Tolnai Népújság, 1992. február (3. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-22 / 45. szám
1992. február 22. HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 11 G ^ Kis-------+ e neráció lí fjúsági oldat Törd a fejed! Tininyár(l) Ezt is túléltük! (1990-es kalandok) A múlt heti felvételünk meghajlított gémkapcsokat ábrázolt. A legszerencsésebb megfejtő Pálfi Katalin, paksi olvasónk volt, nyereményét postán küldjük el. Vajon mit ábrázol Ótós Réka itt látható felvétele? A megfejtéseket kérjük postázzátok minél előbb! A borítékra, vagy levelezőlapra írjátok rá: „Törd a fejed!" Címünk a régi: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. Sziasztok! Ma szörnyű napom volt! Mintha a világ összes gonosz hatalma összefogott volna ellenem, de nem panaszkodom, hiszen jó dolgom van. Ma három dolgot vesztettem el, de nem panaszkodom. Szóval elvesztettem Gizu barátságát, a bérletemet és az iskolai atlétikai versenyt. A bérlet azért kell, mert mindennap leugrom na- gyiékhoz a telekre, ami négy megállóval lejjebb van, mint a suli. Suli után nagyiékhoz megyek, ott ebédelek, megtanulom a leckét, aztán jövök vissza a busszal. Hát ehhez kell a bérlet. Ami most eltűnt. Nyomtalanul. Én holnap le se merek menni nagyiékhoz, mért amilyen disznó szerencsém van, épp egy ellenőr karmai közé kerülök. Az a busz nagyon zsúfolt, a munka után mindenki a telekre igyekszik, már akinek van. Ide nem jön ellenőr, ebben reménykedem. Pár szó az atlétikáról. Egy az, hogy szörnyen utálom. Irtózatosan. De azért csak beneveztem, mert az osztályban fogadásokat kötöttek, hogy én nyerem meg a versenyt. De az ellenkezője történt. Ezzel atlétikai pályafutásom befejeződött. Most következik Gizu. Róla nem szívesen beszélek, ő volt a legjobb barátnőm úgy két héttel ezelőttig, amikor aztán kerülni kezdett, majd minden botrány és bőgés nélkül elpártolt tőlem. Átült Krisztához, így most én egyedül birtoklom az iskolapadot. Gizu furcsa lány. Egyenesen nevetséges. Egyedüli gyerek, szülei elváltak, az anyjánál lakik, aki butikos és jó fej. Van egy kis üzletük csupa menő cuccal, de nem felvágósak. Az anyja azt állítja, hogy a lelki bánatából én gyógyítottam ki Gi- zut, ezért nagyon tisztel. Pedig ez egyáltalán nem így van. Amikor megismertem Gizut, egy nagy rakás szerencsétlenség volt. Bánat, kín és borúlátás. Eljártam hozzájuk, az anyja egyszer félrehívott, és megmondta nekem, hogy már pszichológusnál is jártak, de nem használt. Engem kért meg arra, hogy öntsek egy kis lelket Gi- zuba. Félrehívtam a „lelkibeteget", és megmondtam neki, mi a nagy harci helyzet. Gizu tágra nyílt szemmel bámult, aztán megmondta, hogy az egésznek az iskola az oka. De közben nem is figyelt rám, hanem az irodalomkönyve hátulját firkálta ... „Gábor" - írta ki nagy betűkkel, egészen megfeledkezett magáról, csak akkor eszmélt fel, amikor feltettem a sorsdöntő kérdést: — Szóval Gábor? — Igen - pihegte. Nevethet- nékem volt. — És? Reménytelen? Vállat vont, aztán szipogva nekilódult: — A Balatonnál ismerkedtünk meg ... Tavaly nyáron . . . Megígérte, hogy írni fog, de elfeledkezett rólam ... Azzal kotorászni kezdett a táskájában, majd az íróasztalfiókban. Egy képet nyomott a kezembe. Ó volt rajta, három, izmos, sovány, jó lebarnult és egymástól alig megkülönböztethető su- hanccal. — Ő Gábor! - suttogta vértanúhoz illő ábrázattal a leg- tűrhetőbb kinézetű kamaszra mutatva. — Ahá - emelkedtem fel a székről nemlétező szakállamat vakargatva - anyukád tudja? A fejét rázta, ezzel tudomásomra juttatta: én vagyok az egyetlen ember a világon, akinek elárulta titkát. A képet óvatosan visszacsúsztatta a temérdek színész- és együtteskép közé, majd kulcsra zárta az asztalfiókot. Felálltunk, megígértem, hogy rendbe teszem ezt a Gábor-ügyet, és nem szólok senkinek egy kukkot se róla. Hogy hogyan teszem rendbe, erről halvány fogalmam sem volt. De minden megoldódott, csak úgy véletlenszerűen. Van nekem egy kedves pesti levelezőbarátnőm, Halász Tünci. Vele midnenről lehet beszélgetni, persze csak a levélben. Hetedikes, állati rendes, egy kicsit lökött, de a levelek, amiket ír, nagyon is normálisak. Imádja az operát és a kemény zenét, állatidomár szeretne lenni, van két hülye öccse, bőrdzsekit hord fodros szoknyával, és otthon egy terráriumbán hüllőket tenyészt. Az apját, aki villamoskalauz, csak faternek vagy Főnök-nek nevezi, az anyját meg nagyságosasszonynak. írta, hogy minden nyáron bepakolnak a nemes egyszerűséggel csak Magyar Mercédesz-nek nevezett tűzpiros Trabantba, és elhajtanak egy lepra kis Balatonparti falucskába, ahol az uqokatesói laknak, név szerint: Erika, Juci, Attila, Misi és Gábor. Vagyis hát csak Misi és Gábor az unokatestvére, de a többi is valami rokon. Minden nyáron össznépi banzájt rendeznek, mivel az összes rokon idesereglik, sátrakat vernek fel Gáborék kertjében meg az ő kis nyaralójuk kertjében, szalonnát sütnek, csavarognak, biciklitúrákat rendeznek. Ha mindenki ösz- szegyűlik, körülbelül tizenöten lehetnek. Tünci azt írja, hogy a hangulat oltári jó, és úgy zabáinak mint a sakálok, tíz gyerek és öt-hat felnőtt, egész nyáron váltogatják egymást a szülők, írta, hogy ezen a nyáron egy új család is feltűnt a láthatáron, vagyishát nem család, csak egy anya meg a lánya. A lány belezúdult Gáborba, Gábor is egy kicsit a lányba, de mindezt olyan észrevétlenül tették, hogy csak Tünci vette észre azzal a kifinomult „hatodik érzékével". (Folytatjuk) Egyed Johanna Szalonképes szíküldi Születésnapodra A Pál Utcai Fiúk Szekszárdon Neked írok, aki ismer kisded korom óta, Neked, aki ezeket a csúnya éveket rója! Neked, aki segít és tanácsot ad nekem, Neked, aki mindig jó és megKellemes, amolyan „lábbi- zsergető" zene haílatszik ki a cikói művelődési házból. Miféle előadás lehet? - morfondírozok magamban, miközben „belé- botlok" néhány utcán „strá- zsáló" tinédzserbe. Ők adják tudtomra, hogy nincs előadás, csupán a „Takiék" próbálnak. Néhány percnyi fülelés után benyitok a terembe. Szerencsémre a zenekar épp egy kis pauzát tart, így mód nyílik a kérdezősködésre, csevegésre: — Fiúk, szeretném ha beszélnétek az együttes megalakulásáról. — Tavaly tavasszal határozatain el, hogy „összehozok" egy zenekart - veszi át a szót Takács István az együttes vezetője. Kezdetben hárman voltunk és cikóiak, ám a dobos hamar kivált... Én azonban mindenképpen zenélni akartam! Pár hét múlva aztán három bonyhádi sráccal kiegészülve ismét elkezdhettük a gyakorlást. A Cocktail ebben a felállásban nyár óta játszik. — A név megválasztása minek alapján történt? — A modern számok mellett vegyesérzelmű számokat is játszunk, vagyis koktélszerűen keverjük műsorainkat, mely minden korosztályhoz szól, értő velem. Neked, kinek oly sokat köszönhetek én, Neked, aki nagyon örült '73. február 9.-én. Akkor jöttem meg félénken és árván, Nem tudtam, hogy itt mi is vár rám! ezért döntöttünk a név mellett, amit kissé angolosan írunk. — Pista, mutasd be az együttes tagjait. — Kezdeném a bonyhádiakkal: Lovász Attila basszusgitár, Baláss Zsolt szintetizátor, ifjabb Guzorán Ferenc dob, a cikói Szökőcs Csaba ugyancsak szintetizátor, Takács István ritmusgitár. Egyébként mindegyikünk tanult valamilyen szinten zenét. — Úgy hallottam, hogy már többhelyütt felléptetek. — Cikón az iskolában mikuláskor mi zenéltünk, hadd tegyem hozzá, hogy ingyen. Börzsönyben is hálóztunk már, oda megint van meghívásunk. Az eddigi legnagyobb élményt és egyben feladatot viszont az ex Animátó meghívása jelentette, amikor Bonyhádon a III-as iskolában megrendezett pótszilveszteren bemutatkozhattunk és közösen adhattunk műsort. Szinte „földbe gyökerezett" a lábunk az izgulás, drukk miatt, mivel még sosem játszottunk ennyi vendégnek. A tapsból és a táncoló párokból ítélve a bemutatkozást sikeresnek érezzük. A műsort videóra vették és remélhetőleg leadják a városi tévében. Húsvétkor valószínűleg újra meghívnak bennünket. Most már másképp látom a mai világot, Nézd el nekem, hogy nem hoztam virágot. A verset küldöm most neked ajándékba, Mert nagyon szeretlek, Mama, Mama... — Honnét az ismeretség az Animátóval? — Roppant egyszerű - mosolyodnak el a fiúk - a Guzorán Feri édesapja ott dobol. — Cikón az önkormányzat segít benneteket? — Gabi bá' a polgármester ingyen biztosítja a termet, villanyt, fűtést a heti három próbára, amit nagyon köszönünk. Tett ígéretet, hogy némi pénzeszközzel is segít. Szó, ami szó, valóban elkelne némi anyagi segítség. Menedzserünk, szponzorunk nincs. A szerelésünk saját, de bizony hiányos. A próbákra megfelel, előadásoknál pedig rá vagyunk utalva kölcsön-hangszerekre. Eddig fejenként majdnem 40 ezret fektettünk be az egyéni hangszereken kívül. — A helyi közönség előtt mikor mutatkoztok be? — Huszonkettedikén a művelődési házban megrendezendő sportbálon, melyre ezúton szeretnénk meghívni minél több kedves vendéget! Cikón tehát egy minden tekintetben fiatal zenekar bontogatja „szárnyait". Kívánjuk, hogy a „szárnybontogatás" idővel „szárnycsapásokká erősödjék. Heti cáfolat Nem igaz, hogy Budapesten, a Vidámpark Szellem- vasútjánál velőrázási célzattal alkalmazzák a Kommunizmus Kísérletét. Tanácsok Murphymódra Ne végy fel recés talpú cipőt, mert ha megteszed, holtbiztos, hogy kutyaszarba lépsz! * Ha egy szemléltető kísérlet sikerül, Isten óvjon attól, hogy megismételd! * Ha kedvenc újságod egyik számát elmulasztod, elveszíted vagy kidobod, akkor összes barátod, ismerősöd is elmulasztotta, elveszítette, vagy kidobta. ♦ Leárazáskor ne is menj be az üzletbe! Amit érdemes lenne megvenni, a te méretedben úgysem kapható. * Bármilyen gyűlésen tartózkodsz, nehogy elhagyd a termet! Amint ki teszed a lábad, valamibe holtbiztos, hogy beválasztanak. * Ha egy házibulin remekül érzed magad, és körülötted is nagyon vidám mindenki, azonnal nézz végig magadon! Valószínű, hogy felemás cipő van rajtad. * Ha munkahelyeden egy hosszú folyosón kell végigmenned, el ne mulassz egy paksaméta papírt vinni magaddal, és vágj gondterhelt képet! így megúszha- tod, hogy valamilyen feladatot bízzanak rád. Van annak már három esztendeje is, hogy egy sistergő, csattogó „kazin" valami zajt hallottam. A zaj kis idő múlva kezdett zenére hasonlítani, és ekkor tettem fel barátaimnak korunk nagy kérdését: MI EZ? PUF - válaszolták. Aha - mondtam sokat sejtetően. Kis idő múlva megszántak: Pál Utcai Fiúk. így történt az eset. Legalábbis emlékeim szerint. Akkoriban vidéken még nemigen ismerhették őket, persze a vájtfülüeket leszámítva, Pesten viszont már nagyon nyomultak. Ebben az évben léptek fel a Hobo 10 éves jubileumi koncertjén. Érdekes módon a ma ismert sikerszámaik gyakorlatilag már ekkor is megvoltak: A bál, Nehéz idők, Fiatal lányok, Utolsó év, stb. Eleinte szinte kizárólag underground helyeken játszottak, de később kissé feltűnő hevességgel próbáltak megszabadulni az altenatív cimkétől. Egyébként kifejezetten koncertzenekarnak számítanak, e sorok írója is élvezője lehetett, egy háromórás műsoruknak, amikor is a szaxofonos srác ott táncolt a mélyen tisztelt publikum közepén. Óriási buli volt!!! Az első lemezüket, néhány hónappal ezelőtt, követte a második is, de a korongok igazándiból nem tudják visszaadni az „őrületek" hangulatát. „Lecsóék" különben szeretnek is koncertezni, az évi fellépésszámuk messze meghaladja a magyar átlagot. Dehogy a lényegre térjek, amiért ezt a sok betűt leírtam egymás után, annak az az oka, hogy március 19-én (csütörtökön) a szekszárdi sportcsarnok vendége lesz a PUF! Igazi tavaszköszöntő, álombólébredős, „denszingelős" bulinak nézünk elébe. És ha koncert, akkor legyen több! - gondolhatták a Szekszárdi Alternatív Randevú szervezői, ugyanis tudomásunk szerint, ők egy újabb Kispál és a Borz koncertet terveznek. Időpont: kb. március 26. KRZ Március 19.-én a szekszárdi sportcsarnokban Vazó „Szárnyait" bontogatja a cikói Cocktail együttes Közös műsor az Animátó-val Hunyadi István Az afrikai állatok összegyűltek, hogy képviselőt vá- laszzanak maguk közül, a Világ Négylábúinak Parlamentjébe. Hosszas viták során felállították azokat a szabályokat, amelyeknek meg kell felelni ahhoz, hogy valaki képviselő Tanmese lehessen. Ilyen követelmény volt például a jó külső, a bátorság, az állattársak tolerálása, stb. Minden jelölt beszédet mondott, és különféle dolgokat ígért arra az esetre, ha őt választják meg. Nem fukarkodtak az öndícsérettel sem. Hogy ki lett a győztes? Hát a krokodil. Könnyű kitalálni miért. Mert neki volt legnagyobb. . .a szája! Netuddki
