Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-13 / 139. szám
1992. június 13. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 5 KORszerű jegyzetek (5.) Félmillió munkanélküli haragszik Mérnök létünkre elvállaltuk a vállalati kocsik vezetését, s így megtakarítottuk a sofőri bért. Persze nem foglalkoztunk a karbantartással, nem értettünk a szereléshez; eleinte még egy gyertyacsere is gondot okozott. A sok gazda által nyúzott autók gyorsan „amortizálódtak". Mindenki a maximumot próbálta kihozni belőlük. $ Félidőhöz érkeztünk, s nem történt csoda. Mit csoda?! Az átlagember, saját hétköznapjaiban, még egy arasznyi előremozdulást sem észlel. Inkább visszaesést. Egyenlő távolságra állunk a két választástól, a '90-estől és a '94-estől. Kezdenek egymásra találni a posztok és a független szakik. Néhá- nyan már egész szépen bedolgozták magukat. Szívszorító érzés lesz számukra újfent megválni a hivataltól. Egyébként most minden csendes és sekélyes. A jövő rugalmas bajnokai a holnap felé szökdécselnek, a tegnap veteránjai nosztalgikus álmaik felé botorkálnak. A pillanatnyi problémákat ugyan ki vállalná fel? Ez a háttércselekvések, a leszámolás, felszámolás, visszaszámolás időszaka. Vannak eredményeink is? Sikereink? Megtakarításaink? Újonan képzett tartalékaink? Nyugati megítélésünk kedvező? Jó adósoknak bizonyulunk? Nade milyen áron? $ Lehet itt sokmindent sokféleképpen magyarázni, de a tények magukért beszélnek. Az alapkérdés az, hogy egy kormány hatalomra kerülésének, működésének következtében, hány ember él jobban, s hány rosszabbul az országban, mint korábban. Most a lakosság háromnegyedének visszaesett az életszínvonala. Mutogathatunk a múlt renszer örökségére, de ez a két éve megválasztott gárda, ha igazán kreatív, ütőképes lenne, már messzire kellett volna rugaszkodnunk a posványtól, nem méginkább belesüppedni! Emberek százezreit létbizonytalanságba taszítani nem valami nagyszerű vívmány. Egy működési hibákkal küzdő társadalomból, egy másik, nem kevésbé működésképtelent konstruáltak. Éredemes volt egyáltalán hozzányúlni? Hülye kérdés. Muszáj volt hozzányúlni! A hangsúly nem ezen van, hanem a hogyanon. 0 Egy április végi összesítés szerint Tolna megyében 15.044, az országban pedig 502.064 munkanélküli volt. Ugyanez a számpár két évvel korábban: Tolnában 1.523, Magyarországon 33.353. Két esztendő kormányzati munkájának gyümölcse íme elibénk tálaltatott. 0 — Szívből köszöntjük önt, az ötszázezredik magyar munkanélkülit! Fogadja el segélycsomagunkat! $ Matematikai példatár. Félmillió munkanélküli, az hány millió koldus? (Négytagú átlagcsaládokkal számoljunk!) A végeredményt, a téeszek felbomlását követően, szorozzuk be kettővel! — Ugye ön is örül, hogy befellegzett hazánkban annak a hazug kirakatpolitikának, mely a teljes foglalkoztatottságot hirdette?! 0 Mérnök létünkre elvállaltuk a vállalati gépkocsik vezetését, hogy megtakarítsuk a sofőri bért. Ezek terepjáró autók voltak, komoly fizikai munkát jelentett a manőverezés velük, a pampákon. Sokat fogyasztottak, szórták az olajat, akkumulátoruk lemerült, kerekük lyukadt, féltengelyük tört... És akkor úgy gondoltuk, hogy visszahívunk egy-két harcedzett öreg pilótát. Tekerjék a kormányt, s mi majd mondjuk, merre. De egy laza csuklómozdulattal beintettek, mondván, hogy a mi bajunk többé nem az ő bajuk. Haragudtak. Mert repülni vágytunk, és a léghajóból, akár a ballasztot, őket kidobáltuk ... Wessely Gábor V ajon, mi köze van Jugoszláviának Murgához? Valamivel több, mint Makónak Jeruzsálemhez, már csak azért is, ért ebben az istenhá- tamögötti kisközségben élek, egy völgyben elrejtőzve, elszakadva a távoli alföldi Csantavértól, igazi otthonomtól. Azt sem tartom kizártnak, hogy Murgát többen ismerik „Jugoszláviában", mint széles nagy Tolna megyében. Időnként, „édes hazám" nőtagjai meglátogatnak, főleg özvegy édesanyám és a már semmilyn hadicélra nem haználható, idősebb férfiak kis tásasásga. Ilyenkor hangos a ház, sürgés-forgás, élet van itt. Miután távozó autójuk mögött leül a por, még hosz- szasan, elmerengve nézek délkelet felé, megpróbálok „nagyon férfias" lenni és magamra öltök valamit, mert fázom. Elmosogatom a tányérokat, üres kávéscsészéket és egyre csak a régi kínai közmondás jár az eszemben, hogy mindig annak a jobb, aki elutazik. Otthonról hozott hangszalagok lágy zenéjét hallgatva a fiam jut eszembe, akit már hosszú hónapok óta nem láttam. Álomszerűén vonulnak el képzeletemben a rokonok, ismerősök egykoron oly kedélyes, önfeledt társasága, akik mára nevetni is elfelejtettek. Álmodozásomból az alacsonyan elhúzó vadászgép zúgása térít észhez és kedves szomszédaim nem értik meg, hogy ilyenkor miért borzongok, hiszen itt minden Murgai álmok a száműzetésben olyan békés. Igen, ITT minden békés ... Még hallom a dübörgő páncélosok hangját, hallom az éjszakában puskatussal ütlegelt kapukat és embereket, a jajveszékeló asz- szonyokat, a gyereksírást. Álmomban felébredek a kutyaugatásra és hallgatózok. Itt békés minden. Újra lehunyom szemeim és egy verófényes őszi délelőttöt látok, amikor talpig gépfegyverbe öltözött rendőrjárór jön egyenesen hozzám a főutcán és még csak nem is félek tőlük. Már szinte vártam őket. „Jó lesz, ha befogod a pofádat és eltűnsz, mert már rég le kellett volna tartóztatnunk téged!" - közük velem. „Ma engem visztek, holnap titeket" - ismétlem most is félhangosan, de ezt már nem hallja senki sem, mert itt oly áldott nyugalom van (még). Vasárnap délelőtt van, a békés murgai polgárok sörüket iszogatják, Jugoszláviáról politizálnak, vitatkoznak egymás között és engem kérdezgetnek a történtekről. Otthonukban főznek az asszonyok, a tavaszi Nap aranyos meleget áraszt. Felhörpintem maradék sörömet és elindulok haza. A kistemplom harangja délidót jelez. Es ekkor jő a hang, kétségbeesett, reményevesztett, szinte könyörgő: „Te mit tennél az én helyemben? Két napi bujdosás után a temetőben fogott el a patrol, annyi időt adtak, hogy összeszedjem a motyómat, elbúcsúzzak anyámtól és délben jelentkezzek a gyűjtőhelyen". Kedvenc sörözőnkben ültünk akkor, egy napsugaras vasárnapon, odakinn konvojok zúgtak el, megrakodva messzehordó ágyúkkal, lőszerrel, katonákkal. Vészterhes hangulat uralkodott benn, az emberek hallgattak és az üresbe bámultak". „De emberek, én nem akarok senkit sem megölni, nem akarok háborúzni sem, miért teszik ezt velünk?! - esde- kel a hang. Sohasem fogom elfelejteni annak a fiatalembernek az arcát, reszkető kezét. „Akkor ne ölj, nem lesznek véresek a kezeid és nyugodt lesz a lelkiismereted egy életen át, ha ..." - és itt szavaim elakadtak. A nagytemplom harangja delet kongatott, odakinn az embereket szedték össze, végcél: Vukovár. A fiatalember sírvafakadt, elbúcsúzott tőlünk, odajött hozzám és megígérte, hogy úgy tesz, amint azt mondtam neki. Átöleltük egymást és ekkor azt mondtam magamban: „Add Uram, hogy még viszontláthassam ót!" Ázóta nem tudom mi lett vele. Itt ülök kis parasztházam csendes nyugalmában és egy régmúlt világ tarka emlékét komponálom bele a felhangzó keringőbe. Istenem, de szeretnék újra táncolni, önfeledten nevetni, mulatni, mindenkit magamhoz ölelni! Asztalomon sütemény, a vázában pünkösdirózsa és az otthoniakért meggyújtott szál gyertya. Bárcsak ne kellene sokáig égetnem még! Minden reggel beutazom Szekszárdra az ÁNTSZ-ba dolgozni, nagyon kedves munkakörbe, ahol szinte megkülönböztetett figyelemben részesítenek. Van itt munka, csak akarni kell dolgozni. „Mi hiányzik még ezen kívül neked?" - kérdezné az átlagember. N em is tudom, talán az alföldi rónaság, Csantavér tízezer magyarja, a szülői ház meghitt nyugalma, rég nem látott fiam. Es hiányzik a darabjaira széthullott ország hegy e-völ gye, városai és az a kék tengere, amelyet köszönve boldogult festőművész apámtól örökölt tehetségemnek, itt eme kis falu nyugalmában a vásznaimra álmodok meg. Szedlár Rudolf Az iskolaigazgató, mint menedzser A feladatokhoz fel kell nőni Ez év február 1-jétől vette át a bölcskei iskola irányítását Falusi János Endre. Lengyelből került ide. — Tíz éven át tanítottam Lengyelben, de mégis eljöttem ide, mert megragadott a környezet, az itt élő emberek. Véleményem szerint ma az iskolaigazgatónak menedzsernek kell lennie, nem pedagógusnak - mondja. - Éredménye- sen így tudja irányítani a munkát, amihez elengedhetetlen egy megfelelő kollektíva. Első hallásra úgy tűnhet, kisebb a gondja egy általános iskola vezetőjének, mint egy középiskoláénak. Ez korántsem így van. Úgyanúgy adódnak itt is megoldásra váró problémák. Az első siker, amit elkönyvelhet magának, az a bizalom kivívása. Több fordulóban tárgyalta a képviselő-testület az iskola költségvetését. A tantestület az egyik leggyengébben fizetett gárda volt a megyében. A 30 százalékos béremeléssel a középmezőnyhöz zárkóztak föl. Az igazgatónak a közvetítő szerep jutott, az érdem természetesen a tantestületé. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a község és az iskola között, a vizesblokk terveit például ingyen készítették el. — A gyerekeinknek, a gyerekeinkért tesszük azt, amit csak lehet. Úgy érzem, a fékek fölszabadultak, pozitív a hozzáállás a segítségnyújtáshoz. Az iskolában szakmai közösségekben dolgozunk, ügyelve a demokráciára. Ezek a közösségek - mint például az osztályfőnöki, a természettudományi, a társadalomtudományi a nemzeti alaptanterv szellemében dolgoznak. A helyi sajátságainkra lebontva, tantárgyköröket meghatározva terveznek, és oktatnak. Úgyszólván az iskola egyetlen plusz pénzforrását a pályázatok jelentik. 27 millió forintból gazdálkodik az intézmény.. Az idén februártól a községi óvodával egységes intézményt alkotnak. — Ha kell, még az ördöggel is cimborálok, ha abból haszna van a közösségnek. Mint abból is, hogy új premizálási rendszert dolgoztunk ki, mellyel teljesítményre orientált munkát értékelünk. Hitvallásomnak is tartom. A teljesítményt a gyerekeken keresztül lehet lemérni. Úgy érzem azonban, hogy a feladatokhoz fel kell nőni. A tárgyi feltételek sem a legkedvezőbbek, de próbálunk rajtuk javítani. Az iskolának 15 évig nem volt futópályája, mára már ez is megvalósult. Költségeink csökkentésére gyakorló kerteket alakítottunk ki, ahol a konyha részére terem meg az alapanyag. Nekünk kiemelkedő eredmény lenne, ha az iskolák közötti megyei rangsorban az első tíz helyezett között lennénk. De ezek egyenlőre csak álmok. Az viszont már valóság, hogy az országos feladatmegoldó versenyeken 5 tanulónk kiemelkedő eredményt ért el. Az intézményben huszonkét képesített pedagógus okítja a közel háromszáznegyven gyereket. Szeptembertől az egyházzal közösen ökumenikus iskolát terveznek, amelybe bennefoglaltatik az illem- és erkölcstan, és a hittan oktatása is. Az egyházak képviselői tantestületi tagként tanítanak. — Mindennek eldöntése természetesen előzetes felmérések alapján történt. A megvalósításban partnereink voltak a képviselők, és a lakosság is. Szeptembertől csoportbontásban intenzív német nyelvet oktatnak második osztálytól. A 9. osztály indítását is tervezzük, ha a szükséges feltételek rendelkezésre állnak. — pusztai téri Negyven év után először találkoznak a kedves ismerősök Hőgyészi találkozó Igazi magyaros vendéglátásban volt része annak a közel háromszáz vendégnek, aki a hógyé- szi pünkösdi találkozóra érkezett a Tolna megyei település német partnervárosából, Eckentalból. A sportrendezvényeken, kulturális programokon és bálokon kívül meghívást kaptak Csicsóba is. Pünkösd hétfőn a helyi szőlősgazdák a hegyen várták a partnertelepülésről érkezetteket. A szabadban főzött pörkölt után a napsütötte csicsói dombokon termelt rizlinggel és óvörössel ismerkedtek a könnyebb nedűhöz szokott eckentaliak. f. kováts fotó: ótós Proszit! - Lehmann György tanyáján Készül a pincepörkölt A talpalávalót a Muzsikás Együttes húzta
