Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-15 / 140. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. június 15. Eltűnt kilencezer kilométer Menet: rendben? Nem csekély visszhangot váltott ki a június ;2-től érvényes új menetrend megjelenése. A változás szerint sok járat megszűnt, elsősorban a vidékiek helyzéte nehezült. Ágh Erzsébet, a Gemenc Volán személyforgalmi osztályvezetője elmondta, hogy a várható bevétel és a felmerülő költségek figyelembevételével a helyi közlekedés veszteséges. Megyénkben hét településen működik helyi autóbusz-közlekedés, melyet a helyi önkormányzatok joga és lehetősége támogatni. Korlátozott anyagi keretek miatt azonban egy gazdasági bizottságnak sem áll módjában finanszírozni azt. A városi önkormányzat a Pénzügyminisztérium jóváhagyásával a 90./87. ártörvény figyelembevételével elrendelte az új viteldíjakat. Március elsejétől az autóbusz jegy ára 14 forintról 18-ra, az egyvonalas bérleté 300 forintról 400 forintra, az összvona- las bérlet ára pedig 400 forintról 500 forintra nőtt. Január hónapban menetrend-értekezletre került sor, amelyen részt vettek a Gemenc Volán, a MÁV, egyes intézmények képviselői, valamint a megyei települések polgármesterei. Az ott elhangzó igények figyelembevételével született meg az új, nyári menetrend. A helyközi - azaz több helységet összekötő, megyei - menetrendben nem történt átfogó változás, kizárólag a Regöly-Harkány között közlekedő autóbusz nem jár ezentúl. A helyi autóbuszok közlekedése ritkult, átlagosan havi 9000 kilométerrel. Helyijárat nem szűnt meg Szek- szárdon,. viszont minden vonalat érintett a járatritkítás. A reggeli órákban közlekedő járatok száma csökkent, napközben általában egy, délután is csak elenyésző számú busz közlekedik egy helyijáraton belül. A vidéki bejáróknak gondot okozott többek között, hogy a pályaudvarról 5.50-kor induló 10-es számú busz megszűnt, helyette ezentúl csak 6.20-kor van járat a szokásos Csatári torok-Alisca u.-Fűtőmű-Béla tér-Hunyadi u.-Tejipar útvonalon. így tehát sok utas elkésik munkahelyéről az új menetrend miatt. Az észrevételek, panaszok miatt június végén néhány járat közlekedésén módosítani fog a Gemenc Volán, esetleg visszaálh'tják a legszükségesebbeket. Vecsei Kriszta Túlkínálat testőrökből Megszűnik a biztonságszolgálati kft.? Szóbeszéd kapott szárnyra a Testőr Nemzetközi Biztonságszolgálati Kft. átalakulásáról, esetleges megszűnéséről. A kanadai-magyar vegyes vállalkozásban működő céggel kapcsolatos híresztelésekről Kovács Sándor megyei ügyvezetőt kérdeztük: — Szervezetünk több mint féléves működési tapasztalatai alapján az esetleges átalakítást fontolgatom. Sajnos, időnként úgy érezzük, hogy a fővárosi központ kissé magára hagyta a szekszárdi irodát. Tudomásom szerint ők is szervezeti változásokat terveznek, de a jövőre vonatkozó konkrét elképzeléseket még nem ismerjük. Anyagi jellegű problémáink is vannak, hisz alkalmazottaink a vállalt munkáért a vártnál kisebb összeget kaptak kézhez, mivel az adólevonásokkal előzőleg kevésbé számoltak. Arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Tolna megyei szervezet viszonylag későn alakult meg, így a konkurens szekszárdi cégek (Secontrol, Ches-Trade) itt lépéselőnyhöz jutottak. A viszonylag kisszámú megrendeléseinkben feltehetőleg ez is szerepet játszott, így szervezetünk folyamatos működését nem tudtuk biztosítani. Ez különösen a munkanélküli dolgozóinkat sújtotta érzékenyen, hisz az őrzésvédelmi munka jelentette számukra az egyetlen kereseti lehetőséget. Továbbá a vállalatok sem ismerték fel eléggé a vagyonvédelem jelentőségét, nem szívesen áldoznak erre a célra. — Hogyan tovább? — A szervezeti átalakulás elkerülhetetlennek látszik. Elképzelhető, hogy nem tudjuk mind a 39 alkalmazottunkat foglalkoztatni, sőt, a megszűnés sem kizárt. A helyettesem már kilépett tőlünk, én pedig egy másik vagyonvédelmi szervezettől kaptam ajánlatot. Ha elfogadom, igyekszem a legjobb embereimet magammal vinni. Egyelőre keressük a megoldást.- km Pszichoterápia, team-munkában Ahol nem a Dallas a minta A Városi Nevelési Tanácsadó meghirdetett vezetői álláshelyére két pályázat érkezett. Á megyeszékhely képviselőtestülete legutóbbi ülésén úgy döntött, hogy az intézmény eddigi vezetője, Ko- vácsné Kaszás Beatrix mellett teszi le voksát. Ez alkalomból kerestük fel munkahelyén a pályázat nyertesét, aki mindenekelőtt rövid ''áttekintést adott a nevelési tanácsadó munkájáról. — Évente hozzávetőlegesen hatszáz gyermek keresi fel intézményünket, ez a szám természetesen hatszáz családot is jelent, hiszen a szülők is eljönnek hozzánk. A tanácsadó egyébként már tizenöt éve működik, s jelenleg nemcsak a várost, hanem a közeli településeket, azaz a régi járást is ellátjuk. — Milyen ellátásban részesítik a gyermekeket? — Mentálhigiénés ellátást nyújtunk a három és tizennyolc év közötti korosztálynak. Ez azt jelenti, hogy pszichológiai tanácsadással-fej- lesztéssel foglalkozunk. — Egyfajta lélekgyógyá- szattal? — Nem azzal a lélekgyó- gyászattal, amit a tömegkommunikációból, a televízióból ismerünk. Amit mi művelünk, az team-munka. Amikor arról van szó, hogy a gyermeket gyógyítani akarjuk, akkor három kompetens személyen múlik a rehabilitáció: a családon, a pedagóguson és az itt dolgozó pszichológuson. Ezen személyek együttműködése jelenti á team-munkát. Tehát a gyerekpszichológia esetében egyáltalán nem olyan ellátásra kell gondolni, amit például a Daliásból ismerhetünk: abból a filmsorozatból ugyanis az tűnik ki, hogy egyfajta szom- szédasszonyi szintű beszélgetés már rehabilitációt eredményezhet. A valóság természetesen egészen más. — Önök milyen módszert alkalmaznak? — Nagyon céltudatosan felépített, fejlesztő programmal operáló pszichoterápiás munkát végzünk. Nyugodtan kijelenthetem, hogy mindeddig jó eredményeket sikerült elérnünk. Persze, csak annak nincsenek sikertelenségei, aki nem dolgozik. Esetleges kudarcaink a nem jól megoldott team-munkára vezethetők vissza. Példaként említhetem a gyerekelhelyezés, gyerekláthatás és kapcsolattartás problémáit, ezen a téren van javítanivaló a hatásfokon. — Ön ötödik éve áll az intézmény élén, s pénteken az önkormányzat megerősítette ebben a tisztségében. Lesz-e új programja a tanácsadónak, avagy a cél a korábbi munka folytatása? Kovácsné Kaszás Beatrix — Alapvetően a korábbi tevékenységet kell folytatnunk, hiszen az jól bevált és olajozottan működik. Természetesen nagyon sok újdonságot ki lehetne találni, de ezeknek a tervezgetéseknek személyi akadályai vannak. Ez azt jelenti, hogy a nagyobb léptékű munkához a most négy fővel dolgozó intéz- • ménynek legalább még egy pszichológusra és egy gyógypedagógusra lenne szüksége. -szá- Fotó: Ótós Réka Hajdan 170 éve, 1822. június 17-én a szekszárdi születésű Klivényi Jakab levelet írt barátjának, Vörösmarty Mihálynak, a következő, ma is aktuális aforizmával fűszerezve: „a jó elme sincs becsben, ha emberiségét a bontaság (itt: együ- gyűség) köntösébe el nem tudja röjteni!". 140 éve, 1852. június 21-én Ferenc József császár magyarországi körútja során Szekszárdra érkezik, ahol nagyszabású ünnepéllyel fogadják. 125 éve, 1867. júniusában - a budai és pesti után - az országban harmadikként 48-as honvédegylet alakul, az elnöki tisztet a néhány nap múlva ide látogató Perczel Mór vállalta. 100 éve, 1892. június 15-én a Lisztes völgyben tragikus kimenetelű földcsuszamlás volt: egy barlanglakásban maga alá temette a föld az egyik anyát két gyermekével, akiket már élve nem tudtak kimenteni. A Tolnavármegye június 19-én ad hírt a vármegyeház belső terében zajló, Stann István vezette átalakításokról, amelyek során lebontották az ott álló kápolnát, s a padozat alatt négy csontvázat leltek. 90 éve, 1902. június 15-én ugyanebben az újságban Ketskés Elek újvárosi kántor, főgimnáziumi hittanár az általa összeállított Udvözlégy Mária című énekés imakönyvre bocsájtott ki előfizetési fölhívást; negyven nap múlva a mű már meg is jelent. Krónikás Anyakönyvi hírek A szekszárdi anyakönyvben a május hónapnál a következő adatok olvashatók. Isten hozott benneteket Az elmúlt hónapban 34 gyermek született szekszárdi szülők gyermekeként. A 34 születésből 18 volt a fiú, 16 a leány. Májusban a Viktor és a Petra volt a legdivatosabb fiú-, illetve leánynév. Sok boldogságot! Májusban, a tavasz és a szerelem hónapjában 32 pár, azaz 16 vőlegény és 16 menyaszszony mondta ki a boldogító igent. A 32 párból tíz esetben mindkét fél szekszárdi volt, 22 esetben csak az egyik fél. Négy esetben az egyik fél, két esetben mindkét fél elvált volt. Nyugodjanak békében! Májusban 27 szekszárdi lakos hunyt el. A 27 elhunytból 15 volt a férfi, 12 a nő. Koronkénti megosztásban: 80 év felett 3 férfi és 3 nő, 70 és 80 év között 4 férfi és 4 nő, 60 és 70 év között 3 férfi és 2 nő, 50 és 60 év között 2 férfi és 3 nő, 40 és 50 év között 3 férfi hunyt el. Rejtett értékeink Klivényi Jakab emlékei „Két évig nyúzá egy Szent-buta árva fejünket, S szent szamarak lettünk szent vezetése alatt. Áldom az Égnek Urát, hogy már valahára kimentett E kínzó Szentnek mesteri járma alól. Jaj! ha az ilyeneké a várt mennybéli dicsőség, Úgy soha nem juthat végjutalomra valóm!" Hadd fedje jótékony félhomály, hogy a pécsi szemináriumban az ifjú papnövendék melyik tanáráról írta ezt, mikor a gondviselés - tanulói nem kis mekönnyebbülésére - felsőbb polcfa helyezte. Róla alig valamivel tudhatunk kevesebbet, mint arról, aki a mesteri disztichonokat utókorunkra hagyta. Ki volt az a Klivényi Jakab, akinek nevét szülővárosában szinte senki sem ismeri, jóllehet a Magyar Irodalmi lexikon is megemlíti: „költő, az ifjú Vörösmarty barátja ..., írt 25 latin és 80 magyar verset, ezeknél azonban sokkal jelentősebb, hogy a fiatal Vörösmartyt ő bátorította költői fellépésre". Családjáról igen keveset tudunk. A kórháztól számított hatodik házban lakott Klivényi János, sem különösebben gazdag, sem különösebben nevezetes emberként, s a múlt század vége felé bonthatták le ja mostani gyermekkönyvtár és a melette lévő üzlet helyén állott szülőházat, amelyben 1800. július 24-én látta meg a napvilágot Klivényi Jakab. Szülei 1811. november elsején íratták a ciszterciek pécsi főgimnáziumába, ahol a latin nyelvben és a poétikában mutatott társait meghaladó előmenetelt. Pesten, ahova az utolsó gimnáziumi osztályok elvégzésére kerül, Kisfaludy Károly és irodalmi körének barátságát élvezi, s itt ismerkedik meg Vörösmartyval is, akivel pályája első szakaszában élénk levelezésben áll. A későbbi legnagyobb romantikus költő egy véletlen folytán - ma úgy mondanánk: stoppolt az út mellett - kapcsolatba kerül a Perczel családdal, s annyira megszeretik, hogy nevelőként alkalmazzák, később pedig a joggyakorlatot is itt kezdi megyénkben. Sem egyik, sem másik lehetőség nem elégíti ki, s valóban nagy része van abban Klivé- nyinek, hogy bírálatával, megjegyzéseivel, de főleg szemléletével ösztönözte Vörösmartyt kora költészetének megújítására és meghaladására. A költőtől mindössze egyetlen (verses) levél maradt ránk 1821-ből, (a többi talán Klivényi hagyatékában várta a feltámadást), de ebben is a baráti aggodalom hangján kérdezi: „Vagy hát elfeledéd, mint részes lelkem ügyedben?/ Melly igen óhajtlak, féltelek, elfeledéd?". A megszólított nem feledte, de sorsa fokozatosan arra kárhoztatta, hogy íróasztalának fiókjába rejtse műveit. Az akkori püspök még a színházlátogatást is istentelenségnek bélyegezte, s a kereken 170 éve, 1822. június 17-én írott leveléből tömény keserűség szüremlik: „akármennyire törekedtem, a szabadság szomját bennem el nem olthatom, melly annál nagyobb, minél inkább szeretnék a vének a vakbuzgóság igájába nyomni nyakunkat... Legkisebb hibáért frakkal (azaz kicsapatással) fenyegetik az ifjat, mert egy helyett húsz vagyon..." Mi lett ezután belőle? Ná- dasdra ment káplánnak 1824-ben, itt hét év alatt mindössze tíz költemény a termése, később már csak szórejtvényeket irogat. Pécsre 1831-ben kerül vissza történelemtanárnak a Szepessy Ignác alapította líceumba, 1843-ban Berkesden plébános, 1855-től haláláig Pécsett él - immár kanonokként 1866-ig. Az Irodalomtörténeti Közlemények 1908-as évfolyamában Tordai Ányos adta ki verseit, amelyek közül nem egy ma is élvezetes olvasmány - lehetne. Dr. Töttős Gábor Szocializmusból kapitalizmusba Moszkva egy szekszárdi szemével Érdekes dolog, amikor egy gazdaságilag szinte nullát teljesítő országra rászabadítják úgymond a piacgazdaságot. Tanúi lehettünk már hasonlónak Lengyelország vagy Románia esetében, a moszkvai példa azonban egyedülálló. Panaszkodnak a lengyelek, a magyarok, a románok, hogy mindenki csak kereskedik, de senki sem termel. Nos, a jó öreg Oroszország esetében ez hatványozottan igaz, hiszen a vodkagyárakat leszámítva gyakorlatilag leálltak az üzemek. A fekete, vagy mai nevén árnyékgazdaság soha nem látott méreteket öltött. „Szabad a gazda" - mondta Jelcin valamikor az év elején - „mindenki azt csinál, amit akar." Valószínűleg ó sem gondolta végig, hogy milyen következményekkel járhat ez ott, ahol decemberben még mindenki mindent felvásárolt - joggal számítva a busás haszonra. Az utcákat, tereket, metrókat ellepték a spekulánsok (bocsánat, ma már őket is „biznyeszmének- nek" hívják), gyakorlatilag ellehetetlenítve a közlekedést, a mindennapi életet. A sláger a vodka, a parfüm, a cipó, illetve a pepsi cola. Ez utóbbiból egy 3,3 deciliteres üvegért 30 rubelt kell leszurkolni, ami ma már az 1500 rubeles átlagfizetések tükrében nem is olyan olcsó. Valamit azonban tisztán kell látni. Messziről jött ember azt mond, amit akar, éppen ezért a moszkvai tudósításokból érdemes gyököt vonni. Az éhezés a híresztelésekkel ellentétben arrafelé sem közismert dolog. Az elmúlt öt év hiánygazdasága, illetve később a drágaság nagyon érdekes „hiánypótló" rendszert alakított ki. Ismerve az ex-Szovjetunió területén uralkodó mélységesen korrupt állapotokat, könnyen elképzelhető, hogy miből él az istenadta Nép. Nagyon kevés olyan munkakör, beosztás létezik a „szovjeteknél", ahol nem osztanak pecséteket, engedélyeket. Ha pedig osztanak, azt nem felebaráti szeretetből teszik. Úgyhogy - sez főleg Moszkvára, a fővárosra igaz - sok ember számára a fizetés, mint olyan, csupán jelképes ösz- szeg, némi zsebpénz. Persze, megtalálhatló a társadalomnak egy másik, egyre szélesedő, ma már nem is rétege, hanem sokkal inkább osztálya. Ók a szegények és a koldusok. Az előbbit főleg a nyugdíjasok alkotják, míg az utóbbiak nagy része az elmúlt rendszer testileg-lelkileg megnyomorított, kitaszított elemeiből kerül ki. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ezeknek a koldusoknak nagy része táblával a nyakában áll (ül, fekszik), melyen a feliratok többnyire így kezdődnek: „10 évet ültem börtönben ártatlanul, nyugdíjam nincs . . ." A koldulás egyébként nemzeti sporttá lett Moszkvában. A külföldiek, illetve a gazdag honpolgárok által sűrűn látogatott helyeken iskoláskorú gyerekek tucatjai gyülekeznek, akik arra is lusták, hogy közöljék a „pácienssel" kérésüket. Ehelyett inkább a kezükre írják, hogy 5 rubel. Aki nem szívleli meg a kérést, azt kellőképpen keresetlen szavakkal igazítják más égtájak felé. Nullán tehát a gazdaság, tombol az infláció, törvények nélkül él egyik napról a másikra majd 300 millió ember. A nyugat - úgy néz ki - most komolyan „beszáll a buliba", dollármilliárdok- kal próbálja megtömni a feneketlen bendőt. S hogy mi lesz a vége, az kiszámíthatalan. Egy biztosnak tűnik: a régi világ soha nem tér vissza. Gaján Sándor A Kreml tornyán még vörös zászló leng
