Tolnai Népújság, 1992. június (3. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-12 / 138. szám

1992. június 12. DUNAFÖLDVÁR »ÚJSÁG 13 Jeltelen sírok Bizonyára vannak olvasó­ink között, akik emlékeznek, hogy nemrégiben írtunk az Előszállási úti temető jeltelen sírjairól. Akkor kértük, hogy aki in­formációval tud szolgálni a temetőben nyugvókkal kap­csolatban, keressen meg ben­nünket. Örömünkre szolgál, hogy egy dombóvári olvasónk megtisztelt bennünket sorai­val. Alább ezt adjuk közre az­zal, hogy várjuk további leve­leiket az ismeretlen katonák­kal kapcsolatban. Tisztelt Szerkesztőség! Rendszeres olvasója vagyok lapjuknak és így felfigyeltem egyik újságcikkükre, aminek címe jeltelen sírok. Ahogy elolvas­tam rögtön rájöttem,hogy erről én édesanyámtól sokszor hallot­tam. 1994. október 28-án édesapámhoz utazott látogatóba Du- naföldvárra - mert édesapám akkor mint utász-hidász ott volt katona - mivel közel volt a front. Édesapám különleges pa­rancsnoki engedélyt küldött, mert csak ezzel a papírral lehetett a front közelébe utazni. Édesanyám ott volt ezen a temetésen október harmincadikén, édesapámmal és többen azokkal együtt, akinél a katonák el vol­tak szállásolva. Édesanyám elmondása szerint egy lovaskocsi ment a lőszerraktárhoz, hogy lőszert vételezzen. Amíg a kato­nák rakodtak, egy tiszt közülük babrálni kezdett egy robbbanó- szerkezetet, ami a kezében felrobbant: hatodmagával szétszórva őket, kocsit, lovat. Még az útszéli eperfán is volt a maradvá­nyokból. Az áldozatok mind nagyon fiatalok voltak. Temetésük egy­házi rend szerint történt. Egy közös sírba rakták szép kemény fa koporsókba, külön minden koporsónál egy bajtársuk tartotta a keresztfájukat. Még tartott a szertartás, amikor repülők jöttek nagyon alacsonyan. Mindenki bújt, ahova tudott, csak a pap maradt egyedül a síroknál míg újból folytathatták a temetést. Sajnos édesapám ezt már nem tudja elmondani, mert ő is Duna- földváron orosz fogságba esett és soha többé nem tért haza. Ha levelemmel kicsit is tudtam segíteni annak nagyon örü­lök. Tisztelettel: Gergye József né Dombóvár Nem borozott, szemlélt... Földváron Tizenöt évre „elveszett" Ismét megkondul a harang A harang egykori... Harangot avatnak ma a duna- földvári iskola főépületének udva­rán. Egy régi, patinás szerkezet újbóli „munkába állításáról" van szó. Aki eddig „rejtegette": Gallai Sándor az iskola gazdasági veze- tetóje az előzményekről beszél: — A harangot Felsőbüki Nagy János, dunaföldvári apát adományozta. A belvá­rosi, a homokkülvárosi, a Kos­suth téri, a Bölcske úti iskolák és a Templom utcai leány tan­intézet egyházi iskolák voltak. A belvárosit - ahol most ismét felállítjuk a harangot 1732-ben alapították, a Bölcske útit - ahol az koráb­ban volt - 1872-ben. Minden iskola tetején volt egy torony, a harangok számára. A többi eltűnt a háborúk során, de szerencsére a Bölcske úti isko­lában volt egy tanítói lakás, így megmenekült a harang. — Miért a főépületben állítják most fel? — 1977-ben a Bölcske úti épületet a tanács eladta az áfésznek. Egy bolt nyűt ott. Én akkor a harangot „önhatal­múan" leszereltettem, „jobb napokra" elrejtettem. Akkori­ban nagy megbecsülésnek nem örvendett az ilyen jelkép. — Hol volt tizenöt évig? — Senki nem tudta, hogy itt a belvárosi iskolában egy félreeső részen egy vasajtó mögött őriztettem. Pedig ke­resték többször is az áfésztől: tudták, hogy volt ott harang. Én meg csak azt mondtam, hogy elveszett. — Nem fél, hogy számonkérik most a turpisságot? — Nem, mert biztosan ők is örülnek, hogy méltó helyre kerül. Ismét az eredeti funk­ciót fogja szolgálni. — Ezzel fognak ismét „csen­getni"? — Erről még nem döntöt­tünk, ha tetszik a hangja diá­koknak, akkor ezzel csenge­tünk. A mostani ballagáson mindenesetre már szólni fog. — Mit lehet tudni az összeté­teléről? — Érdeklődtem komoly szakemberektől, akik elmond­ták, hogy ez az akkori ha­rangkészítés remeke, nemes az ötvözete, bőven tartalmaz ezüstöt és attól ilyen csengő a hangja. A haranglábba belevésetjük az adományozó nevét, és azt is felíratjuk: „Legyen áldás mindazok emlékére, akik vele híven szolgálják a közoktatás ügyét!" Kovács Gyula édesapja kántor­tanító, majd igazgató volt. Ó maga is pedagógus lett: a földvári iskolában tanít. Ott laktak a ház­ban, jól ismeri a harang csengő hangját. — Ki húzhatta meg a haran­got annak idején? — A pedagógus jelölte ki, hogy a diákok közül ki ér­demli meg ezt a kitüntetést. Nagy elismerés volt, ha valaki húzhatta. — Voltak-e egyezményes je­lek? — Becsengetésre hármat kondítottunk. Reggel nyolc­kor és a tanítás végeztével hosszabban harangoztunk. — Ön is húzta? — Hajaj! Többet is, mint kellett volna! Sokszor kaptunk szidást, megrovást, mert gyakran akkor is megszólalt a harang, amikor nem kellett volna. Délutánonként föl­másztunk a toronyba és on­nan néztünk ki az ablakon, ilyenkor meg-megkondult, és mi szigorú atyai feddésben ré­szesültünk ... Az 1860-70-es években még ... és új helye tűzjelzésre is használták, és sokakban még akkor megma­radt ez a jelentése is, és ha megkondult, úgy gondolták, hogy baj van. — Ezek szerint erős lehet a hangja. — Legalább ötszáz méterre elhallatszott, úgy hogy a Bölcske utca végén is tudták, hogy becsöngettek, vagy ki­csöngettek. Az elmúlt napokban még lázas készülődés folyt a harang felállí­tásáért. Az iskola udvarán az alapozással foglalatoskodtak, Csepeli István portáján pedig a népi iparművész, annak fia és Tamási Ferenc ács megnyugtat­tak, mikor hitetlenkedve kérdez­tem: lesz-e ebből péntekre harang­láb? Mindössze egy hét alatt ké­szült el. A harangot ma délelőtt 9 óra­kor Kiss János polgármester avatja fel, no és persze kondítja meg. Hang}/ál János a „pincebizottság" Kedden Dunaföldvárra lá­togatott az a tárcaközi bizott­ság, amely elbírálja a a lesza­kadt és megrongálódott pin­cék helyreállítása céljából az önkormányzatok által benyúj­tott pályázatokat. Földváron a pincék sok gondot okoznak, keresztbe-kasul behálózzák a várost, helyenként árulkodó púpként magasodnak ki a föl­dből. Közel kétezer pince és üreg kezeléséről kell gondos­kodni, amely rendkívüli ter­het ró az önkormányzatra. A bizottság László László - a Belügyminisztérium főosz­tályvezetőjének - vezetésével helyszíni szemlét tartott, ahol tájékozódott a pincék állapo­táról, a várható költségekről, és a munka tervezett üteme­zéséről. A pályázat elnyerése esetén öt évre előre lehetne tervezni a pincék és üregek helyreállítási munkáit, a támogatást pedig - várhatóan többmilliós nagy­ságrendben - évente kapná az önkormányzat. Kovács Gyula és Gallai Sándor a régi időket idéző haranggal A mesterek megígérték: mára elkészül! Két pályázat érkezett föld /ári óvoda vezetői állására \z elbírálásra várhatóan a; nfűrrmónTíűlz olonífn /vlzírofoi. J A nak elfogadásával egyidőben kerül sor. * Végh István keramikus munkái láthatók július 3-ig a dunaföldvári Vármúzeum ga­lériájában. * A zeneiskola tanárai adnak koncertet vasárnap, délután öt órakor a művelődési köz­pontban. * Ketten egy ellen címmel kabaréösszeállítást láthat a földvári közönség június 15-én, vasárnap délután há­romkor és este nyolckor. A műsorban fellép Csala Zsuzsa, Straub Dezső és Forgács Gá­bor. * A weikersheimi gyermek- kórus jövő csütörtökön érke­zik Dunaföldvárra, első fellé­pése június 19-én lesz a műve­lődési központban. A német vendégek jövő vasárnap Györkönyben, majd 22-én is­mét Földváron, az Öregtemp­lomban adnak koncertet. Gazdaváltás előtt? Újabb egyházi ingatlan Körültekintően kell eljárni A Művelődési és Közokta­tási Minisztérium a napokban értesítette a földvári önkor­mányzatot arról, hogy tíz évre szóló elidegenítési tilalmat rendelt el a Templom utca 32. szám alatti ingatlanra, amely­ben jelenleg a helyi általános iskola nyolc osztálya műkö­dik. Nemrégiben hozták tető alá azt a megállapodást, miszerint a volt legényegylet épületét az önkormányzat jövőre vissza­adja a katolikus egyháznak. Akkor a Templom utcai épületről nem esett szó. Mint Zab András segédlelkész el­mondta, azért történt így, mert tisztázatlan volt az ingat­lan helyzete. Az történt ugyanis, hogy 1969-ben az ak­kori tanácsnak eladták az épü­let udvarát, ám a tulajdoni la­pon ekkor vezették át az épü­letet is. Ebből úgy tűnt, hogy az ingatlant eladták és nem elvették az egyháztól. Hosszas „nyomozómunka" eredményeként sikerült mindezt kideríteni, melynek nyomán eljutott a kérelem a minisztériumba, ahol most in­tézkedtek. Az egyház nagyon körülte­kintően akar az épület ügyé­Nálunkmindentkap! Fotó: Gottvald Károly ben eljárni - mondta Zab András - mert sokhelyütt az információhiány ellenérzést váltott ki. Az elképzelés szerint 1996-ban indulhatna egyházi illetve keresztény szellemű oktatás, attól függően, hogy a parlament miként alkotja meg az oktatási törvényt. A segéd­lelkész azt is hangsúlyozta, hogy a változás előkészítése­kor a pedagógusokkal és a szülőkkel előzetesen tárgyalni szeretnének. Mint mondotta, jelenleg egy iskolai osztály lét­számának megfelelő számú diák jár hittanra, tehát igény lenne a keresztény szellemű oktatásra. A bevezetésig azonban sok mindenről gondoskodni kell, így várhatóan egyeztető tár­gyalások kezdődnek az ön- kormányzat és az egyház kö­zött.-háj­Kedves Olvasóink! Köszönjük eddigi észrevételeiket, leve­leiket, telefonhívá­saikat. Továbbra is várjuk megjegyzése­iket, ötleteiket, ja­vaslataikat levélben a Sajtóház címén (7100 Szekszárd Liszt F. tér 3.), és te­lefonon a (74) 16-211-es számon. Az oldalt szerkesz­tette: Hangyái János Oszlik a felhő? A baleseti krónikákban saj­nos gyakran szerepel Duna- földvár neve. Különösen a 6-os főút és az onnan a vá­rosba vezető utak keresztező­dése hírhedt a sok-sok bal­esetről. (A Shell-kútnál épp az elmúlt hét végén történt újabb halálos baleset.) Szerdán a polgármesteri hi­vatalban a paksi rendőrkapi­tányság és a hivatal vezetői ta­lálkoztak, és - az áldatlan ál­lapotok megszüntetésére - egyeztető tárgyalást kezde­ményeztek. Erre meghívót kap a megyei önkormányzat elnöke, a me­gyei rendőr-főkapitány, a közúti igazgatóság vezetője, valamint a Shell-kút vezetője, aki - sajnos - sok kellemetlen tapasztalatról tud majd be­számolni a résztvevőknek. Dunaföldváron két főútvo­nal is véget ér a 6-os útba tor­kollva - a 61-es és az 52-es -, sokan ezzel magyarázzák a balesetek nagy számát: az au­tósok hosszú kilométereken át megszokják, hogy nekik van elsőbbségük, a csomópontok­ban pedig nekik kell(ene) megállniuk. Az okok megállapítása per­sze ennél mélyebb elemzést igényel, ennek elősegítéséhez a kereszteződések forgalmáról videofelvételek is készülnek, és június 26-án a tárgyalás résztvevői megpróbálják meg­találni a megoldást. A kecskeméti leágazás

Next

/
Thumbnails
Contents