Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-21 / 69. szám
6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1992. március 21 Megtisztult, demokratikus rendőrség, javuló feltételrendszer Interjú dr. Berta Attila rendőrezredessel — Nemzeti ünnepünk tiszteletére dr. Berta Attilát ezredessé nevezték ki. Gratulálunk. — A „pártállam" idején a főkapitányi kinevezéssel automatikusan együtt járt az ezredesi rangra emelés is. A főkapitány választás kapcsán történt meg először az országban, hogy a belügyminiszter nem nevezte ki ezredessé a megválasztott főkapitányokat. Ezzel jómagam is egyetértettem. Az a megye, amely bizonyít a bűnüldöző munkában, a közterületi szolgálat ellátásában, a lakosság felé történő nyitásban, a sajtóval szembeni szemléletváltozásában, munkája rangján és értékén juthat szakmai elismeréshez. Az előléptetést nem saját sikerként könyvelem el, sokkal inkább e csapatnak, a hatszáz rendőr áldozatkész összmunkájának. — Milyen elvekre épült az a munka, melyre pontosan egy esztendővel ezelőtt kapott megbízást, s hol tart ma a megvalósításban, a gyakorlatban? — Kinevezésemet a velem együttgondolkodók szimpátiája és az ilyen esetben szinte természetesnek felfogható ellendrukkerek letargiája kísérte. A közösen megfogalmazott cél az volt, a megyét a bűncselekmények számának és arányának emelkedése ellenére is megmentsük az összeomlástól. Többen azt várták, hogy kinevezésemmel az egész, mint egy kártyavár, összeomlik. Bíztam az ellenkezőjében, hiszen azért is vállaltam el a feladatot. Arra alapoztam elképzeléseimet, hogy a második garnitúrában, azok között az emberek között, akik eddig valamilyen oknál fogva nem jutottak szóhoz, rengeteg tehetség van. A zsilipeket igyekeztem kinyitni a vezető- és kádermunkában. Nem volt stratégiai vezetőváltás. Az a vezető, aki kinevezése során „lefejezi" a szervezetet, saját sírját ássa meg. Néhány beosztásban friss erő, új szellem jelentkezett, másnak más beosztásban találtunk helyet. — Ennek kapcsán nem mindenkit erőltetett a nevetés... — Egy vezetőváltás sértődésmentesen sosem zajlik le, ezt fel kell tudni vállalni. Nem egyéni egzisztenciákról és sorsokról van ilyen esetben szó, hanem égy egész közösségről. Mindenki megtalálta helyét, egzisztenciáját. — Akit nálunk más pozícióba helyeznek, azt sokszor a bukott jelzővel címkézik fel. — Egyéni habitus és mentalitás kérdése, ki érzi magát bukottnak. Le nem váltottam senkit, néhányan az átalakítás során nem kerültek kinevezésre. Súlyos éjszakáim is voltak e miatt. A bűncselekmények 33 százalékkal emelkedtek, ismeretlen tetteses felderítési mutatónk is közelít az 50 százalékhoz, az országos ranglistán Tolna megyének ez a második helyet biztosítja, míg a nyomozati eredményesség terén országos elsők vagyunk. Egy év eredménye: a megye nem roppant össze, sőt a tiszthelyettesi, közrendvédelmi és közbiztonsági állományunk a konfliktuskerülő tespedtségből kilépett, intézkedéseik száma emelkedett. Bár akikkel szemben rendőreink intézkedtek, gyanúm szerint nem nagyon lelkesedtek. — A rendőrség és a rendőr közvéleménybeli ‘ megítélése mintha javulni látszana. — Mi is érezzük, számtalan elismerő levél érkezik, például a miniszteri kabinet titkárságáról. Ehhez a résztől indulva kellett eljutnunk az egységig, rendőreink mindegyikével meg kellett értetni, hogy a polgári demokráciában alapvetően más funkciója van a rendőrségnek, mely nem egy párté, szervezeté, ez a megye lakóié. Mi a megye közrendjéért, közbiztonságáért vagyunk és felelünk. Persze ez sem mindig sikerül egyformán. Egy korszerű szervezet működéséig még hosszú utat kell bejárnunk. Létszámban, technikában, felszereltségben és tudásban egyaránt. A jóirányú változás jelei egyértelműen érezhetőek. Megszabadultunk azoktól, akik más tulajdonához nyúltak, a hatalommal visszaéltek, saját zsebre bírságoltak, notóriusan ittak... Erőteljes szelekció volt, s tiszta állománnyal gyarapodtunk. A másik fő kérdés a vezetésen belüli egyetértés volt. A kép nem egyértelmű, akadnak apró konfliktusok, melyek a munkából adódnak. Kezeljük ezeket, feloldjuk, s vele új eredményt teremtünk. — A mai, demokratikus elvekre épülő rendőrség anyagi, technikai bázisában javulás látszik, de még vélhetően mesz- sze az optimum. — Tavaly megindítottunk egy technikai korszerűsítést, viszonylag gyorsjáratú gépkocsikkal rendelkezünk, de korszerűtlen a híradásunk. A szolgálati kocsim telefonján például a szerb-horvát harcok üzeneteit lehet fogni. A gyors előrelépésnek anyagi gátjai vannak. A személyi fegyverzet korszerűtlen, elöregedett Ladáinkból az idén 27-et kellene lecserélni, de csupán 17 kocsira van pénzünk. — Kemény egy éve, mint főkapitány jelölt, ezeket a gondokat nagyon reálisan értékelte, s többen, hogy úgy mondjam, nem is értettek ezzel egyet. — Nem volt felelőtlen a jóslásom, komoly pénzügyi és gazdasági számításokra épült. Még senki nem tudta akkor, hogy 17 millió Ft-ba -kerül a Tolna megyei főkapitányságnak az öbölválság, a pápalátogatásra vajon mennyi pénz fogy majd el, s senki sem tudta, hogy tőlünk száz kilométerre szerb-horvát háború lesz, melynek súlyos kihatásai lesznek. Gondoljunk csak a menekültek ügyére. Ezeknek a váratlanul jött tényezőknek lett a következménye, hogy elmaradt a szolgálati fegyverzet cseréje. A gépjárműpark a tervezett ütemben lett cserélve, s tavaly a hírrendszeren is segítettek az új típusú rádiók. Ez évi fejlesztési lehetőségeink szerények. Mértéktartó gépjárműpark csere várható, a fegyverzet cseréjére ha központilag nem kerül megoldásra, továbbra sem lesz módunk. Hírrendszerünk javulása várható. — Mennyire képes ma az állam megbecsülni rendőreit? — Sokkal jobban mint az előző rendszer. A rendőrségre rásütötték, hogy a hatalom kiszolgálója, holott azon kevés országok egyike voltunk, ahol az állam a „védelmezőit" nem fizette meg. Tavaly komolyabb bérfejlesztés volt, idén tíz százalék körüli emelést tudunk biztosítani, ami nem jelentős összeg, de ha hasonlítjuk a munkanélküliek számának emelkedésével, ez biztos egzisztenciát jelent. — A polgári demokráciában a rendőrség és az önkormányzat viszonya feltétlenül más lett mint korábban volt. — Megyénkben a viszony súrlódásmentes. Önkormányzati kezdeményezésre jött létre több rendőrőrs, s lesz rá példa az idén is két esetben. Van település, ahol a két rendőrt az ön- kormányzat fizeti, szakmai irányításuk persze a miénk. Példamutatóan jó a kapcsolatunk. — A gazdasági élet változásai, a növekvő munkanélküliség, szinte indukálják a bűnözés növekedését. — A bűnüldözés válságkezelés. A több évtizedes hagyományokkal rendelkező polgári demokráciákban nagyobb a bűncselekmények száma mint hazánkban. Bármüy keserű tény is, várható a bűncselekmények számának emelkedése, ami majd a gazdasági és szellemi fejlettségéhez mért szinten beáll és stagnálni fog. Erezhető a munkanélküli elkövetők számának emelkedése. A gazdasági bűncselekmények száma - elsősorban az intellektuális bűnözés - emelkedett. Elsősorban az áfával való visszaélés, a nyugati gépkocsik vonalán bekövetkező visszaélés, vagy gondoljunk csak a SA- MAX ügyére. Ezt azért a fővárosi rendőrség intézi, mert a cégbejegyzés is budapesti. — Az a bizonyos három kívánság mi lenne? — Jó egészséget a munkatársaimnak, tisztességes, becsületes kollégákat továbbra is, megértő közvéleményt. Ha e három együtt van, talán rend lesz Tolna megyében. Szabó Sándor Fotó: Ótós R. Háromszázéves iratok Újabb értékes kiadvánnyal gyarapodott megyénk történeti szakirodalma. Várady Zoltán többéves fáradozása nyomán a Tolna Megyei Levéltár régvárt dokumentumkötetet tett le az asztalra. A könyv szerzője 460 latin nyelvű oklevél tartalmi kivonatát (regeszta) közli magyar fordításban egy olyan korból - 1696-1703 -, amikor éppen hogy megszabadultunk a végeláthatatlannak tűnő török megszállástól, és még gyermekcipőben járt a megyei önkormányzat működése. Szinte hihetetlennek tűnik, de tények bizonyítják, hogy a vármegye alispánja, Gyurekovics Péter egyedül látja el a köz- igazgatás zömét, ideértve a jegyzőkönyvek vezetését is, mi több: 6 éven át Baranya megyében is egyidejűleg betölti ezt a funkcióját. A főispán távollétében nemcsak összehívja, de vezeti is a nemesi közgyűléseket, a tisztújítást, maga fogalmazza meg a vagyon- és adóösszeírásokat, gondoskodik a megyében fel s alá vonuló császári zsoldos katonaság ellátásának megszervezéséről, a rendkívül kusza mértékrendszer használatáról, összeállítja a megyében érvényesíthető árak és bérek jegyzékét. Feladatai közé tartozik az országos törvények és a vármegyei szabályrendeletek kihirdetése és betartásának ellenőrzése. A bírságok kiszabásánál nincs tekintettel sem ő, sem a később megalakuló fenyítőszék a vétkes társadalmi helyzetére. Az utókor tiszteletét kiérdemlő Mérey Mihály szekszárdi apátnak is meg kell fizetnie a tetemes bírságot, ha mások jelenlétében becsméreli paptársait. Az imént vázlatosan felsorolt feladatokat nem lehetett könnyű kihámoznia a szerzőnek a gyakran olvashatatlan kéziratokból, amelyek „viharvert állapota és sérülékenysége a tartalom és a történelmi adatok hozzáférhetőségét" nehezítették. A Tolna Megyei Levéltárban megvásárolható kötet olvasója azonban ezeket a nehézségeket nem észleli, mert a tudós szerző otthonosan mozog a paleográfiában, a régi írások megfejtésének tudományában. Az eredeti latin szövegben mutatkozó rövidítésekből is kikövetkezteti egy-egy mondat helyes értelmét. Mit tudhatunk meg az oklevélkivonatokból? A 17-18. századforduló emberének sorsát túlzás nélkül a későbbi világháborúkat követő első évekhez hasonlíthatjuk azzal a súlyosbító megállapítással, hogy az osztrák császári hadak török ellenes balkáni harcai a felvonulási terület lakosságát még évtizedeken át nyomorítják. Egyedül a vármegyei intézmény az, amely miközben a budai kamarai adminisztráció nyomására kénytelen kivetni a hadiadót, igyekszik „lesírni" beőle, amennyit csak lehet, sőt „lekenyerezi" (nem egyszer szekszárdi borral) a befolyásolható osztrák tábornokokat. A gyors meggazdagodásra spekuláló új földesurak kegyetlensége és tisztjeik vadsága ellen csak a vármegyéhez fordulhat a pórnép. Igyekszik mennél több kedvezméynt nyújtani a letelepedni vágyó felvidéki magyarnak éppúgy, mint a Drá- ván-túli rácnak. Hogy biztosítsa az utasok nyugalmát és a lakosság békés életét, a rablóbandák megfékezésére pandúrokat és hajdúkat fogad föl, ám ismerve ezek kapzsiságát és erőszakos természetét, jutalmul ígéri a rablóktól és az orgazdáktól elkobzott zsákmány felét. A kötet iratai hű képet festenek a felszabadító háborúk alatt meglazult erkölcsökről, az egyszerű ember és a földesúr gátlástalanságairól. Az állandósuló kenyér- és takarmányhiány, a kötöttségekkel küszködő állat- és terménykereskedelem, egyes társadalmi rétegek és etnikumok (rác, török, zsidó) korlátozása vagy kizárása a gazdasági folyamatokból, az örökös létbizonytalanság arra a régi igazságra figyelmeztet, hogy „ ... ne gondoljuk: a régiek különbek lettek volna, mint kései utódaik". A meg-megismételt statuumok arra engednek következtetni, hogy alig volt foganatjuk az emberségesebb életmódot szorgalmazó rendeleteknek. A Regeszták 1696-1703. c. kötet függelékében név- és tárgymutató segít a tájékozódásban. Rövid német nyelvű összefoglaló és a levéltár 1969 óta kiadott s még vásárolható 17 művének jegyzéke zárja a tetszetős kivitelű kötetet. Nemcsak hivatásos történészeknek, hanem mindazoknak melegen ajánlom a könyvet, akiket a három évszázaddal ezelőtti erőfeszítések és azok tanulságai érdekelnek. Dr. Szilágyi Mihály Megmenteni a régmúlt értékeit Az Üdvözítő szenvedése által megszentelt helyeknek látogatása már ősi időktől fogva kegyeletes szokása a keresztény híveknek. Jézus jeruzsálemi ke- resztútjának nevezetesebb pontjain jelenleg templomok és egyéb emlékek figyelmeztetik a jámbor zarándokokat az ott történt nagy eseményekre. E szent helyeket főként búcsú alkalmával és húsvét előtti nagypénteken keresik föl. A megszentelt 14 keresztúti állomásnál az Úr szenvedései fölött mondanak imádságokat. Ezek az állomások végigkísérik azokat az eseményeket, amikor Pilátus halálra ítéli Jézust, majd ő vállára veszi a keresztet, viszontagságos útját, míg végülis beteljesedik sorsa. Föltehetően a századfordulón, úgy 1905 táján állította a Seitz család a tizennégy keresztúti állomásból álló stációt Várdombon, a Kálvária oldalán a kis kápolnával együtt. A kápolna mögött lévő feszületek még a múlt századból valók, 1860-ban kerültek ide. • A stációképek gipsztábláit az évtizedek jócskán megrongálták. A várdombi önkormányzat az elmúlt évben úgy határozott, hogy a már meglévő értékeket feltétlenül meg kell menteni, s óvni azokat. A stáció is ezek közé az értékek közé tartozott, melynek felújítását megrendelte a megyei múzeumtól. A Wosinsky Mór Múzeum resteurátora, Bucsányi Kálmán három részletben vitte el a képeket, s próbálta meg visszaállítani eredeti szépségüket. Nem eredménytelenül. Az ősszel mind a tizennégy stációkép visszakerült a helyére és ékessége a Kálvári oldalnak. Ez a restaurálási munka közel százezer forintjába került az önkormányzatnak, de úgy tervezik, hogy a kápolna felújítására is sort kerítenek még az idén. - pusztai téri A kápolna felújítására az idén kerül sor Az út a Kálváriára vezet A restaurált képeket üveglapok védik
