Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-25 / 21. szám
1992. január 25. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G 1 Kis--------T r eneráció i.i fjúsági oldal Törd a fejed! r A múlt heti felvételünk egy üres negatívról készült. A legszerencsésebb megfejtő Lázár Irén, kistormási olvasónk volt, nyereményét postán küldjük el. Vajon mit ábrázol Ótós Réka itt látható felvétele? Rejtvényünkre január 3U.-ig várjuk a megfejtéseket. A borítékra, vagy levelezőlapra kérjük írjátok rá: „Törd a fejed!" Címünk a régi: Tolnai Népújság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. A Mentőcsapat magyar tagja: Bianca Walt Disney a kenguruk földjén Aki szereti a rajzfilmeket, az két legyet üt egy csapásra, ha megnézni a Mentőcsapat a kenguruk földjén-t, hiszen egyúttal láthatja a Koldus és királyfi „mikiegeres" változatát Ás. A kedves olvasó biztos rájött, hogy Walt Disney rajzfilmekről van szó. A Koldus és királyfiban természetesen a ma már jól ismert figurák szerepelnek: Donald kacsa, Plútó kutya, és még sokan mások. A Mentőcsapat tagjai, a magyar(l) Bianca és a amerikai Bemard egy nemzetközi egér-segély-szer- vezet tagjaiként New Yorkban élnek. Bemard épp eljegyezni készül Biancát, amikor hívás érkezik a távoli Ausztráliából: egy lelketlen orvvadász foglyul ejtett egy kisfiút... A happy end a hazai mozikban is hamarosan látható lesz. Arany Zsolt T orzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1984. május 20. Magdit a Jóska ágyában találta a reggel, és én. Nagyon fájt, mint már annyiszor, ha más karjai közt láttam. Nagyon fájt. Szeretem. Persze, ezt közölni kéne vele is. Akkor hátha semmi sem változna. (Q, az első szerelem, évek óta cipelem! Pécsi lány: „Maga mondja a legénynek, szoríjjál a kerítésnek!".) Szekszárdon töltöttük az éjszakát, Mayer Mátyás borpincéjében. Urasan berúgtunk. Senki sem emlékszik a lefekvés részleteire. Meg kéne szabadulnom Magditól. De ha már a Távolság és az Idő, ez a két nagy orvos is tehetetlenül áll a problémám előtt, kihez forduljak? Ritkán találkozunk, és minden együttlétünk rettenetes. Május 21. Időnként elhagynak az energiáim, és csak egy lányra gondolok. Sorra veszem, mit kellett volna, vagy lehetett volna másképp tennem, másképp tennünk, s magamba roskadva állapítom meg, hogy csak így történhetett. Mert így történt. Időnként egy lányra gondolok, aki talán még időnként sem gondol rám. Bánt, hogy nem őrül meg értem, hogy nem törekszik tűzön-vizén át a látásomra, nem olvadozik hangom hallatán, s nem csügged, nem kap sírógörcsöt, mikor elbúcsúzunk. A folyók súlyos köveket cipelnek. Néha kiáradnak, de az sem boldogítja őket igazán. Május 22. A Dombegyházi Állami Gazdaság területén mérünk. A Dombegyházi Állami Gazdaság étkezdéjében ebédelünk. Svájcisapkás traktoristák között. Csámcsognak, és nem mesterkednek késsel-villával. Csak a hús felaprításához használnak vágó szerszámot. Jó itt. Olcsó mosószappannal kezet mosunk, megtörölközünk, aztán kétpofára zabálunk. Vastag, zsíros húsokat, tésztás leveseket. Kell az erő a kinn dolgozónak. Május 23. Rohadt ciki, ha az ember villámlás és mennydörgés között tízig sem tud elszámolni. Az már a vihar igen közeli voltát jelzi. A vihar igen közeli volt. Egy kopasz kis dombtetőn álltam a távmérővel, egyszál magamban, vártam Bélát, aki az UAZ-zal elment a prizmáért, és féltem. Kísérteties széltölcsérek szaladoztak körülöttem, eleredt a zápor, csapkodott az isteny- nyila. Az ősemberekre gondoltam, akik ilyenkor összebújva vacogtak, és irigyeltem őket. Május 24. Az ember kulturlény. Kulturáltan is sz...rik. Az ember any- nyira kulturlény, amennyire kulturáltan sz...rik. Pörgessük meg a földgömböt, forgassuk meg az idő kerekét! Pöffesz- kedő polgárok, buzgolkodó selyemfiúk, nehéz gondolatú vidéki asszonyságok szellentget- nek az éjszakába. No de csak csínján azokkal a skatulyákkal kérem! Itt mindenki egyéniség, a történelmi időkön innen és túl, a ködös képzeletű fáraóktól a ködös képzeletű beatekig. Mindenki, vagy senki. De harmadik lehetőség is van, csak nem tudom, hogy mi. Május 25. Ki merészel dönteni rólunk, nélkülünk?! Országos rendelkezés, mondják, országos, és ölbe zuhannak a tehetetlen kezek. A MÁV döglődik. Megtiltották hát a dolgozók személy- kocsin történő „hazajárogatá- sát". A vonatozást tették kötelezővé, a jegyeket - bizonyságul - le kell adni. Kik tették mindezt, kiknek az érdekében, és milyen jogon? Hé, te, aki egész nap, egész évben lapátolsz a prérin, te kétes értékű ingázó, bárhol építed is az országot, holnaptól felszállsz a csühösre, akkoris, ha egy jár arra csak napjában, akkoris, ha másnap délre érsz haza - határozott az irodák tollnoka. És ilyenkor bizony pirul a reagálástól édes anyanyelvűnk. Május 26. Csodálatos nő a vasútállomás forgatagában. Nagy, tőle idegen csomagokat cipel. Csodálatos nő, és valahol kizsákmányolt családanya. A férje veri, a kölykei követelődzők. Senki sem változtathat azon, ami megtörtént, vagy aminek meg kell történnie. Eszünk, iszunk, szeretkezünk - ez jut nekünk. Alkatunkhoz nem illő csomagokat cipelünk, s közben szolidan szentségelünk. Május 27. A Kék túrát járjuk, heten, mint a Jóságosok. Enikő (a női nem egyetlen képviselője), Török Pista, Lakos Laci, Tamás, Sznob, Jóska meg én. Természetesen esik. A zivataros estéket kétszemélyes sátrainkban töltjük. Nem vidám így, szétcincál- tan a csapat. Én Tamással lakom, és a házasság árnyoldaláról beszélgetünk. Ö egy éve nősült, én „megértem". Nem tudom, hol húzzam meg a barátság határvonalát: Tamáson innen vagy túl. Mikor jó passzban van, élni vágyik, mikor elesett, őszinte csendet keres. Május 28. Sánta vasutas vezet be bennünket az egri állomásra, hátulról. Az eső szakad, ő minden járhatóbb ösvényt ismer a sínek között. Valahol az utcán csapódott hozzánk, szóba elegyedtem vele, néha meglöktem a hátizsákommal, hozzá értem, po- csolyakarülgetés közben - ez fontos volt számomra, a közvetlen kontaktus kialakításához. Vékony szíjon csüng a vállán egy ócska aktatáska. Időnként a szavába vágok, félmondatokat nyögök, a választékos csevely látszatát is kerülve közbe kérdezek, ahogy kell, ha az ember az egyszerű néppel társalkodik. Az öreg mit sem sejt, és én sem sejtek semmit. (Folytatjuk.) LÁP PÁL Heti cáfolat Nem igaz, hogy amikor a kormányfő elpanaszolta, hogy minden irányból, jobbról is, balról is támadják, a jó Csurka Gyurka így vigasztalta: — Ne búsulj. Józsikám, leszünk még mi is ellenzékiek! Slágerlista (lemez, kazetta, CD eladások alapján) í. Gergely Róbert Gergely Róbert Magneoton 2. Válogatás Filmslágerek Magneoton 3. 100 Folk Celsius Miki Manó meséi Zebra 4. Szandi Szerelmes szívek Hungaroton 5. Válogatás 60-as évek slágerei Zebra 6. Válogatás Suprahits '91 Zebra 7. Kabos László Kabos László élő műsora Kadencia 8. Demjén Ferenc A föld a szeretőm Proton 9. Queen Greatest Hits II. MMC/EMI 10. Republic Hoppá-hoppá Quint „Gyermekhangok a világról" Pályázat általános- és középiskolások számára Környezet és fejlődés világ- konferenciát rendeznek 1992. júniusában Brazíliában. Ebből az alkalomból a norvég környezetvédők felhívással fordultak az északi félteke népeihez, hogy minél szélesebb körben vonják be a felnövekvő nemzedéket a közös feladatok meghatározásába, a gondok megoldásába. Ehhez csatlakoznak jelen pályázat kiírói, akik vállalják a magyarországi gyermekek „meghallgatását", a vélemények összegyűjtését és a konferenciára eljuttatását. A pályázat kiíróinak szándéka, többek között az, hogy tudatosítsák közös gondunkat, a természet károsodását és a környezetvédelmi problémákat, illetve azok hatását a jövő f nemzedékekre. A fentiek alapján „Gyermekhangok a világról" címmel pályázatot hirdetnek a 6-10,10-14, és a 14-18 éves korosztály számára. A pályázaton (legfeljebb 5 oldalas) írásművei, vagy más alkotással (rajz, kisplasztika, fotó) lehet résztvenni. Az írásmű, vagy más alkotás témája: a gyerekeket körülvevő közvetlen vagy tágabb környezet problémáiról mondott önálló vélemény. Hogyan látják a jelent és a jövőt, milyen ötleteik és javaslataik vagy konkrét tevékenységeik vannak ennek megváltoztatására. A pályázati munka támogatásra kérik a pedagógusokat és valamennyi gyermekneveléssel foglalkozó személyt, szervezetet és intézményt. Az elkészült munkákat 1992.március 15.-ig kell eljuttatni a következő címre: „Gyermekhangok a világról", Magyar Természetvédők Szövetsége, 1121 Budapest, Költő u.21. A beérkező pályamunkákat a Bíráló Bizottság értékeli. A legértékesebb műveket alkotók jutalomban részesülnek. Harminc főt egyhetes táborba hívnak 1992. április 11-15-ig, ahol közösen fogalmazzák majd meg a magyar gyerekek véleményét. Az elkészült dokumentumot eljuttatják a környezet és fejlesztés világkonferenciára is. Á pályázat kiírói keresik a lehetőségét annak, hogy egy fiatal személyesen is részt vehessen a világkonferencián, és képviselhesse társai véleményét. A környező természet védelme mindannyiunknak érdekében áll, az emberiség jövője függhet tőle. Ezért szükséges, hogy ennek fontosságát már egészen korán tudatosítsuk. A gyerekek sosem kapnak ki Fél év Angliában Több helyen láttam-olvastam nyilatkozatokat, amiben külföldre, nyelvtanulás céljából családokhoz kiutazott lányok elmondják, hogy milyen mostoha sorsuk volt, például nem kaptak rendesen enni, agyondolgoztatták őket, stb. Ezzel kapcsolatban szeretném a saját tapasztalataimat leírni. A tolnai gimnáziumban érettségiztem 1990-ben, és úgy döntöttem, hogy angol nyelvi ismereteimet felhasználva boldogulok, amíg fel nem vesznek a pécsi tanárképzőbe, ha pedig nem sikerül, akkor tolmácsként, idegenvezetőként fogok dolgozni. Ezért nagyon örültem, amikor tavaly februárban sikerült kijutnom Angliába egy családhoz, akik vállalták, hogy fél évig náluk lakhatok, és tanulhatom a nyelvet. Az itteni benyomásaimról szeretnék közreadni egy-két godolatot. Anglia nagyon festői részén, az Atlanti-óceán partján laktam, egy Combe Martin nevű üdülővároska közelében. Ez a hely az év nagy részében csendes, szinte kihalt, a nyári szabadságolások idején jön el az ő ideje. A vendéglátó családban négy fiúgyerek volt, a két kisebbel, a 3 éves Arthurral, és a pár hónapos Rockyval kellett a legtöbbet foglalkozni. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ott például az eldobható pelenkanadrágon kívül mást nem is használnak, és rengeteg olyan praktikus apróság akad a gyerekek körüli tevékenységhez, ami nálunk még csak nem is ismert. Az biztos, hogy nem sokat unatkozhattam, de ez soha nem volt annyira megterhelő, hogy ne lehetett volna kibírni. Persze, nagyon nagy felelősség valaki másnak a gyerekére vigyázni, megfelelően gondoskodni róla, ezt is meg kellett szokni. Természetesen a házimunkába is besegítettem, ami négy gyerek esetében, egy igazi óriási angol házban nem volt kis feladat. De ott, az emberek mentalitásából fakadóan, másként is értékelték a munkámat. A cél a nyelvtanulás volt Nem háztartási alkalmazott voltam, gondoskodtak vendéglátóim arról, hogy legyen elegendő szabadidőm. Mivel a ház a legközelebbi nagyobb várostól mintegy 20 kilométerre volt, ha be akartam menni városnézésre, moziba, stb., használhattam például az egyik autót. Ott a nők, a gyereknevelés mellett általában megteheik, hogy saját magukkal is foglalkozzanak, az én vendéglátóm például minden héten konditerembe járt, hogy tartsa a formáját, és kikapcsolódhasson. Az étkezésnél nemcsak any- nyit ehettem, amennyit akartam, hanem figyelebe vették saját igényimet is. A családnak volt egy kecskéje, amit a háziasszony — aki egyébként azelőtt táncdalénekes volt, és többször szerepelt a televízióban is — naponta megfejt, ők ennek a tejét itták, de nekem mindig gondoskodtak tehéntejről. A vendéglátóim egyébként nagyon egészségesen étkeztek, rengeteg zöldségfélét, halat, csirkehúst fogyasztottunk. Népszerűek más népek ételei is, például a görög, olasz fogások. Mindent konyhakész állapotban lehet kapni, a krumplit természetesen megtisztítva. Nagyon sok a félkész, vagy teljesen kész fagyasztott étel, bő a választék, és nagyon ízletesek. Hetente kaptam zsebpénzt, egy ottani mércével mérve kis összeget, de arra elegendő volt, hogy moziba mehessek, és a családtagjaim részére ajándékokat vásárolhassak. Nem igaz az az álatános kép, hogy az angolok hűvös, barátságtalan emberek, legalábbis akikkel én találkoztam, azok nem voltak ilyenek. Vacsora után minden este, amikor a gyerekek már lefeküdtek, sokat beszélgettünk, minden témáról, a politikától magánügyekig, a nyelvtanulás szempontjából ez nagyon sokat jelentett. Az angoloknál, legalábbis az értelmiségi családokban, a gyerekek nagy szabadságot élveznek, saját magánéletük van, már egészen kicsi koruktól. Minden olyan dologban, ami érinti őket, kikérik a véleményüket, és figyelembe is veszik. Az egyik legdurvább dolognak mások magánügyeinek, magánszférájának a zavarását tekintik. A családban, akiknél vendégeskedtem, elég rosszak voltak a gyerekek, de sosem verték meg őket. Ennek a fél évnek köszönhetően annyit fejlődtem angolból, mintha itthon két évig jártam volna tanfolyamra, és részese lehettem egy másik, hozzánk képest nagyon fejlett ország életének. V.Zs. Az Atlanti-óceán partján, a Land's End-en
