Tolnai Népújság, 1992. április (3. évfolyam, 78-102. szám)

1992-04-04 / 81. szám

1992. április 4. HÉT VÉGI MAGAZIN MEPUJSAG 11 G XiS-4 ^ # ^ reneracio fjúsági oldal «•* Törd a fejed! Tininyár(7.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Két héttel ezelőtti felvéte­lünk megfagyott füvet ábrá­zolt. Értékelhető megfejtés, sajnos, nem érkezett. Örömmel tudatjuk, hogy megalakult és megkezdte működését Magyarország első „Au pair" irodája, a NIK KFT. Az au pair francia eredetű fogalom, és körülbelül azt je­lenti, hogy „teljesítményért teljesítményt". Az alapgondo­lat tehát az, hogy kevéspénzű fiatalok gyermekfelügyeletet vállalnak, cserébe pedig egy másik ország családjánál élve megismerhetik az ottani kul­túrát és nyelvet. A családoknál eltöltött idő alatt a fiatalok nyelvtanfo­lyamon vesznek részt és havi zsebpénzt kapnak. A fogadó család fizeti az au pair beteg- biztosítását. A vegyesvállalati formában működő NIK KFT bonni partnere a GIJK, 1983 óta közvetít au pair fiatalokat német, angol, francia és tenge­rentúli családokhoz. Tevé­kenységét a német szövetségi munkaügyi minisztérium fel­ügyeli, tehát a törvényesség garantált. A magyar iroda, a NIK létrejöttét a Művelődési Minisztérium is támogatta. Ótós Réka fenti képének megfejtői most dupla nyere­ményért szállhatnak harcba. Várjuk leveleiteket! Kik jelentkezhetnek au pair- nek? Minden 18 és 25 év közötti magyar fiatal, többségében lányok, de korlátozott szám­ban fiúk is jelentkezhetnek. A német nyelv társalgási szintű ismerete, gyermekszeretet és alkalmazkodási készség alap- feltétel. Az au pair naponta 5-6 órát „dolgozik", hetente két-három alkalommal meg­kérhetik, hogy este is vigyáz­zon a gyerekekre. JTetente 1,5 szabadnap jár neki, hosszabb tartózkodás esetén pedig két hét szabadság. A NIK tervei között szerepel a tevékenység kiterjesztése Európa többi or­szágára és később az USA-ra is. Ezenfelül szakmai, tanul­mányi, úgynevezett Job-prog- ramok is lehetségesek. Manapság az állások betöl­tésénél szinte elsődleges felté­tel egy vagy két idegennyelv magasfokú ismerete. Ehhez kíván segítséget nyújtani a kft. Cím: NIK KFT Au pair Hungary 1071 Bp. Bajza u. 1. Tel: 1213-534 Jancsi kezében egy kalocsai hímzéses párna, rajta a mit sem sejtő boldogtalan özvegy, Gergő kezében meg egy másik párna, amin egy nagy kony­hakés, sejthető, mi célból. Ma­gam sem értem, hogy nagy ál­latvédő létemre nem léptem közbe. Tünci a kezében ló- bázta a két táblát, fekete filc­tollal volt írva: Itt nyugszik Egérke, és hitvese, Mókuli, aki vállalta a halált miatta. Nyu­godjanak békében. Ott áll­tunk, némán és elfogódottan, Jancsi két fadarabot próbált összekötözni, hogy keresztnek nézzen ki, én pedig a sírásás­nál segédkeztem. Minden kész volt, a sír megásva, mel­lészúrva a kereszt, rajta a tábla, az egyik lyukban Egérke, de a másik még üre­sen tátongott. A tölteléke izga­tottan mocorgott a párnán, és mivel nem akart az özvegy indiai királynék gorsára jutni, csak az alkalmas pillanatot várta, hogy elszökhessen. Be­lemarkolt Gergő üstökébe mintegy megbosszulva a férje halálát, aztán végigfutott a fiú hátán és a fűbe vetette magát. Mi egyből térdre vetettük ma­gunkat, és keresni kezdtük. A fűben tapogatóztunk, ami bo­kán felül ért, és szúrt, és csik­landozott, és minden bajom volt vele. Lihegést meg lépte­ket hallottunk a hátunk mö­gül. Félrehúzódtunk, Szofi az óvatosság kedvéért marokra fogta a kést. Nem volt rá szük­ség, mert csak Erika jött, és Pufók Angyal, ahogy én neve­zem Gergő mamáját. Közben Gergő megfogta Mókulit, és megpróbálta eldugni az anyja — Jelenlegi zenekarodon, a Sziámin kívül az URH-nak és a Kontroll-nak is tagja vol­tál. Valahogy úgy alakult mégis, hogy a legrövidebb ideig fennálló URH-ból lett a legnagyobb legenda. — A legnagyobb legenda Jézus Krisztusból lett, való­színűleg azért, mert még ko­rábban élt, mint az URH-ze- nekar. Vagyis, ez egy időrendi kérdés, mindig az ember előző zenekara teremti meg a legna­gyobb vákumot, ezt kívánják legjobban vissza. Ugyanolyan vákum és legenda a Kontroll is, sőt, a kettővel vagy eggyel korábbi Sziámi-program is. Egy darabig marhára bosz- szankodtam, mert ahogy elő­jöttünk egy új programmal, a közönség elkezdte követelni a régi számokat. Aztán rájöt­tem, hogy ez egy természetes dolog, ez a fékútja egy prog­ramnak. Én nem szeretek tu­tira menni. Úgy gondolom, ez egy olyan műfaj, amelynek akkor van értelme, ha minden pillanatban kockáztatod az egodat, az egész véletlenül létrejött presztízsedet, a hülye legendádat, meg sok mindent, aminek nincs értelme. Ezt re­elől, de már késő volt. — Gergő, mit dugdosol? — Oööö . . . Semmit, öööö . .. a zsebkendőmet;.. — Mutasd csak! Mókuli! Szóval tényleg indiai temetést akartatok rendezni! Még ezt a szerencsétlen állatot is meg akartátok ölni, nem elég Egérke . . . — Hol van Egérke? - kér­deztem rémülten. — Én betettem a sírba! - motyogta Jancsi. — Sírrablás! - szellemes- kedett Gizu, de most senkinek sem volt kedve nevetni. — Hol lehet? - kérdezte Erika. - Elment! Tehát élt! — Nem élhetett! - bizony­gatta Pufók Angyal. - Amikor megfogtam, lehetett rajta érezni, hogy nem él! — Tehát az erdőben van, és feltámadt. - mondta lelkesen Szofi - Tiszta Rómeó és Júlia! — Angyal néni! - szólítot­tam tréfásan Gergő anyját - Ne tessék beszélni erről a te­metésről senkinek! — Jól van, gyerekek, nem beszélek. Viszlát, Egérke, re­mélem jól fogsz itt is élni! Egy kicsit' megkönnyeb­bülve indultunk haza, mivel tudtuk, hogy Egérke felébredt és valahol a tisztáson van. pertoár szerint játszani, az maga a halál. — Maradjunk még a '80-as évek elején. Mi volt az, ami akkoriban összehozta az un­derground zenészeket? — Az a gesztus, ami akkor néhány zenekarnak a draszti­kus megjelenése volt, ahhoz hasonlítható, mint amikor egy kegyetlen szadista víz alá nyom valakit, és aztán az utolsó pillanatban felengedi. Arról az ordításról szólt ez az egész. A szadizmusra adott természetes vészreakció, tehát hisztériás kitörés. Thomas Szász, az egyetlen kedvenc amerikai pszichológusom a hisztériát úgy írja le, mint tár­sasjátékot, illetve, mint kom­munikációt. Azt mondja, ha valaki hisztérikusan reagál, az nem azért van, mert van egy ilyen elmebetegsége, hogy hisztéria, hanem, mert csak ez a kommunikációs eszköze maradt. Bár engem a politika nem érdekel, nem ismerem a faktorait, de a közérzeti érzé­kenységem nagyon sok pon­ton átfedésben van a politiká­val. A politikát én borzasztó undorító területnek tartom, a legnagyszerűbb fickók, ha be­Nem esett baja senkinek és semminek - csak a hímzett párnát szennyezte be némi. .. hm ... egérürülék. A teljes igazságot úgy két óra múlva tudtam meg, de csak én, rajtam kívül senki más. Szóval, megyek az udva­ron egy nagy kanna vízzel, mivel a házba nincs bevezetve a víz, és a forrásról kell hozni, tehát egy kannával a hónom alatt, látom, hogy Szofi be­megy a konyhába, ahol An­gyal néni éppen a bográcsot tisztítja, mert ilyen nagy társa­ságnak csak bográcsban lehet főzni. Tényleg, hányán is va­gyunk? A három tökmag, vagyis Gergő meg a lenhajú ikerpár, Tünci, Gábor, Juci, Erika, meg a Nagy Csapat négy tagja. Ez összesen ... ti­zenegy, de a három tökmag egy hét múlva hazamegy, ak­kor maradunk nyolcán, meg van mellettünk öt felnőtt: Gizu papája, a lenhajú ikerpár aggódó szülei, Angyal néni meg Péter bátyó, aki felnőtt­nek számít. De egy hét múlva lecserélődik a szülőállomány, mert Gizu papáját felváltja az idősb Gizu, a szülők hazakísé­rik a lenhajúakat, és helyettük Tünci „Fater"-ja meg „Nagy- ságosasszony"-a jön ügyelni. lekeverednek a hatalomba, akkor szarrá válnak. — Egyébként, a rendőrség sűrűn látogatott benneteket? — Nem csak direkt rendőri zaklatásról volt szó, hanem permanens harckészenlétről, hiszen egy nagyon súlyos eszköztár állt rendelkezé­sükre: a lakásból való kiebru- dalástól kezdve, az iskolából való kidobatáson keresztül, a letartóztatással való fenyege­tésig. — Elképzelhető, hogy író édesapádtól örökölted ezt a fajta érzékenységet? — Igen, elképzelhető, bár irdatlan erős fantázia kellene hozzá, mert dacára annak, hogy Müller Pétert én az édesapámnak tartom, ő a nevelőapám, aki örökbe foga­dott. Ilyen módon öröklésről nehezen lehetne beszélni, de rengeteg mindent kaptam tőle, ez viszont tény. — Érdemes volt a Kont­rolle és az URH-t feléleszteni a '90-es évek elején? — Érdemes volt, bár nem tettük ezt minden rossz érzés nélkül. Előre lehetett tudni, hogy a reakciók között lesz az, hogy mi a túrónak nosztalgi­áztok? Ez a gondolkodásmód tőlem sem áll távol, de amikor a Nagy Feró megkérdezte ezt tőlem, mint újságíró, azt talál­tam mondani, hogy ha az nosztalgia, amikor az ember a saját temetetlen holttestét sze­retné tiszteségessen eltemetni, akkor nosztalgiázunk. Ugyanis utánunk nem maradt semmi nyom. A Kontroll-ról egyértelműen azt mondha­tom, hogy nagyon megérte, mert az egy irdatlan jó, nyári „feszta" volt. — Tényleg, nem idegesít néha, hogy az asztalfióknak dolgozol, vagyis az együtte­seidnek nem jelennek meg a lemezei? — Egyáltalán nem, mert ezt az egész korábban kultúr­politikai, jelenleg inkább üz­leti szisztémát, úgy ahogy Gergics Péter: A sivatagi állatok és a kígyók A mesepályázat harmadik helyezettje Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy végtelen forró sivatag. Ott lakott az ugróegér társaival. Szorgosan gyűjtötték a magvakat, de egy nap a ve­szedelmes csörgőkígyó tár­saival elindult, hogy lero­hanja a sivatag állatait. Az állatok ki sem mertek bújni vackukból. Az ugróegérkék és a kenguruk összefogtak, csapdát állítottak a csúszó­mászóknak. Vermet ástak, és a gödröt lehintették ho­mokkal. Jöttek is a kígyók. Már messziről hallatszott a nagy sziszegés. A kenguruk hatalmas port csaptak, a kí­gyók pedig beleestek a ve­rembe. Ott aztán rimánkod- tak:- Kérünk szépen, engedj ki! Ezentúl jók leszünk. Soha nem bántunk benneteket. Az állatok megsajnálták őket, és kiengedték az ösz- szes kígyót. Azt hitték, hogy visszaáll a béke. De a csör­gőkígyók alattomos állatok, és elhatározták, hogy újra támadnak. Támadtak is. Be­kerítették az egereket, és egyre közeledtek. Az egér­kéknek semmi esélyük sem volt, kétségbeesetten ugrál­tak körbe. Am ekkor az égen megjelentek a kígyóevő sa­sok, így az egerek ugróegér- utat nyertek. Egyenesen a farkasokhoz mentek segít­séget kérni. A farkasok örömmel mentek, mert ed­dig az egérkék is sokat segí­tettek nekik. Meg unták már a kígyókat is. Mentek, de el­lenséget nem találtak. Vár­tak egy napot, vártak két napot, de a kígyók sehol sem voltak. Egy bátor ugró­egér elment körülnézni. Nem látott semmit, de egy­szer csak megakadt a szeme egy sirdogáló kiskígyón. Odament hozzá, és ezt kér­dezte: — Miért sírsz, kiskígyó? — Az anyukámat és az apukámat elrabolták a sa­sok. — Sebaj, gyere, majd mi megoldjuk a bajodat! Elvitte a kiskígyót a tá­borba, és a többi állat segít­ségével elindult a sasok he­gyére. Nagy nehezen kisza­badították a kígyókat. Sok farkas odaveszett, de még több kígyó. Ezen elszomo­rodtak. Közösen hazamen­tek, és megegyeztek, hogy soha többé más életére nem törnek. Azóta is békében él­nek. Nyelvgyakorlás külföldön „24 milliárd szónyi információ vagyok" ■mMMiCm f,. íríi — ••• - v<:< ■, Interjú Müller Péter Sziámival De ezek adatok, tények, unalmasak és szárazak, pedig azt is el akartam mondani, hogyan jöttem rá az igazságra, mármint az egérrel kapcsolat­ban. Szóval Szofi bemegy, fris­sen, gyorsan, és megkérdezi Pufók Angyalt: — Angyal néni, megkajál- tathatom a macskákat? Azért többes szám, mert nem csak Kacor egerészik a háznál, hanem a párja, Bestia is, aki nem tekinti hites urának Kacort, csak egy egérféleség­nek, akivel játszogathat. — Szofi, ne nénizzél már ilyen nagylány létedre, szólít­sál Angyalnak, ahogy a töb­biek, és tegezz, ha megkérhet­nélek! — De Angyal né ... aka­rom mondani Angyal, odaad­hatom a kaját a macskáknak? — Persze, hát most van az ebédidejük. Bestia, Kacor, cic, cic! A macskák pedig bevonul­nak a konyhába, Bestia gőgö­sen és elegánsan, Kacor pedig éhes ábrázattal. Két szőrpa­macs, kergetőznek és vere­kednek, Szofi pedig sűrű cic- colások közepette elcsalja őket a ház mögé. Követem a kis csoportot, hiszen mi oka lehetne Szofi- nak a ház mögé vinnie a macskaeledelt, tegnap lát­hatta, hogy a lépcső mellett van a tálkájuk a főbejáratnál. Dehát én mindig rosszat sej­tek, ahogy Szofi is, gyanakvó pillantásokkal beméri a tere­pet, aztán kiönti a tálkába az ételt. (folytatjuk) Egyed Johanna van, nevetségesnek tartom. Ha bejártuk volna a sikernek azt az útját, amit a Neoton, vagy mostanában a Beatrice jár be, akkor kurva rosszul érezném magam. Mostanában kezdődött nálam az, hogy . örülnék, ha a következő prog­ram valami normális terjesz­tésben és jó minőségben je­lenne meg. — Mit keresel te ezzel a gondolkodásmóddal falun? — Soha nem voltam sem pesti srác, sem nagyon ma­gyar, szóval bolygón élek, és mindig odamegyek, ahol von­zást érzek. Életem során az egyik legjobb döntésem volt, hogy költözzünk oda, és érez­zük ott jól magunkat. Ra­gyogó, jólelkű emberek között vagyunk, bármihez elérhető távolságban. Nagyon klassz a társaság, jó a gyereknek, és megterem a répa, meg a krumpli... — Most aztán tényleg nem tudom, ki az a Müller Péter Iván... — Az Ivánt nem haszná­lom, ha nem muszáj. Nekem az lett a becsületes nevem egy jópár évvel ezelőtt, hogy Mül-- ler Péter Sziámi. Nagyon nem szeretném tudni, ki vagyok, egy élet kevés arra, hogy az ember deffiniálja magát. Nagyjából az a 24 milliárd szónyi információ vagyok, ami a génjeimben kódolva van. KRZ Hétfőn, a kéthetente jelentkező Alternatív Zenei Tájékban (POP TV), többek között, Müller Péter Sziámi is nyilatkozik. Egyébként a zenekar a mai napon Budapes­ten, a Siketek Sportcsarnokában (Könyves Kálmán körút 28.) lép fel, és „Hallásalapítás" címmel ad újjászületésnapi koncertet. „Él­jen április 4, elszabadulásunk ünnepe!"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents