Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-27 / 74. szám

1992. március 27. DUNAFOLDVAR KÉPÚJSÁG 13 A szakértő megállapítása szerint Jó az áfész elszámolása ítélet még nincs Mint korábban beszámoltunk róla, majd hárommillió forintos leltárhiány támadt a földvári áfész 32. számú ABC-jében. A bolt dolgozói vitatták a hiányt, pontosabban azzal érveltek, hogy rossz a szövetkezet el­számolása, a bolt számára nem történik meg a készpénzfizetés során beszerzett áru jóváírása. A szövetkezet a hiány miatt megvonta a dolgozók prémiu­melőlegét, majd a megismételt leltár után - amely újabb hiányt mutatott ki - megtérítési hatá­rozatot adott ki. A dolgozók e döntéseket megtámadták, a he­lyi munkaügyi döntőbizottság ezt elutasította. Az ügy a megyei munkaügyi bírósághoz került, ahol a múlt csütörtökön volt a tárgyalás. Pontosabban tárgyalások, merthogy nem egy, hanem két „ügyről" van szó. Az első tár­gyalás azt vizsgálta, hogy meg­felelő-e az áfész által alkalma­zott elszámolási módszer. A ki­rendelt igazságügyi szakértő megállapította, hogy nincs gomi az elszámolás módjával. A dolgo­zók jogi képviselője nyolc nap haladékot kért egy esetleges újabb bizonyítási indítvány be­terjesztésére. Nem született ítélet a másik tárgyaláson sem, amely arra a kérésre kereste a választ, hogy időben fellebbeztek-e a dolgo­zók a szövetkezet határozata el­len, miszerint meg kell téríte­niük a hiányt. Ennek bizonyí­tása után derül majd ki, hogy az ügy ezen részével tud-e a bíró­ság érdemben foglalkozni, il­letve formai okok miatt az in­dítványt elutasítja.-háj­ismét várják az egykori földváriakat Elszármazottak baráti köre alakul Korábban már próbálkoztak egy baráti kör szervezésével Földváron, ám - mondhatni egy kis adminisztációs malőr miatt - megfeneklett az ügy. Az történt ugyanis, hogy - miután lelkes lokálpatrióták sok Föld­várról elszármazott embert megtaláltak - Gallai Sándor, a kör egyik szervezője egy jegy­zéket készített, amit az.akkori tanácselnöknek átadott. A lista azonban eltűnt, s ma, amikor ismét felvetődött a kör szerve­zésének gondolata, a munkát szinte élőiről kell kezdeni. Az elszármazottak között van például Jónás István, a strassbourgi egyetem matema­tikaprofesszora, vagy Niki Ist­ván, az Atomfizikai Kutatóinté­zet munkatársa. A szervezést ismét Gallai Sándor vette kézbe. A városban elérhető iratokból, főként az is­kolák dokumentumaiból pró­bálja ismét előkeresni a hajdani földváriak adatait. A kör megalakításától a szer­vezők a többi között azt várják, hogy helytörténeti érdekessé­gekkel gazdagodhat a város, hisz az onnan elszármazók fon­tos adatokkal szolgálhatnának a település korábbi történései­ről. Számítanak arra is, hogy lokálpatriótákra is találnak, akik sokat tehetnek hajdani vá­rosukért. Nem beszélve az él­ményről, amit a találkozás öröme jelenthetne a több évti­zede egymást nem látott távo­zóknak és maradóknak. Földváron tehát várják az or­szág vagy a nagyvilág bármely részén élő embereket, akik a te­lepülésen születtek, illetve tar­tósan ott éltek. A határainkon túl élő, földvári származásúak közül többen ismét érdeklőd­nek a szűkebb haza iránt. Ilyen például Horváth Lajos, Kanadában élő egykori föld- dvári, aki egy meghívás nyo­mán az utóbbi években rend­szeresen felkeresi hajdani lak­helyét. Látogatásai során - in­kább gesztusértékű - ajándé­kokat hoz az óvodásoknak, is­kolásoknak, gimnazistáknak, és támogatja az előszállási neve­lőotthont. Rövidesen alapít­ványt tesz a környék fiataljai­nak javára. A körbe jelentkezni Gallai Sándornál (Templom utca 21., telefon (75) 41-220), illetve a polgármesteri hivatalban lehet. Földvári „Igazodj!" Sport és költségvetés A városban lassan elcsitulnak azok a hullámok, amelyeket a helyi kultúra ellehetetlenülése miatti félelem korbácsolt az el­fogadott költségvetési terv után, de föl-fölborzolódnak a kedélyek más területeken is. A híressé lett testületi ülésen volt, aki rákérdezett, szerepel-e egyáltalán a tervezetben a sport, mire a pénzügyi vezető a kézilabdások egymilliót meg­haladó tételével példálózott. A többiek most kezdik hallatni hangjukat. A város sportélete új szaka­szához érkezett, amikor 1991 december 13-án föloszlott az 1896-ban alapított Spartacús SE, s önálló szakosztályokként kezdték meg működésüket a „jogutódok". Elsőként a Kézüabda Sport­egyesület alakult meg, majd a Football Club Dunaföldvár (FCD), s az asztalitenisz szak­osztály is nekivágott az önálló útnak. Vezetőjük, Fekete Péter százhetvenegyezer-hatszáz fo­rintos költségigényről nyújtotta be tervezetét, amiből - állítólag azért, mert az okmány fele el­veszett - egy negyvenkilence- zer-egyszáz forintos summát fogadott el Gál Viktor, a pénz­ügyi osztály vezetője, s ezt ke­rekítette föl ötvenezerre. Ilyen föltételek mellett idén az NB 111-ban szereplő egyesü­let csak vegetálni tud, hisz az alapul vett összeg pusztán a labdák, ütők, hálók, mezek költségét fedezi, s nem tartal­mazza az utazásokkal járó kia­dásokat, a nevezési- illtve tisz­teletdíjakat, de még a rezsit sem. A labdarúgók költségvetésé­ről Dunainé Vida Györgyi nyúj­totta be a polgármesteri hiva­talhoz a pénzügyi tervezetet, ami szintén komoly ellenérzé­seket váltott ki. Az egyeztetés első sarkalatos kérdése úgy hangzott, müyen összeg kell ahhoz, hogy elkezdhesse az évet a serdülőkkel és ifikkel szereplő szakosztály. A válasz­ban háromszázezer forintot je­lölt meg az illetékes, de ennek csak egyharmadát tudta folyó­sítani a pénzügyi vezető, mondván, hogyha elfogy, je­lentkezzen újból az elnöknő. Ilyen előzmények után kér­dés, lesz-e egyáltalán kedve a teniszezőknek önálló szakosz­tályt alakítani, s jut-e vala­mennyi támogatás a diákok ví- ziflottilájának. Az „Igazodj!" sportvezényszó, az eddigiek tükrében, nem annyira a „Sora­kozz!" parancsot követte, in­kább az „Oszolj!" felszólítást foganatosította.-bankó­Magány mércét már ez a technika jelen­tette számomra. Ez nem megy másként, csak úgy, hogy az ember tanul és ret­tenetesen sok tárgyat készít. — A szakmában e műfaj mesterének tartják önt, de sok minden mást is csinál. — A különféle pályázatokon mindig mással jelentkeztem: bútor, csonttárgyak és képek, használati tárgyak, kalotaszegi geometrikus faragások ... Többféle dolog érlelődik min­dig egyszerre bennem. — Az országban egyedül a spanyolozás fém-csont-fa „öt­vözetével" foglalkozik legújab­ban. — Ezzel biztos, hogy sok időt fogok eltölteni, mert na­gyon izgalmas. A fém úgy jele­nik meg benne, mint grafika, a színes spanyolviasz a fesztészet és a fa a plasztika, a szobrászat. Ebben nagyon sok lehetőség van.-hangyál- Fotó: Gottvald Károly Spanyolozás, fém-csont-fa „ötvözettel" Csepeli István műhelyében Csepeli István házának kapuján ez áll: népi iparművész. A bíráló bizottságok legtöbbször tanácsta­lanul állnak munkái előtt. A népi­eknek „túl művész", a képzőművé­szeknek ..néninek" bizomiult. Megbomlott a harmónia ... — Melyek voltak azok a leg- fontosabbb hatások, amelyek befolyásolták művészi pályá­ját? — Nagy hatással volt rám a „Sárospataki Iskola". A hetve­nes évek elejétől jöttünk össze Sárospatakon. Egyébként '69-ben Fadd-Domboriban volt az első táborunk. Aztán éven­ként találkoztunk, és jókat vi­tatkoztunk. Hatvanan-hetve- nen voltunk, az ország minden részéből. Rengeteg információ­hoz juthattunk hozzá: az utolsó centimétereken kaptuk el a tár­gyi néprajzot. Egészséges viták voltak, ke­restük a kivezető utakat. A vi­ták akörül folytak,- hogy a használati tárgyakat az eredeti funkciójukban lehessen hasz­nálni. Ebből a vonulatból kerül­tek ki azok, akik jelentősek a fa­faragó kultúrában: hangszere­ket készítenek, térplasztikákat csinálnak, naturális dombor­műveket népi ízzel. Kialakult egy karakán társaság, amely — bizonyos értelemben - megte­remtette a népi iparművészetet. Amit csinálnak, nem népies- kedő tárgyak, és nem sterü népi tárgyak. Ezeken - botok, mosófa, mángorló, különböző pásztor­készségek - „iskolaszerűén" végig kell menni. Aztán az al­kotó képességei döntik el, hogy végül mibe „torkollik". — Ön a dunántúli pásztor­kultúrával foglalkozik beha­tóbban. — Az ember és a természet viszonya tisztázott formában je­lentkezik ezekben a tárgyak­ban. Ezért tartom szükséges­nek, hogy ezek tovább éljenek, mert nemcsak a nemzeti tudat bonlott meg, hanem az ember és a természet harmóniája is. Itt viszont természetes anya­gokról, természetes formákról nincsenek olyan absztrakció­ink, amelyek testidegenek, formaidegenek, színidegenek az embertől. — Az ön egyik kedvenc mű­faja a „spanyolozás". Mi a lé­nyege ennek a technikának? — A spanyolviasz a fenyő­gyanta és a méhviasz elegye, amelyet földfestékkel, korom­mal vagy kalapzsírral színez­tek. A piros és a fekete után ké­sőbb többféle színt is alkalmaz­tak. —- Egy üreget vágunk a fába - lefelé szélesedő „fecskefar- kot" -, az összekevert méhviasz elegyet melegen belecsöpögtet- jük, és amikor megkeménye­dett, szintbe dolgozzuk. A pásztorkultúrában technikailag ez a legnehezebb. Vegyíteni szokták karcolozá­sai, ami a színhasználatot a fes­tészet felé viszi el. — Mióta foglalkozik vele? A hetvenes évek elején kezd­tem Király Zsiga munkáit ku­tatni. Eredeti nem sok maradt belőle. A szekszárdi múzeum­ban van egy másolat, egy tük­rös. Ami annak a tetején van! Olyan sokáig álltam előtte, azt hitték, hogy el akarom lopni. És itt már nem csupán arról van szó, hogy milyen nehéz le­hetett megcsinálni, hanem hogy az alkotója mögött milyen kul­túrkör létezett. Számomra ez a tárgyformálás csúcsa volt. A belső mércém pedig azt mondta, hogy, ha ilyeneket nem tudok csinálni, akkkor üz­lettel kell foglalkozni, négy­zetméterre kell dolgozni. — Ezt nem csinálta? — Akkor még igen, a hatos utat Pestig le lehetne vele „ta­pétázni", de hát az kellett a technikai biztonság megszerzé­séhez. — És Király Zsiga óta? — Azóta is sok mindennel foglalkozom, de a szakmai A jövő héten tárgyalják ... Nem zár be a gázgyár Különféle híresztelések láttak napvilágot a föld­vári Oxigén- és Disszu­gázgyárról. Ezek között az is szerepelt, hogy a gyárat esetleg bezárják. Megkerestük Vörös Lászlót, a gyár igazgató­ját, aki kategorikusan cá­folta a hírt. Mint mon­dotta, az első negyedév­ben három embert kellett elbocsátani a forgalom csökkenése miatt. A Messer Griesheim Hungária Kft. tavaly ősz­szel vásárolta meg a gyá­rat az országban működő 21 másik telephellyel együtt. A jövő héten dön­tés születik a gyár átszer­vezéséről. Vörös László ezzel kapcsolatban annyit mondott, hogy várhatóan a dolgozók nagy részének továbbra is tartósan lesz munkája. A döntés után a részle­tekről is tájékoztatjuk ol­vasóinkat. Véradás Földváron Véradónapot rendez a Vö­röskereszt városi szervezete március 31-én, kedden reggel nyolc órától délután négy óráig, a földvári művelődési központ­ban. Tanácsos lesz a képviselők­nek némi elemózsiát, meg kis­párnát vinni az önkormányzat jövő csütörtöki ülésére, mert meglehetősen sok témáról fog­nak tárgyalni. Beszámolót hallgatnak meg a helyi rendőrség és a költségve­tési üzemből alakult kommuná­lis és szolgáltató kft. tavalyi munkájáról, és ismételten napi­rendre tűzik az alpolgármes­ter-választást. Immár sokadszor szerepel ez utóbbi téma a képviselők aszta­lán, miután nem jött létre kon­szenzus az alpolgármester személyét illetően, illetve elve­tették azt az indítványt is, mi­szerint nincs szükség alpol­gármesterre Dunaföldváron. Kérdés, hogy ezúttal megszüle- tik-e a döntés. Várhatóan döntenek a szer­vezeti és működési szabályzat egyes pontjainak módosításá­ról, és zárt ülésen határoznak az önkormányzati intézmények vezetőinek béremeléséről. Állást foglal a testület, hogy szorgalmazza-e egy területi alapon szerveződő hatósági igazgatási társulás létrehozását, amely segíthetné a középisko­lába fel nem vett tanulók pá­lyakorrekciójának összehango­lását. Javaslatot tesznek arra, hogy a városban ki részesüljön a me­gyei önkormányzat által alapí­tott kulturális és művészeti dí­jakból. Szóba kerül a kommunális és szolgáltató kft. területvásárlási szándéka. A társaság a Tavasz utca melletti területen szeretne telket vásárolni, ahol korábban a kisvállalkozóknak kívántak üzleteket építeni, ám a jelentke­zők túl drágának találták azo­kat. Nemrégiben levélben kereste meg a Kincstári Vagyonkezelő az önkormányzatot a volt szov­jet laktanya ügyében. Ebben jelzik, hogy az objektum őrzé­sét át szeretnék adni az önkor­mányzatnak, valamint kéri, hogy a testület készíttessen hasznosítási tervet a terület hasznosítására. Az önkormányzat erre a célra nem különített el pénzt az idei költségvetésben. A vagyon­ügynökség szorgalmazza a lakások értékesítését is - az épületek meglehetősen rossz ál­lapotban vannak és nem a ma­gyar szabványnak megfelelően készültek -, ám ha akad is rájuk vevő, a város nem tudja meg­előlegezni azok vételárát. Az ülésen - egyebek között - szerepel még magánszemélyek területvásárlási igénye, vala­mint döntenek a városháza ta­nácskozó és házasságkötő ter­mének felújításáról is.

Next

/
Thumbnails
Contents