Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-22 / 146. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. június 22. Ritter Péter első kazettája „Volt ez másként n Ki ne ismerné a népszerű Holló együttest? A szekszárdi trió lassan egy évtizede tölt be nemes küldetést zenei éle­tünkben. Népdalokat, megze­nésített verseket, gyermekda­rabokat énekelnek, szerte az országban, gyermekeknek, felnőtteknek egyaránt. Eddig megjelent három kazettájuk nagy siker volt. Jelen írás ugyan nem a Holló együttes­ről szól, mégis, attól nem elvá­lasztható. Hisz a trió egyik tagja, Ritter Péter Volt ez másként... címet viselő önálló kazettájának megjele­nése adja az apropót a beszél­getésre a zenekar vezetőjével. Érdekessége a kazettának, hogy a dalok szövegírója és az énekes szintén Holló tag, Sili Károly. — Meghallgatva a kazettát két kérdés fogalmazódott meg bennem azonnal. Ritter Péter ezekkel a dalokkal mást kínál a hallgatóknak, mint amit a Holló együttestől megszoktunk? A má­sik kérdés az, hogy miként fogad­ták az együttes tagjai ezt az „önállóskodást" ? — A Holló együttes népze­nei alapokon nyugvó muzsi­kát játszik. Általában saját szerzeményeket, illetve meg­zenésített verseket adunk elő. Kovács Gábor, Sili Károly és jómagam minden olyan hang­szeren játszunk, amit a népze­nei hangzás megkíván tőlünk. Ezek a dalok, amelyek a most megjelent kazettán szerepel­nek, nem tartalmaznak nép­zenei elemeket, ezért gondol­tam úgy, hogy saját kazettát készítek belőlük. — A dalok zenéje és szövege olyan, hogy szinte mindenki számára mond valamit, bármely korosztály hallgatja. Jól éreztem, hogy nemcsak egy korosztályt akartál megcélozni dalaiddal? — Részben így van. Egy korosztályt sem céloztam meg, mégis meggyőződésem, hogy ezek a dalok egy réteg­hez, egy rétegnek szólnak. Úgy gondolom, a stílusa, a mondanivalója miatt ez nem tömegzene. — Milyen utat tettél meg azóta, hogy a zeneiskolában elvé­gezted a trombita szakot? — Éppen arra az időre esett a gitárdivat. Mint kortársaim közül annyian, én is elkezd­tem gitározni. Megalakítottuk 1981-ben a Holló együttest. Sajnos, nem sokkal utána mindhármunkat elvittek ka­tonának. Leszerelés után, 1983-ban folytattuk. — Talán az olvasót - e sorok íróját nagyon - érdekelheti az olyan műhelytitok, miszerint mi születik előbb: a zene vagy a szö­veg? Sili Károly kollégáddal együtt úgy tűnik, egy összeszo­kott kettőst alkottok. — Mindkettő előfordul, van amikor a szöveg, van Ritter Péter amikor a zene van előbb kész. Talán kész zenére könnyebb szöveget írni, mint szövegre zenét szerezni. — Két hete jelent meg a kazet­tád, gondolom még nem tudod lemérni a fogadtatását. Mégis megkérdezem, készülnek-e újabb dalok, amelyek esetleg egy máso­dik Ritter Péter kazetta alapjai lehetnek? — Egyelőre még a baráti körön túl nincs igazi visszajel­zés. Úgy gondolom, ha sikere lesz és mindazokra az embe­rekre legközelebb is számítha­tok, akiknek sokat köszönhe­tek - s itt csak egy nevet sze­retnék a sok közül kiemelni, Parrag Tiborét -, akkor igen, folytatom. Természetesen eh­hez az kell, hogy sok-sok em­bernek legalább annyira tet­szenek ezek a dalok, mint ne­künk, akik készítettük. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Alisca lakásszövetkezet: konfliktusról konfliktusra Ószintén szólva, nehéz okos­nak lenni az Alisca lakásszövet­kezet (pontosabban: az Alisca la­kás-, garázs-, műhelyépítő és fenntartó szövetkezet) ügyeiben. Ez az érzés csak erősödhetett mindazokban, akik kedden dél­után tiszteletüket tették a III. számú általános iskola ebédlőjé­ben, a soros részközgyűlés hely­színén. A gyanútlan látogató már a kezdet kezdetén egyik ámu­latból a másikba esett. Ugyanis, mint kiderült, a részközgyűlés nem is volt részközgyűlés, hiszen létszámhiány miatt határozatkép­telenség állt elő, s ezért értelmet­lenné vált - no nem a további eszmecsere, hanem annak elkez­dése is. A kíváncsiságtól, illetve egyéb, erősebb érzelmektől fűtött lakók azonban kötötték az ebet a karó­hoz, s nem engedték eltávozni meghívott vendégüket, Erős Ist­vánt, a lakásszövetkezet elnökét. Erős úr becsületére legyen mondva, némi nógatás után vál­lalta a kötetlen beszélgetéssé, in­formációs fórummá váló, közgyű­lés céltáblájának a nem éppen há­lás szerepét: nem lehetett irigy- lésreméltó helyzetben, miután a felszólalók az egyre inkább felfor­rósodó hangulatban rajta kérték számon valamennyi vélt, vagy valós sérelmeiket. — Ha kell, este kilenc óráig is itt maradunk! - jelentette ki egy határozott egyéniségű hölgy, s mindez egyúttal azt is jelzi, hogy az Alisca-ügyben egymásnak fe­szülnek, egymásra torlódtak a kérdések, s azokra elfogadható vá­laszt jelenleg senki sem tud adni. Vagy ha tud, akkor azt nem is rej­tett hitetlenkedéssel fogadják, mint történt ez alkalommal is. Annyi bizonyosnak tűnik, hogy vészes információhiányban szenved a tagság - pontosabban a a tagság egy része -, ez pedig rombolja azt a bizalmat, amire vi­szont a szövetkezetnek lenne égető szüksége. A jelenlevők kö­zül jónéhányan úgy érezték, hogy a szövetkezet valamiképpen ma­nipulál a hozzá befolyt pénzösz- szegekkel, jóllehet Erős István, utólagos beszélgetésünk alkalmá­val rámutatott: náluk egy négy­zetméter üzemeltetési díja har­madába, feleannyiba kerül, mint az állami bérlakásokban. Mi lehet az ismételten felger- jedó indulatok mögött? Erős űr okfejtése szerint bizonyos erőknek nem áll érdekében az Alisca la­kásszövetkezet egységessége. - ■Hétezer ember nevében képes fel­lépni a szövetkezet, ez az erő so­kak számára kellemetlen, ezért akarják szétforgácsolni - muta­tott rá az elnök, aki egyébként ezen a héten naponta látogatja meg a soros részközgyűléseket. Már most előre borítékolja, hogy valamennyi összejövetel határo­zatképtelen lesz, s nagy valószí­nűséggel nem jár messze az igaz­ságtól. Ez esetben nem kizárt, hogy újabb közgyűlést kell össze­hívni, ekkor viszont életbe lép az a törvény, mely szerint a másod­szor is összeülő közgyűlés már létszámtól függetlenül is határo­zatképes. Talán mondani sem kell: a „foghíjas" közgyűléseken hozott határozatok rendre újabb konfliktusok forrásává válnak, s ez az, ami valószínűleg a legke­vésbé hiányzik az Alisca lakás- szövetkezetnek . . . -szá­— A Szekszárdi Nyugdíja­sok Területi Érdekszövetsége július 6. és szeptember 7. kö­zött, hétfőnként reggel 8 órá­tól 12 óráig tart ügy eletet a Dózsa György utca 1. szám alatti TESZ-székházban. Választási tájékoztató A Szekszárdi Városi Válasz­tási Bizottság a szekszárdi I. számú választókerületben az időközi választás második fordulóját 1992. június 28. nap­jára, vasárnapra tűzte ki. A szavazás reggel 6 órakor kez­dődik és este 6 óráig tart. A szavazókörök sorszáma, terü­leti beosztása az alábbiakban olvasható: 1. szavazókor: Martos F. utca, Kilián Gy. utca, Ságvári E. utca, Lisztes utca, Lő- tér-köz, Lisztesvölgy, Bagó­völgy, Bencze Völgy, Német J. völgy, Jobbparászta, Palánki hegy, Fuksz völgy, Mocfa, Sa­uli völgy, Hidaspetre, Gyer­tyános, Gulyásvölgy, Bodzás, Paddi völgy, Borkút, Zápor utca, Malomoldal, Dűlő utca, Rákóczi utca 112/a-tól 134-ig. (Gárdonyi G. utca). Szavazó­helyiség: Mezőgázdaság Kombinát, Rákóczi u. 132. 