Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-11 / 137. szám

6 »ÚJSÁG SPORT 1992. június 11. OLDALHALÓ '92 Naumkin nagy napja Ha a REAC-Szekszárdi Dó­zsa találkozó szerepelt volna totóban, akkor a többség való­színűleg háromesélyesre ve­szi. Háromesélyesre azért, mert az elmúlt vasárnapig mindkét fél számára tisztá­zódtak az erőviszonyok, nem volt már különösebb tétje en­nek a mérkőzésnek. Éppen ezért eseményekben gazdag, változatos összecsapást remél­tek azok a nézők, akik kiláto­gattak a rákospalotai pályára. Ami az első 20 percet illeti, ez a bizakodás csak részben igazolódott be, aztán viszont egyre jobb lett a mérkőzés. Igaz, ennek nem örültek tiszta szívből a nézők, mert a Szek­szárdi Dózsa jóvoltából élén­kült a játék. Több dicséretes egyéni teljesítmény akadt a lila-fehéreknél, s ez felhozta a kiegészítő embereket is. A Dózsa, vezetőgólja után akár néhány perc alatt bebiztosít­hatta volna a győzelmét,' Varga azonban két nagy zic­cert is elpuskázott. S ahogy ilyenkor szokás, az ellenfél ért el találatot. A kérdés az volt ekkor: vajon az egyenlítő gól felhozza a REAC gárdáját, vagy sikerül fordítania a Dó­zsának? Nos, Naumkin parádés egyélű. alakítása eldöntött mindent, a lilák második gólja volt a fordulópont. A REAC ugyanis képtelen volt újítani, egyre nagyobb lett a vendégek fölénye, s már csak az volt a kérdés, milyen különbségű lesz a szekszárdi győzelem. Naumkint nemcsak a gólja, hanem az azt megelőző, s az azutáni teljesítménye is di­cséri. A középpályás rengete­get vállalt, meghatározó em­bernek bizonyult és így döntő érdeme van abban, hogy nem­csak a kiállítás miatt volt lét­számfölényben a Dózsa. Lehet, hogy joggal neheztel­tek Naumkinra az elmúlt he­tekben a kadarka városában, mert nem azt nyújtotta, amit vártak tőle. Ezúttal azonban sokat lerótt az adósságából. (Lázár Lajos) Dac vagy önbecsülés? A BKV Előre elleni mérkő­zés előtt zsinórban elszenve­dett három vereség miatt so­kan csak legyintettek az ato­mos-legénység esetleges fel­támadására. Csattanós választ adtak a játékosok, amikor is parádés első félideji játék után akaratból és fegyelmezettség­ből is kitűnőre vizsgázva, le­győzték az osztályozós helyen álló közlekedésieket. Csak a „kerítésen belül" állók tudják, hogy milyen események előz­ték meg ezt a fergeteges pro­dukciót. A mérkőzést megelőző tak­tikai értekezlet végén a csa­patkapitány, Kákonyi kért szót, s a társak nevében el­mondta, hogy a távozó pálya­edzőnek, Váczi Lászlónak „ajánlják fel" ezt a mérkőzést. Hogy mennyire volt népszerű a játékosok körében ez a sok­oldalú ember, azt bizonyította a pályán egyemberként küzdő csapat. A másik tanulság pedig az, hogy küszködjön bármilyen problémával egy szakosztály, vagy egyesület, a közösség belső tartását az ott dolgozók adhatják az egymás iránt ér­zett bizalommal, megbecsü­léssel és szeretettel. (Klement Tibor) Ozorai büntetők A számok makacs dolgok. A megyebajnokság egyik újoncáról, az Ozoráról egyér­telműen arról árulkodnak, hogy Zajtai Béla edző legény­sége a tavaszi 14 mérkőzésén csupán hét pontot szerzett! Ez pedig édeskevés az őszi nagy­szerű, 15 pontot eredményező menetelés után. Ráadásul a bajnokság félidejében még 19­23-as gólkülönbségük az utolsó felvonás előtt immár 37-69-re romlott. Summa summárum, ha az Ozora csa­pata búcsúra kényszerül, azt bizony a harmatgyenge tava­szi produkciójának köszön­heti. Az okok összetettek, mi most csupán egyet említünk közülük. Mondják, a csapat szurkolói egyszerűen eltakar­ják arcukat, ha javukra ítélnek 11-est a játékvezetők. Tavasz- szal eddig ugyanis öt büntetőt hibáztak (Sandi és Bazsonyi kétszer, Barát egyszer), mely­ből három pontvesztést is eredményezett. Kihagyott 11-es miatt maradt Majoson a 0-0, a Decs ellen 1-2, míg leg­utóbb a Dombóvárral szem­ben az 1-1. A pénteki edzésen Zajtai edző Barát Gáborral gyakoroltatta a büntetőrugá- sokat. Mintha csak érezte volna, szükség lesz rá a DVMSE ellen. Elérkezett a hajrá, s a 85. percben Barát főszereplővé válhatott volna, ha belövi a megítélt büntetőt. Egyúttal pedig az Ozora együttesét is „belőhette" volna újabb egy évre a megyebajnokság me­zőnyébe. Miután nem tette, így vasárnap estig tovább iz­gulhatnak. Annál is inkább, hiszen az elherdált 11-esek jó­voltából (is) a csapat sorsa már nemcsak a saját kezükben van. Ki lesz a befutó? Mi tagadás, ilyen szoros véghajrára senki sem számí­tott. Arra, hogy a megyebaj­noki címért három, egyaránt 43 pontos csapat vív majd ádáz küzdelmet. Hogy június 14-én este az aranyéremre as­piráló trió közül melyiknek az öltözőjében bontanak majd pezsgőt, s egyáltalán, mit vár­nak a záró 90 perctől? Nos, er­ről kérdeztük a három edzőt. Simon Ferenc (Kakaksd): - Megítélésem szerint a Gerjen csapatának van a legnagyobb sansza a bajnoki cím megszer­zésére, hiszen az alsóházi Ozorát fogadja. Ezzel együtt mi sem adtuk fel a reményt, szeretnénk ha a mi játékosaink vehetnék át az aranyérmet. Az utolsó felvonásban Faddon lépünk pályára. Miután sérült­jeink kivétel nélkül meggyó­gyultak, így a legjobb összeál­lításban szerepelhetünk. Nagy küzdelemre, kemény csatára számítok, amelyben csapatom egyértelmű győzelmét várom. Palásti Lajos (Gerjen): - Az Ozora elleni zárómérkőzésre ugyanúgy készülünk, mintha Kakasdon játszanánk. Minden igyekezetünk arra irányul, hogy egy esetleges nagyará­nyú győzelemmel ledolgoz­zuk gólkülönbségbeli hátrá­nyunkat. Győzelmet várok, de lehet, hogy ez is kevés lesz, hi­szen a döntő szót a Fadd-Ka- kasd összecsapás mondja ki. Akárhogy is alakul a végső sorrend, játékosaink büszkék lehetnek: Gerjen történetében még soha sem fordult elő, hogy a csapat érmet szerzett a megyebajnokságban. Egyéb­ként, ha mi nyernénk a baj­nokságot, akkor a sportveze­tés támogatná az NB III-as szereplésünket. Weitner Adám (Decs): - Számunkra elsődleges cél, hogy veretlenül zárjuk a tava­szi idényt. Kétségtelen, hogy a három trónkövetelő közül a mi gólkülönbségünk a leg­rosszabb. így aztán nem ker­getünk illúziókat. Szerintem a bajnoki cím megszerzésére a Kakasdnak van a legnagyobb esélye. Mi vasárnap a Nagy- mányokot fogadjuk, bízom benne, hogy a két pontot itt­hon tartjuk. Égyébiránt show-műsorral is kedveske­dünk közönségünknek. A meccslabdát ejtőernyős hozza a „légből", a kezdőrúgást pe­dig egy, a szekszárdi nosztal­giatalálkozón már nagy sikert aratott táncosnő végzi el topp- lessben. (fekete) „Palánk-mérlegen" a Dombóvári VMSE Kiesés - morális megtisztulással Idézet egy más lapnál dolgozó kollégánktól: „Nem iri­gyellek benneteket, olyan edzőkkel is kell interjút készí­tenetek az idény végén, akik valójában nem sokat mond­hatnak. Az eredményük beszél...". Bár nyomban meg­egyeztünk, hogy a dolog azért nem ennyire fekete és fe­hér, de kétségkívül van igazság a kijelentésben. Mi min­denesetre a három elsőosztályú kosárlabda-együttesünk edzőihez, ugyanazt a hat kérdést intéztük. 1. Milyen pozitívumokat, illetve negatívumokat vélt felfedezni csapatánál ebben az idényben? 2. Véleménye szerint hibázott-e valamiben, és mit csi­nálna másként, ha lenne rá módja? 3. Játékosai hogyan élték meg a sikertelenséget? 4. Kikkel volt elégedett, kikkel nem? 5. Mit érez a legfontosabb teendőnek a csapata házatá- ján? 6. Mikor kezdik a felkészülést, kik távoznak, marad-e az edző (!)? Szerintünk: Rosszabbra számí­tottunk a bajnokság kezdetekor. Nem azért, mert így kívántuk, hanem, mert akkoriban az egye­sület elérte a morális mélypontot. Napirenden voltak az edzőváltá­sok, a vezetésben tökéletes káosz uralkodott, és e mellett a klub anyagi helyzete sem adott okot a bizakodásra. A bajnokság legna­gyobb pozitívumát abban látjuk, hogy végre állandósult az edző személye, volt tartása a csapatnak és tulajdonképpen nem sokon múlt a bentmaradás. Talán ennek ellentmondani látszik, de ugyan­akkor nem meglepő a kiesés sem. Nagyrészt azért, mert nyáron két olyan idegenlégiós került a csa­pathoz, akik bizony nem „A" csoportos szintűek. Hajdanán le­het, hogy azok voltak. Másrészt a magyar játékosok alkotta csapat sem ütötte meg szerkezetileg ezt a szintet. Horváth Károly edző sze­rint: 1. Az a tény, hogy a csapa­tunk az „A" csoportból kiesett a „B"-be, az már negatívum. Azért kezdem ezzel, mert ösz- szességében így gondolko­dom. Sok magyarázkodni va­lónk nincsen, mert már a baj­nokság kezdetekor is negatív előjellel indultunk. Ez érző­dött a szövetségben, a játék­vezetőkön, a nézőközönségen egyaránt. A csapat ezt érezte, megpróbált bizonyítani, ami az alapbajnokságban, úgy ér­zem, sikerült is. Tudtuk, hogy a kiesés ellen kell küzdenünk, ami az előző bajnokságban egy szerkezetileg jobb összeté­telű csapatnál is megtörtént. Végig versenyben voltunk a bentmaradásért, amit végül is az un. play-off-ban egy felfelé törekvő város csapata a szom­bathelyi Falcóval szemben már nem sikerült kiharcol­nunk. 2. Természetesen elgondol­kodtam azon, hogy hol és mit hibáztunk el a bajnokság alatt. Azt hiszem, abban hibáztam, hogy túlságosan hittem a játé­kosokban, akiknek zöme már rutinos NB I-es sportoló. Nagy hibának tartom azt, hogy amikor felkértek az edzős- ségre, mint egy „mikuláscso­magot", úgy vettem át a csa­patot. Igaz, sok időm nem lett volna átválogatni, de ez most már késő bánat. Hogy mit csi­nálnék másként? Elmondom az 5. kérdésre adott vála­szomban. 3. Az igazság az, hogy há­romszor estünk ki a bajnok­ságból!!! Először az indulás­sal, másodszor az ominózus MAFC elleni hazai vereségnél és harmadszor a Falcó ellen. Közben voltak számunkra ér­tékelhető sikerek. Az termé­szetes, hogy egy csapaton be­lül a lelkiekben vannak kü­lönbségek. Voltak, akiket na­gyon megviselt, míg voltak akik úgy érezték, hogy ők az­tán mindent megtettek annak érdekében, hogy ez ne így tör­ténjen. Ez a hozzáállás a rosz- szabb, ezen változtatni kell. 4. A csapat statisztikai ada­taival nem szeretném untatni a Népújság olvasóit, c§ak né­hány érdekesebb gondolatot támasztok alá pár adattal. A bajnokság során összesen 34. bajnoki mérkőzést játszot­tunk. A nyert mérkőzések száma: 9. Tíz ponton belüli ve­reség: 14 mérkőzésen. Ebből 1 pontos: 1 - Kaposcukor ellen hazai pályán. 3 pontos: 3. A többi 4-9 pontos különbségű volt. Ebből is látszik, hogy elég lett volna csak a felét megnyerni és nincs gondunk a kieséssel. Ehhez kapcsolódik a játékosok teljesítményének értékelése. Összesen 15 játé­kos szerepelt a bajnokság so­rán a csapatban. Az un. kezdő ötös: Ács István, Góczán Gá­bor, Kerényi Zsolt, Molnár István és Bosznai Péter. Ök sorrendben a csapat, illetve az edző legjobb ötöse. Elfogad­ható teljesítményt nyújtott még: Czimbalek Csaba, Hor­váth Csaba, Jankovics Zsolt, Jakab Gábor, Horváth Attila, Mihail Silantyev. Akik nem nyújtották azt, amit tudnak és ez elfogadhatatlan ilyen szin­ten: Zorán Marijanovics, Zel- nis Algimantas, Takács Sán­dor, Káldi Zsolt. A csapat leg­eredményesebb dobói: Ács Istvn 625 pont, Kerényi Zsolt 441 pont, Góczán Gábor 397 pont. Ebből a felsorolásból az is kitűnik, hogy kikkel voltam elégedett és kikkel nem. Ter­mészetesen abszolút értelem­ben senkivel nem voltam megelégedve, csak bizonyos értékelési rendet, rendszert el kell ismerni. 