Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-16 / 64. szám

4 KÉPÚJSÁG

SZEKSZÁRDI SZEMLE

1992. március 1

„Színház ott van, ahol előadás van"

Interjú Máté Lajossal, a Deutsche Bühne megbízott igazgatójával

A szekszárdi Deutsche Büh- néről, azaz a Német Színházról az utóbbi időben sokat hallhattunk és olvashattunk. Sajnos, nem minden esetben a megvalósított, színre vitt produkciókkal, hanem inkább a működéssel, a vezetéssel kapcsolatban.

A Tolna Megyei Ónkormányzat pályázatot írt ki a színház igazgatói állására, s az átmeneti időszakra - március elsejétől május elsejéig - Máté Lajos fővárosi rendezőt bízta meg az intézmény vezetésével.

— Milyen tervekkel, célkitűzésekkel vette át az irányítást? - kérdeztük a rendezőtől.

— A színház fennállása óta előadott tizenegy produkcióból nyolcat rendeztem - kezdte válaszát Máté Lajos. — Ez talán már bizonyítja, hogy van némi közöm a Deutsche Bühnéhez, nem közömbös számomra a további sorsa. Szívügyemnek tekintem az itteni munkát, ugyanúgy, mint azok a színészek, akiknek lelkesedése nélkül nagy gondok lettek volna a zökkenőmentes működéssel. Szóval, érdekelt a dolog, annak ellenére is, hogy tavaly és idén már mutatkoztak a szétesés jelei. Megmozgatta a fantáziámat az a kérdés, hoy vajon képes leszek-e poraiból felépíteni ügy ezt az intézményt, hogy azt működőképesen tudjam átadni az új igazgatónak.

— Véleménye szerint milyen igazgatót igényel a működtetés feladata? Mikor lehetne elégedett a fenntartó, a színész és természetesen a közönség?

— Olyan

igazgatóra lenne szükség, aki képes az üzemeltetésre.

Színház ott van, ahol előadás van. Nem tudom, hogy a

pályáztatók vajon művész, avagy menedzser típusú igazgatóban gondolkodnak. Az az ideális, ha az igazgató mindkét követelménynek megfelelne. Ugyanis nemcsak a produkció színpadra állítása a fontos, hanem annak eladása is.

— Milyen állapotban vette át a színházat, s a hátralévő két hónapra milyen terveket lát megvalósíthatónak?

— Sajnos, a műszaki feltételek némi kívánnivalót hagynak maguk után, nincs ügyelő, nincs súgó. Az még kétséges számomra, hogy a gondok megoldása érdekében menynyire kapok szabad kezet, s ezzel együtt pénzt. Állítom, ha a jelenlegi műszaki személyzet lelkesedése nem ilyen, akkor nem lenne premier. S ugyancsak nem tudom eléggé hangsúlyozni a színészek lelkiismeretes munkáját, elhivatottságát.

— Színházi válságról, színházi szakemberek és önkormányzatok vitáiról hallhatunk manapság országszerte. Milyen jövőt lehet jósolni ön szerint egy olyan országosan egyedülálló színház számára, mint a Deutsche Bühne?

— A színház jelenlegi megtorpanásában nagy szerepe volt annak is, hogy nem rendelkezett megfelelő propagandával. Amikor arra gondolok, hogy a nemzetiségi öntudat megtartásában, az anyanyelv fennmaradásában ennek a színháznak milyen fontos szerepe van, akkor úgy gondolom, nem túlzók, ha kijelentem: a Deutsche Büh- nének élnie kell, mert küldetése van. Sas Erzsébet

Fotó: Ótós Réka

Szabadság Zászló*

Rejtett értékeink

A '48-as

Ezen a néven szinte alig ismerik a megyeszékhely lakói az 1848-as emlékművet, ahogy például Hősök szobrának is kevesen mondják ma már az I. világháborús szoborkompozíciót. Pedig az 1848-as forradalom százados évfordulóján e néven avatták föl a Béla téren, s ott áll ma is - a megyeszékhelyen egyedül - emlékeztetve a régi márciusra.

Nagy történelmi események után az emlékkövet és szobrokat a legritkább esetben szokták oda állítani, ahol éppen a legfontosabb mozzanatok történtek, s e szempontból szerencsés kivétel a Szabadság Zászló. Méltán viselhetne emléktáblát a Kadarka utcai Kamarás- (régebben: Kristofek) ház, mert ott szervezkedtek, s onnét indultak az itteni forradalmi erők március 25-én a tíz nappal előbbi pesti forradalom helyi beteljesítésére. Őrizhetné emlék 1848-1849 mártír papjának, Uj- váry Józsefnek nevét a plébánia vagy a Remete-kápolna, ahol buzdító beszédet mondott a toborzás ügyében. Mehrwerth Ignác főjegyzőként akár saját magának is felavathatta volna - mondjuk a városházán - az emléktábláját, hiszen verssel köszöntötte a nagy nemzeti összefogást, majd Csapó Vilmos ozorai diadalát, évtizedes üldöztetés után pedig a száműzetéséből hazaérkező, legendás hírű Perczel Mórt.

Az 1867-es kiegyezéssel hatalomra jutott egykori honvédtisztek, vármegyei vezetők úgy gondolhatták, jobb, ha a nagy napok emlékét inkább a szívek, s nem a kövek őrzik, csupán a már meghalt Bezerédj képét festették le a vármegye nagyterme őrizetére bízva - a szellemet. Bezerédj azonban a szekszárdi 1848-as márciusnak is egyik főszereplője volt: a haladó párt nevében ő fogott kezet a konzervatívok vezérével, Augusz Antallal, akivel esküt tettek, hogy közösen fáradoznak a haza üdvéért. A tízezer körüli - egész megyéből összegyűlt - néptömeg előtt fölolvasták a törvényeket, majd Mehrwerth Ignác Örömdall qmű

költeményét, amelyben a nagy nemzeti összefogás igényét szólaltatta meg. Két év múlva - már 1850-ben - itt sétált napernyőjével az osztrák katonák bosszantására Kristofek Teréz, a mezőváros egyik 48-as honleánya, aki 15 évet várt honvédtiszt vőlegényére. A sétával nem is lett volna baj önmagában, csakhogy a napernyő éppen nemzetiszínű volt: gazdája több nap börtönt kapott...

Közvetlenül az I. világháború után törvény tette hivatalos ünneppé március 15-ét, de e térre nem Szabadság, hanem Országzászlót terveztek

1938-ban. Ez a „Mindent visz- sza!"-szellemében idézte volna a szándék szerint az egykori Magyarországot. A háborús nehézségek miatt, s mert az akkori Szekszárdi Kaszinó sem támogatta az ügyet, a terv csak elképzelés maradt. Végül 1948

márciusára készült el Konrád Sándor helybeli szobrászművész szerény, de mégis a helyhez illő formájú Szabadság Zászlaja. (Nem messze tőle még az iskola és a Bezerédj-szobor állt a téren). Kossuth és Petőfi domborművét fedte csak a lepel, az avatást - a Nemzeti Bizottság szónokaként - Prantner József végezte.

Nem tudhatjuk, hogy hányán érezhették azóta saját magukról szólónak Petőfi Sándornak a márciusi ifjakhoz írott örökbecsű sorait: „Szolgaságunk idejében/ Minden ember csak beszélt./ Mi valánk a legelsők, kik/ Tenni mertünk a honért". Kár lenne, ha - ahogy azt a szállongó hírek sejtetni engedik - országzászlóvá alakítanák ezt az egyetlen emékművet, amely valóban a helyén van ...

Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka

*

1

>1

I

I

<

I

A Tarr Kft. nem hagyja magát

Indul a mozi csatorna

Március 14-én, szombaton este 9 órakor, a figyelmesebb tv nézők egy új műsornak örülhettek. A11-es csatornán elindult a mozi csatorna. Az üzemeltető Tarr János, akivel az esemény kapcsán beszélgettünk.

—Az adás a városnak csak egyik részén volt fogható, mi ennek az oka?

— Kísérleti jelleggel indultunk, korlátozott a főállomásba való bejutásunk, ezért csak a Skála áruháztól északra, a Mé- rey, valamint a Kadarka lakótelepen, illetve a Bottyánhegyen zavartalan a vétel. Ezek a területek tisztán lakossági finanszírozással készültek, itt nem sértjük a Héliosz Kft. tulajdonviszonyait. Megállapodást kötöttünk a szerzői jogvédő hivatallal, minden nap este 9 órától az említett csatornán szórakoztató filmeket vetítünk. Képújságot is indítottunk, melyben információkat és a következő napok programját közöljük.

— Mit jelent ez önnek anyagilag, hiszen egyelőre ingyenes a naponta jelentkező adás.

— Egy-egy film vetítési jogdíja 12 ezer forint, természetesen ezen kívül is merülnek fel költségek, de mindezt abban a reményben teszem, hogy a lakosságnak ez örömére szolgál és megkedveli ezt az új szolgáltatást. Tehát ez egyben nekem befektetés is.

— Mennyi költségbe kerülne ez a lakóknak abban az esetben, ha erre a jövőben lenne igényük?

— Ez az igénylők számától függ, ha legalább a 20-30 százaléka kérné az embereknek, akkor 200 forintnál nem lenne több havonta. A létszám függvényében a költségek is csökkennének.

— Március 23-án, hétfőn, rendkívüli testületi ülés foglalkozik majd a kábel tv ügyével.

— Igen, lakossági kezdeményezésre aláírás gyűjtés történt, melyben kérték a soronkívüli megvitatását a kábel tv helyzetének, különös tekintettel a Tarr Kft.-vel történt szerződés bontásra. Kérték emellett a tanácskozási jogot, ami a testületi ülésen a lakosság részvételét, ví lemény nyilvánítását jelent Egyébként közel 2400 lakos írt alá a kérvényt.

— Mit jelentett az önök vá lalkozásának az a tény, hogy Héliosz Kft. március 18-tól Tolnacomot bízta meg a kai bantartási munkálatokkal?

— A felére esett vissza munkánk, és amit vállalunl karbantartunk, azt is ingye csináljuk. Ennek ellenére te vábbra is várjuk a lakók híva sait.

— Tarr úr, mi az ingyené javításban és a mozicsatomá ban önöknek az üzlet?

— Az, hogy megmaradjon

kábelrendszerben a folyama tosságunk. Tizenhárom évei keresztül a munkatársaimmá együtt erre építettük fel az eg zisztenciánkat. A kellemetlei történteket én csak egy epizód nak tekintem, optimista vágyó] és változatlan létszámmal dől gozunk most is. A lakosság támogatást nézve úgy érzem nem is alaptalan az optimizmu som. Mauthner Horn

A hivatal

1 / •

hírei

A Szekszárd Városi Televízió álláshelyére beérkezett pályázatokat a képviselőtestület bizottsági elnökei március 17-én zárt, együttes ülésen értékelik.

*

A művelődési bizottság március 19-i soros ülésén tárgyalja a Szekszárdi Vasárnap nevű hetilap helyzetét, jövőbeni lehetőségeit.

*

A művelődési bizottság az elmúlt ülésen foglalkozott a közterületek névváltoztatásával kapcsolatos testületi anyag előkészítésévé. Egyúttal javasolja, hogy március 18-án 17 órai kezdettel a hivatal hirdessen meg lakossági fórumot ebben a témakörben.

A Tolna Megyei Ön- kormányzat Oktatási és Továbbképzési Intézete ’ március 19-én és 20-án tanfolyamot szervez a Hans Seidel Alapítvány és a Belügyminisztérium anyagi támogatásával - polgármesterek, jegyzők, képviselőtestületi tagok és hivatali dolgozók számára - az önkormányzatok működése témakörben.

rrend

Otthonosan mozog a nemrég nyitott boltocskában a hölgy, akiről első pillantásra két dolog állapítható meg. Ruházatáról, hogy látott már jobb napokat is a maiaknál. Fimonam vonatkozott, ősz haj keretezte arcáról az, hogy közelebb van a hetvenhez, mint a hatvanhoz.

Egyedüli vevő, övé a bolt, illetve a zsúfoltság esetén is udvarias, készséges kereskedő figyelme. Rövid tere-fere, hogy nem, dehogy lett hűtlen, csak összeszedte ezt a rossz kórt, az influenzát amiről ugye azt mondták, hogy a gyerekeket fenyegeti. Kuncogva jegyzi meg, hogy a vissza-gyerekesedóket se hagyta ki a baj. Aztán már kér. Tételenként kerül elnyűtt kosárkájába egy kiló narancs, majd

ugyanennyi banán és a sort citrom zárja. Egy kiló.

— Parancsol valami egyebet is?

Nem, köszöni szépen. A főnök számol. Végösszeg háromszáz egynéhány forint.

— Nem lesz sok? - aggodalmaskodik a férfiú, mire gondolkodás nélkül röppen a mosollyal kísért válasz.

— Kibírjuk, kedves fiam. Tudja, ide kellett volna előbb jönnöm, és nem a patikába, ahol ennél jóval többet hagytam. Máskor majd flgyelek a sorrendre.

Nevetnek. Ahogy a meghitt ismerősök és ettől valahogy megszépül a kicsike bolt, s nem olyan nyomasztó odakint a koraesti szürkeség... - li Haj dán

200 éve, 1792. március 19-én Tolna vármegye kisgyűlése Ferenc főherceg trónra való jogát ellenvetés nélkül elismerte. 120 éve, 1872 márciusában minden felekezetet köteleztek arra, hogy saját iskolaszéket állítson fel. 110 éve, 1882. március 16-án született Kölesden Korit- sánszky Ottó, jeles gyógyszerész és szakíró, aki több szekszárdi újságnak is munkatársa volt. 100 éve, 1892. március 22-én iktatták be tisztébe Ungár Simon rabbit, akit a hitközség és a helyi lapok egybehangzóan Szekszárd első rabbijának neveznek, s akinek tíz éves itteni

munkássága alatt épült az im- pozás zsinagóga. 90 éve, 1902 március 19-én Budapesten meghalt Tolnai Lajos író, akiről négy nap múlva furcsa és rövid nekrológban emlékezett meg a Tolnavármegye. 80 éve, 1912. március 17-én a Tolnamegyei Közlöny híre szerint Wigand János gimnáziumigazgató Uh- land-fordításait mutatta be a Kisfaludy-Társaságban Heinrich Gusztáv, az Akadémia főtitkára. 50 éve, egy héttel a budapesti Petőfi-szobomál lezajlott nagy antifasiszta tüntetés után, március 22-én közölte a Tolnamegyei Hírlap Illyés Gyula első, szülőföldje számára írott cikkét Mentsük meg elkallódó pusztai tehetségeinket! címmel. Krónikás

Mi lesz veled, Panoráma?

Szekszárd önkormányzata január 6-án pályázatot írt ki a Panoráma mozi üzemeltetésére. A döntés február 20-án született meg, az új üzemeltető az Intercom Kft. lett.

A moziról tudni kell, hogy a film forgalmazója és vetítője nem minden esetben ugyanaz a vállalat. A forgalmazók, üzleti érdekből, természetesen minél több filmszínházat szeretnének maguknak tudni, hisz ezeken a helyeken saját filmjeiket vetíthetik, külön szerződés nélkül.

Egy mozi éves bevételéből 40 százalékot kap a forgalmazó, 10 százalékot a kulturális alap. A maradékbői még levonandó az üzemeltetési költség, s a fennmaradó összeg a nyereség. Ezzel megmagyarázhatóak a magas jegyárak.

A filmszínházaknak nemcsak szórakoztatási funkciójuk van, hanem - bár ez manapság nem jellemző - a filmkultúrára való nevelést is el kellene látniuk, rétegigények kielégítésével. Mivel Szekszárd egyetlen mozijáról van szó, ezt a célkitűzést differenciált filmvetítéssel lehet megoldani. Ez megvalósulhat a fő műsoridő melletti kamaraelőadás szervezésével, s a vetítés után szakember, filmesztéta segítségével a résztvevők feldolgozhatják a látottakat.

Az átlagos mozinézők egy része nem érti a filmek formanyelvezetét. A sikerfilmek leegyszerűsítik a befogadás folyamatát, nincs üzenetük, mondanivalójuk. Látványban viszont a maximumot nyújtják. A mozit mégsem szabadna egyszerű szolgáltatásként kezelni, hisz erősen kapcsolódik a kultúra területéhez.

A Panoráma viszonylag nagy nyereséggel üzemeltethető filmszínház. Évente körülbelül 30 millió forint az árbevétel. Ha ez a pénz egy szekszárdi vállalathoz folyna be, nagy része a városban maradna, mert valószínű, hogy a cég a pénzét itt költené el. Az Intercom filmjei így is eljutnának a városba, mert mint forgalmazó, elsőként fordulna szerződéssel a mozihoz. A 40 százalék, mint forgalmazót megilleti, de a jelenlegi helyzetben 80 százalékát viszi el a bevételnek.

Mintha nemrég járt volna a városban egy amerikai küldöttség, melynek tagjai arról beszéltek: mit tesznek azért, hogy területükről ne folyjon el a pénz. Igaz, a jelenlegi megoldás egyszerűbb: kiadom a mozit, én nem foglalkozom tovább vele, csak fizessék a bérleti díjat. De vajon helyes-e ez a szemlélet egy kulturális szórakoztató központ esetében? (AU)