Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-01 / 78. szám

1992. április 1.

VÁLLALKOZÁS - PIAC

KÉPÚJSÁG 5

Társadalombiztosítási szabályok

Az egyéni vállalkozók járulékfizetése. A kisiparos, magánkereskedő, az egyéni ügyvédi tevékenységet folytató személy, a közjegyző, a mező- gazdasági kistermelést folytató természetes személy, a tudományos és művészeti, illetőleg egyéb szellemi tevékenységet, kiegészítő tevékenységet folytató, valamint a tevékenységet kezdő személy a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért kereset egy naptári hónapra jutó összege, de legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér után köteles 44%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot fizetni, legfeljebb évi 900.000,- Ft (havi 75.000, napi 2500,- Ft) jövedelem után.

Az egyéni vállalkozó meghatározott összeg után köteles 4%-os mértékű egészségbiztosítási és 6%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizetni. Az egyéni vállalkozó nem köteles járulékot fizetni arra az időtartamra, amely alatt: táppénzben, baleseti táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben,

gyermekgondozási díjban, gyermekgondozási segélyben részesül, katonai szolgálatot teljesít, előzetes letartóztatásban van, szabadságvesztését tölti.

A munkáltató a háztartási alkalmazott után, az egyéni vállalkozó és a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaság természetes személy tagja a segítő családtagja után a tárgyév első napján érvényes minimális bér alapulvételével 44 százalékos társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni.

A társas vállalkozások és tagjaik járulékfizetése. E törvény alkalmazásában a társas vállalkozás: közkereseti társaság, betéti társaság, a korlátolt felelősségű társaság, az ügyvédi iroda, a szabadalmi ügyvivői munkaközösség, az ipari szolgáltató szakcsoport, a gépjárművezető-képző munka- közösség és az oktatói munkaközösség.

A társas vállalkozás tagjának - a kiegészítő tevékenységet folytató tag kivételével Adós, fizess!

Újrakezdés helyett végrehajtás?

Az utóbbi években örvendetesen megnőtt megyénkben a kis- és magán- vállalkozások száma. Ez a mennyiségi növekedés szükségszerűen hozza magával, hogy egyre több próbálkozás végződik kudarccal.

A csődbe ment vállalkozók körében nagy a tájékozatlanság: mi lesz ezután? A tapasztalat szerint sokan nem veszik tudomásul: amikor elképzeléseik megvalósításához valamilyen bankhitelt vettek fel, akkor szerződést kötöttek. A szerződés pedig kötelez: a kölcsönt vissza kell fizetni. Természetes, hogy a hitelt folyósító kereskedelmi bankok minden rendelkezésre álló eszközzel megpróbálják visszakapni a pénzüket.

A bajba jutott vállalkozónak nem lehetnek illúziói: a pénzintézetek akár bírósági úton is behajtják követeléseiket. Ez pedig igen költséges dolog. Ilyenkor az adóst már nem csak a hitel- és kamattartozások terhelik, hanem az eljáráshoz szükséges 6-9 százalék illeték, valamint az összes felmerülő költség. Ez konkrétan azt jelenti, hogy például egy

300.000,- forintos, eredetileg kamatmentes újrakezdési kölcsön esetén a tartozások a hitel kétszeresét, azaz a 600.000,- Ft-ot is elérhetik. (Nem mindenki tudja, hogy ez a hitelkonstrukció csak addig kamatmentes, ameddig a vállalkozó betartja a szerződésben előírt törlesztési határidőket. Ha ez nem így történik, minden kamat - ami jelenleg 42 százalék körül mozog -, az ügyfelet terheli.)

El kell oszlatni azt a tévhitet, miszerint senkit nem lehet kitenni a házából, lakásából. Ha a hitel fedezetéül ilyen ingatlan van bejegyezve, egy eredményes végrehajtás után nagyon könnyen lehet a régi tulajdonosból jogcím nélküli lakáshasználó. Ha jól belegondolunk, ezt a lehetőséget is vállalta az, aki annak idején a kölcsön felvételekor mindenét felajánlotta fedezetként

Úgy tűnik, ezeknek az embereknek nem lesz más választásuk: pénzzé tenni, amit csak tudnak és bármi áron fizetni. Ha ezt nem teszik meg, elveszthetnek mindent, amit eddigi életük során megszereztek.- ács IPOSZ-kiáltvány

Összeomlanak az egyéni vállalkozások, csökkenni fog az állam adóbevétele, ugyanakkor százezres nagyságrenddel nőhet a munkanélküliek száma, amennyiben a kormány nem dolgoz ki haladéktalanul új biztosítási rendszert a március óta érvényben lévő rendelkezések helyett - fordul kiáltványában az Országgyűléshez az IPOSZ-Ma- gyar Kézműves Kamara.

A kisiparosok elviselhetetlennek minősítik, hogy a törvény szerint az alacsony jövedelmű egyéni vállalkozóknak - a kezdőknek is - a minimális bér alapulvételével kell megfizetniük a világon egyedülállóan magas, 54 százalékos társadalombiztosítási járulékot. Hasonlóképpen tarthatatlan, hogy az egyéni vállalkozónak a segítő családtag után ugyancsak a minimálbér 54 százalékát kell fizetni társadalombiztosítási, egészségbiztosítási és

a személyes közreműködés alapján kiosztott jövedelem, de havonként legalább a tárgyév első napján érvényes minimális bér után 44%-os mértékű társadalombiztosítási járulékot köteles fizetni. Ha a járulékfizetési kötelezettség a naptári hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, egy napra a minimális bér harmincad részét kell figyelembe venni.

A társas vállalkozás tagjának - a kiegészítő tevékenységet folytató tag kivételével - a járulék alapjául szolgáló jövedelem, de legfeljebb

900.000, - Ft után köteles 4%-os mértékű egészségbiztosítási és 6%-os mértékű nyugdíjjárulékot fizetni.

Ha a társas vállalkozás tagjának biztosítása a naptári év vagy a hónap teljes tartama alatt nem áll fenn, az egészségbiztosítási és nyugdíjjáru- lék-alap legmagasabb összegének megállapításánál havi

75.000, - Ft-ot, napi 2500,- Ft-ot kell figyelembe venni.

Baleseti járulékfizetés. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó - a kezdőnek minősülő kivételével - az e tevékenységből származó és a tárgyévet közvetlenül megelőző naptári évben elért személyi jövedelemadó-alapját képező jövedelem egy naptári hónapra jutó összege, legfeljebb azonban évi 900.000 (havi 75.000,-, napi 2500) Ft után baleseti járulékot köteles fizetni.

Ha a tevékenységet kezdő egyéni vállalkozó kiegészítő tevékenységet folytatónak minősül, az év első napján érvényes minimálbér után köteles ha.vonta a baleseti járulékot fizetni.

A járulékalap legmagasabb összegeként meghatározott évi 900.000,- Ft felső jövedelemhatár fokozatosan kerül bevezetésre. A társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási, a nyugdíjjárulék és a baleseti járulék alapjául 1992. március 1. és december 31. közötti időben legfeljebb 480.000 Ft vehető figyelembe.

A társadalombiztosítási, az egészségbiztosítási és a nyugdíjjárulékot havonta utólag, a tárgyhónapot követő hónap 10. napjáig kell, a január és február havi járulékot pedig március 20. napjáig kellett megfizetni.

Heti csődértesítő

A most megjelent Heti csődértesítő hiánytalan, abc-rendű listája azoknak a cégeknek, amelyekkel szemben csődeljárás, fel- számolási eljárás, vagy végelszámolási eljárás indult. A csődtörvény szerint 1992. április 8-án kötelesek öncsődöt jelenteni azok a cégek, amelyek bármely - 90 nap óta - fennálló tartozásukat nem tudták kiegyenlíteni. Ma a mintegy 85.000 bejegyzett gazdasági társaságnak közel 20%-a fizetésképtelen. A kiadvány jelentősége az, hogy áttekinthetősége folytán módot ad az adós- és vevőlistákkal történő összevetésre. A hetilap e héttől folyamatosan megjelenik.

Befektetési szótár A-tól Z-ig

— Értékpapír: valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat, vagy számlán megjelenő összeg. Fő fajtái: kötvény, részvény, váltó, csekk, állampapír, élvezeti jegy, záloglevél, letéti jegy, pénztárjegy, közraktárjegy. Szólhat bemutatóra, névre, rendeletre. Lehet tőzsdén jegyzett és tőzsdén nem jegyzett.

— Értékpapírhozam: az értékpapír birtoklásából származó összes jövedelem (beleértve az árfolyamváltozásból eredő veszteséget is, illetve nyereséget, továbbá a fizetendő adókat is) az értékpapír névértékének százalékában (osztalék, kötvényhozam). ^

— Értékpapír-kereskedő: az értékpapírok adásvételét közvetítő kereskedő, aki saját nevében és saját számlájára is köthet üzleteket.

— Értékpapír-ügylet: olyan tevékenység, amely magában foglalja az értékpapírok kibocsátását, a velük való kereskedést, befektetési tanácsadást, a papírok megőrzését és kezelését.

;— Értéktőzsde: értékpapírok vagy devizák adásvételének koncentrált piaca.

— Fix kamatozású értékpapírok: olyan papírok, amelyeknek névleges kamatlábát a kibocsátáskor rögzítik.

— Hozam: (angolul: yield): a befektetett tőkéből származó adózott nyereség a befektetett összeghez viszonyított százalékban kifejezve.

— Ingyenes részvény: a nyereségkifizetés egyik módja: a régi részvényeseknek addigi részvénytulajdonuk arányában új részvényeket bocsátanak rendelkezésre, amelyeket a tartalékokból és a ki nem fizetett nyereségből finanszíroznak. A társasági vagyon az ingyenrészvények kiadásával nem változik.

— Intézményi befektető: hivatásszerűen és rendszeresen nagy mennyiségben értékpapírokat vásárló (nem magánszemély) befektető (pl. biztosítótársaságok, nyugdíjalapok, befektetési alapok).

a— Kamatszelvény: a kötvény kamatának felvételére szolgáló, esedékességkor bemutatandó szelvény.

— Kincstárjegy: az állam rövid lejáratú adósságát megtestesítő állampapír. Általában nagyobb címletekben, alacsonyabb kamatlábbal bocsátják ki. Egyes országokban különbséget tesznek az egy éven belüli lejáratú és az egyéves vagy annál hosz- szabb lejáratú papírok között; az előbbit kincstári váltónak nevezik, s csak az utóbbi a kincstárjegy.

— Kötvény: kamatozó, általában hosszabb lejáratú értékpapír; hitelviszonyt hoz létre. A kötvény kibocsátója arra kötelezi magát, hogy előre meghatározott időpont(ok)ban a kötvény névértékének megfelelő összeget visszafizeti, és addig az esedékes kamatokat kifizeti.

— Kötvényfinanszírozás: idegen tőke megszerzése hosz- szabb lejáratra, kötvény kibocsátása útján.

— Kötvénypiac: a fix kamatozású értékpapírok adásvétele.

(FEB)

nyugdíjjárulék címén. Ennek következtében az eddigi 960-1600 forintos járulék mintegy 3-5-szörösére emelkedett.

Az IPOSZ kiáltványában a minimális bér 60 százaléka utáni járulékot tartana méltányosnak mind az egyéni vállalkozók, mind a segítő családtagok esetében. A kezdő vállalkozóknál pedig szükségesnek tartaná, hogy a befizetett járulék ne előleg, hanem végleges összeg lehessen. A szervezet szót emel azért is, hogy a kormány hatálytalanítsa a nyugdíjas vállalkozók baleseti járulékfizetési kötelezettségét. Az IPOSZ úgy véli, amennyiben nem módosulnak mielőbb a hatályba léptetett törvények, számolni kell az iparjogosítványok és egyéni vállalkozói igazolványok tömeges visszaadásával, egyidejűleg a kontárok számának megsokszorozódásával.

Mint sorozatunk előző részében kifejtettük, a műtárgyaknak kincsképző — tőke - funkciójuk is van. A gazdag ember évszázadok óta szívesen fordul a műtárgyak világa felé, a befektetés, a mecenatúra az, ami a műalkotást - az esztétikai érték elismerésén túl - valódi tőkévé teszi. Szakértőnk dr. Gergely Pál, a Fortuna 11 galéria ügyvezető igazgatója.

— Ha az állam nem hajlandó a művészeket és a művészeteket támogatni, akkor maradnak az irigyelt gazdagok.

Ókét hogyan lehet rábírni a befektetésekre, vásárlásokra?

— A műtárgyaknak nemcsak piaci, hanem esztétikai értékük is van. Az emberek pedig szeretnek maguknak örömet szerezni. Gondoljunk csak a reneszánsz mecénásaira, akik a művészetek aranykorát teremtették meg kifejezetten gazdasági indíttatásból, a saját örömükre. A kalmár, a mai vállalkozó, a befektető előde, jórészt spekulációs céllal vásárolt műalkotást, feltételezve, hogy az nem fogja elveszíteni az abba fektetett értéket. Tudta ugyanis, hogy az idő múlásával a műalkotások egyre többet érnek. Mai fogalmakkal élve: a befektető az invesztíciójától hozdékot várt. Jól is számított - bizonyság rá a reneszánsz-kori műalkotások mai értéke. Ebből a korszakból pedig azért van ennyi műalkotás, mert sok mecénás volt. És ha a befektetések hasznához a műalkotások léleknemesítő, életörömöt árasztó hatását is hozzávesszük, a befektetés tényleges hozadéka szinte semmi máshoz nem hasonlítható.

— Honnan lehet tudni, hogy akit támogatok, amit vásárolok, a jövőben a mai befektetés többszörösét fogja érni?

— A fejlett piacgazdaságú országokban a műtárgyaknak ugyanúgy megvan a kialakult piaca, ha tetszik tőzsdéje, mint bármi másnak. A műtárgy tehát ugyanúgy viselkedik ezen a piacon, mint például az értékpapír a tőzsdén. Az értékét a kereslet-kínálat törvényei szabják meg. A művész neve azonban márkajelzés, értéket és árat befolyásoló védjegy.

— Magyarországon a helyzet jelenleg ugyanaz, mint az áru- és értéktőzsdék esetében: kialakulatlan a piac. A műkereskedők ezért igyekeznek szaktudással és piacismerettel pótolni olyan hatásokat, amelyeket másutt csak a piaci megmérettetés közvetíthet. Az üzleti kockázat ezért a műtárgybefektetésekben éppen abban rejlik, hogy helyesen tudom-e megítélni az illető műtárgy értékét - természetesen az adott pillanatban. ..Ez azt eredményezheti, hogy a befektető a várható hasznot kePénz-tárca (X.)

(Mű)kincskereső (2.)

A gazdagság nem szégyen és nem fáj. Gazdagodni lehet anélkül is, hogy emiatt rosszul éreznénk magunkat a bőrünkben. Hát akkor meg ... ?!

vesellheti a befektetés nagyságához, kockázatához képest. E kockázat pedig úgy csökkenthető, hogy a befektető már értékesült vagy többször értékesült műalkotást vásárol. Magyarán: régit vesz. Sok esetben ugyanis az érték egyenes arányban nő a műalkotás korával. A biztos befektetésnek azonban van egy hátránya: az így elérhető nyereség nem túl jelentős. Az ilyen befektetésnek inkább értékőrző, mintsem spekulációs funkciója van. Kétségtelen, hogy az ilyen műtárgy szükséghelyzetekben egy kortárs műalkotásnál nagyobb biztonsággal értékesíthető.

— A spekulációs célból befektető számára azonban a kortárs műtárgy vásárlása ajánlott. Ekkor ugyanis az invesztor bízhat abban, hogy egy relatíve kis befektetés többszörös hozadékot termel.

— Mindehhez persze idő kell, hiszen a műtárgybefektetések nem rövidtávon hozzák meg joggal elvárható hasznukat. Hosszútávra szólóan viszont csak a valóban gazdagok spekulálhatnak, illetve azok, akik tőkéjük lekötését hosz- szú ideig el tudják viselni. Sajnos, ez a réteg nálunk nagyon „Vékony", így a befektetőket nagyon meg kell becsülni. Nem véletlenül van hosszú ideje kínálati piaca a műtárgyaknak. Igaz, vannak divatos stílusok és irányzatok, mint például az impresszionizmus, a szecesszió, vagy az ART-DECO, de azért mostanában sokkal több dolgot akarnak eladni, mint vásárolni. Ezért ma sokkal könnyebb venni, mint eladni.

— Mi kell az eddig említetten kívül a műtárgy-befektetések biztonságához?

— Természetesen az intuíció kevés - szakértelem is kell. Ez vagy megvan a befektetőnél, vagy - mint minden - ez is megvásárolható a műkereskedőnél.

Márpedig, ha egy sikeres befektető-műkereskedő páros ki tud alakulni, hihetetlen vagyonokat lehet ösz- szegyűjteni. Ha akkor sikerül egy tehetséges művész alkotásait felvásárolni, amikor az még ismeretlen, akár rövid távon is nagy haszon érhető el.

— Eddig csak a pénzről, befektetésről volt szó. Nem kellene szólni az esztétikumról is?

— De igen. Az természetesen nagyszerű dolog, ha valaki a saját, biztos ízlését követve, saját gyönyörűségére vásárol. Ezzel a saját esztétikai élményét vásárolja meg, arról nem is

szólva, hogy nagyon humánus cél érdekében fektet be. Lehet persze az értékpapírban is gyönyörködni - ezért is terveztetik azokat a legjobb művészekkel -, de ez egészen más kategória.

— Ön a tőzsdével példálózva utalt a műtárgypiacra. Vannak-e a műtárgykereskedelemben is fekete dátumok? Gondolok itt például arra, hogy a közelmúltban kiderült: a Rembrandt-alkotásnak hitt képnek egy részét a mester tanítványai festették.

— Igen. Hatszáz-kétszáz arányban „romlott le" a Rembrandtok száma. A műtárgypiac azonban nem érzékeny az ilyen esetekre. A képek esztétikai értéke ugyanis nem csökkent azáltal, hogy „csak" kétszáz kép mondható a mester valódi alkotásának.

— Egy befektető portfoliójában milyen arányban határozná meg a műalkotások nagyságrendjét?

— Ezt lehetetlen megmondani. Egy portfolió annál jobb, minél színesebb, minél sokrétűbb. A leglényegesebb azonban a befektethető tőke nagysága. Ezért a kisbefektető is jól választ, ha kortárs műtárgyba akar invesztálni. De dönthet úgy is, hogy a pénzét valamelyik befektetési társaságnak adja, ha nem maga kíván a tőke forgatásával foglalkozi, és ha a befektetését biztonságban akarja tudni.

A befektetéshez, a műgyűjtés megkezdéséhez, kortárs műalkotások esetén már néhány tízezer forint is elegendő, ha nem „holnap" akarom kivenni a befektetés hasznát. Ezért célszerű, ha az „amatőr befektető", a kezdő műgyűjtő műkereskedőhöz fordul, mielőtt megtakarítását - portfolióját - színesítendő műalkotások vásárlásába kezdene.

Merth László (FEB)