Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-17 / 142. szám
1992. június 17. MEGYEI KORKÉP KÉPÚJSÁG 3 Kérdezz- felelek a kárpótlásról Június 18-án, csütörtökön délután öt és hat óra között a tamási diákcentrumban dr. Sepsey Tamás államtitkár, az Országos Kárpótlási Hivatal elnöke és dr. Dávid Ibolya országgyűlési képviselő válaszol az érdeklődők kérdéseire. A kérdezz-felelek a kárpótlásról ugyanezen a napon este hét órakor már a gyönki művelődési házban folytatódik, ahol szintén az államtitkár Sepsey Tamás és vendéglátója, Dávid Ibolya képviselő válaszol a kérdésekre. Minden érdeklődőt tisztelettel várnak. Mórágy vendégei nyolc napon át Német gyermekek és pedagógusok érkeztek az elmúlt hét végén Mórágyra. A dirgenwaldi nebulók első napon a fővárossal ismerkedtek, majd a mórágyi falumúzeum után a helyi iskolásokkal találkoztak. Hétfőn Szekszárd- dal és Gemenccel ismerkedtek, kedden Teszler Ella keramikus vendégeiként az agyagozássai és a míves mesterség fogásaival ismerkedtek. Ma, azaz szerdán a pécsi túra következik, a Lenau-ház, a dóm, a dzsámi nevezetességei. A Vöröskereszt a lakosságért Bpnyhádon A Vöröskereszt Bonyhádi Városi Szervezete hagyományaihoz híven továbbra is igyekszik a lakosság és főleg a nyugdíjasok és kispénzűek segítségére lenni akciós áruival. Ma, azaz szerdán is árusítanak szóját és szójás termékeket, törölközőt és mosogatószert, s még több más áruféleséget a bonyhádi Széchenyi tér l.szám alatti irodájukban. Komoly hasznát veszik annak a kisbusznak, melyet a partnervárosból, Wernauból kaptak akcióik és az anyagbeszerzés megköny- nyítésére. Véradás A Tolna Megyei Önkormányzat Kórháza Véradó Állomása a helyi vöröskeresztekkel karöltve véradó napokat tart me- gyeszerte. A jövő héten kedden a faddi művelődési házban várják a véradókat reggel kilenc és délután öt óra között. Gáz van Máj oson Majoson befejeződött az utolsó utcában is a gázvezeték-hálózat kiépítési munkája is, s ezzel gyakorlatilag Majoson mind a 400 lakóingatlan esetében megteremtődött a rácsatlakozási lehetőség a központi ellátó vezetékre. Csatornázás Bonyhádon megkezdődött a 6-os főútvonalon túli csatornahálózat építésének munkája, melyet a BONYCOM Kft. építőbrigádja a Deák Ferenc utcában és a Cikói úton végez. Padló után, a piac felé Az utolsó vizsga a tanműhelyben? Szakmunkástanulók, bizonytalanságban Mennyit ér a TOTÉV? Van-e fizetőképes kereslet? (Folytatás az 1. oldalról) Nagyon nagy szüksége lett volna a vállalatnak a tőkés exportra, a komoly belföldi igényekre. Mire újra indult a belföldi piac, s kialakult a tőkés export is, addig jutottak, hogy kénytelen-kelletlen a korábbi 156 munkásból 77 maradt a cégnél. A kétlábon állás, a gyors profilváltás, a piac igényeire való hirtelen reagálás igénye az ajtóban toporgott, de a megoldást megelőzte több nehéz nap is. Akadt rá példa, hogy heti három napon át termeltek csupán, s a Tolna Megyei Munkaügyi Központ támogatását „élvezték". Lépni kellett, ami bármilyen szomorú is volt, de a létszámleépítésben mutatkozott meg. Új termékeket gyártottak, s a budapesti Kongresszusi Központban rendeztek kiállítást a svájci és a svéd partnerüknek, akiket a Home Art, a bútoripari vállalatok kft-je prezentált számukra. S lám, milyen a szerencse, őket egy német vevő előzte meg, akit meggyőzött a kiállított szekszárdi bútorok ára és minősége, s ebből mára gyümölcsöző együttműködés lett. A svájci és svéd partner is megérkezett, s kívánságaikat szintén teljesítették, így mára az éppen átalakulófélben lévő cég - ma még tanácsi vállalat, mely kft. lesz, Lyra fantázianévvel - 62 termelő embere jobbára tőkés exportra dolgozik. Ami érdekes, a belföldi értékesítés jelentős részét is a magánkereskedők bonyolítják le. Folyamatosan kerül a gyártósorra új modell, állandó a gyártmányfejlesztés. A nyugati tömegigény kiszolgálóivá váltak, különösen a volt NDK területén jelentős a kereslet bútoraik iránt. Az igényekhez igazodni viszont csak profesz- szionista géppel lehet, ezért vásároltak egy Adler gyártmányú univerzális gépet, ami hamarosan munkába áll. Az egyéni kérések is meghallgatásra találnak már náluk, saját üzletük is jelentős forgalmat bonyolít le. -szs(Folytatás az 1. oldalról.) Más vélemények szerint meg az ötlet maga volt az ön- gyilkosság, és csak a cég agóniáját hosszabbította volna meg. A hitelezők pedig futhattak volna a pénzük után, s azoknál a cégeknél, bankoknál is emberek dolgoznak! Ők is biztonságra vágynak. Senki sem nyilatkozik Egyébként meg senki sem nyilatkozik semmiről. Minek? Attól nem változik semmi. Az Állami Fejlesztési Intézet megbízottja, aki a felszámolást intézi, hetenként egyszer van Szekszárdon. Telefonon beszéltünk is, rövid volt és határozott: most benne van egy tárgyalásban, és különben is telefonon nem szívesen egyeztet. Ezek után megbeszéltük, hogy Budapesten felhívom. Hétfőn sikerült is elérni, de mint kiderült, neki sincsen nyilatkozási joga. Ez abból a szempontból érthető is, hogy folyamatban lévő tárgyalásokról nem célszerű menet közben semmit sem mondani. A cél mindenképpen az, hogy minél jobb áron kelljen el a vállalat, megkaphassák a pénzüknek legalább egy részét a hitelezők, s véget érjen, vagy legalább csillapodjon az országban az a körbetartozás, ami az egyébként működőképes vállalatokat is tönkre teheti. Mennyit ér a vállalat? A kérdést így fel sem lehet tenni, hogy mennyit ér a vállalat, hiszen - mint kiderült - önmagában, túlméretezett voltában semmit, hiszen nem volt képes önmagát eltartani. Az épületek viszont értékesek. Persze, csak akkor, ha van van rájuk vevő, s fizetni is tud. Azért valaki felhív a felszámolódó vállalattól, s bár hangsúlyozza, hogy nem jogosult nyüatkozni, elbeszélgetünk. Szó sincs arról, hogy széthordanák a tanműhelyek felszerelését, nem egészen úgy van, ahogy mondják, hangsúlyozza. Arra ő sem válaszol, hogy igaz-e a hír, miszerint háromszázmilliót érne a vállalat épületállománya, nem számítva az üdülőket, de beleérteve a vámszabadterületet és az iparvágányt, ami a jövendő exporta gondolva nagy érték. Állítólag egyben szeretnék eladni a szekszárdi épületegyüttest, s egy helyi vállalkozó ígérte is érte - a felét. Szakmunkásképzés - lesz Nagy zaj szűrődik ki a tanműhelyből. Éppen szakmunkásvizsgáznak a bádogosok. Tóbiás János műhelyvezető még van, de már a felmondó- levéllel a zsebében nem tűnik nagyon boldognak. Száznegyvenhét tanulót oktatnak a volt vállalat műhelyeiben. Az ő jövőjükről mindenképpen gondoskodni kell. Hogy milyen formában, arról még nem beszél, csak reményét fejezi ki, hogy három szakmában talán ők maguk, az oktatók tudják folytatni a gyakorlati képzést. Hogy hol, az viszont még rejtély, mert az épület sorsáról semmit sem tudnak. Könnyen lehet, hogy másutt mindent elölről kell kezdeniük.- Mi a helyzet a felszerelései? — Pillantanyilag minden a helyén van. Úgy állapodtunk meg, hogy a szakmunkásvizsgák befejezéséig mindenki itt hagyja a szerszámokat. Mi kértük, hogy a nyilvántartási értéken megvásárolhassuk azokat. Az egész vállalatnál az volt a gyakorlat, hogy mindenki megvehette a szerszámokat, amelyekkel korábban dolgozott. Miért éppen mi ne kaphattuk volna meg ezt a lehetőséget? — Lassan úgy néz ki, hogy minden gyereket el tudunk helyezni. Á vidékieket átvette a hozzájuk legközelebb eső szakmunkásképző intézet, a környékbelieket pedig az 505-ös. A szülőket már ki is értesítettük a helyzetről. Pillanatnyilag tíz asztalostanulónak nincs helye. — Milyen pénzből készült annak idején ez az épület? — Természetesen döntően állami, illetve megyei tanácsi pénzből, csak a kisebbik rész volt a vállalat saját ereje. A megye igényt tart rá Priger József, a megyei közgyűlés elnöke elmondja, hogy természetesen kérték a tanműhelyt az Állami Fejlesztési Intézettől. Mivel a megye húszmillió forintot fizetett be a szakmunkásképzési alapba, ennek az értéknek a beszámítására is igényt tartanak. Arra is van ígéretük, hogy ha nem sikerül egyben eladni a céget - amire kevés a remény, fizetőképes kereslet híján -, akkor meg is kapja a megyei önkormányzat a tanműhelyeket magába foglaló épületet. Ez esetben az természetesen a szakmunkás- képzés jövőjét szolgálja. Az idő persze sürget, szeptemberben újra kezdődik a tanév. Azt is tudni kell, hogy a jövendő vállalkozó is munkás. Alapképzettség, szakma nélkül nehéz vállalkozni. Az oly igen áhított „nyugaton" a farmerek is, az iparosok is nemhogy szakmunkások, de - diplomás emberek. Ihárosi Ibolya A vidám, színes és mintás a sláger Sár, iszap és hordalék (2.) (Folytatás az 1. oldalról) A kár megtérítése kérdésében a képviselők egyetértettek abban, hogy mivel a város átadta a területet az építési vállalkozóknak, ezért a jogi-ügyrendi bizottság feladata megállapítani azt, hogy kit terhel az anyagi felelősség. A polgármester véleménye — Váratlan természeti katasztrófa - minősítette a szombati felhőszakadás következményeit Kocsis Imre Antal polgármester. - Az építőknek volt vízjogi engedélye, szakértői vélemények alapján kapták meg a patak befedéséhez szükséges engedélyeket. A hétvégi esőzés következményeire való tekintettel kérni fogjuk a Közép- Dunántúli Vízügyi Igazgatóságot - akik a patak befedésére az engedélyt kiadták, - hogy vizsgálják felül szakmai szempontból korábbi döntésüket. Egyébként a Séd felső szakaszán mentek tönkre a hordalékfogók, így jutott be a törmelék a patak medrébe. A Babits utcai törmelékfogók vasúti sínekből készültek, de akkora volt az áradat, hogy elgörbültek. Pusztított a víz a városban, vitt mindent. Hétfőn reggel megbeszélést tartottunk az összes érintett bevonásával a katasztrófa után kialakult helyzetről, a helyreállítási munkákról. A városnak kötelessége a közterületek tisztántartása, így rögtön az esőzés után megkezdtük a hordalék, iszap eltakarítását. Hogy ezek a költségek kit terhelnek, azt a vizsgálat majd eldönti. * Hogy a Séd patak befedése miatt árasztotta-e el a várost a szennyes áradat vagy azért, mert megoldatlan a csapadékvíz elvezetése és nincsenek rendszeresen tisztítva, karbantartva a hordalékfogók és vízlevezetők, ezt nem az újságíró feladata eldönteni. Erre vannak szakemberek, akiknek állásfoglalását természetesen közölniJÉtígjuk. F. Kováts Éva Fotó: Gottvald Károly Vendégek Tomioból A finnországi Tornio is jórészt azokkal a problémákal - elsősorban a munkanélküliséggel - küszködik, mint magyar testvérvárosa, Szekszárd. Mindez abból a beszélgetésből derült ki, melynek a megyeszékhely polgármesteri hivatala adott otthont hétfő délelőtt, ahol a Szekszárdra érkezett tornioi küldöttség öt tagja találkozott Kocsis Imre Antal polgármesterrel, valamint Haász László és dr. Leidecker Jenő alpolgármesterekkel. Az egyébként 34 fős delegáció a múlt szombaton érkezett a megye- székhelyre Kauko Kontio tanácselnök-helyettes vezetésével, s bevezető programként a finn vendégek a város látnivalóival ismerkedtek. A vasárnapot Dombóvárott, illetve Gunarason töltötték. Hétfőn jött létre a két önkormányzat képviselői közötti, már említett találkozó, ahol Kocsis Imre Antal tájékoztatást adott a szekszárdi önkormányzat szervezeti felépítéséről, működéséről. A vendégek Tomioról szólva elmondták, hogy a városban elsősorban az acélgyártás játszik fontos szerepet, emellett jelentős a söripar és a textilipar is. A munkanélküliség aránya eléri, néha meghaladja a tíz százalékot. A tornioi küldöttség - a Gemenc Expo és a mezőgazdasági kombinát hétfői megtekintése után - kedden kora reggel utazott haza. -száAT&T USA Direct MAGYARUL 00*800-01112 *Várjon a második tárcsahangra ÜÉATsT A Bálint híd fölött lévő iszapfogót régen nem tisztították
