Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-22 / 120. szám

4 »ÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1992. május 22. Közhírré tétetik Kórház A képviselő-testület ápri­lis 23.-i határozatában a vá­rosi kórház illetve Hospital Kit. működtetésének né­hány kérdésében foglalt ál- | lást. A határozatban felhív- ! ták Gogl Attila és Lippóy | László figyelmét, (Ex­port-Import Üzletkötői Iroda) mint a Hospital Kft. tagjait, hogy az előzetesen 1992 április 28.-i levélben | kért törzstőkeelhelyezést igazolják, mely a társasági I szerződésben áll. A határ- : idő 30 nap múlva jár le. A Hospital Kft. menedzselési | tevékenységét pedig fel- | mondták. Belterület A Bonyhád-Úrihegy bel- 1 területbe történő visszacsa- I tolásáról is határoztak a vá- I rosatyák, a műszaki osztály a módosítás bejegyzését kérte is a Földhivataltól. Kinevezés A Vörösmarty Mihály Városi Művelődési Köz­pont igazgatói posztjára a | testület kinevezte 1992 jú- I nius elsejétől Martin Jánost, aki eddig a bátaszéki mű­velődési ház igazgatói posztját töltötte be. Városi tévé | A Völgység Televízió | lemondott főszerkesztőjé­nek helyére a polgármester 1993 február 28.-ig Németh \ Lászlót nevezte ki, mellék- ; foglalkozású munkavi- 1 szonyban. Óvodai beiratás Aez óvodáskorú gyerme- : kék beiratása június 1 és június 3.-a között naponta 8^17 óráig lesz az I.Sz. Napköziotthonos Óvodá­ban, Perczel Mór utca 23-27. Körzetektől függet­lenül, minden gyermeket itt Írathatnak be a szülők. A németoktatás, illetve a ke­resztény szellemű nevelés iránti igényt kérik jelezni. Az 1992 auguszuts 31.-ig harmadik életévüket be­töltő gyermekeket írathat­ják be óvodába. Az ehhez szükséges iratok: mindkét szülő személyi igazolvá­nya, a gyermek személyi adatlapja. A már óvodába járó gyermekek újraíratása csak adatváltozás esetén, és a saját óvodában történik. Telefon A városi polgármesteri hivatalban lecserélték a régi „tekerős" telefonokat. Helyette korszerű központ­tal rendelkező, Panasonic típusú automata telefonok kerültek beszerelésre, me­lyek a mai áldatlan tele­fonhelyzet közepette azért gyorsítják a házon belüli, il­letve a kinti hívásokat. A készülékek cseréje 350 ezer forintba került. Háziorvosok A háziorvoslással kap­csolatos finanszírozás kér­déseiről tartottak értekezle­tet Bonyhádon, a hivatal tanácstermében, szerdán, a városkörnyék leendő házi­orvosainak, polgármestere­inek és jegyzőinek részvé­telével. Körzeti orvosok A két üresen maradt vá­rosi körzeti orvosi állásra beérkezett pályázatok elbí­rálása megtörtént. A dön­tés alapján a 2-es körzetbe dr. Orbán Antal belgyó­gyász szakorvost, míg a 6-os körzetbe dr. György Mária szülész-nőgyógyász, onkológust nevezték ki jú­nius elsejei hatállyal. Wernau Wernauból, Bonyhád partnervárosából érkezett delegáció rövid magyaror­szági látogatásra, melynek vezetője Roger Kehle wer- naui polgármester. Vele a stuttgarti egyetemről érke­zett egy szakértői csoport, akik egy központi szemét- lerakó lehetőségeit vizsgál­ják, valamint egy befektetni kívánó vállalkozó is. Táborozások Rendkívül kedvelt a vá­raljai szabadidős tábor, mely már az előszezonban is óriási forgalmat bonyolít. Fonyód-Alsóbélatelepen is van már egy szezon előtti üdülőcsoport, a nyár egé­szen augusztus utolsó nap­jáig foglalt, mi több, a sá­tortábor is majdnem teljes egészében kihasznált lesz. Gyönkiek látogatása Bonyhádon A gyönki Életművészet, csa­lád-ért klub tagjai tegnap a bonyhádi Vita Nova életmód klub foglalkozásán vettek részt, s Császárné Benke Má­ria „Ami rajtunk múlik egész­ségünk védelmében" című előadását hallgatták meg. Könyvről Váralja története Régi adósság törlesztését kí­vánta megoldani a szerző trió: Bánáti Zoltán, Magyar Sándor és Stallenberger József a „Szemelvények a Tolna me­gyei VÁRALJA község törté­netéből 1270 - 1990" című ki­adványával. Az 1142 lakost számláló gyönyörű kis településről ed­dig nem jelent meg monográ­fia, de az önmagukat amatőr kutatónak tartó lelkes kis csa­pat az önkormányzat segítsé­gével elkészítette a kiadványt, mely a főleg értékes népmű­vészetéről híres falut a művé­szeti kiadványok, lexikonok után most bővebben is bemu­tatja. A különböző kiadvá­nyokban megjelent válogatá­sokból szemelvény készült ezúttal, kiegészítve feldolgo­zatlan, vagy feledésbe merült levéltári adatokkal. A község kialakulása egészen az 1270-es esztendőig kereshető vissza, azzal az eddigi általánosítás­sal szemben, hogy Váralja már a török hódoltság előtt is régi település lehetett. Újdonságról számol be a harmadik fejezet is, mely a község történetét szájhagyományok után emle­geti fel, vagy az ötödik, mely­ben a Csapó család bírói fel­jegyzéseiről van szó, s az ötö­dik, amiben a Gyöngyösbok­réta csoport története került feldolgozásra. A kiadványban a váraljai kőszénbányáról, a református lelkész munkásságáról, Jánosi Györgyről is ír, s jegyzéket közöl az I. és II. világháború váraljai áldozatairól. Mit mond a két polgármester? Akit nemrég megv és aki leköszönt "Kettős” interjú Rachler Kálmánnal és Bai Józseffel — Igen szoros választási procedúrát követően Lengyel község lakossága önt válasz­totta új polgármesterének. — Már a választás előtt is mondtam, ha megválaszta­nak, elvállalom a feladatot, de magam egyetlen lépést sem teszek ezért. Megtisz­telő a felkérés, s vállalom. — Ilyenkor gratulálni illik, vagy a mai nehéz helyzetben jobb ha sajnálkozunk? — A gratuláció inkább helyénvaló. Tíz éve ismerem a községet, már tanítottam itt, a lengyeli iskolában, s ha ennyi idő alatt megérdem- lem a bizalmat, ahhoz, azt hiszem, fogadható a gratulá­ció. Hárman indultunk, s 11 szavazattal nyertem. A két­harmad - bárki is fiyert volna - a másik kettő közül szeretett volna magának polgármestert választani. Nem szerencsés, de a fél cik­lusra ez igazolható. Nem szándékom utána is indulni a választáson. Akit majd ak­kor megválasztanak, az úgy legyen Lengyel új polgár- mestere, mint ahogy annak idején a falu Baji Józsefet választotta meg. — Lemondásának oka a megromlott egészségében, a testületen belüli apró ellenté­tekben, a szárászi út körül kavart viharban egyaránt keresendő. Milyen tervekkel indul ön a fél ciklusnak? — A mit kellene csinálni kérdésre mindenki tudna válaszolni, én azt próbálom majd megoldani, hogy minderre miképp teremt­hető meg a pénz. A szak­mám is pénzcentrikusságra nevel, bár bűvész nem va­gyok. Lengyel elszegénye­dése megindult, azok a vál­lalatok, amelyek az itt élőket foglalkoztatták, tönkremen­tek. Lásd hőgyészi gazdaság, téesz... Itt valamit tenni kell! Elébe kell menni a pri­vatizációnak. Sok elképze­lésem van e téren. — Lengyelbe vezet be út, de ugyanaz visz is ki a köz­ségből. A szárászi nyitás Ba­ranya felé sokat jelentene. — Támogatom az út elké­szültét, sokakkal ellentét­ben, akik azt mondják, ak­kora lesz itt a forgalom, hogy tönkremegy az út. Minden átutazó hozhat és vihet is valamit, a mai válto­zások indukálta világban ez esély a kereskedelemre, a vendéglátásra, a turizmusra egyaránt. Esély az iparnak, a mezőgazdaságnak, a vadá­szatnak, az iskola fejlődésé­nek. Már régen meg kellett volna csinálni az utat, hi­szen a bányászokat is körbe vitték Baranyába. — Apropó, bányászat: Lengyelben is