Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-27 / 151. szám

1992. június 27. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 c- Kis-------A­r eneráció fjúsági oldal «•* Törd a fejed! Két héttel ezelőtti felvéte­lünk műszőrmét ábrázolt. Saj­nos, értékelhető megfejtés nem érkezett címünkre az ol­dal lezárásáig. Aki eltalálja, mit ábrázol Ritzel Zoltán fenti fotója, két hét múlva tudja meg, nyert-e. Ezúttal ketten is részesülnek jutalomban a he­lyes megfejtők közül. Pop-pletykák Humoros külső, kétértelmű szövegek. így jellemezhetjük a Right Said Fred nevű együt­test. Különös ismertetőjelük a kopasz fej, és a feltűnő öltözék a videoklippeken. Az első si­kerdaluk az I'm Too Sexy cí'- met viseli, és hazájukban, Angliában, azonnal siker lett. Az albumon ezen kívül még két sikerdal található. Az egyik a Don't Talk Just Kiss, a másik a Deepy Dippy, aminek különlegessége, hogy klipjé­ben nyakigláb lányok szere- r pelnek. Nagylemezük igazi party-hangulatot teremt. Több mint egy éve halt meg Murphy családi törvényei Mielőtt megszületne a gye­rek, a család tagjai a követke­zőket mondják: 1. Remek szülők lesztek. 2. Higgyétek el, csonka az élet gyerek nélkül. 3. A gyerekek hallatlanul megszépítik a házasságot. 4. No meg, örökösre is szükség van, nemde? A gyerek megszületésekor ennyit mondanak: „Ti akartá- F tok." Az eltörhetetlen játék arra jó, hogy vele a gyerek más já­tékokat törjön össze. Minden férfi megkopaszo­dik, csak van, aki már nem éri meg. Nem a ruha teszi az embert. De az asszonyt igen. Folyománya: Bizonyos kor fölött már nem tesz semmit. A szülői szeretet akkor éri el tetőpontját, amikor az anya y táborozásról, bentlakásos is­kolából, külföldi útról, stb. várja haza gyermekét. A csemete megérkezése utáni ötödik percben'a normá­lis szintre zuhan vissza. Összeállította: háj gitárosuk, Steve Clark, és a Def Leppard mégis él. A stílu­sukon semmit nem változtat­tak, s éppen ezért maradtak sikeresek. Az új album egy évig ké­szült, elég ' bonyolult volt megcsinálni, de azért készen lett. Az eredmény: első hely a listákon, s megérdemelten. Az albumról készült első kisle­mez, a Let's get rocked, azon­nal siker lett. Ezután követke­zett az Achenalize című LP ki­adása, melyen az összes dal sikeresélyes. Mint az együttes nagy rajongója, minden rock­zenekedvelőnek ajánlom a Def Leppar pályafutásának véleményem szerint legjobb nagylemezét. Arany Zsolt Heti cáfolat Nem igaz, hogy Kovács Gábor, miután végzett a Séddel, a Sió, majd a Duna lefedésébe kezd. Egy jampec napszemüveg van rajta, és megkérdezi a dí­szes társaságtól: — Emberek, mi ez a teme­tői csend?! Nekünk elég megemlíteni a temetőt, máris a földön fet- rengünk a röhögéstől. — A temetőben nincs is olyan csend, mint hinnéd, Pé­ter bátyó! - kacagja Erika, a rajztehetség. Péter bátyó meg nem ért minket, hát persze, hi­szen Gizu néni hallgat, mint a sír.. . Jaj nekem, mindjárt megfulladok a röhögéstől! Ha Gizu mama úgy hallgatna, mint azok a bizonyos sírok a temetőben, akkor már a világ­sajtó is a mi rémtetteinket hozná a címoldalon. Jesszu- som, mi ez a visítás! Hála az égnek, csak Juci, vagy talán mégse hála, mert amitől Juci megijed, az már igencsak óri­ási rémség lehet. — Jáááj, mamám! - visong, miközben eszeveszetten rázza a fejét, mivel a haján lóg va­lami - Egy bé... egy béka! Mamám! Gizu néni! Péter bá­tyó! És talán névsorolvasást tart, ha nem rohan oda mindenki, bámulni a csodát. Juci végre megszabadul attól a bizonyos vadállattól, mi pedig felsóhaj­tunk. A béka különben egy ki­lapított és alaposan megszá­radt varangy, ami ki tudja ho­gyan került Juci hajába. — Gyerekek, én megyek át a két sátor közt, vagyishát fu­tok, aztán nekiütközök vala­minek, ami egy csipeszen lóg, és akkor meglátom, hogy egy béka ... A palacsintává lapított hüllő pedig ott kornyadozik a Juci körül keletkezett kör kö­zepén, mint annak idején sze­gény Egérke. — Ki hozhatta ide? - tűnő­dik Szofi, és alaposan elgon­dolkozik. — Talán valami kém vagy ellenség! - határozza el végül, mert Jancsi olyan, hogyha adva van egy ellenség, meg sok gixer egy rakáson, akkor ő azt egyből szegény gyanúsí­tottra keni. Ebből a szőke lányból még lehet biciklitolvaj és maffiavezér is Jancsi sze­mében, talán még a temetői Tininyár (19.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) gesztenyedobálást is rákenné, ha azt nem ő követte volna el. Végre megjelenik a tettes, aki ’ éppen arróí a bizonyos helyről jön, ahová még a király is gya­log jár, és utána visít egyet. Mármint nem a király, hanem Tünci, és minden bizonnyal ő a tettes. — Ó, mennyei poloska és lapostetű! Hova lett a békám? — A békád? - kérdezi gyanakodva a nagy nyomozó, Jancsi. - Talán csak nem ösz- szejátszol azzal a szőkével! — Állítsd magad taka­rékra, Szimat felügyelő! - vi­gyorog Tünci - A béka egyál­talán nem szőke, és ha tudni akarod, az én békám! — A békád majdnem meg­ölte Jucit! - mondom némi szemrehányással a hangom­ban. Tünci elkínzott arccal nevet egyet, aztán rémülten kérdezi: — Szörnyű, Jucikám nem esett túl nagy bajod? Nem lett volna szabad behoznom egy ilyen vadállatot, amit még az áílatkertben is csúzlival etet­nek és slaggal itatnak, és száz méteres körzetben nem mehet arra látogató! Borzasztóan sajnálom! Vigyorgunk, szokás szerint. — De ez most komoly! - feddi Gizu - Szegény Juci majd belehalt a rémületbe, mivel a béka beleakadt a ha­jába. — „Én is majdnem belehal­tam, amikor elolvastam a rémregényét." - tenném hozzá, ha rosszat akarnék Ju­cinak. Most odalopakodok Tünethez, és megkérdezem tőle: nekem adná-e az elhunyt varangyot. Tünci rámnéz, megvonja a vállát, aztán a kezembe nyomja. — Ha akarod, nesze. Majd szerzek magamnak egy másik dögöt. Nem is tudtam, hogy te NEMET TOP 10 1.Snap 2. Connie Francis 3. Kis Kross 4. Dr. Alban 5. The Mamas And The Papas 6. Shakespeare Sisters 7. Mr. Big 8. Del Tha Funkee Homosapian 9. Sisters Of Mercy 10. Vanessa Williams Rithm Is A Dancer Jive Connie Jump It's My Life Dream A Little Dream Stay To Be With You Mistadobalina Temple of Love Save The Best For Last Még kisebb generáció Ismét itt az ideje, hogy a fel­törekvő ifjú nemzedékről is íjunk néhány sort. Őket ábrá­zolják Ótós Réka felvételei, kikapcsolódás közben egy szekszárdi játszótéren a na­gyobbacskákat, a másikon egy komoly fellépés küszöbén a mözsi óvodásokat. Mi, felnőttek, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a ki­csik élete csupa móka, kaca­gás, pedig ha visszateknin- tünk hajdanvolt gyermekko­runkra, eszünkbe juthat, hogy milyen komoly gondok és el­várások elé kerültünk már ak­koriban is csaknem mindany- nyian. Ebben a fogékony korban megpróbáljuk a lehető legtöbb ismeretet a kicsik fejébe zsú­folni, hál' istennek, elég jól bír­ják. Azt a mély átélést pedig, ahogyan játszani tudnak, csak csodálni lehet. A fantázia, a képzelet hatalmas szárnyak­kal száguld gyerekkorban, s minden, amit megtudnak a vi­lágról, maga a csoda a sze­mükben. A gyerekek a legjobb kritikusok is, mert vélemé­nyüket még nem befolyásolják anyagi megfontolások. ennyire szereted a békákat. — Nem nagyon, de lesz va­lami emlékem erről a nyara­lásról. — Most szabadfoglalkozás, ahogy az iskolában mondják, tehát mindenki azt csinál, amit akar! - jelenti be Angyal mama. Én úgy döntök, hogy körülnézek a faluban, felszál­lók a biciklire. Elhajtok a strand mellett, ahol még egy­szer sem voltunk. Most elég sokan vannak, benn a vízben meg kinn a parton, sült halat esznek, meg fagyit. Barnára sült tökéletes alakú hajadonok labdáznak, mintha éppen most szöktek volna az óvodá­ból, az óvodások meg az apu­cit meg az anyucit nyaggatják,~ hogy vegyenek nekik jégkré­met. Angyal azt mondta, hogy ne menjünk a strandra fel­ügyelet nélkül, de a sült halat remélem nem tiltotta meg. A halárus bódé előtt óriási a sor, de nem baj, legfeljebb várok egy kicsit. Végre sorra kerü­lök, a halárus fiú rámpislant, én is ránézek egy pillanatra, aztán ideadja a halat, én meg leülök egy padra. És eszem a sült halat, meg nézem a töme­get. Nem valami érdekes, nem is szeretem az olyan helyeket, ahol nagyon sokan vannak egy rakáson az emberek, in­kább elkerekezek egy elha- gyottabb rész felé. Itt is van­nak, nem is olyan kevesen, de ez nem is baj. Egy fiú közele­dik felém. A fiú a halárus bó­déból. Most megint itt vagyok An- gyaléknál, és égek a vágytól, hogy elmeséljem, mindazt, ami a parton történt velem. Jaj, szólít a kötelesség! Az az idióta Jancsi hív. Pont a leg­jobbkor. — Hé, Pöttyös, tartanád a létrát? — Te hülye, mit művelsz? - kérdezem felháborodva, mi­vel a mi lángész Jancsink - aki mellesleg keveri a buddhistát a nudistával -, most éppen egy lavórral a kezében balet- tozik a padlásra vezető létrán. — Ne kérdezz semmit, csak tartsd a létrát! Légyszi, egy picit! — Hű, de udvarias lettél! - nevetek. - Csak nehogy ösz- szetedd a kezed, mert akkor elveszted az egyensúlyod és a fejemre pottyansz! — Kösz, rendes vagy, most már elengedheted! — De hogy jössz onnan le?- kérdezem. — Azt bízd csak rám! - vi­gyorog, és valamit mester­kedni kezd a lavórral meg né­hány dróttal. Én meg a parti fiúra gondolok. „Szia!" - mondta, odaült mellém a ho­mokba, és rajzolgatott vala­mit. Figyeltem a kezét. Egy halat rajzolt, ez úgy látszik, vízparti ártalom. Rámnézett, aztán megint firkantott vala­mit a halra, az az érzésem volt, hogy rólam mintázza. A hal­szálka meg ott csüngött a ke­zemben, esetlenül és szeren­csétlenül, és én bedobtam a vízbe. — Ezt meg miért csináltad?- kérdezte, és az arca elkomo­lyodott. Én megijedtem: mi baja lett hirtelen? Ha mindenki, aki itt jár, bedobna egy halszálkát, mi lenne a Balatonból? Amolyan igazi környezet- védő szöveg, de én mégis megijedtem, jobban, mintha egy felnőtt szólt volna rám. Megpróbáltam kivágni ma­gam: — Figyelmeztesd a többit is, akkor talán nem pusztul el a Balaton. Elfordultam, a hullámokat néztem, és nagyon dühös let­tem a fiúra. Mit dirigál ez ne­kem, azt csinálok, amit aka­rok, gondoltam. Felé pislan- tottam, most a kezével else­perte a halat, amit a nedves iszapba rajzolt. — Most megsértődtél? - kérdeztem, csak azért, hogy mondjak valamit. — Te sértődtél meg. - mondta közönyösen. Egyed Johanna (Folytatjuk.) írjuk együtt! A titok A közös történet induló epizódja Sötétségbe burkolódzott a város, fényei ékkövekként tündököltek az éjszakában. Az előkelő negyedben álló villa is elcsendesedett, abla­kaiban kihúnyt a lámpák vi­lága. Jean, az öreg kertész is nyugovóra tért kis fa vitydió­jában, a jókora park végé­ben. A vérebeket szabadon en­gedték, hatalmas árnyak­ként futkostak a fák között, ( uralva az éjszakát. A Gróf úr, a villa tulajdonosa, nem szerette a nyilvánosságot, sem a hívatlan látogatókat. Az ódon falak közt kincse­ket érő ritkaságok, festmé­nyek, bútorok akadtak, s volt itt pénz is, jócskán. Mégsem ezeket féltette leg­inkább. Az egyik festmény mögött, mely korsót töltő leányt ábrázolt, páncélszek­rény volt a falba építve. Pénz, ékszer, értékpapírok mellett, egy kis feketére fes­tett vaskazetta lapult a széf egyik polcán. Ennek a fds kazettának a védelmében építették a villa biztonsági berendezéseit, vásárolták az idomított vérebeket. A sze­mélyzet látta néhányszor a Gróf urat, amint kiveszi a kazettát a széfből, s a nya­kában viselt kulccsal ki­nyitja. De hogy mit rejt a doboz, nem tudta senki. A Gróf úr mindannyiszor be­zárkózott vele dolgozószo­bájába. Történetünk hajanlán is így történt. Az idős úr, mint kortársai általában, rossz alvó volt. Csak hajnali hár­mat ütött a szép, antik óra, mikor'felővette a vaskazettát, kinyitotta, s ki tudja há­nyadszor nézegette tartal­mát. Aztán felsóhajtott, s tárcsázta a telefont. — Barátom - szólt a kagylóba. — Ne haragudj, hogy most zavarlak. Szeretném, ha segítenél. Van valami, ami régóta nyomja a lelke- met. Úgy érzem, nem sok van már hátra, s nem tudok nyugodtan meghalni, ha nem intézem el ezt az ügyet. Küldj valakit. Egy embert, aki nem fél senkitől és sem­mitől, s az esze is helyén van. Küldd minél előbb, na­gyon sürgős a dolog. A Gróf úr még javában te­lefonált, amikor a dolgozó- szoba ajtaja előtt csendben elosont egy árnyék. A villa egyik hátsó részében valaki elővett a lomok alól egy ko­pott bőrtáskát. Mikor kinyi­totta, a legkorszerűbb rádió adó-vevő fényes doboza vált láthatóvá... Itt van tehát az első rész. Aki kedvet érez, írjon hozzá maxi­mum 40 gépelt sorból álló foly­tatást, és küldje be a címünkre. A műfaj nem behatárolt, sze­relmi történettől sci-fi-ig, bármi lehet. A legjobbat közöl­jük. S ez így folytatódik, amíg csak be nem fejezitek a történe­tet. Sok sikert kívánunk a toll- forgatóknak! Címünk: 7100 Szekszárd, Liszt F. tér 3. venter

Next

/
Thumbnails
Contents