Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-29 / 51. szám

1992. február 29.

HÉT VÉGI MAGAZIN

KÉPÚJSÁG 7

Bőrfejű-eszmék

között

Ne féljenek segítséget kérni

A gyed, a gyes

A helyszín egy kocsma, az asztalnál pedig öt skinhead, vagy kopasz, esetleg bőrfejű, kinek hogy tetszik. Több heti próbálkozás után jött össze a randevú. Nevet ne írjak, van így is elég gondjuk, egyébként „oké" a beszélgetés.

— Kopasz fej, surranó, bomber dzseki, bunyó...

— Ezek elcsépelt, általánosító kifejezések, már minden újság írt erről, ráadásul a sajtó, a televízió eleve így állította be az egészet: „fiatalok elvakult eszmékkel, senkinek nem kegyelmeznek, stb". Szerintünk ez egy elterelő hadművelet, hiszen amíg az emberek nem a 32 forintos tejről, hanem inkább rólunk beszélnek, addig nincs nagy baj. Valójában az átlagember semmit sem tud a kopaszokról, arról mit akarunk elérni, miért gyűlöljük az idegeneket.

— Vagyis az idegengyűlölet az valós „általánosítás".

— Ez egyértelmű.

— Ha bejönne ide egy afrikai, azt miért gyűlölnétek?

— Nem a bőrszíne miatt, hanem mert sok magyartól elveszik a kenyeret, a tanulási lehetőségét, közben be sem járnak az egyetemre. Valutáznak, striciskednek.

— Ez azért elég erős általánosításnak tűnik. Mindegyikükre ez vonatkozna?

— Nagyrészükre. Van olyan ismerősünk, akire késsel támadtak.-— Sajnos a magyarok egymás közt számtalanszor megteszik ugyanezt.

— Az sem jó dolog, de mi itthon vagyunk, ez a mi hazánk, aki idejön az alkalmazkodjon és ne követeljen magának ugyanolyan jogokat.

— Ha valaki másik kontinensen ■Ízületik, az már nem lehet tisztességes, törvénytisztelő ember?

— Legyen otthon rendes.

— Mondjuk magyar a felesége.

— Az undorító dolog.

— És ha történetesen egy magyar házasodik ki Afrikába?

— Az ugyanolyan, mint az a néger, aki idejön.

— Szerintetek ez nem az emberi jogok korlátozása?

— Nincs ilyen, hogy emberi jogok, az ENSZ is csak látszat szervezet. Egyébként menjen ki bárki mondjuk két hétre nyaralni, de ott is van egy értékrend, ami szerint megtűrik. Ott sem lehet bűnözni.

— Ha jól értelmezem, az idegengyűlölet mellett, a nacionalizmus is a skinhead ideológia fő tartozéka.

— Igen. A magyar legyen büszke a magyar történelemre, a piros-fehér-zöldre. Utáljuk, ha valaki amerikai zászlót tesz ká magára. Lealacsonyító dolog.

— Tényleg, a nyugat-európaiakat is idegenszámba veszitek?

— Sokkal kultúráltabbak, máshogy viselkednek, így mi is máshogy állunk hozzájuk.

— Nem kerülhető ki a következő kérdés sem, bár kényes téma. Sokan fasisztoid eszmékkel vádolnak benneteket.

— Az emberek 90 százalékának fogalma sincs a fasizmus ismérveiről, azt hiszik, ha valaki agresszív, az már fasiszta. Pedig köztünk sincs több fasiszta elem, mint a többi ember között. Azzal a győri újnáci szervezettel is össszemosták a kopaszokat. És ha már itt tartunk, nem vagyunk zsidóellenesek sem, a kábítószert meg utáljuk. Viszont az igaz, hogy a kopaszok között is van egy radikális, kemény mag.

— Az „egyenruhátok" valóban agresszivitást sugall. Vajon miért a tar fej lett az egyik jelkép?

— Amikor ez az egész elkezdődött, meg kellett különböztetni magunkat másoktól.

Nagyon olcsó megoldás lenne az újságíró részéről, ha most a nyájas olvasó szájába rágná, mit is gondoljon erről az egészről. A jelenségről. Meg a zsidózásról, cigányozásról, a kommunistázásról, a niggerezésról meg a többiről. Úgy tűnik, sokan komolyan gondolják - messze nemcsak a skinheadek -, hogy ezek a mi fő problémáink, és ha jól „odacsapunk", akkor egyszeriben olcsóbb lesz a tej, magasabb lesz az életszínvonal.

Adalékként: a skinhead mozgalom Angliából indult el, a munka- nélküli fiatalok egy részének elégedetlenségéből fakadt...

KRZ

Éva (nem akarja, hogy valódi nevén szerepeljen, így hát a bibliai első anya után neveztem el) sírva fakadt. Pedig mindössze annyi történt, hogy miután kellemesen elcsevegtünk a kocsiban szundikáló másfél éves Gergő feje fölött, kiszaladt a számon: milyen jó neki, hogy otthon lehet.

Először a könnyek indultak meg, azután a panaszáradat. Éva néha úgy érzi, hogy teljesen eluralkodik rajta a depresz- szió. Másfél éve otthon, legy- gyakrabban csak Gergő társaságában. A férje dolgozik, meg maszekol is, ha teheti. Ha hazajön, fáradt, mosolygós feleséget akar, gőgicsélő gyereket - olyan otthont, mint amilyen a magazinokban szerepel.

Ehelyett gyakran teljes káoszt talál, rosszkedvű, indulatos feleséget, bőgő gyereket. Éva állandóan fáradtnak érzi magát, régebben, szülés előtt folyton az otthonát csinosít- gatta, most sokszor takarítani sincs kedve. A naponta ismétlődő, végeérhetetlen és mindig egyforma robot lassan felőrli optimizmusát, a rá mindig oly jellemző ugratós jókedvet.

Azelőtt moziba jártak, szeretett még a meccsre is kimenni a férjével. Gyakran lerándultak Pécsre, az anyósáékhoz. Az ő szülei messze vannak, Pesten, oda ritkábban jutottak el. Most minden megszűnt. A mozi, a kirándulás. Ha el is mennek Domboriba, vagy Sötétvölgybe, mindent Gergőhöz kell igazítani, állandó készenlét, figyelem, hogy el ne vesszen, nehogy a szájába vegyen valamit.

— Értsd meg, én imádom a fiamat! - mondja Éva. - De kezd elegem lenni a bezártságból, a mindig egyforma napokból. De nem merek szólni senkinek, mert könnyen megkapom, hogy minek kellett nekem gyerek, ha nem bírom idegekkel. Csak azt felejtik el, akik arra hivatkoznak, hogy régebben sem volt ez másképp, hogy anyáink idején több generáció élt egy fedél alatt, nagymama, dédmama, sokszor mind a kettő otthon volt. Az anya nem volt magányos, volt kire hagyni a gyereket, volt kivel megbeszélni a gondjait. Én teljesen be vagyok zárva a falak közé. És néha kezdem úgy érezni, rám omlanak.

*

Marián Béla pszichológust arról kérdeztük, mennyire nevezhető Éva problémája általánosnak a gyeden, gyesen lévő nők között.

— Mindenek előtt azzal kezdeném, hogy a szülés drámai esemény egy nő életében. A szervezet hormonháztartása teljesen megváltozik, és pszichés változások is lejátszódnak ugyanakkor. Ehhez jön még, hogy egy gyermek megjelenése a családban élethelyzet változást is okoz, ami mindig feszültségekkel jár.

A terhesség kilenc hónapját rengeteg szorongás kíséri végig. Egészséges lesz-e a gyerek, én egészséges maradok-e stb. Ezek a szorongások szülés után sem fogynak el. A nők aggódnak, hogy nem veszítik-e el az alakjukat, leadják-e a felszedett kilókat. Mindenek előtt pedig Halál, pite, fánk, misztika

Ne mondja senki, hogy nem viseltetik irántunk jó szívvel a televízió, ímhol föltámadt halottaiból az esti nyavalyatörést bőven kínáló tévéfilmsorozat zseniális ügynöke, Mr. Dale Cooper, hazájának pite- és fánkfaló bajnoka, aki a túlvilágiakkal folytatott kommunikációban is verhetetlen.

ígérték, hogy „jön, jön, jön" és íme megérkezet a Twin Peaks folytatása, hogy huszonkét estén át borzongasson, bosszantson, terelgessen bennünket a nulladik típusú és más, ehhez hasonló találkozások világába.

Szóval, lúdbőrózhetünk ismét kedvünkre, mert ami miatt sokan köny- nyeket ejtettek, Cooper élete nem hunyt ki. Cooper élőbb már nem is lehetne, mint volt a miszticizmussal bőven 'nyakonöntött krimi mostani, XXII/1. részében, mikor is kiderült, hogy mindössze néhány bordája tört el, de mit neki! Hogy azért volt rajta a golyóálló mellény, ami miatt merénylője csak elpazarolt két golyót, mert e mellénykével óhajtott védeFaluszél

Egybefonódott sorsok

Két ember élete külön-kü- lön mederben folyt hosszú éveken át. Mindkettő egy-egy sors, a maga bánatával, örömeivel. Életük delelőjén ez a két életvonal összetalálkozott, összefonódott.

Cselik Sándor és Veronka néni, nem őcsényi származásúak ugyan, de ma már otthon pérzik itt magukat. Veronka néni negyvenkét évvel ezelőtt Sü- kösdről egy vendégség alkalmával ragadt itt őcsényben, s aztán férjhez ment. Huszonkét évig éltek együtt, amikor férje meghalt.

— Volt saját földünk - mondja -, oda jártunk minden

nap, reggel mentünk, késő este

jöttünk. Búzát, kukoricát, takarmányrépát meg burgonyát termesztettünk. Két fejőstehénnel is vesződtem, meg apró baromfiakkal. Én már nem jó világba kerültem ide. Amit elértünk, a magunk erejéből szereztünk. Most bezzeg milyen jó várni a nyugdíjat, abban az időben ilyen nem volt, de akkor is meg kellett abból a kevésből élni. A mai fiatalok nem tudják mi mindent kellett átélni. Az ötvenes évek elején a leadás volt még csak a rossz világ, amikor mindenhez engedélyt kellett kérni, még a disznóvágáshoz is, mert ha nem, kémé-’ nyen büntettek. Aztán amikor bejött a tsz, a földet mi is beadtuk. Hogy tartozzak én is valahova, 1968-ban beiratkoztam. A kertészetben kaptam munkát. Amikor férjem meghalt, egyedül maradtam.

— Bizony az élet megmutatta a szebbik és a csúnyábbik arcát is - veszi át a szót Sándor bácsi. - Az én életem jól indult, hisz malomszerelőként dolgoztam, s jártam az országot, minden helyet, kicsi falut megismertem. A törés az ezután következett az életemben. Kalocsai származású vagyok, s ott is vonultam be katonának. Amikor orosz fogságba estem, elítéltek húsz évre, s ebből tízet Szibériában, a bányában le is töltöttem.

A fogságban eltöltött évekről nem szívesen beszél. Szemei könnybe lábadnak, amikor 1953 karácsonyáról, hazaérkezéséről szól. Az őcsényi vasútállomáson édesanyja nem ismerte meg. Mindössze 46 kilós volt.

— Emlékszem, akkor lako- dalmaztak a faluban, amire a mi családunk is hivatalos volt. Engem nem engedtek el, mert attól féltek, hátha teleeszem magam, s abból nagy baj lehet. Aztán mikor összeszedtem jnagam, sikerült munkába áll- nom. Eleinte a fogságot gyakran fölemlegették, sőt volt egy nyomozó is, aki állandó érdeklődött utánam, de aztán elnyuMegpróball bennünket az élet

godtak a dolgok. Közben megnősültem, de a feleségem megbetegedett, aztán rövidesen meghalt. A munkahelyen megbecsültek, szerettek. Soha nem politizáltam, de annyira azért vittem, hogy többszörös kiváló dolgozó lettem. Sőt, amit akkoriban nem sűrűn osztogattak, még arany csillagom is van.

Tizenkét éve élvezik a nyugdíjas éveket, s immár tizenötödik éve élnek boldog házasságban. Ezek csak számok, de ami mögöttük van az jelenti nekik a boldog hétköznapokat. Gyerekeik nincsenek ugyan, de családjuk annál nagyobb. Testvérek, s azok gyerekei többször ellátogatnak hozzájuk.

Lassan a fiók aljáról előkerülnek a megsárgult fényképek, ilyenek voltuk, mondja Veronka néni, s könny szökik szemébe.- pusztai téri A varrnivalót ma is szívesen kezébe veszi

főleg első gyerek esetében - képesek lesznek-e megfelelően ellátni az anyai feladatokat. Feszültségek keletkeznek a házasságon belül is. Az utolsó hónapok során a házasélet nagyon ritka, sokszor szünetel, a férjek gyakran türelmetlenné válnak. A szülés után is eltart még egy darabig, amíg az anya egyben partnerré is válik. Ehhez jön még a gyakori etetés, a sok sírás miatti kialvatlanság, fáradtság.

Az anya kiszakad eddigi kapcsolatrendszeréből, a munkahelyről, ahol eddig napja nagyobbik részét töltötte. Nehéz helyzetben van, hiszen a leg- szeretettebb lény, a gyermeke nem partner a hosszú, kettesben töltött napok alatt, bármennyire kedves és hálás. Az anyára nagy lelki és fizikai teher zúdul, fokozott gondoskodásra szorul. Ha ebben a helyzetben nem talál lelki támaszt, nem kap olyan visszajelzéseket, amelyek megerősítik önmagába vetett hitét, akkor köny- nyen lehet, hogy az úgynevezett gyes-neurózis mellett megjelennek a gyes-devianciák is. Néhány ilyen példa: akad aki alkoholhoz, fokozott dohányzáshoz, különböző nyugtátokhoz menekül. Ha a párkapcsolatban már voltak-vannak feszültségek, könnyebben előfordulhat a félrelépés is. A lényeg az, hogy ezek a dolgok csak alkalmilag oldják a feszültséget.

Az ilyen állapotra a családon belül kell megoldást találni. Elsősorban az apa, a férj szerepe fontos. Kapcsolódjon be a gyerek ellátásába, nevelésébe amilyen hamar csak lehet. Ezzel

magának is jót tesz, mert ha nem alakul ki gyermekével kezdettől fogva szoros kapcsolata, később ezt nem pótolhatja teljesen. A mai közfelfogás sajnos nem nagyon pártolja ezt a fajta apai hozzáállást. Javaslom, ha megoldható, hetente egyszer szervezzen közös programot férj és feleség, de ha nincs kire hagyni a babát, akkor a férj adjon egy-egy szabad délelőttöt, délutánt a feleségének, ő is közelebb kerül a gyerekéhez, és felesége gondjait is jobban megérti, ha néhány órát kettesben marad a kicsivel.

A bölcsőde is lehet megoldás, számtalan előnye van. A legjobb lenne, ha nálunk is alakulnának afféle önszerveződő ki- mama-klubok, ahová eljárhatnának az otthonlévő anyák gyerekeikkel, megbeszélhetnék gondjaikat, kicsit kikapcsolódnának. Ehhez társadalmi segítség kellene, hely, esetleg egy képzett szakember. Annál is inkább, mert a gyerekeknek egy éves koruk körül már igényük van társakra, változatosságra.

A panaszkodó anya könnyen megkapja a magáét a környezetétől. Arra vajon gondolnak-e, akik segítség helyett kritizálják őket, hogy a megbomlott lelki egyensúlyt a házasság, a gyereknevelés sínyli meg. Sokan magukba fojtják kételyeiket, feszültségüket, félnek a „rossz anya" címkétől. Pedig gondjuk természetes és érthető, logikusan következik a megváltozott helyzetből. Ne féljenek segítséget kérni, és ne szégyelljék elfogadni a segítséget.

Venter Marianna

kezni a kullancs csiklandozása ellen. Hát nem nagyszerű? De még mennyire, hogy az, hiszen nem kellett gyásznapot tartaniok a fő- és mellékfoglalkozású pite- és fánksütőknek, nekünk se törni a fejünket, hogy ki a legméltóbb az ő nyomdokain haladva nyakoncsípni azokat a szorgalmas gyilkolászókat, akik már eddig is annyit öltek, hogy Shakespeare királydrámáiban se annyit.

A folytatás első része alapján megnyugodhatunk: a jók, a bűnnel szemben állók csapata változatlan. Szerzői létszámleépítés a gyilkolásban leleményesek, más feketelelkúek és gyanúsak körében történt. Öröm az is, hogy a változatosság kedvéért az első részben a lábadozó, de tettre kész Cooper ügynök fánkot kívánt, s kapcsolatai változatlanul ígéretesen termékenynek látszanak bizonyos szellemlényekkel.

Nem is tudom ... Úri Geller helyett nem Cooper ügynököt kellene alkalmasint meghívni a hazai Farkas Helga-rejtély megoldására?-László IMüzli és kacsasült

Diétái jegyzetek

Emberek! Mondhat bárki bármit, legjobb a reformkoszt. Reggelire müzli, délben párolt zöldség, este ugyanaz. Persze, hogy só nélkül! A natur íz a legfontosabb. Csak nem megterhelni a vesét, a májat. Semmi kacsahús, disznóhús. Csak marhahúst vagy halat. De azt is keveset. Tojááást?!? Csak nem gondolja komolyan?! Meg akar halni? Nem azért mondom, mert a koleszterinszintem duplája a normálnak, de én speciei a főtt tojásnak csak a fehérjéjét eszem meg. A sárgáját kidobom. Vagy a szomszéd macskájának adom. Megérdemli. Mióta etetem, mindig dorombol.

Füstölt kolbászt, szalonnát? Isten őriz! Maximum egy kis pulykasonkát. Nem azért, mert most felment az ára és ezt reklámozzák, de szerintem ez a legjobb. Merthogy ízetlen. Megeszik az ember egy szeletet és a többit nem kívánja. Már ez is valami. így már nem is olyan drága.

Különben is mondhat bárki, bármit, mióta diétázom, fittebb vagyok. Hétkor csörög az óra és csak kilenckor kezdek ásítozni. A negyedik kávét is csak tízkor iszom. A kollégákkal sem járok sörözni, cocom listán vagyok. Elhárítom a pinceszereket, a pezsgős vacsorákról nem is szólva. Kaviárt utoljára az RTL műsorában láttam.

Nem lemondás ez emberek, hanem ésszerű diéta. Jobb a csalántea, mint a vörösbor. A mustármagról nem is szólva. Csak úgy, éhgyomorra, egy kiskanállal. Nem kell sokat gondolkodni, csak hirtelen bekapni, úgy ahogy a pintyőkék teszik. Én már megszoktam. Két hónapja ezt csinálom.

Tegnap voltam a laborban. Kontrolion. A koleszterinem már nem duplája a normálnak! A vizsgálati eredmények szerint most háromszoros.

Emberek! Mondhat bárki, bármit, szerintem legjobb a kacsahús! Libazsíros kenyérrel.

F. Kováts Éva