2. szavazókor: Kadarka utca páros 86 végéig, Kadarka utca páratlan 103 végéig, Ka­darka-köz, Ezerjó utca 17 vé­géig, 26 végéig, Muskotály utca, Parászta, Balparászta, Ezerjó-köz, Rákóczi utca 94-122-ig, Székely Bertalan utca, dr. Berze-Nagy J. utca. Szavazóhelyiség: Rózsa Fe­renc Kollégium, Kadarka u. 101. A választási bizottság kéri, hogy a szavazáshoz a szemé­lyi igazolványát minden vá­lasztópolgár vigye magával és mutassa be a szavazatszám­láló bizottság elnökének. Hajdan 800 éve, 1192. június 27-én - miután III. Béla kérésére a pápa Gergely bíboros diakónust hazánkba küldte - szentté avatták I. László királyt; névünnepén sírjából kiemelték, s a korabeli leí­rás szerint a végső nyughelyéül szolgáló templom fölött szentté avatásának napján éjfélkor mintegy két óra hosszáig egy rend­kívül fényes, vörös csillag tűnt föl. 110 éve, 1882. június 28-ára elkészült a Csörge-tó körül az akkori város legnépszerűbb für­dőegyüttese és vendéglátóhelye. 100 éve, 1892. június 22-én hajnali fél háromkor 10 másodpercig az egész megyére kiter­jedő földrengést észleltek. 90 éve, 1902. június 27-én tartotta ezüstmiséjét (25 éves papi jubileumát) Wosinsky Mór Mária- cellben, ahol első miséjét is mondta. Egy nappal később dr. Ru­binstein Mátyás orosházi főrabbi Szekszárdon próba hitszónok­latot tartott. 80 éve, 1912. június 27-én a Tolna vármegye és a Közérdek ar­ról tudósított, hogy lezajlott az első leányérettségi városunkban: a helyi főgimnáziumban Krammer Zsófia vizsgázott le, mégpe; dig úgy, hogy a felső négy osztály anyagát egyetlen év alatt ta­nulta meg! 70 éve, 1922. június 24-én Bodnár István a Tolname­gyei Újságban Bödő bácsi címmel verses szatírát közölt. Krónikás Rejtett értékeink A Csörge-tó A véletlen úgy hozta, hogy akár hármas évfordulóról is megemlékezhetünk, ha a Csörge-tóról szólunk. Garay János Csörgető című versét éppen másfél évszázada bo­csátotta a nyilvánosság elé, a benne elmesélt népmonda, amely közvetlenül a tatárjárás után játszódik 750 évvel ez­előtti eseményeket mond el, 110 éve pedig, 1882. júniusá­nak végén készen állott az a fürdő- és vendéglátóegyüttes, amely a szekszárdi látogató közönséget csalogatta az amúgy csak gőzfürdővel ren­delkező megyeszékhelyről. Garay érdekes romantikus történetében így vezet a neve­zetes helyre: „Szegzárd alatt, hol Sár vizének/ Kanyargó parti délre térnek/, Mint őszi égnek légköre,/ Melly tiszta, mégis bánatos, - /Félig mo­solygó, félig zajos/, Egy puszta tónak, Csörgetónak tüköré /Itt mélyen elme­rülve/, A tó fenékre ülve/, Mélyebben, mint mérhesse nyom/, Egy régi vár va­gyon;/. A monda ekképp hír­leli." Ezután elmondja, hogy a tatárjárás idején nem az ellen­ség, hanem Leányvár ura, „bús Dezső" rabolta ki Béla király kriptáját, a kincset pe­dig ide, a szem elől elrejtett, titkos várba hozta, amely el­kerülte a tatárok figyelmét. Ráadásul Dezső úr Ilonkát akarja feleségül venni, holott ő annak a Jenőnek kedvese, aki megmentette a bús úr életét. A vetélkedő felek összecsapnak, Ilka közéjük rohan, a kripta titkát eláruló barát pedig fél­reveri a harangot. A földből víz tör elő, elnyeli a várat, „Jenő s Ilonka egymást/Ha­lálban ölelé:/De mélyen a fe­néken/ A két gonosz ma­radt,/ A bűnnek ónsúlyával/ Iszap s hínár alatt,/ S örökre ben maradt a/Gazdag királyi kincs,/Hozzá a bűn fiának/ Többé járása nincs". A bűnös barát pedig néha, csendes éje­ken harangoz és kiáltozik se­gítségért - de hiába, a vár örökre elsüllyedt a kincssel. Garay nem sejthette még, hogy a kedves tó, amelyen ké­sőbb Liszt Ferenc is csónaká­zott, veje pedig horgászott, mára kész kitárni titkait. Sű­rűn benőve sással, fává erő­södő fűzbokrokkal már csak nevében tó, s mellette, a kuko­ricaföldön több víz áll, mint az egykor kedvelt fürdőhely medrében. A parton öles fe- hémyár és rezgőnyárfák mo­solyogják az ottmaradt zo­máncozott táblát: Fürödni ti­los! Fürödni talán lehet tilos, de gondolkozni nem. Amikor 110 éve Etl József komoly anyagi áldozatok árán felépí­tette a fürdőkabinokat, ven­déglőt varázsolt a partra, gondoskodott az idejárok legmesszebbmenő kiszolgálá­sáról, a ma oly kedvelt Fadd-Domboriban még csak lovakat fürdettek. Ha ma bármelyik magyar városnak azt mondanánk, hogy kap a központjától két küométerre egy csöndes, parkos helyet, ahol még fürödni is lehet, aligha utasítaná vissza. S ami­kor arra kezdenek hivatkozni, hogy mennyibe kerülnek az újbóli feltöltés, talán nem árt megjegyeznünk, ha valaki beül az autóba és elmegy Domboriba barnamoszatot csodálni, vagy ugyanitt, eset­leg a Balatonban angolnát fogni, talán ezt is megérné helyreállítani. Az pedig már részletkérdés, hogy a város mennyit áldoz, mert ha oly bőkezű tud lenni aranylábú csapatával, akkor talán az ar­chív fotón látható természeti és történeti érték is megér, ha nem is 12-18 milliót, de egy-kettőt... A Kistücsök tulajdonosa, Szijjártó Pista bácsi arról is tudna mesélni, milyen nép­szerű hely volt a Csörge-tó a hatvanas években. Pedig már nem volt frottírozó, áld 110 éve üdére dörzsölte a vendé­gek bőrét, nem volt konflis, amely rendszeresen hoz- ta-vitte a pihenni vágyókat, úszómester sem, akinél nem­zedékek tanultak. Nem volt azonban a környéken vegy­szerezés sem, de leginkább nem volt közöny az emberek­ben. Ki tudja, talán még azt a régi kincset is megtalálhat­nánk - legalább jelképesen - ha helyreállítanánk a tavat magunk, magunknak. Dr. Töttős Gábor Fotó: Gottvald Károly Lesz lámpa Szekszárdon, a Kecskés Fe­renc utca és a Béri Balogh Ádám utca kereszteződésénél a forgalom sűrűsége miatt rendőrlámpa felszerelése szükséges. Néhány hónapja szó esett arról, hogy az ön- kormányzat, felismerve a problémát, megszavazta a a lámpához az anyagiakat. Azóta elcsitulni látszik a do­log, mert a város e kritikus pontján még nem nyüzsögnek a szerelők, de még a munkála­tok előkészítésének legapróbb jelét sem lehet észrevenni. Ezen ügy miatt kerestük meg a polgármesteri hivatal il­letékesét, Szeleczky Józsefet, az üzemeltetési iroda vezető­jét, aki elmondta: nem kell at­tól tartani, hogy nem szerelik fel a rendőrlámpát. Nemcsak a pénz van meg rá, hanem a tervek is elkészültek. Az elő­készületek még nem tartanak a látványos stádiumban, mert tervezőasztalokon zajlanak. Az érem másik oldala: rendőr­lámpát nem lehet csak úgy az üzletekben venni, rendelésre szállítják és ez időigényesebb. A munkások hamarosan a helyszínre érkeznek, s hozzá­fognak a szereléshez. /AU/ Időszakos uszoda a hirdetőben Valamit visz a víz Hogy mit? Felmosórongyot, tyúktollat, WC-papírt, pelen­kát, háztartási vattát, krump­lihéjat. A sorscsapás óramű pontossággal érkezik. Há­romhavonta. Vészt jósló, bu­borékoló hangokat hallatva közli Szekszárdon a MAHIR és az Átrium virágüzlet dol­gozóival, hogy megérkezett. Nemsokára saját szemükkel meggyőződhetnek róla az ot­taniak. A vizesblokkban kezd felbugyogni a szennyvíz, ott, ahol a padló és a WC-kagyló összeér. Kis idő múlva el­árasztja mindkét munkahely a raktár- és irodahelyiségeit. A „vízállás" rendszerint 3-4 cen­timéter. Az áldottnak nem éppen nevezhető Arany János utcai állapot több mint tíz éve, az épület átadása óta tart. Szennyvízdugulási hibák bi­zony már a garanciális évben is akadtak, a gondokat a TÁÉV megbízásából a Város­gazdálkodási Vállalat orvo­solta. Az első év óta az Alisca Lakás-, Garázs-, Műhelyépítő és Fenntartó Szövetkezet ha­táskörébe tartozik a szűnni nem akaró dugulások kijaví­tása. Nem kevés kiadást jelentett a két cégnek az évente négy­szer feltörő szennyvíz elhárí­tása. A javítás költsége ese­tenként 2000 és 4000 forint kö­rüli. A legutóbbi szennyvíz­dugulás június 16-án követke­zett be. A bejelentésre az Alisca szakemberei nem jöttek ki a helyszínre, hivatkozva arra, hogy a legutóbbi két számla nem lett kiegyenlítve, így hát a MAHIR és a Virág­üzlet dolgozói kénytelenek voltak vödröt, lapátot, seprűt ragadni, kihordani a kétes eredetű szennyvizet, majd ne­kiláttak felmosni, súrolni, si­kálni, szagtalanítani, szellőz­tetni. A sziszifuszi munka két munkanapot vett igénybe, nem is szólva a felmerülő ká­rokról, mert az is akadt jócs­kán. A helyszínre hívott szak­értő véleménye szerint a hiba ott keresendő, hogy a la­kók nem rendeltetésszerűen használják a lefolyókat. Fel kellett volna tárni a földben levő elvezető csöveket és szükség esetén kicserélni azo­kat. A szakértő álláspontja szerint az eddig kifizetett számlák értékét jogos lenne visszakövetelni. Az érem má­sik oldala, hogy az említett épületben 48 lakás van, ahol a főzési, takarítási folyamatok­nak természetesen „mellék- termékei" vannak, melyek a közös szennyvízelvezető csa­tornába ürülnek. Ebből követ­kezően a két üzlethelyiséget elárasztó szennyvíz nem kizá­rólag a saját használatukból ered. A MÁHIR és a virágüz­let számtalanszor fizette a felmerülő költségeket. Mindeddig nem sikerült megállapodni az Arany J. utca 6-8. számú lakóház közös képviselőjével, hogy miként viseljék közösen a terhet. Far­kas Róbertné, a ház egyik kö­zös képviselője számlával iga­zolta, hogy a lakóház fizette az egyik szennyvízeldugulás javítását. Továbbra is hajlan­dóak fizetni azt, természete­sen, ha a két cég részt vállal a közös költségekből - ameny- nyiben a biztosító hivatalosan megállapítja a hiba forrását. A MAHIR az elutasítások ellenére kész a kompromisz- szumos megoldásra, továbbra is kéri az Alisca Lakás-, Ga­rázs-, Műhelyépítő és Fenn­tartó Szövetkezetét a hiba okának végleges megszünte­tésére. Döntés mindeddig nem született, megoldásra márpedig szükség van. Vecsei Krisztina

Next

/
Thumbnails
Contents