Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-28 / 75. szám

992. március 28. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Kis-+ lj eneráció i Ifjúsági oldal ** Törd a fejed! j _^ _ / V ^rX // / - sy* __X—-­A két héttel ezelőtti felvétel elásott talajt, rögöket ábrázolt, 'i helyes megfejtést beküldők :özül Pesti Szilvia pincehelyi ilvasónk volt a szerencsés. Ótós Réka fenti képének negfejtői két hét múlva tudják meg, vajon nyertek-e a sorsolá­son. A borítékra, vagy levelező­lapra kérjük írjátok rá: „Törd a fejed!" Címünk a régi: Tolnai Népúj­ság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Éretlenségeim (3.) A másnapi matekról csak .nnyit, hogy eredetileg csupán ■gy diszkrét kettesig szándé­koztam megerőltetni magam, le aztán talán a Sport szelet nellékhatásaként vércukor- zintem éteri magasságokba ■melkedett. Bár közben egy arra cirkáló anári emlős már majdnem de­ákba törte szédületes karrie- emet, nem átallva épp akkor nellém érni, midőn megder- nedve észleltem, hgy hajdani izikapuskáimat bűnös hanyag­ából elfelejtettem kilakoltatni a •uggvénytáblázatból. De a sors ltjai kifürkészhetetlenek: az il- ető úr révedező tekintettel to- 'ábblépdelt. Egyébként nehogy arra ra- ;adtasságtok magatokat, kis :ezdők, hogy zsenge szelleme- eket a 160 matek tétel magolá- ával mérgezitek. Elég azt az ■gyet felvésni a fületek mögé, unit rátok mér a sors. Hogy lonnét tudhatjátok meg, me- yik lesz ez? Ajánlhatok egy lombabiztos módszert: köb- ;yököt vontok a matektanárnő ipője sarkából, megszorozzá- ok jelenlegi, volt és leendő pat- anásaitok lelki életével és mi- itán kivontátok belőle az egyik üggönyön libegő légy logarit- nusát, már meg is kapjátok az idvözítő eredményt. Visszatérve ránk, miután írói ■énánkat sikeresen próbára tet- ék, kaptunk kát-három hét ha- adékot, hogy utána istenadta kesszólásunkat bizonyítsuk. Ez az időszak egyes, meg lem nevezett források szerint a zellemi táplálék habzsolására raló, de ma már tudományosan ■lismert tény, hogy ezek mér- éktelen fogyasztása káros élet- ani hatásokat idéz elő. He- yette inkább ajánlatos a telepa- ikus képességek fejlesztése, az ilábbi recept alapján: „Végy egy kistányértfkülön- eges ismertetőjele: kicsi, kerek, ■s két kézzel elengedve osztó- lással szaporodik), öntsd tele 'ízzel, majd szórj rá töröttpap- ikát, és kezdj el körözni fölötte igyik tetszőlegesen kiválasztott nellső nyúlványoddal. Minél gyorsabban fog fo- ogni a víz és tetején a paprika, innál inkább mestere vagy a fekete mágiának." A lötty szé- lítő sebességet érhet el, sőt: ese- enként egész hullámhegyek is melkedhetnek a tetején - ha kétoldalról jólmegrázod a kis­tányért. Amit még emberbaráti kötelességem a lelkére kötni minden eljövendő áldozatnak: mielőtt gyógyíthatatlan nyava­lyádra hivatkozva egy nap ha­ladékot kérsz, feltétlenül ta­nulmányozd a biológia köny­vet, hogy tisztában légy lehető­ségeiddel: hímnemű egyedek- nél például nem kifejezetten ajánlott alibi a gyermekágyi láz. Ami engem illet, azért inkább fejet hajtottam az ég akarata előtt, s a végzet sújtotta nap hajnalán, midőn családi kasté­lyunk toronyórája elüté a hetet, búcsút intettem az atyai ház­nak. Előtte azonban még fel­ütöttem a Bibliát, hogy így für­késszem ki az égiek szánékát. De sötét babonáimmal már ki­vívtam haragjukat. „Tudom, testvéreim, ha innen elmegyek, nyomorúság és megpróbáltatás vár rám, s nem láttok többé élve." - e lelkesítő sorok után mozgalmi dalokat dudorászva vánszorogtam be a tudás re­ményzöld szentélyébe, ahol a kivégzőosztag már piros terítős asztalok mögül mustrálgatta skalpjainkat. A vallatócellához vezető utat elzárták a zsengébb néprétegek elől, így a folyosó­nak ez a része leginkább egy zártosztályra hasonlított. Tán mondanom sem kell, hogy a borítékok vérfagyasz- tóan fehérek és megbotránkoz- tatóan vastagok voltak. És ne hidd, kedves ifjú áldozat, hogy ez megváltozik: mindig csak annak a tárgynak a borítékjai átlátszóak, amelyekből te nem felelsz. Mi, veteránok ennek ellenére természetesen mind elkápráz­tattuk tündöklő szellemünkkel az inkivizíciót. Csupán gálád ellenségeink terjesztették ró­lunk, hogy Afrikában kerestük Sztálingrádot. Ez persze aljas rágalom. Mindössze annyi tör­tént, hogy szerintünk a II. vi­lágháborúban legelőször is a németek ellen léptünk hadba. Dehát manapság, amikor úgy recseg-ropog az egész történe­lem, ez igazán jelentéktelen ma­lőr! Úgyhogy azt üzenjük nektek, kis éretlenek: ne féljetek! Bár olyan lángelmék természetesen nem lehettek, mint mi, a nagy nemzedék, azért titeket is fe­nyeget a veszély, hogy túléli­tek! Finta Judit Tininyár (6.) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) Fekszem a napon, egyszer csak vérfagyasztó sikítást hal­lok a ház felől. Az egyik töpör­tyű srác egy fehér állatkával kezében szaladgál, a két töpör­tyű lány meg visítva menekül. Mi lehet ez? Megnézem, min­dig is imádtam a szokatlan dol­gokat. — Te .. te nem félsz az egér­től? - kérdezi az egyik tökmag leányzó a fiútól. — Nem! - üvölti vészjóslóan a kiskölyök, miközben egyre közeledik az egérrel a lenhajú tökmag felé - Nem, mert az én anyukám egy tudományos ku­tatóintézetben dolgozik, és egy nap száz egeret nyúvaszt ki in­jekcióstűvel! A kis szöszke elborzadva bámulta az élettelennek látszó állatkát a fiú kezében. — Gergő, mit művelsz már megint! Nagydarab fiatalasszony lé­pett a verandára, vastag karját a szeme elé téve, és rápillantott az egérre. — Ne haragudj, anyu, vélet­lenül ráléptem, kimászott a do­bozából, igazán nem tehetek róla... Itt a kölyöknek elakadt a szava, csak a kis rágcsálót nézte, és megtelt könnyel a szeme. És az asszony, akivel a srác azelőtt úgy dicsekedett, hogy egy nap száz egeret nyír ki injekcióstűvel, most lekupo­rodott a harmatos fűre, és fátyo­los hangon megkérdezte: — Él még? Hozd ide, fiam! Odavitte a tenyerén. — Gergő, te megöltél egy szerencsétlen állatkát! Érted? Megölted Egérkét! — Ott van még Mókuli! - védekezett a gyerek, miközben a halott egeret simogatta. - Meg különben is, te sokkal több ege­ret ölsz meg egy nap alatt! — Igen fiacskám, de az azért van, hogy az embereknek töké­letesebb gyógyszereket tudjunk csinálni... Mindegy, szegény Egérkén már ez úgyse segít. Közelebb húzódtunk hozzá­juk. A kis egér ott feküdt a kör közepén, és a füle botját se mozgatta, pedig róla beszél­tünk. ,—- El kéne temetni. - indít­ványoztam gombóccal a tor­komban, és igazán gyerekes do­log lett volna, ha elsírom ma­gam. Gergő anyja csüggedten felállt, beletörölte a kezét a far­merjába, aztán bement a házba. Mi pedig, gyerekek, csak ott ül­tünk, térdeltünk és guggoltunk csüggedten szipogva, mintha valami rokonunkat vagy isme­rősünket veszítettük volna el. A nagy csendre még Lubi is köze­lebb jött hozzánk, végigszaglá­szott mindenkit, egy pillantást vetett Egérkére, aztán farkát csóválva távozott. Tévedés: Lubi nem Tünci eigyk szélütött rokona, hanem Gáborék ku­tyája, fajtáját tekintve ír szetter. Bumfordi, barnásvörös és imádnivaló. Lubi nem szerette volna megkóstolni a tetemet, így hát odébbállt. Nem úgy Ka- cor, aki miatt már sok kis cin- cogó rágcsáló szenderült jobb­létre. A macskával most nem törődtünk, hanem lázasan ter­vezgetni kezdtük az egér teme­tését. — Szerintem fekete filccel fel kéne írni egy kartonra - java­solta Juci, aki tegnap úgy meg­irigyelte Szofi „tigrisbőrét", - hogy „Itt nyugszik Egérke, béke poraira". A Gergő nevű egyén elgondolkozott. — Ahogy ezt az egeret né­zem, még egyáltalán nem por és hamu. — A vicceidet tartogasd holnapra! - utasította Tünci. Közben a csokibarna lány, aki­vel tegnap beszélgettem, már vörösre sírta a szemét. Jancsi szólt a társasághoz. — Gyerekek, szerintem nem elég csak egy tábla a sírjára, az túl szimpla. — Parádés temetést kell rendezni, olyat, mint az indiai királyoknak. Az indiai királyok temetésén melléjük temették a feleségüket is. Mit szóltok hozzá? — Feltéve, ha ugyanakkor haltak meg - mormogta a cso­kibarna lány szipogva. — Nem! - kiáltott hevesen Jancsi - Ha a férj előbb halt meg, mint a feleség, akkor a fel­eséget is mellé temették; ha meghalt, akkor úgyis szükséges volt, ha nem, akkor megölték! — Te ... te azt akarod mon­dani, hogy öljük meg Mókulit is?! - sikol tóttá borzongva Gizu. — Mi mást lehetne tenni, hi­szen boldogtalan lenne a párja nélkül - hajtotta le a fejét Jancsi. Mi pedig beleegyeztünk, hiszen a két kisegér egymás nélkül olyan, mint a bal cipő a jobb cipő nélkül. Megegyeztünk, hogy a kert végébe temetjük a szomorúfűz alá mindekttőjü- ket, de aztán ez a hely nem tet­szett valakinek, ígyhát kimen­tünk a domboldalra, ami pár száz méterre volt csak tőlünk. A csokibarna, akit egyébként Erikának hívnak, megmondta, hogy nem, bírná végignézni a temetést. Mi pedig az érdekes­ség kedvéért elmentünk. Gábor kivételével, ő azt mondta rá: „Gyerekség egy döglött egeret ilyen cécóval temetnetek!" Ha meg merném mondani Gizunak, akkor biztos, hogy megmondanám: az ő Gáborja egy felfuvalkodott, önző, tunya majom. Elindultunk a dombra, lan­gyos szél fújt, Jancsi és a „gyil­kos" ment elöl. Egyed Johanna (folytatjuk) Bognár Zsolt: A garabonciás diák A mesepályázat első helyezett műve Élt a világon egy házaspár. Ez a házaspár sokáig fohászko­dott Istenhez, hogy legyen egy gyermekük. Egyszer Isten teljesítette a kívánságukat, szült az asszony egy kisbabát. Vihar Pálnak ne­vezték el. Ahogy megszületett, volt foga. Nőtt, növekedett. Az em­berek csodálkoztak okosságán, mert minden mesét, verset megjegyzett. Tudta, hogy mi, mikor történt régebben. Sok or­szágot bejárt, ott is csodájára jártak. A falujában az emberek már féltek tőle, mert a jövőről is sokat tudott. Úgy érezték, ha rájuk néz, róluk is megtud mindent. Azt suttogták, hogy a fiú miatt veszély fenyegeti őket. Pusztító vihart tud tá­masztani, és az egész falu ve­szélyben van miatta. Csak ak­kor szűnik meg ez a rossz ter­mészet, ha Bülbül, a fülemüle megmondja neki, hogy a Ré­mület barlangjából mit kell el­hoznia. Vihar Pál is meghallotta ezt, és világgá indult. Búsan ment az erdőben. Meghallott egy fü­lemülét énekelni, megkérdezte tőle: — Kedves fülemüle, meg tudnád mondani, hogy a Ré­mület barlangjából mit kell el­hoznom? Bülbül, a fülemüle így vála­szolt: — Szerencséd, hogy ilyen kedvesen szólítottál! Ne búsulj, Vihar Pál, én tudok rajtad se­gíteni! El kell hoznod a csoda­magot, amelyet ha elültetnek télen, nyáron virágzik, és ara­nyalmát terem. De ezt a magot egy vérszomjas keselyű őrzi. Vihar Pál megköszönte Bül­bül jóságát, és el is indult a csodamagért. Hetedhét orszá­gon keresztül vándorolt, mire odaért a Rémület barlangjához. Belépett a sötét, félelmetes helyre. Hosszas keresés után rátalált a csodamagra, és a vér­szomjas keselyűre. Gyorsan előkapta a kardját, és hosszas küzdelem után levágta a kese­lyű fejét. Odament a csoda­maghoz, és levette a magas szikláról, máris indult hazafelé. Mikor beérkezett az erdőbe, rögtön meglátta Bülbült. A fülemüle ezt mondta: — Ügyes vagy, Pál, de még a csodamagot el kell ültetni! Vihar Pál rögtön megtette ezt. — Most az Üveghegy tete­jéről kell elhoznod a jégvirágot - figyelmeztette a fülemüle. Pál elindult, három nap alatt elért az Üveghegyhez. Ez olyan magasan volt, hogy oda még embefia fel nem mászott. Vihar Pál azért is megpróbál­kozott vele. Már meglátta a jégvirágot, de még pár méter visszavolt. Alig tudott megka­paszkodni az üvegsziklákon, mindig megcsúszott, a kezét is, lábát is felsebezte. Egyszer az­tán már el is érte a jégvirágot. Lemászott az Ügyeghegyról, és elindult Bülbülhöz. A harma­dik napon el is ért hozzá. Az így szólt: — Ezt a hőstettet jól végez­ted! A harmadik feladat az, hogy a Sötétség országából el kell hoznod a mindentudó va­rázssapkát. Vihar Pál elindult Sötétség­országba, hét nap alatt oda is ért, és máris kezdte keresni a mindentudó varázssapkát. Nemsokára rá is talált, csak­hogy az egy boszi fején volt. Gyorsan elcsente onnan, és az­zal elindult az erdőbe. Hét nap alatt odaért Bülbül­höz. Bülbül így szólt: — Teljesítetted a próbákat, Vihar Pál! Abban a pillanatban, ahogy ezt kimondta, szépséges lánnyá változott. Elmesélte Pálnak, hogy az a boszorkány vará­zsolta el, amelyikről levette a sapkát. Azért múlt el a varázs­lat, mert Pál megszerezte neki a csodamagot, a jégvirágot meg a csodasapkát. Pál rögtön bele­szeretett, és hazavitte a falu­jába. Ahogy a szülök meglátták Pált, megnyugodtak. Tudták, hogy a falu népének is meg­szűnik a félelme, ha Vihar Pál asszonyt visz a házhoz. így hát boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Kazi-kalauz (4.) Elérkeztünk sorozatunk utolsó részéhez, s miután kro­kodilkönnyeinket felszárítot­tuk valahogy, bő „vegyestál­lal" búcsúzunk egy időre. Amint hozzájutunk érdemle­ges számú új felvételhez, ter­mészetesen ismét indulunk. Az előbb „vegyestálat" emlí­tettünk, vagyis ezúttal a teljes­ség igénye nélkül tallózunk régebbi, s kevésbé új kazetták között. Ajánljuk őket szíves, májas, vagy éppen epés fi­gyelmetekbe. Egészségetekre! Az osztályzás most elmarad, mert annyira meghatódtunk a búcsú eme nehéz perceiben, hogy nincs kedvünk hozzá. No, íme: A.E. Bizottság '84: Wahom Andráséknak ez a második le­mezük sem kevésbé jó, mint az ezt megelőző. A címe Jégkrém- balett. Erről szólnak. Többek között. „Nem értem a bőség za­varát, pedig jó lenne tudni, mit akarnak a messzelátóval." Öregek Otthona '91: Pécsiek és tökjók, énekelnek a szexuális karambolról, a lusta kígyóról, a művészetek házáról, és egyéb­ről is. Kampec Dolores '88: „Úgy látszik rosszul hazudok, Neked mégis a kedvenced vagyok." Amszterdamban készült a fel­vétel, mert az akkori MHV - minő véletlen - éppen nem ért rá velük foglalkozni. Megesik az ilyesmi. Valószínűleg a „ki- tudjahanyadik" Neoton lemez­zel, vagy „tudomisénmelyik" világsztárunkkal voltak elfog­lalva. The Houdinis '91: Angolul szövegelnek, Németországban vették fel a számaikat, külön­ben meg nagyrészt paksi tagok jegyzik a zenekart. Mostanában kezdenek el igazán nyomulni, jelenleg is koncertturnén van­nak. Kedveltek a „Tilos az A" környékén. Klipjük hamarosan bemutatásra kerül a POP TV Alternatív Zenei Tájék című műsorában. Balkán Futourist '88: Kista- más Laci (ex-Kontroll) csapata. Magyarország egyik legenergi- kusabb bandája (volt), az orfűi EFOTT-on láttam őket, és telje­sen lenyűgöztek. Kár értük. Ók azok, akik „néha azt hiszik, jobb a halál, mint ezek a kicsi­nyes stratégiák". Sexepil '88: Ez még a jófajta Hegyi Zoli-féle korszakból való, s megjelenése évében a Reform-újság például az esz­tendő legjobb lemezének titu­lálta. Én is féltve őrzöm, így ne is kérje senki kölcsön! Kelleme­sen depressziós, zeneileg meg eszméletlen jó. „Séta a menny­ben, már csak a csoda segíthet." Neurotic '?: Még a Pajor Ta­más megtérése előtt... „írd tele az utcákat és fogalmazd át a térképet, a mérhetetlen túlzá­sokban ne tarts semmi mérté­ket!" Kell ennél többet mondani az együttesről?! Ámen '?: Már a Pajor megté­rése után .. . Zene Neurotic, a szövegben azonban már Jézus kerekedett felül. Európa Kiadó '?: „Én nem tudom, hogy hol a határ, és sze­retem azt is, ha valami fáj. Miért lennék jó, és miért lennék ked­ves? Én vagyok az áldozat, én vagyok a tettes!" KRZ Kampec Dolores

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents