Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-01 / 27. szám
4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1992. február 1. Ki, kiket képvisel Tolnán? 2. számú választókerület: Kaposvári Ferenc Területe: Aldunasor, Bajcsy-Zsilinszky u. 1., 2., 129-131., 130-132., Bezerédj I. tér, Bezerédj I. u., Bezerédj P. tér, Bezerédj P. u., Csemetekert, Fáy András tér, Fürdőház u., Garay u., Kossuth L. u., Lehel u., Diófa sor, Magaspart u., Nagyszög, Öregvajka, Pajtatér, Réti sor, Selyemgyár u., Szekszárdi u. 2-8., 3-7., Sziget, Újréti sor, Úttörő u., Wesselényi u. Fogadóideje: minden hó első péntekén 16-18 óráig, Tolna, Réti sor 23. alatt. Szippants magad! meg lehetne oldani olcsóbban is, ha magunk csinálnánk! - gondolkodtak el a falu vezetői, és elhatározták, hogy beszereznek egy traktort, és egy hozzá csatlakoztatható tartálykocsit. A beruházás közel 1 millióba kerül, és az új szolgáltatást - a szippantást -, várhatóan már február közepén megkezdi az önkormányzat. A traktort, a későbbiek során, útkarbantartásra, tisztításra alkalmas tolólappal is felszerelik. - Wy A települési szennyvíz, és egyéb „üledék" összegyűjtését, elszállítását, szeretnék a jövőben saját vállalkozásban megoldani, Bogyiszlón. A szippantás roppant hálás téma, de most ne aknázzuk ki a fellelhető közepes poénokat, hanem ejtsünk szót a dolog hátteréről, s anyagi von- zatáról! Mint dr. Sümegi Zoltán polgármester elmondta, a helyi iskola évi 500 ezer forintot fizet szippantásra. Biztosan A sióagárdi általános iskola ablakai messzire világítanak a koraesti sötétségben. Amíg vendéglátónk Páldy Gyula, az iskola igazgatója végigkísér bennünket a tornacipő és kréta szagú folyosón, a régi tablóképeket nézegetve, régi iskolák, régi tanárok, régi igazgatók arca villan fel emlékezetünkben. Páldy Gyula 1975. óta él Sió- agárdon családjával, felesége szintén pedagógus, sőt édesapja és nővére is. Mint mondotta pedagógus élményei ezért két, sőt több oldalról is vannak bőven. — Mióta igazgató itt Sióagár- don, milyen szakon tanít? — Két év kitérő után - ami- koris a SZÜV-nél dolgoztam - jöttem vissza, 1983-ban. Őszintén bevallom azért, mert hiányoztak a gyerekek és az itt élő emberek. Az igazgatói posztot kollégáim tanácsára pályáztam meg, így 1985 óta vagyok itt igazgató. Matematikát és műszaki ismereteket tanítok, és ehhez hozzájön meg a számítástechnikai fakultáció. — Azf hiszem valamennyiünk emlékezetében úgy él egy igazgató, hogy szigorú, komoly, tekintélyt parancsoló, megfellebezhetetlen. Ön milyen igazgatónak tartja ma- gát? — Igazgatónak lenni egy elég nehéz kategória. A „játék- szabályokat" két felé kell betartani. Egyrészt meg kell felelni a tantestület elvásárának, másrészt az önkormányzatnak, mint az intézmény fenntartójának. Mindkét irányban egy jó viszonynak kell kialakulnia - mondhatom, hogy ezt ebben az esetben sikerült is kialakítani -, Egy arc - egy mesterség Páldy Gyula sióagárdi iskolaigazgató hisz az iskolát csak így tudom elképzeléseim szerint vezetni, valamint megvalósítani mindazt az elképzelést, ami a gyerekek érdekét szolgálja. Akkor dolgozom jól, ha mindkét fél elégedett a munkámmal. Véleményem, hogy az igazgató annyit ér, amennyi az iskola produktuma. — jelenleg hogy érzi, milyen a megítélés arról a két részről, amit össze kell hangolnia? — Úgy érzem az iskola megítélése az önkormányzatnál jó. 1985 óta semmi olyan kérdés nem adódott, amiben kudarcot szenvedtem volna. Mindig olyan kompromisszumra jutottunk, amely az iskola javát szolgálta. A kollégák részéről az első megítélés maga az, hogy engem tartottak alkalmasnak igazgatónak. A tanulók alacsony létszáma -113fő-ésal2 fős tantestület egy olyan szoros, ideálisnak mondható kapcsolattartást jelent, gyerek, pedagógus, szülő, igazgató között, hogy ez csak a javára válhat a tanulóknak. Vannak pedagógusaink, akik ebben a községben már a második generációt tanítják. Elmondhatom kollégáimról, hogy „ez a csapat" mindent megtesz azért - természetesen ha az önkormányzat el tud bennünket tartani és továbbra is biztosítani tudja a szükséges feltételeket -, hogy az itt tanuló gyerekekkel a lehető legjobb eredményeket érjük el. — A tanuláson kívül milyen a mozgásterük az itteni gyerekeknek, gondolok itt a sportra, stb ...? — Működik diáksportkör, atlétika, asztalitenisz, foci, művészi torna, egy amatőr művészeti csoport, a kultúrházban pedig egy immár 20 éves kiváló bábművész együttes. Ez több- mint 80 gyereknek biztosít értelmes, testi, szellemi fejlődést, lehetőséget a szabadidő tartalmas eltöltésére. — Mennyi időt tölt az iskolában? — Változó, akkor vagyok itt ha dolgom van. Ez a munkakör nem kötődik tanítási időszakhoz. Még szünetekben is igazgató vagyok, sőt esténként is ha rendezvényünk van. — Nehéz igazgatónak lenni? — Nem bántam meg, hogy elvállaltam. Azt élném meg nehezen, ha kudarc miatt kellene abbahagynom, akár úgy, hogy leváltanak, akár úgy, hogy én érzem azt, hogy abba kell hagynom. Addig teszem a dolgom, amíg a kollégáim alkalmasnak tartanak rá. Természetesen pedagógustársaim véle-^ ményében a szülők is beletartoznak, hisz azt mindannyian messzemenőkig szem előtt tartjuk. — Ha nem veszi tolakodásnak a kérdést, mi az ami Önt kikapcsolja, mivel tölti szabad idejét, mivel piheni ki fáradalmait? — Halászom és horgászom. Ezt nagyon szeretem, mert pihentet, egyedül lehetek a vizen, a csónakban, azonkívül remek alkalom, csendben, nyugodtan átgondolni dolgokat, és újakat tervezgetni. Sas Erzsébet Fotó: Ótós R. Farmergazdaság Hollandiában A németországi Stutensee után a hollandiai Bodegraven- nel is partnervárosi kapcsolatot létesít Tolna. Az első, ismerkedő, látogatásra 1991 végén került sor. Ekkor négytagú küldöttség utazott Bodegra- venbe. Hollandiai testvérvárosunk közigazgatási területéhez hat kisebb település és számos far- maergazdaság tartozik. Ezek közül Jegyet alkalmunk volt meglátogatni. Bodegraventől 5 kilométerre, a tengerszint alatti 8 méteren, 9 és fél hektáron gazdálkodik egy 26 éves farmer, Jan, és a felesége, aki két kisgyerek anyja. A keskeny, de jóminőségű betonút mellett áll az 1793-ban, vörös téglákból épült, hangulatos, tipikus holland ház, az istállók és gazdasági épületek. A föld körülbelül 100 méter széles, és egy tagban, nagyon hosszan húzódik az épületek mögött. Kereszt- ben-hosszában csatornák szabdalják, melyek összterülete másfél hektár. A kistraktoron kívül, szállításra legtöbbször csónakokat használnak. Az egész földterület kaszáló, melyen nagyon jó minőségű fű terem, és fedezi az istállókban tartott 70 szarvasmarha évi takarmányszükségletének, közel 70 százalékát. Környezetvédelmi és gazdasági okok miatt csak az istállókból kikerülő trágyával javítják a föld termőképességét. A 70 állatból 40 fejőstehén, a többi növendék, illetve húsért hizlalt bikaborjú. A teheneket naponta kétszer géppel fejik. Átlagosan 22 liter tejet adnak. A tej, a fejőgépből, egy csővezetéken át, egyenesen a sajtkeverő kádba folyik. Az esti fejést lehűtik, majd a reggeli fe- jés után felmelegítik, oltják, keverik, és 9 liter tejből 1 kiló, kitűnő minőségű, 40 százalék vajtartalmú sajtot préselnek. Naponta több mint 90 kilót. Több kiló vajat köpülnek, majd a maradékot, a farmer szüleinek sertéshizlaló telepén, a tápba keverik. A sajtot pácolják, és pár hónapig helyben érlelik. Az áru nagyrészét, szerződés szerint, egy nagykereskedő veszi át, körülbelül 100 gulden/kg-os áron, kisebb részét pedig kimérik, körülbelül 200 gulden/kg-ért. Hajnali 4 órától este 8-ig végzett, folyamatos munkájuk eredményeként, az egész gazdaságban tisztaság és rend honol. Minden a helyén van, ezer apró, de praktikus szerszám, gép, ötlet segíti munkájukat. Jövedelmük a hollandiai viszonyok szerint átlagos, innen nézve nagyon magas. Háztartásuk modernül felszerelt, lakásuk ízlésesen berendezett, két személyautójuk van stb. Minden évben, nyaranta, három hét szabadságot engedélyeznek maguknak. Ilyenkor a gazdaságot szüleik felügyelik, ők pedig a gyerekekkel külföldön nyaralnak. Reméljük, hogy legközelebb Tolnára jönnek! Marián Béla Szedresi képek A Bezerédj család kápolnája, Hidja-pusztán, ahol még nemigen érzékelhető a rendszerváltozás. A település központja. Itt van, de a 2500 lelket számláló faluban még sok helyen nincs burkolt út és a járda. Új házak, a Medinára vezető út mentén. (Tavaly Szedresen öt építési engedélyt adtak ki.) Virágüzlet Medinán A húszéves vállalkozó — Hogyan kezdődött? — Hát úgy, hogy itt álltam érettségivel a kezemben, munka nélkül. Állásügyben mozgósítva lett minden rokon, minden ismerős... Egy ideig bíztam, de ahogy múlt az idő, úgy fogyott bennem a remény - kezdi a beszélgetést Boros Tímea. — Mint középiskolás lány sokat megfordultam a Sulyok-féle szedresi virágüzletben. Ugyanis a virágokat, a zöldeket, mi „raktároztuk" a pincében, a hűvösön. Ellestem az apró fogásokat: mikor, mit, hogyan kell használni, sőt az utazókkal való egyezkedés tudományát is. Szóval az egész üzletmenetet. Nagyon sok alkalommal én árusítottam, volt, hogy teljesen egyedül, de mégis megtudtam mindent oldani. — Miért éppen Medinát választottad? — Míg a boltban tettem-vet- tem, láttam azt, hogy nagyon sok medinai megfordul itt, jár virágért Szedresre. Mikor válaszút elé kerültem, akkor érlelődött meg bennem, hogy itt kellene szerencsét próbálnom, mint a legkisebb fiúnak a mesében. Igen ám, de ott is, hol? Hol lesz az üzlet? Minél közelebb a központhoz, vagy legalábbis a főutcához - ez volt a terv! A gondot a falubeli nagymamám oldotta meg. Ő fedezte fel újra a hajdanvolt parányi kis üzletet, melynek az utca felőli bejáratát már régen be is falazták. Itt működött a Nagy Éva néni varroda-trafikja. Erre már csak a jócskán meglett korú emberek emlékezhetnek. Vica néni, ki egyedül él már ott, örömmel vette az ajánlatot és megegyeztünk. Apu készített« a polcokat, a két nagymami adta az induló tőkét. Áz egyijj csak úgy, a másik az eljegyzés pénzt előlegezte. Sulyok Sany pedig az első bevásárlásokná segített. Informált, hogy mibő mennyit vegyek, megismerte tett a nagykereskedőkkel. Ami kor bevásárolni vagyok, akko Vica néninél hagyom a kulcso és az elkészített árut - csokrot cserepest - kiadja. — Már van némi tapasztala tód ... ? — Közvetlenül mindenszen tek előtt nyitottam. Nagyoi szerényen. Most már háron hónapja, hogy fokozatosan töl töm fel az árukészletet, bővíten a választékot. Elégedett va gyök, sokan jönnek, de a ma napig sem tud mindenki a bol létezéséről! — De azért nö vekszik a forgalom is. Profilbővítést is tervezek: fe hérnemű is nagyon keilen« könyv is nagyon kellene a falu ban. Elképzelésem szerint fali díszeket, kisebb festményekéi kerámiákat, plasztikákat is tai tok majd. Konrád Lászl
