Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-30 / 127. szám

1992. május 30. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 xjreneráció 9) Ifjúsági oldal Két héttel ezelőtti rejtvé­nyünk egymáshoz szorított tenyerek egy részletét ábrá­zolta. Sajnos, túl nehéznek bizo­nyult, mert értékelhető meg­fejtés nem érkezett az oldal le­zárásáig. Vajon mit ábrázol Ritzel Zoltán fenti képe? Aki beküldi a megfejtést, két hét múlva tudja meg, jól tippelt-e. Mivel most nem tudunk nyertest hirdetni, legközelebb két meg­fejtő is részesül jutalomban, ha kedvez nekik a szemcse. T 7 * 1 Vazo:] Egy ev! Egy éve ismerlek, és nem Mély lyukban megbúvó sö­tudom, ki vagy, tétség, egy éve Te vagy a forróság annyi bennem mostanában és Te a fagy. a kétség. Egy éve veled örülök és Más voltál, más vagy és más szomorkodom, > leszel, egy éve csüngök forró ajkai­mondd meg végre, komo­dón. lyan veszel? Szeretném tudni a hogyan Egész életemben rólad ál­továbbot, modoztam, Szeretném másként látni a egy éve, hogy veled talál­világot. koztam. Fedezzük fel az élet örömét, Egy éve, hogy téged keres­alapozzuk meg életünk ér­lek, egy éve már, hogy na­telmét! gyón SZERETLEK! Tininyár (15.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Gizu mama tágra nyílt szem­mel bámul az ipsére - Külön­ben ezer bocsánatom, ne ha­ragudjon, én egy szerencsét­len balek balfácán vagyok, maga meg egy palimadár, hogy leáll itt velem vitatkozni és akadályozza a forgalmat. Volt szerencsém! És különben Gizella vagyok. — Én meg Pál! — vigyorog a krapek, és nagyon meg van elégedve magával - Azt az egyenjogú mindenségit! Azzal beszáll a sárga tetejű és ajtajú zöld Wartburgjába, és továbbhajt. Különös muki, egy biztos, de nem látszik ár­talmasnak. Mi pedig nevet­gélve hajtunk a strand felé. Megállunk, leterítjük a pokró­cokat, le a ruhát, be a vízbe. Kevesen vannak errefelé, raj­tunk kívül vagy tízen az egész területen. Én Gizuval egy ki­csit odébb úszom, míg a töb­biek a sekély vízben fröcskö- lődznek. — Nicsak, milyen kellemes meglepetés! - súgom oda Gi- zunak. Ő is kinéz a partra, lát egy embert fehér sortban, strandpapucsban, kék-fehér csíkos pólóban, egy pipával a szájában. Horgászik. Tipikus figura, nem is keltene semmi feltűnést, ha nem beszéltünk, vagyis hát beszélt volna vele Gizu mama úgy öt perccel ez­előtt. Ez az a mandró, aki szegény Gizu mamát lehordta, de iste­nesen. De ez nem ártott meg neki, kint ül a parton, keni magát bronzolajjal, és a papa gájt abájgatja: — Tyutyumutyu, hát ki a mama papagája, mi? Kit sze­ret a mama legjobban az álla­tok közül, mi? Kinek ad majd finom papagájpapit, ha hazaé­rünk, tyutyumutyu, hej te Maci, Macus, Mauríciusz! — Szerrvu, kurrr, kurrr! Ez úgy látszik, Juci tanítá­sának eredménye, aki váloga­tott er betűs disznóságokat ismételt szegény állat előtt. Az ipse hátrapillant, otthagyja a pecafelszerelést és elindul Gizu mama felé. — Vigyázz, Gizu, viszik a mamádat! Gizu unottan válaszol: — Hadd vigye. De azért menjünk ki a partra, mert sze­gény anyu minden mesét be­vesz. Kifekszünk a homokra, tisztes távolban az idegen ip­sétől meg Gizu anyjától, és fi­gyeljük az eseményeket. — Tyutyumutyu, édes, aranyos, hát ilyen csúnyát mondtál a mamának, csúnya Mauríciusz, nem kapsz finom papagájpapit vacsorára! Bírnám, ha most megszó­lalna a papagáj: Nem kérrek, nem szemetem a papit, sörrrt kémek, sömt! — Ejnye, tyutyumutyupu- tyuli - most már a putyulival bővült Gizu mama szókész­lete - kutyuli mutyuli, Maurí­ciusz, mondd szépen a mama után, Gyurrrika vagyok! Bírnám, ha most megszó­lalna a papagáj: Kikérrem ma­gamnak, nem vagyok Gyurr­rika, Maumíciusz vagyok! Na, putyulimutyihkutyuli, mondd szépen a mamának, hogy .. jaj, bocsánat! Gizu anyja hirtelen elpirul, és zavarba jön, a kezét meg a szeme elé teszi, mivel még azt sem tudja, kivel áll szemben. — Jól magára ijesztettem, mi? — A, semmi, ne haragud­jon! - Gizu néni lesüti a sze­mét ­— Sok őrültséget mondtam a papagájomnak? — Nem számít - villantja elő vigyorát a manus. - Elné­zést szeretnék kérni azért a sok káromkodásért, igazán nem szívemből mondtam ... Ott állnak egymással szem­ben, idióta és kínos egy hely­zet, feszengenék, a pali a kezét nyújtja, Gizu néni meg idétle­nül elvigyorodik. — Jó, jó, köszönöm, hogy így bocsánatot kért azért, amit el sem követett. De egyáltalán ki maga? — Nem emlékszik rám? Én voltam az, aki majdnem elgá­zoltam magát, de ne haragud­jon . — O, egyáltalán nem ha­ragszom, a memóriám meg olyan rossz, mint egy nyolc­van éves öregasszonyé, nem emlékszem minden jöttment pasasra, aki kiugrik a kocsijá­ból és jól leszid. Ne csodál­kozzon, nem maga az első, aki miatt majdnem árva lett a kis­lányom ... — Hány éwes? - kérdezi bájolgó vigyorral a hapsi, Gi- zut biztosan rózsás csecsemő­nek vagy loknis, ajdebájos cu­korfalatkának képzeli, akinek magassága és intelligenciája nem haladja meg az íróasztal szintjét. Tágra nyitja a szemét a tag, amint Gizu mama megmondja neki az igazságot. — Hogy mennyi? Tizenhá­rom? Nem látszik meg, igazán ... Gizu néni a lányára mutat, aki épp most kászálódik fel mellőlem a homokból. Nem bírja, ha róla beszélnek. Becap- lat a vízbe. — Hogy nem-e? - most Gizu néni csodálkozik egy sort ­— Hát egy ilyen szép, ma­gas lányt már csak nem néz pólyásnak? Gizu nénit elönti az anyai büszkeség. — Nem a lányra gondol­tam ... - restellkedik a krapek - hanem magára. — Ne izéljen már! - Gizu mama kiszólásai romba dön­tenek minden illúziót - Ha fel akar csípni valakit, akkor ke­ressen «magának egy csípni- való pipit, ne engem baszku- ráljon! Talál ifjú hölgyet eleget itt a Balatonnál! A papagáj ri­adtan pislog ide-oda, Gizu mama meg azt sem tudja, hova legyen zavarában. — Elnézést kérek, elszól­tam magam. Tudja, nekem ilyenben már van gyakorla­tom. Csinos, fiatalos, elvált, ööö akarom mondani özvegy asszony, az ilyenre buknak a pasasok, én meg valahogy le­szállítom őket magamról, iga­zán szégyenletes, nem? Özvegy? - gondolom ma­gamban vigyorogva. Ilyet is csak az a szerencsétlen balfá­cán talál ki, talán hogy jobban megsajnálja őt a pacák. (Folytatjuk.) Egyed Johanna A bocskordi király kitudta a ludamenti királyt Mese az aradi GARABONCIÁS-ból Volt két katona. Bementek egy gazdához szállásra. Az asszony fösvény volt, babot adott nekik vacsorára. A ka­tonáknak nem nagyon tetszett a dolog. Nem is ettek az étel­ből, mert látták, hogy a gaz­daasszony egy sült ludat el­dugott előlük a kemencébe. Észrevették, hogy kolbász is van, hurka is van. ‘Éjszaka, mikor a gazda meg a felesége elaludt, megrakták a tarisznyájukat kolbásszal, hurkával. Metalálták a hájat is, azt is elemelték. A ludat ki­vették a kemencéből és a he­lyére dugták a gazda rossz bocskorát. Mikor ezzel is készen vol­tak, eszegetni kezdték az estéli babot, hogy majd aztán in­dulnak. Fölébredt a gazda meg a felesége. Marasztalni kezdték a katonákat, hogy így vitéz urak, meg úgy. Maradjanak még, korán van! Azt mondja az egyik katona: — Hajj, hajj! El kell menni, masírozni, mert háború van. Bocskordi király kitudta a lu­damenti királyt a fazékdi vár- bul!- Hajj, hajj! Hát ha muszáj, menjenek - hagyta rájuk a gazda. Mikor a katonák elmentek, fölkelt a gazda meg a gazda­asszony. Akarnak reggelizni, hát látják, hogy a fazékba csak bocskor van, nem lúdcomb. Szétnéznek, hát sehol a kol­bász, sehol a hurka. — Azért mondta a katona, hogy hajj, hajj, el kell menni masírozni, mert háború van. Bocskordi király kitudta lu­damenti királyt a fazékdi vár- bul - mérgelődött a gazda. De akkor a két katona már hetedhét határon túl járt. Anglia, a felejthetetlen A tavaszi szünetben Angli­ában jártam. Sajnos, csak egy hetet töltöttem ott - mégis fe­lejthetetlen! A másfél napos utazás után vasárnap délután érkezett ha­jónk Ramesgate-be. A látvány lenyűgöző volt. Ha még nem jártál Angliában, de egy tün­dér odavarázsolna, rögtön tudnád, hogy ott vagy! Égé­szen más, mint a többi ország. A cél: Broadstain, egy csen­des „kisváros" a tengerparton. Szép, nyugodt; házai jellegze­tesek. Én egy idős angol (pon­tosabban ír) hölgyhöz kerül­tem. Sokat kérdezgetett, s én szívesen beszélgettem vele. Bár nyelvtudásom közel sem tökéletes, azért jól elboldogul­tam. A hölgynek van egy fia, Mat, aki a főiskolán tanul és tanít. Az esti városnézés után fi­nom vacsora várt. Ehettem ha­lat, csirkét, bárány húst és sok zöldséget. Nagyon jó volt, hogy meg­ismerkedhettem Mat barátai­val is; sőt a háziasszonyom bemutatott a barátnőinek is. így sokat gyakorolhattam a nyelvet. Az angol emberek hi­hetetlenül kedvesek, segítőké­szek. Mindig mosolyognak. Délelőtt iskolába jártam, ki­lenctől fél egyig. A tanárok angolul beszéltek, de jól el tudták magyarázni az ismeret­len szavakat. Kizárólag 30 év­nél fiatalabbak tanítanak. Az iskola is szervezett programo­kat: volt városismereti ver­seny, néptánctanulás, mozi, színjátszókor, agárverseny és diszkó egy városi Night Club­ban. Esténként általában Mattel és barátaival voltam. Angliá­ban, akit szeretnek, akit jó fej­nek tartanak, annak minden­képpen „funny"-nak kell len­nie. Akit így mutatnak be, biz­tos, hogy barátságos, jó hu­morú fickó. Hazaérkezésem után min­denkitől kérdeztem, hogy mi­ért szomorú, mivel Angliában megszoktam, hogy vidámak, mosolygósak az emberek. Nagyon megkedveltem őket. Jártam Londonban is. Ere­deti és egyedi! Láttam híres épületeit, parkjait. Megnéz­tem az őrségváltást is, de ez nem igazán tudott lekötni. Leginkább a Nemzeti Galéria tetszett. Utolsó este sétáltunk a ten­gerparton. Fújt a szél, és a tenger nagy hullámokat vert a parti sziklákon. Csak a tenger „zaja" hallatszott, a város nyugodt volt és nesztelen. Jár­tam már néhány más ország­ban is, de egyik sem hasonlít­ható Angliához. Számomra fe­lejthetetlen. De hiszem, hogy még eljutok oda - talán már a nyáron! Gerendái Erzsébet III. t. (A Csapó Híradó nyomán). Vers­fabrikák Tatai brikett, vagy né­met, melegíti a nagynénémet. Nagy a tél, nagy a hó, nagy a sár, nagyanyó. T T t * Jrletl cáfolat Nem igaz, hogy a vak ló egyben vakmerő is, vala­mint az sem, hogy a baleri­nák gyakran a plafonon ra­gadnak padödölés közben. Angol 1. Mr. Big 2. Ten Sharp 3. Right Said Fred 4. U 96 5. Shakespeare Sist. 6. SL2 - XL 7. The KLF 8. Snap Logic 9. G. Michael/E. John 10. Annie Lennox TOP 10 To Be With You You Deepy Dippy Das Boot Star On A Ragga Tip America Rhythm Is A Dancer Don't Let The Sun Go Down Why? Kölyök Olimpia A Rolitron Alapítvány az Egészséges Gyermekekért „Kölyök Olimpiát" hirdetett általános iskolás korú gyer­mekek számára, melynek kü­lönlegessége, hogy mozgás- korlátozott és egészséges gyermekek egyaránt nevez­hetnek. Az alapítvány a kiírást megküldte az ország vala­mennyi átlalános iskolájának, beleértve a mozgáskoráltozott gyermekeket foglalkoztató in­tézményeket is. A versenyek az ország több általános iskolájában már megrendezésre kerültek. A Kölök Olimpián saját felelős­ségére résztvehet bárki, aki­nek rajthoz állását a verseny rendezője elfogadja, és a 30 fo­rintos nevezési díjat befizette. Az olimpia házi versenyeit az iskolákban, gyermekin­tézményekben március 20. és június 1. között rendezik meg. A döntőre június hetedikén kerül sor. Ez a döntő az ohm­pia zárórejidezvénye is, egy­ben az alapítvány Családi Sprotnapja is lesz. A helyszín Balatonfűzfő. Az eseményt a Danubius Rádió is közvetíti. A rendezvényre több mint 500, köztük 100 mozgáskorlá­tozott gyermeket várnak, az ország különböző pontjairól. A Kölyök Olimpián részt­vevő gyerekek, versenyszer­vezők barcelonai olimpiai utazást nyerhetnek, iskoláik pedig sportszereket. Az olim­pia két plakátjához kapcsoló­dóan (ezeket az alapítvány el­küldte az iskolákba) hibake­reső versenyt is hirdettek. Az ebben résztvevők között Bar­bie babákat és Rubik játékokat sorsolnak ki. A Kölyök Olim­pia fő célja a verseny mellett az egészséges és mozgáskorlá­tozott gyermekek sportos életmódjának népszerűsítése. „Humorban nem ismerünk tréfát!" Tiszta erotika! Beléptem az ajtón. Hirte­len földbe gyökerezett a lá­bam, az agyamból lefutott a vér. Megpillantottam. Ott feküdt abban, abban... Oh, nem is fontos, hogy hol. Halkan elindultam, hisz még alig jutott vér az agyamba. Leülök mellé. Nem ve­szek semmit a kezembe. Csupasz kézzel nyúlok felé. Még mindig mozdulat­lan. Finoman végigsimítom a combját. A bőre olyan, mint a francia bársony. A formája pedig maga a tö­kély. Úgy érzem, nem bírok magammal. Rávetem ma­gam. Elkezdem ízlelni, kós­tolni bársonyos bőrét. A nyakánál kezdtem, és egyre lejjebb haladok. A nyaka után áttértem a mellére. Nem tudtam ural­kodni magamon. Elkezd­tem csipkedni, majd vadul harapdáltam. Megadóan tűrte. Vad mozdulatokkal próbálkoztam, de ő nem hagyta magát. Már majdnem. . . de hir­telen megzavarodok. Ész- reveszem, hogy a szobában nem vagyunk egyedül. Ott áll a feleségem mellettem. Dühösen rám szól: — Fiam, egyél krumlit is, ne csak húst! Göndör Gábor III. H/B. (A Csapó Híradó nyomán)

Next

/
Thumbnails
Contents