Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-13 / 88. szám
4 NÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. április 13. Nagymester, kincstárnok, főpohárnok Borrendi tagság három próba után Miután a február 24-én megtartott tavaszi összejövetelén három új taggal gyarapodott az Alisca Borrend, ezen eseményre tekintettel kértük Módos Ernőt, a Nagy Tanács elnökét, hogy foglalja össze a rend eddigi történetét. — Az Alisca Borrend az országban nyolcadikként alakult meg. Ma már tizennégy borrend működik. Célkitűzésünk: az legyen a borrend tagja, aki szakmájában, hivatásának területén végzett munkájával alkalmas arra, hogy a szekszárdi bornak hírvivője legyen. A február 24-i ülés után harminchat rendes, és tizenhét tiszteletbeli tagot számlál szervezetünk. A tiszteletbeli tagok között van például Mészöly Miklós, valamint a finn kulturális nagykövet. A borrendnek megtisztelő, hogy tagjaivá választhatta őket. — Miként történik a választás? — Van a borrendnek egy Nagy Tanácsa, akik az elnökség által előterjesztett javaslatokat megszavazzák. Csak az lesz borrendi taggá választva, akit egyhangúlag szavaz meg a Nagy Tanács. Évente kétszer, a februári borbál, valamint az őszi szüreti napok alkalmából három-négy taggal, tehát évente összesen nyolc taggal nő a létszámunk. — Amikor a Nagy Tanács bizalmat szavaz, milyen próbákat kell kiállniuk a leendő rendtagoknak? — Ez borrendenként változó. A szekszárdi borrend három próbának teszi ki a jelölteket. Borászati eszközöket kell felismerni, egy régi lopótökkel fel kell szippantani egy kis hordóból egy pohár bort, végül borfelismerésből kell tanúságot tenni. Két bor közül a rend zászlós borát, az óvöröst kell kiválasztani. — A szép hagyományt teremtő borrendi összejövetelek külsőségeit milyen forrásból merítették? — A ruhákat a középkori lovagrend mintájára csináltatjuk - mindenki saját költségére -, azt a borrend tagjai ha- zavihetik, ám minden olyan rendezvényen, ahol a borrend hivatalosan részt vesz, kötelező ebben a viseletben megjelenni. — Milyen tisztségviselői vannak a borrendnek? Hallottuk már a Nagy Tanácsról, az elnökségről, sőt az elnökről, aki személy szerint ön... — Itt is megtartottuk a hagyományos elnevezéseket, így van nagymesterünk, kincstárnokunk, főpohárnokunk, ceremóniamesterünk és természetesen vannak udvarhölgyek is. — Elnök úr! A szekszárdi borrend milyen jelmondatot írt ki zászlajára? — A borrendnek azt a fajta borkultúrát kell ápolnia, amely a kultúrált borfogyasztáshoz, a bor és a művészetek közötti kapcsolatok ápolásához vezet. Sas Erzsébet A mozicsatorna még várat magára A gazdasági bizottság elutasította A március 23-i szekszárdi testületi ülésen elhangzott, hogy a közszolgálati adáson kívül minden műsorszolgáltatáshoz a városi ön- kormányzat gazdasági bizottságának engedélye szükséges. Ennek értelmében a Tarr Kft. kénytelen volt felfüggeszteni a pár napig működtetett mozicsatornáját. Március 24-én a kft. azzal a két kérelemmel fordult a gazdasági bizottsághoz, hogy járuljon hozzá a napi 20-tól 23 óráig, ellenszolgáltatás nélküli, kísérleti mozi működtetéséhez. Szükség esetén a filmek listáját előre bemutatják. A másik kérelem tulajdonképpen egy felajánlás volt, az ön- kormányzat képviselő-testületi üléseinek „egyenesből való" tv közvetítését kérte a kft. Kérelmükben arra hivatkoztak, hogy ezzel biztosítanák a nyil- vánoságot és a lakosság bekapcsolását a gondok intézésébe. Ez a kívánság egyébként megegyezik a polgár- mester azon óhajával, melynek a legelső, a művelődési házban tartott testületi ülésen adott hangot. Szeretné, ha a jövőben is közvetítené tanácskozásaikat a televízió. A közvetítéshez szükséges anyagi és technikai feltételek megteremtését a Tarr Kft. vállalja. Mindkét kérelmet elutasította a gazdasági bizottság. A mozicsatoma üzemeltetéséhez a jelenlévő tagok legalább 51 százalékos igenlő szavazatára lett volna szükség, de a kft. javaslata csak 50 százalékot kapott. A jelenlévő nyolc bizottsági tagból négyen (Módos István, Halmosi János, Endrődi István és Horváth László képviselők) igennel szavaztak, vagyis támogatták a mozicsatorna beindítását, Fodor Miklós és Molnár Péter képviselők tartózkodtak, Jobban Zoltán és Németh Zsolt képviselők pedig ellene szavaztak. A testületi ülések egyenes közvetítésével kapcsolatban a gazdasági bizottság néhány tagja azzal érvelt, hogy nem áll módjukban erről dönteni. A Tarr Kft. ezért a képviselőtestülethez fordult felajánlási kérelmével. Mauthner Ilona Rejtett értékeink A Babits-tanya Itt kezdte írni, s szövegében is itteni színhellyel indul Babits Mihály Halálfiai című regénye, amelynek befejeztével maga mondta - éppen hatvanöt éve, 1927. áprilisában - a Pesti Napló újságírójának: „Már feledem a szenvedéseket, mint az anyák a vajúdás kínjait és csak boldog órákra emlékszem - például a szekszárdi szőlőhegy tetején, a présház előtt, „tanya" előtt, ahogy ott nevezik. Egy vén fo- töjben ülve messze beláttam a drága dombokat s írógépem kattogását bizonyára kereplő kattogásának vélték a szőlőt csipkedő madarak". A történet persze nem itt kezdődik, hanem a költő apai és anyai ágán is több, mint egy évszázaddal korábban. A dédapa - szintén Babits Mihály - bár foglalkozása révén orvos volt, a vármegye első orvosa lett, 1804-től mintegy negyedszázadon át vesz földeket, szőlőket, házakat, méghozzá kétszer annyiért, amennyi ez idő alatt a fizetése lehetett. Mivel akkoriban a hálapénzzel aligha számolhatunk, bizonyos, hogy több mint tíz gyermeke számára a gazdálkodás jelentette a biztos anyagi alapot. Fia, aki apjától nemcsak a nevet, hanem a birtokok egy részét is örökölte, Vörösmarty Mihály egyik nála tett látogatás alkalmával az ifjú Perczel Mór ámulatára éppen bőrkötényében, vaskalapáccsal abroncsolta meg hordóit - vármegyei főpénztáros létére. A költő apját ott találjuk a szőlősgazdák között, bár ő már nem vincellérre bízta a munkát. Török Sophie visszaemlékezése szerint, amikor a család eladta a szőlő egy részét, Babitsban is fölmerült az ötlet, ne vegyék-e ők meg a családi örökségnek ezt a darabját, de - főleg Budapesthez való közelsége miatt - Esztergom mellett döntöttek. „Mindig fáj a szívem, ha eszembe jut, milyen hirtelen elsötétült benne az édes remény" - írja a feleség. Anyai részről sem választhattak más utat az ősök: így lettek szőlőszomszédai az adószedő Pápay Istvánnak, a hivatalnok Nikitits Józsefnek, a bírói tisztet is viselt Angyal Istvánnak, az 1848-as népfelkelőket vezető Albanits János Györgynek az Előhegyen, másodszomszédai Fejős Károly mérnöknek, s Augusz Antal bárónak. Az épületet 1826-ban emelték, mestermunkára valló bejáratának tekintélyes fakapuja s a szőlőfürtöket formázó kilincsek egyaránt a hajdani igényességet hirdetik. Mo- hay-Vendel Lajosné jeles íráHáborúk a küszöbön Kollektív levelet kaptunk március 7-én a Városgarázdálkodási Vállalat (csak így nevezhettük) utódától, a Héliosz Kft.-tői. Arról szól a levél, hogy április 15-én zárul a fűtési idény, ezért a távfűtésre kapcsolt lakóházak lakói válasszanak fűtési mégbízottat, felruházva ezt a közösség szolgálatára elég bátor embertársunkat az utófűtés megrendelésének jogával. Neki lesz jogosítványa lakótársainak egybehangzó kívánsága alapján intézkedni, ha téliesre, ősziesre fordul az idő, mint az utóbbi évek tavaszain az oly sokszor megtörtént. Az értesítés rendben, noha sejthető, hogy lesz belőle haddel- hadd. Látni lehet, hogy a közel hamleti súlyú, „fűtsünk vagy ne fútsünk" kérdésének eldöntése rút anyagi vonzatai miatt, ahány távfűtött lakóház, annyi casus bellit terem. A gyerekek, betegek, öregek ugye fázékonyabbak, ráadásul fizetőképtelenebbek is a felnőtt, egészséges és fiatal átlagnál. (Kész a szembeállás, csak a súlycsoport nem azonos!) Ez okból vettük volna szívesen, ha Hélio- szék másként, nevükhöz, ígéreteikhez méltóbban viszonyulnak azokhoz, akikért létezésüknek értelme van. Levelükbe foglalhatták volna, hogy mivel az időjárás X napon át tette lehetővé az 1991/92-es fűtési idényben a szolgáltatás le- vagy takarékraál- lítását, ugyanannyi napon át fű- tenek szükség esetén díjtalanul, mert nem akarnak „a la VGV" olyan bevételt zsebrevágni, amit nem szolgáltak meg. Egyébként... Március 9-én este 19 óra 45 perc. Egész nap hidegek voltak a radiátorok. Telefon a fűtőmű ügyeletére, megtudakolandó, milyen naptárt használnak arrafelé, olyat-e, ami máris április 16-ot mutat? Az ügyeletnek azonban nincs humora. Hatósági szigorral kérdezi, hogy mi az elvetemült bejelentő neve, címe, hány fok van a lakásban? Telefonáló már tisztázta mitől fázik, kapásból feleli, hogy 18. „Megnézzük!" - hangzik barátságtalanul és se köszönjük, se jó estét. A nézés eredménye is ennek megfelelő. Jó másfél óra múlva érkezik a 'meleg, aminek egyéni mérőkészülék hijján akkor is ára van, ha nem jön. „ Tessék mondani, tényleg nem lehet másként, hogy úgy mondjam, iigyfél-barátabbul? Nem, nem és nem hiszem, nem hisszük!- lászló Haj dán 450 éve, 1542. április 14-én magyar csapatok ostromolták Szekszárdot. 170 éve, 1822. április 18-án a szekszárdi születésű Klivényi Jakab arról panaszkodik Vörösmarty Mihálynak írott levelében, hogy „Püspökünk esküdt ellensége minden színjátéknak, s azokat, akik azt akár kedvelik, akár elő segítik, erkölcsron- tóknak tartja. Azért nem régiben minden megyénkbéli lelki pásztoroknak kemény tilalom alatt meghagyá, hogy muzsikát házaknál ne tartsanak, és a játékszínbe se magok ne járjanak, se a tőlük függőket oda járni ne engedjék". 110 éve, ugyanezen a napont „Babits Mihály törvényszéki bíró pincéjébe - a Szekszárd Vidéke híre szerint - ismeretlen tettesek betörést terveztek, az erős szerkezetű ajtót azonban nem tolhatták, sem a zárt erős kísérletek daczára ki nem nyithatták". 100 éve, 1892. április 17-én a Tolna vármegye a kemény télben erősen korhadásnak indult Balogh-fa megóvását sürgette. 90 éve, 1902. április 10-én megalakult Budapesten a Tolnamegyei Kör. 80 éve, 1912. április 15-én, a rendkívüli képviselőtestületi ülésen bejelentette a polgár- mester: a miniszter jóváhagyta a város lakásbérleti szabály- rendeletét. Ugyanekkor megalakult az első helybeli labdarúgó csapat a munkásgimnázium tanulóiból. Krónikás sai arról is tanúskodnak, hány Babits-mű született itt, s azt is sejtetik, hogy a gyermekkortól az utolsó szőlőhegyi útig jelképes erőt is adott a táj és szelíd nyugalma. Illyés Gyula ezen az említett végső úton ezt látta: „Decs, Pilis, Bogyiszló, a Sárköz síksága. Igazán olyan gazdag-színesen, mint egy sárközi hímzés. Áthallatszott Kalocsa harangja. A táj tán itt volt a legszelídebb, legmível- tebb, leglelkesebb. Babitsék szőlőjében álltam, Babits oldalán. Áhogy a táj vére a hosszú pincék hordáiban, e mindmáig latinos vidék, ahogy ő nevezte: e kék táj lelke az ő verseiben erjed legízesebbre és legtisztábbra. Erre gondoltam, de nem szóltam neki. Lassan lefelé jöttünk, megálltunk egy nagy kőkeresztnél, amelyet még az ő nagyanyja csináltatott; minden vágónál, minden emléknél megálltunk. Nehezen járt, lefelé menet is; a halál már arcára is kiütközött. Ez volt az ő utolsó útja erre. Búcsúzott a tájtól, búcsúztatta a táj". Mindez együttesen kivételes irodalmi emlékhellyé avatja a Babits-tanyát, amelynek ilyen megjelölése ellen mai tulajdonosai bizonnyal nem emelnének kifogást. Annyira nem, hogy egy időben maguk is kérték - csupán az illetékes fülek maradtak azóta is csukva . . . Dr. Töttős Gábor Fotó: Gottvald Károly Óvónők a partnervárosból Szekszárd és német testvér- városa, Bietigheim-Bissingen kiterjedt és széleskörű kapcsolataira jellemző, hogy abból a pedagógusok, konkrétan az óvónők is profitálnak. A megyeszékhely óodapedagógu- sai közül már többen jártak Bietigheim-Bissingenben, ahol a már meglevő német szókincsük gyarapítása mellett számos szakmai kérdéssel is megismerkedtek. Ez alkalommal a német fél viszonozta a látogatást, Elfri- ede Reuschle és Waltraud Glazle óvónők révén. A két vendéget a Honvéd utcai, illetve a Wosinsky lakótelepi óvoda fogadta, ebben a két intézményben tanulnak ugyanis németül a gyerekek. Az eddigi tapasztalatokról Elfriede Reuschle a következőket mondta: — Az óvódások nagyon sok szót ismernek, de talán azok összekötésén, alkalmazásán akad javítanivaló. Egyébként ellátogattunk a IV. Számú Általános Iskolába is, ahol a tanulók az olvasás és az írás terén egyaránt jó eredményekről tettek tanúbizonyságot. -szá-kpmElfriede Reuschle a Honvéd utcai óvodában Épül az új’ üzletház Február végén nagyszabású bontási munkálatok kezdődtek a Széchenyi utcában, a régi halboltot is magába foglaló háromemeletes épületen. Az önkormányzat felújítási szerződést kötött a Timpanon Kft.-vel: a renoválás ellentételeként a kft. tizenöt évig bérbe adhatja a kialakított helyiségeket. A piac felőli oldalt szintén a Timpanon Kft. építi újjá, de az itteni hasznosítást az önkormányzat végzi. Az első szinten bérelhető üzlethelyiségek lesznek, akárcsak a másodikon, de az emelet egy részén magáftorvosi rendelők létrehozását tervezik. A tetőtéren galériáknak, irodáknak szeretnének helyet adni. Az új épület a Széchenyi üzletház nevet fogja viselni. Az üzlethelyiségek egyébként már elővételben elkeltek vagy bérlőre találtak. A Timpanon Kft. vezetői bizakodóak, hisz az épület frekventált, közkedvelt helyen van, felújításával a város érdekes színfolttal gazdagodik. A munkálatok előreláthatólag november 30-ig tartanak. (AU)-Ótós