Tolnai Népújság, 1992. március (3. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-03 / 53. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1992. március Adó, piac, mozi Asszonyt szokás Takács Lajosné és özv. Arany Jánosné megbeszéli a világ dolgai A városházán hallottuk Már a városban értesültünk arról - ezért is hoztuk szóba a városházán hogy a gépjár­műadó részletszabályainak al­kalmazása gondot okoz a gya­korlatban. Például nincs elfo­gadott forma arra, hogy mit kell műbizonylatnak tekinteni, il­letve mivel igazolhatja a tulaj­donos, hogy a gépjárműve ka­talizátoros és ezért ötven száza­lék adókedveszményre jogo­sult. Az illetékesek a kérdésben állásfoglalást kértek a Pénz­ügyminisztériumtól. Nagy erőfeszítéseket tesz a polgármestrei hivatal, hogy rendezett keretek közé szorítsa az úgynevezett KGST-piacot. Felvették a kapcsolatot az eb­ben az ügyben hatáskörrel ren­delkező rendőrséggel, a vám- és pénzügyőrséggel és össze­hangolt akcióval próbálják megoldani ezt a kérdést. Sajnos, a probléma helyileg nem kezel­hető, ezért ennek mindenkép­pen kormányzati szinten kel­lene megteremteni a megoldási eszközrendszerét. Sok fals információ kering a köztudatban a mozival kapcso­latban. Többen kritizálták az önkormányzatot, hogy nehéz­kesen intézkedik ebben az ügy­ben. A huzavona oka nem más, mint az, hogy a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat sorsa hosz- szadalmasan rendeződött - eb­ben az ügyben a megyei ön- kormányzat az illetékes -, il­letve a város képviselő-testü- lete mindaddig nem dönthetett, amíg a vagyonátadást szabá­lyozó jogszabályok szerint az üzemeltető és a megyei vagyonátadó bizottság ennek feltételeit meg nem teremtette. Lapunk olvasói már értesülhet­tek róla, hogy a testület a szük­séges adatok kézhezvételét kö­vetően gyors bizottsági előké­szítés után a legutóbbi testületi ülésen egyhangúan a moziva- gyon átvételéről döntött. Ez csak az ingóságokat, valamint az adósságot jelenti, mert az épületre az egyház - mint volt tulajdonára - bejelentette az igényét és várhatóan '93 január 1-jétől visszakerül régi tulajdo­nosához. A kép viselő-testület és az egyház elképzelése ezen a téren közös: a mozit vállalko­zásban kívánják üzemeltetni. — Jaj, bele ne tegyék a ké­pemet az újságba, mer' magát agyonütöm, ha legközelebb Nyékre gyün - fenyeget tréfál­kozva a nyugdíjas asszony, mi­közben szóba elegyedik velünk is. - Ez a beszélgetés olyan asz- szonyi szokás. Nem titkos. — Arról beszéltünk mondja a társa hogy volt a tévében egy százéves asszony, aztán azt ünnepelték. — Itt is van Nyéken egy százhárom éves, de senki sem nyitja rá az ajtót. — Csak a polgármester megy minden évben felköszön- teni. — Hogy jól van-e? Olyan egészséges, mint a makk! Bebú­jik az ágy alá is lepókhálózni. — Van itt egy másik, egy fia­talabb, de azzal se törődnek. — Egy szem gyereke van, nyugdíjas igazgató. Mindig nyugdíjfizetéskor jön haza és viszi a pénzt. Most is itt voltak Juliannakor és még a vágott fát is vitte. — Ez attól függ, ki hogyan nevelte a gyerekét. — Édesanyám, az a demok­ráciában nevelődött . . . — A demokrácia most van - vetjük közbe. — Demokrácia, demokrácia. Most sokkal rosszabb, mint a Rákosi-rendszerben. Az a pad­lást söpörte le, ez meg a pénz­tárcánkat üríti ki. Képzeljék, harminc év után annyi a nyug­díjam, mint egyik-másiknak tíz év után. Beadtam a papírt - má­jus 23-án lesz két éve ennek -, hogy valamint adjanak azért, mert az uram orosz hadifog­ságban volt, de még nem kap­tam semmit. — A sógoromnak az én uram írta alá meg az Ács Jóska bácsi, mert együtt voltak Re mániában, aztán már meg kapta. Sokan megkapták már. — Én sorsüldözött vágyó még az Isten előtt is, mert el vette az uramat. A nyugdíjeme léssel is azok járnak jól, akiknél 18 ezret visz a postás most is. — Egy harcol érte a parla mentben, a