5. A csapat mindenképpen szerkezeti változásra kénysze­rül, mert csak úgy érdemes nekiindulni a következő évadnak. Fel kell gyorsítani a játékot, új játékelemeket kell megtanulni és alkalmazni a csapatjátékban. Fiatalítani fel­tétlen szükséges, hiszen a mi csapatunk volt a legöregebb a bajnokságban. Át kell érté­kelni a csapatot, új küzdőszel­lemet, barátibb egységet kell összekovácsolni. Áki vállalja a játékot, annak vállalnia kell a munkát is, úgy, hogy első a kosárlabda, második a csapat­érdek, harmadik pedig „min­den más", ami nem ütközik az első kettővel. 6. A csapat felkészülésének kezdeti időpontja július 20-a, délelőtt 10 órakor technikai ér­tekezlettel kezdődik, ahol a szakosztály vezetőedzője is­merteti a felkészülési tervet. A csapat évadzáró szakosztá­lyértekezletén ismertetve lett azoknak a játékosoknak a névsora, akiknek június 30-ával lejár a szerződése, s akiknek a játékára egyesüle­tünk szakosztálya a jövőben nem tart igényt: Zelnis Algi­mantas, Mihail Silantyiev, Zo­rán Marijanovics, Takács Sán­dor, Káldi Zsolt. Lejár a szer­ződése Góczán Gábornak is. Az ő játékára igényt tart a szakosztály, de ugyanakkor, ha távozási szándéka van, azt június 12-ig kell, hogy megte­gye. Egyébként két remek já­tékossal tárgyalásokat folyta­tunk . .. Maradok a csapat edzőjeként, felkértek rá, válla­lom és igyekszem elvégezni becsülettel a.munkámat. KRZ Olimpiai vetélkedő országos döntő Tamási arany-, bonyhádi bronzérem A „Citius, Altius, Fortius" (gyorsabban, magasabbra, mesz- szebbre) olimpiai vetélkedő országos döntőjét a Testnevelési Egyetemen rendezték. A dél-dunántúli régiót a területi döntőn első helyezést elért Tolna megyei csapatok képviselték. Me­gyénket az általános iskolák versengésében a Tamási II. Sz. Ál­talános Iskola, míg a középiskolák között a Bonyhád Petőfi Sándor Gimnázium képviselte. A középiskolák megméretésén az Ónodi Szabolcs testnevelő tanár által felkészített bonyhádiak az előkelő 3. helyezést érték el. A csapat tagjai: Rózsa Aliz, Péter Mónika, Hámori Krisztián, Scheidler Géza, Zsók Balázs, Trucza Szabolcs. Az általános iskolák mezőnyében Deák Istvánná és Massányi Marót testnevelő tanárok vezetésével a tamásiak bra­vúrosan szerepeltek, hisz megnyerték az országos döntőt. A csapat tagjai: Pados Judit, Horváth Anita, Németh Magdolna, Martin József, Szabó Zoltán, Kiss Hubert János. A tanulókat sportfelszerelésekkel és zánkai jűtalomüdüléssel díjazták. Dózsa-nyilatkozat „A Szekszárdi Dózsa SE elnöksége kijelenti, hogy az évek alatt felhalmozott adósságállományt, valamint az önkormányzattól 1992-ben kapott 6 millió forint kölcsönt - szerződés lejártáig - nem tudja visszafizetni, de a megállapított játékosfedezetet az ön- kormányzat rendelkezésére bocsátja. A labdarúgó szakosztály 1992. második félévi működtetéséhez szükséges anyagi fedezettel nem rendelkezik. Jelenleg nincs kilátás olyan támogatókra, akik a Dózsa SE-t szponzorálnák. Az elnökség támogatja, hogy jelent­kező esetén a szakosztályt más sportegyesületnek átadja, ameny- nyiben ezzel az önkormányzat is egyetért. A szakosztály átadása esetén Szekszárd labdarúgásának érdekeit figyelembevéve, minden segítséget megad az átvevő sportegyesületnek. Az átvevő egyesü­lettel együttműködve közösen határoznák meg az átadás ütemét, illetve az átmeneti időszak feladatait." Az elnökség által tegnap kiadott nyilatkozat az önkormányzat számára készült. Mint köztudott, a testület két hét múlva tár­gyalja a Dózsa-ügyet. A művelődési bizottság által felkért bizott­ság számításai szerint az egyesület NB ll-es szintű fenntartása 18 millió forintból oldható meg. Következik az önkormányzat! A tét: Szekszdrä labdarúgása ... KRZ Karate edzőtábor Bátán (Tudósítónktól) A közelmúltban karatésok- ból álló népes csoport érkezett Bátára. A bátai Vörös Csaba, a Wado-Ryu szak mestere és társai alaposan kitettek ma­gukért, amíg sikerült nekik ezt a tábort összehozniuk. Sajnos, az ő támogatottságuk elég szerény, bár igényeik sem na­gyok. Működésüket szinte tel­jesen önerőből, illetve az álta­lános művelődési központ anyagi támogatásával folytat­ják. Szerénységüknek kö­szönhetik azt is, hogy a szak­osztály tagjai alig ismertek, sőt még tevékenységük is ösz- szemosódik sokféle hamis fo­galommal. Ez a tábor óriási si­kerként könyvelhető el, még akkor is, ha a művelőin kívül alig néhány szülő és fiatal lá­togatta meg nyilvános edzése­iket. A helyi csapat vendégei Budapestről, Bátaszékről és Baranyából érkeztek. A fővá­rosiak vezetője dr. Magyar György volt, aki az elsők kö­zött tartott edzőtábort Bátán. Kapcsolatuk 1987 óta folya­matos és várhatóan egyre mé­lyülő, köszönhető ez annak, hogy dr. Magyar György szinte a rajongásig lelkes Báta imádó, ahová mindig úgy jön, mintha kicsit hazaérkezne. A három napon 4 ízben ta­lálkoztak a karatékák a műve­lődési ház nagytermének tala­ján. Pénteken délután 14 órá­tól este fél hétig, ami bizony alapos erőpróbát jelentett minden egyes harcosnak a tí­zéves kortól harmincig. Azonban a hatvan karatéka rendkívül fegyelmezetten és ízig-vérig lelkesen leste el egymástól az ügyesebbnél ügyesebb fogásokat, rúgáso­kat és ütéseket. Másnap 9 órá­tól délig tartott az erőpróba. Ezúttal kimozdulva a terem falai közül az országszerte is­mert és híres bátai Szentvér templom körüli jókora parkos területen edzettek. Itt talál­koztak az apátplébánossal, Sudár Imrével is. Ez az edzés azonban mintha nem vette volna ki kellően az erejüket, mert még kora délutántól este hétig ismét találkoztak és ne­kifogtak gyakorlataiknak. A vasárnap délelőtti szinte rö­vidnek, két és fél órásnak számító edzésük már levezető gyakorlatnak tűnt. A vendégeket természete­sen mindenütt a vendéglátók látták el házaknál. Dr. Magyar György rendkívül eredmé­nyesnek találta a három na­pot. Szerinte e község küzdői között többen vannak olya­nok, akik igen tehetségesek lehetnek versenyeken. Egyben megragadta az alkalmat és mindjárt meg is kért egy-két karatékét, hogy jöjjenek el né­hány hét múlva Budapestre az ott megrendezésre kerülő ver­senyre és mérjék meg tudásu­kat. Annak ellenére, hogy tudja, mindannak a költségeit mindenkinek saját zsebéből kell fedeznie, de ez így van ná­luk is. Pedig hazánkban igen nívós szakággá vált a karate sport, amellyel szép sikereket értek el versenyzők Európa- és világszerte. Úgy vélte, hogy 1996-ra, mire ez a sport olim­piai sportággá válik, olyan egyéniségeket lesz képes ki­nevelni, akik még inkább öregbíteni fogják hazánk hír­nevét. A karatékák vasárnap dél­után utaztak el Bátáról a kö­zeli viszontlátás reményében. Az itthon maradottak pedig maguk mögöt tudhatnak egy igen sikeres edzőtábort, amely során bizonyították, hogy a bátai harcosok lépést tartanak Kironori Otsuka mester alapí­totta Európai Wado-Szövetség bármely tagjával, még akár a fővárosból érkezőkkel is. . M/b/f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents