Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-04 / 3. szám

1992. január 4. PÚJSÁG 13 Korosztályos sakk OB Három aranyérem már „elkelt" Pakson Egy százalék esélyt adott magának Interjú Móra Zoltánnal, Tolna megye sportigazgatójával „Sokat foglalkoztat az útkeresés problémája Pakson az ESZI-ben folyta­tódott a 9-15 éves korosztá­lyúak országos egyéni sakkbaj­noksága. Pénteken a 82 tagú mezőny már az utolsó előtti for­dulón jutott túl. Azaz, a finisé­hez érkezett a fiatalok küzde­lemsorozata. Három korosztályban - a mai záróforduló eredményeitől füg­getlenül - már eldőlt az orszá­gos bajnoki cím sorsa. A 11 éves fiúknál a szombathelyi Soponyai Tamás már behozha­tatlan előnnyel vezet, így aztán aranyérmesként utazhat haza a Duna-parti városból. A 13 és a 15 éves lányoknál is ismertté vált a bajnoki cím birtokosa. Az előbbieknél Lendvai Edit (Szombathely) 100 százalékos teljesítménnyel lett „befutó”, míg a 15 éveseknél Grábics Mónika (Miskolc) mindössze fél pontot, egyetlen döntetlent en­gedélyezett ellenfeleinek. Ami pedig a házigazda pak­siak versenyzőinek szereplését illeti: Vámos Viktor tartja ezüst­érmes helyezését, mint ahogy a világbajnokságot is megjárt Ács Péter a két évvel idősebb korosztályúaknái. Tegnap egyébként Pakson tartotta kihe­lyezett ülését a Magyar Sakk Szövetség Ifjúsági Bizottsága, délután pedig az edzők, veze­tők és a szülők mondhattak vé­leményt az országos szakszö­vetség által szervezett szülők fórumán. A bajnokság állása: 9 éve­sek, lányok: 1. Vékony And­rea (Debrecen) 9,5, 2. Pallag Szilvia (Makó) 9, 3. Varga Ju­lianna (Párád) 8,5 ponttal. Fiúk: 1. Kirják Péter (SZÁÉV) 6,5, 2. Vámos Viktor (Atome­rőmű SE) 6 ponttal. 11 évesek, lányok: 1. Ho­ang Trang (MTK) 7,5, 2. Dé- csey Katalin (Tapolca) 5,5 (1 függő), 3. Gurgilics Barbara (Szombathely) 5 (1 függő) ponttal. Fiúk: 1. Soponyai Tamás (Szombathely) 7,5, 2. Ács Péter (Atomerőmű SE) 6, 3. Horváth Ádám (Tapolca) 5 ponttal. 13 évesek, lányok: 1. Lend- vay Edit (Szombathely) 8, 2-3. Kiss Fernanda (Statisztika) és Lakos Nikoletta (Tapolca) 6-6 ponttal. Fiúk: 1. Galyas Mi­hály (Vasútépítő) 6,5, 2-3. Hargittay Szabolcs (Statisz­tika) és Perger László (Szombathely) 5,5-5,5 pont. 15 évesek, lánmyok: 1. Grábics Mónika (Miskolc) 7,5, 2-3. Albert Kornélia (Statisz­tika) és Palkó Gabriella (Szombathely) 6-6 ponttal. Fiúk: 1. Szűk Balázs (Mat(t)ador) 6,5, 2. Ruck Ró­bert (Szombathely) 6, 3. Gyi- mesi Zoltán (DUTEP SC) 5 (1 függő) ponttal. — Bevallom, ha az összes középkori kínzóeszközt beígé­rik, akkor sem tippeltem volna az Ön sportigazgatóságára. De, azt hiszem, ezzel nemcsak én voltam így. Ön nem lepődött meg? — Meglepett, de azért a si­kernek kellett adnom bizonyos százalékot. — Pontosan mennyit? — Egyet a kilencvenkilenc­hez, de azt legalább biztosan. — Véleménye szerint, mi döntött a pályázata javára? — Azt hiszem, ráéreztem sok mindenre, ami a jelenlegi sportmozgalomban problémás. Utólag derült ki, hogy olyanokat írtam a pályázatomban, amivel a versenysport- és kutatási osz­tály éppen most foglalkozik. Va­lószínűleg a sporttörvénnyel kapcsolatos utalásaim is talál­koztak az OTSH véleményével, koncepciójával. Tudomásom szerint a megyei önkormányzat is erőteljesen hallatta a hangját, vagyis beleszólt a döntésbe. Persze ebben a határozatban az is benne lehetett, kiket nem akarhattak... — Jó magyar szokás szerint, rögtön megindult a találgatás, mely pártnak lehet a tagja. Ha MDF-es, akkor azért, ha SZDSZ-es, akkor meg amazért került ebbe a pozícióba. Szó­val, kiknek van igaza? — A Magyar Szociáldemok­rata Párt tagja vagyok. — Azt is hallani, hogy a Móra Zoltánt „megeszik" regge­lire a rutinos sportvezetők... — Majd meglátjuk ... Azért én elég harcias vagyok, aki nem hiszi, kérdezze meg a volt munkahelyemen, a szekszárdi Műszaki Szakközépiskolában, akadt-e már olyan, aki „meg­evett”. — Ha már a múltnál tartunk, mit mondana el önmagáról? — Diósgyőri születésű va­gyok, jelenleg 44 éves, a Test­nevelési Főiskolán végeztem, utána, 1972-ben kerültem Szekszárdra. Itt a sportiskolá­nál voltam atlétika-szakágve- zető, majd a sporthivatalhoz ke­rültem, mint módszertani főelő­adó. Ezután több, mint egy év­tizeden át tanítottam testneve­lést, javarészt az előbb említett iskolában. Ahogy azokat, akik a jövőjüket igyekeznek előre megtervezni, úgy engem is so­kat foglalkoztat az útkeresés problémája. Mindig izgő-mozgó, semmivel sem elégedett ember benyomása alakulhatott ki rólam. Ma már azért sokkal nyugodtabb va­gyok, bár most is egy nagyon jó társaságot, munkahelyet hagy­tam ott - a bizonytalanért. — Volt-e valami családi indít­tatása, hogy a sporttal kezdett el foglalkozni? — Igen, az édesapám Diós­győrben volt sportvezető, az ’50-es évek elején. Gyerekko­romban atlétizáltam, síeltem és ha valami bajom volt, órákat sé­táltam egyedül az erdőben. Ez talán jelzi azt is, hogy szeretem a magányt és a természetjárást is. Egyébként mindent kedve­lek, ami a szakmával össze­függ, díjazom a munkát, a telje­sítményt. — Sokan a nyakamat akar­nák venni, ha nem kérdezem meg: milyennek látja Tolna me­gye sportéletét? — Nagyon szép eredmé­nyek voltak és vannak, ezeket tartani is kellene. Ennek el­érése érdekében vannak el­képzeléseim, terveim, de konk­rétumokat még nem szeretnék mondani, hiszen felelőtlenség lenne ilyen kevés információ birtokában nyilatkozni. Egye­lőre ismerkedem, tájékozódom. De, ha már újságíróval ülök szemben, azt azért elmonda­nám, hogy a sajtóval való jó kapcsolatot fontosnak tartom, mert a reklám nagyon kell a sportnak. Hozzájárulhat bizo­nyos szemlélet-változtatáshoz is. A magyar ember közismer­ten fogékony az újra, tehát az új életmódra is, vagyis a több sportra, több mozgásra. Bár - azt is hozzá kell tennem - az elkövetkező 10-15 évben, nem valószínű, hogy több szabad­ideje lesz... — Milyen lesz az önálló sportigazgatóság felállása? Elég sok a mendemonda... — Jelen pillanatban minden­kinek az állása megmarad, igaz, igyekeznünk kell, hogy bi­zonyítsuk létünket. Most éppen költözködünk a Szakszerveze­tek Székházának negyedik emeletére. Költsévetésünkről konkrétumot még nem tudok mondani, a parlament is csak az év utolsó napján döntött a költségvetéséről. Nemsokára a többi megye sportigazgatójával lesz egy tanácskozásunk, me­lyen a sportigazgatóságok szervezeti és működési sza­bályzatára teszünk ajánlásokat. — Gondolom, első napja nem az unalom jegyében telt el. — Megmondom őszintén, ideges gyomorral jöttem be. Új hely, új körülmények, aztán a költözés, a rengeteg telefon, s egy csomó olyan adminisztrá­ciós feladat, melyet még soha­sem csináltam. Új munkatár­saim maximálisan segítettek, ennek ellenére, kicsit „szétes­tem”. — Sportigazgatósága nem kezdődött a legszerencséseb­ben, hiszen december 27-én Budapesten nem tudott részt venni a beiktatási ünnepségen. — Kórházban voltam vese­kővel, melyet másnap - úgy­mond - „spontán megszültem”. Utána, december 30-án iktattak be. — Amihez, ha egy kicsit megkésve is, de hadd gratulál­junk, egyben sok sikert kí­vánva. — Köszönöm, ezen leszek. KRZ Fotó: Ótós Réka Balról Galyas Miklós (elöl) es Szűk Balazs a két listavezető Tájfutás Vidám óévbúcsúztatás Bush-tanács „tiniknek" Dombóvárról jelentik A Paksi SE és a Budapest Bank RT. közösen rendezte meg az óév utolsó napján a 11. Szilveszter Kupa tájfutóver­senyt. A vidám hangulatú ren­dezvény érdekessége volt, hogy az 1992-ben kiadásra ke­rülő új térkép egyik szelvényét kapták a résztvevők, s most is­merkedtek meg a Paks-Cse- resznyés közötti új tereppel, amely a tájfutást látványossá teszi, hiszen az erdőn kívül több nyílt terepet is magába foglal. Á rendkívül hideg, szeles idő ellenére negyvennyolcán álltak rajthoz. A kategóriák győztesei a Paksi SE-től pezs­gőt, a Budapest Banktól pedig tárgyjutalmat kaptak. A Szilveszter Kupa vég­eredménye: N-17: 1. Glósz Annamária, 2. Dömötör Edit, 3. Gyomaendrőd adott otthont a III. Ippon Kupa karateverseny­nek, megyénket a faddi műve­lődési ház valamint a szek­szárdi Gyermekek Háza csa­pata képviselte. Balogh László tanítványai dicséretesen sze­repeltek, a 85 indulót felvonul­tató viadalról a 8-10 évesek versengésében a szekszárdi Kovács Miklós arany-, Sza- bolcska Gábor pedig ezüsté­remmel tért haza. A 11-13 éves korosztályban a faddi Báli Ervin Körösztös Lívia (mindhárom Paksi SE) N-15:1. Heiszler Judit, 2. Fa­lusi Lívia (mindkettő Paksi SE), 3. Hirth Judit (Atomerőmű SE). N-13: 1. Nemes Alina, 2. Tóth Katalin (mindkettő Szek- szárd I. Sz. Általános Iskola), 3. Nagy Jolán (Atomerőmű SE). F-21: 1. Magyar János (MAFC), 2. Dömötör Zsolt (Győr, közlekedési főiskola), 3. Tóth Gábor (Atomerőmű SE). F-17: 1. Csekő József, 2. Blézer István, 3. Nepp József (mindhárom Paksi SE). F-15: 1. Gombos László, 2. Teopold Péter (mindkettő Paksi SE), 3. Kiss Ignác (Paks). F-13: 1. Takács László, 2. Hegedűs Viktor (mindkettő Paksi SE), 3. Labrincz Ferenc (Atomerőmű SE). arany-, Kovalcsik Zsolt pedig ezüstéremmel gazdagította gyűjteményét. A 8-10 évesek küzdelmében a faddi Mácsik Zsuzsa és Lő- rincz Zoltán egyaránt bronzér­mes let. A 15-18 éves korosztá­lyú lányok döntője az előküz- delmek alatt történt sérülések miatt elmaradt, így a faddiak két biztosnak látszó éremtől estek el. Az összesített pontverseny­ben így is a 3. helyet szerezték meg. George Bush amerikai elnök sportszeretete közismert. Bu­dapesti látogatása során sem maradhatott el az éltető koco­gás programjából. Az államférfi a Parade magazinnak adott in­terjújában a testmozgás fontos­ságát boncolgatta. Az elnök letörten említette, hogy az amerikai gyerekek egyre inkább a televízió rabjává válnak. A képernyő előtt ülnek naphosszat, és roppant keveset mozognak. „Nem mondok újat azzal, amikor felhívom az ame­rikai gyerekek figyelmét arra: egészséges lélek csakis úgy lé­tezhet, ha a test is az. Márpedig testi harmónia, kiegyensúlyo­zottság elképzelhetetlen rend­szeres mozgás nélkül” - jelen­tette ki George Bush. Az elnök visszaemlékezett tavaly májusi szívpanaszaira. A 67 éves államférfi azóta valamit visszafogott kocogómennyisé­géből. Előbb napi 3 kilométerre csökkentette a lassú „poroszká- lás” távját, majd az új metódus szerint mostanában már csak három napot szán arra, hogy fusson. Persze a „kieső időben” sem tétlenkedik! Golfozik, ke­rékpározik, és a teniszütővel is meglehetősen jól bánik. Váratlanul, előrehozták az Egyesült Államok-MagySror- szág válogatott ökölvívó csa­patmérkőzés időpontját, így péntek reggelre Papp László szövetségi kapitány és Szántó Imre edző már kijelölte a szom­baton útrakelő gárdát. Az utazó — Nem a szívem miatt he­lyeztem kicsit háttérbe a koco­gást - mondta Bush. - A lábaim bírják kevésbé az ezzel együtt járó terhelést, a monotóniát. Bevallom, úgy ahogy van: a ko­cogást követően éjszaka a két térdem közé kispárnát kell he­lyeznem, mert a térdszalagjaim sajognak. De a futásról soha­sem mondanék le, hiszen egy­szerűen képtelen lennék a ren­des napi munkavégzésre. Bush kerek-perec azt nyilat­kozta a Parade munkatársának, hogy az amerikai „tinik” lusták. Véleménye szerint a szülők fe­lelőssége, hogy csemetéiket ki­ugrasszák a TV-készülékek elől, mert a képernyő előtti tes- pedés szellemi és fizikai tunya­sághoz vezet. — A fiúknak erősen ajánlom a kerékpározást, a lányok pedig sietősen iratkozzanak be aero- bic-tanfolyamra - tanácsolta George Bush. Rámutatott: ko­rántsem a versenysport foga- datlan prókátora kíván lenni, pusztán az egészségmegőrzés fontosságára hívja fel a figyel­met. Mielőtt vészharangok konga- tása lenne indokolt... - emlí­tette. csapat: 48 kg: Lakatos Pál, Isaszegi Róbert, 51 kg: Kovács István, 54 kg: Barta Zsolt, Bog­nár László, 57 kg: Kalocsai Zol­tán, 60 kg: Petrovics János, 63,5 kg: Szili Zoltán, 67 kg: Szabó Lóránt, 81 kg: Béres Zol­tán, 91 kg: Hart Péter. A négy napja elköszönt óesz­tendő utolsó hetére is jutott szabadidős sportprogram Dombóváron és környékén egyaránt. A Spartacus SE te­kecsarnokában jó hangulatú egyéni versenyt rendeztek a Szilveszter Kupáért., A végső győzelmet Takács Árpád sze­rezte neg Suhajda Mihály és dr. Iván Gyula előtt. , A dombóvári Áfész által fel­ajánlott kupáért az asztalite­A diáksportkör és a szülői munkaközösség gondos előké­szítő munkájának köszönhe­tően a szekszárdi 2-es iskolá­ban megrendezett Zrínyi Kupa gyermeklabdarúgó tornán a gyermekek és a felnőttek felejt­hetetlen sportélményekkel gaz­dagodtak. A színvonalra sem lehetett panasz, a villámtornán nem­csak fogcsikorgató küzdelmet, hanem emlékezetes egyéni tel­jesítményeket is láthattunk. Dr. Pataki Miklós egykori ferencvá­rosi játékos például annak a vé­leményének adott hangot, hogy az ilyen rendezvények megte­kintésével az NB-s egyesületi vezetők is értékes tapasztala­tokat nyerhetnének. A legjobbak végül vastaps és szülői meghatottság kíséreté­ben vehették át a jutalmakat. Az időnként kicsorduló könny­cseppek is jelezték, hogy a gye­rekek tudnak még lelkesedni niszben is rendeztek tömeg­sport versenyt. Végeredmény: 1. Cserháti József, 2. Kökény Gergely, 3. Frukt Gábor. Szakoson randevúztak a Dombóvár és városkörnyéke szabadidős tekeverseny részt­vevői. Az egyéni küzdelemben Tóth István révén szakcsi siker született, a második- és har­madik helyen két dombóvári, dr. Iván Gyula és dr. Urbán András osztozott. ezért a játékért. A gyermekfo­cisták legközelebb január 25-én Bátaszéken a Kalász Já- nos-emléktornán mérhetik majd össze az erejüket. A hat csapatot pályára szólító viadalt a szabadkaiak részvé­tele avatta nemzetközivé. A torna végül a pécsiek sikerét hozta, a döntőben imponáló fö­lénnyel verték a kaposváriakat. A 3. helyért vívott mérkőzésen a szekszárdiak lelépték a sza­badkaiakat.' Eredmények, csoportmér­kőzések: „A” csoport: Szek­szárdi Dózsa-Bonyhád 5-1, Pécsi MSC-Sz. Dózsa 4-0, Bonyhád-Pécs 4-4. „B” cso­port: Kaposvár-Bátaszék 3-0, Szabadka-Bátaszék 3-1, Ka- posvár-Szabadka 5-0. Helyosztók. Az 5-6. he­lyért: Bonyhád-Bátaszék 7-3. A 3-4. helyért: Szekszárd- Szabadka 4-0. A kupadöntőn: Pécs-Kaposvár 5-0. III. Karate Ippön Kupa Faddi és szekszárdi érmek Az amerikaiak ellen Zrínyi Kupa gyermeklabdarúgó torna A pécsiek vitték el a serleget

Next

/
Thumbnails
Contents