Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-14 / 11. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1992. január 14. Hogyér visz a busz? A városházán hallottuk Egy gazdasági társaság jóvoltából megkezdte adását a városi kábeltelevízió a VHF-1 kettes csatornáján. Egyelőre pém teken 18 órától ad közérdekű riportokat, híreket, zenés ösz- szeállításokat, mellettük pedig reklámok és filmek szerepelnek a programban. A diákcentrumból sugárzott adás jelenleg hat- száz-hétszáz lakásban fogható. Most két közérdeklődésre számot tartó információ következik. Egyik: ismert a Tolna Megyei Moziüzemi Vállalat helyzete. Amíg a vállalat, illetve vagyon kérdésében döntés születik, addig egy vállalkozó működteti a tamási mozit bérlet formájában, és egyelőre közmegelégedésre. A másik hír a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalattal kapcsolatos. Január 25-ig kell az érintett ön- kormányzatoknak nyilatkozniuk, hogy a jövőben milyén formában képzelik el ezt a tevékenységet. Felmerült egy részvénytársaság alapításának terve a megye mind a százki- lenc önkormányzatának bevonásával, elméletileg szóba jöhet a megyei önkormányzati tulajdonba adás, illetve a kisebb gazdasági társaságokra osztás is. Hogy mi lesz, meglátjuk. A következő hír hallatán egy bolti élményem jutott eszembe. Fiatal pár nézegette az árakat, csóválták a fejüket mondván, már ennek is felment az ára, meg annak is, mire megszólalt mögöttük egy barna középkorú férfi eladó: - Uram, ebben az országban mindent emelnek, csak az öregasszonyok szoknyáját nem. Nos, hogy menynyire így van ez, azt nap mint nap tapasztaljuk. De most következzék a cseppet sem üdítő hír. Tamásit sem kerüli el a helyi autóbusz-közlekedés viteldíjának a „rendezése". A Gemenc Volán javaslata alapján 18 forintba kerülne egy helyi járatú mentjegy, 380 forintba az egyvonalas és 500 forintba az össz- vonalas bérlet, havonta. A havi tanuló, illetve nyugdíjas bérlet 125 forintot kóstálna. A Volán az emelést az inflációval és az üzemeltetési költségek - üzemanyag, bér stb - indokolja. A döntés a képviselő-testület kezében van, és két lehetőség közül választhatnak: vagy elfogadja az ajánlatot, vagy megszünteti a helyi közlekedést. Ugye, ebben a helyzetben nehéz osztatlan sikert elérni? Cél a közös nevező Igen, elfogadták a szövetkezeti törvényt, a benyújtott tervezetet ismerjük, de nagyon sok volt a módosító javaslat, amikről nincs információnk. A törvény megjelenése után többet tudunk mondani. Ha a fő elvek megvalósulnak, akkor más gazdálkodást kell folytatni, ugyanis a tervezet figyelembe vette a piac követelményeit. A nagykónyi székhelyű Kop- pánymenti Egyesült Mgtsz 840 tagjából 570 nyugdíjas, 270 aktív dolgozó. Meg kell találnunk a közös nevezőt, mert a nyugdíjas kiegészítő jövedelmet, osztalékot vár a nyereségből vagyonnevesítés után, a dolgozó - a tagok közül nagyon kevésnek van földje - továbbra is munkahelyet és bért remél. Nyereséget csak költségcsökkentéssel lehet produkálni és ebbe beletartozik a munkabér is. Ha az érdekcsoportok elvárásainak meg akar felelni a szövetkezet, akkor bővíteni kell a foglalkoztatási tevékenységet. Ehhez viszont univerzális, vállalkozói hajlandósággal bíró emberekre van szükség. Az alapszabályt és a célt a vezetőség csak a törvény ismeretében tudja meghozni. Addig nem lehet eldönteni, hogy mennyi munkanélküli lesz. Egyébként az emberek ezt nem érzékelik. Ez elmúlt egy évben elijesztették őket azzal, hogy: megkapod a földet és gazdálkodj. A nagyüzemi termelési struktúrák jó esélyt adnak, csak a magán- tulajdon hatékonyságával kell foglalkoztatni. Óriási probléma, hogyan lesz a háztáji. Most ugyanis lesz a földnek tulajdonosa, vagy tag, vagy kárpótlási törvény által visszakapja, ha megvásárolja, kisebb hányad osztatlan tulajdon lesz. Hogyan lehet abból területet kiszakítani háztájinak? Az a véleményem, fel kell világosítani az embereket, meg kell velük ismertetni a törvényt, hogy tudjanak az érdekeiknek megfelelően dönteni. Az biztos, türelemre, kompromisz- szumkészségre van szükség. Elmondta Csepregi Ferenc elnökhelyettes Lelépés Beleszaladunk egy eseménybe. A városközpontban harsog a légkalapács, bontják a szovjet emlékművet. Kollégám szaporán kattogtatja a fényképezőgépét, de bármennyire is igyekszik, nem tud mindenkit lencsevégre kapni. Ketten lelépnek a talapzatról és gyanús mosollyal félre állnak. A bizalmatlanság okát egy közeli ismerősömtől tudom meg. Az úgy volt - meséli -, hogy '56-ban ezen a téren tartották a nagygyűlést, a tanácsháza erkélyéről hangzott a szónoklat, s a szónok mellől fényképezte valaki a résztvevőket. Ott ment el egy ember, akinek semmi köze nem volt a gyűléshez,, és megállt egy pillanatra, hogy megnézze ki beszél. Rákerült a fényképre - totálban. A forradalom után - fotó bizonyíték alapján - másfél évre ítélték. Érted már, miért léptek le a talapzatról? - kérdezte. Azt hiszem, igen - válaszoltam. Másként mosolyognak Híradásainkból sajnos ismert, hogy milyen nagy gondot jelent Tamásiban és környékén a munkanélküliség. Nem véletlen ezért, ha valakinek nagy nehézségek árán sikerül valamilyen munkahely teremtő beruházást létrehoznia, akkor annak a nevét imába foglalják a foglalkoztatottak. Nem mondja, de valószínűleg így van a dologgal Tamásiban Lenti Jenő is, aki egy tekercselőműhelyt alakított ki a városközpontban, s német megrendelésre fénycső előtéteket készítenek - jelenleg tizenötezer darabra van megrendelés, de a tapasztalat az, hogy negyedéves szerződésekkel lesz ez negyvenezer is -, s ezek aztán vasúti világítótestekbe kerülnek. Az említett termékeket Kelet-Európábán egyedül a Massive-TA-Lux Villamosipari Kft. gyártotta, s ennek vásárolta meg a gépeit és a kizárólagos gyártási jogát a tamási vállalkozó, aki jelenleg tíz embernek ad munkát. A dolgozók mindnyájan a megszűnt Orionból kerültek a kis műhelybe, s fotó- riporter kollégám véleménye szerint most másként mosolyognak, mint amikor legutóbb találkoztunk. Még nagyon az elején vannak a munkának - vélekedik Lenti Jenő, de gondolkodik azon is az állandó piackutatás mellett, hogy egy másik termék, az MGT-8 gyújtótrafó gyártási jogát is megvegye-e. Ez belső piacra menne, csak az a gond, még nem bírja el a jelenlegi kölcsönök mellett a vállalkozás. Igaz is, nagyjaink nagyon hangoztatják a vállalkozásbarát politikát, ám a valóságban ez - esetünkben is - másként néz ki. A START hitel, a Munkahelyteremtő hitel, a Vállalkozásfejlesztési hitel is elfogyott, így Lenti Jenő a legkedvezőbb ajánlatot fogadta el: a Budapest Bank adott 39 százalékos kamatra termelési kölcsönt plusz két százalékos kezelési költséggel. Aztán elindultak és megpróbál stabil, tíz embert foglalkoztató munkahelyet biztosítani. És reménykedik. Bízik abban, hogy a munkahelyteremtő pályázaton méltányolják - és anyagiakban is kifejezik - elismerésüket az erőfeszítéséért. Összpontosítás, munka = megélhetés, biztonság Emberek holtponton A dombok ölelte Páriban békében élnek együtt a németek és a felvidékiek Páczelt Mihályné költöztek. — Azért épültek itt új házak is - vetjük közbe. — Hogyne - mondja. - Az utóbbi három-négy évben hu- szonhárom-huszonnégy is. Most már jobban megmaradnak a gyerekek. — Mert ez a nagy drágulás rákényszeríti őket - állítja Frei- singer György. — Helyben vagyunk: drágulás. Milyen most a páriák közérzete? — Holtponton vannak az emberek, nem tudják mitévők legyenek. Mert ugye a vállalkozáshoz pénz is kell - mondják, s aztán elköszönnek, sietnek, hogy megadhassák a végtisztességet egy embertársuknak. A januári verőfényben jólesik megállni a pári faluközpontban, megropogtani a csontjainkat, megcsodálni a panorámát és elbeszélgetni egy kicsit az emberekkel. Az első, akivel találkozunk, nem más, mint Páczelt Mihályné kézbesítő. Nyakában a nagy bőr postástáska, lábán gumicsizma. Mindkettő árulkodik valamiről. Szóba elegyedünk a temetőhöz vezető út mellett. — Száztíz Népújság jár a faluba - válaszolja érdeklődésünkre. - Azt szeretik a legjobban. Pénteken aztán még ötöt hatot el is adunk, mivel abban van a rádió meg a televízió műsora. Ha azt vesszük, hogy há- romszázegynéhány ház van a faluban, akkor ez nem rossz arány. — De nem ám! - helyeselünk, de a kérdés sem marad el.- Miért szeretik a páriák a Népújságot? — Azért, mert benne van, ami a megyében történik. A mi szép falunkat is lefényképezik. — Szép lesz, ha lesz termálfalu - áll közénk a temetésre igyekvő Freisinger György. — Arra minden remény megvan - moftdjuk, s felemlegetjük a 70 fokos vizet adó, nemrég fúrt kutat. - Mi újság Páriban? - váltunk. — Jön lassan a nyomor. A szegénység most jön meg - így Freisinger György. - Érezzük - magyarázza. - Minden drágul, a kereset nem igazodik az árakhoz. Az a baj, a fiatalság se keres többet a nyugdíjasnál. — Itt csak nyugdíjas lesz lassan, holnaptól én is az leszek - áll közénk Grósz István. A fiatalok mind elmentek, negyven párról tudok, akik Tamásiba Freisinger György Grósz István Falusi turizmus Szakályban? Azt mondja Balogh Árpádné szakályi polgármester, hogy megelégedett, jó közérzetű embereket szeretnének látni a községben, ennek ügyében tevékenykednek, próbálkoznak, de rettenetesen sok az akadály. Ismerős ez a gondolatsor mindnyájunk számára, hiszen mára már nyugodtan módosíthatjuk régi közmondásunkat emígyen: szegény embert még az ár(!) is húzza. — Mire tud vállalkozni tőke nélkül akárki is? - kérdezi a polgármester. - Ezek az emberek örök életükben a mezőgazdaságban dolgoztak, most meg csődbe jutott az. Nem tudják eladni a termékeket. A munkanélkülieket Högyészen tartják nyilván, nem adhatják ki a nevüket, így csak körülbelül tudjuk, hogy hányán vannak, hányán lehetnek a községben. — Ha már itt tartunk, hadd kérdezzem meg, a munkahely- teremtéssel hogyan állnak? — Itt az emberek növénytermesztésre, állattenyésztésre vannak berendezkedve. Ha el is lehet valamit adni nagy nehezen, akkor az nagyon olcsó. Nemrégiben a sertésátvételkor hetven forintot fizettek a 95-138 kilós disznó kilójáért, míg a fölötte lévő súlyúért 60-at adtak. Egyébként jó, ha elviszik. Aztán itt van a tej. Mivel ilyen drága a bolti ára, már Szakályban is előfordult, hogy loptak a bolt elé letétiből. Máskor ez nem történt volna meg. A romló közbiztonság miatt kértünk körzeti megbízottat és reméljük, az új kapitány ad majd. Rétérek most a kérdésére. Húsz család gondolkodik a falusi turizmuson. Megismertetnék a községet, a tájházat, lehetne lovagolni, pincézni, Csernyédre túrázni, népzenét hallgatni, jóféle ételeket főzni, enni, a tamási fürdőbe kirándulni, pihenni és még sok mindent. — Ez bizonyára jó hatással lenne a falura, de csak kevés ember közérzetét javítaná. — Értem, mire gondol. Az őszszel beiskolázási segélyt adtunk a gyerekeknek, megvettük a tankönyveket, ingyen tízórait kap minden óvodás és iskolás, karácsonyra pedig minden gyereknek, csecsemőtől az egyetemistáig, ezer-ezer forintot adtunk. Megírták és fényképpel illusztrálva megjelent a Népújságban, hogy új óvodát építünk. Már csak a víz, a villany, a szennyvíz és a vakolás hiányzik, de készek a tervek, jöhetnek a vállalkozók a polgármesteri hivatalba. • • Önkéntes • / // jarorok Sajnos már lerágott csont lesz, hogy elszaporodott a bűnözés szűkebb pátriánkban is, de ettől még a tény tény marad. Az is biztos, hogy az egyenruhások megteszik a tőlük telhetőt, ám - tudjuk jól - ez kevés. Szükség van - ez eddigieknél jobban - a lakosság segítségére, hiszen a nyugalom, az értékek védelme mindennél fontosabb. Ismét aktuálissá vált egy régi közmondásunk: magad uram, ha szolgád nincsen . . . Valószínű az előzőek szellemében gondolkodnak Regöly- ben is, ahonnan örömmel vettük a hírt, hogy december 1-jé- től kezdve minden éjjel több személy ügyeletet tart a községben. Járőröznek, figyelemmel kísérik, felírják az átmenő gépkocsikat, szemmel tartják az idegen járókelőket. Nemcsak a középületekre ügyelnek, hanem az egész falut átfésülik. Szükség is van erre, mivel az utazó bűnözők útvonala Sárbo- gárd, Simontornya irányából Regölyön át vezet. Az önkéntesek telefonhoz hozzáférhetnek, így a rendőrség riasztása köny- nyen lehetséges. A községben azt tervezik, hamarosan növelik a járőrözők számát.
