Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-27 / 22. szám
4 WÚJSÁG SZEKSZÁRDI SZEMLE 1992. január 27. Májustól már megvásárolják? Szekszárdi Vasárnap: négyezer példány a fennmaradáshoz Beszélgetés Takács Zsuzsával, a lap főszerkesztőjével Az utóbbi időben néhány mendemonda kelt szárnyra a megyeszékhely hetilapjáról, a Szekszárdi Vasárnap című városi újságról. Ezek tisztázása érdekében kértük fel Takács Zsuzsát, a lap főszerkesztőjét az alábbi beszélgetésre. — Szinte naponta születnek az országban olyan lapok, melyek az érdekes, naprakész, szinte mindenről szóló hírszolgáltatásaik ellenére idővel mégis megszűnnek. Tartják azonban magukat a régi, jól bevált újságok, még akkor is, ha adott esetben kevesebbet nyújtanak, mint az újonnan alapítottak. Véleménye szerint ez esetben is érvényesül a megszokás elve? — Sajnos, ez így van. Szeretném példaként megemlíteni a profi szinten írt és szerkesztett Helyzet című hetilapot, mely szintén megszűnt. — Az egyébként 17 forint 50 fillérbe kerülő Szekszárdi Vasárnapot ez év január elejétől április végéig ingyen kapják az olvasók. Ön az első ingyenes lapszámban leírta: azt szeretné, ha ez alatt a fél év alatt az olvasó megszeretné, s később már az áráért meg is venné a Szekszárdi Vasárnapot. Nem lett volna szerencsésebb már kezdetben, az első számoknál ingyenesen teríteni a lapot? — Magam is szerencsésebbnek tartottam volna, ha ezt a módszert az elején alkalmazzuk. Többek között azért is nehéz űj lapot indítani, mert áz emberek nehezen szoknak hozzá az újhoz. Mindannyian a szokások rabjai vagyunk. Mégis, úgy gondolom, ha az írásokkal, a közérdekűséggel megpróbáljuk a színvonalas nívót tartani, sőt emelni, akkor van remény. — Milyennek kellene lennie egy városi lapnak ahhoz, hogy a lakosság magáénak érezze, hogy ne sajnálja rá a pénzt, hogy hiányozzon neki? — Az eddigi újságírói tapasztalatom és kollégáim véleménye szerint is a helyi érde- kűség, a hír, az információközlés a legfontosabb. Kezdve az önkormányzati hírekkel, hiszen ezek azok, melyek a lakosság egészét érintik, érdeklik. Fontos a programkínálat is, melyet úgy kell összeállítani, hogy útmutató legyen a lakosság számára, legyenek olyan témák, melyeket hétről-hétre keresnek az olvasók. A lap mutasson be színes egyéniségeket is. Olyan komplett, olvasmányosan tájékoztató újság legyen, melyet az egész család szívesen vesz kézbe a hétvégén. — A nehézségek ellenére mégis miért fontos, hogy egy városnak saját lapja legyen? Mert, hogy fontos, ezt az is bizonyítja, hogy megyénkben szinte valamennyi város rendelkezik már önálló lappal. — Régen abban a városban, ahol olyan szellemiség uralkodott, feltétlenül meg lehetett találni a település önálló lapját. A helyi újság hiánya miatt tartották eddig a szekszárdiak lapjuknak a Tolnai Népújságot. Ám egy városi lapnak egy adott szellemiséget kell sugároznia. Vannak Szekszárdon is meghatározó személyiségek, akik kötődnek a megyeszékhelyhez, s megmozgathatok, persze nem feltétlenül a szereplés miatt, hanem azért, hogy tegyenek valamit a városért. — Több városi lap - amelyik igaz ugyan, hogy havonta jelenik meg - nagy előnnyel rendelkezik: ingyenes. — Ezt az előnyt az anyagi lehetőségek határozzák meg. Ha valaki egy lapot akar indítani, akkor meg kell hozzá teremteni az anyagi feltételeket. Egy havi lap előállítása, főleg, ha minősége, kivitelezése egyszerűbb, nem kerül olyan sokba. A Szekszárdi Vasárnapnak ahhoz, hogy rentábilis legyen, négyezer példányban kellett volna elkelnie. Ahhoz kevés volt a szponzorok által felajánlott összeg, hogy a lap igazi beindulásáig ez kitartson. Bár még nem dőlt el, de reménykedem, hogy az önkormányzat részéről is kapunk megfelelő támogatást. — Próbálkozik az újság hirdetéssel is. Segíthet-e ez valamit a helyzeten, hiszen egyre több a csak hirdetéssel foglalkozó lapok száma. — Reméljük, hogy most, amikor ingyenes lévén sok helyre eljut a Szekszárdi Vasárnap, lesznek jelentkezők, s ez is segíthet a lap fennmaradásában. — Mit vár az elkövetkező négy hónapban a szerkesztőségi kollektívától, mi az, amivel kedvezően lehetne befolyásolni a lap sorsát? Főszerkesztőként miként vélekedik: van jövője a Szekszárdi Vasárnapnak? — Van egy társaság, amely egy lap létrehozására vállalkozott. Számukra és számomra ez egy felemelő, nagy kihívás. Egy lap létrehozása nem elsősorban üzleti vállakózás, hanem szellemi értékteremtés, s egyúttal óriási kötődés. Nagyon szeretnénk, ha minél többen fordulnának hozzánk ötleteikkel, kritikáikkal, hogy tudjuk, mi érdekli a lakosságot. Sokkal könnyebb dolgunk lesz, ha kapunk olvasói visszajelzéseket. Szeretnénk olyan „írástudókat" megnyerni a lapnak, akiknek szép szavuk, számos jó gondolatuk és igazi mondanivalójuk van. Szerkesztőségünk ajtaja mindenki előtt nyitva áll, bár körülményeink sajnos nem olyanok, amilyenek egy igényes szerkesztőségi munkát megilletnének. Munkatársaink külsősök, mégis, már látszik, hogy kialakult egy olyan törzsgárda, amelyik szívügyének tekinti a lapot. Szóval, mindent összegezve hiszünk, hiszek abban, hogy májusra, mire újból pénzért árusítják a lapot, az olvasók már egy ismert, szeretett, tartalmas lapot fognak megvásárolni. Sas Erzsébet • • Üzenetek a falon Hihetetlen, hogy egy vasárnap délutáni séta közben mennyi mindent lát az'ember az utcákon. Miközben az eget kémlelve a napok óta beígért hóesést várom és rovom a főutcát, kimeríthetetlen például az utamba kerülő olvasnivaló. Hétköznap, a rohanás és a tömeg miatt talán észre sem venném. Nos, most nem az üzletek, hirdetőbálák felirataira, reklámjaira gondolok, hanem a spontán megnyilatkozásokra, a legtöbbször egy embernek szánt üzenetekre. Közreadok egy párat, ki-ki mosolyoghat, mérgelődhet rajta. Ha esetleg a „címzett" itt olvasná először, akár praktikus is lehetne a gyűjtemény. Óriási autó (fogalmam sincs milyen márka, az biztos, hogy nem Trabant), a tetején itt-ott fehér szín villan elő, egyébként nyakig, akarom mondani tetőig piszkosan áll a járda szélén. Szépen olvasható bal odalán az üzenet, valószínű csak úgy mutatóujjal írva, nehogy kár érje a szép kocsit. „A víz csodákra képes." A bérház piszkosszürke öreg falain szinte üdítően hat a tűzpiros spray, kár, hogy a felirat nem túl költői. „Szállj le a Csilláról, engem szeret". Vajon ezt a Csilla is tudja? A zenekarok népszerűségének igazi fokmérője, hogy egy város hány házfalára vannak felsprayzve. Vezet a Manhattan. Kopik már a P. Mobil és szinte teljesen elhalványult a régi sztár, az Edda. A házfalak sajnos kénytelenek azokat a fel írásokat is tűrni, amelyekből nem kívánok példát idézni. Hál' Istennek, egyre kevesebb ilyennel találkozhatunk. Úgyszintén a politikai „üzenetek" sem jellemzők ma már. Talán mindenki élőben elmondja?! Bár úgy lenne. Valamivel bátrabb és tisztesebb módja a kommunikálásnak, mint a falra való firkálás. Egyébként is, maradjon az csak meg a tiniknek, arra az esetre, amikor egyszerűen muszáj közölni a világgal, hogy „Jó vagy nálam Rita"! Bár jobb lenne, ha ezt egy fiatalokat befogadó kultúrált helységben mondhatná a szemébe Ritának az imádó, aki jelen esetben aláírásként nemes egyszerűséggel csak így nevezte meg magát: „egy srác a házból." — sas — Fotó: Ótós Réka Egy spontán, őszinte falfirka-vélemény a sok közül i Rejtett értékeink Boda Vilmos háza Kereken száz esztendővel ezelőtt ugyancsak nagy élet folyt a Bezerédj utca 7. szám alatti épületben: kortesek és választók adták egymásnak a kilincset, hogy azután két nap múlva fáklyás felvonulással ünnepeljék az újjáválasztott országgyűlési képviselőt, Boda Vilmost. Élete, működése öt és fél évtizedig kötötte megyénk- hez, azon belül is városunkhoz, amelyért vitathatatlanul igen sokat tett. Boda Vilmos 1840. augusztus 15-én született Veszprémben; Székesfehérvárott és Budán végezte iskoláit, majd az 1861-es tisztújítástól Tolna vármegyében találjuk. Nem éppen baráti kéztől származó jellemzés szerint küllemét tekintve „magas, karcsú, kissé előre hajló fejjel, de meglehetősen csinos férfi... Két féle szeme van, az egyik világos a másik sötét". Ennél fontosabbak azonban tettei: alapító' tagja a Szegzárd i Haladókörnek, am^ly megyénk első s mindmáig leghosszabb életű lapját, a Tolnamegyei Közlönyt indította útjára 1873-ban. Ennek lett főszerkesztője - több mint negyven éven át -, kiadó-tulajdonosa a királyi járásbírói tisztre emelkedett Boda. Szintén 1873-ban alakította meg az országban negyedikként az Önkéntes Tűzoltó- és Tornászegyletet, amelynek megválasztott elnöke lett. A polgári olvasókörnek egyébként ugyanígy vezetője volt, s e minőségében indítványozta az egylet tagjai körében, hogy lépjen föl országgyűlési képviselő- jelöltként 1884-ben. Ekkor már egy esztendeje készen állott háza, amelyet 1883-ban építtetett emeletesre. Anyagi lehetőségeihez hozzájárult, hogy 115 éve, 1877. január 1-jétől az újság is tulajdonába került, s a lapot a megye a törvényhatóság hivatalos közlönyévé tette és anyagilag támogatta. Az épületet feltehetően Stann Jakab építési vállalkozó, 1887-ben sikkasztás miatt lebukott községi bíró tervezte és építette. Bodát honatyaként sokan nem tudták elképzelni, különösen, hogy riválisa a Szabadelvű Párt midenható elnöke volt. Varasdy Lajos tanfelügyelő egy kaszinói esten egyenesen azt mondta neki: „Te nem országgyűlési képviselő, hanem országgyűlési képmutató le- szesz, ha megválasztanak". Ez a jelöltet legkevésbé sem zavarta diadalában. Újjáválasztá- sait azonban nem pártprogramjának köszönhette, hanem főleg a szekszárdi szőlők filoxéra elleni megvédésének, majd rekonstrukciójának ügyében tett eredményes lépéseiért. Mandátumát tekintve egyedülálló rekordot tart megyénk székhelyén: összesen hat cikluson keresztül, megszakítás nélkül Szekszárd bizalmát élvezte. Mindössze néhány szavazaton múlott, hogy első polgármesterünk nem ő lett 1905-ben, a rendezett tanácsú várossá alakuláskor. Főszerkesztőként, újságíróként csaknem minden jelentős helyi ügy fölvetésében vagy támogatásában oroszlánrésze volt, lapjában indult útra a megye legtöbb tehetsége, köztük Babits Mihály, akinek 1898-ban közölte műfordításait. Örök elégedetlenségét nemcsak saját előmenetele, hanem főleg Szekszárd érdekében használta szervezésre, bírálatra, a közvélemény megszólaltatására. Halálakor, 1916 augusztusában, barát és ellenfél egyaránt főhajtó tisztelettel emlékezett róla. A fentiek alapján többszörösen megérdemelné, hogy városunk legalább egy utcanév szerény formájában ne feledkezzék el nevéről. Dr. Töttős Gábor Fotó: Ótós Réka Haj dán 750 éve, 1242. február elseje után a tatár seregek elfoglalták és feldúlták Szek- szárdot. A helybelieket nem érte váratlanul a támadás, mert arról Pál országbíró erre elvonuló csapatától előre értesülhettek, s így a közeli erdőkbe és mocsarakba menekülhettek. 155 éve, 1837. január 31-én született Tolnai Lajos író, költő Györ- könyben. Még legátusként többször megfordult Szekszárdon, városunk több művében is színhelyként szerepel, s ma is itt él első monográfusa (dr. Bíró János). 100 éve, 1892. január 28-án harmadszor választották képviselővé Boda Vilmost 48-as párti programmal. 80 éve, 1912. január 29-én a Tolna vármegye és a Közérdek dr. Klein József kórházi alorvos eskütételéről tudósít, ő később Kelemen Józsefként lett városunk közismert és közkedvelt tiszti főorvosa. A hónap utolsó hetében került a könyvesboltokba dr. Leopold Lajos szociológusnak, városunk szülöttének A presztízs című műve, amely hamarosan szerte Európában és Amerikában is kivívta a kortársak elismerését. 70 éve, 1922. február elsején - kultuszminiszteri közbenjárásra - megszüntették Babits Mihály rendőri felügyeletét. (Addig hetenként kellett jelentkeznie a hatóságnál.) Krónikás A hivatal hírei Az előzetes tervek szerint január 28-án Szekszárdra érkezik Majoros András, a Földművelésügyi Minisztérium képviselője. A meghívott vendég a környezetvédelmi pályázati lehetőségekről ad tájékoztatást a polgármesteri hivatalban. * A szociális bizottság, valamint a Polgármesteri Hivatal Városüzemeltetési és Beruházási Irodája megvizsgálja a szociális bérlakások építéséhez telkek kialakításának lehetőségét, annak érdekében, hogy 3-4 éves időszak alatt a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken élők részére majdan kiutalható lakások álljanak az önkormányzat rendelkezésére. * A Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára leiratban tájékoztatta a polgár- mesteri hivatalokat - így a szekszárdit is - a helyi közlekedési tarifa árjóváhagyási rendjével kapcsolatban. Felhívta a figyelmet egyebek mellett arra, hogy az 1991. év végére kialakult feltételekhez képest a költségváltozások 17-18 százaléknál nagyobb díjszintemelkedést általában nem tart indokolnak. Utalt arra is, hogy az 1991. év elején a helyi közlekedési tarifaemelések átlagosan elérték a rendkívül magas, 80-100 százalékot. * Az adóügyi csoport a rendelkezésre álló nyilvántartás alapján valamennyi szekszárdi állampolgárnak megküldte a helyi adókból az építményadó bevalláshoz szükséges nyomtatványt, nyilatkozatot, és tájékoztatót. Folyamatosan küldik a gépjármű-bevallási lapokat azoknak, akik a BM gépkocsi nyilvántartásában szerepelnek. A helyi iparűzési és a vállalkozók kommunális adóbevallási nyomtatványait, tájékoztatót, nyilatkozatot és az önkormányzat adórendeletét január végéig — az APEH által rendelkezésünkre bocsájtott adatok alapján - szintén megküldi az érintetteknek. Azon állampolgárok, akik az előbbiekben felsorolt nyilvántartásokban nem szerepelnek és január végéig bevallási nyomtatványt nem kapnak, kérjük keressék fel a polgármesteri hivatal adóügyi csoportját (Béla király tér 8. földszint 11-16. számú iroda) a mulasztási bírság elkerülése miatt. Ügyfélfogadás: hétfőn 10.00-től 16.30 óráig, szerdán 10.00-től 17.30 óráig. A folyamatos feldolgozás érdekében kéri az adócsoport, hogy a gépjármű adó és az építményadó bevallásokat rövid időn belül juttassák el a szekszárdi polgár- mesteri hivatalba. *
