Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-24 / 46. szám

6 MEPUJSAG SPORT 1992. február 24. A jövő század játéka zárta a téli olimpiát Egyesített Csapat-Kanada 3-1 (0-0, 0-0, 3-1). A vasárnapi zárónapra egyetlen sportver­seny maradt, az azonban nem akármilyen csemegét ígért. A jövő század sportjának tartott jégkorong-torna döntőjét vívta Meribelben az Egyesített Csa­pat és Kanada. A telt házat je­lentő 6100 néző előtt indították útjára a pakkot, hogy eldöntsék a torna két kiadó helyének, az arany- és ezüstéremnek a sor­sát. Elvitathatatlan, hogy a finá­léba az olimpián látott teljesít­mények alapján a két legjobb együttes jutott. A két sportági nagyhatalom a csoportmérkő­zések során egy ágra került, és azt az összecsapást a Tyho- nov-legénység nyerte 5:4-re. Az eddig lejátszott hét-hét találko­zójuk során a volt szovjetek egy vereséget könyvelhettek el a csehszlovákoktól, míg a kana­daiak a már fentebb említett botláson kívül egy győzelem­mel, egyben továbbjutással fel­érő döntetlent játszottak a ne­gyeddöntőben a németekkel (a büntetők döntöttek a juharleve­lesek javára). A két válogatott erejét jelzi, hogy - a nézettséget leszámítva - valamennyi csapatbemutató­ban ennek a két gárdának va­lamelyike állt az élen. A leg­utóbbi vb ezüstérmese, Kanada vezetett a gólképesség, a lövé­sek hárítása, a védekezés haté­konysága területén, míg a még Szovjetunióként címvédő csa­pat a támadójátékban és a sportszerűségben múlta felül vetélytársait. A finálé résztve­vői között tűnt fel a két, addigi legponterősebb játékos, Juneau és Homutov. Negyvenperces tapogatózás A tét nagyságának megfele­lően az első percek tapogatózó játékkal teltek, amelyet a kö­zönség néma csendben figyelt. Mindkét szakvezető jégre küldte valamennyi sorát, hogy lehetőséget adjon a bemelege- désre. Öt perc eltelte után már • akadt védeni valója Burke-nek és a Trefilov helyén szereplő Stalenkovnak. Az első nagy zic­cert a kapussal egyedül szem­ben álló Prohorov hagyta ki. A sportszerűségre jellemző, hogy a kemény játék ellenére az első kiállításra csak a hetedik perc­ben került sor. A harmad közepén fölénybe kerültek az „egyesítettek", és Bikov lövésénél már gólt kiál­tottak, ám a korong nem ment túl a gólvonalon. A piros meze­sek erőfölényét mutatta, hogy a kanadaiak egyre többet voltak kénytelenek kiállítást maga után vonó szabálytalanságot elkövetni. A három emberhátrányt azonban kis szerencsével és Burke jó védéseivel megúszták kapott gól nélkül, 0:0-ra állt a két finalista 20 perc leszaladté­val. Úgy látszik az első harmadot csak ráhangolódásnak szánták a csapatok, mert jóval papriká- sabb hangulatban jöttek ki a folytatásra. A sokkal szervezet­tebb összmunkát bemutató Tyhonov-legények egyre tü­relmetlenebbül szorongatták a tengerentúliakat, akiknél vi­szont a „portás" jó napot fogott ki. Hiába voltak sorozatban gólhelyzetek, a főleg egyéni ak­ciókra és megugrásokra építő juharlevelesek két ellentáma­dása is életveszélyes volt, sőt Schreiber lövése a kapufán csat­tant. Davidovék szorongattak, szinte felborult a játéktér, kis túlzással elég lett volna a juhar­levelesek kapuja előtti harmad­ban felújítani a jégfélületet. A fantasztikus formában védő kapus lassan az Egyesített Csa­pat játékosainak idegeire ment, a félelmetes reflexekkel megál­dott hálóőr szinte kivédte a szemüket. Negyven perce folyt már tehát a mindent eldöntő küzdelem és a fináléban még mindig nem esett gól. Az eredmény:0:0. Bucajev megtörte a jeget Egy perc telt el a záró játék­részből, amikor megtört a jég. Davidov lövése kipattant Burke-ről, és a második hul­lámban érkező Vjvacseszlav Bucajev közelről bekotorta a pakkot. A hátrány miatt a ten­gerentúliak kénytelenek voltak kitámadni, és a fokozódó fe­szültség közepette a kétperces kisbüntetések is megszaporod­tak. Túl a harmad felén az egyedül kitörő Nyikolaj Bor- cseszkij szalasztott el egy nagy lehetőséget. Az óriási „hajtásban" a 13. percben időt kért Dave King, a kanadaiak szakvezetője, és nem sokkal ezután egy perc erejéig kettős emberelőnybe kerültek. A rutinos orosz játékosok azonban átvészelték a krízist. Egyre jobban sürgette az idő Lindrosékat, ám ahogy kiegé­szültek a piros mezesek, a har­madik soruk újabb gólt ütött. Vitalij Prohorov a kapu mögül visszaadott korongját előbb Borcseszkij ütötte kapura, a ki­pattanót pedig Igor Boldin ér­tékesítette. Nem adták fel azonban a kanadaiak, alig más­fél percre rá egy kavarodás után Chris Lindberg szépített. Nem sokáig késett a válasz, rögtön ezt követően az addig is legjobb teljesítményt nyújtó pá­ros hozott össze még egy gólt. Andrey Homutov átadását Vja- cseszlav Bikov értékesítette, miután Eric Lindros elvesztette saját harmadában a korongot. Az Egyesített Csapat ezzel 8. olimpiai bajnoki címét nyerte, az előző hetet még Szovjetunió néven. A kanadaiak sem búsla­kodhattak, hiszen 1968 óta most lettek először dobogósak. Hatvankilenc darab medál ta­lált gazdára, a ceremónián köz­reműködött Juan Antonio Sa­maranch, a NOB elnöke. Mennyit hoz és mibe kerül az olimpiai siker? Ausztria téli olimpiai győ­zelmek mámorában úszik: a va­sárnapi Kurier első kolumnáját beborítják az osztrák érmesek csupa mosoly fotói. Ismét va­gyunk valakik - hangzik hozzá a kellőképpen túlzó vezércikk. A piros-fehér-piros zászló oly magasan leng, a keblek annyira duzzadnak a büszkeségtől, hogy még csak ünneprontásnak se hat a bécsi Wirtschaftswoche című hetilap szerény - ám cím­lapsztori - kérdése: mibe kerül egy olimpiai győzelem. A hivatalos prémium általá­ban mindenütt hétpecsétes ti­tok. Az osztrák Olimpiai Bi­zottság azonban az idén nyil­vánosságra hozta a tarifát: az arany 120 ezer, az ezüst 100 ezer, a bronz pedig 80 ezer schillinget hoz az újdonsült bajnoknak. A legtöbb embert persze az izgatja, mennyit jelent az ara­nyérmes lesiklónak, amikor éppen levett lécének márkajel­zését kifulladva fordítja a ka­mera felé. Nos, nem lehet meg­lepetés a válasz: sokat. Nem csoda hát, hogy az sem csekély versenyfutás, ami a győzelem után kezdődik. Mégpedig azon melegében, amíg tudja a világ - és a sportcikkeit reklámozni kí­vánó -, ki is az a Patrick Ortheb, mondjuk. Ügynökség viseli szívén, hogy a hirdetni vágyó rátaláljon a sportolóra. Nem csoda, ha máris létrejött az első kapcsolat a japán gyárakkal - végtére is a következő téli olimpiát ott rendezik. A sport­szergyárak reklámkerete ki­csiny, annál nagyobb a ver­senysportra kiadható költség- vetési összeg. Az élen az Ato­mic áll: 200 síversenyzővel áll kapcsolatban és 80 millió schil­linget oszt szét köztük évente. A Blizzard és a Kästle szeré­A XVI. Téli Olimpia megnyitó- és záróünnepsége egyaránt látványos volt nyebb - 20 millió körüli össze­get utal ki a vele szerződőknek. Nyilván megéri: a bajnokságot nyerő versenyző nevét talán el­felejtik, a léc vagy más szerelés márkáját azonban kevésbé. Va­lóságos varázserőt tulajdonít aztán a márkának az egyszeri testgyakorló: Atomicon tán neki is sikerül. Mi tagadás, a mammutösszegek ellenére ez a leghatékonyabb hirdetési mód. Nemzetközi méretekben 70 mil­lió svájci frankra teszik azt az összeget, amivel világszerte a versenysportokat ilymódon a nagy cégek szponzorálják. A dolog ott hibádzik és ezért jo­gos a mibe kerül kérdés, hogy a szponzorálás örömeiből csak a csúcson levőknek jut. Hogy odáig miként vezet az út, az a szakszövetségek dolga. Igaz, a sportszergyárak Ausztriában a klubok fenntartásához is hozzá­járulnak, de az az évi 10,5 millió schilling elenyésző a kiadások­hoz képest. Innen a feladat a költségvetésé. 1992-ben a sportminisztérium 116 millió schillinget költhet a sportléte­sítmények építésére és a verse­nyeken való részvételre. Ennél jóval több jön a lottóbevételek­ből: az idén 368 millió schilling. Ebből három országos szövet­ség 50 millión osztozik. A 49 szakszövetség összesen több mint 80 milliót kap, 124,2 millió jut a labdarúgó-szövetségnek és 12,3 millió az olimpiai bizott­ságnak. Ez utóbbi külön akci­ókkal - bélyegek, sorsjegyek - további 70 milliót osztott szét a téli és nyári olimpiák résztvevői között. Elégedett a COJO Killy: „Mindig létező legegyszerűbb megoldást válasszák!" Vasárnap, az ohmpiai játé­kok zárónapján La Lechere-ben sajtótájékoztatót tartott a szer­vezőbizottság, a COJO két társ­elnöke, Jean-Claude Killy és Michel Barnier a NOB szóvivő­jének, Michéle Verdiernek a társaságában foglalt helyet a konferenciateremben. Elsőként Verdier asszony mondott köszönetét a franciák eredményes munkájáért, egyút­tal gratulált a COJO-nak a játé­kok sikeréért. Egyébként is a végső mérleg megvonásáért tartott tájékoztatóból - jogosan - sütött a szervezők, az érintet­tek elégedettsége. A NOB-nak olyannyira nem voltak kifogá­sai a 16 nap során, hogy a reg- gelenkénti koordinációs ülések Courchevelben egyre rövideb- bek voltak. A grenoble-i olimpia hőse, Killy néhány sohasem látott re­korddal illusztrálta a 16. téli se­regszemle nagyságát. Miután a zárónapig nem tudtak a ko­lumbiaiak nyomára bukkanni, végleges az adat, miszerint 64 ország 2124 sportolója vett részt a játékokon. Arra sem volt még példa, hogy mindössze egy vi­adalt kelljen elhalasztani, már­pedig csak a női óriásműlesik­lás került át az időjárás miatt a következő napra. Killy hangsú­lyozta, hogy a program betartá­sának sikere nemcsak a ked­vező időjárásnak, de a METEO France kitűnő előrejelző szol­gáltatásának és a gyors, rugal­mas döntéseknek is köszön­hető. Általánosságban megál­lapította, hogy az albertville-i olimpia sikere nem a szeren­csén múlott elsősorban, hanem a gondos, tervező és szervező munkán. A másik társelnök, Michel Barnier a versenyek népszerű­ségére mondott néhány jel­lemző adatot. A tervezettnél húsz százalékkal több, egészen pontosan 941 650 jegyet adtak el az eseményekre, és sok ver­seny állandó teltházat vonzott. (Csak példaként: a szombati férfi műlesiklást 25 ezren tekin­tették meg.) A játékok lebonyo­lításában összesen 22 ezren működtek közre, s hogy milyen hozzáértéssel, arra jellemző, hogy a 8700 önkéntesből mind­össze 50 „adta vissza" idő előtt a megbízatását. A biztonságot hatezer rendőr és csendőr vi­gyázta. A játékok második hét végéjén nem kevesebb mint 1500 busz szállította fennaka­dás nélkül a 40 ezer embert. Barnier örömmel nyugtázta, hogy az eseményre nemcsak Savoie-tartomány, de az egész ország megmozdult. Az albertville-i rendezés költségvetéséről szóló kérdésre válaszolva elhangzott, hogy az előzetesen kalkulált 4 milliárd frankos keretet némileg túllé­pik, elsősorban a sok gondot okozó bobpálya megépítése miatt. A végső mérleg megvo­nására néhány hónapot várni kell ugyan, de a COJO biztos benne, hogy nem zárja deficittel vállalkozását. S hogy mit javasol a COJO a következő házigazdának, Lille- hammernek, akinek képviselői egyébként szorgosan tanulmá­nyozták a versenyrendezés ku­lisszatitkait? „Mindig a létező legegysze­rűbb megoldást válasszák" - ajánlotta Killy. Szkoblikova és Thunberg az élen Nem változott a képzeletbeli dobogósok sorrendje a XVI. téli olimpia után sem. Továbbra is az egykori szovjet csoda-gyors- korcsolyázónő, Ligyija Szkobli­kova vezeti az örökranglistát, a legtöbb aranyérmet ő hódította %1 a téli ötkarikás játékokon. Utána az „őskor" legnagyobb egyénisége, a finn.Clas Thun­berg következik, majd a hazai ötkarikás játékokon (1980 - Lake Piacid) 5 győzelmet szer­zett amerikai Eric Heidené a harmadik hely. (A villámlábú gyorskorcsolyázó most kom­mentátorként tájékoztatta a ha­zai közvéleményt Savoie olim­piájáról.) Áz albertville-i ötkarikás já­tékok után mindössze a negye­dik helyre iratkozott fel új spor­toló. Az éremhalmozó, szverd- lovszki származású Raisza Szmetanyina számára vigasz­taló lehet, hogy a harmincas évek legendás sífutóját, a svéd Sixten Jernberget megelőzve magáénak mondhatja a „leg­több érmet szerzett sífutó" büszke címét. Záróünnepség Látványos záróünnepséggel fejeződtek be vasárnap este Al- bertville-ben a XVI. Téli Olim­piai Játékok. Először a részt­vevő 64 ország zászlaja érkezett a stadionba, majd színes, ka­vargó menetben, kart-karba öltve minden megkötöttség és protokolláris rend nélkül vo­nultak a sportolók. Ezúttal is látványos körítést kapott az ünnepség: a görög, a francia és a norvég himnusz elhangzása után Juan Antonio Samaranch, a NOB elnöke vette át, majd adta tovább az olimpia zászla­ját az albertville-i polgármester­től a lillehammeri polgármes­ternek. A szervező bizottság két társelnöke, Jean-Claude Killy és Michel Bernier egymást váltva rövid beszédben méltatta az öt­karikás játékok jelentőségét. A NOB elnöke zárószavaiban kü­lön köszönetét mondott a két társelnöknek és mindkettőjüket kitüntette az olimpiai érdem­rend arany fokozatával. Sama­ranch végül angolul hívta a vi­lág ifjúságát 1994-re, a norvé- giai Lillehammerbe, a követ­kező téli játékokra. Tómba az A téli olimpia utolsó ver­senynapján több érdekes táblá­zatot közöltek a hírügynöksé­gek. Ezek közül különösen fi­gyelemre méltó az, amelyik az alpesi számok olimpiai bajno­kairól készült. Eszerint a leg­több olimpiai érmet az olasz Alberto Tómba, illetve a liech­tensteini Hanni Wenzel sze­rezte a kapuk között. Az albert­Albertville-i Wylie. Kedves csapatgyűlést tartottak az amerikaiak vasár­nap. Ezen különdíjat adtak át, amelyet 1992-ben Paul Wlye érdemelt ki. Az ifjú műkorcso­lyázó ezüstérmes volt az Egye­sített Csapat bajnoka, Petrenko mögött a férfiak viadalában. Minden olimpia után megju­talmazzák azt az amerikait, aki dicséretes küzdőképességről adott tanúbizonyságot. Wylie ezüstérmére senki nem számí­tott, ezért a díj. Korábban, 1984-ben például a kötöttfogású birkózó, Jeff Blatnick vehetett át ilyen elis­merést. Rákos betegségéből fel­épülve aranyérmet tudott nyerni a Los Angeles-ben lebo­nyolított nyári olimpián annak idején. * Gyász. Brides-les-Bains-ben ökomenikus gyászszertartást tartottak vasárnap a tragikus körülmények között elhunyt svájci gyorsasági síző, Nicolas Bochatay emlékére. A résztve­vők fohászkodtak a sportember lelki üdvéért. A kegyeletes szertartáson ott volt Paul Duchesnav, a francia alpesi hős ville-i szervezőbizottság egyik vezetője, Grenoble (1968) hőse, Jean-Claude Killy joggal lehet büszke az osztrák síkirállyal, Toni Sailerrel megosztott má­sodik helyére az alpesi olimpiai érmesek örökranglistáján. Olyan sportolók nevei is elő­fordulnak a listán, akikre ma már inkább csak a történészek emlékeznek. „hírpelyhek" Duchesnay-testvérpár, az olimpia ezüstérmes jégtáncos- duó férfitagja is. * Andreotti. Az olaszok na­gyon dühösek, mert kedven­cük, Alberto Tómba csak má­sodik lett a szombati férfi műle­siklásban. A „leszereplést" Bo­lognában azzal magyarázták, hogy éppen szombaton tett lá­togatást a városban Guilio Andreotti. „Miatta lett csak második Alberto" - mondta egy bolog­nai szocialista képviselő. Tómba bolognai, az olasz lapok pedig nem tudták eldönteni, a képviselő viccelt-e, amikor ezt mondta, vagy 'rossz ómennek tartotta a neves politikus láto­gatását. * Elég. Albert monacói herceg aligha vesz már részt a lille­hammeri (1994. évi) bobos olimpián. „Az albertville-i gyenge eredmény a négyesek között elgondolkodtatott, rájöttem, el­szállt az idő felettem. Elég volt" - nyilatkozta a herceg. VIGYÁZAT! Nem diszkontár, CSAK A LEGOLCSÓBB! Több ezer pár tavaszi lábbelivel, a legolcsóbb árakkal várjuk vásárlóinkat. Mosószerek, öblítők, samponok, habfürdők nagykereskedelmi áron kaphatók. 1992. február 25-én, 10-18 óráig 1992. február 26-án, 9-18 óráig e®’ DOMBÓVÁR, Művelődési Központban 1992. február 27-én, 10-18 óráig "*■ TAMÁSI, Művelődési Központban i®' NAGYKÓNYI, Művelődési Házban DOMINA GMK ,-----­(2 44/40) ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents