Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-30 / 153. szám
4 MEPUJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1992. június 30. A városházán hallottuk Ismét telt ház a balatoni táborban Ismét táboroznak a Tamási Városi és Városkörnyéki Ön- kormányzatok Gyermek és Ifjúsági Táborában Siófok-Sóstón. Környékünk fiataljai egyhetes időtartamban június 7-től augusztus 30-ig vasárnaponként váltva foglalhatják el a rendezett körülményeket biztosító üdülőtábort. Minden turnusban százhúsz tanuló és tizenkét felnőtt kísérő üdülését szolgáló létesítmény - cserekapcsolatok alapján - szlovák, német és francia diákokat is fogad az idei szezonban. Minden üdülési igényt sikerült kielégíteni, és a megmaradt helyeket kívülálló intézmények részére értékesíteni.. Két évvel ezelőtt kísérletképpen óvodástumust szerveztünk, sikerét igazolja, hogy azóta rendszeres használói a tábornak a óvodások. Ugyancsak hasonló népszerűségre tett szert a sportturnus, amelyben az üdülést intenzív és speciális edzésmunka színesíti. A hagyományos EXT turnust (volt úttörőház) az idén a hagyományőrzés jegyében szervezte az intézmény. A tábor a nyári szünidő után alkalmas hely kiránduló-csoportok elszállásolására, ezzel az utószezon jobb kihasználását szeretnénk elérni. Minden kedves érdeklődőt szívesen fogad és tájékoztat a tamási városházán a művelődési csoportvezető. Köszönjük az állampolgároknak, hogy javult az adófizetési készség. Szükséges azonban felhívni mindazok figyelmét, akik az idegenforgalmi adó fizetésére kötelezettek városunkban, hogy az önkormányzati rendeletnek megfelelően bejelentési kötelezettségüknek tegyenek eleget. A polgármesteri hivatal bízik az állampolgárok becsületességében és jószándékában. A sikeres városrészi fórum eredményeként az üdülőfalu telepítési tervének szakhatósági egyeztetésére június 26-án került sor. Talán nem is feltételezik a polgárok, hogy egy ilyen beruházás megvalósulásába 22 szakhatóságnak van beleszólása, véleményezési joga, (vízügyi igazgatóság, DEDÁSZ Rt., környezetvédelmi felügyelőség, MATÁV stb.) Bemutatkozott a városházán a MASSIVE Villamosipari Termelő Kft. új osztrák állampolgárságú igazgatója, Wuts- chek Imre. Szociális ellátás Gyönkön és Varsádon A gyönki képviselő-testület legutóbbi ülésén tájékozódott a szociális igazgatási munka helyzetéről is. Rendkívüli szociális segélyezésre az elmúlt esztendőben 545 ezer forintot utaltak ki. Ebből 80 esetben Gyönkön 228 ezret, Varsádon pedig 107 esetben 217 ezer forintot fizettek ki. Az idén 52-en részesültek a segélyezés eme formájában, összesen 152 ezer forint erejéig. Rendszeres szociális segélyt 1991-ben Gyönkön 16-an, Varsádon pedig 4-en kaptak, amelyre az önkormányzat csaknem 80 ezer forintot utalt ki. A szociálpolitika fontos részének tekinti a képviselő-testület az idős emberek gondozását, ellátását. Gyönkön az e célt szolgáló idősek klubját, a házi szociális gondozást és az idősek étkeztetését a helyi szociális otthon működteti, amelyhez a klub kivételével a pénzt az önkormányzat biztosítja. Varsádon az idősek étkeztetését az óvodában oldják meg. Mindkét településen egy-egy esetben ápolási díjat is folyósítanak. Gyönkön tíz, Varsádon két mozgáskorlátozott üzemanyagköltségéhez járultak hozzá, mintegy száztizene- gyezer forint értékben az elmúlt esztendőben. Az idén, az orvosi bizottság javaslata alapján, Gyönkön négy, Varsádon egy esetben utalták ki a tizen- két-tizenkétezer forintos támogatást. A megyei vezető szemész főorvos javaslata alapján a két településen egy-egy csökkentlátó számára állapítottak meg járadékot. Sorkatonai családi segélyben 1991-ben három család részesült, míg a kamatadó támogatást Gyönkön 29-en, Varsádon pedig hárman vették igénybe. A szakadáti búcsú Búcsúi nagymise a szakadáti templomban Generációk találkozója volt az ünnep Számítógépes szemvizsgálat Július 8-án és 11-én, 11-18 óráig a pincehelyi művelődési ház előtti téren számítógépes szemvizsgálatra várják az érdeklődőket. A vizsgálat után a szükséges szemüveget is kedvezményes áron, helyben elkészítik. Válóper a Hegyháton? Vagyonmegosztás Gyönk és a volt társközségek között Nem egyedi eset manapság, hogy a központi települések és volt társközségeik, miután önállóvá váltak, a közösen szerzett vagyont elosztják. Az önkormányzati törvény is előírja, de anyagiakat nem biztosít a megoldáshoz. Van, ahol viszonylag békésen meg tudnak egyezni. Nem könnyű azonban a helyzet olyan helyen, mint Gyönk, ahol hét település közösködött, ráadásul egy, többször is hátrányosnak minősített térségben. Az utolsó, a bíróság által előírt egyeztető megbeszélés előtt kérdeztük három község vezetőjét álláspontjukról. nak adtuk át. Érthető, hogy mindenki védi a saját érdekeit, de meg kellene egyezni, hiszen továbbra is együtt kell élni és sok dologban együtt kell dolgozni. Diósberény Gyönk Minden olyan ingatlant, amely 1970 óta létesült Gyönkön, közös szerzeménynek tekintenek a volt társközségek - mondja Farkas Géza körjegyző. így például az általános iskolát, a községházát, a pedagógus szolgálati lakásokat, a malmot, és sorolhatnánk. Hozzá tartozik, hogy az általános iskola és az egészségügyi ellátás jelenleg is közös, nem kis költséget jelent évente a fenntartása, az esetleges fejújítás. Nem kérünk mi több hozzájárulást, mint amennyi mindehhez valójában szükséges. Talán egy közös intézményirányító társulás megoldhatná az ezzel kapcsolatos problémákat. Ami a községházát illeti, 1974-ben a megye finanszírozta a jelenlegi épületünket, amelybe azért kellett átköltöznünk, mert a régit a szociális otthonSzakadát Köteles vagyok a-* község polgárainak érdekeit védeni. Nincs jogom ahhoz, hogy lemondjak bármiről, amit a település lakói jogos tulajdonuknak ítélnek - válaszol Varga Ferenc, szakadáti polgármester. - Ránk maradt ez az örökség és nem veszekednünk kell, hanem nekünk kell megegyezni és megoldani. Nem lenne jó, ha személyes problémává szűkülne ez a dolog, még rosszabb lenne, ha a községek elvesztenék egymás iránt a bizalmat, ha összeug- ranának a települések lakói. Hiszen ebben a térségben továbbra is egymásra vagyunk utalva. Lehr Henrikné, Diósberény polgármestere is azzal kezdi, hogy a választások időszakában és a falugyűléseken a település lakossága igényelte a vagyonmegosztást. Úgy tudjuk elképzelni - feleli kérdésünkre -, hogy Gyönk az 1990. december 31-i mérlegében szereplő készpénzt ossza meg a volt társközségekkel. Maradjanak Gyönk tulajdonában az ingatlanok, értékeljék fel, és az egyes községekre jutó hányadot lakjuk le. Tehát minden középületet, a korábbi gyakorlatnak megfelelően, ingyen használhasson a lakosság, az iskola működtetéséhez csak a ■fejkvóta arányában kelljen hozzájárulni, a többit a tőke-részünkből fedezzék. Ami a községházát illeti, ha valóban a megye finanszírozta, dokumentálják és akkor a nem lesz vita tárgya. Szeretnének tehát ezek a községek békésen, de a jó gazda módján megegyezni, és különösen a személyes haragot nem akarják. Nem a jelenlegi vezetők tehetnek arról, hogy ilyen helyzet alakult ki. Működniük kell továbbra is és sok feladatot, a polgárok érdekében közösen kell megoldaniuk. A pincehelyi iskola sorsa Február közepe óta foglalkoztatja a picehelyi polgárokat és a község képviselő-testületét a helybéli általános iskola sorsa. Lapunk is beszámolt arról, hogy az egyház visszaigényelte két volt ingatlanát, amelyekben jelenleg az általános iskola működik. Beszámoltunk a különféle álláspontokról, a megegyezési kísérletekről. Szülői értekezletek, testületi ülések, levelek sora váltotta egymást az elmúlt hónapokban, bízva abban, hogy az egyház és az ön- kormányzat a község és a gyerekek javára meg tud egyezni. A képviselő-testület végül kérdőíveket küldött minden, a pincehelyi általános iskolába jelenleg járó vagy majdan ide beiskolázásra kerülő 3-14 éves gyermek szüleinek és kérték, nyilatkozzanak, állami vagy egyházi iskolába kívánják járatni gyermeküket. Á 451 kérdőívből 337 érkezett vissza és ezeket a testület ülésén értékelték. A szülők 80 százaléka döntött az önkormányzati iskola mellett és 20 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy megfelelőbb, lenne számukra az egyházi iskola. Ezt méltányolva döntött úgy a képviselő-testület, hogy az egyház által visszaigényelt épületeket nem áll módjában átadni, hiszen a tanulók mintegy 80 százalékának elhelyezését jelenleg máshol nem tudja megoldani. A község saját erőből nem képes arra, hogy új iskolát építsen. Természetesen, ha központi támogatásból ez lehetséges lesz, a kért ingatlant átadják az egyháznak. Erről a Pincehelyi Híradó, az önkormányzat üzletekben, munkahelyeken, polgármesteri hivatalban található rendszeres kiadványa is beszámol. Dr. Tóth László polgármester ugyanitt még azt is hozzáfűzi: mind az ő, mind a képviselő-testület egyöntetű véleménye, hogy szükség van keresztény szellemiségű oktatásra. Az önkormányzat természetesen a majdani egyházi iskolába járó tanulók állami fejkvótáját is ugyanolyan összeggel kiegészíti, mint az ön- kormányzati iskola diákjaiét. Ez a döntés is mutatja, írja a polgármester, mennyire megalapozatlanok azok a híresztelések, melyek szerint a képviselő-testület megtagadta az egyházi iskola létrehozásához a hozzájárúlást. Az egyház által visszaigényelt iskolaépületet visszaadja, amint az önkormányzati iskola állami költségvetésből felépítendő épületekben megnyugtatóan elhelyezést nyerhet. A pincehelyi képviselőtestület minderről tájékoztatta a művelődési és közoktatási minisztert. Megszűnik a körjegyzőség? Közel másfél esztendős közös munka után úgy tűnik, megszűnik Diósberény és Szakadát körjegyzősége. Legalábbis a két község ön- kormányzatának együttes képviselő-testületi üléséről ilyen kezdeményezést küldtek a köztársasági megbízotthoz. Az okokról kérdezve, Lehr Henrikné, diósberényi polgármester úgy nyilatkozott, hogy a megnövekedett igazgatási feladatokat nem tudják tisztességesen ellátni félműszakos körjegyzővel, félműszakos igazgatási előadóval és egy pénzügyessel. Ráadásul a polgármester sem főfoglalkozásban látja el funkcióját. Ezért is gondoltak arra, hogy mindkét településen saját jegyzőre van szükség, hiszen az igazgatási feladatok megoldása mindennapi jelenlétet igényel. Diósberényi útépítés Két cég közül a Kapos - Koppányvölgyi Vízitársulat nyerte el a diósberényi ön- kormányzat nyílt, útépítésre és teljes vízrendezésre kiírt pályázatát. Július 1-én kezdik a 2000 folyóméter aszfaltozott út és az 50 méteres körzetében található árkok, átereszek, vízlevezetők építését, valamint egy híd átépítését. A község legnagyobb részét behálózó, szinte járhatatlan útszakasz rendbehozatalának költségeit fele-fele arányban saját erőből, illetve az Állami Fejlesztési Intézettől pályázaton nyert pénzekből fedezik. Diósberény lakóinak igen régi vágya teljesül ezzel. Hogy milyen régi, azt a megyei levéltárban talált, 1938-ból származó okirat bizonyítja, amelyben már megfogalmazták, szilárd burkolatot kell kapnia ennek az útszakasznak. Nos, éppen ideje... Az oldalt írta és szerkesztette Kamarás Katalin. A fotókat Ótós Réka készítette. Ötödször a szakályi fafaragókról Ismét eltelt egy esztendő és Szakály község újból gyarapodott, gazdagabb lett népművészeti alkotásokkal. Öt év óta ez szinte természetes ebben a faluban, hogy nyaranta fafaragók jelennek meg és fejsze, kalapács, fűrész zaja veri fel a művelődési ház környékének csöndjét. Minden évben tudósítunk erről az eseményről, amely mögött Törő György fáradhatatlan szervező munkája áll. Ó a falu szülötte, akit sem helyben, sem az újságolvasóknak nem kell bemutatni. A tábor vezetését vállalja olyan elképzelésekkel, hogy évente más-más művészeti vezetőt kér fel szakmai tanácsadásra. Az idén Láng György székesfehérvári fafaragó volt jelen a táborban és alkotásaival maga is bemutatkozott a gyűjteményes kiállítás keretében Szakály közönségének. Láng György pályája úgy indult, mint más művészé, aki arra kényszerül, hogy ifjú korában olyan kenyérkereső szakmát tanuljon, ami a létfenntartáshoz szükséges, de igazi örömöt mégsem hordoz. Gépésztechnikusként került a fehérvári Videotonhoz. Teltek a hétköznapok, hozták magukkal az ünnepeket, ám egyre feszült belül valami, amit meg kellett volna mutatnia másoknak. Az ötvös mesterség vonzotta igazán és naponta hatott ingerlőn az útjába eső népművészeti bolt kirakata. Egyszerre azt érezte: nincs tovább, eljött a pillanat. Faragó kést kapott a kezébe és először bükkfába véste álmait, tudva, hogy nem éppen a legmegfelelőbb anyagot találta ... Amikor visszaemlékezik pályája egy-egy állomására, elsőként azt a parasztszekeret említi, apró makett formát, amit lánya születésekor faragott. Ma már olyan ismeretek birtokosa, ami biztos mozgásteret jelent számára z önkifejezéskor. Tanúsítják ezt a szakályi érdeklődők is. A fafaragók otthonra leltek Szakályban -összegezhetnénk optimistán az elmúlt öt esztendőt. Talán nem ünneprontás, ha célzást teszünk arra, hogy vannak, akik ha nem is ellenségesen, de mondjuk így, nem nézik jó szemmel az önkormányzat támogató, szponzoráló, mecénás szerepét ez ügyben. Köztudott, hogy ilyen tábor fenntartása egyre költségesebb lesz. Megteremteni, vagy kiszakítani a szükséges forintokat nem könnyű feladat. Ennek ellenére mégis vállalják. A kétkedőknek tudni kell azt is, hogy sok település van megyénkben, ahonnét irigykedve szemlélik Szakály község utcáit, tereit az ott lelhető faragások miatt. Olyan értékteremtésről van szó, ami kevésbé váltható forintra. Különösen nem akkor, amikor esztétikai ízlés formálásról, vizuális nevelésről akarunk beszélni. Jó példa lehet az a gondolkodás is, ami éppen a táborozáskor jelentkezett. A művelődési ház szervezett lányok, asszonyok részére egy olyan tanfolyamot, ahol egyéb feladatok mellett hidegtál-készítést is meg kellett oldani. Nos, amikor a faragók kiállításon mutatkoztak be a községben, velük egy helyen és időben a konyhaművészet remekeit is megtekinthették a vendégek. Nem csupán a szem gyönyörködött, de a fogyasztás módja is igazolta a sikert. A helybeli zenészek is párbajoztak elektromos hangszereiken a táborzáró esten, amikor a művelődési ház előtti téren tábortűz lángja csapott fel, átvilágolva az elmúlt öt év nyarain és fénylő utat jelölt a jövő nyárra, amikor Szatyor Győző ormánsági faragó, a pécsi grafikai műhely veztője lesz a tervek szerint a szakályi tábor múvészvendége és tanácsadója. Decsi Kiss János
