Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-30 / 76. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. március 30. Olvasói levél Merre járnak a kéményseprők? Olvasónk, Fehér Ferenc szekszárdi lakos levelet küldött szerkesztőségünkbe, melyben sérelmezi, hogy a Tolna Megyei Tüzeléstechnikai Vállalat a tavalyi évről elmaradt százhatvan forint szolgáltatási díj, azaz a kötelező kéményseprés munkájának a megfizetését kéri. Olvasónk mellékelte a vállalat értesítését, melyet negyvenkét forint értékű bélyeggel kapott kézhez. A felsoroltak az alábbi gondolatokat váltották ki olvasónkból: — Honnan vették az elvégzett és leigazolt megjelölést, amikor több éve nem volt látható környékünkön kéményseprő? — Milyen alapon kell fizetni semmiért? Ez a rendelet munkavégzést is feltételez. — Legalább a pénzt szednék be személyesen. — A 42 forint bélyegköltséget ki fizeti? — Ilyen egy szolgáltatás manapság? A kérdéseket természetesen Dr. Dallos Tibornak, a Tolna Megyei Tüzeléstechnikai Vállalat igazgatójának is feltettük. — Elöljáróban szükséges megjegyezni, hogy ebben az esetben egy kötelező szolgáltatásról van szó - mutatott rá az igazgató úr. — Ennek elvégzésére jogszabály kötelezi a vállalatot és a lakosságot egyaránt. Munkatársainkat nem minden esetben fogadják szívesen, előfordul az is, hogy megakadályozzák a munka elvégzését. A másik lehetőség az, hogy alkalmazottaink nem találnak otthon senkit, vagy csak a kisgyereket. Ilyenkor ő írja alá az igazolólapot, s erről a szülők nem is tudnak. Mi az összes munkavégzést számítógépen tartjuk nyüván a visszaérkező igazolások alapján, s ez után küldjük ki a csekkeket. A városban száznyolcvanezer kémény van, ezeket négy évente felül kell vizsgálni, attól függően, hogy használatban vannak-e, vagy sem. Az elmúlt időben sok épület fűtési rendszerét építették át, s a kémények használaton kívülre kerültek. Ebben az esetben lehetőség van tartalék- kéményként ezeket megtartani, de így is szükség van az időszakos ellenőrzésre. Ezek az összegek az egy évre eső ellenőrzési díjat tartalmazzák. Ami a negyvenkét forintnyi bélyeget illeti: a postai díjszabás, mint ismeretes, nagyon magas. Nekünk viszont igazolnunk kell, hogy a fizetési felszólítást ki- küldtük. Ezt megoldani csak ajánlott levéllel lehetséges. így fordulhat elő olyasmi, hogy például egy hatvan forintos számlát negyven forintért kellett postára adnunk. (AU) Ugyeskék Panaszkodnak a hírlapárusok, főleg a forgalmas pavilonokban szolgálók. A T. Nagyérdemű soraiban mind több lesz ugyanis a semmilyen érdemű, azaz olyan embertárs, aki kihasználva a kényszerű sorbaállás intézményét, a tumultust, úgy tesz, mintha csak nézegetné a kézbevett lapokat. Aztán usgyi! Nem bajlódik a fizetéssel. Mondják az árusok, hogy nem is mindig a legdrágább sajtótermékek a kelendőek. A napilapok ingyenes beszerzésének is megvannak a matadorai. Valamikor ezek a pavilonok háromszáz forintot kaptak arra, hogy az ügyes „bevásárlók" okozta károkat fedezzék. Most ennek sokszorosa se lenne elég. Lám, mit tesz a szüntelenül fokozódó információ-éhség! És ha tetten érik az ügyeskéket? Zavart dadogás, néhány napos elmaradás, tehát alig valami rös- telkedés. Az élelmiszerboltok eladói azt panaszolják, hogy mind több, a test éhségének csillapítására szolgáló árucikk kerül ki a pénztár megkerülésével. Semmi csodálkozni való azon, hogy a szellemi éhség csillapítását is sokan óhajtják ingyen megoldani - új- ságtolvajlással. Egyébként, a megfigyelések szerint akkor tűnik el fizetés nélkül a legtöbb sajtótermék, ha jó a rádió sajtószemléje. Az pedig egyelőre még alkalmas a szellemi étvágygerjesztésre.-liRejtett értékeink A Steig-ház Mostanában, amikor minden valamirevaló város azt latolgatja, miként kapcsolódhatna a világkiállítás rendezvénysorozatába, illő megemlékeznünk a Steig családról, s annak is leghíresebb tagjáról, Flóriánról. Róla minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy egy helyi rendezvényhez nevezetes anyagot adhatna. Családja egyike a legrégibb helyi, német eredetű famíliáknak. Mehrwerth Ignác, a jeles főjegyző monográfiája szerint az 1870-es évek elején a mezővárosban tizenkét önálló fazekas működött, ennek sokszorosára tehetjük azonban azok számát, akik háziiparként űzték ezt a foglalkozást. Szekszárdon és környékén a legősibb idők óta jelentős kerámiaközpontok nyomát találjuk, s a mai mesterek közvetlen elődei, akik a motívumkincset a mára örökítették, a török hódoltság idején végezték itt munkájukat. A Steig család az önálló fazekasműhely megnyitását 1852-re teszi, egy eredeti irat azonban azt igazolja, hogy már 1848-ban szekszárdi polgár,, bár 1846-ban még nem háztulajdonos. Az 1896-ban alapított gimnázium rajztanára, Azerbach (később: Ács) Lipót már ide- kerülésekor elkezdi gyűjteni Kovách Aladárral a szebbnél szebb sárközi motívumokat. Századunk elején ezekből kiindulva tervez, főleg kerámiarajzokat. Már ekkor szövetkezik Steig Flóriánnal, s 1902-ben országos sikert érnek el készítményeikkel. Négy év múlva, az 1906-os milánói világkiállításon olyan sikert aratnak, hogy nem győzik feltölteni árukészletüket. Emellett Ács aranyérmet, Steig ezüstöt nyer, s a helyi újságok is sűrűn cikkeznek a mesterről és gyárnak nevezett műhelyéről. Nyolcvanöt esztendeje, 1907. március 30-án a Közérdek ötödik oldalán az alábbi hírt közölte a lap: „A kereskedelemügyi miniszter Steig ,Odafigyelni egymásra, ez az alapszabály' Húsz év ég és föld között Azt aztán nem mondhatja Illés Lőrinc és brigádja, hogy nem néznek fel rájuk. Szakmájukat tekintve ács-állványozók, ám az átlagember mégis inkább attrakciónak, mint munkának nevezné tevékenységüket. Állványoznak. Tatarozásra, építkezésre készítik elő a „terepet". Munkájuk felelőssége és nehézsége éppen abban rejlik, hogy az utánuk következők - akik a tatarozást, építkezést végzik - élete, biztonsága tőlük függ. Jelenleg a belvárosi templom állványozását végzik (e sorok megjelenésekor már be is fejezték) és átadják a terepet a tatarozóknak a pécsi Aranycipó Kft-nek. Mielőtt tovább álKványoz- nak)nak, megkértük Illés Lő- rincet, a szekszárdi Vertikál Ács-állványozó és Szolgáltató Kft. brigádvezetőjét, hogy kivételesen ne az állványra, hanem egy rövid beszélgetésre álljon rá. — Mi, járókelők, innen lentről, megrökönyödve, csodálkozva, vagy éppen emelkedő gyomorral nézzük, amint mindenféle biztosítókötél nélkül ugrálnak egyik állványról a másikra. Ki alkalmas erre a munkára, meg lehet-e szokni a magasságot? — Sosem lesz állványozó abból, aki fél a magasságtól. Természetesen attól még jó ács lehet. Félni az nem szégyen, az a jó, ha ez minél előbb kiderül. Természetesen ' a fokozatosságot be kell tartani, szokni kell. Ha fiatal kerül közénk, akkor az lent kezdi, és ahogy mindig biztonságosabbá válik, úgy kerül egyre feljebb. Védősisakot használunk, de biztonsági övét nem, hiszen egy helyen csak igen rövid időt tartózkodunk, körbe-körbe járjuk az épületet. — Ilyen veszélyes szakmánál bizonyára nagy jelentősége van az életbiztosításnak. Önnek milyen van? — Semmilyen. Mindig gondoltam rá, hogy kötök, aztán elmaradt. A fiúknak - öten vagyunk a brigádban, két szekszárdi, egy decsi, egy ka- kasdi, egy dunaföldvári lakos - van ilyen is, olyan is. Egyébként azt büszkén mondhatom, hogy tizenöt éve van együtt ez a brigád és ez idő alatt nem volt baleset. — Ez az állványerdó, amivel dolgoznak, állandóan úton van. Hány épület felállványozását tudják egyszerre elvégezni? — Még két templomot tudnánk beállványozni ezen kívül. Összesen tízezer négyzetméter állványkészlettel rendelkezünk, ami saját tulajdonunk. A belvárosi templom felállványozásának határideje április elseje volt. Ezt a munkát március 15-re befejeztük. A következő állomáshelyünk Pécs lesz, ahol úgy két hónapig egy nagy lakásépítkezéshez készítjük elő a terepet. — A beszélgetés során kiderült, hogy önök jókedvű, a viccelődést kedvelő emberek .. . —- Ezt a munkát belső feszültséggel nem lehet végezni. Ha valamelyikünk idegesen jön reggel, addig ugratjuk, amíg helyreáll a lelki békéje. Idelent a járókelők is meg-megállnak, kérdezősködnek. Bármerre jártunk az országban, mindig sikerült jó kapcsolatot kialakítani a lakossággal. — Miután rákérdeztem, számolt utána annak, hogy a idén éppen húsz esztendeje végzi ezt a munkát, jókedvű, fiatal kollégái a háta mögött már úgy jellemzik, hogy a nagy öreg. Húsz esztendő elég nagy idő ahhoz, hogy vissza- tekinve összefoglalja egy mondatban: mi ebben a szakmában a legfontosabb. — Odafigyelni egymásra, ez alapszabály. A többit meg lehet tanulni, az évek hozzák a tapasztalatot. Sas Erzsébet Fotó: Ótós Réka Lenn a föld, fenn az ég, kettő között az ács-állványozók Hajdan 185 éve, 1807. április 4-én született Urményi József Tolna megye egykori főispánja, később alnádor, 1861-ben országgyűlési követe a megyének, a Szegzárdi Takarékpénztár egyik alapítója. 160 éve, 1832. március 30-tól a Sina család - az ország múlt században leggazdagabb famíliája - megkapta a magyar bárói rangot; megyénkben többek között Tolna és Kajmád tartozott birtokaik közé. 115 éve, 1877. április elsején a Szegzárdi Borkereskedő Részvénytársaság egy héttel későbbre felszámoló közgyűlést hirdetett a cégnél megesett nagyszabású sikkasztás miatt: Sánta István vezérigazgató 12 000 forintot tüntetett el. 85 éve, 1907. március 30-án a Közérdek című helyi lap híre szerit a Steig-gyár (valójában: fazekasműhely) államsegélyt kapott. Egy hét múlva, április 6-án először ír az újság Matti- oni Eszterről. Április 3-án meghalt Tóth Béla újságíró, író, művelődéstörténész, aki Szegzárdi Péter és Egri Pál című novellájában a helyi bornak is kedves emléket állított, s e művét folyékony honoráriumért, az általa „híg ru- bint"-nak nevezett szekszárdi óvörösért írta. 80 éve, 1912. április első napjaiban Gauzer Ádám csemegekereskedő megvette a Gimnázium (ma: Arany János) utcai Niki- tits-féle házat 12 600 koronáért. Krónikás Gazdikereső Gazdátlanul, szomorúan csellengett egy fekete színű, apró termetű, tacskóra emlékeztető négylábú Szekszárdon, a Wo- sinsky Itp. és a Mészáros Lázár utca házai között. A lakótelep kutyája lett, a környéken mindenki ismerte, s egy-egy apró finomsággal is kedveskedtek neki. A múlt héten aztán megjelent a gyepmester, s a környék összes kóbor kutyáját összeszedte. Ezt a kutyust azonban nem kellett kényszeríteni, önszántából ült a gyepmester ölébe. Nem sejtette a sorsát, a meleg kéz simogatását mégis örömmel fogadta. A lakók összefogtak, s képviselőjük, Papp Aranka (Telefon: 14-310) szívesen vállalja, hogy egy új gazdival együtt kiváltják a gyepmesternél a szeretetre éhes kiskutyát. . - p. téri Flórián szekszárdi fazekasnak, aki Ács Lipót főgimnáziumi rajztanár mintái után igen ízléses és szép agyagipari munkákat készít, egy agyaggyúró gépet és ezen kívül egy kemenceépítésre, a szükséges műhely-átalakításokra és a megnagyobbított üzemmel járó üzemköltségek részbeni fedezésére 1000 korona segélyt engedélyezett". Ha-, marosan a pécsi országos kiállításon igazolta a bizalmat Steig Flórián, majd 1926-ban bekövetkezett haláláig még számos alkalommal. Az utódok közül többen követték mesterségében, ma is élnek, dolgoznak leszármazottai a szakmában. A címben említett épületben még múzeumot is berendeztek, de ez már a múlté: új gazdái vannak a háznak. Az is szomorúan érdekes, hogy például a megyei múzeumban szinte egyetlen olyan kerámia sincs, amellyel hajdanán a vüágkiállítás bírálóinak figyelmét fölkeltették. Pedig hihetőleg e darabok is méltán lennének kiállítható büszkeségek, sok más termék mellett. Talán, ha most elkezdenénk öszegyűjteni az anyagot, 1996-ra a múlt „expói" iránti megbecsülésünket a helyi mesterekével együtt mutathatnánk be. Dr. Tött'ós Gábor Fotó: Ótós Réka I A hivatal hírei Az adócsoport vezetőjének tájékoztatása szerint a hét folyamán befejeződik a beküldött gépjárműadó bevallások iktatása. A nagyobb gazdálkodó szervezeteknek már megkezdték a határozatok kiküldését. A magán gépjármű tulajdonosok előreláthatóan április elejétől folyamatosan fogják megkapni a határozatot és a befizetési csekklapot. A határozat képhezvételé- től számított 30 napon belül fizethető be pótlék- mentesen a gépjárműadó. A csoportnál megnövekedett feladatok ellátása - elsősorban a gépjármű adótételek nagy száma miatt - létszám- és helyiségbővítést kíván. A városüzemeltetési és , beruházási iroda sürgős ; munkaként végezteti el a j Kövendi Sándor utca ; környékének rendbetételét, a vízelvezető árkok tisztítását. * A Héliosz Kft-vel történő egyeztetés után ápri-. lis közepe táján lesz a városban lomtalanítási akció. A sajtón, a városi tévén keresztül időben értesíti az iroda a lakosságot. * A polgármesteri hivatal tárgyalást folytat az Aranyfürt MgTsz-szel éT rendezetlen tulajdonjogok (vízbázis, szeméttelep) ügyében. * Április 16-án,J csütörtökön a régi megyeháza borozójában kerül megrendezésre az 1992. évi városi borverseny.
