Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)
1992-05-29 / 126. szám
1992. május 29. DUNAFÖLDVÁR „Csak nagyságos asszony nem voltam" Száz évből ötven: egyedül Mess Ferencné holnap tölti be a századik életévet. Pente- lei utcai házikójában kerestük meg Rozi nénit. Hangos „Jónapotozásunk- kal" járjuk körbe a házat, már-már úgy tűnik nincs is idehaza, mikor a kertbe utánunk jön. — Pihentem egy kicsit - mondja szinte restellkedve, mintha számot kellene adnia az elfoglaltságáról. — Szép a kertje - mondom szinte köszönés helyett. — Magam művelem - hangzik a meglepő válasz. Csak a szeméttel bajlódom sokat. Amit csak lehet elégetek, a többit meg elásom. En nem tudom, ezek a fiatalok mért szemetelnek ennyit - bök a 6-os út felé. Aztán csodálkoznak, ha megbetegszenek. Régebben sokkal tovább éltek az emberek ... Apám hatvankettő, anyám negyvenkét éves volt, mikor születtem. — Rozi néni is szép kort megélt, és látom, hogy most is jó színben van. — Aáá, össze vagyok én már aszalódva, akárcsak a fa, mikor kiszárad . . . — Hogy kell száz évig élni? — Sok vöröshagymát, fokhagymát, retket, krumplit, A ma is dolgozó kezek gyümölcsöt eszek, a készétel nem nagyon kell. Tegnap is retek volt a vacsora, most meg vöröshagymát ettem reggelire, egy kis füstölt szalonnával. Ebédelni nem szoktam. &Ia már ha egész nap nem eszek, azt sem veszem észre. — Mióta él egyedül? — Vagy ötven éve. Hébe-korba eljön a menyem, de már ő is beteges. Hetven éves! Elsöpröget, de a nehéz munka rám marad. Én ástam, vetettem.... — Mekkora a család? — Egy fiam van. 1913-ban mentem férjhez de az uram '17-ben meghalt a háborúban. — Mihez kezdett aztán? — Nem mentem újból férjhez, de találtam egy társat. A felesége meghalt, magára maradt a három apró gyerekével. Horvát származású volt. Elmentünk vele Horvátországba. Nem tudtunk kijönni, de amíg kicsinyek voltak a gyerekek, nem hagytam el őket. '33-ban jöttem vissza a saját fiammal. A legkisebb lánya annyira szeretett, hogy el akarta magát emészteni, mikor eljöttem, de nem lehettem gyerekrabló ... élt az apja. — Itthon mihez fogott egyedül? — Voltam én lakó, cseléd, szappanfőzőnő, minden voltam, csak nagyságos asszony nem. Beléptem a tsz-be, először az Alkotmányban voltam, de a bölcskei határban volt a krumpliföld. Nagyon messze volt. Már akkor is öreg voltam. Akkor átléptem a Virágzóba. Aztán mikor hetven éves lettem, kinyugdíjaztak. Sokallták a koromat. Ezt a házat istállónak építettük, aztán mikor úgy alakult, megtoldottam. Magam csináltam, csak az ács tette föl a tetejét. — Unokák, dédunokák? — Hosszú a sora annak. Az egyik unokám vízbe fulladt. 28 éves volt. Egy másik meghalt még picike korában, leforrázták. Egy halva született, egy lányunokám él, neki is már huszonhatéves a fia. A másik dédunokám leány. Fáj a szívem érte, az anyja ivott, otthagyta őket. Ükunokám egy van, és nemsokára szül a dédunokám felesége. — Melyik volt a legboldogabb születésnapja? — Nem nagyon jó időben szült az anyám. Boldogságról nem beszélhetek. Nézze meg most is mi van? Mi az oka, hogy a gyárak megállnak? Munkanélküliek vannak ... Szoktam nézni a minisztereket a tv-ben. Minden ember spekulál, hogy mi történt. — Hogy bírja ötven éve egyedül? — Mindig elfoglalom magam. Kell kapálni, ásni. . . — És