Tolnai Népújság, 1992. január (3. évfolyam, 2-26. szám)

1992-01-24 / 20. szám

1992. január 24. DUNAFOLDVAR »ÚJSÁG 13 A gyanú árnyékában Honnan a hiány? Korábban rövid hírben szóltunk a földvári áfész 32. számú ABC-jében keletkezett hiányról. Sokféle mende-monda kering a városban az üggyel kapcsolatban, ezért célszerűnek tartottuk, ha megkérdezzük az érintette­ket. Nem botrányt óhajtunk tehát gerjeszteni, inkább abban reményke­dünk, hogy az ügy végére mihamarabb pont kerül. Amennyiben a dolgo­zók vétlenek, egyáltalán nem mindegy, hogy meddig figyelik őket gyana­kodva. Ha pedig hibáztak, netán szándékosan károsították meg az áfészt, akkor pedig derüljön ki ez is mihamarabb. A dolgozók ugyanis hónapok óta bizonytalanságban, a gyanú árnyékában élnek. Először Kovács Sándort, a áfész elnökét kerestük meg: — Az első leltár során meg­állapított 2,8 milliós hiányból 1,2 millió az úgynevezett káló, tehát a forgalom alapján megál­lapított tűréshatár. Ez a leltár arra az időszakra esik, amikor egy korábbi, volt Belkereske­delmi Minisztérium által kia­dott leltárrendeletet felfüggesz­tettek. A dolgozó a kifizetett pré­mium erejéig felel a hiány ösz- szegéért, esetünkben ez azon­ban csak a leltárhiány mintegy egyharmadát fedezi. A hiány oka egyelőre nem ismeretes. — A dolgozók arra hivat­koznak, hogy helytelen a köny­velés módja, innen a hiány. — Ezért kértem egy újabb leltárt a megyei szövetségüntől, ennek szakértői megállapítot­ták, hogy a könyvelés techni­kája jó. Ekkor újabb, közel két­százezer forintos hiányt mutat­tak ki. A dolgozók jogászhoz fordultak, aki szintén felkért egy szakértőt, de a mi megítélé­sünk szerint az általa készített szakvélemény megalapozatlan. Annál is inkább figyelmet érdemel az ügy, mert több helyről hallottam, hogy ebben az időszakban másutt is hiá­nyok keletkeztek, van olyan ügy, ami már a Legfelsőbb Bí­róságon van. — A dolgozók arra hivat­koznak, hogy a készpénzzel fi­zetett áruk miatt keletkezett a baj. — Éppen ezért elrendeltem, hogy a boltjaink nem fizethet­nek közvetlenül, csak a köz­ponti pénztárok. Eddig a pénz­tárból közvetlenül a napi bevé­telből fizették ki a kistermelő­ket. Ök azt mondják, hogy a pénztárbizonylaton felül még az árut is jóvá kellene írni. Ezt mi egyszerűen nem értjük. Azt képtelenségnek tartom, hogy ez a hiány abból származik, hogy a vásárlók ennyit lopnak. Van sajnos elég sok lopásunk, de ez azért nagyon sok. Azért aka­runk a végére járni a dolognak, mert a dolgozók közül senkire sem akarjuk ráfogni, hogy megkárosította a szövetkezetét. Mindenesetre ilyen nagy hiány még a cég történetében nem volt. Vajai Miklósné üzletvezető­től azt tudakoltuk, milyen kifo­gásaik vannak az elszámolási rendszerrel kapcsolatban. — A saját felvásárlás esetén - mikor készpénzzel fizetünk -, magunkat fogysztói áron ter­heljük az áruval. A lényeg, hogy egyszer kifizetjük, és pluszban még terheljük ma­gunkat, ugyanúgy, mint ami­kor a központ fizeti ki az árut. Nem látjuk azt, hogy a köz­pontunk hol fizet érte. Mert a bolt fizet, az biztos. Magánter­melőktől zöldséget, kft.-től dé­ligyümölcsöt és egyebet ve­szünk készpénzért. — Hogyan kellene Önök szerint vezetni az elszámolást, hogy ne legyen probléma? — Egy jóváírásnak kellene szerepelni arról az össszegről, amit az áruért fizetünk, és fo­gyasztói áron kellene terhelni, tehát azzal az összeggel, ami az áru eladása után befolyik. — Az Önök pénztárosa beüti a gépbe azt az összeget, amennyiért vásárolják. Ezzel nem írják jóvá a kiadást? — Természetesen a pénztá­ros beüti kiadásként, de ez csak azt a célt szogálja, hogy el tud­jon számolni a pénzről. Ez nem jelent jóváírást. Az ügyet a munkahelyi döntőbi­zottság is megtárgyalta. A dolgo­zóknak azt a kérését, hogy a hiány miatti büntetést töröljék el, a szak­értői vélemények alapján elutasí­tották. A végső szót a megyei munkaügyi bíróság mondja majd ki.-hangyái­Népdalszöveg, borászati szakvéleménnyel A dunaföldvári kertbarát-kör nemrégiben tartotta évadnyitó összejövetelét a művelődési házban. A több mint másfél év­tizede működő, kétszáznál is népesebb tagságú csoport de­rűsen emlékezett a '91 évi prog­ramokra, a „Téli esték" soro­zatra, a nyári tanulmányutakra, a borversenyekre és - kósto­lókra. Mielőtt a hivatalos kö­szöntőkre került volna a sor, egyperces néma fölállással adóztak azok emléke előtt, akik már nem lehettek jelen az idei találkozón. Bircsár János, a kertbarátok elnöke értékelte Szeleczky Jó­zsef beszámolója alapján a múlt esztendei munkát, Szalai Gá- borné név szerint is dicséretben részesítette azokat, akik a leg­többet tették a klub működésé­ért. Ezt toldotta meg jókívánsá­gaival az országos- és a megyei központ vezetőségének egy-egy képviselője. Ezt követően Maczkó Mária népdalénekes műsora követke­zett, majd kezdetét vette a táncmulatság, amelyet tombo­lasorsolás színesített. A hajnalig tartó jókedélyű összejövetel számos emlékezetes perccel ajándékozta meg az egybegyűl­teket. Még a rendezvény közben kértem villáminterjút Maczkó Máriától, aki - az Állami Népi Együttes szólistájaként is - a népzene, a paraszthagyomány valódi értékeinek népszerűsíté­sét tekinti egyik legfőbb válla­lásának. — Gyakran kapsz-e a föld várihoz hasonló meghívást? Előfordult-e egyáltalán, hogy egy település ilyen népes kö­zössége hívott meg népdalokat énekelni? — Nem gyakori, de előfor­dul - s mindig szívesen me­gyek. Az ilyen családias hangu­latú összejöveteleken élhető át igazán a népdalok bensőséges hangulata. Jászapátiban talál­koztam hasonlóan élénk klubé­lettel, de egyébként az se gya­kori, hogy efféle közösségek ilyen remek programokat tud­nának szervezni. — Meglepett, mennyire könnyedén, s milyen sikeresen vezetted a daltanulást; eszerint közel érezted magadhoz a kö­zönséget? — Igen. „Én sohasem érez­tem szükségességét - írta Nagy László -, hogy kapcsolatot tart­sak a néppel. Ez a kapcsolat születésemmel megteremtő­dött." Hasonlóképp érzem én is; a Galga-mentén, Túrán nőt­tem föl. Szüleimtől örököltem a népzene és a népi kultúra szere- tetét - ez a fajta hűség az enyém. Ugyanezzel az indítta­tással vállalhattam el a kartali asszonykórus vezetését is. Kö­zelről ismerem hétköznapjai­kat, gondjukat-bajukat, sőt tu­dom, amikor egy mezőgazda- sági munka nem tűr halasztást - főleg a nyári idényben -, ak­kor a rádiófelvételt is el kell ha­lasztani. — Eszerint nincs lényeges Földvári kertbarátok különbség, hogy egy asszony­kórusnak, vagy épp egy kertba­rát klub törzsközönségének ta­nítod a népdalokat? — Közös ebben az a cél, hogy minél több emberhez el­juthassanak ezek a szép énekek, hogy minél többen meghallhas­sák a „százhangú orgona" zen­gését, hogy okosan megőrizve, fényesre csiszolva daloljuk mi­nél többet s minél többen e da­lainkat. A beszélgetés végére az is ki­derült, Maczkó Mária ismeri, sőt tanította is a város szülöttét, Miskolczi Máriát, akinek tehet­ségéről a vendégművész is csak elismerőleg tudott szólni. A búcsúzás előtt még arra kértem, írja le a Földváron taní­tott s borászati szakkritikával kiegészített ötletes dalszövegét: Még azt mondják, az or­romon, Vörösbornak nyoma va­gyon, Lám vörös a liba orra, Pedig sose mártja borba. Még azt mondják, ingado­zók, A lábamon alig állok, Lám a nád is ingazodik, Pedig az csak víztől ázik. Pár nappal később Túráról hozott levelet a posta, amely­ben Maczkó Mária így emléke­zett az együtt töltött estére: „Nagyon örültem pénteken Nektek! Annyira szép volt az az együttlét, hogy nem is tudom hamarjában, mikor volt utoljára ennyire egyértelmű csupa-jó- ban részem". Bankó András Utak, járdák, csatorna Az elmúlt évben kilencmillió hétszázezer fointot költöt­tek Földváron út- járda- és csatornaépítésre, amelyből kö­zel hatmillió forintot tett ki a társadalmi munka értéke. Betonút készült a Burgundiái pincesoron, bitumines a Ba­ross, salakos a Szent László és a Szent István utca egy részé­ben. Járdát építettek a Paksi, a Fehérvári, a Baross, a Völgy és a Hámán Kató utcában, sportpályát a Tavasz utcában. Szennyvízcsatorna épült a Kossuth téren, az Albu György és a Várdomb utcában. Ebben az évben is több utcában szervezik az önerős építkezéseket, s a város költségvetésé­nek elfogadása után derül ki, mennyivel tudja az önkor­mányzat a beruházásokat támogatni. Előreláthatólag még az idén megkezdik annak a kerékpá­rúinak az építését, amely a városközpontot a 6-os számú főútvonallal köti majd össze. Átkukkantó Óvatos bizakodás Solton A Duna túlpartján fekvő telepü­lés sok szállal kapcsolódik Földvár­hoz. Ezért talán nem érdektelen, ha ezen az oldalon „vendégségbe hív­juk" a solti polgármestert, Németh Józsefet, akivel a nagyközség gond­jairól, eredményeiről és terveiről beszélgetünk. — Az önkormányzat megvá­lasztása óta mit sikerült megva­lósítani Solton?. — Tizennégy utat láttunk el szilárd burkolattal, korábban évente ennek harmada, fele ké­szült el. Gáz nincs, de egy társu­lásba beléptünk, a vezetéket Szalkszentmártonig építették meg. Szennyvízcsatorna sincs Solton, de tavaly a Phare-prog- ram pályázati kiírására jelent­keztünk. Egyelőre nem tudjuk, mennyi pénzt sikerül onnan szerezni, mindenesetre ez egy százmilliós beruházás lenne. Á vízvezeték kiépítettsége 95 szá­zalékos, most szervezik a ká­bel-tévét. Készült egy artézi kút, Kis Solton az általános is­kolához építettünk egy kony­hát, Petőfi-telepen napköziott­honos óvodát létesítettünk. Le­het, hogy nem tűnik ered­ménynek, de a mai helyzetben én annak tartom, hogy az in­tézményeinket zavartalanul tudtuk működtetni. — Mennyire szorító a mun­kanélküliség? — Nagyrészt mezőgazda­sággal foglalkoznak az ittélők. Három nagy termelőszövetke­zet van Solton, ezért figyeljük nagyon majd a szövetkezeti törvény hatásait. Tavaly a me­zőgéptől mintegy hetven, a ve­gyesipari szövetkezettől tizen­hat embert küldtek el. Nincs tudomásunk arról, hogy más­A solti művelődési házra is juthat az alapítványból Németh József polgármester hol számottevő elbocsátásokat terveznének. — Ebben az évben mit sze­retnének megvalósítani? — Remélem, hogy folytatni tudjuk az útépítést, kerékpáru­tat szeretnénk Solt és Petőfi-te- lep között. Nagy szükség van rá, hiszen Soltra járnak be a gyerekek iskolába. Az útalap­ból próbálunk rá pályázat útján pénzt szerezni. Minimum 20 százalékkal kell megemelni a tavalyi költségvetésünket, hogy a működőképességet biztosí­tani tudjuk. Helyi adót azonban nem ve­zettünk be, s mindaddig ezt nem is tesszük, amíg a műkö­dőképességünket tudjuk bizto­sítani. Szeretnénk, ha a vállal­kozóink megerősödnének. Bízunk benne, hogy a Soltért alapítvány is segíti majd az in­tézményekben fQlyó munka ja­vítását, hisz elsődlegesen az ok­tatás, a művelődés támogatá­sára jött létre. Tárgyaltak a városatyák Igazgató van, alpolgármester nincs A Dunaföldvári képvi­selő-testület tegnap délutáni ülésén ismét terítékre került a régebben sok vitát kiváltó Béke téri parkoló ügye. Az önkor­mányzat korábban úgy döntött, hogy ez év elején a bérleti díjat felül kell vizsgálni. A testület mostani határozata értelmében - a változatlan nyolc forintos óránkénti parkolási tarifa mel­lett - a korábbi 2000 forinttal szemben, havi 5000 forintért ad­ják bérbe a parkolót Doór Péter vállalkozónak. Némi polémia után - arról, hogy az önkormányzatnak mekkora a mozgástere, a helyi autóbusz viteldíjak megállapí­tásánál - elfogadták a Gemenc Volán számításai alapján kiala­kított díjakat. így február elsejé­től a helyi menetjegy 22, az egyvonalas bérleté 600, a több­vonalasé 720, a tanuló- és nyugdíjasbérlet 180 forintba fog kerülni. Szolgáltatási díj vagy közte­herviselés a szemétszállítás ára? Ebben a kérdésben csúcso­sodott ki az a vita, amely egy kérelem kapcsán alakult ki. Egy földvári család fellebbezett amiatt, hogy az önkormányzat ad hoc bizottsága elutasította az 1991. évi díj elengedése iránti kérelmét. A panaszosok állítása szerint ők nem veszik igénybe a szolgáltatást, ezért nem akar­nak fizetni. A vita után végül a képviselők elutasították a fel­lebbezést. A Vagyonátadó Bizottság ér­tesítette az önkormányzatokat arról, hogy a megyei alapítású vállalatok átalakulásával mi­lyen tulajdonrészhez juthatnak. Február 5-ig kell döntenie a tes­tületnek arról, hogy mely ingat­lanokra tart igényt. Tegnap ar­ról határoztak, hogy átveszik a megszűnő moziüzemi vállalat filmszínházát, a temetkezési vállalatot és kérik a víz és csa­tornamű társulat Földvárra eső részét. Kifogásolták azonban, hogy a Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat eseté­ben - amely részvénytársa­sággá alakul át - 12.865 négy­zetméternyi telekingatlan érté­keként 920 ezer forintot állapí­tottak meg. A telkek forgalmi értéke a környéken négyzetmé­terenként 500 forint körül mo­zog. A testület az ingatlanok árának megállapítására az ér­dekelt felek által kölcsönösen elfogadott szakértők felkérését javasolja. Pályázat útján nevezték ki a közművelődési intézmények új igazgatóját. Az intézmény ve­zetője február 1-jétől Vida Sán­dor, a jelenlegi megbízott igaz­gató. Áz alpolgármester meg­választását a képviselők egy későbbi időpontra halasztották.-háj­A Dunaföldvár írja Ma jelenik meg a Dunaföld­vár című közéleti lap 3. évfo­lyamának 1. száma, amely közli a fontosabb megváltozott tele­fonszámokat. „92 küszöbén" címmel színes össszeállítás vá­zolja, mit vár ettől az évtől a postás, a fotós, a kézilabdás, a pályakezdő pedagógus - azaz az utca embere. A lap munka­társa a távközlés korszerűsítése feletti örömében korábban lehe­tetlennek tűnő feladatra vállal­kozott: többhelyszínes telefo­ninterjút készített, azonban a városi könyvtár továbbra is el­érhetetlennek bizonyult... (A földszinten lévő készülék fél éve várja, hogy a szakemberek áz emeletre költöztessék; mel­lesleg a harmincötezer kötettel rendelkező bibüotékának más­fél hónap elég volt, hogy átte­lepüljön a Rákóczi utcából a Béke térre.) A lapban szó esik még egy ajándék UAZ-ról, a divatba jött villanyóralopásokról, a földvári UFO-klubról, és megtudható, mi is az a reiki?

Next

/
Thumbnails
Contents