Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-18 / 66. szám
992. március 18. MEGYEI KORKÉP MPUJSAG 3 Változó utcanevek A szekszárdi polgármesteri hivatal lakossági fórumot tart a közterületek, utcák, köztéri szobrok névváltoztatása tárgyában. A rendezvény ma 17 órakor kezdődik a Művészetek Házában. Gyönki tájékoztató Az 1992/93-as tanévben induló hat osztályos gimnáziumi képzéssel kapcsolatos tájékoztatót tartanak Gyön- kön, a Tolnai Lajos Gimnáziumban március 21.-én, szombaton, délelőtt 9 órakor. Nyugdíjasok figyelem! A Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége március 25.-től minden szerdán kedvezményes szabadkai kirándulást szervez tagjai számára. Érdeklődni, illetve a 150 forint utazási díjat befizetni a Dózsa György utca 1. szám alatti irodában lehet a fogadónapokon. Klubest Tamásiban A vállakozásösztönzés önkormányzati módszereiről hallhatnak előadást március 20.-án a TAMÁSI-ÉRT klubest vendégei 18 órakor a Diákcentrumban. A meghívott előadó dr. Kiss László egyetemi docens, önkormányzati szakértő. A rendezőség minden érdeklődőt szeretettel vár. Lassan a téren! A szekszárdi polgármesteri hivatal értesíti a járművezetőket, hogy március 23.-tól április 3.-ig Szek- szárdon, a Garay téren csatornázási munkálatokat végeztet. A fenti munkálatok miatt útszűkülettel, és 20 km/óra sebességkorlátozással kell számolni az arra közlekedőknek. Csapónapok A palánki mezőgazdasági szakközépiskola és élelmi- szeripari szakmunkásképző iskola kétnapos diáknapi rendezvényének második napján, március 20.-án, a következő programok várják az érdeklődőket: Reggel negyed kilenctől szkander- bajnokságot, kutyabemutatót, motoros ügyességi vetélkedőt, főzőversenyt és céllövészetet rendeznek. Ezzel párhuzamosan kerül sor a diákigazgató jelöltek vetélkedőjére. Lesz még lovasbemutató, fogathajtás, tanár-diák labdarúgó és kosárlabda mérkőzés. A diákigazgatót délután 15 órakor iktatják be tisztségébe. Egy kis haladék Március 26.-ig a TÁÉV vezetőségének jóvoltából még szálláshoz jut az a néhány ember, aki a megjelölt időpontig /márc. 15./ nem hagyta el a TÁÉV munkás- szállását, mivel nem talált eddig máshol lakóhelyet magának. Idegenlégiós Dzsibutiból Kommandós felvételi A régi vármegyeháza nagytermében, az ország legkülönbözőbb pontjáról összesereglett fiatalok - fiúk és lányok - várnak arra, hogy végre szólítsák őket. A leendő kommandósok között (a felvételi ennek apropóján került megrendezésre Szekszárdon) csupa kisportolt, életerős embert látunk. Szorongás, vizsgadrukk alig-alig fedezhető fel néhányuk arcán, viselkedésén. Jobbára egykedvűen üldögélnek, a sorukra várva, hogy aztán amikor a névsorolvasáskor rájuk kerül a sor, elégedett sóhajtással pattanjanak a felvételi bizottság igen szigorú rend szerint dolgozó szakemberei elé. A szakzsűrit - mely elsősorban egészségügyi, fizikai, kondícionális és persze pszichikai alkalmasságot vizsgál - dr. Félegyházi Csaba rendőr-ezredes főorvos igazgatja. Amikor minden részletre kiterjedő alapossággal elmagyarázza, hogy milyen feltételeknek kell ezen az előszűrőn megfelelni, már nem is nagyon csodálkozom azon az arányon, ami mondjuk kétszáz jelentkező közül tizet ha alkalmasnak talál e nem mindennapi feladat ellátására. Ahogy a főorvos úr sorolja az alapkövetelményeket, átvillan az agyamon, már a színtévesztésem miatt is megköszönnék a részvételemet a próbán, mi több a vérnyomásmérés is fals értékeket mutatna, s tán a koleszterin szintemmel sincs minden rendben. Kiderül: sok a gerincproblémával küszködő fiatal, melynek nagy része fejlődési rendellenességre vezethető vissza, a halláskárosult sem kérheti a terroristától, hogy várjon amíg felteszi a fülvédójét lövöldözés előtt... Szóval a fiatalok egyre csak fogynak. Akad aki Záhonyból jött, van itt bonyhádi érettségizett diáklány, aki tánc és zeneértőként is a rendőri kommandóba kívánkozik, amott hátul meg egy NB-lI-es focista üldögél. Számára nem előny, hogy egykor Dózsás volt. Érkezett ide olyan levél is, melyet Dzsibutiban adott fel egy idegenlégiós kiképző, s a hírek szerint a leendő harmincfős különítménynek már olyan sokatpróbált tagja is van, mint Erős Lajos, EB ezüstérmes ökölvívónk. Akik ezen a szűrőn átjutottak, a fővárosba utaznak majd egy Szekszárdól induló különbusszal, egy az eddiginél is alaposabb egyéni tesztre, hogy aztán ha ott is megfeleltek, majd csapatot alkossanak. Harmincán lesznek. Abban reménykedem nem nagyon kell majd megdolgozniuk a pénzükért. Bár akadnak, akik örök idealizmussal vádolnak időnként...-szsKépviselői látogatások Pakson Felnőttünk-e március 15-höz? Ez a kérdés az ünnep napján fogalmazódott meg bennem, de a választ csak másnap gondoltam át. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy a március 13-án a fellobogózott városunkból néhány kivételtől eltekintve eltűntek a zászlók. A mözsi főutcán a bolt előtti oszlopon maradt, onnan a város központ is mindössze egyetlen darab. Laikus szemlélő mondhatná: a szélvihar kitörte és elvitte. De egyetlen egy sem került elő, senki sem tette vissza a zászlótartóba. Biztos, hogy nemcsak a szél a ludas. Sajnos, úgy tűnik az elmúlt évek tapasztalatából, hogy valaki - valakik - gyűjtik a zászlókat. Lehet, hogy viszonteladók jó pénzért átveszik? Talán érdemes lenne figyelni a hirdetéseket, hogy az elmúlt 3 évben Tolnán eltűnt zászlók nyomára bukkanjunk. Még egy kérdést megfontolásra ajánlok! Érdemes-e egy olyan közösségnek zászlós díszítéssel ünnepi hangulatot teremteni, amelyik nem képes biztosítani 2-3 napig a kegyeletet is jelentő nemzeti jelkép megőrzését. Dudái Ferenc A Kiállítások Nemzetközi Irodájának zászlaja, amit a 96-os Expóra kapott Budapest A különlegességet kell megmutatni Kitörés a középszerből Mit „adhat" a világkiállítás a magyar vidéknek? (Folytatás az 1. oldalról.) amely előnyösebb lenne, mintha különböző helyekről jönne a pénz. A befektetők máris megindultak: áprilisban itt, a Gemenc Expo területén nyit irodát az amerikai INCENTIVES befektetési iroda. — Rövid az idő a tervek elkészítésére. Ehhez pedig huszonötmillió forintra van szükség. — Ez egy újabb versenyfutás az idővel. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy egyetlen vidéki városban sincs ilyen kiépített vásárterület, mint nálunk. Hogy ezt az előnyt meg tudjuk tartani, most kell lépnünk, és ez lehetőséget adna a városnak, hogy kimozduljon a középszerűségéből. — Milyen visszhangja volt a fórum megalakulásának? —• Engem már a fórumon résztvevők száma is meglepett: harminc körüli érdeklődőre számítottunk és több, mint hetvenen jöttek el. Huszonnégyen máris jelentkeztek a fórumba és azóta is folyamatosan csönge- nek a telefonok, és jelzik belépési szándékukat. — Milyen formában működnek majd együtt azok, akik pénzzel is beszállnak a tervek elkészítésébe? — A holding formát tudom elképzelni. Itt tehát nem szponzorálásról van szó, hanem befektetésről. — Sokan „vadnak" tartják ezt az elképzelést, hiszen az napi tizenegyezer látogatóval számol. — Amikor a Gemenc Expo tervét tavaly májusban „meglobogtattam", akkor is sokan gondolták, hogy ebből nem lesz semmi. Én biztos vagyok benne, hogy ha összefogunk, akkor egy kicsit előre is tudunk nézni, es nem ragadunk le a napi gondoknál. Ez egy olyan lehetőség, ami mellett nem lehet elmenni. Az adottságokból következően egy vadászati szakkiállításon kell mindenképpen gondolkodni, ezen kívül el tudnék képzelni egy folklór rendezvénysorozatot. A fórumra azért is szükség van, hogy legyen egy ötletbörze, hogy ezeken felül mit lenne még érdemes csinálni. Szilvásy István a Világkiállítási Fórum főtitkára is jelen volt a Tolna megyei fórum megalakuld- sán. — Hol jöttek létre az országban hasonló, területi fórumok? — Mosonmagyaróváron, Vas és Szolnok megyében valamint Pécsett - ez utóbbit a programiroda hozta létre. — Vannak, akik azt mondják, hogy a vidék túlzott reményeket táplál az Expóval kapk.m.ihn ics 1 ás/ló Szilvásy István csolatban. Valóban így van ez? — Ma, egy bemerevedett, tespedt szituációban nem vagyunk abban a helyzetben, hogy bármire is azt mondjuk, hogy „túlzott". Az a kérdés, hogy az egyes térségek a különlegességüket meg tudják-e mutatni? — Meglehetősen sokan bábáskodnak már a világkiállítás körül. Nem vész el majd a gyermek? — A kiállítás rendező szerve a kormány. A Világkiállítási Tanács hat tagját a kormány, négy tagját a főváros adja. A Világkiállítási Fórum egy társadalmi szervezet: a VOSZ, a Gazdasági Kamara, a Magyar Kulturális Kamara és más szervezetek, valamint vállalkozók és a Magyar Önkormányzatok Szövetsége vesz részt benne. Ebből adódóan sok olyan eszközzel rendelkezik, amivel a kormány nem. Az illetékes szaktárcákkal együttműködési megállapodásokat fogunk kötni. A világkiállítás legalább három terület fejlesztését foglalja magában: az infrastuktúra, az idegenforgalom, és amiről kevesebbet beszélünk: a vállalkozási kultúra, amit én „társadalomfejlesztési projektnek" szoktam nevezni. A mi fórumunk éppen ez utóbbi programnak lehet a fő letéteményese. — Milyen szerepük lesz a területi fórumoknak a programok tervezésében? — Nem szabad, hogy központilag irányítsák a munkájukat - a gondoskodó állam, reméljük, hogy idejét múlta -, hanem ezek a területi fórumok kell, hogy egyeztessenek egymással. Például a „bor" témájában nem szabad ugyanolyan programokat szervezni, meg kell egyezni, és időben eltolni a rendezvényeket. Biztos lesznek viták, de végül majd a felek egymással kommunikálva létrehozhatják Magyarország rendezvénytérképét 1996-ra. Akkor már a kormány ezt figyelembe véve áll oda a programok mögé. A Világkiállítási Fórum akkor „lép be", ha a regionális fórumok egymással nem tudnak megyegyezni. Akkor szakvéleményt mond, és - testületi döntés alapján - ezt vagy azt a területet támogatja. Fotó: Ótós -hájLeépített emberek A „munkanélküli", ma már olyan kategória, amibe az ember, ha nincs egy kis szerencséje, hosszabb-rövidebb időre belekerülhet. Azt mondják, ahhoz kell lelkierő, hogy ebből az állapotból kikeveredjen, mert arra a néhány hirdetett állásra nem lehet eléggé időben jelentkezni. Az Országos Munkaügyi Központ tájékoztatója szerint, az irodák már több mint 400 ezer munkanélkülit tartanak nyilván, az aktív népesség közel 9 százalékát. Szekszárdon és a közeli 14 településen, a 60 ezer állandó lakosból, melyből 24 ezer az aktív keresők száma, 3 ezer körüli a regisztrált munkanélküli, akikre 140-150 állás jut. * Délelőtt 10 óra van, a munkaügyi hivatal szekszárdi ki- rendeltsége előtt emberek tömege várakozik. No nem azért, mert még nincs nyitva a hivatal, hanem mert nem férnek be a váróba. Aki idejön, több órás ácsor- gásra számíthat, a körülmények siralmasak. Ági: helyzete tipikusan a nőkre jellemző. Gyes után már nem volt hová visszamennie, mert távollétében „leépítették". — A gyes is hosszú volt, de a kisfiam gyakran volt beteg, ezért nem vállalhattam, hogy visszamegyek, mert csak magamra haragítottam volna a főnökeimet. így aztán maradtam, miközben majd megőrjített a négy fai, a bezártság érzése, az elhülyülés, az információ hiánya. Lassan kisebbségi érzésem alakult ki a párommal szemben is. Szerencsére neki van munkája, de reggel elmegy és késő este jön csak haza. Próbálom magam lekötni, varrók, gyereket nevelek, háztartást vezetek. Szerintem a szemléletünkkel is baj van, hiszen egy fejlettebb társadalomban természetes, hogy az anya otthon marad és csak a családjának él. Igaz, meg van hozzá az anyagi fedezetük is. Nálunk egy nőnek bűntudata van, ha csak eltartott. Zsuzsa már alig áll a lábán amikor megszólítom. — Két órája állok itt, se leülni nem lehet, se wc-re menni. Gyógyszert sem tudok bevenni mert nincs egy pohár víz. Egy- szuszra mondta mindezt. — Huszonhét évet dolgoztam, most 43 évesen ide jutottam. Közös megegyezései jöttem el a tervezővállalattól. A férjem szeptemberben lett munkanélküli, most egy járadékból élünk ketten, mert hat havi végkielégítést kapott, és mi abból gyorsan kifizettük az OTP tartozásunkat, hogy legalább az ne nyomasszon bennünket. Most tudtuk meg, hogy munkanélküli járadékra a vég- kielégítés miatt, hat hónapig nem jogosult. Még esélyt sem adnak arra, hogy önerőből talpra álljunk, mert 7095 forintból ez nem megy. János 34 éves, egy éve már munkanélküli. Látszik rajta, hogy nagyon nehezen viseli ezt az állapotot. Miközben beszélgetünk, a keze remeg, állandóan krákog, száját törölgeti. A férfiak nehezebben viselik a mellőzöttséget. •— Vízügyi főiskolán végeztem, legutóbb egy kft.-nél dolgoztam, mint csoportvezető. Már egy éve munkahelyet keresek, mindennel megalkudnék, de nem megy. Legutóbb ajánlottak egy raktárosi állást, de mire odaértem öten voltak előttem. — Kezdek kiborulni, felőröl, hogy nem lehetek emberek között, nincs rám szükség. A feleségem dolgozik, van egy kis kertünk, állatokat is tartok, de ez nem elégít ki. Hiányzik az emberi szó. Ma már ott tartok, hogy Andaxint szedek, mert annyi feszültség van bennem, hogy néha úgy érzem felrobbanok. * Csík Attiláné a múlt év decembere óta vezeti a munkaügyi központ szekszárdi kirendeltségét. Pillanatnyi helyzetük valóban siralmas, ezen nincs is vita közöttünk, de van remény a változásra, hiszen április 6-tól új helyre, az Arany János utcába költöznek, ahol kulturált körülményeket tudnak majd biztosítani ügyfeleiknek. — A szerencsés az lenne, ha az álláskeresők olyan kapcsolatba kerülnének a munkatársainkkal, melynek során lehetővé válna egy alaposabb, mélyebb ismeretség, kapcsolat kialakítása. Ez lenne az alap ahhoz, hogy ne passzív ellátásban részesüljön az a 4-500 ember, aki naponta felkeresik irodánkat. De erre eddig sem emberi, sem technikai, sem pedig a fizikai feltételünk nem volt meg. Mauthner Ilona Dragon Pál (az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának tagja), Kapitány Ferenc (az Országy- gyűlés Egészségügyi- és Szociális Bizottságának tagja), országgyűlési képviselők, valamint Zsámboki Sándor, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetője holnap délelőtt Pakson a Konzervgyárban, délután pedig az Atomerőműben tesznek látogatást.
