Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-29 / 126. szám

1992. május 29. DUNAFÖLDVÁR „Csak nagyságos asszony nem voltam" Száz évből ötven: egyedül Mess Ferencné holnap tölti be a századik életévet. Pente- lei utcai házikójában kerestük meg Rozi nénit. Hangos „Jónapotozásunk- kal" járjuk körbe a házat, már-már úgy tűnik nincs is idehaza, mikor a kertbe utá­nunk jön. — Pihentem egy kicsit - mondja szinte restellkedve, mintha számot kellene adnia az elfoglaltságáról. — Szép a kertje - mondom szinte köszönés helyett. — Magam művelem - hangzik a meglepő válasz. Csak a szeméttel bajlódom sokat. Amit csak lehet elége­tek, a többit meg elásom. En nem tudom, ezek a fiatalok mért szemetelnek ennyit - bök a 6-os út felé. Aztán csodál­koznak, ha megbetegszenek. Régebben sokkal tovább éltek az emberek ... Apám hatvan­kettő, anyám negyvenkét éves volt, mikor születtem. — Rozi néni is szép kort megélt, és látom, hogy most is jó színben van. — Aáá, össze vagyok én már aszalódva, akárcsak a fa, mikor kiszárad . . . — Hogy kell száz évig élni? — Sok vöröshagymát, fok­hagymát, retket, krumplit, A ma is dolgozó kezek gyümölcsöt eszek, a készétel nem nagyon kell. Tegnap is retek volt a va­csora, most meg vöröshagy­mát ettem reggelire, egy kis füstölt szalonnával. Ebédelni nem szoktam. &Ia már ha egész nap nem eszek, azt sem veszem észre. — Mióta él egyedül? — Vagy ötven éve. Hébe-korba eljön a menyem, de már ő is beteges. Hetven éves! Elsöpröget, de a nehéz munka rám marad. Én ástam, vetettem.... — Mekkora a család? — Egy fiam van. 1913-ban mentem férjhez de az uram '17-ben meghalt a háborúban. — Mihez kezdett aztán? — Nem mentem újból férj­hez, de találtam egy társat. A felesége meghalt, magára ma­radt a három apró gyerekével. Horvát származású volt. El­mentünk vele Horvátor­szágba. Nem tudtunk kijönni, de amíg kicsinyek voltak a gyerekek, nem hagytam el őket. '33-ban jöttem vissza a saját fiammal. A legkisebb lánya annyira szeretett, hogy el akarta magát emészteni, mi­kor eljöttem, de nem lehettem gyerekrabló ... élt az apja. — Itthon mihez fogott egyedül? — Voltam én lakó, cseléd, szappanfőzőnő, minden vol­tam, csak nagyságos asszony nem. Beléptem a tsz-be, elő­ször az Alkotmányban vol­tam, de a bölcskei határban volt a krumpliföld. Nagyon messze volt. Már akkor is öreg voltam. Akkor átléptem a Vi­rágzóba. Aztán mikor hetven éves lettem, kinyugdíjaztak. Sokallták a koromat. Ezt a házat istállónak építet­tük, aztán mikor úgy alakult, megtoldottam. Magam csinál­tam, csak az ács tette föl a tete­jét. — Unokák, dédunokák? — Hosszú a sora annak. Az egyik unokám vízbe fulladt. 28 éves volt. Egy másik meg­halt még picike korában, le­forrázták. Egy halva született, egy lányunokám él, neki is már huszonhatéves a fia. A másik dédunokám leány. Fáj a szívem érte, az anyja ivott, otthagyta őket. Ükuno­kám egy van, és nemsokára szül a dédunokám felesége. — Melyik volt a legboldo­gabb születésnapja? — Nem nagyon jó időben szült az anyám. Boldogságról nem beszélhetek. Nézze meg most is mi van? Mi az oka, hogy a gyárak megállnak? Munkanélküliek vannak ... Szoktam nézni a minisztere­ket a tv-ben. Minden ember spekulál, hogy mi történt. — Hogy bírja ötven éve egyedül? — Mindig elfoglalom ma­gam. Kell kapálni, ásni. . . — És télen? — Hallgatom a rádiót, né­zem a tévét. Korábban szeret­tem olvasni, de most már nem látok rendesen. — Szemüvege nincs? — Látja, most már ideje lenne kiváltani. — Jár-e orvoshoz? — Van már vagy fél éve, hogy utoljára voltam. Bemen­tem, hogy mossa ki a fülemet, mert zúg, de nem mosta ki, akkor minek menjek. — Ki lesz itt a születésna­pon? — Sokan megígérték, hogy jönnek. A nyugdíjas klubban Mindent magam csinálok már mind felköszöntöttek. — És a család? — Most várom az unoká­mat. Egy éve nem volt nálam. Nem sokat törődnek velem. Azt várják, hogy meghaljak, aztán megörököljék, ami itt van. — De magának esze ágá­ban sincs meghalni. Igaz? — Fáj már minden cson­tom. Sokszor megszédülök, ilyen korban az ember még egy szalmaszálban is elesik. Szedem ezt a kevert port. — Mióta? v — Harminckét éve ... Hangyái János Fotó: Gottvald Károly Boldogságról nem beszélhetek KÉPÚJSÁG 13 Legényegylet, bölcsőde, cserkészotthon Visszaadják az egyház ingatlanát Az előkészítő tárgyalá­sok után megállapodott a dunaföldvári önkormány­zat és az egyházközség, hogy a volt legényegyleti székházat - jelenleg böl­csőde -, visszaadják eredeti tulajdonosának. Az épüle­tet annak idején kártalaní­tás nélkül sajátították ki. A megállapodás részle­tesen rögzíti az eredeti tu­lajdon helyreállításának, il­letve a birtokbaadásnak a feltételeit, figyelembe véve valamennyi fél érdekeit. Az épületet a jövő évben adják át, addigra elkészül­het a másik bölcsőde szük­séges mértékű bővítése. Az ehhez szükséges tizenhét­millió ötszázhatvanezer fo­rintot az önkormányzat központi pénzből igényel­heti vissza. A szerződésben rögzítették azt is, hogy a je­lenlegi dolgozókat to­vábbra is alkalmazza az önkormányzat. Az épület ezután is a gyerekeket, illetve a csalá­dokat szolgálja, mivel a cserkészotthon kap helyet benne, más helyiségeiben pedig a családsegítő köz­pont ruharaktára lesz. SZALNEM, avagy egy új egylet Földváron Programok gyerekeknek (is) Ma az alsó tagozatos gyer­mekeknek kedveskednek a pedagógusok különféle gyermeknapi programokkal. Játékos sport, ügyességi és tré­fás vetélkedőket rendeznek, a külvégi iskolások pedig az úgynevezett „Sárga gödör­ben" játszhatnak kedvükre. Holnap egy újonnan alakult jótékonysági egylet mozgatja meg a földváriakat - a szerve­zők szándékai szerint a felnőt­teket is. A SZALNEM, azaz a „Szalonnával Nem Lehet Mindent Megoldani" egylet jótékonysági futóversenyt rendez délelőtt tíz órától, amelyre a gimnázium udva­rán lehet jelentkezni. A nevezési díj hetven forint, a befolyt összeget a József téri óvoda felszerelésének felújítá­sára fordítják. A két kilométeres táv első öt felnőtt és gyermek győztese ajándékokat kap, melyet a he­lyi vállalatok és vállalkozók adnak össze. A rendezők nem ragaszkodnak a futáshoz, az is nevezhet, aki csak végig akarja ballagni vagy netán „ta- licskázni" a távot. A verseny után a helyi gyermek színjátszók adnak műsort, majd fellép a H.I.D. együttes. Ugyancsak holnap - dél­után öt órától - az általános iskolában a zeneiskola tanárai adnak koncertet a város lakó­inak. Munka nélkül A legfrissebb adatok szerint Dunaföldváron hétszáznyolc- vanhat a munkanélküliek száma. Háromszáznégy szakmunkás, százötvennyolc betenított és kettőszázhat segédmunkás nem ta­lál állást. A nem fizikai foglalkozásúak közül negyvenhárom korábban vezető