Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-12 / 111. szám

1992. május 12. TÁJOLÓ MEPUJSAG 5 Sose halunk meg! Innen - j onnan Szekszárdim, a Ba­bits Mihály Művelő­dési Házban május 13-án, szerdán, este 8 | órai kezdettel „Új da­lok" címmel Cseh Ta­más előadói estje lesz. A | | szövegíró Bereményi | Géza. A márványteremben 1 „Szülőföldem Erdély" f| című festészeti kiállítást láthatja az érdeklődő. A művek az Erdély Művé­szetért Alapítvány pá­lyázatára érkezett erdé­lyi művészek alkotásai. * Az Autonómia Egye- § sülét nagykanizsai cso- | portja, a TIT Öveges Jó- zsef Egyesület nagyka­nizsai irodája és a He­vesi Sándor Művelődési Központ Nagykani­zsán, a Hevesi Sándor Művelődési Központ­ban június 15-17-ig „Gazdag szegények au­tonómiája" címmel re­gionális konferenciát szervez. A rendezvény fő célja: elérhető áron hasznos ismeretekhez juttatni a résztvevőket, a továbbképzés hiányát pótolni. A háromnapos konferencia „előadásai" | rendhagyó formában zajlanak: két előadó, óvodai pedagógiai szakember beszélgetése, amelybe a résztvevők | bármikor belekérdez­hetnek. A konferenciára május 25-ig kell jelent­kezni. Filmet rendez legnépsze­rűbb színészeink egyike, Kol- tai Róbert. Annyi sikeres szín­házi- és filmszerepe után nyá­ron nem a kamera elé, hanem mögé fog állni a Sose halunk meg! című fűm forgatásán. — Azért egy „kicsit" előtte is leszek - mondja -, hiszen játszom a filmben. — Miről szól a film? — Nem miről, hanem kiről. Egy vállfakereskedőről, aki történetesen a nagybátyám volt. Gyuszi bácsinak hívták. Egyszerre volt borzasztó és csodálatos ember, akit min­denki imádott, kivéve a saját szűkebb családját. Nagy játé­kos, lóversenyes volt, sok pénzt vesztett és talán mon­danom sem kell, hogy ha be­csengetett hozzánk, anyám­nak már összeszorult a gyomra. Én imádtam. Mindig felnéztem rá és nem csak azért, mert egy jó fejjel maga­sabb volt, mint én. Nagyon tudott élni. Minden megalá­zást, kudarcot lerázott magá­ról. Mint macska a vizet. Fan­tasztikus életerő volt benne, amire olyan nagy szükségünk volna ma is. Olyan figura volt, aki mindenképpen filmvá­szonra kívánkozik. Ilyen ma már nincs. — Tehát az ő életéről szól a filmkomédia? — Nem az életéről, csak élete három-négy napjáról. Vállfaügynök volt és az ötve­nes évek végén elvitt engem vidéki kőrútjára. Akkoriban 15-16 éves lehettem, félénk fi­úcska, mama kedvence, akit nagyon nehezen engedtek el vele. Pláne, hogy Gyuszi bácsi megígérte a szüleimnek: meg­tanít az életre! Mit mondjak? Az alatt a néhány nap alatt többet tudtam meg a magyar valóságról, meg az ötvenes évek végéről, mint amit az­előtt tízegynéhány év alatt. Jártunk vásárban, aludtunk munkásszálláson, futottunk a rendőrök elől, mulattunk vendéglőben és egy alkalom­mal a vásár forgatagában rá­mutatott egy számomra vad­idegen emberre, aki zugpálin­kát mért. „Apukám, ott a má­sodnagybátyád!" - és kiabálni kezdett: „Matyi! Matyi! Itt az unokaöcséd!" Aztán csak annyit láttam, hogy Matyi bá­csi boldogan rámvigyorog, miközben két balonkabátos megbilincseli és elkíséri! — Sikeres színházi előadá­sokat már rendezett, amelyek