Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-24 / 46. szám

4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. február 24. Adalék egy perhez Korábban már hírt adtunk a Bartina utcai útépítésről, illetve annak befejezése után a meg­bízó, illetve a kivitelező között feszülő ellentétekről. Akkori híradásunkat úgy fejeztük be, hogy pereskedés várható a szekszárdi polgármesteri hiva­tal, valamint az utat megépítő Wiedemann Kft. között, annak ellenére, hogy a Bartina utca a külső szemlélő számára vi­szonylag elfogadható képet mutatott. Nos, a per azóta már tart, s az utcával kapcsolatban is szolgálhatunk egy figyelem­reméltó híradással. Fotós kollé­gánk, Gottvald Károly - a kivi­telezők pechére - nap mint nap errefelé teszi meg a hazavezető utat, s itt kapta lencsevégre azt a gödröt, mely az úttest köze­pén terpeszkedik. A beszakadt részt legutolsó információink szerint már körülkerítették, te­hát reméljük, hogy mire ezen sorok megjelennek, már ismét - s végérvényesen - jó állapotú aszfaltút várja a Bartina utcá­ban az autósokat. 270 éve, 1722. február 25-én a megyegyűlésen kihirdették, hogy Szekszárd az uralkodótól évi öt országos vásár tartására kapott jogot. 220 éve, 1772. feb­ruár 24-én az egyik legjelentő­sebb megyei birtokos, tholnai Festetics Pál Mária Teréziától grófi rangot kapott. 150 éve, ugyanezen a napon Szekszár- don egy szegénylegényt statá- riális bírósági ítélet után fel­akasztanak, ami Bezerédjnek újabb indíttatást ad, hogy a ha­lálbüntetés eltörlése ellen har­Hajdan coljon az országgyűlésen. 110 éve, 1882. február 26-án a Tol­namegyei Közlöny híre szerint Lányi Ernő zongora-virtuóz azt ajánlotta a megyeszékhelynek, ha tíz tanítvány jelentkezik, haj­landó itt zeneiskolát nyitni. 85 éve, 1907. február 24-én ismer­tette a Tolnavármegyében Leo­pold Lajos a dombóvári Ivanich Antal szerkesztette gőzekét. Fogas kérdés Március elsejétől éjszaka ne fájjon? Az alábbi sztori majdnem húsz éves. „Nagy Elvtárs" fo­gába egy éjjelen beleköltözött a csillapíthatatlan fájdalom. E ki­bírhatatlan tragédia egy álmá­ból felvert fogorvos rövid tény­kedése nyomán happy end-del zárult. Azonban tekintve, hogy eme kis emberi alkatrész gaz­dája nagy tekintéllyel és befo­lyással rendelkezett, esete ihás- nap érthető módon már össz­társadalmi igényként jelentke­zett. Megszületett tehát a dön­tés: kerül, amibe kerül, éj­jel-nappal fogász álljon a ren­delkezésére a dolgozó népnek. Dr. Selényi Judit stomatoló- gus főorvos a történetet nem cá­folja - inkább igazságmagvát erősíti. — Valóban politikai döntés volt az éjszakai fogászati ügye­let bevezetése. Ami persze nem lenne probléma akkor, ha va­lamilyen kihasználtsággal mű­ködne. Szekszárd várost és környékét szolgálta volna az in­tézkedés, ha lett volna rá valódi igény. Mi, felesleges virrasztá­sunkkal a világ legdrágább éj­szakai készenléteként láttuk el az ügyeletet. Hiszen képzelje csak el, mennyi pénzt emészt fel az orvos, az asszisztencia bére, a fűtés, a világítás, a taka­rítás és egyéb közvetett költsé­gek. A városi tisztifőorvoshoz címzett kérelmünkhöz - mely­ben a megszüntetést kértük - statisztikát is mellékeltem. Ha egyáltalán statisztikának lehet nevezni az évenkénti néhány ellátottat regisztráló táblázatot. Ezekben a ritka esetekben is egy gyenge fájdalomcsillapító­val a reggeli rendelés kezdésig átvészelhető lett volna az éj­szaka. — Belecsempészhetünk-e a hír­adásba egy kis egészségnevelést? — Feltétlenül. A váratlanul támadó fájdalom nem előzmé­nyek nélküli. Baleseteket ki­véve az ápolt, karbantartott fo­gazat nem okoz meglepetése­ket. Nappal keressük a fogor­vost, és ne csak akkor, amikor a fogbetegség már sajgó fájda­lommal támad. Az illetékességi hatáskör az új, nem a kérdésfelvetés - tájé­koztat dr. Sudár Géza városi tisztifőorvos. — Előző munkakörömben is véleményeznem kellett az ügyelet megszüntetését célzó kérelmeket. Persze támogatva továbbítottam azokat, de az ak­kori ideológiai vezetés tévesen értelmezett állampolgári jog­ként kezelte a kérdést és meg­gátolta az ügyelet eltörlését. Természetesen mostani dönté­sem előtt megkerestem a kór­ház vezetését is, hiszen a Mártí­rok terén kihasználatlanul fenntartott rendszer finanszíro­zása is hozzájuk tartozott. Vál­tozatlanul fennmarad a nappali ügyelet, hiszen reggel nyolctól este nyolcig ugyanabban a ren­delőben minden nap - hétvé­geken és ünnepnapokon is - el­látják a város és környéke la­kosságát. — Mi lesz a balesetből szár­mazó sérültekkel? — A kórház baleseti ügye­leté éjszaka is szükség szerinti, szakképzett szájsebészt biztosít a feladatellátásra. A traumato­lógiai ellátás tehát nem válto­zik, hiszen ezeket az eseteket eddig is ott látták el. Ódry Károly Stafétabot átadás márciusban Szekszárdi képviselőből szegedi igazgató Nyugdíjasok, figyelem! A Szekszárdi Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége közli tagjaival, hogy február 28-án a TESZ Dózsa Ggyörgy utca 1. szám alatti helyiségében a Paksi Konzervgyár termékeiből kedvezményes vásárt rendez. Ugyanitt egyéb kedvezményes termékek megvásárlására is le­hetőség nyílik. Az érdekszövet­ség kéri a vásárolni kívánó nyugdíjasokat, hogy tagsági igazolványát mindenki hozza magával. Két nap múlva meghalt Szek- szárdon Dömötör László ügy­véd, méhészeti szakíró. 80 éve, 1912. március elsején meghalt Kenézy Csatár újságíró, akinek indítványára a Szekszárd Vi­déke című hetilap a mai formá­ban és nem Szegzárdnak írta városunk nevét, s végül ezt erő­sítette meg belügyminiszteri rendelet 1903-ban. 75 éve, 1917. március elsején Babits Mihály Fortissimo című verse miatt az ügyészség elkobozta a Nyugat folyóiratot. Krónikás Dr. Pataki Gábor alpolgár­mester csütörtökön, a képvise­lőtestületi ülésen bejelentett lemondása, valamint dr. Lei- decker Jenő még aznapi alpol­gármesterré választása kissé háttérbe szorított a szekszárdi önkormányzati testületben egy harmadik személyi változást. Ez a változás Szögi Bélára vo­natkozik, aki hamarosan meg­válik képviselői mandátumától. — Ez év január elsejétől im­már mint a szegedi konzerv­gyár igazgatójaként folytatom tovább pályafutásomat - tud­tuk meg Szögi Bélától. — Az történt, hogy pályázatot írtak ki erre a beosztásra, amit elnyer­tem. S mivel hosszú évtizedek óta a konzerviparban, illetve a húsiparban tevékenykedem, úgy gondoltam, hogy ezzel a feladattal képes leszek megbir­kózni. — Karrierjének csúcspont­jára érkezett megbízatásával? — Nehéz erre válaszolnom, mert a szegedi konzervgyár rendkívül nehéz helyzet előtt áll. Éppen ezért egyik első in­tézkedésemként kénytelen vol­tam öncsődöt kérni, s az újjá­szervezést csak később kísérel­hetem meg. Annyi minden­esetre bizonyos, hogy nagy ki­hívás előtt állok. — Új munkaköre nyilván megkívánja, hogy Szegedre költözzön ... — így van, Szekszárdról Szegedre kell költöznöm, ezért tehát a későbbiekben sajnos nem láthatom el körzetem, az 1. számú választókerület képvise­letét. Azért nem mondtam le még mandátumomról, mert akad tennivalóm, van még egy kis hátralékom az elmúlt évből. S némi tapasztalatcserére is szükség lesz az új jelöltekkel. Márciusban jó lelkiismerettel szeretném átadni a stafétebotot utódomnak, s ezúton is kérem választóim megértését.-szá­A hivatal hírei Az Amerikai Egyesült Államok Chesterfield vá­rosából a tervek szerint március 11-én érkezik Szekszárdra Robert Ko­walski úr, az In Sight Marketing elnevezésű vállalkozás igazgatója. Robert Kowalski dr. Palkó László jegyzővel, Jobban Zoltán gazdasági bizottsági elnökkel, Né­meth Zsolt tanácsnokkal és Kutrovácz Jenő vállal­kozási referenssel folytat tárgyalásokat. * A németországi Aalen- ből hat fős delegáció ér­kezik a megyeszékhelyre március 26-án. A vendé­gek szociális és ifjúsági ügyekben folytatnak tár­gyalásokat. Aalenből egyébként már korában is járt delegáció a megye- 1 székhelyen. * Az adócsoport vezetője tájékoztatást adott a kü­lönböző helyi adónemek bevallásáról. A gépjár­műadó bevallások száma - a február 29-én lejáró határidőhöz képest - na­gyon alacsony, hozzáve­tőlegesen 35 százalékos. Még kevesebb a helyi ipa­rűzési és vállalkozói kommunális adóbevallás, ennek mértéke mindösz- sze 10 százalékosra te­hető. Az építményadó vonatkozásában körülbe­lül 80 százalékos arány valósult meg eddig. Aki egyébként határidőn túl nyújtja be gépkocsiadó bevallását, az idevonat­kozó törvény értelmében mulasztási bírság fizeté- sére kötelezett. * A polgármesteri hiva­talon belüli munkával kapcsolatban sürgős megoldással vetődött fel a földszinti előtérben el­helyezendő eligazító, in­formatív táblák elkészít­tetése. Rejtett értékeink A Ferenc közkórház Parkolok, tehát vagyok Drágán Európába Március elsején kereken két­száz éve jutott a trónra I. Fe­renc, miután II. Lipót halála után ő következett az öröklési rendben. Nem sok király akad, akit korábban szívből gyűlöltek eleink, de I. Ferenc nem kevés okot is adott erre. Közismert, hogy uralkodása alatt értékel­ték le jócskán az ország pénzét, másrészt ő küldött adminiszt­rátorokat a megyék élére, hogy megtörje a nemesi ellenállást, majd a reformmozgalmat. Ta­lán ezért is különös, hogy már életében a megyeszékhely kór­háza viselte a nevét. Amikor 210 éve Keller Jakab Udarlik vármegyei physicus - mai szóval: orvos - megígérte, ha utód nélkül hal el, 100 ezer forintot hagy kórházépítés cél­jára, még senki sem sejtette, hogy éppen negyed század fog eltelni a megnyitásig. Az érde­mes orvos nemes szándéka mit sem ért volna Szluha György plébános, madocsai apát igye­kezete nélkül. Ő csupán tíz év­vel a nevezetes kijelentés után jött Szekszárdra, de újabb tíz esztendő múltán már készen ál­lott a szerény, tizenkét ágyas ispotály, a kórház legrégibb épülete. Mindezt az tette lehe­tővé, hogy Tmka Vencel orvos­kari professzor hagyatékából két alkalommal, összesen 2300 forinttal részesült Szekszárd, s ebből 1300 már a kórház építé­sére jutott. S ezen a ponton kapcsolódik a történetbe I. Ferenc. A le­genda szerint a kórház és a templom ügyében többször is járt nála városunk plébánosa, a király megígért mindent, de Szluha - bár örömmel vette a szót - azt találta mondani: nem kaphatna-e erről egy pici kis írást. A válaszról nem tudunk, a két épület azonban kétségte­lenül felépült. A kórházhoz a király közbenjárására a királyi fiskus eltekintett az írásbeli végrendelettől, s végre 1806-tól lehetővé tette, hogy kincstári kötvényt kapjon a kórház, s an­nak 5 százalék kamatát felve­hesse. A szekszárdiak e téren a király közbenjárását sejthették, mert már 1805 tavaszán elne­vezték „Ferenc kórháznak" a mai intézmény elődjét. Nem véletlenül hívták ispo­tálynak közkeletűen az akkori épületet: gyakran öreg, beteg, vagy csupán rászoruló helybe­liek és megyebeliek vették igénybe, akik elhagyatottsá­gukban nem fordulhattak más­hova. Az 1807-től rendszeresen működő kórház ilyen irányú tevékenységét éppen Babits Mihály - a költő dédapja - sze­rette volna megszüntetni, erre azonban csak ideiglenesen nyílt lehetőség. Igen fontos volt, hogy ne rekedjenek meg a ti­zenkét ágyas kóroda szintjén, ezért gyűjtést végeztek a me­gyében, amely részben pénz­ben, részben építőanyagban lett eredményes: Bezerédj István például hatezer téglát, * Dőry Gábor tízezer cserépzsindelyt adott, emellett a földbirtokosok jobbágytelkeik után 20-20 kraj­cárt önként adóztak. Érdekes adalék, hogy a ma álló legrégibb épületrész Tor- may Károly - akkori megyei és kórházi főorvos - tervei szerint épült föl, pontosan 150 éve, 1842-ben. Századvégi leírás szerint ez „magában foglalja az apácák kosztályát, nappali szo­bájukat és éttermöket". Ezen kívül volt kézi konyha, több kamra, laboratórium, váró­szoba, rendelő a bejárók szá­mára. Az építéskor impozáns kórház még 1842-ben 224 bete­get ápolt, közel 5200 ápolási napon. Ma már ez a szám is, az épületrész szerepe is az egész kórházváros életében csupán tiszteletre késztető emlék. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka Szekszárd is rátért az Euró­pába vezető útra, ez bizony költséges utazás. Ma már min­denért fizetni kell. Újabban a parkolásért is. A gazdasági szakemberek a bevé­telek gyarapításának lehetősé­geit vizsgálják, legtöbbjük az autótulajdonosoknál véli meg­találni ezeket, mind a parla­mentben, mind az önkormány­zaton belül. Súlyadó, kötelező felelősségbiztosítás, útalap és most a parkolás. De itt is, mint az esetek túlnyomó többségé­ben, az alapgondolat helyes, vagy nem rossz, de hatásaiban kedvezőtlen. Mert rendben, aki a belvárosban parkolni sze­retne, fizesse meg. De mielőtt bevezetek egy intézkedést, mér­legelnem kell azt is, hogy ked­vezőtlen hatásait el tudom-e hárítani. Mindenki keresi a he­lyet, hogy hol tud ingyen par­kolni. S igaz ugyan, hogy a bel­városi fizető parkolóban meg­szűnt a tumultus, de a követ­kező övezetben megnőtt. A bérházban lakók panaszkod­nak, hogy lakásuk előtt, ahol eddig kényelmesen parkolhat­tak, most nincs hely. Az ön- kormányzat ezen gondok or­voslása végett tervbe veszi par­kolójegyek kibocsátását. Hogy ez mennyire fog segíteni, azt nem tudni, de ha a parkolóhe­lyemre egy idegen autó beáll, hiába tudom bizonyítani a par­kolójegyemmel, hogy ez a hely engem illet meg. Legfeljebb be­jelentem és a kérdéses autóra ^ bírságot szabnak ki, de ezzel nekem nem lesz helyem. Az önkormányzat nem tud intéz­kedni az elszállításról, mert fel­szerelés erre a célra nincs. Egyes belvárosban üzlettel rendelkező vállalkozók pa­naszképpen elmondták, hogy ezzel az intézkedéssel elriaszt­ják a vevőket a vásárlástól. A vevő ugyanis azért nem áll le fél percre, hogy beugorjon vá­sárolni valamit, ha ezért egy óra parkolási időt kell fizetnie. A távolabbi ingyenes parkolóból vissza már nem sétál. így bevé­telkiesés, s ebből következően számszakilag kimutatható adó­csökkenés következik be. Végezetül talán érdemes megjegyezni: abban az Európá­ban, ahová mi igyekszünk, egy kibocsátandó rendeletet fél­éves, éves előkészület előz meg. Nem fordulhat elő, egy szerve­zeten belül, hogy egyik ke­zemmel beveszem a pénzt, a -j másikkal pedig kidobom az ab­lakon. (AU)

Next

/
Thumbnails
Contents