többi ellene var Most se a kisnyugdíjasokat se gítik. — Miért jön ki ez a sok em bér csekkel a kezében a község házáról? — Muszáj fizetni. — Súlypénz, házadó, meg . rosseb tudja. — Valami komi, de nen kominista, az, az, kommunáli: adó van, meg házadó. Mindég) hány szobás, 1200 forint. / földterület után nem kell fi zetni. — Ha nem csinálna az em bér póttermelést, nem menne semmire . . . — Köszönjük, hogy bele hallgathattunk az asszony szokásba. Megkérdezhetjük t nevüket? — De meg ám, hiszen nerr úgy loptak engem! Özv. Arán) Jánosné vagyok. — Én meg Takács Lajosné. Igazságos osztás kell Földobott a falu, ami nem vé­letlen, hiszen a szövetkezeti és az átmeneti törvény mindenkit érint. Valójában nem új dolog ez a tulajdonosság, régebben is volt róla szó, csak most mindennek lesz kokrét gazdája. A tagsággal azt kell megértetni, hogy nem ugyanaz lesz a termelőszövetke­zet, mint eddig. Tulajdonosok szövetkezete lesz, ami azt jelenti, nem kell benne dolgozni, de megtarthatja a tagságát. Nyil­vánvaló: a vagyont kezeli. Ha húsz év múlva nézzük, akkor minden egyértelmű lesz. Ismere­teim szerint lesz majd egy szűk kör, aki ki akar válni a szövetke­zetből. Nekik felszerelés, olcsó gépek, méltányos hitelek kelle­nek, amik jelenleg nincsenek meg. De kellenek a jó árak, a pia­cok is, illetve ezekhez a garan­ciák, mert ma a magángazdálko­dót is ugyanazok a nehézségek sújtják, amelyek a tsz-t is. Itt Magyarkesziben 26694,20 aranykorona értékű területre ad­tak be kárpótlási igényt. Nem tudni azonban, hogy végül is mennyi lesz ez. Véleményem szerint nagyon sok visszamarad, de nem lehet tudni, mi az embe­rek szándéka. Úgy mondják, ra­gaszkodj a vagyonodhoz, mert egyszer jól jársz. Vagy ha te nem, akkor majd a gyereked. A szövetkezeti törvény ra­gyogó, úgy is mondhatnám, eu­rópai. Az átmeneti viszont meg­zavarta az embereket. Azt mondja a törvény, magántulaj­donosok szövetkezetévé kell tenni a szövetkezeteket. Nos van, aki alkalmas arra, hogy maga végezze a munkát, van, aki emiatt össze van esve. Bizonyta­lanságot okoz az is, hogy az új szövetkezeti törvény nem beszél háztájiról. Nem lehet értelmezni, mert a sajátja, de a bentlévóból kérhet. Megmaradt tehát a ház­táji, csak másként kell nézni: ed­dig járt, most annyit vesz magá­hoz, amennyit akar. Sokan fél­nek az adósságtól mondván, el kell indítani a talajmunkákat ve­tést, egyebet. Ezeket a vagyon­jegy mellé kell tenni. Nekem az a véleményem, a nagy osztozko­dásnál - nevesítésnél - arra kell figyelni, hogy az igazságos le­gyen. Elmondta Komlóczi József tsz-elnök Magyarkesziben Csekkért mennek a felsőnyékiek a községházára Az illetékes figyelmébe Adalék Sz. Gusztáv pincehelyi lakos február 21-ről 22-re virradó éj­szaka bement egy családi házba, ahol a sértettet arra kényszerítette, hogy különböző értéktárgyakat - festményeket, pénzt - adjon át neki. A fellépés nem volt volt eredménytelen. A bejelentést követően Sz. Gusz­távot elfogták és a Tamási Vá­rosi Bíróság elrendelte előzetes fogva tartását. „Érdekessége" az ügynek, hogy Sz. Gusztáv el­len még két ügyben folyik eljá­rás. A tömegkummunikációból egy rövid hír erejéig értesülhet- , tek arról, hogy gázolás történt Tamásiban. Most ezt egészítjük ki a rendelkezésre álló informá­cióval. Február 23-án 18 órakor Tamásiban, a Mező I. utca 17. számú ház előtt Herr György tamási lakos az általa vezetett A napokban megszaporodott a regölyi hirdetések száma a Népújságban. Iskolaigazgatót, tanárt, orvost keresnek a köz­ségbe. Sejtéseink voltak ugyan, de azért megkérdeztük Fehér Kálmán polgármestert. — Kálmán, azért zavarunk itt a lakásodon - kezdtük -, mert kíváncsiak vagyunk, mi van a hirdetések mögött. DZ-75-70 forgalmi rendszámú személygépkocsival elütötte az előtte, vele azonos irányban, az úttest szélén haladó Papp Ist­ván, Tamási, Bercsényi utca 420. számú lakos gyalogost, aki a kórházba szállítás után rövid idővel elhunyt. Az eljárást a rendőrség „folyamatba tette", a vizsgálat szakértők bevonásá­val folyik. A legutóbb megjelent rova­tunkban a diófalopásokról ír­tunk. Most is megtesszük, örömmel jelentve, hogy egy ki­vételével megvannak a tolva­jok. Információ és tapasztalat szerint elmondható, hogy or­szágos jelenséggel állunk szemben, ezért a kapitányság vezetői felkeresték a körzet or­szággyűlési képviselőjét, hogy „odafönt" próbáljanak valamit lépni. — Nem zavartok, kérlek szépen. Sosem zavartatok. El­mondhatom, megvan az orvo­sunk dr. Csimma Béla szemé­lyében, aki Szakályban is dol­gozott sokáig. Most kértem ki. Nagy szeretettel emlékszik vissza Regölyre, azt is tudja, kit mivel kezelt, ismeri az utcákat. A felesége azt mondta, meleg napsugárként hatott rá a hirde­Gottvald Károly felvételén az értényi egykori általános iskola és a hozzá tartozó szolgálati la­kások egyike látszik, ügy tud­juk, a katolikus egyház kérte vissza jogos tulajdonát, de még nem született döntés. Arról is értesültünk, ha az egykori tu­lajdonos lemond róla, akkor tudna mit kezdeni vele az ön- kormányzat. A megyei vagyonátadó bi­tésünk. O lesz az orvosunk . — Ez megnyugtató és na­gyon gyors siker. Mi vár Re- gölyben az ismert, elismert doktorra? — Megmarad az a jól felsze­relt rendelő, amit községi pénzből és pályázattal nyert összegből alakítottunk ki. Em­berileg? Megnyugvás minden­kinek, hogy kaphatunk egy zottság szíves figyelmébe ajánl­juk a képen látható épületet, a volt iskolát és szolgálati lakást, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy felhívjuk a figyelmét arra, ha át akarja adni azt valakinek, akkor sürgősen tegye. Ugyanis könnyen előfordulhat - az ön- kormányzat legjobb szándéka ellenére is -, hogy később rom fölött ítélkeznek majd. Az pe­dig senkinek sem lenne jó. olyan orvost, akit bizalommal várhatunk, akihez bizalommal fordulhatunk. A regölyi nép mindig hálás volt minden orvo­sának. Csimma doktort nagy szeretettel, tisztelettel várjuk. — Mi a helyzet az iskolával? — Ágoston Zoltánrié igaz­gató nyugdíjba megy, ezért hirdettük meg az igazgatói posztot, rajta kívül pedig még szükség van két pedagógusra, ének, német nyelv, illetve fi­zika, földrajz szakosra. Kedves levelet kaptunk Hor­váth Anna nyugdíjas tanárnő­től, Pincehelyről. Ázt írja, leg­utóbbi beszélgetésünk idején Juhos László szobrászművész elvitte a nagyközségbe Vörös­marty portréját, ennek nagyon örül, mert teljes kapacitással nekiláthatnak a Csehfalvay kas­télyban az emlékszoba rende­zésének. „A másik, amit kori- gálnom kell - folytatódik a le­vél természetesen Önöknek Követésre méltó példát lát­tunk a simontornyai általános iskolában. Az emeleti részen közszemlére tették, kiállították, azokat a berendezéseket és az oktatást segítő szemléltető eszközöket, amelyeket az ismeretlen vandálok alakí­tottak olyanná, amilyenek. Természetesen mindegyikre ráírták az egy­kori értékét is. Mivel beigazo­lódott, hogy a szemléletes példa jó hatás­sal van a gye­rekközösségre, ezért javasoljuk az átvételét az önkormányza­toknak. Hátha épségben ma­rad akkor mindnyájunk tulajdona - a szobor, a pad, a szökőkút, a szeméttároló, a volt igazuk, október 20-a az ál­latok behajtásának .ideje, és a béresek, juhászok stb bérének kifizetése. Tudja ezt be annak az izgalomnak, amely aznap még várt reám. Ilyen bakit csakis azért követhettem el." Mi sem vélekedünk másként. Köszönjük a segítségét és meg­ígérjük, hogy olyan nagyszerű célra, amilyenre Horváth Anna áldozza idejét, mindig szakí­tunk helyet és időt. sor kinek-kinek a tapasztalata alapján sajnos folytatható - , mindaz, ami a közterületeken bennünket szolgál, ami értünk, állampolgárokért van. Csimma doktort várják A vandalizmus emlékei

Next

/
Thumbnails
Contents