Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-16 / 141. szám

4 KÉPÚJSÁG A városházán hallottuk Az elmúlt héten arról ír­tunk, hogy átszervezések vár­hatók a megyei munkaügyi központnál, és ennek követ­keztében megnövekedett hely- és létszámigény jelent­kezik a tamási kirendeltségen, aminek megoldásához az ön- kormányzat segítségét kérték. Nos, a képviselő-testület ala­pos tárgyalás után úgy hatá­rozott, hogy támogatja a munkaügyi szervezet elhelye­zését és a jelenlegi Tamási Ga­léria átköltöztetésével lehető­séget teremtene megfelelőnek látszó épület bérlésére. A Ta­mási Galériának a volt párt­székház földszinti nagytermét Gólya­városi terefere Hiába is keresik a térképen, nem találják meg Gólyavárost, még a nyomára sem bukkan­nak. De hogy létezik, az biz­tos, s az is tény - ezt a belecs- kai Takács Károlytól tudtuk meg -, Gólyaváros polgári ne­vén Belecska. Amikor a főut­cán hét gólya fészekkel ren­delkező településen a beszél­getők közé állunk, az okot is kiderítjük. — Itt olyan nyitott kémé­nyéi ház nem volt húsz éve, amelyiken ne fészkelt volna gólya - mondja Takács Ká­roly. — Most a villanyoszlo­pokon költik, nevelik a kicsi­nyeiket. Az első fészekben nem marad meg ez a szép madár - gondolkodik hango­san -, nem tudni miért. Hogy kevesebb van belőlük, mint régen, az igaz, mert azért za­varják is őket. Ha gyülekez­nek, útrakelés előtt, nyár vé­gén, akkor itt tiszta fehér a rét. — A Kapos felé gyülekez­nek - magyarázza Nagel Já- nosné kézbesítő. TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. június 16. Újdonságok Jó kenyér - próbálkozó pék szánják, ahol az időszaki kiál­lítások mellett elhelyezik a Könnyű-féle gyűjtemény egy részét is. A teljes adomány végleges helyét a Budapest Bank 1994-re tervezett kiköl­tözése után lehet(ne) megol­dani. A városkörnyéken 2,5 ezer munkanélküli van, az ő érdekükben is bíznak az ille­tékesek mielőbbi megállapo-' dásában. Testületi döntések közt la­pozgatva feltűnt az a határo­zat, amely az önkormányzati bérleménygazdálkodás pár­huzamosságainak megszünte­téséről intézkedett. E sejtel­mes cím mögötti tartalom után érdeklődve megtudtuk: az illetékes bizottság áttekin­tette ezt a tevékenységet és arra a megállapodásra jutott, hogy indokolatlan lenne a bér­leménygazdálkodásra az ön- kormányzat városgazdálko­dási vállalatánál már meglévő szervezetet párhuzamosan ki­építeni, sőt, utasította a pol­gármestert, hogy az indoko­latlan átfedéseket megszün­tetve a bérleménygazdálko­dásra a vállalattal ilyen irányú megállapodást kössön. Kedvezőek az eddigi ta­pasztalatok a városkörnyéki építésügyi igazgatási társulás működésével kapcsolatban. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy újabb település, Keszőhidegkút képviselő-tes- tülete kérte a csatlakozás lehe­tőségét, amivel már a tamási testület egyetértett és várha­tóan a társulás többi tagja sem emel kifogást ellene. Véglege­sen pont került a Balatonsza- badi-Sóstón lévő gyermek- és ifjúsági tábor ügyére. A tulaj­donjog rendezése után a gré­mium az előzetes megállapo­dásokat helybenhagyva az előre megállapított hányadok szerint tulajdonjogot biztosí­tott a városkörnyék huszonhat önkormányzatának. Ez a léte­sítésben résztvett valamennyi volt Tamási járásbeli telepü­lést jelenti. Megjegyezzük: Hőgyész és volt társközségei ebből kimaradtak, mert a léte­sítésben sem vettek részt. Beszélgetők az utcán — A Bogarasban rengeteg a gólya, mivel ott a tőzegbá­nya és van bőven eleség - szól ismét Takács Károly. — Ahol ennyi a gólya, ott a gyereklétszám... — Értjük, mire gondolnak - neveti el magát Gaál Jó- zsefné. — Belecskán sem a gólya hozza a kisbabát. Az itt a gond, hogy a fiatalok nem nagyon maradnak meg a köz­ségben, mert munkalehetőség nincs - komolyodik el -, és az emberek nyomorban élnek. Maguk újságírók, magunknak tudniuk kell, hogy igen sok az országban a szegény ember .. — Az ellátás sem a legjobb - veti közbe Mostvár László. - Itt egy üzlet van és drágább minden, mint a városban. — És a szabad ár? — Szabad ár, szabad ár - dohogják többen. — Ez azt je­lenti, szabad megvenni és szabad otthagyni. Kesernyésen nevetünk, az­tán jó egészséget kívánva el­búcsúzunk a gólya­városiaktól. Nagy Sándor a pirosra sült kétkilósokat veszi ki a kemencéből. A „simontornyai" kenyérről legelőször Tamásiban hallot­tunk, utána Dégen kóstoltuk, majd a helyszínen azt is meg­tudtuk, hogy az egy hétig fo­gyasztható vekni csak annyi­ban simontornyai, hogy ott sütik. Hogyan is van ez való­jában? - tudakoltuk az üzem sütőmesterétől, Varga István­tól és testvérétől, társától, Varga Józseftől. — Tolnanémediben kez­dődött - mesélte Varga István. — Eke Imre volt a nevelőa­pánk, aki 1942-től itt dolgozott a pékségben - megjegyzem: az ő apja is pék volt Szegeden -, aztán a testvéremmel segí­tettünk neki és kitanultuk a szakmát. Hét éve mentünk át Simontomyára, ahol az indu­lásnál 40 féle süteményt sütöt­tünk. Volt magvas kenyér, de olyan is, amibe virslit vagy kolbászt tettünk. A leveles tésztát hagymatöltelékkel, és többek között ananásszal dí­szítve is kínáltuk. Nem volt rá kereslet. — így álltak rá aztán az 1 kilós, a 2 kilós, a 80 dekás ke­nyérre, illetve a kakaós csi­gára, túrós buktára, a pogá­csára és a sós kiflire. — Valóban. Tavaly bővítet­tük az üzemet egy francia pékséggel, de ez nem nagyon jött be. Nincs rá kereslet. Most 80 dekás - hasonló jellegű - kenyeret sütünk, s ez kell. — Akik ettek az önök által sütött kenyérből, azok elra­gadtatással beszélnek róla. Mi a titka a jó kenyérnek? — Hagyományos módon készül, szegedi stüusban. De gond, hogy sokszor rossz az élesztő és a liszt. — Úgy hallottuk, hogy nemcsak Simontornyán, ha­nem Sárbógárdon, Dégen, Ce- cén, Tamásiban, Tolnanéme­diben, Gyönkön, Igarban és Mezőszilason is Varga-féle kenyeret esznek. — ABC bolt van Tolnané­mediben, Dégen és Simontor­nyán, Ozorán most akarjuk beindítani a volt ruházati bolt helyén és az előbb említette­ken kívül még Alapra is ké­szül a kenyérből. Mi szállítjuk saját gépjárművekkel a kenye­ret és húsz személyt foglal­koztatunk. — Hallhatnánk valamit a terveikről? — Igen. Kísérletezünk most egyfajta félkilós kenyér­rel, ami mindegyiknél jobb lesz. Kelesztőberendezéseket, fagyasztót szeretnénk, ki akar­juk fizetni a lízinget, ami te­temes összeg, hiszen 12 milliót kell befizetni fél év alatt, aztán a kocsikat, szállítójárműveket is ki kell cserélni gazdaságo­sabb üzemelésűre. Ez a három év biztosan nagyon nehéz lesz. Holnaptól régésztábor Regölyben A Wosinsky Mór Megyei Múzeum az idén június 17-től 28-ig rendezi meg a regölyi csikólegelőn a második kísér­leti régészeti tábort. Szabó Géza régésztől, a tá­bor vezetőjétől megtudtuk, a találkozó főleg fiatal múze­umbarátok - diákok, magán- gyűjtők stb. - és szakemberek számára jelent fórumot. Az idei programban kő- és csont- eszköz-készítés, edényége­tés, bronzöntés, szövés-fonás szerepel - az őskori technoló­giák felelevenítésével. A résztvevők megismerkedhet­nek a nomádok nemezkészíté­sével és íjászatával is. Bárki meglátogathatja a tá­bort és saját maga is megpró­bálkozhat az egyébként csak múzeumi vitrinekben távolról látható kőbalták, bronzéksze­rek elkészítésével, részese le­Várják az érdeklődőket hét egy csónak kő- és bron­zeszközökkel történő kifara­gásának. A tábor ideje alatt a résztvevők megismerkedhet­nek egy régészeti lelőhely fel­tárásának gyakorlati munká­jával és egyéb, a gyűjtéssel kapcsolatos kérdésekre szak­emberektől kaphatnak szak­szerű tanácsokat. Mivel fentebb jeleztük, hogy szeretettel várnak min­den érdeklődőt, együtt vaká­ciózó csoportokat, ezért most közöljük az egyes foglalkozá­sok időpontját, témáját, hátha kedvet ébresztünk ezzel. Június 18-án 14 és 18 óra között kőbalta-készítés lesz felszíni lelelet alapján. 19-én ugyanebben az időpontban a téma: szövés az őskori szövő­széken. Június 20-án 10-től 18 óráig az Ékszerek és haszná­lati tárgyak készítése a bronz­korban című téma lesz napi­renden, míg 21-én A honfogla­lók nyila cím mögött a híres Kassai Lajos íjászbemutatóját láthatják. Június 22-én 14-től 18 óráig bronztárgyak formá­zása és öntése szerepel a prog­ramban, míg 24-én 19 órakor Nemezelés a nomádoknál címmel lesz diavetítés. A ré­gészeti lelőhelyek környékén található növények hasznosí­tása a néprajzi párhuzamok alapján témát dolgozzák fel június 25-én 16-tól 18 óráig a táborlakók. Egy nappal ké­sőbb, 26-án 18-tól 22-ig „ha- lotthamvasztás" lesz az Iliász alapján. Június 27-én bronz- és kőeszközök segítségével bö- döncsónakot készítenek, majd 28-án 10 órakor Magán- és közgyűjtemények a múzeum­ügyben címmel hangzik el előadás. A sok szemét eltömte az átereszt, és az ezért nem eresztette át a vizet A Malom utcát eső után olykor nevezhetnénk Vízimalom utcának is Eső, felelőtlenség, kár Nagy volt a felzúdulás a múlt heti nagy eső után Si- montomyán, a Malom utcá­ban. Amikor a délelőtt köze­pén átjutottunk a tolólapos traktor közreműködésével az egyik iszaptengeren, és meg­álltunk a másik előtt, mindjárt körbefogtak bennünket az ut­cabeliek képviselői. Horváth Istvánná, Kuntler Józsefné egymást erősítve mondták - és mutatták is —, hogy a Mó- zsé-hegy vízelvezető árkából mennyi mindent lehozott a víz. A hatalmas kupacban vol­tak vashordók, roncs mosó­gépek, tévéképernyő, szemét­tel teli zsákok, különböző fla­konok, üvegek, rengeteg ág, és mindaz, amit szerintük a szőlősgazdák beledobáltak az árokba. Balogh Jánosék kert­jébe - ezt édesanyja mutatta - egy autóroncsot görgetett a víz. Tönkre mentek a kertek, fél napra járhatatlanná vált az út - a szőlőhegyre vezető, amit előző nap simítottak el, az hosszabb időre használha­tatlan az autósoknak -, s a ku­koricás tele van szeméttel. A panaszosok szerint nem ez az első eset. A látottak, hallottak után bementünk a községházára, ahol azt tudtuk meg Bárdos László jegyzőtől, készen van a Malom utca és a Vígh-hegy rendezési terve, aminek a megvalósítása 15 millióba ke­rülne - tavalyi áron számolva. Az idén erre nincs pénz, de valószínű, hogy ideiglenes megoldással, az árok kibeto- názásával megpróbálnak segí­tem a gondon. A jegyző azt kéri, mondják meg, ki rakja il­legális helyre a szemetet, mert csak úgy tudnak vele szemben eljárni. A mi véleményünk az, tudva, hogy Simontornyán in­tézményes szemétszállítás van, no és gyufa is kapható a boltokban, azért megoldható a dolog. Egyesek felelőtlensége ellenére is. így az a bizonyos köpönyeg már eső előtt felve­hető. A Mózsé-hegyről érkezett a szemét Már látszik a munka A tavalyi pályázatok konkrét eredménye most látszik igazán Keszóhidegkúton - tudtuk meg Péter András körjegyzőtől. A ka­pott, nyert 1J5 millióból és saját erőből rendbe hozták a mérleghá­zat, elvégezték a községháza külső tatarozását, beszerelték a köz­ponti fűtést, kazánházat, széntá­rolót alakítottak ki. Új külsőt ka­pott a kultúrház is, belül pedig kicserélték a színpad deszkáit, új a függöny és egy öltözővel bőví­tették. Más középületekre is gondol­tak. Az óvodában az udvari il­lemhelyet az épületben lévő ví- zöblítéses váltotta fel, s az eddig elhanyagolt tejcsarnokot is felújí­tották. Kellett ez, mert most már Pincehely helyett Keszóhidegkút- ról szállítják el a hidegkúti tehe­nek tejét. A renováláshoz az ön­kormányzat adta az anyagot és a tehéntartó gazdák végezték el a munkát. Van a tejcsarnok mellett egy kis helyiség, amit a község te­tetett rendbe, mivel úgy gondol­kodnak, férfi-női fodrász jól tudná hasznosítani - a község ja­vára is. Szóban már megállapod­tak egy gyönki fodrásznóvel és hamarosan konkretizálják az el­képzeléseket. Elkészült a községben a 2. számú, úgynevezett tartalék kút, ami a párja 90 literes vízhozamá­val szemben 400 litert ad percen­ként. A két vízforrás összekötésé­hez kész a terv, az összekötés „csupán" pénz kérdése. A megyei közgyűlés által kiírt pályázatra adtak be munkát, s úgy tervezik, kedvező elbírálás esetén szilárd burkolattal látják el a temetőhöz vezető, illetve a Petőfi utcát. Elnézést! Bizonyára feltűnt rend­szeres olvasóinknak, hogy az elmúlt heti Tamási és környéke összeállításban a megújuló középületek című írásnak nem volt helyszíne. Az ok és a tettes megvan. A hibát a szerző, Ékes László követte el, aki ezúton kér elnézést, az ér- tényiektől — Értény ugyanis a helyszíne az említett írásnak - és a Népújság olvasóitól. Kö­szönjük a megértésüket.

Next

/
Thumbnails
Contents