Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-07 / 32. szám

4 »ÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. február 7. Megkérdeztük a tévé főszerkesztőjét Interjú Tamási Jánossal — Ezúttal a „hóhért akasztják", hiszen Tamási János, a televízió-stúdió veze­tője, maga is újságíró. — Úgy látszik, most ilyen idők jönnek. Az újságírók nem írnak, hanem nyilatkoznak. Csak nehogy megszokjuk... — Annyi minden történt körülötted az utóbbi időben, hogy az már önmagában is soknak tűnhet. Több lapnál is dolgoztál, voltál felelős- és főszerkesztő, sima mezei új­ságíró, Petőfi-kutató Bargu- zinban... — Nem tudom, hogy ez sok-e. Tény, hogy 1989 ápri­lisa óta ez a negyedik bejegy­zett munkahelyem, sőt ha azt nézzük, hogy A Helyzet című lapnál kétszer is regisztráltak, mert először az RT., később a Kft. dolgozója voltam, akkor az ötödik bejegyzés a munka­könyvemben, de hát a világ­ban is sok minden történt e rövid idő alatt. — Hosszú évekig voltál új­ságíró, majd szerkesztő a mi lapunknál is. — Tizenhárom évig. Te, én mindent ott tanultam. Érett­ségi után jelent meg az első írásom a Népújságban. Igaz, volt egy kétéves időszakom, amikor szintén öt-hat munka­helyen dolgoztam, de a lesze­relés után a Népújsághoz je­lentkeztem, s olyan kollégák között dolgoztam, akiktől iga­zán nagyon sokat lehetett ta­nulni. — Útjaitok mégis elváltak. — Nem haraggal váltunk el. Ma is sok jó barátom dolgozik ott. Harminchat éves voltam, és hívtak. Új feladatra, új lehe­tőségekkel. Úgy éreztem, ha tovább várok, később már nem hívnak. A Dátum egy szép álom volt. Nem az újság­írókon múlott, hogy ez lett belőle. A vezetők hozzá nem értése vitte csődbe a lapot. Ők nem jó újságot akartak csi­nálni, csak sok pénzt szerettek volna keresni. — Következett a Dátum után A Helyzet című lap. — A Helyzet az más. Ma is sajnálom, hogy megszűnt. Hozzáértő, profi újságírók hívták életre, s a baj az volt, csak újságírók, s nem mene­dzserek voltak egy személy­ben. Ezért bukott el. Öröm volt ott dolgozni. — A legutóbbi munkahe­lyed a Szekszárdi Vasárnap című hetilap. — Ez újra egy megvalósult, szép álom. Elég régen szeret­tünk volna városi lapot létre­hozni. Az újságíró szövetség helyi lapok szakosztályának vezetőségi tagjaként, nagyon sok városi laphoz hozzájutok. Nagyatádtól - Jászberényig... Van viszonyítási alapom. A Szekszárdi Vasárnap a legjob­bak közé tartozik. — S máris a bonyhádi vá­rosi televízió-stúdió főszer­kesztőjeként kérdezgethetlek tovább. — Megint a kihívás, ha úgy tetszik. Harminckilenc éves leszek rövidesen. Ilyenkor még lehet váltani. Az új fel­adat izgat. A városi televízió tulajdonképpen épp olyan lo­kális média, mint a városi lap, csak a kifejezési eszközei, a megjelenítés más. Bonyhád, ismereteim szerint mindig is lokálpatrióta város volt, ezt most a tévé létrejötte is bizo­nyítja. Hiszen lakossági kez­deményezésre jött létre, az önkormányzat csak rábólin­tott arra, amit a város kért. — A kezdeti időt a város focicsapatának mérkőzésein készült, és az MTV-csatomán bejátszott felvételek jelentet­ték. — A két lelkes „kalózkodó tévés", a Bittner Matyi és Né­meth Laci később riportokat is készített, sőt stúdióbeszélge­tést szerveztek a város vezető­ivel. így kezdődött. Komplett, ütőképes csapattal kezdhet­tem hétfőn dolgozni. Hogy mást ne mondjak, a bemon­dók között Kazinczy-díjas is van. Neki aztán nem kell taní­tani a szép beszédet. — Milyen szerepet szánsz a televíziónak? — Az ilyen média össze­kötő kapocs a lakosság és a város vezetői között, mely oda-vissza szállítja az infor­mációkat. Beszámol a lakos­ság életéről, gondjairól, eljut­tatja a vezető testületek terveit - még a döntéselőkészítés idő­szakában - az érintettekhez,. ■ majd a döntésről tájékoztat. Esetleg magyaráz és értelmez. Fontos a visszacsatolás, mely a döntésről kialakult véleményt tükrözi. E mellett nem árt ha szórakoztat, ismereteket ter­jeszt, s a közművelődés fóru- ! mává válik. Fórummá, ahol - miként egykor a rómaiaknál ­a helyi lakosok összejöhetnek megvitatni közös dolgaikat. Virágsarok a volt pártházban Indulhat a hatosztályos képzés Pecsét a minisztériumtól A napokban érkezett meg a Művelődésügyi Minisztérium engedélye a Petőfi Sándor Gimnáziumba: szeptembertől indulhat a hatosztályos kép­zés. Tizenöt-tizenöt fős matematika, illetve német kéttannyelvű csoportot alakítanak ki az első tanévben. A részletekről a gimnázium megbízott igazgatóját, Dévényi Ferencnét kérdeztük. A volt pártház bejárata mel­letti holt teret egy ragyogó öt­lettől vezéreltetve a fiatal nagymányoki vállalkozó lány, Nagy Melinda egy ügyeskezú asztalossal leváíasztatta, s máris készen állt a mini virág­üzlet. S vélhetően azt sem ítéli senki stílusrombolásnak, hogy az egykori pártházban lévő apró kis üzletében nem csupán piros szegfűt árul. De mit is akar tulajdonképpen egy fiatal­ember akkor, amikor üzleti vál­lalkozásba vágja - amúgy az élet által - még nem túlságosan kifényesített fejszéjét? A válasz pofonegyszerű az ő esetébeiy hiszen Nagy Melinda csupán egy munkahelyet akart terem­teni. Önmagának. Valami értelmes tevékeny­ségbe fogni, valami lehetőséget keresni a jövőre nézve, valami, a megélhetéshez előbb-utóbb közelítőt lelni. S ez esetben még azt sem lehet mondani, hogy bombabiztosát, hiszen az em­berek ma már szinte csak köte­lező érvénnyel állnak oda a vi­rágüzletek pultjai elé. Akkor, amikor azt a virágot szinte mu­száj megvenni, a hirtelen meg­gazdagodás réme semmikép­pen nem fenyegeti az ilyen apró üzleteket. Mégis csinálja, mert alkotni szeret, mert szépérzéke szinte űzi-hajtja, no meg hát ezt tanulta. Álldogált ő a fővárosi vásár- csarnokban a pult belső olda­lán, amúgy rokoni alapon, ami­kor a szakma csinját-binját igyekezett ellesni, majd Dom­bóváron elvégzett egy féléves intenzív virágkötői tanfolya­mot, aminek most igencsak hasznát veszi. Szinte a megala­kulásától tagja a Virágkötők Országos Egyesülésének, mely szigorúan szakmai összejövete­leket tart. A volt pártházba, a mai nagymányoki művelődési kinevezett fellegvárába a műve­lődési ház igazgatójának jóin­dulata engedte be. Addig, amíg kiderül, sikerül-e a nagymá­nyoki vállalkozóknak egy kö­zös vállalkozóházat össze­hozni, vagy amíg ki nem derül, hol mit is szabad, lehet és ér­demes építeni. Addig is marad ez a lehetőség, ahol kis helyen, nagy szeretettel ápolja virágait, s örömmel látja vásárlóit. — Az új képzési forma indí­tásánál mennyire támaszkod­nak az iskola hagyományaira? — Intézményünkben nagy hagyományai vannak a tehet­séggondozásnak. Elsősorban a természettudományos tár­gyakból és az idegen nyelvek területén értünk el szép sikere­ket. A természettudományos osztályunkat három éve indí­tottuk, ahol a matematika, a fi­zika, a kémia és a biológia a ki­emelt tárgy. Két éve vezettük be a speciális tantervű német­nyelv képzést. Matematikából és fizikából tavaly az országos középiskolai feladatmegoldó versenyen a második helyezést értük el. Gyümölcsöző a kapcsolatunk a marosvásárhelyi Bolyai Líce­ummal, ahol a természettudo­mányos tárgyakat magas szin­ten művelik. Két alkalommal versenyt is rendeztünk, és örül­tünk neki, hogy a két iskola di­ákjai fej-fej mellett végeztek. Két német iskolával van kap­csolata gimnáziumunknak, ami a nyelvgyakorlás szempontjá­ból igen fontos. Idén tavasszal negyven tanulónk tölt tíz napot Németországban. — Miért éppen a hatosztá­lyos forma mellett döntöttek? — Előkészítő tanfolyamain­kon eddig is foglalkoztunk álta­lános iskolásokkal. Úgy gondol­juk, hogy a tehetséggondozás sokkal hatékonyabb, ha koráb­ban kerülnek hozzánk a gyere­kek, hiszen egy jó képességű, homogén közösség a teljesít­ményt felfelé nivellálja. Több idő jut így a kiegészítő anyag elsajátítására, azon kívül olyan ismereteket is taníthatunk, amire eddig egész egyszerűen nem volt idő. Az iskolaváltásra pszichológiailag is a 12 éves kor a legalkalmasabb, hogy egy új, jó közösség alakulhasson ki. — Vannak, akik úgy véle­kednek, hogy a 14 éves kor is korai a pályaválasztáshoz. Aki Önökhöz jelentkezik, még ko­rábban döntenie kell. Másrészt vannak, akik nem jó szemmel nézik, hogy az általános isko­lákból „elcsenik" a tehetséges gyerekek egy részét. — Éppen a gimnázium az az iskolatípus, amely kitolhatja a döntés időpontját. Tizennyolc éves korban már sokkal inkább tisztában van a fiatal azzal, hogy mire képes. Ami a másik kérdést illeti: nem hiszem, hogy ennyi gyerek távozása az álta­lános iskolából különösebb gondot jelentene. Annál is in­kább, mert nemcsak Bonyhád- ról, hanem a környező települé­sekről is jelentkezhetnek hoz­zánk. Azt is mondják: elitkép­zést akarunk megvalósítani. Ezt mi vállaljuk is, azonban úgy gondoljuk, ha az az oktatás va­lóban stratégiai ágazat, akkor nem mindegy, hogy milyen szakembereink lesznek, nem mindegy, hány nyelvet tudnak. Hosszú távon csak az lehet a ki­lábalás alapja, ha jól képzett fia­talok kerülnek ki az iskolákból. — Megszondázták-e az érin­tetteket - a jelenlegi hatodikos gyerekeket -, hogy hányán vennének részt szívesen ebben a képzési formában? — Ebben az évben kezdő­dött a Vörösmarty Mihály Álta­lános Iskolában a hatodik évfo­lyamban a kéttannyelvű kép­zés. Ezért is indokolt, hogy ép­pen most induljunk az új for­mával. Természetesen úgy ala­kítjuk ki a tananyagot, hogy szervesen kapcsolódjon az álta­lános iskolai ismeretekhez. Megkerestük a gyerekeket, akik korábbi eredményeik alapján alkalmasnak látszanak arra, hogy hozzánk jöjjenek, és örömmel mondhatom, hogy a tervezett harminc fő kétszerese jelezte eddig, hogy nálunk foly­tatná tanulmányait. — Eddig feltételes módban beszélhettek csak az új képzés­ről. Most, az engedély birtoká­ban már többet is tudnak mon­dani. — Igen, szülői értekezletet tartunk február 17-én, ahol részletes tájékoztatást adunk a képzésről. — Meddig fogadják el a je­lentkezéseket? — Április 3-ig, a felvételi vizsga pedig április 25-én lesz. Az írásbeli vizsgán matemati­kából, illetve németből mérjük fel a gyerekek tudását, az elbe- ’ szélgetésen pedig általános - humán, reál - múveltségüküket vizsgáljuk. — Mi lesz a sorsa a jelenlegi - négyosztályos - képzési for­mának? — Bizonyára még évekig megmarad a hagyományos ok­tatás is, valószínű, hogy legko­rábban a német speciális osz­tályt tudjuk a hatosztályos két- tannyelvűvel felváltani. Ugyanúgy indítjuk tehát idén is a természettudományos, a né- metes és az általános tagozatot. Az előbbi két osztályba szintén lesz felvételi vizsga: február 29-én. -I -s Agyon vagyon tárgyalva? Egy kis sétafika, egy kis vagyonvita? Akadnak még tisztázásra váró kérdések va- gyonügyben. Országszerte. így aztán semmi furcsa sincs abban, hogy ekképp van ez Bony- hádon is. Meg másutt is. Itt van a már első pilla­natban tönkrement Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat, melynek vagyonáról a Vagyonátadó Bi­zottság rendelkezett. Ami a várost érinti ebből: állóeszközök, gépek és berendezések. Összesen megközelítően félmillió forintról van szó. Vita nélkül a városé lett, de mi lesz annak a 17,5 mü- liós vagyonrésznek a sorsa, amely nem kizáróla­gosan egy települést illet meg? Amennyiben képtelenek megállapodni az ebben érintett ön- kormányzatok egymással, úgy a megyei önkor­mányzati vagyon gyarapodását fogja szolgálni. A város kérte a ráeső vagyonrészt, így a mozisok több mint ötmilliós kötelezettségeinek Bony- hádra eső részét is meg kellett fizetni. Ez 68 ezer Ft-ra rúgott. E konkrét példát követően sétáljunk tovább, immár elméletben. A Perczel Mór utcában bizonytalan a gyógy­szertári épület sorsa. Bizonytalan még a Völgy- ségi Múzeum tulajdonjoga is, bár a hírek szerint már jelezte igényét a volt tulajdonos leszárma­zottja. A leánykollégium épülete kit illet? A Pe­tőfi gimnáziumra vajon igényt tart-e majd vala­milyen formában az egyház ? Az önkormányzati tulajdon átmeneti szabá­lyozása sarokpontokat is érint. A hasznosítható­ság alapján két fogalomkörbe sorolható a va­gyon, úgy mint: törzsvagyon, és forgalomképes vagyon. Ez előbbihez az önkormányzati felada­tok ellátásához és a közszolgáltatások biztosítá­sához szükséges vagyon tartozik. Mindezek ismeretében vajon müyen döntés születik e néhány kérdésben? A Petőfi gimnáziumban indul a hatosztályos oktatás Közhírré tétetik Színház Igazán neves szereplő- gárda lép fel a bonyhádi mű­velődési központ színpadán február 12-én, este hét órakor, hiszen a Három a kislány, avagy bajsza van a menyasz- szonynak című darabban Csala Zsuzsát, Moór Mari- annt, Szombathy Gyulát lát­hatják a színházkedvelők. Az Arizona Színház műsorában közreműködik még: Szentir­mai Ákos is. Báli szerencse Az évek óta megrendezésre kerülő Székely bálban február első napján ezúttal is igen jól szórakozott mindenki, de a bonyhádi Botz Dénesné szá­mára bizonyára emlékezetes marad a bál amiatt is, hogy a tombola fő díját is megnyerte. Fortuna istenasszony, no meg a felajánló botondsoft kft. jó­voltából a zománcgyárban dolgozó hölgy és családja egy számítógéppel lett gazda­gabb, melynek az éretéke megközelítően ötvenezer fo­rint. Báli szezon Nyakunkon a valódi báli szezon, hiszen február 15-én a Sváb-bálra, egy héttel ké­sőbb, 22-én pedig a Gaz- dász-bálra kerül sor Bony­hádon. Ez utóbbi zártkörű rendezvénynek számít, de ne búsuljon senki, hiszen a far­sangi mulatságok kárpótol­hatják azokat is, akik nem ju­tottak ide be. Jubileum Igen szép jubileumhoz ér­kezett az Útazók Klubja, hi­szen február 10-én ünnepük fennállásuknak immár ne­gyedszázados évfordulóját. E napon délután öt órakor Bonyhád története és múltja címmel Solymár Imre tart előadást, majd A régi és az új Bonyhád képekben (I. rész) címmel Faludi Béla előadása következik. A klub 25 éves évfordulója tiszteletére feb­ruár 24-én délután öt órakor is sor kerül egy rendezvényre melynek keretében Oroszki István polgármester Bonyhád jelene és jövője címmel tart előadást. E napon kerül sorra Faludi Béla A régi és az új Bonyhád képekben című elő­adásának II. része is. Zárszámadás Február 20-án a bonyhádi művelődési központban ren­dezik még a Pannónia terme­lőszövetkezet zárszámadó közgyűlését. A szövetkezet a mai nehéz gazdasági körül­mények közepette is sikeres évet tudhat maga mögött. Ki mit tud? A bonyhádi Petőfi Sándor gimnázium diákjainak Ki mit tud?-ot és farsángi bált ren­deznek február 21-én, a Vö­rösmarty Mihály Művelődési Központban. Támogatások Az 1991. évi városi költ­ségvetésben 150 ezer Ft-ot hagytak jóvá ifjúsági támoga­tás címén a képviselők. E mel­lett a református egyház 20 ezer Ft-ot, a Kick-Box SE 14 ezer Ft-ot, a Német Nemzeti­ségi Ének-zenei Egyesület 15 ezret, a Széchenyi Kör 30 ez­ret kapott a várostól. Tehetséggondozás A Tolna Megyei Matemati­kai Tehetséggondozó Alapít­vány javára Bonyhád város képviselő-testületé 100 ezer Ft-ot szavazott.meg támoga­tásként, melyből tavaly 20 ez­ret ki is fizettek már. Kocsicsere A városi polgármesteri hi­vatal Volgája nem tartozik a mai korszerű gépjárművek széles választékkal rendel­kező családjába, de cseréjére még egy darabig várni kell, döntöttek a városatyák. A költségvetés sajnos még nem bírja el egy olcsó üzemű jármű megvásárlását.

Next

/
Thumbnails
Contents