Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-11 / 87. szám

1992. április 11.

HÉT VÉGI MAGAZIN

NÉPÚJSÁG 5

A Völgység fővárosa éppen 15 esztendeje, 1977 április elsején kapott városi rangot, s hogy mindezt nem áprilisi tréfaként kezelte, arra legyen bizonyság az elmúlt másfél évtizedes fejlődés, ami a várost ez idő alatt valóban városi rangra is emelte. Az ünnepre való készülődés jegyében akkor bizony festettek, mázoltak, támfalakat állítottak és plakátokat ragasztottak, s tán nem is volt minden éltől mentes az a - jogos - megállapítás, miszerint: „Várost építeni, s nem festeni kellene, mert Bonyhádot ünnepélyesen várossá festették." Az azóta eltelt időszakban viszont valóban dinamikus fejlődésnek indult Bonyhád. A városkörnyékről egyre több és több fiatalt vonzott magához, akik a letelepedést, a családalapítást itt kezdték el. Jórészt köszönhető volt ez az akkori kistelepülés elsorvasztó politikának is, hiszen falun a világ pénzéért sem lehetett építési telekhez jutni egy időben, s mikorra igen, már egy korosztály letette vok- sát a fejlődő Bonyhád mellett. Mit hozott ez a 15 év várospolitikában, fejlődésben, gondokban és örömökben, kérdeztük Hübner Mátyás vezető építésztől és Sebestyén Lajostól, a polgármesteri hivatal műszaki osztályvezetőjétől.

Mit mesél a múlt?

— A város az ötvenes években a központosítási törekvések miatt Tabódot, Börzsönyt és Ladományt kapta örökül, s a nehéz gazdasági helyzet eredményeként egyre többet veszített a Völgységben betöltött vezető szerepéből. Az államigazgatás új rendszerének bevezetése a hatvanas években került kidolgozásra, s 1971-ben megszűnt Majos önállósága, ugyanakkor újra elismerték Bonyhád középfokú központi szerepét és kijelölték azt a településcsoportot, melynek ellátását a majdani

városra testálták. Ez volt az a pont, amikor az előrelátók már bizton tudták; Bonyhád hamarosan városi rangra emelkedik - értékel Sebestyén Lajos műszaki osztályvezető, aki 1959-óta ismeri Bonyhád minden zegét-zugát.

— Ez a szereposztás kedvezett Bonyhádnak, mert számos gazdasági előny származott belőle, nőttek a beruházások, állami lakásépítésből nagyobb rész jutott, s a falvakból érkeztek az építeni vágyók. Jelentősebb iparfejlesztés következett be, a téesz jelentősen megerősödött. Mindez egyfajta újkori népvándorlást eredményezett. Az ezredfordulóra már 23-25 ezer lakost jósoltak, de mára kiderült, a születések száma csak a mai lélekszám szintenmaradását prognosztizálja. A települész- szerkezet robbanásszerű változása következett be, ami intenzív és torz településfejlesztéssel járt. A városszéli lakótelep nőttön-nőtt, a másik oldalon magára maradtak a családi-ház építők, s középütt ott volt a történelmi múltat jelentő városközpont.

— S mindez messze nem bonyhádi specialitás, íródhatott volna számos magyarországi településről, mégis ez teremtette meg a városiasodás alapjait. A küszöbön a várossá avatás kopogtatott, amikor az utcákban majd mindenütt tengelyig érő sár honolt. Az ebből adódó terhek könnyen felmérhetőek. A település állandóan változik, s időközben a városközpont épületei tartalommal megtelve poraikból támadtak fel. Ma a városban nem kell vízhiánytól tartani, mindenütt van gáz és a csatornázás is befejezéséhez közeledik. Két éven belül várhatóan nem lesz szilárd burkolat nélküli utunk. Fejlődtünk és tesszük is. A vállalkozók megpezsdítették a város gazdasági életét, versenyhelyzetet teremtve. A városlakók a fejlődés érdekében sok terhet vállaltak magukra. Megérezték, hogy övék a település, amit 15 év alatt 150 millió forint befizetésével bizonyítottak.

— Az évfordulóval nem fejeződött be semmi, hiszen feladat akad bőven ma is, akár az

oktatás, akár az egészségügy, netán a környezetvédelem területén is. Azt viszont érdemes végiggondolni, hogy tudnak-e a bonyhádiak büszkék lenni városukra, szeretik-e mindannyian kellően, javítja-e közérzetüket ha gyarapodik ... Mert a település fejlődése felgyorsult, minőségi változásra utaló jelek tapasztalhatóak. Olyan köztisztviselő vagyok, aki nem lakik Bonyhádon, mégis bonyhádinak érzi magát, hiszen a városban és a városért dolgozom én is. Örüljünk közösen e városnak, melynek szép a múltja, s reményeink szerint jövője is. Kutassuk múltját, s segítsük, ha botladozik a haladás útján.

Milyen a ma, s milyen lesz a jövő?

Hübner Mátyás az idén lesz ötven éves. Nagymányoki származású, Ajkán beruházással foglalkozott mint mérnök, majd Szegeden városrendező építész volt 13 évig, ma a pécsi főiskolán tanít és Pécsett is dolgozik. Bonyhád a várost, az ifjúságot, az érettséget adta neki. Dél-Magyar- ország a szíve csücske, a szegedi általános rendezési terv fűződik nevéhez, foglalkozott behatóan Gyula üdülőfejlesztési terveivel, Békés, Csong- rád és Bács megye területén igen sok terve után építettek az emberek.

— A fiamnak levegőváltozás kellett, így esett a választás a szülőföld közeli Pécsre. Az urbanisztikai szakon tanítok a műszaki főiskolán. Országos pályázatot hirdettek Bonyhád városközpontjára, s ezen második díjat nyertem pályatervemmel, és igazán konstruktív kapcsolat alakult ki a műszaki osztállyal. A város meghitt utcái egy csodálatos központba futnak, melynek gondja a kikerülő forgalom levezetése. A tíz év alatt, mióta a várossal foglalkozom, értékes épületek kerültek helyreállításra a Műemlékvédelmi Felügyelőség rálátásával - lásd volt községháza, gyógyszertár - a terek kialakítása majdan egy forgalomelterelő körgyűrűvel válik valóra. Több megoldás lehetősége is

felmerült, s ha az útkorrekciók megvalósulnak, akár egy kaposvári belső városközpont jellegű sétáló és bevásárló rész jöhet létre, amire törekszenek is a városok. Ehhez adottak a feltételek, az építészeti háttér is alkalmas erre.

— Építészeti stílusjegyeire a korábbi mezővárosi hangulatból sok átmentődött, jelentős polgárházai vannak a városnak a terek mentén. Megőrzése feladatunk is. A volt zsinagóga területén például nagy lakásépítési koncepciót álmodtak meg a központosított tervek, ami mára láthatóan túlzott elképzelés. A felülvizsgálatra kerülő fejlesztési tervben pályakorrekciók végrehajtására is nyílik mód.-A településszerkezet az új építkezések befejezésével jobbára kialakult. Létrejött a Fáy lakótelep, egy új léptékkel, ami abban a korszakban indokolható volt, s nem csupán hazai specialitás volt, hanem világméretekben jelentkezett. A régi szerkezet megmaradt, a belváros értékeit érdemes őrizni. A lakótelep zöldterületi és építészeti fejlesztése még hátravan, melynek szerepe egyértelmű, lehetősége adott. A belváros tömbbelsőinek továbbfejlesztése is indokolt.

— A város infrastruktúrális fejlesztése alapot adott a továbblépésre. A városfejlesztésben nem szabad türelmetlennek lenni, mert a településszerkezetek alakítása hosz- szadalmas. A lakótelepi építkezési koncepciót világszerte felváltja egy családiasabb, barátibb, meghitteb építési módozat és stílus, ami a Szecskái városrészen már mint koncepció, alakulni látszik. A leendő Széplaki-dűlői üdülőterület mint lehetőség, óriási a város előtt. Ma már város Bonyhád, ám a következő 15 évet a mai gazdasági szituációban szinte lehetetlen megjósolni, de a hévíz rekreációs és munkahelyteremtő szempontból sem elhanyagolható tényező. A világkiállításhoz kapcsolhatósága a vidék programjaiban eképp nem elhanyagolható, ráadásul nemzetiségi jellegű település Bonyhád. A mai fejlesztési lehetőségek viszont a legjobb építési elképzeléseket is béklyóba köthetik, de szerencsére az építtetők egyre igényesebbek, s ez a legjobb fejlesztő erő. Amikor az űj területek hagyományai is kialakulnak, valódi közösséggé formálódik mindez. Öntörvényű fejlődéséhez a lehetőséget is meg kell hagyni. Nagyvárosi életem ellenére sosem szakadtam el a falvaktól, a kisváros jellege és hangulata ma is megfog.

Bonyhád elterült mint egy jól tartott asszony, mégis megtartotta „lánykori szépségeit". Bonyhád mindannyiunké. Az ittlakóké. Annak, aki még nem tudja szeretni, ajánlom: kapaszkodjon föl a dombokra, nézze egy ideig.

Szeretni nem nehéz, csak persze tudni kell!

Szabó Sándor, Fotó: Ótós Réka

A piacgazdaság eszenciája

Felröppent a hír, tilos az alkohol tartalmú italok reklámozása, s a hatóság emberei járják a hirdetést feladó cégeket, figyelmeztetnek, illetve büntetnek. Munkatársunk Székely Imrét, a Spaten cég magyarországi képviselőjét és dr. Herczeg Kálmánt, a Soproni Sörgyár kereskedelmi igazgatóhelyettesét kérdezte a reklám szerepéről, arról, hogy mit tudnak tenni a jelenlegi helyzetben.

— Milyen szerepe van a reklámnak Németországban? - tettük fel a kérdést Székely Imrének.

— A reklám mindenhol és minden országban - főleg azokban, ahol piacgazdaság van - eszenciális kérdés, hiszen a reklámon keresztül ismerheti meg a vevő a terméket. Tehát a reklámtevékenység, vagyis amit úgy hívnak, hogy marketing, viszi a vevőhöz a terméket.

— Nálunk, Magyarországon jelenleg tilos a szeszesitalok reklámozása.

— Magyarországon a televízióban nincs meg a sör reklámozásának lehetősége, de arról van szó a most kialakítandó törvényekben, hogy a jövőben lehetséges lesz reklámozni a televízión keresztül.

— Úgy tudom, nemcsak a televízióban tilos, hanem az az újságokban is.

— Erről én nem tájékozódtam teljesen, de azt tudom, a speciális gasztronómiai, vendéglátó szaklapokban adott a lehetőség a szeszesitalok reklámozására. Németországban szabad a sajtóban, a televíziókban és a mozikban reklámozni.

— .Meggyőződésem, hogy a tiltás ellenére lehet lépni, hiszen a termék önmagát is reklámozhatja.

— Természetesen, de mellette sok más tevékenység is kell, hogy a vevőt meggyőzhessük. Egy termék bevezetésénél mindig a legfontosabb a vevő ízlése, hogy annak megfelelő minőséget tudjunk biztosítani.

— Ezt Spatenék hogyan csinálják?

— Házi recept ... A Spaten rendszeres minőségellenőrzést végez kint is, meg licence partnerunknál is. Tehát biztosítja azt, hogy a német minőségnek megfelelő sör kerüljön a magyar piacra is.

üí

A jó bornak nem kell cégér - tartja a közmondás -, de kell-e a jó sörnek? Mi a véleménye erről dr. Herczeg Kálmánnak?

— A jó bornak is kell cégér és persze a jó sörnek is kell. Ma már annyiféle sör van a piacon, hogy talán segít is eligazodni a vásárlónak. Sajnos, jelenleg fönnáll az alkohol tartalmú italok reklámjának a tilalma, de sokat beszélnek róla, reméljük, hogy eltörlik. Leginkább az alacsonyabb alkoSzékely Imre

Dr. Herczeg Kálmán

hol tartalmú italok kulturált reklámjára szeretnénk lehetőséget kapni.

— A tilalom mennyire veti vissza a forgalmat?

— Én nem tudom, hogy visszaveti-e. Talán annyit el lehetne érni, hogy esetleg indíthatnánk olyan reklámkampányt, hogy a magasabb alkohol tartalmú italok helyett alacsonyabb alkohol tartalmú italokat fogyasszon a közönség. De a reklám jelentősége inkább ott van, hogy tájékoztassuk a fogyasztókat, melyik sörtől mit várjon el.

— Most - úgy szokták mondani - helyzet van. Hogyan tudnak élni a reklám lehetőségével?

—■ Bizonyos korlátolt lehetőségek vannak. Nem tüos a gyár reklámozása, de elárusító helyeken eligazító jellegű reklámtáblákat vagy feliratokat is el szabad helyezni, az elárusító helyeken a kirakatokba ki lehet tenni a söröket, a vendéglőket fel lehet szerelni olyan reklámhordozókkal, amik tulajdonképpen ebbe a kategóriába tartoznak.

— Mikorra várható, hogy megszűnik ez a tilalom?

— Mi nagyon várjuk. A rendelet - úgy tudom - már egy-két hónapja készen van, de valami miatt elakadt. Hogy mi az oka, sajnos, nem tudjuk.

— A tiltás hatására menynyivel lesz (lett) kevesebb az ittas ember, az alkoholista hazánkban?

— Meggyőződésem, hogy semennyivel sem lesz kevesebb. Biztos vagyok benne, hogy nem növeli a fogyasztást pusztán a reklám.- ékes - gottvald A szegény ember soha nem volt úr

Újiregi telepes sors

Magyarországon a két világháború között volt egy olyan időszak, amikor az Alföld egyes túlnépesedett területeiről nincstelen szegényembereket telepítettek át a Dunántúlra megművelni a parlagon lévő nagybirtokokat. Ez történt Tolna vármegyében is 1930-ban, amikor 100 családot költöztettek át a Jászságból Muth-pusztára.

Könnyen költöztek a jászárokszállási kubikosok, hiszen lapátjukon, talicskájukon kívül jóformán semmijük sem volt, csak a sok gyerek. Az éhes szájaknak kenyér kellett, a dolgos kezeknek munka, az asszonyoknak fedél a fejük

fölé, az állatoknak széna. Mindezt konok kun kitartással, ha hosszú évek verejtékével is, de megszerezték az alföldi telepesek. A kezdet és a mai élet nehézségeiről, a küzdelmes életről beszélgetünk az egykori pusztából Újireg községet alapítók egyikével, a 71 éves Garics Alajossal.

*

— Az első csapat 1930. őszén jött, mi 1931. április 12-én érkeztünk ide. A tizedik évemben voltam, furcsa volt minden, város után a puszta. Meg aztán hiányoztak a játszópajtások is, - emlékezik vissza a kezdetekre a ma is jó

kiállású, keménykötésű, mo- kány parasztember.

— Tizennégy hold földet kapott az apám vagyonvált- sági földként, 52 év alatt kellett volna letörlesztenie az árát.- Higgye el, ha nem jön a téeszesítés, ma nemhogy az itteni határ, de még az ireg- szemcsei is az itt élőké lenne. Mert tudja, szorgalmas nép a miénk, volt akinek 60 hold földje is volt az államosításkor, meg minden állat, eszköz, ami kell a gazdálkodáshoz.

— Akik ősszel jöttek, azok a báró úr birtokán lettek elszállásolva, meg Iregszem- csén. Mi nyári szállásokon

Garics Alajos

voltunk amíg tanyát nem építettünk. A mienk, ami akkor készült, megvan még most is a halastó mellett, a húgom lakik bgnne a lányával.

*

— Annyi gyerek soha nem

élt ebben a faluban, mint amikor én iskolába jártam. Száz- huszonheten szorongtunk egy tanítónál. Merthogy osztatlan iskola volt akkoriban. Nem is volt a szegény embernek eleinte egyebe, mint a sok gyereke. Küszködés, az volt sok, a szegény soha nem volt úr.

— Hogy mit csináltunk mi, gyerekek? Nyáron hajnalban, legkésőbb félnégykor keltett az apám, hajtottuk ki a disznókat, aztán a marhákat. Ez volt a szórakozásom amíg meg nem tanultam kaszálni. Gyere gyerek, megtanítlak hogyan kell kaszát kikalapálni, mondta egy vasárnap délben az apám. Nagy szó volt az akkor! Most a faluból könnyen ki tudnám vinni azt, aki ki tud kalapálni egy kaszát. Hogy a fiam tud-e kaszálni? Nem, a mai fiatalságot elrontotta a reíidszer, meg mi szülők is. .Én is csak a téeszbe

jártam, nem tanítottam meg a gyereket kaszát kalapálni. Meg aztán olyanok is a mai fiatalok, hogy mind csak egy fát szeretne ültetni, de annak minden ágán más gyümölcs teremjen és csak annyi, amennyi neki kell.

— Tudja mit mondok én? Ha most ide jönne valaki és azt mondaná a fiataloknak, hogy adunk 10-10 hold földet, meg mindent hozzá, ami kell, hát azt nyomban agyonvernék. Nem akar már egyik sem hajnaltól éjfélig gürcölni.

*

— Nekünk is már csak egy hold földünk van, téesz nyugdíjas vagyok. Elvállaltam a feleségemmel, hogy az óvodának megtermeljük a krumplit, a zödséget, ami kell a konyhájukra. De mást már nem. Megöregedtünk.

F. Kováts Éva Fotó: Ótós Réka