közül hármat áprilisban-má- jusban a tévé is bemutat Kol- tai-kabaré címmel. De film­rendezőként most mutatkozik be először. Nem fél? — Nem. Koűégákkal, bará­tokkal fogok együtt dolgozni a Hunnia Filmstúdióban. Bi­zonyára sokat fognak segíteni majd a számomra kevésbé is­mert technikai részletekben. — Ma, amikor olyan nehéz a kultúrára pénzt kapni, ho­gyan sikerült a forgatási költ­séget összegyűjteni? — A Hunnia nagyon bízik a csapatban és szponzorokat is találtunk. Eddig a négy leg­nagyobb országos napilap támogatásán kívül több céggel együtt mellettünk áű a Vállal­kozók Országos Szövetsége, hiszen Gyuszi bácsi egy bizo­nyos vállalkozó őstípusa. Re­méljük, a hiányzó pénzt is össze tudjuk gyűjteni az új mecénásoktól. Ma már szá­mos vállalat tudja, hogy ha pénzt ad kultúrális célra és er­ről a nyilvánosság tudomást szerez, akkor a jó híre nő, a helyzete megerősödik és en­nek konkrét gazdasági haszna is lesz. — Nehéz kérdések után végezetül egy „könnyebb": az Illetékes Elvtárs végleg meg­halt? Koltai Róbert hirtelen „ille­tékessé" torzítja az arcát és rámförmed: — Micsoda?! Hogy mond­hat ilyet? Amíg hülyeség tör­ténik az országban, a vüág- ban, sőt, a világűrben, addig én élek. Na, meddig fogok élni?! — Örökké! — remélem, nem! V.G. Tv-napló Ibsen időszerűsége Forradalmasította a színházat, száz évvel ezelőtt az ő nevétől volt hangos Európa, de kérdés, mennyire idő­szerű ma? Azt mindenki elismeri, hogy drámái mér­nöki pontossággal készültek, minden elem szorosan il­leszkedik egymáshoz, dialógusaiban nem hangzik el egyetlen felesleges szó sem. Misztikus, vélik sokan, de Peer Gynt épp úgy jelképes alak lett, mint Faust, a Ro- sermesholm sejtelmessége ma is megborzongat, a Nó­rában a modem, felszabadult nő él tovább, a Solness az öregedő művész tragikumát példázza. Már Péterfy Jenő felismerte, hogy Ibsen drámáiban a burzsoá he­lyett a polgár jelenik meg, s ez teszi ma is időszerűvé. Leghatározottabban talán A vadkacsában, amit most Fodor Tamás tévésitésében láttunk, aki valóban ibseni légkört tudott teremteni. Ibsen egyik levelében „naiv komikumot" emleget, s ez valóban ott lappang darabjaiban, a részletekben mindenképp. A vadkacsában is: amikor Hjalmar el akarja hagyni feleségét, mindketten azon akadnak fenn, hogy elvesztette a kalapját, már pedig kalap nél­kül nem mehet ki a hóviharba. A vadkacsa az illúziók tragédiája, Ibsen azt kérdezi: lehet-e hazugságban élni s a válasza: csak hazugság­ban lehet élni, aki elveszíti illúzióit, annak el keű pusz­tulnia. A darab végén ezért mondja Relling orvos, hogy egész jól élnénk, ha nem zaklatnának bennünket ideális követelésekkel. Gregers Werle, a nagykereskedő kiáb­rándult fia azonban fel akarja forgatni a világot, a nagy és tiszta igazságot keresi, ennek érdekében dúlja fel emberek életét, a kis Hedvignek is a nagy eszme nevé­ben kell elpusztulnia, de a megigazulás elmarad, a többi, mint Relling doktor jövendöli, az önsajnálat, a fájdalom legendája, amikor csak azért emlékeznek majd áz elpusztított Hedvigre, hogy saját magukról be­szélhessenek. Fodor Tamás Ibsen-értelmezésében Gregers Werle a népboldogítás cinizmusát testesíti meg, ha rajta múl­nék, nemcsak az Ekdal-házaspárt tenné tönkre, hanem az egész világot. Jelképes alak, de Fodor Tamást attól megóvja Ízlése, hogy aktualizálja, nincs is rá szükség, Gregers Werle után sokan jöttek s még mindig van be­lőlük. Emlékezetes Ibsen-előadás, amit kitűnő szereplők hi­telesítenek, mint Kátay Endre, Mertz Tibor, Győry Emil, Ráckevei Anna, Mucsi Zoltán. Ősi gyűlölet Megjelent Nagy Kázmér: Ki volt Ön... előző életében? című kötetben önhipnózist vé­gez a szerző, s a lélekván­dorlásról ír. Jackie Collins: Gyé­mántszív. Két ember törté­netével ismerkedhet meg az olvasó. Képes atlasz, a Föld és országai. A világ napra­kész, szép kivitelű, rajzos térképeken, színes fényké­peken jelenik meg rengeteg érdekes adattal. A Dr. Oetker Szakács­könyvtár sorozat legújabb tagja az ínyencfalatok reg­gel, napközben és este című kötete. Ebben egy­szerű, de mégis különleges ételekkel ismerkedhet meg az olvasó, melyeket színes képekkel is illusztráltak a szerzők. (A könyveket a Kossuth könyvesbolt ajánlotta.) Operaest A varázsfuvola Kroo György remek Varázs­fuvola tanulmányában többek között így ír: a mű lenyűgöző optimizmusa, hangjának szépsége, lebilincselő tiszta­sága bárhol és bármikor lángra lobbantja az emberi szíveket, varázsa magával ra­gadja a zeneértőt, a laikust és gyermeket egyaránt. Jómagam eddig minden év­ben elzarándokoltam az Ope­raházba, hogy a mű boldog­ságsugárzásában fürödhessek. Most végre a Varázsfuvola jött Szekszárdra. Nem kis izga­lommal vártam, hogy díszle­tek, kosztümök nélkül, meg­fosztva a látványosságtól is, üyen hangversenyszerű elő­adásban is úgy hat-e a mű, mint operaházi keretek kö­pött? Május 6-án a tanítóképző aulájában a 400 főnyi közön­ség lelkes tapsait hallva állít­ható, hogy üyen formában is sikert hozott. Külön öröm volt látni a sok fiatalt, iskolást. Né- hányuktól azt is megtudtam, hogy az iskolai énekórákon többször foglalkoztak a mű­vel. Talán ez az előkészítés is hozzájárult a magától érte­tődő befogadáshoz. A nagy, 120 tagú előadó apparátus (zenekar, kórus, szólisták) értékelésére ez a kis beszámoló nem térhet ki, csak néhány kiemelkedő szólista méltatására jut hely. Elsősor­ban a Sarastrót éneklő Gregor József nevét kell kiemelni. Ő valódi vüágklasszis. Hangjá­nak zengő szépsége az elő­adás legünnepélyesebb per­ceit szerezte. Főpapi szerep­körét az emberi nagyság, a magasrendű lelki szépség ha­totta át. Az é-dur áriát az em­beri jóság a testvéri szeretet himnuszává avatta. A Tami- nót játszó Mukk József lírai hangvétele a képáriában vált hitelessé, amikor megénekelte a szívében kivirágzó szerel­met. Kevésbé éreztette a nagy feladatokat vállaló próbatéte­lek nehéz útját. A Paminát éneklő Pászthy Júlia talán a g-moll ária belső vívódásait je­lenítette meg meggyőző erő­vel. A Monostatos szerepét vállaló Derecskéi Zsolt, úgy tűnik, nem értette meg sze­repkörének lényegét: a go­noszságot és a brutalitást. A Papagenót játszó Sárkány Kázmér a többi szólistával el­lentétben a színészi alakításá­val kihasználta a figurájából adódó jellem és helyzetkomi­kumokat. Dicséret illeti a rendező, szervező Művészetek Házát és a szponzorokat a nagy vál­lalkozásért, amellyel lehetővé tették, hogy az európai kul­túra egyik alapműve Szek- szárdon megszólalhasson. Húr Pályázati figyelő 1. Szádeczky-Kardoss Elemér-ösztöndíj: 1992-ben mód nyí­lik belföldi és külföldi ösztöndíj forintfedezetének folyósítására és utazási költségek fedezésére. Lehetőség nyílik továbbá kül­földön élő, magyar anyanyelvű diákok vagy fiatal kutatók és oktatók magyarországi szakmai látogatásának támogatására. A pályázatokat június 15-ig lehet benyújtani. 2. Az MTA Szádeczky-Kardoss Elemér díj: a díjra a földtu­dományok területén tevékenykedő, 40 évesnél fiatalabb oktatók és kutatók pályázhatnak, 5 évesnél nem régebbi, angol, francia, orosz vagy magyar nyelven publikált könyvvel, könyvrészlet­tel, cikkel, szabadalommal vagy műszerleírással. Benyújtási ha­táridő: június 15. 3. Az AB Rt. pályázatot hirdet az egészségügyben vagy ha­tárterületén dolgozó munkacsoportok részére. Témák: ismert vagy új vizsgáló módszerek kidolgozása, vizsgálati rendszerek kialakítása, újabb gyógyeljárások, eszközök, hatóanyagok kuta­tása, egészségügyi nyilvántartási rendszerek kidolgozása. Be­nyújtási határidő: június 10. 4. Munkalehetőség Angliában és Hollandiában. Várjuk fia­tal magyar lányok jelentkezését, akik Angliában vagy Hollan­diában gyermekfelügyelői állást váűalnának. Az angüai mun­kavállaláshoz alapfokú angol nyelvismeret, míg a hollandiai munkavállaláshoz alapfokú flamand, angol, német vagy francia nyelvtudás szükséges. Pályázatokról felvilágosítás kérhető a Tolna Megyei Gyer­mek és Ifjúsági Alapítvány Információs-Szolgáltató Irodájában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel: 74/11-928 vagy a Paksi Ifjúsági Iro­dában: Paks, Gagarin u. 2. Tel: 75/11-646. Nyíri Tamás professzor úgy vélekedett, nem volt szerencsés a háromrészes angol dokumentumfilm, az ősi gyűlölet bemutatása, de ennek ellent keű monda­nunk. Rex Bloomstein szándéka szerint az antiszemi­tizmus történetét mutatta be, a film azonban ennél többről szól, magáról a gyűlöletről, amely mindig meg­találja a gyűlölet tárgyát. Az antiszemitizmushoz egyébként zsidó sem kell, mint megtudtuk, Lengyelor­szágban például ma mindössze tízezer zsidó él, az anti­szemitizmus viszont még Glemp bíboros vagy az ál­lamfő megnyilatkozásaiban is tettenérhető. A zsidó megjelölés általában azt jelenti, hogy nem keresztény, ami azért meglepő, mert a kereszténység a zsidó vallásból keletkezett: az utolsó vacsora előképe a széder, a húsvété a peszáh, arról pedig kár megfeled­kezni, hogy Jézus - Dávid házából - zsidó családból származott. Ötven évvel a holocaust után - sajnos - továbbra is időszerű a kérdés, de az antiszemitizmus csak a gyűlö­let egyik megnyilvánulása, a fanatizmus ma is szedi ál­dozatait, bárhova nézünk a térképen. A gyűlölet az ön­teltségből táplálkozik, kizárólagosságra törekszik, s ha teheti, kiírt mindenkit, aki más hitet vall, más nyelvet beszél. Hitler az árja faj magasabbrendűségét hirdette, de ezt biológiailag sem lehet igazolni, igaz, hogy akit a gyűlölet vezet, nem érveket keres. A háromrészes angol sorozat az antiszemitizmust elemezte, miközben arra figyelmeztetett, hogy minden gyűlölet alantas és méltatlan az emberhez. Kereszté­nyekhez végképp méltatlan az antiszemitizmus, mert egy család tagjai vagyunk. Hangverseny Husek Rezső és Deák László szekszárdi estje Felemelő és megható volt, hogy mester és tanítvány együtt lépett dobogóra a Mű­vészetek Házában megrende­zett koncerten. Deák László három évig volt Husek Rezső növendéke a szekszárdi Liszt Ferenc Zeneiskolában. A ki­váló pedagógus, zongoramű­vész sok törődéssel és szere­tettel végzett tanári munkájá­nak is köszönhető, hogy Deák László zenei pályára lépett. Mint elmondta, a Zeneaka­démián Gergely Ferenctől ta­nult orgonáim. 1991-ben szer­zett diplomát, s jelenleg a Szent István Király Zenemű­vészeti Szakközépiskolában tanít. A már beérkezett és a még szárnyait bontogató két mű­vész közös koncertjének prog­ramját Szily Lajos, a zeneis­kola igazgatója ismertette. A hangverseny első részé­ben Husek Rezső ült a zongo­rához. Műsorát Beethoven: c-moll (Pathetique) szonátájá­val indította. A népszerű, közkedvelt darab előadása so­rán egyszerre volt jelen erő és finomság, dinamizmus és líra, emelkedettség és áhitat. A gyönyörű dallamot érzékeny megfogalmazásban hallgat­hattuk. Nem kisebb élményt jelentett Bach-Busoni: Cha- conne-jára figyelni. A 32 vál­tozatot rendkívüli ötletgaz­dagsággal mutatta be az elő­adó. Feltárta az érzelmi, tar­talmi mélységeket. A darab emelkedett ünnepélyességet árasztott. A súlyos, nehéz ak­kordok erővel szóltak, a re­mek fokozások igen hatásosak voltak. Ezután két Liszt-mű csen­dült fel. A Desz-dur consola­tion (Vigasztalás) mélyről fa­kadó, őszinte érzelmeket tük­rözött. A Manók tánca légie­sen könnyed, szellemes, vir­tuóz volt. Husek Rezső mes­tere hangszerének. A közön­ség a kapott zenei ajándékot nagy tapssal jutalmazta, me­lyet a művész ráadással kö­szönt meg. A hangverseny második felében orgonamű­vek hangzottak el Deák László előadásában. Először Buxte­hude: c-moll preludium és fuga csendült fel. A fiatal mű­vész energikus, határozott já­téka meggyőző volt. Ezután J. S. Bach: Wachet auf (korái elő­játék) következett. E cím sza­bad magyar fordítása: Ébred­jetek fel. Az elnevezésnek megfelelően a trombitaregisz­terrel megszólaló korál- dallam olyan érzést keltett, mintha egy mennyei harsona jelzett volna. A főtéma és va­riációk harmonikus együttha­tása érvényesült. Műsorának közepén az or­gonista Bach: d-moll triószo­nátáját játszotta. A három egyenrangú szólam két kü­lönböző manuálon és a pedá­lon szólalt meg kiérlelten. Ha­tásos volt J. S. Bach: Wir gla­ube korái előjátéka is. Végeze­tül J. S. Bach e-dur toccata és fugája hangzott el. A darab előadását a jó lábmunka, a vir­tuóz billentés tette sikeressé. Deák László játékáról általá­ban is elmondható, hogy azt a plasztikusság, tempófegye­lem, a korrekt formálás és rendezettség jellemezte. A sok megérdemelt taps után ráadásként Bach: d-moll toccata és fugája hangzott el. Lemle Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents