Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. június 15. Eltűnt kilencezer kilométer Menet: rendben? Nem csekély visszhangot váltott ki a június ;2-től érvé­nyes új menetrend megjele­nése. A változás szerint sok já­rat megszűnt, elsősorban a vi­dékiek helyzéte nehezült. Ágh Erzsébet, a Gemenc Volán személyforgalmi osz­tályvezetője elmondta, hogy a várható bevétel és a felmerülő költségek figyelembevételével a helyi közlekedés vesztesé­ges. Megyénkben hét telepü­lésen működik helyi autó­busz-közlekedés, melyet a he­lyi önkormányzatok joga és lehetősége támogatni. Korlá­tozott anyagi keretek miatt azonban egy gazdasági bizott­ságnak sem áll módjában fi­nanszírozni azt. A városi önkormányzat a Pénzügyminisztérium jóvá­hagyásával a 90./87. ártör­vény figyelembevételével el­rendelte az új viteldíjakat. Március elsejétől az autóbusz jegy ára 14 forintról 18-ra, az egyvonalas bérleté 300 forint­ról 400 forintra, az összvona- las bérlet ára pedig 400 forint­ról 500 forintra nőtt. Január hónapban menet­rend-értekezletre került sor, amelyen részt vettek a Ge­menc Volán, a MÁV, egyes in­tézmények képviselői, vala­mint a megyei települések polgármesterei. Az ott el­hangzó igények figyelembe­vételével született meg az új, nyári menetrend. A helyközi - azaz több helységet összekötő, megyei - menetrendben nem történt átfogó változás, kizáró­lag a Regöly-Harkány között közlekedő autóbusz nem jár ezentúl. A helyi autóbuszok közlekedése ritkult, átlagosan havi 9000 kilométerrel. Helyi­járat nem szűnt meg Szek- szárdon,. viszont minden vo­nalat érintett a járatritkítás. A reggeli órákban közlekedő já­ratok száma csökkent, nap­közben általában egy, délután is csak elenyésző számú busz közlekedik egy helyijáraton belül. A vidéki bejáróknak gondot okozott többek között, hogy a pályaudvarról 5.50-kor induló 10-es számú busz megszűnt, helyette ezentúl csak 6.20-kor van járat a szokásos Csatári torok-Alisca u.-Fűtőmű-Béla tér-Hunyadi u.-Tejipar útvo­nalon. így tehát sok utas elké­sik munkahelyéről az új me­netrend miatt. Az észrevéte­lek, panaszok miatt június vé­gén néhány járat közlekedé­sén módosítani fog a Gemenc Volán, esetleg visszaálh'tják a legszükségesebbeket. Vecsei Kriszta Túlkínálat testőrökből Megszűnik a biztonságszolgálati kft.? Szóbeszéd kapott szárnyra a Testőr Nemzetközi Bizton­ságszolgálati Kft. átalakulásá­ról, esetleges megszűnéséről. A kanadai-magyar vegyes vál­lalkozásban működő céggel kapcsolatos híresztelésekről Kovács Sándor megyei ügy­vezetőt kérdeztük: — Szervezetünk több mint féléves működési tapasztala­tai alapján az esetleges átalakí­tást fontolgatom. Sajnos, időnként úgy érezzük, hogy a fővárosi központ kissé magára hagyta a szekszárdi irodát. Tudomásom szerint ők is szervezeti változásokat ter­veznek, de a jövőre vonatkozó konkrét elképzeléseket még nem ismerjük. Anyagi jellegű problémáink is vannak, hisz alkalmazottaink a vállalt munkáért a vártnál kisebb összeget kaptak kézhez, mivel az adólevonásokkal előzőleg kevésbé számoltak. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Tolna megyei szervezet vi­szonylag későn alakult meg, így a konkurens szekszárdi cégek (Secontrol, Ches-Trade) itt lépéselőnyhöz jutottak. A viszonylag kisszámú megren­deléseinkben feltehetőleg ez is szerepet játszott, így szerveze­tünk folyamatos működését nem tudtuk biztosítani. Ez kü­lönösen a munkanélküli dol­gozóinkat sújtotta érzéke­nyen, hisz az őrzésvédelmi munka jelentette számukra az egyetlen kereseti lehetőséget. Továbbá a vállalatok sem is­merték fel eléggé a vagyonvé­delem jelentőségét, nem szí­vesen áldoznak erre a célra. — Hogyan tovább? — A szervezeti átalakulás elkerülhetetlennek látszik. El­képzelhető, hogy nem tudjuk mind a 39 alkalmazottunkat foglalkoztatni, sőt, a megszű­nés sem kizárt. A helyettesem már kilépett tőlünk, én pedig egy másik vagyonvédelmi szervezettől kaptam ajánlatot. Ha elfogadom, igyekszem a legjobb embereimet magam­mal vinni. Egyelőre keressük a megoldást.- km ­Pszichoterápia, team-munkában Ahol nem a Dallas a minta A Városi Nevelési Taná­csadó meghirdetett vezetői ál­láshelyére két pályázat érke­zett. Á megyeszékhely képvi­selőtestülete legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az intéz­mény eddigi vezetője, Ko- vácsné Kaszás Beatrix mellett teszi le voksát. Ez alkalomból kerestük fel munkahelyén a pályázat nyertesét, aki min­denekelőtt rövid ''áttekintést adott a nevelési tanácsadó munkájáról. — Évente hozzávetőlege­sen hatszáz gyermek keresi fel intézményünket, ez a szám természetesen hatszáz csalá­dot is jelent, hiszen a szülők is eljönnek hozzánk. A taná­csadó egyébként már tizenöt éve működik, s jelenleg nem­csak a várost, hanem a közeli településeket, azaz a régi já­rást is ellátjuk. — Milyen ellátásban ré­szesítik a gyermekeket? — Mentálhigiénés ellátást nyújtunk a három és tizen­nyolc év közötti korosztály­nak. Ez azt jelenti, hogy pszi­chológiai tanácsadással-fej- lesztéssel foglalkozunk. — Egyfajta lélekgyógyá- szattal? — Nem azzal a lélekgyó- gyászattal, amit a tömeg­kommunikációból, a televízi­óból ismerünk. Amit mi mű­velünk, az team-munka. Ami­kor arról van szó, hogy a gyermeket gyógyítani akar­juk, akkor három kompetens személyen múlik a rehabilitá­ció: a családon, a pedagógu­son és az itt dolgozó pszicho­lóguson. Ezen személyek együttműködése jelenti á team-munkát. Tehát a gye­rekpszichológia esetében egyáltalán nem olyan ellátásra kell gondolni, amit például a Daliásból ismerhetünk: abból a filmsorozatból ugyanis az tűnik ki, hogy egyfajta szom- szédasszonyi szintű beszélge­tés már rehabilitációt eredmé­nyezhet. A valóság természe­tesen egészen más. — Önök milyen módszert alkalmaznak? — Nagyon céltudatosan felépített, fejlesztő program­mal operáló pszichoterápiás munkát végzünk. Nyugodtan kijelenthetem, hogy minded­dig jó eredményeket sikerült elérnünk. Persze, csak annak nincsenek sikertelenségei, aki nem dolgozik. Esetleges ku­darcaink a nem jól megoldott team-munkára vezethetők vissza. Példaként említhetem a gyerekelhelyezés, gyerek­láthatás és kapcsolattartás problémáit, ezen a téren van javítanivaló a hatásfokon. — Ön ötödik éve áll az in­tézmény élén, s pénteken az önkormányzat megerősítette ebben a tisztségében. Lesz-e új programja a tanácsadónak, avagy a cél a korábbi munka folytatása? Kovácsné Kaszás Beatrix — Alapvetően a korábbi tevékenységet kell folytat­nunk, hiszen az jól bevált és olajozottan működik. Termé­szetesen nagyon sok újdonsá­got ki lehetne találni, de ezek­nek a tervezgetéseknek sze­mélyi akadályai vannak. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb léptékű munkához a most négy fővel dolgozó intéz- • ménynek legalább még egy pszichológusra és egy gyógy­pedagógusra lenne szüksége. -szá- Fotó: Ótós Réka Hajdan 170 éve, 1822. június 17-én a szekszárdi születésű Klivényi Jakab levelet írt barátjának, Vörösmarty Mihálynak, a kö­vetkező, ma is aktuális afo­rizmával fűszerezve: „a jó elme sincs becsben, ha embe­riségét a bontaság (itt: együ- gyűség) köntösébe el nem tudja röjteni!". 140 éve, 1852. június 21-én Ferenc József csá­szár magyarországi körútja során Szekszárdra érkezik, ahol nagyszabású ünnepéllyel fogadják. 125 éve, 1867. júniu­sában - a budai és pesti után - az országban harmadikként 48-as honvédegylet alakul, az elnöki tisztet a néhány nap múlva ide látogató Perczel Mór vállalta. 100 éve, 1892. jú­nius 15-én a Lisztes völgyben tragikus kimenetelű földcsu­szamlás volt: egy barlangla­kásban maga alá temette a föld az egyik anyát két gyer­mekével, akiket már élve nem tudtak kimenteni. A Tolna­vármegye június 19-én ad hírt a vármegyeház belső terében zajló, Stann István vezette át­alakításokról, amelyek során lebontották az ott álló kápol­nát, s a padozat alatt négy csontvázat leltek. 90 éve, 1902. június 15-én ugyanebben az újságban Ketskés Elek újvá­rosi kántor, főgimnáziumi hit­tanár az általa összeállított Udvözlégy Mária című ének­és imakönyvre bocsájtott ki előfizetési fölhívást; negyven nap múlva a mű már meg is jelent. Krónikás Anyakönyvi hírek A szekszárdi anyakönyv­ben a május hónapnál a kö­vetkező adatok olvashatók. Isten hozott benneteket Az elmúlt hónapban 34 gyermek született szekszárdi szülők gyermekeként. A 34 születésből 18 volt a fiú, 16 a leány. Májusban a Viktor és a Petra volt a legdivatosabb fiú-, illetve leánynév. Sok boldogságot! Májusban, a tavasz és a sze­relem hónapjában 32 pár, azaz 16 vőlegény és 16 menyasz­szony mondta ki a boldogító igent. A 32 párból tíz esetben mindkét fél szekszárdi volt, 22 esetben csak az egyik fél. Négy esetben az egyik fél, két esetben mindkét fél elvált volt. Nyugodjanak békében! Májusban 27 szekszárdi la­kos hunyt el. A 27 elhunytból 15 volt a férfi, 12 a nő. Koron­kénti megosztásban: 80 év fe­lett 3 férfi és 3 nő, 70 és 80 év között 4 férfi és 4 nő, 60 és 70 év között 3 férfi és 2 nő, 50 és 60 év között 2 férfi és 3 nő, 40 és 50 év között 3 férfi hunyt el. Rejtett értékeink Klivényi Jakab emlékei „Két évig nyúzá egy Szent-buta árva fejünket, S szent szamarak lettünk szent vezetése alatt. Áldom az Égnek Urát, hogy már valahára kimentett E kínzó Szentnek mesteri járma alól. Jaj! ha az ilyeneké a várt mennybéli dicsőség, Úgy soha nem juthat végju­talomra valóm!" Hadd fedje jótékony félho­mály, hogy a pécsi szeminári­umban az ifjú papnövendék melyik tanáráról írta ezt, mi­kor a gondviselés - tanulói nem kis mekönnyebbülésére - felsőbb