Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-24 / 71. szám

2 »ÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1992. március 24. Párizstól New Yorkig Bonn: Új világcsodát, egy 18 ezer kilométer hosszú autópályát akar építeni Pá­rizstól New Yorkig, Szibé­rián át Alekszandr Kuteta- ladze, egy német-orosz vál­lalkozás vezetője. A bild am Sonntag beszámolója sze­rint - ha a vállalkozón múlna - Jelcin elnök vagy valaki más 1994 márciusá­nak végén, a traszszibériai vasút fennállásának 100. év­fordulóján már ünnepélye­sen el is végezhetné az első kapavágást. A költségek húszmilliárd dollárt tenné­nek ki, ebből Oroszország­nak negyven százalékot kel­lene vállalnia. Az autópálya 47 százalékban az örök fagy birodalmán át vezetne, de a mai technika mellett a terv kivitelezhető. Nem vesznek plutóniumot New York: A Fehér Ház megakadályozta, hogy az amerikai energiaügyi mi­nisztérium plutóniumot vá­sároljon Oroszországból - közölte a The New York Times. A cikk szerint a hatmillió dolláros szerző­dés megtiltása a Fehér Ház újabb intézkedése az orosz hadiipar erejének letöré­sére, ezúttal azzal, hogy nem engedik bevételhez jutni az ágazatot. Orosz privatizáció Moszkva: Az orosz ipari termelés 13,5 százalékkal volt kisebb ez év első két hónapjában, mint tavaly ugyanekkor - ez derül ki a Goszkomsztat statisztikai hivatal adataiból. Még ennél sokkal rosz- szabb a helyzet a mezőgaz­daságban, ahol a hústerme­lés, a tejtermelés és a gabo­natermelés is csökkent. A Goszkomsztat közlése szerint a privatizáció elle­nére az orosz vállalatok 96 százaléka még mindig ál­lami kézben van, s e vállala­tok ugyanennyivel része­sednek az ország összter­meléséből is. ^BÚTORVÁSÁR A KÖLESDÚ ÁFÉSZ BÚTORBOLTJÁ­BAN. Szekrénysorokra, kárpi­tos garnitúrákra 2.500 FT ENGEDMÉNY. Amíg a kész­let tart. Telefon: 36-042. ___________________(262),/ r TAMÁSIBAN ? Óriási szobanövény vásár! Több, mint 50 féle cserepes virág 30-50% kedvezménnyel vásárolható. Arainkból: Páfrány 340,- Ft helyett 180,- Ft. Szobafenyő 800,- Ft helyett 450,- Ft, Yucca 800,- Ft helyett 450,- Ft. Árusítás: március 25, 26, 27-én (szerda, csütörtök, péntek) 9-18 óráig. Tamási, Végre Tarr János is szót kapott Rendkívüli ülés a kábelhálózat sorsáról (Folytatás az 1. oldalról.) letve a rendszer további mű­ködtetési lehetőségeinek a megvitatását. Elsőként Tarr János, a szek­szárdi kábelrendszer kiépítője kapott szót, aki hangsúlyozta: sokáig várt erre a megszóla­lásra, s időközben helyette is sokan nyilatkoztak fontos kér­désekről. — Létrehoztam a hálózatot, s nem kaptam meg azt a lehető­séget, hogy máshoz hasonlóan egyenlő félként beszámolhas­sak a testületnek - vélekedett Tarr János, aki azt is fájó pont­ként említette, hogy minden ok és indok nélkül kirúgták az ál­tala kiépített rendszerből. Mégis, miután „a harag mit sem ér hatalom nélkül", ha mindenki elismeri a másik tu­lajdonjogát, tárgyalásokkal és jó szándékkal mindent meg lehet oldani. Befejezésül Tarr János a Vá- rosgazdákodási Vállalatot vette kemény kritikai össztűz alá, minden baj egyik fő okozója­ként feltüntetve a VGV-t. Az ülés, mely ezt követően a kábelhálózat közmű mivoltá­nak a meghatározásával folyta­tódott, lapzártakor még tartott. Hamarosan részletesen is be­számolunk olvasóinknak a ké­sőbb történtekről. -szá­Ausztria Lottó A Lottó Unió tájékozta­tása szerint a 12. heti Auszt­ria Lottó nyereményjegy­zéke a következő: a 10 db 6 találatos szel­vényre egyenként 1.379.755 schillinget, a 25 db 5 plusz 1 találatos szelvényre egyenként 183.967 schillinget, az. 5 találatos szelvé­nyekre egyenként 9.702 schillinget, a 4 találatos szelvényekre egyenként 382 schillinget, a 3 találatos szelvényekre egyenként 3Í schillinget fizetnek. A 4 darab telitalálatos jo­ker szelvényre egyenként 3.083.722 schillinget fizet­nek. A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai . Pénznem vételi eladási angol font 136,32 139,12 ausztrál dollár 60,70 61,94 belga frank (100) 231,64 236,30 dán korona 12,28 12,54 finn márka 17,48 17,88 francia frank 14,04 14,32 görög drachma (100) 40,99 41,83 holland forint 42,35 43,21 ír font 127,28 129,88 japán yen (100) 59,54 60,74 kanadai dollár 66,65 68,05 kuvaiti dinár 269,84 275,34 német márka 47,68 48,64 norvég korona 12,15 12,39 olasz líra (1000) 63,44 64,72 osztrák schilling (100) 677,48 691,08 portugál escudo (100) 55,37 56,47 spanyol peseta (100) 75,51 77,03 svájci frank 52,54 53,62 svéd korona 13,15 13,41 USA dollár 79,88 81,44 ÉGJ (közös piac) 97,52 99,48 A helsinki 48-ak Csaknem két évtizede már, hogy a 33 európai és két észak-amerikai állam vezetője kézjegyével látta el az európai biztonsági folyamatban azóta is sarkkőnek számító helsinki alapokmányt. Korábbi belg­rádi, madridi és bécsi értekezle­tek után most a finn fővárosban tartanak úgynevezett utókonfe­renciát, ahol a résztvevők átte­kinthetik, miként alakul a poli­tikai és a katonai helyzet, a gazdasági együttműködés és az emberi jogok állása kontinen­sünkön. Harmincötökből negyvennyol­cak? A mostani helsinki tanács­kozás első, szembeötlő jellem­zője valóban a létszámbővülés: a nagy kelet-európai földindu­lás után újabb és újabb tagok csatlakoztak a helsinki folya­mathoz. Vajon nem teszi-e szinte lehetetlenné e hirtelen felduzzadás az amúgy is oly nehezen elérhető konszenzus kimunkálását? Miként birkóz­nak meg az EBEE fórumán pél­dául a jugoszláviai válsággal, azzal az elhúzódó véres krízis­sel, amelyben az EGK minden közvetítő kísérlete csődöt mondott? S mi lesz a polgárháborús kau­kázusi régióval? Hogyan találja meg helyét az EBEÉ mechanizmu­sában az immár közép-európai kezdeményezéssé átalakult Hexa- gonále, amelyben hazánk is aktív szerepet vállal? A három hóna­posra tervezett helsinki utókon­ferencia választ adhat ezekre a kérdésekre, s megmutathatja, milyen a kontinentális együtt­működés jövője most, amikor elmúlt Európa merev kettéosz- tottsága. Kiderül, képesek-e napjaink politikusai olyan dip­lomáciai sikert elérni, mint elő­deik 1975-ben a záródokumen­tum kidolgozásával? Szegő Gábor Ferenczy-Europress Fejlettek kontra fejletlenek „A kormányzat elkezdte a társadalom elfoglalását" igyel László politológussal Lengyel László politológust sokan afféle Kasszandra-jós- ként tartják számon, akinek bár beválnak a jövendölései, azokat mégsem hiszi el senki. — Viszont az is előfordul, hogy mindenki elhiszi a jóslása­imat, s azok mégsem válnak be - fordított egyet a fenti megál­lapításon Lengyel László, aki a Tudományos Ismeretterjesztő Egyesület megyei szervezeté­nek meghívására érkezett Szek- szárdra, ahol a közelmúlt törté­néseiről tartott előadást. — S ha a közeljövőt vesz- szük szemügyre, véleménye szerint milyen irányba tart Magyarország? Egy korszerű állam a példakép, avagy egy régebbi kurzus folytatása lenne a cél? — Egészen más irányba fog haladni ahhoz képest, amit akár egyik, akár másik párt elképzel. Nem hiszek abban, hogy a negyven vagy ötven évvel ez­előtti eszményeket vissza lehet állítani. Ugyanakkor azt sem hiszem, hogy egy úgynevezett tiszta, szép modernizáció felé tartanánk. Valójában‘az átala­kulás sokkal gyakorlatiasabban és kicsinyesebben fog megtör­ténni, mint azt manapság né- hányan gondolnák. Valahogy úgy, mint annak idején Auszt­riában: kis pénzekkel, rosszul fizetett állami hivatalnokokkal, kéz kezet mos alapon, némi korrupcióval, s ott lesz a párt­tagkönyv a zsebben. Szóval, ez sokkal piszkosabb folyamat lesz, ahogyan azt az Európa hí­vők gondolják. — Azért bizonyára kiegyez­nénk az osztrák szinttel... — Hadd mondjam el, hogy Ausztria sem a mostani szinten kezdte el a felzárkózást. A há­ború előtt ugyanott tartottak, ahol mi, sőt, néhány vonatko­zásban mögöttünk voltak. Ná­lunk a Kádár korszakban már elkezdődött az a folyamat, amely részben a kölcsönhatá­Lengyel László son alapult. Mi most egy úgy­nevezett utánzó gazdaság va­gyunk, méghozzá egy keleti szegletben. Éppen ezért a gya­korta hirdetett egy-két éves fel­zárkózás legalább tíz-tizenöt évig fog tartani. — Mikor kapcsolódhatunk be abba az európai integrációs folyamatba, amely kétségkí­vül nagyot lendíthetne helyze­tünkön? — Szerintem ebbe a folya­matba már bekapcsolódtunk. Hiszen ha a Bécs-Budapest ten­gelytől számítva száz kilomé­terrel lejjeb egy vonalat hú­zunk, elénk tárul az a terület, amely gyakorlatilag már ré­szese az együttműködésnek, ahol az ipar hanyatlása ellenére egyfajta virágzásnak vagyunk tanúi. Persze, léteznek olyan országrészek, melyek elhaltak. — Olcsó kontrasztként fel­idézhetnénk például a szabol­csi tájat... — Nem is kell feltétlenül Szabolcsba mennünk, elég utalni azokra a baranyai fal­vakra, melyek elnéptelenedtek. A nagy kérdés, nemcsak Ma­gyarországon, hanem Kelet-Eu- rópában az, hogy vajon a fejlet­len rész telepszik-e rá a fejlettre, avagy fordítva. Látható, hogy ennek a kérdésnek az eldöntése véres harcot vált ki. — Elég, ha csupán déli szomszédságunkra tekintünk, ahol a szerbek, mint fejletle­nebb rész, egyszerűen megölik a horvátokat azért, mert azok, mint fejlettebbek, menekülni akarnak. Igaz, nálunk a viszo­nyok konszolidáltak, de rend­kívül bízom a legkedvezőbb megoldásban. — A jelenlegi kormányzati erők ebbe az irányba hatnak? — Azt maga a kormányzat is szeretné tudni. A gazdasági fo­lyamatok nagy részére eddig kevés hatást gyakoroltak, hála Istennek. Az emberek egysze­rűen élni akarnak, a vállalko­zók élni akarnak, s ennek érde­kében mindent megtesznek. Ugyanakkor az is tény, hogy a kormányzat elkezdett beren­dezkedni, úgy is mondhatnám, hogy elkezdte a társadalom el­foglalását. Ez megnyüvánul a személyek leváltásában, az in­tézmények elfoglalásában. — Egyúttal azonban ön azt is állítja, hogy kormányok jönnek, mennek, az emberek viszont élik az életüket? — Ez a megállapítás a Kádár korszak végső időszakára is nagyjából igaz. Manapság pe­dig a kis- és középüzemek, a magángazdaságok aránya na­gyobb annál, minthogy a kor­mány azt tehetné, amit akar. — Amit ön mond, az azért meglepő, mert egy politikus nyilatkozata szerint a Kádár korszak megpuhította a ma­gyarság gerincét. — Nincs értelme egy társa­dalmat pro vagy kontra ilyen ítéletekkel illetni. Már ezen egyszer átmentünk. Rákosi Má­tyás fasiszta nemzetnek ne­vezte a magyarokat. Nemze­tünket legyünk szívesek békén hagyni. S talán jobb lenne, ha ebben az ügyben azok nyilat­koznának, akik az elmúlt har­minc-negyven évben, annak kemény korszakaiban is ki­mondták azt, amit gondoltak, s megtették, amit meg kellett tenni. Szeri Árpád Fotó: Gottvald Károly A maffia világa Amikor a Bika énekel... . .. ráfázik a Tűzálló (maffia) Keresztapa — Pontosan tíz olyan gyü- kosságban vettem részt szerve­zőként vagy végrehajtóként, amit a vádlott rendelt meg - hangzott a hatalmas termetű tanú vallomása és a tárgyalóte­remben felizzott a levegő. A Cosa Nostra, az olasz-amerikai maffia ellen ilyen horderejű front-áttörésre utoljára 1963-ban került sor, amikor egy Joe Valachi nevű alvezér buk­tatta le Vito Genovese „capo"-t, az egyik hírhedt maffia-család főnökét. Az alvilági zsargonban a ki­tálalást éneklésnek nevezik. A robusztus termetű és termé­szetű tanú beceneve Bika volt. Ezért száguldott futótűzként végig a hír a New York-i Gam- bino-családban: a Bika énekelt. Ez az ének könnyen azt jelent­heti, hogy John Gotti capo, akit eddig Teflon Donnak, - Tűzálló Keresztapának tartották, mert három tömeggyilkossági ügy­ben mentették fel, most egész életére rács mögé kerül. Az éneklő bika, a 46 éves Sal­vatore Gravano, az egykori profi boxoló pontosan harminc éven keresztül, 16 éves kora óta állt a Gambino-család zsoldjá- ban és a nagyfőnök, Gotti alve- zérévé, sőt utódjelöltjévé küz­dötte fel magát. Havi jöve­delme vallomása szerint meg­haladta a százezer - jórészt adómentes - dollárt. Ezért per­sze sokmindent kellett nyújta­nia. Mint most elmondta, Gotti utasításra például 1985-ben ő szervezte meg az addigi csa­ládfő, Paul Castellano és tes­tőre, Thomas Bilotti emlékeze­tes meggyilkolását. A New York-8 Steak House vendéglő előtti „kivégzést" Gotti és Gra­vano a közelben parkoló, elsö­tétített ablakú Lincoln Conti- nentalból (a Cadillacnél is drá­gább luxus-kocsiból nézte vé­gig, majd a sortűz után lassan el is hajtottak a két terem mellett). „A magunk módján elbúcsúz­tunk tőlük" - mondta a Bika a tárgyalóteremben. Azt is ő énekelte el, hogy az ügyben azonnal gyanúba került Gotti (aki Castellano utódja lett a család élén, tehát már csak ezért is érdekelte volt a merény­let) 1987-ben hogyan úszhatta meg a dolgot. „Úgy kérem - je­lentette ki Gravano -, hogy személyesen nyomtam az ügyet tárgyaló bíró kezébe hat­vanezer dollárt". A vallomás következtében a bíró ellen már meg is indult az eljárás és ha a vád bebizonyosodik, nemcsak pályája ér véget, de szabadsága is. A bika azt is elénekelte, hogy hogyan vette fel annak idején családjába az a Castellano, akit később ő segített megölni. „Vért vett az egyik ujjamból, rákente egy szentképre." Azt még senki nem ellenő­rizhette, mi lesz a maffia hallga­tási parancsát megszegők lei­kével. A testüket viszont erőd­szerű börtönökben kell őrizni, persze csökkentett büntetéssel. E vádalku a kotta, amiből a bika énekelt. Ferenczy-Europress

Next

/
Thumbnails
Contents