Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-09 / 109. szám
1992. május 9. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Cjfeneráció | Ifjúsági oldal«•* Törd a fejed! Április 18-i számunk képrejtvénye fény felé tartott műanyag fonatos demizsonról készült. A helyes megfejtők közül Marx Károlyné kajdacsi olvasónknak kedvezett a szerencse. Az ezt követő szám rejtvényén televízió képernyője volt, adásszünetben. Ez túlsáZsirai László: Esőben Csobog-cseveg a patak, hallgatja az erdő. Számyszárító madarat szomorít a felhő. Locsog-fecseg a patak, a fák töve sáros. Tócsát igyon ma a nap, könyörög a város. Egy szép napsütéses délután elhatároztuk Willi barátommal, hogy elmegyünk a közeli erdőbe vadászni. Benn az erdőben sasz- szemekkel kerestük a va- | dat, de egyikőnk sem látott egyetlen egyet sem. Nemcsak vadat nem láttunk, de még madarat sem, de még egy madárfiókát sem! Talán kihalt ez az erdő? Nem, ez lehetetlen. Tovább haladtunk, de mindenütt nagy csend volt. | Hamarosan megtudtuk, miért. Több helyen kidőlt fákat láttunk, amelyek úgy néztek ki, mintha egy óriás döntötte volna ki őket. Nagy-nagy lábnyomokat fedeztünk fel a fák között. Inkább lyukak voltak, mint lábnyomok, mert legalább 1 egy méter mély volt mind- egyik. Egyszerre csak egy barlang előtt álltunk, amit még soha nem láttunk, pedig már sokszor jártunk erre. Willi barátomnak volt egy zseblámpája is, így bemerészkedtünk a barlangba. És mit láttunk? Ré- ges-régi rajzokat, amilyenekről még az iskolában sem volt szó, pedig ott sok-sok barlangrajzot muri tattak már. Ezek itt zsiráflábú és elefánttestű állatok voltak, csak jóval nagyobbak. Egy szűk kanyar után hirtelen : olyan erős fény jött szembe velünk, hogy szinte elvakított minket. Amikor megint kinyitottuk a szemünket, egy óriási szörnyet láttunk felénk jönni, mintha valamelyik rajz elevenedett gosan nehéznek bizonyult, sajnos, senki nem találta el. Az április 30-i szám feladványára viszont már most sok helyes megfejtés érkezett, ezért közülük két játékos is nyer majd műsoros kazettát. Ótós Réka fenti felvételének megfejtői két hét múlva tudhatják meg az eredményt. HpH JL ICH cáfolat Nem igaz, hogy a bonyhádi közgazdasági szakközépiskolában beindult a tervszerű csődgondnokképzés. volna meg a szemünk láttára. A szörny több méter magas volt, és olyan bőre volt, mint a varangyosbékáé. A két nagy szemfoga úgy állt ki a szájából, mint a nyúlé. Olyan félelmetesen nézett ránk, hogy Willi barátom előkapta kis puskáját és rálőtt a szörnyre. Eltalálta - a lábát! A szörny igazán szörnyű ordításba kezdett, és közben igyekezett véres lábát nyaldosni. Ezt a kis időt kihasználtuk, hogy elszaladjunk. Amikor kiértünk a barlangból, sietve néhány nagyobb követ gördítettünk a bejárat elé, és rohantunk hazafelé! Úgy döntöttünk, hogy egyelőre nem mondjuk el élményünket senkinek, mert úgysem hinné el senki. Főleg a felnőttek nem. Két nappal ezután visz- szamentünk a barlanghoz, de legnagyobb csodálkozásunkra a kövek már nem voltak a bejárat előtt. A barlangba már nem mertünk bemenni. Egyszerre madárcsicsergést hallottunk a lombok között, és akkor nagyon megkönnyebbültünk. Ez biztos jele volt annak, hogy a szörny már valahol messze jár! Azon gondolkodtunk, hogy hol lehettek az állatok akkor, amikor a szörny ezen a környéken járt, és hogyan tudták meg azt, hogy már nincs a barlangban. Ki tudná ezt megmondani? Alexandra Eremity Duisburg — Leányom, ne esküdözz, elhiszem én azt - bólogat Angyal. - Hát ha az úton volt az a tojás, akkor ott volt, és kész. Nem hamisítom én a tényeket. Azzal elég fáradt és unott arccal hagyja a csudába az egészet. Azért még félúton a konyha felé ezt mormogja: — Különös, hogy egyesek hol tartják a tojásukat. Ezzel az ügy le van zárva, számíthatunk Angyal titoktartására. A csapat most indul horgászni, ahogy Péter bátyó megígérte. En pedig megmondtam, hogy nem megyek. Nem erőltettek, minek erőltessenek, Péter bátyó azt mondta, mikor pakolta a pe- cabotját, hogy nem fog senkit sem az asztal körül kergetni, hogy velük menjen. Angyal meg azzal vigasztalt - mintha engem valami miatt eltiltottak volna - hogy ő is itt marad, mert nem szeretné, ha szitává csípnék a szúnyogok. Amúgy kölcsönadtam a társaságnak a Szuku sprét meg a Szuku krémet, de előtte kentem, meg fújtam magamra egy keveset, és kiültem a nyugágyba élvezni a csendet. Gábor kölcsönadta a magnóját, de óvott attól, hogy tönkretegyem. Kétkazettás a magnó, Gábornak pedig egész jó kazettái vannak hozzá. Lubi itt fekszik mellettem, Bestia az ölemben, Angyal pedig nem messze dudorászik. Most bemegy a konyhába, és már nem is látok belőle semmit. Úgy érzem, hogy én vagyok az egyedüli ember ezen az udvaron, a macskákat meg Lubit leszámítva, dehát azok nem emberek, nem is kellett volna őket leszámítani. Az üzenetrögzítő, Tünci találmánya meg ki van téve a kapu felé, és nincs rajta semmi. Eddig nem üzent senki, Jancsit meg Erikát leszámítva, állandóan ez a leszámítás ... A nap megy lefelé, a többiek meg szemlélik a balatoni napnyugtát, közben kapásra várnak, és a langyos vízbe lógatják a lábukat. Égy szúnyog megpróbál megközeBalatoni este Tündérek az aranytűdről este nyugodt álmot hintenek a Földre. Halk altatót dúdolgat a nádas pihennek a táborban a sátrak. Zsirai László Film Egy újabb film a Kennedy gyilkosságról. A JFK. (A cím a meggyilkolt elnök nevének - John Fitzgerald Kennedy - a rövidítése. Jim Garrison (Kevin Costner) államügyész története ez a filmvásznon, aki az elnök meggyilkolása után, 1963-ban megpróbálja kideríteni ennek a bűntettnek a hátterét. Ez a téma mindig aktuális, hiszen a gyilkosság körül még mindig sok a pletyka és a találgatás. Kevin Costner mellett a filmben olyan nagyságok is szerepelnek, mint Donald Sutherland, Jack Lemmon és Walter Matthau. Kevinnek a Robin Hood után egy újabb telitalálata ez a film, s a siker most sem marad el. Érdemes megnézni. Arany Zsolt Vicc Kovács úr fényképet küld feleségének külföldi útjáról: „Anyukám, itt állok a híres Dávid szobor mellett. (A meztelen a Dávid.)" Erdei kaland Tininyár (12.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) líteni, de nem sikerül neki, mert véd a Szuku, anyu pedig azt mondta, hogy rég lejárt a szavatosságija, és egy jót fognak belőleg lakmározni a szúnyogok. Nem számít a szúnyog, a többiek meg ... Állandóan a többiekre gondolok! Habár lehet, hogy valami olyan történik velük, amit még nagymama koromban is sajnálni fogok, hogy lemaradtam róla... És ha velem történik valami, amit ők fognak nagymama korukban sajnálni? Gergőt, Gábort meg Jancsit kivéve, mert ők sose lesznek nagymamák. Meg Péter bátyó se. Egyezzünk meg abban, hogy ők nagypapa korukban fogják sajnálni, ha történik valami érdekes velem. Mondjuk egy idegen civilizáció küldötte, aki teljesen másképp néz ki, mint ahogy a többség elképzeli, mert szerintem az, aki annyira idegen, Hbgy még távcsővel sem lehet észrevenni, az teljesen másképp néz ki, mint bármelyik földi élőlény. De véletlenül sem akarom magamra haragítani a csillagászokat meg az összes ezzel foglakozó tudóst, ez nem az én asztalom. De ha mondjuk egy börtönből szökött gyilkos túszul ejtene engem, meg