Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-10 / 8. szám

4 KÉPÚJSÁG BONYHÁDÉS KÖRNYÉKE 1992. január 10. Nagyközségeink életéből Nagymányokon hallottuk A nagyközség polgármesteri hivatalában az évkezdet elle­nére is nagy volt a sürgés-for­gás. A polgármesternél a né­metországi Tainzból érkezett küldöttség időzött, míg volt ál­lampolgár, akinek az év elején akadt volna sürgős dolga kül­honban, s a híradásokból úgy tudta, a polgármesteri hivata­lokban kaphat útlevelet. Útlevelet azonban az év első napjaiban nem sikerült besze­reznie, hiszen a hivatal dolgo­zói is csupán annyit tudtak er­ről a kérdésről, amit a tömegtá­jékoztatási eszközök világgá kürtőitek. Mindennek a feltétel- rendszerét, valamint a pontos menetét még a Magyar Köz­lönyben nem lelték meg, így maradt a lehetőségük: útbaiga­zítani a sürgősen külföldre in­dulót, a fővárosban hol is kap­hatja meg útlevelét. S várni arra, hogy ennek az új feladat­nak kellő jogszabályok ismere­tében majd meg tudjanak fe­lelni. Teleki István az év elején történtekről számolt be: —Az egykori társközségekkel közö­sen megkezdett vízügyi beru­házás befejezése, sajnos, csak az idei esztendő közepére várható'. Annyi a jó hír e téren, hogy azokban az utcákban, ahol ed­dig nem volt vezetékes ivóvíz, s közben a kutak is kiapadtak, csak meg kell nyitni a csapokat, így a Jókai és Zrínyi utcában is. A lajtoskocsira így már három hónapja nincs szükség itt. A vízmű működtetésének, to­vábbi sorsának kérdésével fog­lalkoznunk kell,' mert önkor­mányzati tulajdonba kerül. A Dél-dunántúli Vízgazdálkodási Társulások Egyesülését kértük fel arra, hogy készítsen tanul­mánytervet erről, viszont ko­moly gond, hogy olyasmiről kell majd döntést hozni, ami gyakorlatüag még el sem ké­szült. A tulajdonbavétel így több lépcsőn keresztül történ­het csak meg, ami Váraljával és Kismányokkal történt konzul­táció után várható. Az, hogy részvénytársaság, önálló cég, kft. vagy egyéb forma vár­ható-e, erről még korai lenne nyilatkozni. A hivatalokban ma még káosz van az útlevél -és személyi igazolvány kiadása körül, ami remélhetően rövid időn belül tisztázódik. Öröm­mel mondhatjuk el, hogy a Zöldért egykori gazdaboltját két vállalkozó fiatalember bérli, ahol húsboltot alakítottak ki, s jó színvonalon látják el a kör­nyéket tőkehússal. A tainzi sportegyesület küldöttsége járt itt, őket meghívtuk a pünkösdi labdarúgó-tornára, amit szer­vezünk. Jacky Hauser úr a ta­inzi polgármester üdvözeletét is tolmácsolta. A legnagyobb feladatot jelen pillanatban a költségvetés előkészítése je­lenti. Az iskola költségvetésé­nek kiadási problémáiról a tes­tület már több fordulóban is eszmét cserélt. Az öregek otthonában csodá­latos és családias ünnep zajlott, az iskolai irodalmi színpad és a német nemzetiségi kórus rész­vételével. A művelődési há­zunk és könyvtárunk önállóso­dott, szétvált az iskolától, pénzügyi elszámolását a hiva­tal végzi a továbbiakban. A sportegyesületünk helyzete la­bilis, hiszen a brikettüzem to­vábbi sorsától is jelentős mér­tékben függ. Az üzem kéri, ve­gye vissza az önkormányzat a sportpályát, de szerencsésebb ha ők a kezelői, s mi szponzo­ráljuk, mint fordítva. A község­ben lanyhult az építési kedv, a közművesített telkek (szenny­víz nincs) nehezebben találnak gazdára, a magas építésianyag­árak miatt. Nagymányok de­cember végétől bekerült az or­szágos távhívó hálózatba, s a hírek szerint augusztus végéig további 240 lakásban csöröghet majd a telefon. A meglévő vo­nalak átkötése kapcsán apróbb problémák adódtak, de rende­ződtek. A polgármesteri hiva­talt ezentúl a 61-311-es telefo­non hívhatják, vagy a 61-377-en. Minden nagymá- nyoki szám 61-gyei kezdődik. December elején a falubban közel ötven fővel megalakítot­tuk a polgárőrséget, ami remél­hetően segíti a közbiztonság ja­vulását. A Völgység egyik jelentős, meghatározó települése Bolyongásaim Néha szörnyen nehéz tudomásul venni, hogy a való­ság randább még hétköznapi álmainknál is, s időnként csúfondárosan öltögeti ránk a nyelvét. A város, szombat ide vagy oda, olyan csendes arcát mutogatta a semmilyen télben, hogy az ember félni kez­dett benne. Ez az érzés aztán csak tovább fokozódott, amikor kiderült, hogy ki korán kel, ha aranyat nem is, de legalább kenyeret nyer ... Engedve a test ördöge csábí­tásának, csak nyolckor keltem. Egy kis korai tévés elixir után kibújtam a barlangomból. Na nem is annyira jó­szántamból, mint inkább a hitvesi kényszer ürügyén, hiszen tejért, kenyérért és némi felvágottért küldtek. Le­győzve vásárlási szorongásaimat (bocsánat, az árakra gondoltam), beléptem a boltba, ahol több volt az eladó, mint a vevő. A koszosán ásítozó kék bevásárlókosarak mellett söprésnyi fehér árfecni. A kenyér már elfogyott, s különben is, aki kenyeret, uram bocsá péksüteményt akar venni, az keljen időben - oktatott a nem túl vidám állapotából riasztott eladóhölgy. Kakaó? Na ne, kérem! Hét után kakaót?! Hol él maga? A Holdon? Igen, igen arra a húsz holdra gondoltam, melyen annak idején nagyapám gazdálkodott, meg a teheneire, melyek ugyan kakaót nem tudtak adni, de tejet igen! Meg arra a fiatal házaspárra, akik telve ambícióval, no és természetesen bankkölcsönnel, tejelő tehenekkel akartak boldogulni. A napokban adták le a fejősöket. Vágóhídra. A támoga­tást, persze, nem kapták meg a leadott és kényszervágott állatok után, mert bizonygatniuk kellett volna az egy évvel korábbi tejtermelésük és a mostani közötti köte­lező különbséget, amit csak az illetékesek nem hittek el. Más mindenki látta. No, de vissza a boltba, illetve a va­lóságba, hiszen a másik standon a fiatal eladónő talán jobban szilveszterezett, s némi virslit, főzőkolbászt, ne­tán friss tölteléket, esetleg olaszt, parízert tud ajánlani. Hát nem tudott. Igaz, nem is nagyon akart, inkább ma­gán egyet kettőt vakart. Azt is szinte kötelező kényszer­ből. A boltban azon kívül, hogy büdös volt, más nem nagyon találtatott. Irány a másik üzlet! A helyzet hasonló, azzal a kü­lönbséggel, hogy itt negyvenen vártak kenyérre, ami ér­kezik majd. De ne menjek el, mert összesen húsz kiló! Lemondva a veszekedés örömeiről, újabb pár bolt kö­vetkezett. Itt szérdai kenyér van, ha kell, tej nem is na­gyon volt. Amott három zsemle akadt, a maga töpörödött szörnyűségével, meg némi kaján mosoly az arcokon, hogy a kuka vevő miket akar... Nem húzom. A három zsemlén, a rosszkedven és a ke­reskedelembe vetett hitem megingásán kívül sikerült még kiderítenem, hogy leltárok következnek, s ezt csak a magamfajta idétlen, izgága vevők nem tudták. Igaz, további többszáz hasonló idétlenkedőről sikerült azóta tudomást szereznem, akik két órával nálam is előbb tud­ták meg mindezt. Város idegbajjal, kenyér és tej nélkül 1992 évkezdetkor. Mi van ebben furcsa?! Azon morfon­díroztam, mitől olyan biztosak a boltosok abban, hogy nemsokára nem találnak majd a munkanélküli hivatal­ban náluk jobbkedvű embereket? Egy kis statisztika Az elmúlt esztendőben Bonyhád városban és ti­zenhét környező települé­sen összesen 54 lakás épült fel, amit tulajdonosaik használatba is vettek. A városban ebből 32 épült, s a 17-ből 7 faluban egyáltalán nem építkeztek. A legtöbb lakás Aparhan- ton készült el, szám szerint 4, Bonyhádvarasdon és Kakasdon 3-3, 2-2 pedig Mórágyon, Bátaapátiban, Izményben, Kisdorogon és Tevelen, Cikón pedig csu­pán 1, szintúgy Mőcsény- ben. Ez a 17 település ese­tében összesen 22 lakás, ami nem túlságosan nagy szám, hiszen alig több át­lagban mint 1. A 32 városi lakásból 11a szövetkezeti, és 21 a családi ház, ugyan­akkor OTP-lakás és állami bérlakás egyetlen egy sem épült fel 1991-ben. E mel­lett a statisztikai adatok közé sorolható 11 meg­szűnt lakás, amiből 5 a vá­rosban, 6 a falvakban fe­jezte be földi pályafutását. A kiadott építési engedé­lyek szerint a városban 53-an építkeznek még, eb­ből 7 állami, 27 szövetke­zeti és 19 családi ház lesz, OTP lakás nem épül. A vá­roskörnyéken 21 bátor csa­lád igyekszik magának la­kást teremteni, ez összesen 74 építkezést jelent. Ez év januárjában Bonyhádon 103-an építkeznek, s ter­mészetesen köztük van az 53 előbb említett lakás is. A statisztikai adatok kö­zött tovább mazsolázgatva kiviláglik, hogy 9344 négyzetméter út épült a városban, ami 2,5 kilómé­tert jelent, 777 négyzetmé­ter járda készült el, csator­nából 41.277 folyóméterrel van több és Börzsönyben elkészült 4720 méter hosszban az ivóvíz háló­zata. A gázhálózat fejlesz­tés terén is komoly az elő­relépés, hiszen 7 év alatt 4405 lakásba került beve­zetésre a gáz, ami 63.181 méter vezeték kiépítését hozta meg. Nyomorúság Közhírré tétetik Köszöntő A polgármesteri hivatal és a város nevében köszöntötte Oroszki István polgármester 1992 első jövevényeit, a kór­ház szülészeti osztályán. Az első újszülött 1992-ben a te- veli Jankó vies Krisztián volt, őt Standovár Máté követte, aki az első bonyhádi bébi ez évben. Az újszülöttek és az anyukák jól vannak, és örömmel vették a polgár­mester által átnyújtott aján­dékkosarat, mely praktikus ajándékokat tartalmazott. Haumann-Shütz Könnyű erkölcsök címmel kétrészes komédiában lép fel Bonyhádon Schütz Ila ér­demes és Haumann Péter Kossuth-díjas érdemes mű­vész, január 15-én este hét órakor a művelődési ház színpadán. A budapesti Radnóti Színház vendégjá­tékának a rendezője is Hau­mann Péter. Gáz Majoson Majoson a VII. utcában át­adták és üzembe helyezték a gázvezeték-rendszer újabb 1300 méter hosszú szaka­szát. Telepbővítés A bonyhádi szennyvíz- tisztító telep kapacitásának bővítésére volt szükség, amit a műszaki szakemberek két ütemben terveztek meg. En­nek a tervnek megfelelően a második ütem első lépcsőjé­nek munkálatai elkészültek és az új esztendőben már a műszaki átadáson is túl vannak. A 9,8 millió forintos beruházással jelentős mér­tékben javult a helyzet. Gyermekszínház Mátyás király meg az ör­dög címmel mesejátékot nézhetnek meg a város és városkörnyék nebulói. Ja­nuár 30-án délelőtt és dél­után nézhetik meg a műve­lődési központban az elő­adást. Csatornázás A város csatornamű-háló­zatának építési munkái a ke­leti városrészen folytatód­nak, ahol a Bartók Béla utcá­ban megkezdték az újabb szakasz elkészítését. Hangverseny A Pécsi Szimfonikus Ze­nekar Howard Williams ve­zényletével ad január 14-én hangversenyt, szintén a Vö­rösmarty Mihály Művelő­dési Központban, fél kettő­kor,- melyen a szimfonikus zenekarról és hangszereiről Dobos László tart ismertetőt. Vendég Szerdán az Országos Tár­sadalombiztosítási Igazgató­ság főigazgató-helyettese, dr.Hargitai Sándor tett láto­gatást a városi polgármesteri hivatalban, ahol az egész­ségügy további finanszíro­zásával kapcsolatos kérdé­sekről tárgyaltak. Svábbál A művelődési ház szoká­sos szórakoztatási program­jainak egyikére, a nagyhírű svábbálra az idén január 18-án kerül sor. Az esten fel­lép a teveli német nemzeti­ségi együttes, s a talpaláva- lót a Zehmann és a Prizma zenekar szogláltatja majd. A Völgység tévéről A bonyhádi kábeltelevízi­óban első ízben kerül sor hétfőn a szokásos időben, 18 órakor az MTV csatornán élő adásra. A műsor vendége: Oroszki István polgármester és Kerekes László pénzügyi osztályvezető lesz. A Völgy­ség televízió további sorsá­val, a helyi adókkal, vala­mint a telefonhálózat bővíté­sének helyzetével kapcsola­tos kérdéseiket feltehetik az 51-933-as, 51-059-es telefon­számokon, valamint a III-as számú iskola címére írt le­vélben. Költségvetés A város költségvetésének előkészítésén dolgoznak a pénzügyi osztály munkatár­sai, s a törvény megjelenését követően - lehetőleg még e hónapban - szeretnék azt el­fogadtatni, hogy zökkenő- mentesen induljon az új esz­tendő e téren is. Hűségmozgalom A honismereti kör január 25-én délelőtt kilenc órakor „A bonyhádi hűségmozga­lom zászlóbontásának 50. évfordulója" címmel tart megemlékezést, melyben ünnepi műsorra is sor kerül, s levetítik a Hűségesek című dokumentumfilmet is, és ki­állítás is nyílik. A helyi adóról A bonyhádiak értesítést kaptak a hivataltól, melyben a lakások tulajdonosait kérik fel a magánszemélyek kommunális adójának beval­lására. Ezt azok is készítsék el a kiküldött kérdőív segít­ségével, akik a későbbiekben jogosultak lesznek a fizetési mentességre, mert a beérke­zett adóbevallásokat köve­tően tudják csak ezt megál­lapítani. A kommunális adó két részletben, március 15-ig és szeptember 15-ig fizethető illetékmentesen. Még a téli szünetben történt. Az apuka gyermekeivel sétára indult, remélve, hogy a hideg időben a szántáson túl fácánt, netán őzet látnak. A túra során akácos erdősávon keresztül ve­zetett útjuk. Kitaposott ösvény tűnt fel előttük, s engedve a kí­váncsiságnak, ők is ráléptek. Egy földbevájt, gallyakkal, földdel és nylonfóliával fedett bunkerfélét láttak. Közelebb léptek. A mélybe lépcsők vezet­tek, a bejárat előtt koszos rongy lógott, s kályhacső széle kandi­kált kifelé. Az apuka eképp szólt:— Itt lakik valaki, gye­rekek! Mire a mélyből nem túl ba­rátságos, de annál határozot­tabb hang felelt. — Nem lakik itt senki! Men­jenek innen! A történet hallatán mi is fel­kerekedtünk. A bunkerra, vagy inkább lakásra (?) mi is rálel­tünk. Előtte szétvert kézikocsi romjai hevertek. A deszkarészt régen eltüzelték, a kerekeken a bosszú nyomait tükröző pusztí­tás látszott. Mindenütt kosz, papírfecni, üres flakon, és ren­geteg konzervdoboz. Az az ol­csó fajta káposzta. Üresen. A környezet borzalmas. A bun­kerban egy olajkályha, fehér csövéről lepattogzott a zománc java része. A földön öreg, nagymintás régimódi ágyta­karó, egy mocskos törölköző darabja, pár hasáb fa. Itt valaki lakik. Eli minden­napjait. Napközben hiába ke­restük, talán megélhetése után kutatva kószált a városban. Igen, mindez 1992 január elején Bonyhád város közelében, a majosi deltánál, az akácsoron ♦ történik. Közel a halászcsárdá­hoz. Meg a nyomorúsághoz...

Next

/
Thumbnails
Contents