télen? — Hallgatom a rádiót, nézem a tévét. Korábban szerettem olvasni, de most már nem látok rendesen. — Szemüvege nincs? — Látja, most már ideje lenne kiváltani. — Jár-e orvoshoz? — Van már vagy fél éve, hogy utoljára voltam. Bementem, hogy mossa ki a fülemet, mert zúg, de nem mosta ki, akkor minek menjek. — Ki lesz itt a születésnapon? — Sokan megígérték, hogy jönnek. A nyugdíjas klubban Mindent magam csinálok már mind felköszöntöttek. — És a család? — Most várom az unokámat. Egy éve nem volt nálam. Nem sokat törődnek velem. Azt várják, hogy meghaljak, aztán megörököljék, ami itt van. — De magának esze ágában sincs meghalni. Igaz? — Fáj már minden csontom. Sokszor megszédülök, ilyen korban az ember még egy szalmaszálban is elesik. Szedem ezt a kevert port. — Mióta? v — Harminckét éve ... Hangyái János Fotó: Gottvald Károly Boldogságról nem beszélhetek KÉPÚJSÁG 13 Legényegylet, bölcsőde, cserkészotthon Visszaadják az egyház ingatlanát Az előkészítő tárgyalások után megállapodott a dunaföldvári önkormányzat és az egyházközség, hogy a volt legényegyleti székházat - jelenleg bölcsőde -, visszaadják eredeti tulajdonosának. Az épületet annak idején kártalanítás nélkül sajátították ki. A megállapodás részletesen rögzíti az eredeti tulajdon helyreállításának, illetve a birtokbaadásnak a feltételeit, figyelembe véve valamennyi fél érdekeit. Az épületet a jövő évben adják át, addigra elkészülhet a másik bölcsőde szükséges mértékű bővítése. Az ehhez szükséges tizenhétmillió ötszázhatvanezer forintot az önkormányzat központi pénzből igényelheti vissza. A szerződésben rögzítették azt is, hogy a jelenlegi dolgozókat továbbra is alkalmazza az önkormányzat. Az épület ezután is a gyerekeket, illetve a családokat szolgálja, mivel a cserkészotthon kap helyet benne, más helyiségeiben pedig a családsegítő központ ruharaktára lesz. SZALNEM, avagy egy új egylet Földváron Programok gyerekeknek (is) Ma az alsó tagozatos gyermekeknek kedveskednek a pedagógusok különféle gyermeknapi programokkal. Játékos sport, ügyességi és tréfás vetélkedőket rendeznek, a külvégi iskolások pedig az úgynevezett „Sárga gödörben" játszhatnak kedvükre. Holnap egy újonnan alakult jótékonysági egylet mozgatja meg a földváriakat - a szervezők szándékai szerint a felnőtteket is. A SZALNEM, azaz a „Szalonnával Nem Lehet Mindent Megoldani" egylet jótékonysági futóversenyt rendez délelőtt tíz órától, amelyre a gimnázium udvarán lehet jelentkezni. A nevezési díj hetven forint, a befolyt összeget a József téri óvoda felszerelésének felújítására fordítják. A két kilométeres táv első öt felnőtt és gyermek győztese ajándékokat kap, melyet a helyi vállalatok és vállalkozók adnak össze. A rendezők nem ragaszkodnak a futáshoz, az is nevezhet, aki csak végig akarja ballagni vagy netán „ta- licskázni" a távot. A verseny után a helyi gyermek színjátszók adnak műsort, majd fellép a H.I.D. együttes. Ugyancsak holnap - délután öt órától - az általános iskolában a zeneiskola tanárai adnak koncertet a város lakóinak. Munka nélkül A legfrissebb adatok szerint Dunaföldváron hétszáznyolc- vanhat a munkanélküliek száma. Háromszáznégy szakmunkás, százötvennyolc betenított és kettőszázhat segédmunkás nem talál állást. A nem fizikai foglalkozásúak közül