Angyal mamát, az már nem is volna olyan elképzelhetetlen. Angyal mama biztos nem zökkenne ki a kerékvágásból, csak azt mondaná: „Édes jó ember, én csak akkor hiszem el magának, hogy egy börtönből szökött rablógyilkos és nem egy nőcsábász nyugati fi- csúr, ha megmutatja az iratait." Mert Angyal mama szerint a Balatonnál csak úgy hemzsegnek a szoknyapecér külföldi ficsúrok, akiknek a földig húzza a mellényzsebét a pénz, habár én még egyet sem láttam. Kifigyelek az utcára. Két fekete ruhás öregasszony áll meg a kapu előtt bájcsevegni, nem értem ezeket az öreglányokat, nyáron is dögmeleg fekete göncöket vesznek fel, pedig rajzórán tanultuk, hogy az összes szín közül a fekete gyűjti be magába a legtöbb napfényt vagy valami ilyesmit. Rosszat sejtek! Hallgassuk csak! — És Annus néni, tessék csak elképzelni, ma délben, ahogy jövök vissza a piacról, hát mit látok, hát valami csibészek megloptak engem, de nem is vittek el semmit, csak szétdúlták a kazlamat, meg összetörték a tojásokat, meg agyonnyomták a jobbik kotló- somat, hát képzelje csak, ilyenek a mai zsivány fiatalok! Azt nem bírom az ilyen öregasszonyokban, hogyha valami baj történik, lopnak tőlük, vagy valami más szokatlan dolog történik, akkor egyből az ifjúságra kennek mindent, mintha már ők ilyen ráncosán és sokszoknyásan születtek volna. Mégis mi adjuk át nekik a helyünket a buszon, mi cipekedünk helyettük, de ez nem általánosítható, mivel nem akarom az öregasszonyokat magamra haragítani. Angyal, aki már elég régóta itt sétafikái az udvaron, most kimegy hozzájuk... A két szipirtyó elmesél neki mindent, de ő csak hevesen tiltakozik: — Nem, a mi gyerekeink nem csinálhattak ilyet, hát a Gábort tetszik ismerni, az nem olyan, meg a többi is jólnevelt pesti gyerek . . . Angyal persze minket is egy kalap alá vett a pestiekkel, de az nem számít. Angyal tényleg egy igazi angyal, szerintem amikor ezek a banyák tojásokat emlegettek, már akkor megvilágosodott neki minden, de ő csak hevesen tiltakozik. Az öregasszonyok odébbvonulnak, hogy terjesz- szék a szörnyű hírt, Angyal meg bejön. Pajkosan rámkacsint, mintha azt mondaná: „Na, jól átvertem ezt a bolhából elefántot csináló két hárpiát!" Azzal, mint ha mi sem történt volna, tovább éh a maga megszokott, vidám életét. És hozzálát Gergő nadrágjának kimosásához. A srácok meg sajnálhatják, hogy kimaradtak egy ilyen eseményből. Egy biciklista megy el a kapu előtt, egy lány. Megáll, szemrevételezi az üzenetrögzítőt, babrál valamit; Csinos, kábé Jucival egyidős és szőke, és amennyit innen látok belőle, nagyon szép. Aztán elhajt. Én meg lehúnyom a szemem egy pillanatra. Angyal szól: — Pötyi, nem jössz tévét nézni? Én bemegyek, mi mást tehetnék. A film elég jó, nyolc óra van, és a nagy ho-ho-ho-horgászok hangját fújja felénk a szél. Angyal lecsapja a tévét, persze az én engedélyemmel - mert mit számít most a tévé - és együtt megterítünk a vacsorához. Újra rámkacsint; ez azt jelenti: ne beszéljek a történtekről Csak ma reggel derült ki, hogy milyen jól megvoltunk eddig veszekedés nélkül is. A reggeli vajas zsemle volt lekvárral, és volt hozzá elég finom kakaó. Tünci mindig azzal kezdi a napot, hogy megnézi az üzenetrögzítőt, aminek eddig nem sok hasznát vettük, pedig még a használati utasítás is rá van írva. Ma jött az első komoly üzenet. Tünci meglobogtatta a kezében. — Gizu, ez neked szól! — Mi lehet?-kérdezte Gizu, és közben a négyrét hajtott lapot bontogatta. (folytatjuk) Egyed Johanna Madonna többet ér Jacksonnál? A szupersztár szuperjövedelme Ki ér többet, Madonna vagy Michael Jackson? Az ex-cent- rikus Moonwalker tavalyi sikere után Jackson rekordszerződést írt alá a Sony Mu- sic-kal. Ennek értelmében 60 millió dollárért hat albumot kell készítenie az elkövetkező években, szerencsés esetben pedig a jövő évtizedben 1 milliárd dollár is ütheti a markát. Madonna most megközelítette, de szeretné túlszárnyalni pályatársát. Exkluzív szerződést kötött a Time War- nerrel, amely 7 albumáért 10 évre 45 és 60 millió dollár közötti összeget garantál neki. A Time Warner egyik menedzsere így látja a két popsztár közötti versengést: „Michael rendkívüli tehetség, de tökéletesen elvesztette a külvilággal való kapcsolatát, ez pedig árnyékot vet a karrierjére. Madonna ezzel szemben földi istennő, szexis és lázadó, soha nem fog kimenni a divatból". Az alapszerződésen felül Madonna saját lemezcéget és butikhálózatot is kap, a leme- zenkénti jutaléka pedig jelentősen nő. Eddigi cégétől albumonként 3 millió dollárt, valamint a nyereség 18 százalékát kapta. Mostani szerződése 5 millió dollárt, plusz 20 százalékot biztosít neki. Madonna évente 5 miihót költhet a lemezekkel kapcsolatos kiadásokra, a Warner pedig albumonként 3 miihóért készíttet klipeket és reklám-videókat. A cég biztos abban, hogy vállalkozása nyereséges lesz: „Egyetlen centet sem fogunk veszíteni az üzleten". Reményeit alátámasztja, hogy Madonna kész mindenfajta reklámra a cél érdekében: nemsokára megjelenik a Time Warner legújabb könyve, melyben a milliomos énekesnő meztelenül látható. Ferenczy-Europress Nahát akkor, mi is az a CD? Most a technika egyik csúcsalkotásával fogunk megismerkedni. (Itt jegyzem meg, hogy ha valakit nem érdekel a téma, akkor lapozzon, vagy menjen bunkóval dinoszauruszt hajkurászni.) A fent említett csekélység neve CD (Compact Disk), amit a Philips és a Sony fejlesztett ki 1979-ben. A CD csak lejátszható adathordozóként jelent meg, és eddig soha nem hahót hangminőséget produkált. A 79-es modell teljesen megegyezik a mostani CD-kkel. Vizsgáljunk meg egy CD-t közelről (ugye, milyen szép szinesen veri visz- sza a fényt?). A CD 12 centiméter átmérőjű műanyag korong, ami több speciáhs rétegből áll. A felíró lézersugár a vezérlő digitális jeleknek megfelelően mikroméretű gödröcskéket alakít ki a mesterpéldányon (nyers CD-n), amiről a gyártáskor a kópiák készülnek. A lejátszáskor egy lézerdióda sugara tapogatja le a lemezt alulról, a gödrös felszín túlodaláról, ezért van a CD-nek csak az egyik oldalán információ. A gödröcs- kék (alulról púpok) fényvisszaverése más, a rendszer ezáltal olvassa ki az információt. * A CD szinte kínálta magát a számítástechnikai alkalmazásra: digitáhs adatfelírás és adatolvasás, az eddigi módszereknél sokkal jobb és biztosabb tárolási lehetőség (gondoljunk csak a kezdetekre, milyen sokáig tartott a barlangok falát kidekorálni). A 80-as évek elején jó néhány mammutvállalat nekilátott a CD-ROM (ha nem tudnád: ROM-READ ONLY MEMORY - csak olvasható memória) kifejlesztésének, a Microsoft által korábban kidolgozott szabvány szerint. Az elkövetkezendőkben egy pár olyan dolgot fogok leírni, amitől - miután kiugrottatok a gatyátokból - az állatok engedelmeskedni fog a gravitációnak. Tehát picikéim, vágjunk bele! Az adatok tömörítése és a gyorsabb feldolgozás érdekében végzett kutatások épp most, a 90-es évek elején kezdik elérni céljukat (de csak kezdik, a teljes cél eléréséhez legalább még tíz év szükséges). Úgy néz ki, hogy ebben az évtizedben - itt a 90-es évekre gondolok és nem a 20-as évekre - már tényleges formát öltenek az új CD alapú videojáték-rendszerek. (A Csapó Hírdó nyomán) Kékes Gábor II. e.
