Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-25 / 21. szám

1992. január 25. HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 G 1 Kis--------T r eneráció i.i fjúsági oldal Törd a fejed! r A múlt heti felvételünk egy üres negatívról készült. A leg­szerencsésebb megfejtő Lázár Irén, kistormási olvasónk volt, nyereményét postán küldjük el. Vajon mit ábrázol Ótós Réka itt látható felvétele? Rejtvé­nyünkre január 3U.-ig várjuk a megfejtéseket. A borítékra, vagy levelezőlapra kérjük írjá­tok rá: „Törd a fejed!" Címünk a régi: Tolnai Népúj­ság 7100, Szekszárd, Liszt F. tér 3. A Mentőcsapat magyar tagja: Bianca Walt Disney a kenguruk földjén Aki szereti a rajzfilmeket, az két legyet üt egy csapásra, ha megnézni a Mentőcsapat a kenguruk földjén-t, hiszen egyúttal láthatja a Koldus és ki­rályfi „mikiegeres" változatát Ás. A kedves olvasó biztos rájött, hogy Walt Disney rajzfilmekről van szó. A Koldus és királyfi­ban természetesen a ma már jól ismert figurák szerepelnek: Donald kacsa, Plútó kutya, és még sokan mások. A Mentő­csapat tagjai, a magyar(l) Bi­anca és a amerikai Bemard egy nemzetközi egér-segély-szer- vezet tagjaiként New Yorkban élnek. Bemard épp eljegyezni készül Biancát, amikor hívás érkezik a távoli Ausztráliából: egy lelketlen orvvadász foglyul ejtett egy kisfiút... A happy end a hazai mozik­ban is hamarosan látható lesz. Arany Zsolt T orzonborzongások (Ifjúkorom naplója, 1983-84-ből) 1984. május 20. Magdit a Jóska ágyában ta­lálta a reggel, és én. Nagyon fájt, mint már annyiszor, ha más karjai közt láttam. Nagyon fájt. Szeretem. Persze, ezt kö­zölni kéne vele is. Akkor hátha semmi sem változna. (Q, az első szerelem, évek óta cipelem! Pé­csi lány: „Maga mondja a le­génynek, szoríjjál a kerítés­nek!".) Szekszárdon töltöttük az éjszakát, Mayer Mátyás bor­pincéjében. Urasan berúgtunk. Senki sem emlékszik a lefekvés részleteire. Meg kéne szaba­dulnom Magditól. De ha már a Távolság és az Idő, ez a két nagy orvos is tehetetlenül áll a problémám előtt, kihez fordul­jak? Ritkán találkozunk, és minden együttlétünk rettene­tes. Május 21. Időnként elhagynak az ener­giáim, és csak egy lányra gon­dolok. Sorra veszem, mit kellett volna, vagy lehetett volna más­képp tennem, másképp ten­nünk, s magamba roskadva ál­lapítom meg, hogy csak így tör­ténhetett. Mert így történt. Időnként egy lányra gondolok, aki talán még időnként sem gondol rám. Bánt, hogy nem őrül meg értem, hogy nem tö­rekszik tűzön-vizén át a látá­somra, nem olvadozik hangom hallatán, s nem csügged, nem kap sírógörcsöt, mikor elbú­csúzunk. A folyók súlyos köve­ket cipelnek. Néha kiáradnak, de az sem boldogítja őket iga­zán. Május 22. A Dombegyházi Állami Gazdaság területén mérünk. A Dombegyházi Állami Gazda­ság étkezdéjében ebédelünk. Svájcisapkás traktoristák kö­zött. Csámcsognak, és nem mesterkednek késsel-villával. Csak a hús felaprításához hasz­nálnak vágó szerszámot. Jó itt. Olcsó mosószappannal kezet mosunk, megtörölközünk, az­tán kétpofára zabálunk. Vastag, zsíros húsokat, tésztás levese­ket. Kell az erő a kinn dolgozó­nak. Május 23. Rohadt ciki, ha az ember vil­lámlás és mennydörgés között tízig sem tud elszámolni. Az már a vihar igen közeli voltát jelzi. A vihar igen közeli volt. Egy kopasz kis dombtetőn áll­tam a távmérővel, egyszál ma­gamban, vártam Bélát, aki az UAZ-zal elment a prizmáért, és féltem. Kísérteties széltölcsérek szaladoztak körülöttem, eleredt a zápor, csapkodott az isteny- nyila. Az ősemberekre gondol­tam, akik ilyenkor összebújva vacogtak, és irigyeltem őket. Május 24. Az ember kulturlény. Kultu­ráltan is sz...rik. Az ember any- nyira kulturlény, amennyire kulturáltan sz...rik. Pörgessük meg a földgömböt, forgassuk meg az idő kerekét! Pöffesz- kedő polgárok, buzgolkodó se­lyemfiúk, nehéz gondolatú vi­déki asszonyságok szellentget- nek az éjszakába. No de csak csínján azokkal a skatulyákkal kérem! Itt mindenki egyéniség, a történelmi időkön innen és túl, a ködös képzeletű fáraóktól a ködös képzeletű beatekig. Mindenki, vagy senki. De har­madik lehetőség is van, csak nem tudom, hogy mi. Május 25. Ki merészel dönteni rólunk, nélkülünk?! Országos rendel­kezés, mondják, országos, és ölbe zuhannak a tehetetlen ke­zek. A MÁV döglődik. Megtil­tották hát a dolgozók személy- kocsin történő „hazajárogatá- sát". A vonatozást tették köte­lezővé, a jegyeket - bizonysá­gul - le kell adni. Kik tették mindezt, kiknek az érdekében, és milyen jogon? Hé, te, aki egész nap, egész évben lapá­tolsz a prérin, te kétes értékű ingázó, bárhol építed is az or­szágot, holnaptól felszállsz a csühösre, akkoris, ha egy jár arra csak napjában, akkoris, ha másnap délre érsz haza - hatá­rozott az irodák tollnoka. És ilyenkor bizony pirul a reagá­lástól édes anyanyelvűnk. Május 26. Csodálatos nő a vasútállomás forgatagában. Nagy, tőle ide­gen csomagokat cipel. Csodála­tos nő, és valahol kizsákmá­nyolt családanya. A férje veri, a kölykei követelődzők. Senki sem változtathat azon, ami megtörtént, vagy aminek meg kell történnie. Eszünk, iszunk, szeretkezünk - ez jut nekünk. Alkatunkhoz nem illő csoma­gokat cipelünk, s közben szoli­dan szentségelünk. Május 27. A Kék túrát járjuk, heten, mint a Jóságosok. Enikő (a női nem egyetlen képviselője), Tö­rök Pista, Lakos Laci, Tamás, Sznob, Jóska meg én. Természe­tesen esik. A zivataros estéket kétszemélyes sátrainkban tölt­jük. Nem vidám így, szétcincál- tan a csapat. Én Tamással la­kom, és a házasság árnyoldalá­ról beszélgetünk. Ö egy éve nő­sült, én „megértem". Nem tu­dom, hol húzzam meg a barát­ság határvonalát: Tamáson in­nen vagy túl. Mikor jó passzban van, élni vágyik, mikor elesett, őszinte csendet keres. Május 28. Sánta vasutas vezet be ben­nünket az egri állomásra, hátul­ról. Az eső szakad, ő minden járhatóbb ösvényt ismer a sínek között. Valahol az utcán csapó­dott hozzánk, szóba elegyed­tem vele, néha meglöktem a há­tizsákommal, hozzá értem, po- csolyakarülgetés közben - ez fontos volt számomra, a közvet­len kontaktus kialakításához. Vékony szíjon csüng a vállán egy ócska aktatáska. Időnként a szavába vágok, félmondatokat nyögök, a választékos csevely látszatát is kerülve közbe kér­dezek, ahogy kell, ha az ember az egyszerű néppel társalkodik. Az öreg mit sem sejt, és én sem sejtek semmit. (Folytatjuk.) LÁP PÁL Heti cáfolat Nem igaz, hogy amikor a kormányfő elpanaszolta, hogy minden irányból, jobb­ról is, balról is támadják, a jó Csurka Gyurka így vigasz­talta: — Ne búsulj. Józsi­kám, leszünk még mi is el­lenzékiek! Slágerlista (lemez, kazetta, CD eladások alapján) í. Gergely Róbert Gergely Róbert Magneoton 2. Válogatás Filmslágerek Magneoton 3. 100 Folk Celsius Miki Manó meséi Zebra 4. Szandi Szerelmes szívek Hungaroton 5. Válogatás 60-as évek slágerei Zebra 6. Válogatás Suprahits '91 Zebra 7. Kabos László Kabos László élő műsora Kadencia 8. Demjén Ferenc A föld a szeretőm Proton 9. Queen Greatest Hits II. MMC/EMI 10. Republic Hoppá-hoppá Quint „Gyermekhangok a világról" Pályázat általános- és középiskolások számára Környezet és fejlődés világ- konferenciát rendeznek 1992. júniusában Brazíliában. Ebből az alkalomból a norvég kör­nyezetvédők felhívással fordul­tak az északi félteke népeihez, hogy minél szélesebb körben vonják be a felnövekvő nemze­déket a közös feladatok megha­tározásába, a gondok megoldá­sába. Ehhez csatlakoznak jelen pályázat kiírói, akik vállalják a magyarországi gyermekek „meghallgatását", a vélemé­nyek összegyűjtését és a konfe­renciára eljuttatását. A pályázat kiíróinak szán­déka, többek között az, hogy tudatosítsák közös gondunkat, a természet károsodását és a környezetvédelmi problémá­kat, illetve azok hatását a jövő f nemzedékekre. A fentiek alapján „Gyermek­hangok a világról" címmel pá­lyázatot hirdetnek a 6-10,10-14, és a 14-18 éves korosztály szá­mára. A pályázaton (legfeljebb 5 oldalas) írásművei, vagy más alkotással (rajz, kisplasztika, fotó) lehet résztvenni. Az írásmű, vagy más alkotás té­mája: a gyerekeket körülvevő közvetlen vagy tágabb környe­zet problémáiról mondott önálló vélemény. Hogyan látják a jelent és a jövőt, milyen ötle­teik és javaslataik vagy konkrét tevékenységeik vannak ennek megváltoztatására. A pályázati munka támogatásra kérik a pe­dagógusokat és valamennyi gyermekneveléssel foglalkozó személyt, szervezetet és intéz­ményt. Az elkészült munkákat 1992.március 15.-ig kell eljut­tatni a következő címre: „Gyermekhangok a világról", Magyar Természetvédők Szö­vetsége, 1121 Budapest, Költő u.21. A beérkező pályamunkákat a Bíráló Bizottság értékeli. A le­gértékesebb műveket alkotók jutalomban részesülnek. Har­minc főt egyhetes táborba hív­nak 1992. április 11-15-ig, ahol közösen fogalmazzák majd meg a magyar gyerekek véle­ményét. Az elkészült doku­mentumot eljuttatják a környe­zet és fejlesztés világkonferen­ciára is. Á pályázat kiírói kere­sik a lehetőségét annak, hogy egy fiatal személyesen is részt vehessen a világkonferencián, és képviselhesse társai vélemé­nyét. A környező természet vé­delme mindannyiunknak érde­kében áll, az emberiség jövője függhet tőle. Ezért szükséges, hogy ennek fontosságát már egészen korán tudatosítsuk. A gyerekek sosem kapnak ki Fél év Angliában Több helyen láttam-olvastam nyilatkozatokat, amiben kül­földre, nyelvtanulás céljából családokhoz kiutazott lányok elmondják, hogy milyen mos­toha sorsuk volt, például nem kaptak rendesen enni, agyon­dolgoztatták őket, stb. Ezzel kapcsolatban szeretném a saját tapasztalataimat leírni. A tolnai gimnáziumban érettségiztem 1990-ben, és úgy döntöttem, hogy angol nyelvi ismereteimet felhasználva boldogulok, amíg fel nem vesznek a pécsi tanár­képzőbe, ha pedig nem sikerül, akkor tolmácsként, idegenveze­tőként fogok dolgozni. Ezért nagyon örültem, amikor tavaly februárban sikerült kijutnom Angliába egy családhoz, akik vállalták, hogy fél évig náluk lakhatok, és tanulhatom a nyel­vet. Az itteni benyomásaimról szeretnék közreadni egy-két godolatot. Anglia nagyon festői részén, az Atlanti-óceán partján lak­tam, egy Combe Martin nevű üdülővároska közelében. Ez a hely az év nagy részében csen­des, szinte kihalt, a nyári sza­badságolások idején jön el az ő ideje. A vendéglátó családban négy fiúgyerek volt, a két ki­sebbel, a 3 éves Arthurral, és a pár hónapos Rockyval kellett a legtöbbet foglalkozni. Csak zá­rójelben jegyzem meg, hogy ott például az eldobható pelenka­nadrágon kívül mást nem is használnak, és rengeteg olyan praktikus apróság akad a gye­rekek körüli tevékenységhez, ami nálunk még csak nem is ismert. Az biztos, hogy nem so­kat unatkozhattam, de ez soha nem volt annyira megterhelő, hogy ne lehetett volna kibírni. Persze, nagyon nagy felelősség valaki másnak a gyerekére vi­gyázni, megfelelően gondos­kodni róla, ezt is meg kellett szokni. Természetesen a házimun­kába is besegítettem, ami négy gyerek esetében, egy igazi óri­ási angol házban nem volt kis feladat. De ott, az emberek mentalitásából fakadóan, más­ként is értékelték a munkámat. A cél a nyelvtanulás volt Nem háztartási alkalmazott voltam, gondoskodtak vendég­látóim arról, hogy legyen ele­gendő szabadidőm. Mivel a ház a legközelebbi nagyobb város­tól mintegy 20 kilométerre volt, ha be akartam menni városné­zésre, moziba, stb., használhat­tam például az egyik autót. Ott a nők, a gyereknevelés mellett általában megteheik, hogy saját magukkal is foglalkozzanak, az én vendéglátóm például min­den héten konditerembe járt, hogy tartsa a formáját, és ki­kapcsolódhasson. Az étkezésnél nemcsak any- nyit ehettem, amennyit akar­tam, hanem figyelebe vették sa­ját igényimet is. A családnak volt egy kecskéje, amit a házi­asszony — aki egyébként az­előtt táncdalénekes volt, és többször szerepelt a televízió­ban is — naponta megfejt, ők ennek a tejét itták, de nekem mindig gondoskodtak tehéntej­ről. A vendéglátóim egyébként nagyon egészségesen étkeztek, rengeteg zöldségfélét, halat, csirkehúst fogyasztottunk. Népszerűek más népek ételei is, például a görög, olasz fogá­sok. Mindent konyhakész álla­potban lehet kapni, a krumplit természetesen megtisztítva. Nagyon sok a félkész, vagy tel­jesen kész fagyasztott étel, bő a választék, és nagyon ízletesek. Hetente kaptam zsebpénzt, egy ottani mércével mérve kis összeget, de arra elegendő volt, hogy moziba mehessek, és a családtagjaim részére ajándé­kokat vásárolhassak. Nem igaz az az álatános kép, hogy az angolok hűvös, barát­ságtalan emberek, legalábbis akikkel én találkoztam, azok nem voltak ilyenek. Vacsora után minden este, amikor a gyerekek már lefeküdtek, sokat beszélgettünk, minden témáról, a politikától magánügyekig, a nyelvtanulás szempontjából ez nagyon sokat jelentett. Az an­goloknál, legalábbis az értelmi­ségi családokban, a gyerekek nagy szabadságot élveznek, sa­ját magánéletük van, már egé­szen kicsi koruktól. Minden olyan dologban, ami érinti őket, kikérik a véleményüket, és fi­gyelembe is veszik. Az egyik legdurvább dolognak mások magánügyeinek, magánszférá­jának a zavarását tekintik. A családban, akiknél vendéges­kedtem, elég rosszak voltak a gyerekek, de sosem verték meg őket. Ennek a fél évnek köszönhe­tően annyit fejlődtem angolból, mintha itthon két évig jártam volna tanfolyamra, és részese lehettem egy másik, hozzánk képest nagyon fejlett ország életének. V.Zs. Az Atlanti-óceán partján, a Land's End-en

Next

/
Thumbnails
Contents