Tolnai Népújság, 1992. május (3. évfolyam, 103-127. szám)

1992-05-02 / 103. szám

1992. május 2. DUNAFÖLDVÁR «ÚJSÁG 13 Nyitva a kemping Megérkeztek az első vendé­gek a napokban megnyílt Kék Duna kempingbe. A telepet mostantól ismét a Tolna Tou­rist üzemelteti. Két éven át a „Jumó" Vár Kft. vette bérbe e nyaralótelepet. Mint Ráthgé- ber Lászlótól, a kft. ügyvezető igazgatójától megtudtuk, - főként a jugoszláv válság mi­att beállt nagymértékű forga­lomcsökkenés következtében került sor a telep visszaadá­sára, hisz olyan megállapo­dást kötöttek az utazási iro­dával, miszerint megszűnik a bérleti jogvisziny, amennyi­ben a kemping nem nyeresé­ges. A faházakban hatvankilenc személy fér el, és háromszáz sátorozónak és lakókocsival érkezőnek tudnak helyet biz­tosítani. Etetés vonathoz igazítva Golyó, Dajka és a többiek A röfikkel beszélgetni keíl Sokan hitetlenkedve fogadták, amikor két éve Földvár határában egy tanyán Károly Istvánná álta­lános mezőgazdasági állatte­nyésztő diplomával különös vál­lalkozásba kezdett. Mit hozott az elmúlt két év, megérte-e a váltás? Erről is faggattuk a vállalkozót. — A dunaföldvári Arany­kalász Tsz-ben dolgoztam mint állattenyésztő - kezdi Károlyné. 1989-ben már érezni lehetett, hogy a tsz ab­ban a formában elavult, akkor küéptem. Mint nagyüzemi középvezető, jártasságot sze­reztem a tervezésben, piacku­tatásban. Aztán megvettem ezt a tanyát. Öt kocával indul­tam, az ólakat '90. augusztu­sában alapoztuk, októberre már ellettük a 18 kocát. — Mit kell tudni erről a te­nyésztési formáról ? — Az anyai ág a magyar lapály, az apai német pietrain. Ezek keresztezéséből szár­mazó az olcsóbb és gazdasá­gosabb, úgynevezett négy­sonkás sertés fajtát nyerjük. A hagyományos 40 százalékos hússertéssel szemben ez a fajta 56-58 százalékos értékes­húst ad. A korszerű táplálko­zás szempontjából pedig nem mellékes, hogy a szokásos 3-4 ujjnyi helyett ennek 15 milli­méteres lesz a szalonnája. De én itt nem végterméket állítok elő, hanem tenyész-alapanya- got. — Ez a tenyésztési mód a szakmai fölkészültségen túl nem nagyüzemi szintű gondozással jár, azaz a napi 24 óra jelenlét - különösen elletési időben - ko­moly erőpróba. — Eltérő a megszokottól a takarmány minőségében a természetszerű tartás. Megtudtam még, hogy a kocáknak napirendjük van. Fél hétkor ébrednek és a vonat érkezési jdejéhez kötődik az etetésük. Este 6 óra után fek­szenek le a kiválasztott he­lyükre. Nevük is van: Golyó, Dajka, Dávid, Samu, Sanyi, Critak... A gondozók „be­szélgetnek" velük. Kovács Jó­zsi bácsi „tekintély" itt a biro­dalomban. Ilonka, az engedé­kenyebb „gondozási rendet" képviseli. Az országban ilyen koca 250-260 db van összesen, ebből itt 91 óta állt be a szapo­rulat. — Van-e segítsége, támoga­tója ennek a ritka vállalkozásnak? — Tud rólunk a kaposvári egyetem, ők gyakorlatra jártak ide. A polgármester is járt itt tájékozódó látogatáson. Most már az erkölcsi elismerésen túl mellénk állt a Tolna Me­gyei Munkaügyi Központból Céh Miklósné. Kamatnélküli hitelt jelentett ez a biztatás. Több bankot kerestem föl, is­merem a Földművelésügyi Minisztérium minden osztá­lyát. Erről talán elég ennyi is. Végülis kaptam újrakezdési kölcsönt, termeltetési előleget, munkahelyteremtésre 500 ezer, világbanki hitelként egymillió-hétszázezer forin­tot, ez utóbbit 25 százalékos kamatra. — Lenne-e kívánsága - ha tel­jesülne éppen három -, mint a mesében, mi lenne az? — Úgy is tudom, hogy csak saját magamra számíthatok, inkább magamban fohászko­dom. Mégis, íme, az első: sem én, sem a kocáim és segítsé­geim - köztük édesapám - ne legyenek betegek, és mint „3 M" egészségügyi fokozatú te­lepet kerüljön el bennünket a Leptospirozis, Brucellózis, Aujeszkij nevű betegség. (Ezért kell a látogatónak, ve­vőnek védő csizmát húzni és fertőtlenítővel kezet mosni.) A második: jó lenne egy saját te­lefon az üzletek lebonyolítá­sához. A nyilvános telefonok díja megemeli a költségeimet. Vajon Fehér megyéhez vagy Tolna megyéhez tartozom ilyenkor? A harmadikat már én is ki­találtam. Szeretné az adóssá­gát visszafizetni, és ez a vál­lalkozás sikerét jelentené. dr.Velis Belőné Valami a semmiből Üres mező Csütörtökön: önkormányzati ülés Ingatlanok terítéken Az egyházi ingatlanok visz- szaadásáról, a temetkezésről, az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatának módosításáról is szó lesz a képviselő-testület május hete- diíti ülésén. Várhatóan döntenek arról, hogy a három jelentkező kö­zül ki üzemeltetheti majd a vágóhidat, amelyet eddig az Aranykalász Tsz működtetett, azonban az utóbbi időben már nem tudott bérleti díjat fizetni. A vár „B" épületének, az úgynevezett ispánháznak a hasznosítása is terítékre kerül: a testület két vállalkozó közül választhat, egyikük bérelné az épületet és azt átalakítva hozna létre ott panziót, mási­kuk a Duna-gát elbontásának fejében szetné az ispánházat megkapni, és ott szállodát lé­tesíteni. Van jelentkező a Duna-híd melletti területre, a Stefániára is, valamint a szerb templom melletti üres telekre. Korábban az Aranykalász Termelőszövetkezet meg akart vásárolni egy Kéri utcai foghíjat, azonban mostanra elállt szándékától. A telek egy részén orvosi rendelőt akar építeni az ön- kormányzat, a fennmaradó te­rület hasznosítására pedig szintén két vállalkozó közül választhat. Az önkormányzati ülés csü­törtökön délután kettőkor kezdődik a városházán. Színház „Ribizli, segíts!" címmel Várkonyi András countryze­nével fűszerezett mesejátékát mutatja be a Vidám Színpad május 4-én, hétfőn délelőtt tíz és délután két órakor a műve­lődési központban. Elkészült az emlékmű Sokáig bizonytalan volt, hogy mikorra lesz Földváron második világháborús em­lékmű. Immár kész, fel is állí­tották a Fehérvár utcai teme­tőben, avatására május 10-én kerül sor. Délelőtt 10 órakor istentiszteletet tartanak a kül­városi templomban az áldoza­tok emlékére, majd délután háromkor kezdődik az avató­ünnepség. Az emlékművet Szabó Imre tervezte Borzavári László közreműködésérvel, a papírra vetett elképzeléseket Vajai József valósította meg. Átkukkantó Mire futja Előszálláson ebben az évben? Erre voltunk kíván­csiak, s kérdeztük meg Váradi István polgármestertől. — A nyolcvanötmilliós be­vételből működésre hetvenöt- milliót terveztünk. A többi marad az általános illetve a céltartalékra. Ebben az ösz- szegben nem szerepel egy öt­milliós tétel, amit céltámoga­tásként szeretnénk megkapni a vízbázis létrehozására. — Hogy áll a vízprogram? — Szeptember végére a há­lózati terv engedélyét meg kell szereznünk, ebben az év­ben tízmilliós költséggel szá­molunk, a jövő évre pedig 5-6 milliót tartalékolunk. Laká­sonként harmincezer forintba kerül a rácsatlakozás. Ebbe be­leértendő a helyi adó is, amit erre a célra vetettünk ki. Különös érzés fog el a du­naújvárosi Rohonczi István furcsa tárgyai közt a Duna­földvári Vármúzeum kiállító- termében. Az ide belépő ér­deklődő - figyelemmel kí­sérve az emberiség legújabb- kori történetében a művésze­tek megváltozott helyét-sze- repét - tudhatja: szinte való­színűtlen méretekben tágult ki a műalkotás, az általa el­mondhatók vfgy éppenséggel a reábízott közlendők gondo­latköre. Mára szinte minden „képzőművészet"-nek számít, aminek tárgya nem közvetle­nül hasznosul, vagy legalább nem arra használják, aminek eredetileg készült. Az össze­foglaló elv, gyűjtőfogalom ta­lán csak az érzékszerv - legin­kább a szemünk -, aminek nyomán vizuálisnak nevezhet­jük az általuk kínált élményt, az önmaga tárgyán túlmutató jelképes jelentéskört: A befo­gadóban ébresztett gondolat indítékát. A misztérium - ami ezt az egészet körülveszi - lé­nyeges kelléke a HELY, ahol az alkotó szándéka szerinti DOLOG valamiféle MÁS-t je­lentő létre éled. Mint vallásos érzület számára a templom, a képzőművészet számára a ki­állítóterem az a szentély, ahol a másutt hétköznapi tárgyak is - eredeti szerepüktől eltávo- lítva - mint „kép-jelek" jelké­pekké lelkesülnek. Még akkor is, ha képzőművészetről kia­lakult felfogásunk szerint „képeket" keresünk a falakon (keretezve vagy anélkül), „szobrokat" posztamenseken, ehelyett pedig „képtelen" képtelenségekkel szembesü­lünk. Ha valamiféle együttesben minden egyszínű, önmagában is összefogó elv lehet. Ro- honczinál a diófapác sötét­barnája, ami kezenyomát vi­seli minden darabján. Más­színű csupán az a részlet, amit nem érintett. Grafikai lapjain - mondhatnék: „bepacsmagolt" papírfelületein - az érintetle­nül hagyott kisebb foltok kis­számú, szabályos rendje a „semmi" hátterére úszó „va­lami". Az árnyalatokban gaz­dag, sötét alap egységes kézjá­rása a képmező valamelyik széle felől - mintegy valahon­nan kívülről - betörő-mene- telő üres kör, vagy négy­szög-foltok sorának ad festett alapot. Még abban is, hogy e kívülről befelé menetelő mo­tívumok sehol sem érnek a képmező közepéig - így e „vonulás" gondolatban to­vábbfolytatódik a nézőben -, valamiféle, különös, kitalált „rend", elv köré rendeződik. Mindezek mellett talán gondolati központja Rohonczi kamara-tárlatának három, egyaránt „Jelenlét" című alko­tása. Első közelítésben ősi népi nyeles merítőedények látszanak. Ám nyelük hánto­Váradi István — Korábban már írtunk arról, hogy idén teljes körű lesz a gyer­mekorvosi ellátás. — Az egészségügyre nyolc latlan cseresznyeág, ke­reszt-alakú. Sőt, egyikének éppen kettős-kereszt. A víz­merítésre szánt öblös rész drótvázra feszített, barnára pácolt hártyapapír, bőrnek látszik. A legkülönösebb talán, hogy ezen edényeknek nin­csen fénekük. így tehát sem anyagában, sem formájában ténylegesen merítésre nem al­kalmas tárgyak ezek. így je­lentéskörük különös szellemi kalandra hívja a szemlélőt: ha velük a VALAMI-ből meríteni akarsz, a SEMMI-t nyered, és éppen ez a jelentés az, ami szerint a semmiből meríthe­tünk valamit. Amíg kívülünk a tárgyi világban „kimeríthe­tetlen" és minden „mintavé­tel" eredménye a ,-,semmi", addig ennek belátása lesz mégis a bennünk lévő „va­lami". E tárgyainak további je­lentésköre magára a - szójáté­kot segítségülvéve - a jelenlét mint a jelenbeli létezés para­doxonára vonatkozik. Létezni a maga időtlen hosszában csak a jövő és a múlt képes, maga a jelen nem más, mint ahogy egy végtelenül rövid pillanat aíatt az előzőből vé­gérvényesen ez utóbbi lesz, mint lukas merítőedényen átomló folyadék. Az én olva­satomban ez Rohonczy István „Jelenléte", ítélete saját jelen­létéről a világban: az ő létezési módja annak jelenében. Mert minden magát a mű­vészet számkivetett útjaira szánó alkotó esetében ez utóbbiról van legfőképp szó munkáiban. „Lenni vagy nem lenni" - lenne a fő kérdés, - de nem mindegy: hogyan? Ro­honczy jelentésvüága, - bár tiltakozik minden „irodalmi" megközelítése, szóbeli megfo­galmazás ellen, - mégis vala­miféle elméleti kutatás ered­ménye. Ne feledjük: a kiállító­és fél millió forintot költünk. Ebből a gyermekorvos laká­sán kialakítottunk egy kis he­lyiséget, ahol a sürgősségi fel­adatokat el tudja látni, vala­mint műszereket vásárolunk a rendelőbe. — Ebben a tanévben elindí­tották a gazdaképzőt az iskolában. Lesz folytatás? — Jövőre újabb kilencedik osztály indul. A dánieltelepi iskolában vizesblokkot fo­gunk kialakítani, és felvető­dött az igény egy újabb tante­rem megépítésére. Ebben az esetben a tornatermet kizáró­lag testnevelés órákra tudnák használni, jelenleg ugyanis más foglalkozásokat is tarta­nak ott. — Akarnak-e építkezni az emberek a községben? — Igen. Most nyitottunk termek nem az áruházi al­kalmi képárusítások külön e célra rendelt elegánsabb szín­helyei változatlanul az elad­hatóságot célul tekintő mun­kák számára. Ha valaki kiállítóterembe lép, már vállalta, hogy ő maga megy az alkotáshoz közelébb és nem fordítva. Aki pedig tár­latlátogatóként nem főképp vásárló is egyben, ne árut ke­ressen a műben, legalább ne a maga vásári tolakvásában. Ezért a gondolatébresztő-ér­lelő viták színhelye inkább egy kiállítás, a művész szá­mára pedig áldozat. Önmaga kereszrefeszítése a megváltá­sért. Tulajdonképpen soha­sem volt másképp. Rohonczi kezdetben figura- tív tanulmányokat folytatott - vezetésemmel. így számomra még különösebb jelentőségű amilyen messzire távolodott ettől. Tudjuk, szemünk ösztö­nösen is mindenen magunkat véti felfedezni akár formára is. így még a nonfiguratív abszt­rakt törekvések sem voltak képesek elérni, hogy időnként se hasonlítsanak semmire. Rohonczi pop-artos, vagy a készen talált tárgy (ready made) új összefüggésbe állítá­sának módszeréhez áll közel, a mégis maga munkájával előállított tárgyaival. Megfej­tésük is más dolgokhoz való hasonlatosságuk révén lehet­séges. E tárgyak talányosságuk­ban gondolatok szerény indí­tékai. Mi csak a bennünk éb­redő gondolatban vagyun ké­pesek gyönyörködni. De eközben ne feledkezzünk meg az indítékok jelenlétéről. Köszönet érte az alkotónak! (Az tárlat május 8-ig tekinthető meg a Vármúzeum kiállítótermé­ben.) ifj. Koffán Károly egy új utcát, ahol tizenöt telket alakítottunk ki, amelyből hét már el is kelt, de másutt is van építére lehetőség. Az új utcába az év első felében a villanyt is bevezetjük. — Tudják-e segíteni az épít­kezni szándékozókat. — Idén hat családnak tud­tunk adni kamatmentes köl­csönt az első lakás építéséhez. — Jut-e pénz utakra? — Nem annyit, mint amennyit szeretnénk. Ebben az évben az Árpád és a Petőfi utat összekötő útszakaszt sze­retnénk szilárd burkolattal el­látni. Erre csak az év második felében kerülhet sor, hisz a központi pénzekre csak havi bontásban számíthatunk. — Lesz-e gáz Előszálláson? — A Dunaújváros környé­kén lévő településekbe hama­rosan eljut a gáz, szeretnénk, ha mi is bekerülhetnénk a körbe. Ehhez a gázvezeték ke­resztmetszetét meg kell nö­velni. Rövidesen tárgyal az önkormányzatunk arról, hogy a költségeket ki tudjuk-e fi­zetni. -I -s Tervek és lehetőségek Meddig ér az előszállásiak takarója?

Next

/
Thumbnails
Contents