Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-07 / 83. szám

4 NÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. április 7. A városházán hallottuk Hírlik, hogy több témát is bizottsági előkészítésre utalt a képviselő-testület. Folyamat­ban van az intézményvezetők gazdálkodási érdekeltségének a vizsgálata, illetve előkészí­tése, készül a lakáshoz jutás önkormányzati támogatását szabályozó rendelettervezet és az önkormányzati ingatla­Rácsok nők üzemeltetési feladatainak áttekintését is most végzik. Az illetékes bizottságok egyez­tetnek a szakigazgatással, majd a közös javaslat a testü­let elé kerül. Egyre nyomasztóbb gond a városban a szemételhelyezés. A jelenlegi szeméttelep meg­telt, az új kivitelezési terveivel a napokban készülnek el. Hamarosan a képviselő-testü­let elé kerül a beruházás üte­mezése. A következő hírt az oktatás területéről hallottuk. Lezárult a 2. Számú Általános Iskola és a Vályi Péter Szakmunkás- képző és Szakközépiskola igazgatói posztjára kiírt pá­lyázatok határideje. A pályá­zatok az érdekelt nevelőtestü­letek véleményének kialakí­a házon tása után az oktatási és köz- művelődési bizottság javasla­tával kerülnejc a testület elé. A két intézményvezetői helyre három pályázat érkezett. A héten ülnek össze a helyi érdekegyeztető fórumok a szövetkezetek által elkészített földalap elkülönítési terveinek megvitatására. Az érdekeltek már előzetesen tanulmányoz­ták a tervezeteket, így várha­tóan már az első ülésen is ér­demi munka lesz. Azt beszélik a városban, hogy sok a rács a városházán. Érdeklődésünkre elmondták, nem az állampolgárok ellen védekeznek így, hanem a Hungária Biztosító vagyon­védelmi előírásainak tesznek eleget. Itt mondjuk el, hogy lesz a rácsból több is. Panzió a nagyközségben Három éve költöztek Szá- razdra Fejér megyéből Csiz­madia Istvánék, hogy farmer- kodjanak, illetve vállalkozza­nak. Akkor még nem gondol­ták, hogy tevékenységükkel, példájukkal másokat is meg­mozgatnak. Hogy így történt, sem ők, s talán mások sem bánták meg. Csizmadiáék felhagytak a farmerkodással - állattenyész­téssel - és most a feleség álmát valósítják meg azzal, hogy ta­valy Váci Imre tervei alapján vüágbanki hitelből és saját erőből felépítettek egy panziót Gyönkön. A szép kivitelű Ibo­lya panzióban - a háziasz- szonyról kapta a nevét - a föl­dszinten száz adagos konyha ízléses, belső építész által ter­vezett presszó és kis étterem van, az emeleti részen pedig egy nagyobb rendezvények­nek - lakodalmaknak, érett­ségi találkozóknak, műsoros összejöveteleknek, báloknak stb - helyet biztosító étterem és egy reprezantatív különte­Étterem, ízléssel berendezve rém található. A lakosztályok megoldására - most kimarad­tak, mert elég kevés lett volna akkor az éttermi hely, de - már megvannak az elképzelé­sek. A tíz munkahelyet teremtő Csizmadia család panziója a legkulturáltabb vendéglátó egység a nagyközségben. Nemcsak a szombat, vasár­napi zenés esteket kedvelők járnak oda, hanem mindazok, akik szép környezetben sze­retnének eltölteni szabadide­jükből egy kicsit. A decemberi nyitás óta kia­lakult a vendégkör, de azért szeretnének bekapcsolódni a falusi turizmusba is. Egy elegáns gyönki épület, ahol jól érzi magát a betérő Jobb a segély, mint a munka? Hatvan személy részére teremtettek új munkahelyet A Massivenál márciusban hatvan személyt - főleg helyit és gyakorlattal rendelkezőt - akartak felvenni, de a hirde­tésre nem sokan, talán öten je­lentkeztek. így a környező te­lepülésekről érkezőkkel, je­lentkezőkkel töltötték be a he­lyeket. Ez az üzem számára hátrány, mert hosszabb a be­tanulási idő és az utazási költ­ség is a kiadást növeli. Elgon­dolkodtató tény, hogy a mun­kaügyi központ küldöttei nem vállalták a munkát. Kis József ennek az okát abban látja, hogy a munkanélküli segély a fizetéshez viszonyítva magas, így inkább kivárják az egy évet, másrészt a munkafegye­lem jóval nagyobb - nyugati -, mint amilyet elképzeltek ma­guknak. Á tamási dolgozók egyébként fel tudták venni az igényelt munkatempót. Tamásiban tavalyig kétféle lámpatestet gyártottak, most a bővítéssel egy újabb kifejlesz­tett lámpacsalád, a törpefe­szültségű halogén világítás gyártása indult meg. Az újabb termékcsalád, az alamínium kerti lámpák gyártását a má­sodik félévben kezdik, ami ismét nyolcvan ember mun­kába állását teszi majd lehe­tővé. Úgy hírlik, a belga cég több terméket Tamásiba cso­portosít át, ezért jövőre is az ideihez hasonló ütemű fejlesz­tésre kerül sor, s ez újabb hat­van munkahelyet jelent. A fej­lesztéshez jelentős építési és gépi beruházás is tartozik. Az építési egy része kész, most egy kétezer négyzetméteres szerelőcsarnok kivitelezési Kerti lámpák - félévtől Egyes kezek csomagoljál^a készterméket Az Orion elkelt, a Massive termelői és kereskedelmi része lesz munkáit végzik. Sor kerül az üzem bővítésére is: a múlt hé­ten írták alá a szerződést az Orion telephely megvásárlá­sáról. Termelői és kereskedői rész lesz majd a helyén és a megépítendő áruházban a cég teljes áruválasztékát kínálják. A szakállas és a szemét A szakadáti határban, a fa­lutól néhányszáz méterre szeméttelep éktelenkedik. Noha a technika vívmányait, az autókarosszériát, a kismo­tor maradványait, a babako­csit nem tudja elsodorni a szél, azért van mit elvinni, szétterí­teni neki. Amikor ezt konsta­táljuk, akkor ér oda mellénk a Diósberényből jövő, gumi­csizmás, szakállas idegen, aki a szomszédba igyekszik, bo­rotválkozás céljából. Fogadás volt kérem - mondja -, hogy megnövesztem a szakállamat és csak április elsején vágatom le. Két láda sör volt a tét. Naná, hogy megnövesztettem. Most kérdés, vállalja-e a sza­kadáti borbély, hogy levágja. Nemcsak ez a szeméttelep van, hanem följebb egy másik is. Hordja ezekbe mindenki a szemetét - magyarázza. - Itt azért nyitották, hogy betemes­sék vele a horhost. Tolják, de minden nap nem tudják elföl­delni, ezért széthordja a szél. Az biztos, nem tesz jót egy fa­lunak, ha szemétteleppel kez­dődik, de mit lehet tenni. — A nevemet nem mon­dom meg, engem ne is fény­képezzenek - szól búcsúzóul, aztán beballag Szakadátra szerencsét próbálni. Lehet, hogy ma már az ő szakállát is a szeméttelepen fésüli az ápri­lisi büszke szél. Józsi, a köszörűs — Sok a bizonytalanság - gondolkodik el Lehr Hen- rikné, diósberényi polgármes­ter. Nem panaszkodik, csak nagyon higgadtan, okosan mérlegeli a szép fekvésű falu­ban élők esélyeit, akik mindig hátrányos helyzetben voltak. —; Növekszik nálunk is a munkanélküliség, hiszen a környékbeli állami gazdasá­gokból, az építőiparból sorra elbocsátották az embereket, akik pszichikailag is igen ne­hezen viselik el ezt az állapo­tot. Édesanyám is megélte ezt annak idején, de a családnak volt földje. Ennek az ország­nak, de legalábbis nekünk ez az egyetlen nyersanyagunk, ebből lehetne megélni, nem a külföldi kölcsönökből. De ho­gyan, amikor az elmúlt évti­zedekben „kitanultak" az em­berek az önálló gazdálkodás­ból, irányított munkát végez­tek, a legtöbbnek eszköze sincs hozzá? Valamikor min­den háznál ott volt a szarvas- marha, a sertés, a juh. Az utóbbi évtized alatt azonban leépült a háztájiban és a ter- melőszövetkezetnél'is, az ipari növényeknél meg az értékesí­téssel van állandóan gond. Va­lamikor a szakályi tejüzemnek itt helyben gyűjtötték a tejet, aki akart, vásárolhatott is, most meg túl nagy távolságra kell utaztatni. Nem csoda, hogy ennyi a tej ára. A piaco­zás is szinte lehetetlen a köz­lekedési viszonyok miatt. Örökös álma a diósberényiek- nek, hogy egyszer egy Regöly felé megépülő úttal Tamási felé lerövidíthetik a távolságot 40 kilométerről hatra. Kérdések és kemény viták tömkelegé, ez az önkormány­zat élete. Az orvosi ellátás, az átszerveződő vízművek, a te­metkezési, a kéményseprő vállalat átalakulása, az árvíz- védelem, a közlekedés, az ön- kormányzati tulajdon és mű­ködtetésének kérdései, a szö­vetkezet átalakulása, a szociá­lis juttatások és sorolhatnánk tovább mindazt, ami ennek a kis önkormányzatnak az „asz­talán" van. — Sokszor úgy érezzük, ki­csik vagyunk ahhoz, hogy ezeket a dolgokat a nagyok döntési folyamatában befo­lyásoljuk, de az emberek itt is élni, dolgozni akarnak, az alapvető szolgáltatásokat el­fogadható árakon kívánják igénybe venni - mondja Lehr Henrikné, majd büszkén me­séli, hogy az Ady utca kiköve­zésére, a híd átépítésére be­nyújtott pályázaton sikerült megnyerniük a költségek felét, a többit az önkormány­zat fedezi. El is viszi csaknem az egész évi költségvetésüket, de megoldódik legalább egy régi gondjuk. Május 2-ára ter­vezik a II. világháború hősi halottainak tiszteletére állí­tandó emlékmű avatását, amelyre 69 nevet kell felvésni. A fiatalok is nagyon készül­nek az egész falut megmoz­gató, jó hangulatú, hagyomá­nyos majálisra. Mert a nép élni akar, Diósberényben, és em­beri körülmények között.- kamarás ­Mondom én, kedves uram, csak kérdezzenek. Horváth József vagyok és két hónapja vettem harmincezerért itt a tamási piactéren ezt a bode- gát. Kérdezte a községigaz­gató, hogy Józsi, mért föstötte pirosra, én meg mondtam neki, azért, mert olyan /ősie­ken volt. Most meg átkenten barnára. Jaj, kedves uram, ne hara­gudjon, adok egy kis higítót, ha már megfogta ez a ronda /ősiek a kabátját meg a puló­verjét. Ne haragudjon, kérem. Tudom, ki kellene írnom, hogy vigyázat föstve, de majd kite­szek egy papírdarabot, hogy arra könyököljön a vendég, így ni, behigítózom ezt a rossz nadrágot, aztán maga meg dörzsölje, kedves uram. Na­gyon sajnálom, de azt hittem, beissza majd a fa a föstéket. Drága volt ez a bodega, ké­rem szépen. Pedig alig van benne valami. Két asztal, egy csempe ceglédi kanna, egy forhant olajkályha meg a kö­szörű alkotja a berendezést. A szexképek? Kedves uram, az csak dekoráció. Mert higgye el, engem már nem zavar, de a vendégért mindent megteszek. Húsz éves koromtól kezdve harminc évig voltam köszö­rűs, de közben mutatványos­ként is dolgoztam, meg a Ba­laton mellett zenéltem, mert én hárfás is vagyok. Most nyugdíjasként űzöm az ipart, mivel valahogy meg kell élni. Kést, ollót, húsdarálót, met- szőollót, oltókést és sok min­dent köszörülök, aztán javí­tok is, hetente két nap, szer­dán és csütörtökön dolgozva. Ha nyél kell egy késre, vagy a pilingát kell cserélni, azt meg­csinálom, de újat nem éri meg csináltatni, mert többe kerül a hús, mint a lé, kedves főnök úr. Ezt isten bizony mondom. Azt kérdezi, mikor dolgozik jól a köszörűs? Ki kell, kérem, a kés mindkét felét vőgyelni, aztán rá a pallérkőre és kész.

Next

/
Thumbnails
Contents