negyvenhárom korábban vezető és irányító munkakörben dolgozó van munka nélkül, az állástalan ügyintézők és ügyviteli alkalmazottak száma hetvenöt. jfc Jövő csütörtökön Elszámol a hivatal Csütörtökön lopott, kedden elítélték Kulcs a villanyóránál! A tolvajokat is meglopják Ki lesz a vezető ovono? A jövő csütörtöki képviselő-testületi ülésen az ön- kormányzat költségvetési szerveinek alapító okiratait terjesztik a városatyák elé, melyet a jogszabályok módosítása miatt kell végrehajtania a testületnek. Határoznak még az általános iskola kilencedik osztályának indításáról. A főként a szakmunkásképzőbe fel nem vett tanulók számára induló képzési forma szeretne segítséget adni abban, hogy a diákok pótolják hiányos ismereteiket, és így a következő évben eredményes felvételi vizsgát tehessenek. Az önkormányzatnak bármennyire nem szívderítő a feladat - a többi között a temetkezésekkel is kell foglalkoznia. Az utolsó út tisztessége ugyanis mindenkinek kijár, s hogy a kegyeleti aktust ne zavarják ahhoz méltatlan helyzetek, van tennivaló. A testület korábban úgy döntött, hogy nem kéri a temetkezési vállalattól a reá eső vagyonrészt, inkább továbbra is igényt tart annak szolgáltatásaira. Március közepe óta azonban a vállalat temetkezésekkel nem foglalkozik, csak kegytárgy árusítással - a korábbi alkalmazott vállalkozóként végez temetéseket. A vagyonátadó bizottságtól a város jegyzője azt az információt kapta, hogy mód van a korábbi döntés megváltoztatására. Erre várhatóan a sor kerül a következő testületi ülésen. Időközben két újabb temetkezési vállalkozó is megjelent Dunaföldváron, amitől azt remélik, hogy a korábban sok kritikát kapott temetkezések kegyeletteljesebbé válnak. Egyelőre nem kötöttek egyik vállalkozóval sem szerződést, a döntést a temetkezések lebonyolításának módjától teszik függővé. A hozzátartozók mély gyászukban ugyanis érthető módon érzékenyek arra, hogy halottaknak miképp adják meg a végtisztességet. A halottasház kezelése is meglehetősen aggályos. A feladatot a Kommunális és Szolgáltató Kft. látja el - közhasznú munkásként alkalmaz egy főt - ám várhatóan a működtetést felül fogják vizsgálni. A legterjedelmesebb előterjesztés, ami a városatyák elé kerül, a pénzügyi vezető beszámolója a tavalyi pénzügyi terv teljesítéséről. Néhány „mazsolaszem" az adathalmazból: A város bevétele tavaly ket- tőszázhárommillió, kiadása kettőszázmillió forint volt. . Az intézmények kiadásai a '91 évi tervhez képest a következő arányban valósultak meg: a városi könyvtár 108,2, az általános iskola 99,4, a gimnázium 97, míg a művelődési ház esetében 82,4 százalék. A beszámolóból kitűnik, hogy a könyvtár esetében a kiadási többletet az intézmény maga teremtette elő. A művelődési ház alulteljesítését azzal magyarázza az előterjesztés, hogy a tervezett ár-díj bevétel nem teljesült, így a kiadási oldal is sokkal kisebb lett. A működési költség száz- hatvannégymilliót tett ki, míg fejlesztésre harminchat és félmillió forintot költöttek a városban. Múlt csütörtökön délután a Szondi utca 4-ből ismeretlen tettes tizenötezer négyszáz forint készpénzt tulajdonított el - jelentette be a károsult. A tettes parádés gyorsasággal került meg, és rács mögé. A bűnre csábító kávé Az eset nem minden tanulság nélkül való, hiszen a sértett „aktív közreműködése" kellett hozzá, hogy az elkövető megszabadítsa őt a pénzétől. A háziasszony látta, hogy a Kommunális és Szolgáltató Kft. dolgozói nyírják a füvet a háza előtt. Egyiküket behívta, s megkérte, hogy az ő udvarában is csinosítsa a gyepet. Közben egy kávéra a lakásba invitálta. A későbbi tolvaj látta, hogy az asszony a villanyóra szekrényéből veszi elő a lakáskulcsot... Később az asszony munkába ment, és szokott helyére tette vissza a kulcsot. Az alkalmi „munkavállaló" tudta, hogy délutános műszakban dolgozik a hölgy, így mindenféle nehézség nélkül elvette a kulcsot és besétált a lakásba. A nappali szekrényéből elvitte a pénzt és távozott. Amikor a rendőrség „lekapcsolta", tizenkétezer forint volt nála, tettét beismerte és kedden már a Paksi Városi Bíróság előtt állt. A többszörösen visszaeső elkövetőt - aki legutóbb tavaly szabadult hathónapi szabadságvesztésre ítélték. Az estet kapcsán a rendőrség munkatársai felhívják a figyelmet: vigyázzunk jobban értékeinkre, a lakáskulcs lábtörlő és villanyóra-szekrény mellé „rejtése" - amely kisebb településeken szinte hagyományosnak mondható - igencsak megkönnyíti a tolvajok dolgát. Ennél jobban már csak akkor tudnának segíteni a behatolónak, ha a kapura kiírnák: „Kulcs a villanyóránál!" A Szűz Mária sem szent A másik eset - ami az elmúlt hét végén történt - (a többi között) azt is mutatja, hogy a lopott holmira is vb gyázni kell, no meg, hogy a tolvajok sem érezhetik magukat biztonságban. Betörtek a Solti út egyik Duna-parti lakóházába és onnan két darab olajfestményt vittek el. Mire a rendőrség megtalálta a tett elkövetésével gyanúsítható személyeket - B. É. dunaföldvári és a fiatalkorú K. O. dunaújvárosi lakosokat, akik tettüket beismerték -, ismeretlen tettesek tőlük is ellopták a képeket. A rendőrség tehát továbbra is keresi a két 60x80 cm-es, vászonra festett olajképeket. Egyikük Szűz Máriát ábrázolja, a másikról leírást nem tudott adni meglopott tulajdonosa, csak annyit, hogy egy szent van rajta ... Régóta rebesgetik Földváron, hogy az óvoda önállóan szeretne működni. Az óhaj azonban még nem öltött határozottabb fellépésben testet, viszont a négy tagóvodából álló - szervezetileg az áltaános iskolához tartozó - intézmény vezetőt keres, és várhatóan rövidesen talál is. Május 31-én jár le a vezető óvónői pályázat beadásának határideje. Szerdán tantestületi értekezletet tartottak, ahol az óvónők a pályázati eljárásban való közreműködés céljából egy bizottságot hoztak létre. Ennek tagjai: Savanyó Józsefné, Prikk Jánosné és Kilián Zoltánná, elnöke pedig Ráczné Prajda Teréz. A nevelők arról is döntöttek, hogy a pályázatok véleményezésénél a nevelőmunkát segítő nem pedagógus dolgozók is részt vehetnek. Erre várhatóan júliusban kerül sor, amikoris renkívüli tantestületi értekezleten titkos szavazással voksolnak a pályázókra. Itt többséginek az a vélemény lesz tekinthető, amelyik a jelenlévő szavazók több, mint ötven százalékát megkapja. A kinevezésről ezt követően az önkormányzat dönt. A pályázat kapcsán a szülők is értekezletet tartottak, és úgy döntöttek, hogy a tizenöt fős munkaközösségük kíván élni jogával, miszerint véleményezi a pályázókat. A halottasház és környéke nemcsak a funkciója miatt lehangoló
