Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-30 / 127. szám
1992. május 30. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 xjreneráció 9) Ifjúsági oldal Két héttel ezelőtti rejtvényünk egymáshoz szorított tenyerek egy részletét ábrázolta. Sajnos, túl nehéznek bizonyult, mert értékelhető megfejtés nem érkezett az oldal lezárásáig. Vajon mit ábrázol Ritzel Zoltán fenti képe? Aki beküldi a megfejtést, két hét múlva tudja meg, jól tippelt-e. Mivel most nem tudunk nyertest hirdetni, legközelebb két megfejtő is részesül jutalomban, ha kedvez nekik a szemcse. T 7 * 1 Vazo:] Egy ev! Egy éve ismerlek, és nem Mély lyukban megbúvó sötudom, ki vagy, tétség, egy éve Te vagy a forróság annyi bennem mostanában és Te a fagy. a kétség. Egy éve veled örülök és Más voltál, más vagy és más szomorkodom, > leszel, egy éve csüngök forró ajkaimondd meg végre, komodón. lyan veszel? Szeretném tudni a hogyan Egész életemben rólad áltovábbot, modoztam, Szeretném másként látni a egy éve, hogy veled találvilágot. koztam. Fedezzük fel az élet örömét, Egy éve, hogy téged keresalapozzuk meg életünk érlek, egy éve már, hogy natelmét! gyón SZERETLEK! Tininyár (15.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Gizu mama tágra nyílt szemmel bámul az ipsére - Különben ezer bocsánatom, ne haragudjon, én egy szerencsétlen balek balfácán vagyok, maga meg egy palimadár, hogy leáll itt velem vitatkozni és akadályozza a forgalmat. Volt szerencsém! És különben Gizella vagyok. — Én meg Pál! — vigyorog a krapek, és nagyon meg van elégedve magával - Azt az egyenjogú mindenségit! Azzal beszáll a sárga tetejű és ajtajú zöld Wartburgjába, és továbbhajt. Különös muki, egy biztos, de nem látszik ártalmasnak. Mi pedig nevetgélve hajtunk a strand felé. Megállunk, leterítjük a pokrócokat, le a ruhát, be a vízbe. Kevesen vannak errefelé, rajtunk kívül vagy tízen az egész területen. Én Gizuval egy kicsit odébb úszom, míg a többiek a sekély vízben fröcskö- lődznek. — Nicsak, milyen kellemes meglepetés! - súgom oda Gi- zunak. Ő is kinéz a partra, lát egy embert fehér sortban, strandpapucsban, kék-fehér csíkos pólóban, egy pipával a szájában. Horgászik. Tipikus figura, nem is keltene semmi feltűnést, ha nem beszéltünk, vagyis hát beszélt volna vele Gizu mama úgy öt perccel ezelőtt. Ez az a mandró, aki szegény Gizu mamát lehordta, de istenesen. De ez nem ártott meg neki, kint ül a parton, keni magát bronzolajjal, és a papa gájt abájgatja: — Tyutyumutyu, hát ki a mama papagája, mi? Kit szeret a mama legjobban az állatok közül, mi? Kinek ad majd finom papagájpapit, ha hazaérünk, tyutyumutyu, hej te Maci, Macus, Mauríciusz! — Szerrvu, kurrr, kurrr! Ez úgy látszik, Juci tanításának eredménye, aki válogatott er betűs disznóságokat ismételt szegény állat előtt. Az ipse hátrapillant, otthagyja a pecafelszerelést és elindul Gizu mama felé. — Vigyázz, Gizu, viszik a mamádat! Gizu unottan válaszol: — Hadd vigye. De azért menjünk ki a partra, mert szegény anyu minden mesét bevesz. Kifekszünk a homokra, tisztes távolban az idegen ipsétől meg Gizu anyjától, és figyeljük az eseményeket. — Tyutyumutyu, édes, aranyos, hát ilyen csúnyát mondtál a mamának, csúnya Mauríciusz, nem kapsz finom papagájpapit vacsorára! Bírnám, ha most megszólalna a papagáj: Nem kérrek, nem szemetem a papit, sörrrt kémek, sömt! — Ejnye, tyutyumutyupu- tyuli - most már a putyulival bővült Gizu mama szókészlete - kutyuli mutyuli, Mauríciusz, mondd szépen a mama után, Gyurrrika vagyok! Bírnám, ha most megszólalna a papagáj: Kikérrem magamnak, nem vagyok Gyurrrika, Maumíciusz vagyok! Na, putyulimutyihkutyuli, mondd szépen a mamának, hogy .. jaj, bocsánat! Gizu anyja hirtelen elpirul, és zavarba jön, a kezét meg a szeme elé teszi, mivel még azt sem tudja, kivel áll szemben. — Jól magára ijesztettem, mi? — A, semmi, ne haragudjon! - Gizu néni lesüti a szemét — Sok őrültséget mondtam a papagájomnak? — Nem számít - villantja elő vigyorát a manus. - Elnézést szeretnék kérni azért a sok káromkodásért, igazán nem szívemből mondtam ... Ott állnak egymással szemben, idióta és kínos egy helyzet, feszengenék, a pali a kezét nyújtja, Gizu néni meg idétlenül elvigyorodik. — Jó, jó, köszönöm, hogy így bocsánatot kért azért, amit el sem követett. De egyáltalán ki maga? — Nem emlékszik rám? Én voltam az, aki majdnem elgázoltam magát, de ne haragudjon . — O, egyáltalán nem haragszom, a memóriám meg olyan rossz, mint egy nyolcvan éves öregasszonyé, nem emlékszem minden jöttment pasasra, aki kiugrik a kocsijából és jól leszid. Ne csodálkozzon, nem maga az első, aki miatt majdnem árva lett a kislányom ... — Hány éwes? - kérdezi bájolgó vigyorral a hapsi, Gi- zut biztosan rózsás csecsemőnek vagy loknis, ajdebájos cukorfalatkának képzeli, akinek magassága és intelligenciája nem haladja meg az íróasztal szintjét. Tágra nyitja a szemét a tag, amint Gizu mama megmondja neki az igazságot. — Hogy mennyi? Tizenhárom? Nem látszik meg, igazán ... Gizu néni a lányára mutat, aki épp most kászálódik fel mellőlem a homokból. Nem bírja, ha róla beszélnek. Becap- lat a vízbe. — Hogy nem-e? - most Gizu néni csodálkozik egy sort — Hát egy ilyen szép, magas lányt már csak nem néz pólyásnak? Gizu nénit elönti az anyai büszkeség. — Nem a lányra gondoltam ... - restellkedik a krapek - hanem magára. — Ne izéljen már! - Gizu mama kiszólásai romba döntenek minden illúziót - Ha fel akar csípni valakit, akkor keressen «magának egy csípni- való pipit, ne engem baszku- ráljon! Talál ifjú hölgyet eleget itt a Balatonnál! A papagáj riadtan pislog ide-oda, Gizu mama meg azt sem tudja, hova legyen zavarában. — Elnézést kérek, elszóltam magam. Tudja, nekem ilyenben már van gyakorlatom. Csinos, fiatalos, elvált, ööö akarom mondani özvegy asszony, az ilyenre buknak a pasasok, én meg valahogy leszállítom őket magamról, igazán szégyenletes, nem? Özvegy? - gondolom magamban vigyorogva. Ilyet is csak az a szerencsétlen balfácán talál ki, talán hogy jobban megsajnálja őt a pacák. (Folytatjuk.) Egyed Johanna A bocskordi király kitudta a ludamenti királyt Mese az aradi GARABONCIÁS-ból Volt két katona. Bementek egy gazdához szállásra. Az asszony fösvény volt, babot adott nekik vacsorára. A katonáknak nem nagyon tetszett a dolog. Nem is ettek az ételből, mert látták, hogy a gazdaasszony egy sült ludat eldugott előlük a kemencébe. Észrevették, hogy kolbász is van, hurka is van. ‘Éjszaka, mikor a gazda meg a felesége elaludt, megrakták a tarisznyájukat kolbásszal, hurkával. Metalálták a hájat is, azt is elemelték. A ludat kivették a kemencéből és a helyére dugták a gazda rossz bocskorát. Mikor ezzel is készen voltak, eszegetni kezdték az estéli babot, hogy majd aztán indulnak. Fölébredt a gazda meg a felesége. Marasztalni kezdték a katonákat, hogy így vitéz urak, meg úgy. Maradjanak még, korán van! Azt mondja az egyik katona: — Hajj, hajj! El kell menni, masírozni, mert háború van. Bocskordi király kitudta a ludamenti királyt a fazékdi vár- bul!- Hajj, hajj! Hát ha muszáj, menjenek - hagyta rájuk a gazda. Mikor a katonák elmentek, fölkelt a gazda meg a gazdaasszony. Akarnak reggelizni, hát látják, hogy a fazékba csak bocskor van, nem lúdcomb. Szétnéznek, hát sehol a kolbász, sehol a hurka. — Azért mondta a katona, hogy hajj, hajj, el kell menni masírozni, mert háború van. Bocskordi király kitudta ludamenti királyt a fazékdi vár- bul - mérgelődött a gazda. De akkor a két katona már hetedhét határon túl járt. Anglia, a felejthetetlen A tavaszi szünetben Angliában jártam. Sajnos, csak egy hetet töltöttem ott - mégis felejthetetlen! A másfél napos utazás után vasárnap délután érkezett hajónk Ramesgate-be. A látvány lenyűgöző volt. Ha még nem jártál Angliában, de egy tündér odavarázsolna, rögtön tudnád, hogy ott vagy! Égészen más, mint a többi ország. A cél: Broadstain, egy csendes „kisváros" a tengerparton. Szép, nyugodt; házai jellegzetesek. Én egy idős angol (pontosabban ír) hölgyhöz kerültem. Sokat kérdezgetett, s én szívesen beszélgettem vele. Bár nyelvtudásom közel sem tökéletes, azért jól elboldogultam. A hölgynek van egy fia, Mat, aki a főiskolán tanul és tanít. Az esti városnézés után finom vacsora várt. Ehettem halat, csirkét, bárány húst és sok zöldséget. Nagyon jó volt, hogy megismerkedhettem Mat barátaival is; sőt a háziasszonyom bemutatott a barátnőinek is. így sokat gyakorolhattam a nyelvet. Az angol emberek hihetetlenül kedvesek, segítőkészek. Mindig mosolyognak. Délelőtt iskolába jártam, kilenctől fél egyig. A tanárok angolul beszéltek, de jól el tudták magyarázni az ismeretlen szavakat. Kizárólag 30 évnél fiatalabbak tanítanak. Az iskola is szervezett programokat: volt városismereti verseny, néptánctanulás, mozi, színjátszókor, agárverseny és diszkó egy városi Night Clubban. Esténként általában Mattel és barátaival voltam. Angliában, akit szeretnek, akit jó fejnek tartanak, annak mindenképpen „funny"-nak kell lennie. Akit így mutatnak be, biztos, hogy barátságos, jó humorú fickó. Hazaérkezésem után mindenkitől kérdeztem, hogy miért szomorú, mivel Angliában megszoktam, hogy vidámak, mosolygósak az emberek. Nagyon megkedveltem őket. Jártam Londonban is. Eredeti és egyedi! Láttam híres épületeit, parkjait. Megnéztem az őrségváltást is, de ez nem igazán tudott lekötni. Leginkább a Nemzeti Galéria tetszett. Utolsó este sétáltunk a tengerparton. Fújt a szél, és a tenger nagy hullámokat vert a parti sziklákon. Csak a tenger „zaja" hallatszott, a város nyugodt volt és nesztelen. Jártam már néhány más országban is, de egyik sem hasonlítható Angliához. Számomra felejthetetlen. De hiszem, hogy még eljutok oda - talán már a nyáron! Gerendái Erzsébet III. t. (A Csapó Híradó nyomán). Versfabrikák Tatai brikett, vagy német, melegíti a nagynénémet. Nagy a tél, nagy a hó, nagy a sár, nagyanyó. T T t * Jrletl cáfolat Nem igaz, hogy a vak ló egyben vakmerő is, valamint az sem, hogy a balerinák gyakran a plafonon ragadnak padödölés közben. Angol 1. Mr. Big 2. Ten Sharp 3. Right Said Fred 4. U 96 5. Shakespeare Sist. 6. SL2 - XL 7. The KLF 8. Snap Logic 9. G. Michael/E. John 10. Annie Lennox TOP 10 To Be With You You Deepy Dippy Das Boot Star On A Ragga Tip America Rhythm Is A Dancer Don't Let The Sun Go Down Why? Kölyök Olimpia A Rolitron Alapítvány az Egészséges Gyermekekért „Kölyök Olimpiát" hirdetett általános iskolás korú gyermekek számára, melynek különlegessége, hogy mozgás- korlátozott és egészséges gyermekek egyaránt nevezhetnek. Az alapítvány a kiírást megküldte az ország valamennyi átlalános iskolájának, beleértve a mozgáskoráltozott gyermekeket foglalkoztató intézményeket is. A versenyek az ország több általános iskolájában már megrendezésre kerültek. A Kölök Olimpián saját felelősségére résztvehet bárki, akinek rajthoz állását a verseny rendezője elfogadja, és a 30 forintos nevezési díjat befizette. Az olimpia házi versenyeit az iskolákban, gyermekintézményekben március 20. és június 1. között rendezik meg. A döntőre június hetedikén kerül sor. Ez a döntő az ohmpia zárórejidezvénye is, egyben az alapítvány Családi Sprotnapja is lesz. A helyszín Balatonfűzfő. Az eseményt a Danubius Rádió is közvetíti. A rendezvényre több mint 500, köztük 100 mozgáskorlátozott gyermeket várnak, az ország különböző pontjairól. A Kölyök Olimpián résztvevő gyerekek, versenyszervezők barcelonai olimpiai utazást nyerhetnek, iskoláik pedig sportszereket. Az olimpia két plakátjához kapcsolódóan (ezeket az alapítvány elküldte az iskolákba) hibakereső versenyt is hirdettek. Az ebben résztvevők között Barbie babákat és Rubik játékokat sorsolnak ki. A Kölyök Olimpia fő célja a verseny mellett az egészséges és mozgáskorlátozott gyermekek sportos életmódjának népszerűsítése. „Humorban nem ismerünk tréfát!" Tiszta erotika! Beléptem az ajtón. Hirtelen földbe gyökerezett a lábam, az agyamból lefutott a vér. Megpillantottam. Ott feküdt abban, abban... Oh, nem is fontos, hogy hol. Halkan elindultam, hisz még alig jutott vér az agyamba. Leülök mellé. Nem veszek semmit a kezembe. Csupasz kézzel nyúlok felé. Még mindig mozdulatlan. Finoman végigsimítom a combját. A bőre olyan, mint a francia bársony. A formája pedig maga a tökély. Úgy érzem, nem bírok magammal. Rávetem magam. Elkezdem ízlelni, kóstolni bársonyos bőrét. A nyakánál kezdtem, és egyre lejjebb haladok. A nyaka után áttértem a mellére. Nem tudtam uralkodni magamon. Elkezdtem csipkedni, majd vadul harapdáltam. Megadóan tűrte. Vad mozdulatokkal próbálkoztam, de ő nem hagyta magát. Már majdnem. . . de hirtelen megzavarodok. Ész- reveszem, hogy a szobában nem vagyunk egyedül. Ott áll a feleségem mellettem. Dühösen rám szól: — Fiam, egyél krumlit is, ne csak húst! Göndör Gábor III. H/B. (A Csapó Híradó nyomán)