és irányító munkakörben dolgozó van munka nélkül, az állástalan ügyintézők és ügyviteli alkalmazottak száma het­venöt. jfc Jövő csütörtökön Elszámol a hivatal Csütörtökön lopott, kedden elítélték Kulcs a villanyóránál! A tolvajokat is meglopják Ki lesz a vezető ovono? A jövő csütörtöki képvi­selő-testületi ülésen az ön- kormányzat költségvetési szerveinek alapító okiratait terjesztik a városatyák elé, me­lyet a jogszabályok módosí­tása miatt kell végrehajtania a testületnek. Határoznak még az általá­nos iskola kilencedik osztá­lyának indításáról. A főként a szakmunkásképzőbe fel nem vett tanulók számára induló képzési forma szeretne segít­séget adni abban, hogy a diá­kok pótolják hiányos ismere­teiket, és így a következő év­ben eredményes felvételi vizsgát tehessenek. Az önkormányzatnak bármennyire nem szívderítő a feladat - a többi között a te­metkezésekkel is kell foglal­koznia. Az utolsó út tisztes­sége ugyanis mindenkinek ki­jár, s hogy a kegyeleti aktust ne zavarják ahhoz méltatlan helyzetek, van tennivaló. A testület korábban úgy döntött, hogy nem kéri a te­metkezési vállalattól a reá eső vagyonrészt, inkább továbbra is igényt tart annak szolgálta­tásaira. Március közepe óta azonban a vállalat temetkezé­sekkel nem foglalkozik, csak kegytárgy árusítással - a ko­rábbi alkalmazott vállalkozó­ként végez temetéseket. A va­gyonátadó bizottságtól a vá­ros jegyzője azt az információt kapta, hogy mód van a ko­rábbi döntés megváltoztatá­sára. Erre várhatóan a sor ke­rül a következő testületi ülé­sen. Időközben két újabb temet­kezési vállalkozó is megjelent Dunaföldváron, amitől azt remélik, hogy a korábban sok kritikát kapott temetkezések kegyeletteljesebbé válnak. Egyelőre nem kötöttek egyik vállalkozóval sem szerződést, a döntést a temetkezések le­bonyolításának módjától te­szik függővé. A hozzátartozók mély gyászukban ugyanis érthető módon érzékenyek arra, hogy halottaknak mi­képp adják meg a végtisztes­séget. A halottasház kezelése is meglehetősen aggályos. A fel­adatot a Kommunális és Szol­gáltató Kft. látja el - köz­hasznú munkásként alkalmaz egy főt - ám várhatóan a mű­ködtetést felül fogják vizs­gálni. A legterjedelmesebb előter­jesztés, ami a városatyák elé kerül, a pénzügyi vezető be­számolója a tavalyi pénzügyi terv teljesítéséről. Néhány „mazsolaszem" az adathalmazból: A város bevétele tavaly ket- tőszázhárommillió, kiadása kettőszázmillió forint volt. . Az intézmények kiadásai a '91 évi tervhez képest a követ­kező arányban valósultak meg: a városi könyvtár 108,2, az általános iskola 99,4, a gimnázium 97, míg a művelő­dési ház esetében 82,4 száza­lék. A beszámolóból kitűnik, hogy a könyvtár esetében a kiadási többletet az intézmény maga teremtette elő. A művelődési ház alultelje­sítését azzal magyarázza az előterjesztés, hogy a tervezett ár-díj bevétel nem teljesült, így a kiadási oldal is sokkal kisebb lett. A működési költség száz- hatvannégymilliót tett ki, míg fejlesztésre harminchat és félmillió forintot költöttek a városban. Múlt csütörtökön délután a Szondi utca 4-ből ismeretlen tettes tizenötezer négyszáz fo­rint készpénzt tulajdonított el - jelentette be a károsult. A tettes parádés gyorsasággal került meg, és rács mögé. A bűnre csábító kávé Az eset nem minden tanul­ság nélkül való, hiszen a sér­tett „aktív közreműködése" kellett hozzá, hogy az elkö­vető megszabadítsa őt a pén­zétől. A háziasszony látta, hogy a Kommunális és Szolgáltató Kft. dolgozói nyírják a füvet a háza előtt. Egyiküket behívta, s megkérte, hogy az ő udvará­ban is csinosítsa a gyepet. Közben egy kávéra a lakásba invitálta. A későbbi tolvaj látta, hogy az asszony a villa­nyóra szekrényéből veszi elő a lakáskulcsot... Később az asszony mun­kába ment, és szokott helyére tette vissza a kulcsot. Az al­kalmi „munkavállaló" tudta, hogy délutános műszakban dolgozik a hölgy, így minden­féle nehézség nélkül elvette a kulcsot és besétált a lakásba. A nappali szekrényéből elvitte a pénzt és távozott. Amikor a rendőrség „le­kapcsolta", tizenkétezer forint volt nála, tettét beismerte és kedden már a Paksi Városi Bí­róság előtt állt. A többszörö­sen visszaeső elkövetőt - aki legutóbb tavaly szabadult ­hathónapi szabadságvesztésre ítélték. Az estet kapcsán a rendőr­ség munkatársai felhívják a fi­gyelmet: vigyázzunk jobban értékeinkre, a lakáskulcs láb­törlő és villanyóra-szekrény mellé „rejtése" - amely kisebb településeken szinte hagyo­mányosnak mondható - igen­csak megkönnyíti a tolvajok dolgát. Ennél jobban már csak akkor tudnának segíteni a be­hatolónak, ha a kapura kiír­nák: „Kulcs a villanyóránál!" A Szűz Mária sem szent A másik eset - ami az el­múlt hét végén történt - (a többi között) azt is mutatja, hogy a lopott holmira is vb gyázni kell, no meg, hogy a tolvajok sem érezhetik magu­kat biztonságban. Betörtek a Solti út egyik Duna-parti lakóházába és on­nan két darab olajfestményt vittek el. Mire a rendőrség megtalálta a tett elkövetésével gyanúsítható személyeket - B. É. dunaföldvári és a fiatalkorú K. O. dunaújvárosi lakosokat, akik tettüket beismerték -, is­meretlen tettesek tőlük is el­lopták a képeket. A rendőrség tehát továbbra is keresi a két 60x80 cm-es, vá­szonra festett olajképeket. Egyikük Szűz Máriát ábrá­zolja, a másikról leírást nem tudott adni meglopott tulaj­donosa, csak annyit, hogy egy szent van rajta ... Régóta rebesgetik Földvá­ron, hogy az óvoda önállóan szeretne működni. Az óhaj azonban még nem öltött hatá­rozottabb fellépésben testet, viszont a négy tagóvodából álló - szervezetileg az áltaános iskolához tartozó - intézmény vezetőt keres, és várhatóan rövidesen talál is. Május 31-én jár le a vezető óvónői pályázat beadásának határideje. Szerdán tantestü­leti értekezletet tartottak, ahol az óvónők a pályázati eljárás­ban való közreműködés céljá­ból egy bizottságot hoztak létre. Ennek tagjai: Savanyó Józsefné, Prikk Jánosné és Ki­lián Zoltánná, elnöke pedig Ráczné Prajda Teréz. A nevelők arról is döntöt­tek, hogy a pályázatok véle­ményezésénél a nevelőmun­kát segítő nem pedagógus dolgozók is részt vehetnek. Erre várhatóan júliusban kerül sor, amikoris renkívüli tantestületi értekezleten titkos szavazással voksolnak a pá­lyázókra. Itt többséginek az a vélemény lesz tekinthető, amelyik a jelenlévő szavazók több, mint ötven százalékát megkapja. A kinevezésről ezt követően az önkormányzat dönt. A pályázat kapcsán a szü­lők is értekezletet tartottak, és úgy döntöttek, hogy a tizenöt fős munkaközösségük kíván élni jogával, miszerint véle­ményezi a pályázókat. A halottasház és környéke nemcsak a funkciója miatt lehangoló

Next

/
Thumbnails
Contents