Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)
1992-01-04 / 3. szám
(tolnai) 4 t^EPUJSAG 1992. január 4. TOLNAI KÖRKÉP TOLNA VÁROSRÓL ÉS A KÖRNYEZŐ TELEPÜLÉSEKRŐL Cikiző koszorú A szedresi Ady utca lakói megkoszorúzták az egyik villanyoszlopukat. Az apropót az szolgáltatta, hogy „megfigyelők szerint”, pontosan egy esztendeje nem világít rajta a lámpa. Időközben jelentették a meghibásodást, a hivatalnak, a polgármester tovább, a Dédász- nak, de mindeddig nem akadt a cégnek olyan, mindenre elszánt dolgozója, aki megmászta volna az oszlopot, hogy égőt cseréljen. A lakók értetlenül állnak ez előtt az apró, de megoldhatatlannak tűnő probléma előtt. Az eseményt a helyszínen felírat is jelzi, miszerint „a Dédász ma 1 éve világított utoljára”. Most tehát emlékeznek, és Kút van - olaj miért nincs? Ellátási gondok Szedresben tudni!” - volt a válasz. A hiány azokat, a főleg nyugdíjból élőket sújtja a legjobban, akik nem tudják egyszerre megvenni a teljes idényre való mennyiséget. Ilyenkor mit tehetnek? Fagyoskodnak! Várnak és fagyoskodnak. S ha tudnak, telefonálgatnak, hogy van-e olaj Kölesden, Tolnán, vagy Szekszárdon? A emberek agyában ilyenkor millió kérdés kergeti egymást: Miért olyan- személy bérli a kutat, aki nem tudja biztosítani a lakosság ellátását? Mikor lesz végre olaj a szedresi kútban, hogy helyben hozzájuthassanak az ott lakók? Stb... Elmondta: Horváth Miklós Lejegyezte: Konrád László A fűtési idény megkezdése óta csak egy alkalommal volt háztartási tüzelőolaj a szedresi kútnál! _ Korábban az Áfész működtette, pontos nyitvatartási renddel és mindig tele tartállyal. Ősztől bérli az új tulajdonos. A község lakói, sőt a medinaiak is, meg a környező puszták lakói megszokták azt a lehetőséget, hogy kiskocsival, utánfutós kistraktorral vagy kerékpáron apránként vették-hordták össze a téli tüzelésre való mennyiséget! A lakók érdeklődtek a tulajdonosnál: — „Nem tetszik tudni, mikor lesz olaj?” - így a kérdés. — „Képzeld, nem tetszik DÉDÁSZ! !.ltth j.itX. vifafAc**- \ \ VUotoLra. J, várnak. Remélhetőleg nem újabb 365 napig! Konrád L. Ha valaki kiejti azt a szót, hogy paprika, bizonyára „beugrik” mellé Bogyiszló neve is. A paprika mellett még arról is nevezetes, hogy a szavazáskor a falu lakossága, az előző tanács apparátusának vb-titkárát választotta meg polgármesterré. Dr. Sümegi Zoltán a község vezetésében immár öt esztendeje vesz részt. Beszélgetésünk szilveszter napján készült, a számvetés és visszatekintés idején. — Milyen volt az 1991-es esztendő Bogyiszlón? Mit sikerült megvalósítani azokból a tervekből, amelyekkel választópolgárai elé lépett? — Úgy érzem, hogy az 1991-es évre „előírt” terveket jó ütemben sikerült megvalósítani. Elsősorban annak örülök, hogy Bogyiszlón gyógyszertárt tudtunk nyitni. Ezzel az egészség- ügyi ellátás szinte teljesnek mondható, hiszen körzeti orvosunk és fogorvosunk is van. — A paprikamalom beindulásáról már többször és több fórumon nyilatkozott. Ez is a tervek megvalósításának egy része volt? — A paksi konzervgyár volt telephelyén 70 százalékos tulajdonrészt szereztünk. Reméljük, hogy munkahelyteremtő beruházásként működik a malom, és ösztönöz a több paprika termelésére. — Mostanában a polgármesteri hivatalokról sokszor lehet azt hallani, hogy vállalkoznak. Önök már a paprikamalommal megtették az első lépést. Van még egyéb vállalkozásuk is? — Némi szerencsével hozzájutottunk egy munkagéphez. Ezt egy Aarau nevű svájci kisvárostól kaptuk ajándékba. Ha Programok Kertbarátkor Dr. Vecsey Albert „A korral járó betegségek” - címmel tart előadást a tolnai kertbarátoknak, a városi művelődési házban, január 6-án, 18 órától. Nemzetiségi klub Január 8-án este 6-kor Anton Rittinger lesz a tolnai német nemzetiségi klub vendége, a kulturházban. A megyei német kisebbség helyzetéről szól. Koncert Gergely Róbert ad koncertet Tolnán, a sportcsarnokban, január 26-án este 7-kor. Egy átalakulás gyötrelmei „Mit gondolhatunk egymásról?" - ezt a kérdést lehetett kiolvasni néhány képviselő tekintetéből annak az önkormányzati ülésnek a szünetében, amelyen pont került a költségvetési üzem átalakulására, illetve az első fejezet végére. (Az új gazdasági szervezet személyzeti ügyei a közeljövőben oldódnak meg.) Eszköztárával együtt ön- kormányzati tulajdonba került hát a tolnai költségvetési üzem. Ez önmagában egyszerűen megoldható tény lett volna, ha a testület tagjai nem kerülnek abba a harapófogóba, amelyet a költségvetési üzem vezetése nyitott, és céljai elérésével óhajtott volna bezárni. Ugyanis a köztulajdon egy részére igényt tartott az „üzem kollektívája”, alapítványi vagyon formájában. Hol itt a gond? - kérdezhetnénk, hiszen országszerte így történik, sőt a „mindeáron privatizáció” éllovasai egyenesen a gazdasági átalakulás akadályozóinak kiáltották ki a képviselők többségét. A hozzávetőleges becslések szerinti majdnem százmilliós vagyon sorsa (amelynek kezelője a költségvetési üzem) nagyobb figyelmet, mindenre kiterjedő előkészítést, folyamatos egyeztetést kívánt volna mind az önkormányzat, mind a vagyon kezelői részéről. Ehelyett iszonyatos gyorsasággal, szinte az utolsó pillanatban ismertették meg a problémát a képviselő-testülettel, így nem csoda, hogy a városatyák többsége bizalmatlanságot, vagyonmentő hátsó szándékot sejtett az átalakítási akció mögött. A rosszízű sejtést a tárgyalások során képtelenek voltak az előterjesztők eloszlatni. Az alapítvány céljai túlzóan általánosnak tűntek, a kedvezményezettek körét és ezek részesedéseit a gazdálkodás eredményeiből sem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Már a vagyonfelmérés körül is ádáz viták kerekedtek, hogy csak néhányat említsek a lényegesnek vélt dilemmák közül. Az álláspontok cseppet sem közelítettek egymáshoz, midenki mereven képviselte a saját érveit. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az üzem vezetése hűen követi a bolsevik Molotov egyik bevett módszerét: „... ha meg akarok vitatni veled egy általam felvetett dolgot, elzárok előled minél több információt, hogy ne készülhessél fel és aztán az arcodba vághassam, nem vagy vitapartner, mert felkészületlen vagy.” Ezek után nem csoda, ha a testület többsége (néhány kivétellel) a mindenét féltő tulajdonos módjára úgy döntött, hogy vagyonát nem osztja meg senkivel és a költségvetési üzem helyébe az egyszemélyes kft. gazdasági formációt választotta. „Mit gondolhatunk egymásról?” - mármint a testület és az alapítvány létrehozásában érdekeltek? Remélhetőleg nem indulattal és gyűlölettel vélekedünk egyik oldalon sem a történtekről. Hiszen mindannyiunk felelőssége az ön- kormányzati vagyon minél hatékonyabb működtetése. Erre hatalmazott fel bennünket a választók többsége és többek közt e munkánk megítélésével fog szavazni három év múlva. A testület döntésének okát ez a legfontosabb tény magyarázza, minden más híreszteléssel ellentétben. Takács István Egy arc - egy mesterség Dr. Sümegi Zoltán, Bogyiszló polgármestere megérkezik, és munkába áll, segítségével egy új vállalkozást kezdünk. — Köztudott, hogy az utóbbi években - pénzszűke miatt -, az úgynevezett pedagógus szolgálati lakások nagyon leromlott állapotban vannak. Szinte minden településen igyekeztek tőlük megszabadulni. Az is köztudott, hogy főleg a fiatal pedagógusok azért választották a vidéket, mert ott az állás mellé lakást is kaptak. Mi történt Bogyiszlón ezen a téren? — Itt is nagyon elavultak a szolgálati lakások. Ezért vásároltunk egy területet, ahol három szolgálati lakást tudunk kialakítani. — Szinte hihetetlen, hogy mindezt egy év alatt sikerült elérni, annak ellenére, hogy a központi támogatások csökkentek. Van még valami a tarsolyában? — Igen! Mégpedig valami fontos, amire sokan vártak már. Tolnáról Bogyiszló határáig megvan a gázvezeték. Most, tavasztól, a falu központjáig szeretnénk tovább vinni. — Polgármester úr! Ön olyan lelkesedéssel beszél ezekről a tervekről, hogy még a vak is látja, hogy fiatal korából eredő energiája mellé nagy adag optimizmus is járul. Mennyiben segíti ez a munkáját? — Az a véleményem, hogy ha egy közösségben az első számú vezető pesszimista, akkor semmit sem lehet elérni. Aki nem hisz a változásban, abban, hogy jó felé haladunk, abban, hogy türelemre van szükség, abban, hogy mindenkinek a legjobb tudása szerint kell végeznie a dolgát, az nem alkalmas arra, hogy vezessen. Igen, a sok hiba és gond ellenére én optimistán látom a jövőt. 4 — A jövő, az esztendő most kezdődik. Mit terveznek megvalósítani Bogyiszlón 1992-ben? — A szilárd útburkolat növelését, a főutca kiszélesítését, a posta épületének bővítését, a községháza tatarozását, új házasságkötő terem építését, egy telefont az óvodába, faluházat, amelyet egy most megvásárlásra kerülő, szép épületben szeretnénk berendezni, a jelenlegi mozi épületében pedig egy tornatermet kialakítani. — Szóval nem kell a szomszédba menni tennivalóért. Milyen lakossági hozzájárulásra lehet számítani, hisz az emberek egyre nehezebb anyagi körülmények között élnek ... — A képviselő-testület a földadón kívül minden adót eltörölt. Bevezetjük viszont a kommunális adót, ami lakásonként 1000 forint lesz. — Végezetül kérem, hogy most, az újév küszöbén, mondja el mit üzen a a bogyiszlóiaknak! *9 — Kérem őket, hogy ne veszítsék el a hitüket. Az idősek azért, mert átéltek már ennél rosszabbaat is (a háborút, az 50-es éveket), a fiatalok pedig azért, mert rajtuk van a felelősség, ők tehetik a legtöbbet a holnapért. Lényeg az, hogy ne mástól várjuk a csodát, a megoldást, hanem mindenki tegye meg a tőle telhetőt közös dolgainkért. Legyenek boldogok és egészségesek, hogy együtt valósíthassuk meg a község épülését, szépülését célzó terveinket. Sas Erzsébet Fotó: Kispál M. Hölgyfodrász Medinán Almaim üzlete lilában és fehérben... Nyár vége, ősz eleje lehetett, mikor szájról-szájra röppent a hír: lesz női fodrásza Medinának! Csizmadia Jani bácsi személyében eddig is volt hivatásos hajbodorítója a falunak, s üzletét már annak idején úgy alakí- totta-formálta ki, hogy egyik felében a férfiak, a másikban a hölgyek várhatnak sorukra. — Végül mégis úgy gondolta Jani bácsi, hogy a munkával egyre nehezebben birkózik meg. S üzenetet küldött nekem, hogy mi lenne ha...? Én azonnal ugrottam, elfogadtam a javaslatát. Megegyeztünk a bérleti díjban is; így kezdődött - meséli Götz Judit. — Miért pont Medinára jött? — Miért? Mi sem egyszerűbb ennél. Tizennégy évig medinai lány voltam. Szüleim is falubeliek. Ez a vonzalom fő oka. Meg a lehetőség az önállósodásra! Ismerős arcok között kezdtem itt a munkát, könnyebb így az alapozás, az egzisztencia megteremtése - legalább is azt gondolom. — Mi volt eme elhatározás előzménye? — A tolnai gimnázium érettGötz Judit visszatért ségijével a zsebemben tanultam ki a szakmát, Molnár István mester irányításával. Sőt, a szabadulásom után még fél évet az üzletében is dolgoztam. Akkor jött, ez a lehetőség. — Milyen tapasztalatokat szerzett eddig? — Hetente három nap délutánján vagyok nyitva. De már elhangzott olyan kérés, hogy a délután dolgozók is igényelnék a legalább egyszeri, délelőttös lehetőséget! Mert mint egyik vendégem mondta: öt órakor frizurát csináltatni azért, hogy kilenckor azzal bújjon az ágyba - egy kicsit - luxus! Lassan kialakult a kör, akiket a szakma „kuncsaftoknak” nevez. A nők mindig mások akarnak lenni, egy kicsit meg akarnak újulni, szeretik a változatos frizurát, hajszínt. Inkább a fiatalok és a középkorúak járnak gyakrabban fodrászhoz. Az idősebbek ritkábban. A Sasson szárítás, a Sasson hajvágás, a duplafazonú frizura, a konty is divat. Még mindig, vagy már megint sláger a daueros frizura. Egy fiatal hölgy hajmosása, színigazítása készült el időközben. Beszélgetésünk most szünetel, mert a hajszárító éktelen sivítozással fújja a levegőt. Szemlélődöm. Nézem a kezet, nézem az arcot. A fodrásznő figyelmesen dolgozik. Igazítja a száradó, simuló, göndörödő hajszálakat. Megnyugszik a keze amikor a vendég tekintete arról árulkodik, hogy tetszik a frizura. Nézem a munkaasztalt: lakkok, csavarók, ollók, minden változatban, színezők, samponok, a Wella és a Schwarzkopf cég termékei, anyagai. — Szeretem a jó minőségű anyagokat. Elengedhetetlen kellékei a jó és a szép kreációnak és a tartósságnak. — Előfordult már, hogy a vendég elképzelését módosította, befolyásolta? — Nem is egyszer! Bár számomra a kérés szent, de ha valaki nem biztos abban, amit akar, akkor megbeszélhetjük. ► Sok minden befolyásolja a fej szépségét. Fontos az egyéniség, fontos a páciens kora, de legfontosabb maga az arc. Mivel a hozzám betérők közül majd’ mindenkit ismerek, köny- nyen adok ötleteket, tanácsokat. A többség elégedetten távozik. Utólagos igazítás is lehetséges, de még senki nem kért ilyesmit — ez már a munkám kritikája lenne ... — Ha jól látom: menyasz- szony?! — Igen, máujusban lesz az esküvőnk! Tervezzük az építkezést, vagy a házvásárlást. Az biztos, hogy lesz benne fodrászüzlet. Már minden kellékem megvan hozzá. Álmaim üzlete csodaszép kis szalon: lilában és fehérben. Elkészült a „mű”. A megszépített hölgy elégedetten távozik. A következő vendég lakoldalmi frizurát kér... Götz Judit, a fodrász, hozzá- ^ kezd a „varázsláshoz”. Konrád László A szépítkezés helyi műhelyében
