogy Szálkán a kíméleti te­rület feloldása után nagyon sok amurt és termetes pontyot is zsákmányolnak. * A megyei ifjúsági horgász csapatbajnokságot a múlt szombaton rendezték meg Dombóváron, a tüske-pusztai a horgon tórendszeren. Kitűnő időben, parádés rendezés mellett a vártnál kevesebb csapat - ti­zenhat - indult a nagyon jó • hangulatú vetélkedésen. A három órai verseny végén ki­derült, hogy a Tolnai HE csa­pata - Földi Csaba, ifj. Földi Lajos és ifj. Németh István - győzött nagy fölénnyel, má­sodik helyen a Paksi Atome­rőmű HE, harmadikon pedig a Szekszárdi HE csapata vég­zett. Ki kell emelni a Harci HE csapatát annak ellenére, hogy hatodik helyen végeztek, ugyanis az egyesület csak ta­valy alakult, de már így is maguk mögé utasítottak ne­ves csapatokat. A nyertesek igen értékes hollóházi porcelán kupákat kaptak, a szektoronkénti 1-3. helyezettnek a tamási Kossuth HE ajánlott fel 10 ezer forint értékű horgászcikket. A szek­torok 4-5. helyezettjének a Hőgyészi Állami Gazdaság HE biztosított díjat, míg az ab­szolút elsőnek - Földi Csaba Tolna HE lett 3700 grammal - a Dombóvár Városi HE aján­lott fel díjat, amihez Sárosi Pál, a Hőgyészi Állami Gaz­daság HE titkára még 1000 fo­rintot hozzátett.- ékes ­A mintegy 18 éve működő osztrák piaci- és szociológiai kutató intézet, a Consent, megközelítőleg négy éve ak­tív Kelet-Európábán is. így az elmúlt időszakban végez­tek kutatásokat Magyaror­szágon, Lengyelországban, Csehszlovákiában, Oroszor­szágban és Bulgáriában. A Master Food Hungary Kft., Budapest felkérésére 1990-ben reprezentatív fel­mérést készítettek a magyar- országi állattartás témaköré­ben. Ä vizsgálatban ezer, 16 évnél idősebb személyt kér­deztek meg. Az interjúkat la­kásokban, személyesen vé­gezték. A kérdezetteket kö­rültekintően választották ki különböző országrészekből és településtípusokról. A fontosabb eredmények­ről ezúttal adunk számot. Azon háztartások alapján, amelyek kutyát tartanak, Magyarország az európai élmezőnyben foglal helyet. A háztartások közel egy- harmadában legalább egy kutya található. Ezzel az eredménnyel Magyarország EURÓPAI KUTYATARTÁS 1990_ évi adatok 0 10 20 30 40 50 Európában a negyedik he­lyen áll. A megközelítőleg azonos népességű országok, mint például Ausztria vagy Svájc egyértelműen Magyar- ország mögött foglalnak he­lyet. A kedvenc állatok, minde­nek előtt a kutyák, mint az élet megszépítői és tekinté­lyes családtagok élnek az otthonokban. így az sem csodálható, hogy nagyob, többnyire négy vagy több­tagú családoknál találhatók a leginkább állatok. A háztar­tásokban élő kutyák 43 szá­zaléka ilyen körben él. Ez jó bizonyíték arra, hogy milyen fontos pedagógiai szerepe lehet a kedvencként tartott állatoknak a gyermekneve­lésben a magyar családok számára. Az állattartók megközelí­tőleg egyötöde tart kutyát. Megmutatkozott, hogy a vi­déki életformához szervesen hozzátartozik a kutya tartás, sokkal inkább jellemző, mint városon. Persze a kutyatar­tók közel egy negyede még így is városi környezetben él. Budapesten a kutyatartók mindössze 9 százaléka talál­ható. A városi környezetben élő kutyák gazdáinak vi­szonylag kis köre mégis arról tudósított, hogy ezek az álla­tok gyakran az egyedüli le­hetőséget kínálják a termé­szettel való kontaktusra, il­letve a szeretet adása és a szeretetszerzés természetes igényét elégítik ki. Kutyatartás Magyarországon CSAHOLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents