Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-09 / 58. szám

92. március 9. MEGYEI KORKÉP MÉPÚJSÁG 3 Tollal, fényképezőgéppel a gyulaji rengetegben Vállalkozó vadászok a dántvilágban Csergezán Pál a száznégyes terítéket festette meg Változásra vár az AGROKER Osztrák kapcsolat már van Szabad­egyetemi előadás A Környezet- és Termé­szetvédelmi Szabadegye­tem következő előadására március 10-én, délután fél három órai kezdettel kerül sor. Ennek keretében dr. Lendvai Zoltán a „Talaj­szennyezések, talajvédelem, biogazdálkodás" címmel tart előadást. Vankó Magdolna a vendég Politika és erkölcs, hit és politika, avagy kik azok a hívő szocialisták? címmel, illetve témakörben lesz kö­tetlen beszélgetés a szek­szárdi Szekfű Klubban ked­den, március tizedikén, este fél hat órai kezdettel a Köl­esei ltp. 24-25 szám alatt. A szervezők természetesen szívesen látnak mindenkit, korra, nemre felekezetre és pártállsára való tekintet nélkül. . Vendég: Vankó Mag­dolna az MSZP hívő tagoza­tának vezetője. Eszperantó Klub A Lengyel Pál Eszperantó Klubban hétfőn, március 9-én, 17 órától tartják a so­ron következő összejövetelt. Ezen beszámolót hallgat­hatnak az eszperantó peda­gógiai napokról. Tanulmányi verseny Az orosz nyelvi Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny megyei fordulójá­nak eredményei. Az első ka­tegóriában 1. helyezett Szurma Henrietta (Duna- földvár, Magyar L. Gimná­zium) lett, 2. helyen Ezer Beáta (Földvári M. Gimná­zium) végzett, míg 3. Szép Attila (Paks, Energetikai Szakképzési Intézet) lett. A második kategóriában első helyezést Gárdái Eszter (Szekszárd, Garay J. Gim­názium) ért el. Még nincs költségvetés A Bátai Önkormányzat képviselő-testületének leg­utóbbi ülésén Pálné dr. Csendes Rózsa jegyzőnő ismertette a temetkezési vál­lalat kft.-vé alakításáról szóló napirendi pontot. A testület úgy döntött, hogy nem kíván belépni. A Tolna Megyei Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat kft.-vé átalakulása és az abba való belépés körül megoszlottak a vélemények, végülis az utóbbi mellett döntöttek. A Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat bátai mozi vagyo­nának önkormányzati tu­lajdonba vételéről a testület úgy határozott, hogy az ed­dig felmerült 11.735 forintos veszteséget magára vállalja, ennek fejében kéri a va­gyonrész kiadását. Megvi­tatták a Duna tel Telekom­munikációs Részvénytársa­ságba való belépés lehető­ségeit is. Szóba került a volt járási úttörő táborok hely­zete, valamint a tornaterem is. Sajnálatos azonban, hogy jelenleg még a községnek nincs értékelhető költségve­tése. M(b)J Állunk a négy szobából, bár­ból, étkezőből álló vadászhá/ előtt, amit a területen sosem járl nép egyszerűen csak Rákosi kastélynak nevez. Nem véletlen ez, hiszen akkor kezdték épí­teni, amikor Rákosi apánknak, pajtásnak - kinek-kinek kedve szerint a titulus - kellett, illett tapsolni. Miközben tüdőtágító friss levegőt szívunk, Holló Gyurit hallgatjuk. — Nem volt itt fönntartott lakosztálya a Kádárnak sem, ő csak háromszor járt Gyula jón. Nem igaz az sem, hogy kéjbar­lang volt és az elvtársak öröm­lányokkal hancúroztak a tó partján. Ez mind csak szóbe­széd. Szigorú rend szerint ment a vadásztatás. A MÉM Vadá­szati Felügyeleti Főosztály ve­zetője, dr. Rácz Antal koordi­nálta az Egyetértés Vadásztár­saság „tevékenységét", s aki lőtt egy érmest, az a következő évben selejtet kapott. A prog­ram egyébként mindig meg­előzte a vendéget, soha nem történt túllövés. Mi akkor is a/ állásunkkal játszottunk. Egy­szer sem fordult elő, hogy va­lamelyik prominens személyi­ség nagyobb trófeát lőtt a meg­engedettnél és közbenjárt azért, hogy a kísérőnek ne legyen baja. Miután beszállunk a terepjá­róba, szóba hozzuk a Rákosi kastélyban látott festményt, Csergezán Pál munkáját, ami Gáspár Sándor és elvtársai két napi „munkáját", a 104-es terí­téket ábrázolja. Holló Gyuri ve­szi a lapot. — Disznóhajtásnál négy kormányterület volt: a Buda vidéki, a telki (Mezőföld), Ge­menc és Gyulaj - magyarázza. Kialakult társaságok - úgy is mondhatnám, klikkek - voltak, hogy ki hova megy és így adó­dott a százas létszámú teríték. Általában kitűnően lőttek, nem kellett melléjük szinkron va­dász . . . Az előző rész végén azt írtuk, nincs többé protokoll Gyulajon, mindenért fizetni kell. Bizo­nyára nemcsak bennünket ér­dekel, hogy kik alkotják a fize­tőképes keresletet. A vadásza­tot szervező irodákon keresztül fogadják a külföldieket, akik szép summát fizetnek valutá­ban. Zömük német bérkilövő, de vadásztak őzbakra belgák, Az FKGP Tolna Megyei Szervezete szombaton nagy­gyűlést tartott, s a szekszárdi rendezvényen a megyei vezető­ség mellett az alapszervezetek elnökei és titkárai vettek részt. Megjelent a gyűlésen Gyimóthy Géza, az FKGP országos főtit­kárhelyettese is, aki csaknem egyórás beszédében kemény hangon bírálta a kormányzat, a miniszterelnök és a „35-ös FKGP frakció" tevékenységét. Beszédét többször indulatos és hangos egyetnemértés szakí­disznóhajtáson voltak hollan­dok és megfordult egy-egy olasz és spanyol csoport is. Á magyarok? Ha van fogadó­készség - előre egyeztetik -, akkor gyakorlatilag bárki me­het. A lényeg az, legyen vadász­jegye, fegyverviselési engedé­lye, találja el a dámbikát és tudja kifizetni. Ha hiszik, ha nem, akadnak ilyenek. Igaz, nem a létminimumon élők, sokkal inkább a vállalkozók között. Itt most néhány - szándéko­san tavalyi - adattal ismertetjük meg a kedves olvasót azért, hogy tudja, mennyibe kerülne nekünk ez a „mulatság", ha lenne rá pénzünk és rendelkez­nénk a megfelelő papírokkal. Tavaly egy három kilós agan- csú dám kilövéséért 2 ezer márkát fizettek, a 1,5 kilósért 300-at, az 1,5-2 kilósért ezret. Ha horgászni is kívánt a ven­totta félbe. A továbbiakban egy konkrét tamási ügy kapcsán a politikai rendszerváltozást ille­tően a szavak és a tettek egysé­gét hiányolták az FKGP orszá­gos vezetőségtől a Tolna me­gyei kisgazdák, s ennek a meg­szüntetésére szólították fel Gyimóthy Gézát. A különböző vélemények üt­köztetése után a jelenlévők megállapították, hogy az FKGP Tolna Megyei Szervezetének, tagságának az a legfontosabb feladata, hogy a mezőgazdaság megbújó, tiszta vizű, halban gazdag tavakban, akkor az na­ponta tíz márkájába került úgy, hogy a kifogott halfajok kilójá­ért még 4-9 márkát fizetett. Más volt a helyzet a magyarokkal. Honfitársaink ötszáz forintért pecázhattak és a zsákmány ki­lója után száz forintot fizettek. Most térünk ki arra, kedves ol­vasó, hogy mennyiért tudta ki­elégíteni szenvedélyét a ma­gyar vadász Gyulajon. Olcsób­ban, mint a külföldiek. A más­fél kiló agancs súlyú dámért nyolcezret, a két kilósért tizen­ötezret, a dám tehénért ezret, a borjú kilövéséért hatszáz forin­tot kértek, illetve fizettek. Ter­mészetesen az idei árak maga­sabbak, ám ez az előbb említett réteget nem tartja távol Gyulaj- tól, a vadászattól. (Folytatjuk) jelenlegi átalakulásában a le­hető leghatékonyabban és konstruktívan vegyen részt. Já­ruljon hozzá az erre irányuló hatályos törvényekben (kárpót­lási, szövetkezeti, átmeneti) foglaltak indulatmentes, min­den érdekelt fél részére elfo­gadható eredményű végrehaj­tásához. Kérték az országos vezetősé­get, hogy nyújtson ehhez hatha­tós segítséget, s erejét a belső hatalmi harcok helyett erre összpontosítsa. (Folytatás az 1. oldalról) A szükség arra kényszeríti a vállalatot, hogy az eladást szi­gorú feltételekhez kösse. Hu­szonötezer forint alatti értékben csak készpénzért árulnak cikke­ikből, kivételt csak azok élvez­nek, akik már bebizonyították, hogy jó adósok. Ezekről napra­kész listájuk van. A szigorítás oka, hogy előfordult több eset­ben: a vállalat futhatott a pénze után, mert megfelelő anyagi fe­dezet nélkül történtek vásárlá­sok. Az igazgató szerint gépela­dásban további visszaesés vár­ható, ennek addig nem is lesz vége, amíg nem rendeződnek a mezőgazdasági tulajdonviszo­nyok, és akkor sem várható csoda, hiszen a jövendő ma­gángazdák nagy részének nem lesz arra pénze, hogy nagy gé­peket vásároljon. Pedig még a keleti piac összeomlása előtt vásárolt gépek ára igazán ked­vezőnek mondható a verseny­társakhoz képest. Jelentősen visszaesett a műtrágya iránti kereslet, mintegy harmadára. Bizománybán árulnak Tra­bant és Wartburg karosszériá­Az egészségügyi dolgozók első demonstrációján 600 Tolna megyei fehérköpenyes is részt- vett a hét végén a fővárosban. Munkatársunk tegnap arra kérte dr. Szórni Évát, az Egész­ségügyi Dolgozók Demokrati­kus Szakszervezetének megyei titkárát, hogy mondja el, mi­lyennek látta belülről a tünte­tést. Nem volt Tolna megyei fel­szólaló - kezdte a doktornő -, mivel a a demonstrációt meg­előzően összehívtak egy orszá­gos értekezlet, ahol az érdekel­tekkel összegeztük a vélemé­nyeket, s ahol a bérkérdésben egyetértettünk, fgy a szakmai tagozatok vezetői mondták el a vélemyényeket a két helyszí­nen. Nagyon fegyelmezett volt a tüntetés, s bár a szervezők ügyeltek arra, hogy ne legyen spontaneitás, ennek ellenére néha spontán megnyilatkozá­sok is hallatszottak a tömegből. kát, Moszkvics gépkocsikat. A tulajdonos az Áutotechnika Vállalat. Bár jelentős árenged­ményeket adtak már, nem na­gyon tolonganak a vevők. Az idők szavára hallgatva nyugati kapcsolatokat is kiépí­tenek, az osztrák Pöttinger cég árui már megjelentek náluk, és másfelé is tájékozódnak. Az üz­leti tevékenységet a klasszikus nyugati minta alapján kell to­vább folytatni, ez a jövő útja, Lukács István, véleménye sze­rint. Az elmúlt öt évben folyama­tosan csökkent a létszám. Aki nyugdíjba ment, annak a helyét nem töltötték be, inkább át­szerveztek, összevontak. Az AGROKER tehát meg­próbál talpon maradni, mint oly sok más cég ma Magyaror­szágon. Az igazi megoldást az jelentené, ha végre megmoz­dulna a piac, és megjelenne a fizetőképes kereslet. Hogy ez mikor következik be, nem lehet megjósolni. Addig is marad a lehetőségek keresése az igen­csak kisszámú vásárló kegyei­nek elnyerésére. Az, hogy itt tart az egészség­ügy, az nem a miniszteren mú­lik, de az is igaz, erőteljesebben képviselhetné a dolgozók érde­keit. Most még nem tudom meg­mondani, hogy elérte-e a célját a szombati ötvenezres de­monstráció. Véleményem sze­rint ez két lépcsőben realizá­lódhat. Az első az azonnali bér- követelés kielégítése - ehhez a hétfői (mai) tárgyalás egy állo­más lehet -, a második, az egészségügyi rendszer megvál­toztatása viszont egy hosszabb folyamat. Ebben a reformban benne lehet az összes dolgozó véleménye. Lényeges az is, hogy a társda- lombiztosítás költségvetését ne jövő februárban fogadják el, hanem már félévkor, hogy a parlament - mivel részekből tevődik össze az egész - időben tudja tárgyalni az ország költ­ségvetését. Nekrológ helyett Karinthy Ferencteleniil Olvasom az életrajzát. Va­lahogy olyan rendes fickó volt ez a Karinthy, jó cim­bora, becsületes haver. Olyan, akire lehet számítani, aki segít, de a balhékban is benne van, addig a bizonyos határig, amíg a hecc nem sérti Az Embert. A keresztségben a László Ferenc Kristóf nevet kapta, a családban a Cinit. 1921 nya­rán született, s most meghalt. Hetven és fél évet élt. Bizo­nyára nem szeretné, ha sirat­nánk. Rosszul esne neki. Apja valahogy így írt erről a „fur­csa" szituációról, a gyászról: Mikor a mama meghalt, az ablak felé fordultam, háttal a többieknek, és mozgattam a vállaimat, mintha a sírás rázna, mert mindenki ezt várta tőlem. . Most itt állunk, Karinthy Ferenctelenül, s nem tudjuk pontosan, hogy is illene vi­selkednünk. Szokatlan nél­küle. Velünk élt, kortársunk volt, tudtunk róla, szerettük. Hozzánk tartozott, mint a hegyhez a barlang, háztető­höz a tévéantenna, nagyma­mához a hintaszék, kalauz­hoz a lyukasztó. Nem mond­ható, hogy rongyosra olvas­tuk a könyveit, de ez a mi hi­bánk. Ő egyébként nem is akart író lenni - irtózott attól, hogy Karinthy Frigyes fia­ként emlegessék; versenysze­rűen sportolt, és nyelvésznek készült - mégis Íróvá vált. Ha létezik eleve elrendelés, ak­kor amiatt, ha nem, akkor va­lami megmagyarázhatatlan belső késztetés folytán. Mi mondható el még róla? Nyílt, tiszta, markáns szemé­lyiség volt. Dolgozott, meg­házasodott, gyereket nevelt, haladt, ahogy a kor. Apja 46 ezer pengő tartozást hagyott hátra, ő viszont mániákusan irtózott az adósságtól. A zöld Volkswagenjén meg néhány ezüstös szárnyú gépmadáron bejárta az országot, a világot. Élményeket, tapasztalatokat gyűjtött. S most elperült meg­tapasztalni az emberiség végső, közös, nagy titkát... Wessely Gábor Ékes László dég a knstélv előtti völgyben Fotó: Gottvalá Károly Jóízű, nagy halat rejt a tó Miről tárgyaltak a kisgazdák? venter Tüntettek a fehérköpenyesek

Next

/
Thumbnails
Contents