Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-14 / 89. szám

4 KÉPÚJSÁG

TAMASI ES KORNYÉKÉ

1992. április 14.

Régi módon

A házaspár két iskolás gyerekével, a feleség testvérével, s annak férjével a fővárosba utazott, hogy átvegyék a nyereményautót. Úgy indult a dolog, hogy megy minden, mint a karikacsapás, hiszen akinek a reszortja volt, az fizetett, s a nyertesek még azt sem bánták nagyon, hogy egy(!) szín közül választhattak.

A gond ott kezdődött, amikor az autót forgalmazó kft-nél azt mondták reggel 9-kor, rendszámot csak délután tudnak adni, de még ezt is lenyelték. Nehezebben emésztették meg azt, amikor azon dilemmáztak, ki fizeti ki a rendszámot és azt a két(!) liter benzint, amivel eljutnak az ünnepélyes átadás helyszínére. Nagyon zavarta az eladót az, hogy az átvett 510 ezer forintja 2120-szal kevesebb lesz. Úgy látszik, nehezen megy a váltás kft-éknél, nagyon megtanulták: szocialista módon élni, dolgozni...

Nem szökik a gáz ára

A napokban felröppent a hír: emelik a gáz árát. Mivel nem tartottuk elképzelhetetlennek, sőt, mi több, cseppet sem furcsállottuk, utánanéztünk és azt tudtuk meg Har- sányi Zoltántól, a DDGÁZ pincehelyi töltőüzemének vezetőjétől, hogy nem változik a gáz ára. Az a tapasztalat, hogy baj van a fizetőképes kereslettel, az idén az első negyedévben közel ezer tonnával kevesebb palackot töltöttek, mint tavaly. Érthető ez, hiszen meg kell venni az élelmet, a szenet, így különböző fűtésekre már nem használják a pb-gázt.

Május 1-jével indul a PRÍMAGÁZ Rt., angol-fran- cia-magyar vegyes vállalat - ezen belül az angol Calorgas a meghatározó -, és ők is látják,

hogy nem lehet megemelni az árakat, mert eladhatatlan lesz- vélekedett Harsányi Zoltán.- Az új cég hosszabb távon gondolkodik, be akarják vezetni a rt-t, ezért azzal is számolnak, hogy egy-két éven belül nem érnek el nyereséget. Ezzel szemben várható a termelői ár emelése, hiszen a finomítók nem elégszenek meg a jelenlegi összeggel.

Azt is megkérdeztük, visz- szaállnak-e a téli árról a szokott évközire - mert ha nem, akkor az is áremelés -, amire azt a választ kaptuk, hogy nem tudni. Eddig a gáz hatósági áras volt, most a cég vezetése dönti el, hogy mennyiért adja. Ha van változás, azt április 15-e előtt meg szokták kapni. Ma április 14-ét írunk.

A vár környékén

Simontornyán, a vár környékén, mindig történik valami. Legutóbb azt hallottuk, a fogorvosi magánrendelőben végzi el a szakember a szemvizsgálatot és ott történik a szemüvegkészítés is hétfőn egész nap, kedden pedig délelőtt. Bővült az egészségügyi ellátás: minden kedden délután 4-től 5-ig az egészségházban rendel a nőgyógyász.

Francia vendégei voltak az elmúlt héten a nagyközségnek. A diákok és kísérőik a sárbogárdi gimnáziummal

vannak kapcsolatban és mivel oda Simontornyáról is többen járnak, no meg február első hetében három simontornyai gyerek kint volt Franciaországban, az akkori vendéglátók most viszonozták a látogatást. Megnézték a várat, sétáltak egyet a Sió-parton és a polgármester, dr. Dési Ivánné uzsonnára hívta meg őket a lakására.

A franciák útját egy „csigagyáros" finanszírozta, akinek Magyarországon is van begyűjtője és feldolgozója, és aki hazánkban egy vendéglőhálózatot akar kiépíteni. Hírlik, szívesen alkalmazna franciául tudó egyetemistákat. Jelentkezni a simontornyai polgár- mesternél lehet.

Alulinformáltság

a

Állunk, mint a befőtt

Fák, virágok, fény - szívjóságból

Érkeztünkre leteszi a szertelével áprilisban folytatása következik.

Az állampolgárok körében jelentős az alulinformáltság az önkormányzatiság tartalmát illetően. Általában azonosítják a korábbi tanáccsal, pedig a piacgazdaság irányába történő fejlődés velejárójaként megszűnt a korábbi állami beavatkozás - például a gazdasági életbe -, persze, ennek vannak visszásságai is. A napokban egy indulatos telefonáló követelte a polgármestertől, hogy intézkedjen, mert - állítása szerint - hat helyen tagadták meg a televíziója javítását. Nem vette tudomásul az állampolgár, hogy az újfajta közigazgatásnak ilyen jogosítványai, lehetőségei

nincsenek, és bosszúsan csapta le a telefont.

A napokban ühnepelte századik születésnapját özv. Óbernyik Lajosné, született Majer Brigitta, Tamási legidősebb polgára, akit a nevezetes alkalomból dr. Deák Gábor polgármester köszöntött és átadta az ünnepeltnek a köz- társasági elnök névre szóló üdvözlőlevelét. Az eseményt a városi tv is közvetítette.

Végül álljon itt egy újabb jó hír. Jól sikerült borversenyt tartottak április 9-én a helyi, valamint a városkörnyéki termelők és nedűjük részvételével. A polgármesteri hivatal és a Kop-Ka Áfész által szervezett hagyományos verseny eredményére visszatérünk.

Közbiztonsági akciót hajtottunk végre 3-án 22-tól 4-én 04-ig és ennek a keretében Bati Tamás őrmester és Papp Zoltán őrmester amikor a felállítási helyét foglalta el Nagykónyiban, akkor észlelte, hogy az újiregi elágazótól körülbelül 500 méterre, Tamási irányában, a Tölösi részen lévő erdősáv mögött, a vetés szélén áll egy lezárt Aro platós kisteherko- csi. A két rendőr a rendszám alapján a szükséges ellenőrzést megtette és megállapította, hogy nem Tolna megyei, ezért utasításomra a figyelést megkezdte. Másfél óra múlva észlelték aztán, hogy két személy közeledik a gépkocsi irányába az erdősávon. Igazoltatták a bakonyjákói, illetve csöglei lakosokat, majd előállították őket a kapitányságra.

Az elszámoltatás során elismerték, hogy a nagykónyi Kop- pánymenti Egyesült Tsz bekerített majorjában a kombájnokból 20-2.0 liter gázolajat engedtek le, és mivel a kannák nehezek voltak, azokat az újiregi elágazónál elrejtették. Elmondták azt is, hogy a Kaposvári Vízkutató és Fúró Kft-nél álltak alkalmazásban, Dombóváron dolgoztak, de tönkre- ment a cég, így hazaindultak. Mivel kevés volt az üzemanyag az Aroban, úgy gondolták, a nagykónyi géptelep alkalmas hely a beszerzésre. Balszerencséjükre a szakszerű rendőri intézkedés eredményre vezetett. A beismerés után az üzemanyagot lefoglaltuk, ügyükben a Tamási Városi Rendőrkapitányság bűnügyi osztálya bíróság elé állítást kezdeményez, tehát az elkövetéstől számított nyolc napon belül bíróság elé kerülnek. Elmondta Maczkó József törzszászlós, alosztályvezető-helyettes

A tolnanémedi faluvégen lovaskocsi áll. Sapkás, télikabátos, kék festőkötényes, idős ember ül a pokróccal leterített ülésdeszkán, bal karjára kam- pósbotot akasztott, kezében csibukot tart, jobbjában pedig jóféle nedűt szorongat egy pohárban. Bekecses társa a lőcsre támaszkodik, s hol vidáman, hol pedig komolyan néz az őket szóval tartó kucs- más fiatalemberre, aki érkeztünkre elteszi láb alól a borosüveget. Kezet rázunk, aztám megkérdezzük, miről folyik a diskurzus.

— Lóvétel, lóeladás - mondja huncut mosollyal a szemében a bajuszos fiatalember, Németh András. -, meg beszélünk a földről is.

— Aztán arról mit?

— Nagyon tartózkodó az álláspont - így az iménti fiatalember, aki vállalja a szóvivő szerepét. - Kétszáz hektárt számoltak ki falunként - mert Némedi Kisszékellyel meg Nagy székellyel van egy tsz-ben -, de keveset igényeltek vissza.

— Nincs mivel megmunkálni - állítja a lőcsre támaszkodó, mire a bakon ülő társa kortyol egyet, aztán bólogat.

— Egy ilyen ló százötvenezer, aztán az eke, a borona, a fogas, a vetőgép és minden. Nem semmi - mondja a „szóvivő".

— Meg kellene a fiatalember is, aki megmunkálja a földet - dünnyögi közbe a bekecses ember, s aztán felkászálódik a kocsira, majd elköszönnek és elindulnak.

— Maga tsz-tag vagy magángazdálkodó? - fordulunk Németh Andráshoz.

— Magángazdálkodó vagyok - feleli. - Van négy lovam, van tehén, borjú és birkákkal is foglalkozom. Aztán van hét és fél - nyolc hold fölszámot, megmossa a kezét, aztán a csinos virágboltjába invitál bennünket a simontornyai Enesei Józsefné. Csodálkozik kissé, hogy megkerestük, de aztán gyorsan mesélni kezd. Megtudjuk, tizenkét éve foglalkozik vágott és cserepes virág árusításával, az önkormányzatban pedig a környezetvédelmi bizottság elnökeként irányítja az embereket, ültet, tervez.

Enesei Józsefné álmodta meg az üzletével szemközti oldalra azt az ízléses hirdetőoszlopot, aminek alapja egy kilencvenéves fa - a bőrgyáré volt -, a Simovill által elkészített teteje pedig a várat, a szívügyet jelképezi.

Aki sétál egyet a nagyközségben, az láthatja, a községháza melletti, rendőrség előtti parkosítást, s aki pedig hallgatja a lelkes lokálpatriótát, az mást is megtudhat. Például azt, hogy a templom melletti üres területre háromszáz rózsatövet képzel el , de nem tudja, lesz-e rá pénze az ön- kormányzatnak. Úgy tervezi, rendbe teszik a Petőfi utcát, levágják a fagyait, a hiányos részekre új töveket ültetnek, hiszen kaptak szívjóságból háromszáz tövet. A következő terv a miniarborétum fejlesztése, amihez szintén szívjóságból kapták a növényeket Szombathelyről, illetve a Tekeresi Állami Gazdaságtól.

— Most egy virágágyat képzeltem el ide az üzlet elé - tér vissza a saját birodalmához egy picit -, amihez a fát Tolnanémediből, a termelő- szövetkezettől kapom.

— Azt is szívjóságból?

— Igen, természetesen - mosolyog. - Az ősszel pedig - vált - a Dózsa György út sövényét oldjuk meg.

— Árulja el, kérem, mai pénzszűke világunkban hogyan lehet szívjóságból, inJól sikerült a gazdasági vezetők fóruma, amely helyszíni bejárás után kötetlen beszélgetésbe torkollott, ahol aztán a város időszerű gondjairól, feladatairól elhangzót! néhány figyelemre méltó ötlet, javaslat. A sikeren felbuzdulva azt tervezik, a vállalkozók részvéDclelötti hangulat a tolnanémedi faluvégen

Praktikus fa hirdetőoszlop, teteje a szeretett várra emlékeztet

Németh András, a szóvivő

dem, részben saját, részben bérelt, de az elég is.

— Ennyi földből nem lehet megélni.

— Birkákkal is foglalkozom, így végül megélünk. Idefigyeljenek! Két éve eladtam a gyapjút, 16 forintért vették át kilóját, aztán rá egy évre fizették ki. Tavaly 29,20 volt a legmagasabb ár. Most másként tettem. Negyvenezret fizettem a gyapjúmosásért, kártoltattam, aztán paplant csináltattam belőle Hőgyészen. így nyolcvan forint lett a gyapjú kilója. Igaz, nem kereskedhetek paplannal, de aki engem meg akar büntetni, annak a szájába nyomon a gyap- júgalacsint. Nézzék, ha azt mondanák,'száz forintot adnak kilójáért, akkor - füttyent, int - keressen az állam is rajta.

— A fogatos emberek kik voltak? - váltunk.

— Az egyik a Szentgyörgyi Jóska bácsi, a másik a Bakonyi bácsi - nem tudom a keresztnevét - Pincehelyről. Törkölyt hoztak a pálikafőzőhöz. Hej, ha ezek negyvenévesek volnának, tudnának ám dolgozni! Én harminchat vagyok, de hogyan tudnám megváltani a világot? Van itt egy-két ember, aki be van gépesítve rendesen, de a terményt 500 forintért nem tudja odaadni. Az 500 forint semmi. Passzióból nem dolgozunk. És mit tud csinálni pénz nélkül az ember? - kérdezi. - Állunk, mint a befőtt. Na, tényleg nem kóstolják meg a boromat? - kérdezi, s megszorítja búcsúzóul a kezünket.

gyen beszerezni valamit!

— Úgy - mosolyodik el -, hogy szépen tudok kérni, könyörögni.

— Aki ennyi mindent megtesz a nagyközségért, az bizonyára nem csak mai kötődésű, hanem inkább a „tűke" szóval lehet illetni.

— Igen. Itt születtem Simontornyán, szeretem a szépet és - most az újság nyilvánosságát megragadva - kérem a lakosságot, hogy egy-egy gyöngyszemmel gyarapítsák a községet, mert egyáltalán nem mindegy, milyen környezetben élünk.

Egyetértünk ebben és bíztatunk minden simontornyait, de más településen élőt is a szívjóságra, mert csak így lehet fű, fa, virág a településen és melengető fény a lelkekben. Márpedig ha valamiért érdemes tenni, akkor ezért igen.

Enesei Józsefné: - Kérem a lakosságot, gyarapítsák a községet.