polcfa helyezte. Róla alig valamivel tudhatunk ke­vesebbet, mint arról, aki a mesteri disztichonokat utóko­runkra hagyta. Ki volt az a Klivényi Jakab, akinek nevét szülővárosában szinte senki sem ismeri, jóllehet a Magyar Irodalmi lexikon is megemlíti: „költő, az ifjú Vörösmarty ba­rátja ..., írt 25 latin és 80 ma­gyar verset, ezeknél azonban sokkal jelentősebb, hogy a fia­tal Vörösmartyt ő bátorította költői fellépésre". Családjáról igen keveset tu­dunk. A kórháztól számított hatodik házban lakott Klivé­nyi János, sem különösebben gazdag, sem különösebben nevezetes emberként, s a múlt század vége felé bonthatták le ja mostani gyermekkönyvtár és a melette lévő üzlet helyén állott szülőházat, amelyben 1800. július 24-én látta meg a napvilágot Klivényi Jakab. Szülei 1811. november elsején íratták a ciszterciek pécsi fő­gimnáziumába, ahol a latin nyelvben és a poétikában mu­tatott társait meghaladó elő­menetelt. Pesten, ahova az utolsó gimnáziumi osztályok elvégzésére kerül, Kisfaludy Károly és irodalmi körének barátságát élvezi, s itt ismer­kedik meg Vörösmartyval is, akivel pályája első szakaszá­ban élénk levelezésben áll. A későbbi legnagyobb romanti­kus költő egy véletlen folytán - ma úgy mondanánk: stop­polt az út mellett - kapcso­latba kerül a Perczel család­dal, s annyira megszeretik, hogy nevelőként alkalmazzák, később pedig a joggyakorlatot is itt kezdi megyénkben. Sem egyik, sem másik lehe­tőség nem elégíti ki, s valóban nagy része van abban Klivé- nyinek, hogy bírálatával, meg­jegyzéseivel, de főleg szemlé­letével ösztönözte Vörös­martyt kora költészetének megújítására és meghaladá­sára. A költőtől mindössze egyetlen (verses) levél maradt ránk 1821-ből, (a többi talán Klivényi hagyatékában várta a feltámadást), de ebben is a ba­ráti aggodalom hangján kér­dezi: „Vagy hát elfeledéd, mint részes lelkem ügyed­ben?/ Melly igen óhajtlak, fél­telek, elfeledéd?". A megszólí­tott nem feledte, de sorsa fo­kozatosan arra kárhoztatta, hogy íróasztalának fiókjába rejtse műveit. Az akkori püs­pök még a színházlátogatást is istentelenségnek bélyegezte, s a kereken 170 éve, 1822. június 17-én írott leveléből tömény keserűség szüremlik: „akár­mennyire törekedtem, a sza­badság szomját bennem el nem olthatom, melly annál nagyobb, minél inkább sze­retnék a vének a vakbuzgóság igájába nyomni nyakunkat... Legkisebb hibáért frakkal (azaz kicsapatással) fenyege­tik az ifjat, mert egy helyett húsz vagyon..." Mi lett ezután belőle? Ná- dasdra ment káplánnak 1824-ben, itt hét év alatt mindössze tíz költemény a termése, később már csak szó­rejtvényeket irogat. Pécsre 1831-ben kerül vissza történe­lemtanárnak a Szepessy Ignác alapította líceumba, 1843-ban Berkesden plébános, 1855-től haláláig Pécsett él - immár kanonokként 1866-ig. Az Iro­dalomtörténeti Közlemények 1908-as évfolyamában Tordai Ányos adta ki verseit, ame­lyek közül nem egy ma is él­vezetes olvasmány - lehetne. Dr. Töttős Gábor Szocializmusból kapitalizmusba Moszkva egy szekszárdi szemével Érdekes dolog, amikor egy gazdaságilag szinte nullát telje­sítő országra rászabadítják úgy­mond a piacgazdaságot. Tanúi lehettünk már hasonlónak Len­gyelország vagy Románia eseté­ben, a moszkvai példa azonban egyedülálló. Panaszkodnak a lengyelek, a magyarok, a románok, hogy min­denki csak kereskedik, de senki sem termel. Nos, a jó öreg Orosz­ország esetében ez hatványozot­tan igaz, hiszen a vodkagyárakat leszámítva gyakorlatilag leálltak az üzemek. A fekete, vagy mai nevén árnyékgazdaság soha nem látott méreteket öltött. „Szabad a gazda" - mondta Jelcin valami­kor az év elején - „mindenki azt csinál, amit akar." Valószínűleg ó sem gondolta végig, hogy mi­lyen következményekkel járhat ez ott, ahol decemberben még min­denki mindent felvásárolt - jog­gal számítva a busás haszonra. Az utcákat, tereket, metrókat ellepték a spekulánsok (bocsánat, ma már őket is „biznyeszmének- nek" hívják), gyakorlatilag ellehe­tetlenítve a közlekedést, a min­dennapi életet. A sláger a vodka, a parfüm, a cipó, illetve a pepsi cola. Ez utóbbiból egy 3,3 decili­teres üvegért 30 rubelt kell le­szurkolni, ami ma már az 1500 rubeles átlagfizetések tükrében nem is olyan olcsó. Valamit azonban tisztán kell látni. Messziről jött ember azt mond, amit akar, éppen ezért a moszkvai tudósításokból érdemes gyököt vonni. Az éhezés a híresz­telésekkel ellentétben arrafelé sem közismert dolog. Az elmúlt öt év hiánygazdasága, illetve később a drágaság nagyon érdekes „hi­ánypótló" rendszert alakított ki. Ismerve az ex-Szovjetunió terüle­tén uralkodó mélységesen kor­rupt állapotokat, könnyen elkép­zelhető, hogy miből él az iste­nadta Nép. Nagyon kevés olyan munkakör, beosztás létezik a „szovjeteknél", ahol nem oszta­nak pecséteket, engedélyeket. Ha pedig osztanak, azt nem felebaráti szeretetből teszik. Úgyhogy - sez főleg Moszkvára, a fővárosra igaz - sok ember számára a fizetés, mint olyan, csupán jelképes ösz- szeg, némi zsebpénz. Persze, megtalálhatló a társada­lomnak egy másik, egyre széle­sedő, ma már nem is rétege, ha­nem sokkal inkább osztálya. Ók a szegények és a koldusok. Az előb­bit főleg a nyugdíjasok alkotják, míg az utóbbiak nagy része az elmúlt rendszer testileg-lelkileg megnyomorított, kitaszított ele­meiből kerül ki. Ezt mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy ezeknek a koldusoknak nagy része táblával a nyakában áll (ül, fek­szik), melyen a feliratok több­nyire így kezdődnek: „10 évet ül­tem börtönben ártatlanul, nyug­díjam nincs . . ." A koldulás egyébként nemzeti sporttá lett Moszkvában. A kül­földiek, illetve a gazdag honpol­gárok által sűrűn látogatott he­lyeken iskoláskorú gyerekek tu­catjai gyülekeznek, akik arra is lusták, hogy közöljék a „páciens­sel" kérésüket. Ehelyett inkább a kezükre írják, hogy 5 rubel. Aki nem szívleli meg a kérést, azt kel­lőképpen keresetlen szavakkal igazítják más égtájak felé. Nullán tehát a gazdaság, tom­bol az infláció, törvények nélkül él egyik napról a másikra majd 300 millió ember. A nyugat - úgy néz ki - most komolyan „be­száll a buliba", dollármilliárdok- kal próbálja megtömni a feneket­len bendőt. S hogy mi lesz a vége, az kiszámíthatalan. Egy biztos­nak tűnik: a régi világ soha nem tér vissza. Gaján Sándor A Kreml tornyán még vörös zászló leng

Next

/
Thumbnails
Contents