sok bányászt fenyeget ma munkanélküli­ség­— így igaz, s ha vissza­kapják a földeket, azzal va­lamit kezdeni kell, s azt szervezni kell. — Agrármérnök és peda­gógus, s most polgármester. — Általános kertészmér­nök vagyok, s hosszú ideig a borászattal foglalkoztam Aparhanton. Húsz évig vol­tam ott, majd Lengyelen ta­nítottam. Aztán a szőlőtele­pítés jött mint kihívás, 30 milliós beruházással, a Hő­gyészi ÁG., majd a felmon­dás után ismét a lengyeli is­kola, a régi „szerelem". — Egy polgármester jegyző nélkül félkarú óriás. Ma a feladatokat Szabó Gá­bor aparhanti jegyző látja el. — Jegyző nélkül tragédia lenne ma kormányozni. Amennyiben ő vállalja, ma­rad is. En előtte is őt javasol­tam ide főállásban. A falu elégedett nagyon a munká­jával. Ha ő itt van, vállalom. Szakmai támasz, s remélem, a két évre ő is vállalja. Az első feladat: Baranya felé nyitás. —-Miért mondott le Baji fózsef lengyeli polgármester? — Mert megbetegedtem! Év végén két hónapig kór­házban voltam, majd háro­mig naponta jártam keze­lésre, reméltem a jobbat, de nem javult a lábam. — Aki annyit tett a falujá­ért, mint ön, tanácselnök­ként, elöljáróként, majd pol­gármesterként/miképp válik meg a tisztségétől? — Nagyon nehéz szívvel, de itt maradok, s eztán is mindent megteszek a falu­mért. Akár helytörténész­ként, falukutatóként, vagy lokálpatriótaként, hiszen ezer évre visszamenőleg vannak dokumentumaim. A grófi családról, az iskoláról, a téeszről, a sportegyesület­ről. — Nem tapsolt ez a falu ennek a lemondásnak. — Hát nem. Én mondtam le! A betegség itt minden­nek az okozója. A szárászi út ügye? Nem is tudom, most miképp alakult a pályázat és az út ügye, hiszen mondom, megbetegedtem. A 15 mil­liót megnyertük, az ügyek intézésével az alpolgármes­ter volt megbízva. A jegyző, én magam is nagyon szeret­ném, ha maradna. Korábban a térség legkisebb faluja volt, majd mint társközség Kisvej kéhez tartozott, végül önálló falu lett. Lengyel so­sem volt önálló az utóbbi évtizedekben. Ma az. — Lengyelnek a szárászi út megépülése olyan nyitás, mint a kisgyereknek az olva­sástanulás. — Nem negyven éves gond ez, már a múlt rend­szerben is igény volt ez a köldökzsinór, ami két kilo­méter csupán. Szárásznak itt van a postája, nehéz körül­mények között innen vitték a kenyeret is, Lengyellel na­gyobb kapcsolata volt, mint bármelyik településsel. Tervbe van véve a déli autó­pálya, egy felhajtó lesz Tófű körül, s ez a két kilométer nagy lehetőségeket nyitna a település előtt több tekin­tetben is. — Az előbb gratulált az utódjának. Jól választott a falu? — Én azt hiszem, igen. Mindenben segítségére le­szek. Komoly ember, de nem lehet olyan rálátása a községre, mint nekem, aki 31 éve élek itt, úgyhogy kö­telességem is segíteni. Meg is teszem. A betegségemet meg sze­retném legyőzni. Dőlt sorok Ez már tendencia?! A május, ez a csodálatos hónap, mely annyi, de annyi szépet produkál a természet megújításával, mely szerel­met fakaszt, érettséget mér, ünnepeltet gyermeket és pe­dagógust, mi több, a munka ünnepét adja nekünk, szinte már tendenciózusan keserű pirulákkal is ellát bennünket. Mert elnéztem a májusfa állítás ürügyén kettékasza­bolt, porba döntött gyümölcsfákat, melyeket „erős kezek" fosztottak meg a virágzás utáni fogantatástól, a .betört kirakatokat, a földre döntögetett kukákat, a bevert hirde­tőüvegeket. .. S azokra a „bátor kukákra" gondoltam, akik csapatba verődve, egymást heccelve mindezt tették. Suhancok virtusfakadását is hozza a május, s uram bo­csa, egyik sem azzal vált híressé városában, hogy világra­szóló tanulmányi vagy sportsikert ért el. Miközben sora­imat írogatom, egy kedves kis cetli akad a kezembe, me­lyet baráti figyelmességként kaptam. Rajta ez áll: „Óh te édes szép magyar nyelvem! Te hangzatos, erőteljes dal­lama az érzéseknek. De sok kárt tettél már ennek a mi nemzetünknek azzal, hogy olyan szép vagy. Szeretünk hangoztatni, gyönyörködünk benned, beszélünk hosz- szan és szépen - s aztán azt hisszük, hogy tettünk vala­mit." Pont... Jókai Mór: Ötven év visszhangja című írá­sából valók a sorok, melyek a Magyar idézetek könyvében^ meglelhetők. De azok, kiknek oktflásul papolok itt, bizton nem olvassák mindezt. Ők majd jövőre is döntögetik a gyümölcsfákat, megverik az útjukban őket jó szóval gát­lókat, s beverik a kirakatokat. Eközben azért az is eszembe jut, miképp segítette egyik jónevű kertész vállal­kozó a nemrégiben útjára indult sörgyárost a majálisra készülődésben. Ingyen és bérmentve, munkát, virágot (mi tőle maximálisan kitellett) hordva az ünnepi készülődés­ben. Miközben az is eszembe jutott, miképp várja az egyt- vású, a falubéli, vagy akár az ismerős, netán a rokon is a másik balsorsát. No, meg azt sem feledhetem, hogy csak addig kell az ember sokaknak, míg belőle biztos haszna vagyon. S a szó, ez a csodás méreg, miképp másulhat meg akár egy polgármester száján is - gondolom el -, ha véde­nie kell testületé előtt önmaga vélt igazát, s mutogat a sokat szidott sajtóra, mondván; már megint félreértették. Mert igaz szó lehet az is, mely az igazat keresgéli, miköz­ben oktatják „ atyai jogon megerősödött milliós ifjak" kalapcserés köszönésre. Mert itt azérdek keményen elő­kerül. Miközben nagy virtusomban azt hiszem, e sorokkal tettem valamit, szomorkodva rá kell jönnöm, ez kérem mára tendencia. S mindez ezen a szinten csupán kicsiben megy. Gondol­juk végig: történelmi eleink századokon át indultak több alkalommal is jófelé, s a rosszul értelmezett magyar vir­tus, az egyet nem értés hányszor is vette elejét a sikernek. S ha most végre nem így lenne... Az elmúlt héten tartotta szokásos éves közgyűlését a Bonyhádi Öregdiák Szö­vetség. A hagyományoknak megfelelően az idén is ki­osztották az arra legérde­mesebbek között az ösz­töndíjat, mely négy esz­tendő munkáját hivatott el­ismerni. Ezúttal: Kiss Gá­bor matematika-fizika te­hetsége és szorgalma, Beke Beáta kulturális és irodalmi munkája, Jakab Csaba négyéves kiváló munkája és matematika-képességei elismeréseként kapta az ok­levelet és jutalmat. Ez is egészségnevelés! Városi triatlon verseny Bonyhád város első hivata­los triatlon versenyét a BSE úszószakosztálya rendezte meg az elmúlt hétvégén. A va­lódi egészségnevelő és kifeje­zetten embert s emberpalán­tákat próbáló versenyt a vá­rosi uszodában és a Fáy lakó­telepen bonyolították le a szervezők. A közel félszáz résztvevő ebben a kategóriában nem is számít rossz indulási arány­nak, bár szívesen vették volna a rendezők, ha egy kicsit han­gosabb hírverés előzi meg versenyüket az iskolákban. Ä verseny sikerén felbuzdulva rögvest a hagyományterem­tésre gondoltak, vagyis ez csupán a kezdet volt, amit már vagy a nyár elején, netán a végén - amikor az iskolások még, vagy már itthon lesznek - kívánnak majd megren­dezni. A három kategóriában zajló vetélkedésen a nyolc­éves korúak között például egy hatéves kissrác nyert, ádáz csata dúlt a 14 évesek korosztályában és a felnőtt ka­tegóriában is. Az úszás után drótszamárra kaptak a ver­senyzők, életkoruknak megfe­lelő távolságot letekertek, majd futócipőt húztak. A ver­seny egyetlen szépséghibája, az igen kevés számú néző és a versenyzőket bíztató érdek­lődő volt csupán.

Next

/
Thumbnails
Contents