Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-05 / 132. szám
1992. június 5. DUNAFOLDVAR MEPUJSAG 13 Ki akarja „szétcincálni''ja faiparit? Vita a vagyonnevesítés körül Túri Ferenc azzal kereste meg szerkesztőségünket: sérelmezi, hogy a faipari szövetkezetnél a vagyonnevesítés során a volt tagokkal és nyugdíjasokkal jól elbántak. Túri úr tizenöt évig volt az építőipari szövetkezet - amely később fúzionált a faiparival - elnöke. Úgy vélik: becsapták őket — Mi történt? — A fúzió következtében a faiparira szállt a vagyon. A mi száztíz emberünket később mind elzavarták. Mire a vagyonnevesítésre került a sor, már csak két ember volt az építőipariból. Mi azt sérelmeztük, hogy azt a vagyont, amit mi itthagytunk, azt milyen jogon osztják fel az ő kényük-kedvük szerint. Ami még fájó pont, hogy aki elment, többet kapott, mint az az építőipari munkás, aki még decemberben is ott dolgozott. Ez a törvény úgy rendelkezik, hogy azokat az embereket, akik megalapították a szövetkezeti mozgalmat, azokat most szembe lehet köpni? Miért nem lehet megmutatni, hogy milyen alapon osztották fel a vagyont? Csak arról értesítettek, hogy mi mennyit kaptunk. Németh Imre építési részlegvezető volt alapítótag, 25 évig dolgozott. — Az Aradi úti telepet a két kezünk munkájával építettük fel. 81-ezer forint nevesítést kaptafh... Nemes Ferencnek, aki huszonnégy évig dolgozott a szövetkezetnél, 126 ezer forintot állapítottak meg. — Egy segédmunkás, aki 13 évig dolgozott, többet kapott, mint én. Túri Ferenc hozzáteszi: — A feleségem 33 évig dolgozott, 84 ezer forintot kapott. Korábban azt mondták - a kisszövetkezetté való átalakuláskor -, hogy lépjen csak ki, nem lesz semmi hátránya. Dunaföldváron hiányzik ezer munkahely. Ha nem alakulnak át valamivé, fel fogják számolni, ötször olyan könyvértéken szétszórják a cuccot. Ezek szétverik a szövetkezetét. A teherautót már odaígérték és a gépeken osztozkodnak. Az embereket meg az utcára rugdalják. Baracskainé Kovács Júlia, a faipari szövetkezet elnöke - mint mondja - már várta, hogy felkeresi egy újságíró, merthogy kilátásba helyezték, hogy „országos botrányt" csinálnak az ügyből. — Mi mindenben a törvény szellemében jártunk el - kezdi. — Hány tagjuk van? — Harmincegynehány tagunk volt, és most léptek be négyen. Azért azt látni kell, hogy nem a régi tagok, hanem a mostani tagság joga, hogy felossza a vagyont. — Az a kérdés, hogy aki nem vesz részt a döntésben, de érdekelt az ügyben - hisz kapott üzletrészt -, joga van-e tudni, hogy mi volt a felosztás alapja. Azt állítják, hogy ön ezt az információt nem volt hajlandó kiadni. — Papíron kiküldtük. — De azon csak az volt, hogy ók mennyit kapnak. — Arra nem vagyok hajlandó, hogy aki ide bejön, annak mindnek megmondjam, hogy ki mennyit kapott. — Azt sem, hogy mi volt a tulajdonfelosztás alapja? — Ókét nem az érdekelte, mikor bejöttek hozzám, hanem azt akarták, hogy mutassam meg, ki mennyit kapott. Ezt azonban nem vagyok köteles megmutatni. — Azért nekem elmondja, hogy milyen módon osztották fel a vagyont? — Természetesen! 30 százalékát a közreműködés, 60 százalékát a vagyoni hozzájárulás, 10 százalékát a tagsági viszony alapján. Ezt az információt nekik is megadtam volna, csak ők nem erre voltak kícsáncsiak. Mindenáron azt szerették volna megtudni, ki mennyit kapott. — A tagsági viszony ideje azonban meglehetősen kis súlyt képvisel... — Nézze! Ezt a jogszabály lehetővé teszi, a tagok pedig megszavazták. Mi nem befolyásoltuk őket. — Azért mégiscsak a vezetőség terjesztette elő... — Nekem egyikből sem származott volna különösebb előnyöm. Huszonnyolc éve vagyok itt... Egyébként az Ipari Szövetkezetek és Társas Vállalkozások Tolna Megyei Szövetsége nyújtott segítséget a munkában. A vagyonfelosztás az ő szakértői véleményük felhasználásával történt. A közgyűlés jóváhagyta. Törvényesen jártunk el. Azt is látni kell, hogy - azért, hogy a szövetkezetek ne bomoljanak fel, a most dolgozók érdekeit szem előtt kell tartanunk. Néhány éve kiegészítettük a részjegyüket. Innen is van, hogy aktív tagjaink most nagyobb üzletrészt kaptak. Egyébként a segédmunkás, akit emlegetnek - mikor itt dolgozott - „már délre többet keresett", mint én. El is küldtük, a Nemes úr pedig felvette dolgozni... Én senkinek a kedvéért nem vagyok hajlandó hamisítani. Én tisztességesen szeretnék nyugdíjba vonulni. — Erről jut eszembe: vagyonátmentéssel és azzal vádolják, hogy itt hagyja a szövetkezetét, azt pedig széthordják, az embereknek nem lesz munkájuk. — Ez rágalom. A törvény szerint a december 31-i állapotnak megfelelően történt a nevesítés. Most méretjük fel a vagyon piaci értékét. Épp ellenkezőleg van, mint állítják: a szövetkezetét akarom védeni. Ők akarnak egy új szövetkezetét alakítani. Nekik is megmondtam: nyugodtan forduljanak bírósághoz, állunk elébe! — Ön nyugdíjba vonul. Mi lesz a szövetkezettel? — Amíg hivatalban leszek, mindent megteszek azért, hogy maradjon. Én nem ígértem senkinek sem teherautót, sem mást. Éppen most került sínre egy angol üzletünk. Tehát lesz munkánk! Ha pedig megvesznek bennünket, ők is megkapják a pénzüket, méghozzá az új vagyonfelmérésnek megfelelő - magasabb összegben. Megpróbáltuk a dolgozókat, tagokat is szóra bírni. Nem sok eredménnyel. A műhelyekben járva azt tapasztaltuk, többen is azért aggódnak: mi lesz, ha nyugdíjba megy az elnökasz- szony? A volt tagok méltatlankodását legtöbben manipulációnak vélik. A tagok megfelelőnek tartják a felosztás módját, nem kíváncsiak arra, hogy az elnök, vagy a vezetőség mennyit kapott. Annak ellenére, hogy volt, aki a dolgozók körében is megpróbált „hangulatot teremteni" mindenféle híresztelésekkel azok „jussáról". Az- illető már nem dolgozik a szövetkezetnél. s „Amit a szem nem lát, azért a szív nem fáj" - mondta az egyik szövetkezeti tag, akinek hét és fél ezer forint a havi fizetése. Nem dolgunk, hogy minősítsük a hallottakat. Engedtessék meg csupán ennyi: a későbbi történések bizonyára igazolják a megszólalók mostani álláspontját, óhaját, esetleges tévedését. Terveink szerint a „végkifejletről" is beszámolunk. Hangyái János Fotó: Gottvald Károly Tegnap tárgyalták Terítéken a vagyonügyek Telefonáló ügyfeleknek: a polgármesteri hivatal megváltozott hívószáma: 41-555. Csatlakozás Dunaföldvár csatlakozik a június végén megalakuló Du- namenti Kikötővárosok Szövetségéhez. A további alapítók: Győr, Komárom, Esztergom, Dunaújváros, Paks, Baja és Mohács. Az önkormányzat a pénzügyi ellenőrző bizottság 12 pontban felsorolt javaslataival elfogadta a hivatal osztályvezetőjének a tavalyi pénzügyi terv teljesítéséről szóló beszámolóját. A javaslatokban a többi között az is szerepelt, hogy a továbbiakban a beszámoló és a terv tárgyalása egyidejűleg történjen. A költségvetési törvény előírja, hogy az önkormányzatoknak a költségvetési szerveik alapító okiratait e hónap végéig felül kell vizsgálni és meg kell határozni az alaptevékenységek körét. Ennek értelmében a testület elé került az eddigi Közművelődési Intézmények Igazatósága Művelődési Háza, az Óvoda és Általános Iskola, valamint a Magyar László Gimnázium alapító okiratának tervezete. Végül csak a gimnázium alap- dokumentumát fogadták el, a másik két intézmény esetében ugyanis még több dolog tisztázatlan. A többi között felmerült, hogy az iskola vegye fel Egyed Antal, illetve a művelődési központ Kossuth Lajos nevét. Ezen kívül a tervezetben nem szerepelt a vármúzeum, amely eddig a Közművelődési Intézmények Igazgatósága részeként működött, így - a könyvtáréval és a polgármesteri hivataléval együtt - a következő ülésen hagyják jóvá ezen intézmények alapító okiratait. Korábban a képviselő-testület úgy döntött, hogy a Tolna Megyei Temetkezési Vállalat reá eső részére nem tart igényt. Azóta azonban a vállalat nem folytat temetkezést Földváron, csupán kegytárgy-árusítással foglalkozik. A korábbi döntés tehát gyakorlatilag értelmét vesztette. Most olyan javaslat került a városatyák elé, hogy az ön- kormányzat vegye át a szóban forgó vagyont. Érről azonban nem határoztak, döntés akkor születik, miután tájékozódtak a vállalat vagyoni helyzetéről. Döntöttek arról is, hogy a megyei víz- és csatornaműtől kérik a földvári üzemmérnökség önkormányzatot illető - települést kiszolgáló, illetve vállalkozói működtető - vagyonát. Lassan járj...(?!) A „helyzet" megszokott Dunaföldváron. A Duna-híd sorompó j a leengedve, a kocsisor - máj d a 6-os útig ér - az átcammogó szerelvényre vár. Aki nem a túlpartra igyekszik, csak ügyes-bajos dolgait intézné a városban, annak is hosszú perceket - van úgy, hogy akár fél órát - kell várnia. A város kelet-nyugati irányú tengelyén a forgalom naponta többször szinte teljesen megbénul. A központot elkerülő út egyelőre csak papíron létezik ... Jeltelen sírok Ezekre a sírokra is kerül virág Megérdemelnének egy fejfát Nemrégiben adtunk hírt róla, hogy felavatták a második világháború földvári áldozatainak emlékművét a belvárosi temetőben. Az elő- szállási úti temetőben jeltelen sírokra bukkantunk. Toplak Józsefné, aki éppen férje nyugvóhelyét gondozta, elmodta, hogy egykori magyar katonák fekszenek a hantok alatt. Férje — aki később halt meg - mesélte el, hogy a katonák egy robbanás áldozatai lettek. A környéken lakók elmondták, hogy az eset 1944 novemberében történt. A temető melletti lőszerraktárban egy tiszt cigarettára gyújtott, amitől előbb a benzin robbant fel, majd a gránátok és az aknák végeztek irgalmatlan pusztítást. Az egyik közelben lévő ház romba dőlt, minden, ami mozdítható volt - beleértve egy cséplőgépet - százméterekre elrepült. A halottak minden bizonnyal nem helybéliek voltak, a környékbeliek hét-nyolc katona haláláról beszélnek. Élő szemtanút azonban nem sikerült találnunk. Várjuk azok jelentkezését, akik információval tudnak szolgálni az esettel kapcsolatban.-hájCsillogó ezüst Véget ért az 1991/92-es bajnokság a kézilabda NB I/B-ben. Városunk kézilabda egyesülete a veretlen Nagykanizsa mögött a második helyen végzett. Május 30-án az utolsó bajnoki mérkőzésen ünnepi hangulat uralkodott a gimnáziumi kézilabda pályán. A teltházas közönség ezüstérmes csapatát köszöntötte. A bajnoki meccs előtt a helyi „öregfiúk" kézilabdacsapata a martfűi öregfiúkkal játszott. A nagycsapat remek játékkal tisztelte meg közönségét. Látványosan játszott, s nagy gólarányú győzelmet aratott a Százhalombatta gárdája fölött. Kolics János játékos-edző az alábbiakban értékelte a bajnoki szezont: — Újoncként kerültünk tavaly ősszel az NB I/B-be, kezdeti cél a középmezőnyben való megkapaszkodás volt. A tavaszi mérkőzések során kiderült, hogy az élcsoport stabil gárdájává váltunk. Nagy értéknek könyvelem el a második helyet. Éöldvár sportéletében azt hiszem ez a legjelentősebb siker, amit valaha csapatsportban elért. Erre az eredményre a hazai sportközvélemény is odafigyel. Több jóképességű csapat szerepelt csoportunkban, például a Szondi SE, az Ajka, vagy a TFSE csapata. Velük általában szoros meccseket játszottunk, néha a szerencse is mellénk szegődött. Sikerünk egyik meghatározója az a tény, hogy saját nevelésű játékosaink Györkő Béla, Szauter Zoli és Orova Tamás erre az évre értek be igazán, a csapat frontemberivé váltak. A siker alapja továbbá a csapatban uralkodó jó közösségi szellem. Mindenki kellő komolysággal viszonyult a bajnoki meccsekhez. A folytatás nehéz lesz, hiszen az idei eredmény kötelez bennünket. Nagy gondot okozott számunkra a kézilabda szövetség döntése, hogy a következő bajnoki szezonba már az NB I/B mérkőzéseit is csak teremben lehet játszani. Köztudott, hogy Dunaföldvár nem rendelkezik fedett, szabványméretű kézilabdapályával. Bízom abban, hogy Földvár tragikus testnevelési helyzetét felismerve az általános iskola, a gimnázium és a város vezetése mindent megtesz azért, hogy mielőbb felépüljön egy új, méretes sportcsarnok. Ezt kívánja az iskolai testnevelés, a fokozódó tömegsportigény, és az élsport is, hiszen a kézilabda egyesület jövője forog kockán a csamokhiány miatt. Az állam ilyen jellegű beruházásokat nagy pénzösszeggel támogat, a költségek negyven százalékát magára vállalja, ezt mindenképpen ki kellene használnunk. Szeretném megköszönni a városnak, támogatóinknak, s közönségünknek az anyagi és erkölcsi segítséget, mely nagyban hozzásegített minket az eredményes szerepléshez. Sz.S. Az „ezüstcsapat"-l-s
